Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-12 / 28. szám

1953. július 12.

frohe it

Földműre»

7

Balázsfán, amint leszálltunk a vonatról, még mielőtt egyetlen szövetkezeti dolgozóval is szót váltottunk volna, megjelent a kombájn és hatalmas méreteivel úgyszólván elállta a községbe vezető utat. Egy bokorhoz lapulva vártuk, amíg elhaladt mellettünk és bekanyarodik az árpatáblára, ahol nyomban megkezdte munkáját. Szovjet kombájn volt ez is, mint valamennyi kombájn, mely hazánkban ma arat és csépel. Sima acélszinű testén ott virított Sztálin neve, amely ott él a világ valamennyi dolgozójának a szíve mélyén, mint a béke és a szabadság jelképe. A kombájn bűgo hangja minden zajt, neszt elnyelt, uralkodott a tájon, a hatalmas méretű gabonatáblákon, visszhangot vert szívünkben és ellenállhatatlanul arra kellett gondolnunk, hogy Balázsfa dolgozói, akik ezelőtt verejtékkel keresték meg a kenyerüket a földbirtokosnál, most a kombájn felszabadult hangjánál, mintegy bemutatkoznak.

Az elnök Vigh Lajos, mint a neve is mutatja, nincs azért kétségbeesve.

BALAZSFA REGEN ES MA

mi a gabonát sokkal korábban elvetettük, mint más szövetkezet, hozzá 9U százalékban keresztsorosan vetettük el, tehát számítottunk a gyors érésre és így bekalkuláltuk azt is, hogy a gépállomás több gépet bocsájt rendelkezésünkre. Ez a számításunk be is vált, és ehhez mérten mozgósítottuk a község valamennyi tömegszervezetét, a CsISz-t, a CSEMADOK-ot és a Nőszövetséget. így ma az a helyzet, hogy két kombájn és 7 önkötözőgép aratja ma nálunk egyidőben az őszi árpát és búzát, meg a repcét. Annyit mondhatok, hogy úgy a község féríiai és asszonyai, mint a brigádosok, akik a városból jöttek segíteni nekünk, igen nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be az aratási munkába. Biztos, ha az esőzések nem zavarnak meg bennünket, még e hét végéig a beadást 100 százalékosan lebonyolítjuk.

Az elnök nagyon dicséri a balázsfai

A balázsfai EFSZ hatalmas gabonatáblám, nyugodt ütemben, de biztosan végzi munkáját az önarató-cséplOgép.

mert eddig (Csak'80%-ban teljesítették a tejbeadást,

Vígan mondja, az semmi... mert biztos, hogy az év végéig teljesíteni fogjuk mind a tej, mind a tojás beadását. Balázsfa nem marad adósa az államnak.

Vigh elvtárs kijelentésében egyetlen pillanatig sem kételkedünk, mert olyan szövetkezet, mint Balázsfa, amely a félévi beadást marhahúsban 166.9, sertéshúsban pedig 157.3 százalékra teljesítette, biztos, hogy be fogja hozni a 20 százalék hiányt, úgy a tejnél, mint a tojásnál.

Bizakodás, hit lüktet Vigh elvtárs hangjában, amikor elmondja, hogy a teheneknél bevezették a háromszori féjést és a tejhozam utá"ni javadalmazást. Eddig egy tehénnél elérték a 7 literes átlagos tejhozamot. Ezt a hozamot a közeli hónapokban emelni fogják. Ami pedig a tojást illeti, azi is rövidesen behozzák, mert hiszen soha még, amióta Balázsfa felszabadult, annyi baromfit nem lehetett látni a községben, mint éppen ezidén.

