Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-08-09 / 32. szám
10 Ияма ~ FÄldmüvRS 1953. avjofii^^tvjs 9. Silótakarmányok készítésével erősítsük a takarmányalapot ! A silózás takarmánybázisunk egyik alappillére. Nyáron silótakarmányok j etetésevei sok szénát takaríthatunk meg, különösen csapadékszegény hóna- ( pókban, télen pedig biztosítja az álla- j toknak vitaminban gazdag vizenyős ta- , karmánnyal való ellátását. Teljes erővel folytassuk a silózást. Minden silózásra alkalmas zöldnövény felhasználásával, valamint másodvetesű ' takarmányok termelésével biztosítsuk | a nyári és őszi silózáshoz szükséges takarmányokat. \ silókukorica, cukorcirok, kukorica- és napraforgócsalamadé adja a legnagyobb zöldtömeget a nyárt silózáshoz A mohar, a köles, továbbá a szudáni fű sarjúja az őszi silózas fötömegét képező kukoricaszárral keverve, hatalmas mértékben növeli a silózható takarmányok mennyiségét Az erősen lédús takarmányok silózásánál a nedvességtartalom csökkentésére használjuk fel a gabonafélék tó- I rekjét és pelyváját. Ezzel a silózott takarmány tömege és értéke is növekszik. A táplalóanyagtartalom emelésére jól felhasználhatjuk a magtermelés után visszamaradó pohánka, lucerna, biborhere, lóhere szalmáját és pelyváját Is. Siiózzuk be a szántóföldi növények mel'éktermétae’t is! Siiózzuk be a kukorica fattyát, a tök- és dinnyeindát, a zöldburgonya j szárat, a napraforgó tányérját, a répalevelet, a cukorrépafejet, a kukoricaszárat, a zöld rizsszalmát, a zöld paradicsomszárat stb. Silózzunk be minél több sást, fiatal nádat, vizenyős területeken termett savanyúfüvet és minden silózásra alkalmas, nem mérgező gyomnövényt. Siiózzuk be a kertészetek zöldséghulladékait, az erdei tisztások le nem legeltethető legelőszakaszok füvét, ha azok szénává szárítását a kedvezőtlen időjárás akadályozná. ' Silózzuk be a zöldborsóhéjat, paradicsomtörkölyt, a zöldségpiacokon eladatlanul maradt zöldségféléket, a zölden fel nem etethető és szénává nem szárítható zöldtakarmányokat azok elvénulése előtt. \e maradjon lekaszálatlan árokpart, se erdei tisztás, se egyéb fütermő terület csak azért, mert az esős időjárás miatt szénává szárítani nem lehet Ezek silózva minden táplálóanyagveszteség nélkül tárolhatók. A zöldtakarmányok silózásával nem kell szárításra alkalmas időre várni, mert esős időben is jól silózhatók. A serlések részére is készítsünk silótakrrmrnyt A sertéssilótakarmányok készítésére a zöldtakarmánvok közül legalkalmasabbak a pillangósok (lucerna, lóhere, baltacím édescsillagfürt. takarmányborsó, lóbab stb.) és a fiatalon levágott herefüveskeverékek. A speciális sertéssilótakarmány készítésénél fontos, hogy a takarmány jól felaprítva, letaposva és lehetőleg épített silóba kerüljön és hogy a silózott takarmány sok nyersrostot ne tartalmazzon A felesleges nedvessségtartalom csökkentésére a pillangósok közé keverjünk jóminőségű pelyvát, vagy szénamurvát, az erjedés elősegítésére pedig takarmánydinnyét, vagy melaszt. Mennyi silölakarményt adjunk az állatoknak T A silótakarmány fogyasztásához fokozatosan kell az állatokat hozzászoktatni. Az etetést egész kis adaggal kezdjük. Néhány nap múlva az állat megszokja és azt jól fogyasztja. A silóadagot fokozatosan emeljük. A teheneknek fejés után naponta kb. 25—30 kilogram silótakarmányt adjunk. A vemhesség utolsó hónapjában ajánlatos a teheneknek nem többet, mint 5—8 kg-ot adni és két héttel az ellés előtt a silótakarmány etetését szüneteltetni kell. A szarvasmarhanövendékeknek 3 hónapos korától kezdünk silótakarmányt adni Eleinte fél kilogram naponta, utána fokozatosan növeljük az adagot, amely féléves korra 6—7 kilogramra is felmegy. Egyéves korig 20 kilogramig adjunk. A bikáknak naponta 5—8 kg silótakarmányt adunk. A bebúgatott, vagy üresen álló kocáknak 4 kg-ig adnak, a szoptatós kocának másfél kilogramot, a kanoknak másfél-három kg-ig. A kocáknál az ellés előtti hónapban a felére csökkentik az adagot és közvetlenül az ellés előtt megszüntetik. A malacoknak 3—6 hónapos korig fél kilogramot