Vigh elvtárs minden szava megfelel a valóságnak. Minden udvar, minden talpaiattnyi föld tele van ezeknek az apró jószágoknak a csiripelésével, amelv most egybeolvad a kombájn bugásával és kint a tarlón a libák fehér pontjaitól virágzik a határ, mintha hirtelen fehér margaréták nőttek volna ki rajta egyetlen nap alatt. A lig|«jj(iggg|p r*-- -wtxv-’ - - ,

Vigh Lajos, a szövetkezet elnöke, Pongrác Imrével, a traktorusbrigud vezetőjével vizsgálják a sárgaérésben lévő búzakalászokat.

bák tömege gyors mozdulatokkal sze" degeti az elhullajtott magvakat. Nagyon mohón végzik ezt a műveletet, mert a szomszéd táblán már megkezdődött a tarlóhántás.

NAGYVONALŰSAG JELLEMZI BALAZSFAT

A nagyvonalúság a tervben is érvényesül. Vigh elvtárs szemében huncut fény gyulladt fel, amikor a tervről beszél:

— Az eredeti terv úgy szólt — mondja — hogy egy kombájn és két önkötözőgép fogja learatni a 215 hektár gabonát. Persze mi erre felkészültünk, de ugyanakkor arra is gondoltunk, hogy több gépet kapunk, mert

A MÚLT A MAGA VALOSAGABAN

— Ez így volt — folytatja, — aki ezt tagadja, annak gyönge az emlékezete. Sajnos, vannak ilyenek. Nem is kell messzire mennem A szövetkezetben 2 fivérem is dolgozik és bizony az egyik folyton elégedetlenkedik és gyakran kell az orra alá dörgő1 nőm a múltat a maga bűzével és piszkával.

— Nem szívesen beszélek a múltról — mondja az elnök tűnődve, — de hasznos néha ezt is szóvátenni Hasznos megmondani azt némely tagnak amit az egykori jegyző mondott édes anyámnak, amikor panaszkodott neki hogy nincs mit enni adni a gyerekekI asszonyokat, akik mind a kapásnövények ápolásánál; mind az aratás és cséplési munkálatoknál kiváló munkát j végeznek. Itt meg kell jegyezni azt I is, hogy e téren az elnök felesége mutat példát, aki apró csecs-szopós gyerekét beadja a gyerekotthonba, hogy korahajnalban bekapcsolódhassák a szövetkezet .munkájába.

Jólét jellemzi Balázsfa dolgozóit. Igaz, hogy nincs minden tagnak tehene a háztáji gazdálkodásban, de legalább 2 disznaja és számos baromfija van. Arra a kérdésre, vájjon itt ebben j a szövetkezetben nincsenek-e panaszkondók, Vigh elnök a következőket I válaszolja:

— Dehogy nincs, de meg kell mon[ danom, hogy a panaszkodóknak kurta az emlékezetük. -Elfelejtették azt, hogy ma ötször annyi cukrot fogyasztunk, mint a felszabudulás előtt. Elfelejtették azt, hogy valamikor haptákban kellett állni a földbirtokos előtt. En azonban híven az emlékezetemben őr- I zöm azt, hogy mi otthon heten voltunk lapró gyerekek, napról-napra tengőd- I tünk és bizonytalanság volt a kenyej rünk. Soha, de soha el nem felejthetem azt, hogy amikor az apám elment valahová munkát keresni, anyám marharépát főzött neki az útra, mert egyebet nem adhatott neki. A répát most is magam előtt látom, sorjában voltak kirakva a szekrény tetején, hogy kihűljenek, mire apám elindul.

nek. A jegyző úr panaszára azt a megvető választ adta neki: „Vigye őket legelni,”

— Ezt mondta, ennyi gondot fordított ránk a kapitalista társadalom. Ma ezt nekünk senki sem mondja és biztos vagyok Ьещш, hogy nem is fogják soha mondani. Ma ott tartunk, hogy örülünk a hektárhozamnak. Ezidén őszi árpában 10 mázsával haladtuk túl a tervet hektáronként és legalább 3 mázsával a többi gabonaneműnél. Az eredeti terv az őszi árpánál 23 volt és helyébe 33 mázsát kaptunk, őszi búzánál pedig 25-öt terveztünk és 28 mázsát kapunk. Mindezt persze szorgalmas munkánknak, a keresztsoros szovjet vetésnek és főleg az agrotechnikai idő pontos betartásának köszönhetjük. Érthető ilyen körülmények között, hogy az ember könynven megfeledkezik az átkos múltról, amely annyi gondot sem fordított reánk, emberekre, mint mi ma az állatokra. De mit beszéljek én? Menj, beszélj az állatgondozókkal.

*

látogatás a sertesetetönél

Átmegyünk a szövetkezet gazdasági udvarán, ahol a kombájntól kicsépelt őszi árpát lapátolják egy tartályba, ahonnan egy széles csövön keresztül a villanyerő a raktárba viszi a gabonamagvakat. A gabonát 10 percenként hózza egy lovaktól vontatott teherkocsi.

A gazdaságban kiválasztunk egy újonnan épült, kifutóval ellátott malacozót és belépünk. A délutáni órákban a malacozó teljesen néptelen. A világos épületben a kocák napi fáradalmaikat pihenik ki az ólakban, mellettük az apró kismalacok elnyúlva, ugyancsak szunnyadnak és híznak. Kísérőnket éppen meg akarjuk kérdezni, hogyan hagyhatják őrizetlenül a malacozót, amikor az egyik hordóból a sertésetető kidugja a fejét és hangosan, gondtalanul felnevet. Arca, haja csuromvizes. Holly Mihályt, sertésetetőt a napi fürdőjénél lepjük meg.

Holly rendkivjil értelmes arcú '.-7 esztendős, 7 gyermekes családapa. Kél lánya van és 5 fia. Büszkén és boldogan közli velünk, hogy feleségének legutóbb ikrei születtek, két fia. Az ikrek ragyogó egészségnek örvendenek. A szövetkezetnek az első perctől tagja. Munkájával kapcsolatosan ezeket mondja:

— Mi balázsfiaiak az első perctől kezdve hívei voltunk a szövetkezetnek, mert a földbirtokosnál igen nehezen kerestük meg a kenyerünket. Én már a földbirtokosnál is etető voltam, 70 korona volt a hetibérem és ha biztosítani akartam magamnak az egészévi kenyeret, akkor, mint részesaratónak is dolgoznom kellett. Emlékszem, 18 hold gabona aratása után 7 és fél mázsát kaptam, ebből két mázsát le kellett adnom a marokszedőnek. Micsoda keserves kereset volt ez! Rossz rá gondolni! Ma itt a sertéseknél végzem nyugodtan a munkámat és megkapom a munkaegység után járó gabonát is. Ezt nevezem én közös munkának. Nem aratok és mégis kapok gabonát. Ugyanakkor persze nekem is gondom van arra, hogy egy koca után legalább 7 malacot felneveljek. így osztjuk meg egymás között tervszerűen a gondokat. Hogy a tervet túlteljesítsem, most foglalkozom éppen azzal a gondolattal, högy a 61 anyakoca közül rostálást .vigyek véghez és csak azokat tartsam meg. amelyek beválnak, amelyek 10-et fiaznak.

Holly megemlíti még. hogy munkaegységét a szovjet minta szerint, éppúgy mint a fejőknél, munkája eredménye, a malacok száma és később az elválasztás után súlygyarapodása határozza meg. Amikor az elválasztott malac eléri a 25 kg-ot, átadja a hizlaldába. '

Háztáji gazdálkodásában 3 sertést tart. A szövetkezettől kapott fél hektáron 41 ár árpája van. amely ezidén legalább 14 mázsát hoz. Ez a gabonamennyiség, továbbá az, amit a munkeegység után kap, elegendő lesz a sertések felnevelésére. Arra számit, hogy két és fél mázsára hizlalja fel őket. Kettőt elad majd a szabadpiacon és lesz új pénzecskéje. Kell is egy 7 tagú családnak.

Nevetve mondja, hogy az új pénz igen jó találmány volt. A 3 sertés ről úgy beszél, mint egy bankról amely befektetett tőkéjét kamatostól fizeti vissza.