adunk, 6 hónapostól idősebb süldők 2—3 kg silótakarmányt kapnak. A lovat csak jóminőségű silótakarmánnyal etessük, naponta 12 kilogramig. Felnőtt juhoknak 2—4, bárányoknak 0 40 —0 80 kg-ig. A baromfiak részéretyúkoknak 20—30 gramig, kacsáknak 80—100 gramig, ludaknak 150—200 gr-íg-A silótakarmányok etetése jó hatással van az állatok egészségére, elősegíti a jobb termékenyülést, biztositja a teljesértékű utódokat, megjavítja a tej és vaj minőségét. Silózzunk be tehát mindent, amit lehet. Előzzük meg az állatok felfúvódását A nedves évszak következtében előálló betegségek közül a felfúvódás fordul elő leggyakrabban. Ez a betegség sok és esetleg egyszerre tömeges veszteséget okozhat a lovak és kérődző állatok között. Ott fordul elő legtöbbször. ahol az állatgondozók n»m ismerik az okokat, amelyek a betegséget előidézik és ezért nem járnak el elegendő körültekintéssel. A felfúvódás többnyire a lovon, juhon és szarvasmarhán szokott jelentkezni. Közismert, hogy a zöldtakarmányok, főleg a lucerna és lóhere, különösen. ha frissen etetjük, könnyen erjednek és az erjedés közben sok gázt fejlesztenek. E tulajdonságok még fokozottabban érvényesülnek, ha nedvességtartalmuk nagy (harmatosak, vagy megáztak). Éppen ezért nedves takar’mányt etéthi, a harmat felszállása e'őtt az állatokat legeltetni, illetve legelőre hajtani nem szabad Ha mégis kénytelenek lennénk nedves lóherét, vagy lucernát etetni állatainkkal, előtte kevés száraz takarmányt adjunk, a kaj szált zöldtakarmányt pedig száraz takarmánnyal keverjük össze. A fokozott gázképződés kérődzőknél a bendő felfúvódásához vezet. Ha minden elővigyázatosság ellenére mégis fellép a betegség, azonnal be kell jelenteni az állatorvosnak, mert várakozás esetén a baj egyre súlyosabb lesz és könnyen fulladást okoz. Ha a felfúvódott állat állapota az állatorvos megérkezése előtt olyan súlyossá válik, hogy az aggasztó nehéz légzés, a gyenge és szapora szívveré, és az erős nyugtalankodás miatt közeli elhullásuktól kell tartani, kérődzők esetében hozzáértő egyén által a ba! horpasz közepén végzett szúrcsapolás életmentő beavatkozást jelent. Ezért lényegesen fontos, hogy legyen az állatok számarányához viszonyítva minden állami birtokon. EFSz-ben szúrcsap. Ez természetesei ne az irodában heverjen, hanem ott legyen minden pásztor táskájában és a pásztorok tudjanak is a szúrcsappa! bánni. Gondos isfá!ló*ráeyakeze!ést „Rút a trágya, de szép cipót ád” — tartja a régi közmondás. EFSz-einkben és egyéni gazdaságainkban mégsem becsülik meg eléggé az istállótrágyát: nem kezelik szakszerűen. A hanyagság már kezdődik az udvaron — nem rakják kazalba, szakszerűen kezelt trágyatelepbe az istállóból kihordott trágyát. Ez folytatódik kint a szántóföldeken, ahol nem rakják szarvasba, vagy ha széjjel is hordják, nagyon sok esetben nem szántják alá mindjárt s így a- trágya elveszíti értékének nagy részét. Á jó gazdálkodónak pedig ez nem lehet célja: minél több istáilótrágyát kell termelni s minél jobban fokozni annak tápértékét. A műtrágya és istállótrágya jótulajdonságait egyesíti magában a házilag előállított szemcsés trágya. Elkészítéséhez teljesen érett morzsái ékos istállótrágyát használunk, 70 százalékban istállótrágyát, 30 százalékban poralakú műtrágyát. — Bármely EFSz az állami birtok gazdasága a maga erejéből könnyen előállíthatta egészévi szemcsés trágya szükségletét. Termésfokozó hatása háromszor-négyszerte nagyobb a közönséges műtrágyáénál. Igen fontos feladat, hogy az agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával, a trágyakezelés és trágyahasználat megjavításával a talaj termelékenységét jelentősen fokozzuk. Ezt a célt szolgáljuk azzal is, hogy a múlt évről megmaradt, valamint az idén termelt — de fel nem használt istáilótrágyát mielőbb, de legkésőbb szeptember végéig kihordjuk. A kihordott istálló trágyát úgy kell felhasználni, hogy az érett istállótrágyát elteregetve lehetőleg azonnal, de legkésőbb két-három napon belül alászántsák. A nem kellően beért, szálmásabb istállótrágyát a trágyázandó