A VÖRÖS CSALAD

Amikor elbúcsúzunk Holly Mihálytól. kisérönkhöz. Vörös Sándor trak'torista felé fordulunk, aki most kéjszül bevonulni. A Vörös-család a baláz.sfai szövetkezetnek egy külön feje I zete lehetne A családfő Vörös Lajos 7 gyermeke kö/ül ô a szövetkezetben dolgozik, az. öreg maga pedig raktárunk Vegvfik sorjába я család tag iáit. Sándor már 2 esztendeje traktorista. Ma 30 éves. Kél évvel ezelotl 1 tehenész volt a szövetkezetben, majd

fűtő lett a dohányszárítóban és ezen idő alatt, mig a fütomunkát végezte, résztvett egy 6 hetes soffőrtanfolyamon és elsajátította a traktoros mesterséget. Sándor tehát azokban a napokban 16 órát dolgozott naponta, csakhogy szakmát tanuljon. A szakma elsajátítása iránti vágy már gyerekkorában igen hevesen élt benne, de akkor nem volt módjában tanulni, csak a felszabadulás tette ezt számára és testvérei számára lehetővé.

öccse, Vörös Béla, aki tavaly, mint őrvezető szerelt le a katonaságnál, ezidén megtanulta a kombájn vezetést-és ma ő mint segédkombájnos aratja és csépeli egyszerre a balázsfai gabonát.

Sorrendben következnek ezután Ferenc, Pista és Lajos. Majd Maris, aki könyvel a szövetkezetben.

Nem foglalkozhatunk részletesebben valamennyi Vörös gyerekkel, de az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy a 28 esztendős Ferenc pld. süketnéma, ennek ellenére 2 évig dolgozott Csehországban, mint traktorista. Itt azonban hallására való tekintettel nem engedélyezték, hogy folytathassa mesterségét. De Ferenc mélységesen szereti a gépet, ezért ma ott ül az önkötözőgépen és ügyel a kévekötésre. Bátyja, Sándor, hangsúlyozza, hogy munkáját kiválóan végzi és valahogy rejtélyes módon a gép rezzenésein megérzi, ha a gépnek valami baja van.

KINT A HATARBAN

Természetesen nem távozhatunk Balázsiéról anélkül, hogy a kombájn munkáját közelebbről meg ne ismernénk. Szóvá is tesszük Pongrác Imrének, ennek a kormos, olajos arcú 30 éves brigádvezetőnek, hogy kimegyünk ellenőrizni a kombájn munkáját. Pongrác, aki csupa tűz a munkában és

mintha a géppel összenőtt volna. Elől a forgó motolla lassú és biztos mozdulatokkal magához öleli az árpasorokat és a kombájn szája elé tálalja. Most egy ledőlt részhez érünk, a kombájnos óvatosan leereszti a kaszát, amely felemeli a ledőlt szárakat és zavartalanúl kopaszra borotválja a tarlót. A kés ezután újra felemelkedik és rendre vágja le a széles árpasorokat. Egy-egy fordulónál megtelik 12 mázsa gabonával a tartály és máris ott terem a teherkocsi, teleszijja magát a dús szemekkel, mint a csecsemő tejjel.

Ennél a kombájnnál az ekecsl Szabó Mihály dolgozott mint vezető, Vörös Béla pedig mint segédkombájnisla. A terv naponta 6 hektár gabona learatása és kicsépelése, de a két kombájnistának az a terve, hogy ma 9 hektáron végzik el ezt a munkát Felváltva beszélgetünk velük, mert hiszen a kombájnnak egyetlen pillanatig sem szabad állnia. Szabó Mihály ezidén már harmadik évfordulóját ünnepli a kombá.jnarafásnak^A gyakorlat meg is látszik a munkáján. A legérdekesebb az, högy első kísérleteit itt végezte Balázsfán a kombájnnal. A két kombájnista arra a kérdésre, hogy a kombájnnal való munkánál mi volt a legnagyobb élményük, ugyanazt a feleletet adja:

— A nagy élmény az volt. hogy amikor megérkeztek egy községbe, ahol hallani sem akartak a kombájnról, munkájuk révén oly gyökeres változást vittek végbe a tagok körében, hogy a lelkesedéstől csak úgy ragyogott az arcuk. Példa rá Kürt községe is, hallani sem akartak a kombájnról, ám amikor egyetlen nap alatt 280 zsákot potyogtattak ki, ami 160 mázsának felelt meg, a tagok bizony a meghatottságtól szólni sem tudlak.

Szabó Mihály mondja:

— Ezt az élményt a világ minden kincséért fel nem cserélném. Dolgozó emberek, akik engem tavaly még elV őrös Sándor és Ferenc traktorosok, önkötözőgép segítségével. gyorsították meg az aratást a balázsfai szövetkezetben.

állandóan szemmel tartja a gépek munkáját, hogy a tervet teljesítsék, beleegyezőleg bólint és már siet is a határ ellenkező irányába.

Amikor a kombájn az árpafábla egyik fordulójánál lassít, felkapaszkodunk hágcsójára és a kombájnos háta mögé állva figyeljük a kombájn munkáját. Nos, ha igaz az, hogy a végtelenbe nyúló hajladozó árpatábla olyan, mint a hullámzó tenger, akkor az is igaz, hogy a kombájn búgása megadja a tengernek a hangját. Olyan most a táj, mintha, a tenger zúgna. Üdítő a látvány és élvezetes ez a hang. Még nem láttuk a kombájnos arcát, sapka van a fején, minden figyelmét a kormánykerékre összpontosítja, rezgés fut át tarkóján, hátán,

lenségesen fogadtak, ma tisztelettel, mint egy vendéget, úgy fogadnak és szövetkezetek vezetőségei úgy mennek a munkahelyemre, a dunaszerdahelyi gépállomásra, hogy kérik a kombájnt, de hozzá Szabó Mihályt is. Bevallom, nekem jól esik hallani, ahogy ők a nevemet mondják, szeretettel mondják és én is szeretem őket.

Y'örös Sándor traktorista, aki most készül bevonulni, tanúja ennek a beszélgetésnek. Amikor elbúcsúzunk a két kombájnistától, Sándor csöndesen mondja: amikor hazaérkezik, azonnal jelentkezik egy kombájntanfolyamra. Hangján érezni, hogy már régebben foglalkozik ezzel a gondolattal, de a gondolat most kapta meg végső formáját, most érlelődött meg benne.

Szabó Béla.

Az aratásnál tapasztaltam

A cseklészi EFSz ben a brigádközpont 3 aratogéppel dolgozik. A traktoristák munkáját közelről is látni akartam. Éppen akkor értem oda. amikor egy idősebb dolgozója az EFSznek. aki a gépet már jól ismeri, utasításokat adott egy fiatalabb traktonstanak. A fiatal traktorista aratógépe valahogy elakadt nem akart jól működni. De a fiatal traktorista a segítséget köszönet helyett fölénnyel viszszautasitotta Később aratás alatt rálött hogy bizony jó lett volna a tapasztalt idősebb szavait meghallgatnia meggyőződött róla. hogy szocialista mezőgazdaságunk elképzelhetetlen állandó előmenetel és tanulás nélkül.

Hasonló eset volt tavaly is CsekJészén az aratásnál. Egy nagyteljesítményű jó kombájnra ráfogták, hogy

rossz. Nem a gépben, de az emberben volt akkor is a hiba. Nem volt eléggé képzett a gép kezelésére. Egy jól végzett. öntudatos, fejlett traktoristának szem előtt kell tartania azt. hogy 0 mezőgazdaságunk egyik igen fontos alapköve, Gottwald elvtárs szavai szerint. ..A traktorista a falu apostola”.

A cseklészi gépműszak-iskola hallgatói is resztvettek a? első árpa aratásánál. s az ifjú tanulók közül Vágó Michalik, és Zálezsák elvtársak különösen kitűntek jó munkájukkal. — A brigádért kapott járulékból a következő tanuló-káderek részére hangszert vásárolunk, hogy munkánkat még vígabban és odaadóbban végezhessük a kolektív mezőgazdaságunk kiépítésében.

Gőte Lajos, Bernolákovo

%