tábla szélén szabályos tárgyakazalba - szarvasba — kell rakni, ahonnan az ott beért istállótrágyát legkésőbb az őszi mélyszántás idejéig szét kell a táblán teríteni és lehetőleg azonnal, de legkésőbb két-három napon belül beszántani. Az istállótrágyát általában a kapásnövények és a nem pülangós virágú takarmánynöi'ények alá kell alkalmazni azonban a repce és az őszi keveréktakarmányok istállótrágyázását feltétlenül el kell végezni. Ezt követően kell a cukorrépa, dohánу, a kora tavasszal elvetésre került! növények. úgymint a tavaszi takarmányok burgonya, kertészeti növények, továbbá a gyümölcsösök rétek, legelők és szőlők istái!ótrágyázását elvégezni Az istállótrágyát ebben az időszakban kell kihordani és felhasználni, mert a trágya kihordásához nyáron legkedvezőbbek a talaj körülményei. Hogyan alkalmaztam Micsurin módszerét ? Ezerkilencszázharmincnyolcban községünkbe gyümöleskertész-ügynökök jöttek. Fényképeken mutogatták, hogy milyen gyönyörű barack, cseresznye terem az ő gyümölcsfa-iskoláik fáin Aki ezeket a fényképeket látta, nyomban kedvet kapott a gyümölcsfa rendelésre. Én is, mint egy gyümölcsfakedvelő, kaptam az alkalmon és több darabot megrendeltem. Meg is kaptam rövidesen a fákat. Szépek voltak, fiatalok. Mind befogant. Gyümölcsöt is hoztak olyat, hogy a vidékünkön nem is láttam szebbet. Pár évvel később a gyümölcsfák betegek lettek, lombjuk elsárgult, a gyümölcs pedig olyan satnya volt rajtuk, hogy a magokra zsugorodott a rücskös, húsos rész. — Sokáig törtem a fejemét, hogyan lehetne olyan termést elérni, mint először volt. Ennek végleges megoldásához Micsurin művének tanulmányozása nyújtott nagy segítséget, amit a gyakorlatban alkalmaztam. A gyümölcsfákról oltógallyakat szedtem és azt hazai alanyba oltottam, i Azok szépen megfogantak, s ma gyönyörű szép gyümölcsöt teremnek és bírják az éghajlatot is. A talajban sem válogatnak. Már, hogy is válogatnának, hiszen az oltógally is itt termett, az alany is. Tehát azóta nem fát hozok más vidékről, hanem csak oltógallyat. A kajszi, vagy sárga barackot nehéz kitenyészteni még akkor is, ha az alany hazai. Ennek helyes kitenyésztését úgy oldottam meg, hogy 2—3 éves szilvafáknak minden ágát beszemeztem. Eddig a gyümölcs-kertészek egy szemzést adtak a gyökérnyak fölé. A régi oltási eljárással jó termés, vagy hirtelen nagy hőség esetén a gályák törzsestül gutaütést kapnak és egészen odáig leszáradtak, ahol az oltás van Nálam a fák gallyainak töve is szilva, csak az ágak, ahogy kinőnek a törzsből, 8—10 cm-re van beszemezve barackkal. Ilyen esetben is lehet gutaütés, de nem végzetes. Ha megfigyeljük a fákat, a déli oldalon az ágakon több a termés. Az északiról még a szél is leveri. Amelyik ágon kevesebb a gyümölcs, vagy a nap heve nem éri, úgy megmarad, a másik ellenben efszárad. Ha egy fán egy-két gally elszárad is, a többi újból szép koronává fejlődik. Ezzel a megoldással minden ág különálló és nem torkoll a szelíd törzsbe. Micsurin, a nagy szovjet természet- j tudós egész életét és munkásságát népének szolgálatába állította. Fáradhatatlanul kutatott, szinte lehetetlennek tűnő feladatokat oldott meg; a természetátalakítását nagy lépéssel vitte előbbre, gazdagította a szovjet tudományt. Müve és tanítása kiapadharatian kútforrás számomra mindennapi munkámban. Én is az ő nyomdokain kívánok haladni. (Levelezőnktől) I A mézek ömlékenysége és v szkózusség Ha mézet melegben tartják, könnyen folyik. Ha hidegbe viszik, nehezen le- j hét töltögetni. A méhészet ezt a méz; sűrűségének változásával magyarázza.! Pedig a méznek egy másik, kevés figyelemre méltatott, de gyakorlati szempontból nagyon fontos tulajdonsága változott meg- ömlékenysége Ha ugyanolyan sűrű, de különféle származású mézet üvegestől feldöntünk, az egyik gyorsabban folyik mint a másik, vagyis ugyanannyi idő alatt messzebbre ömlik szét az asztalon. A gyorsabban ömlőről azt mondjuk, hogy nagyobb az ömlékenysége. Ha pedig abból a szertfpontből nézzük a kiömlő mézek versenyfutását, hogy melyik hajlandó kevésbbé az ömlésre, akkor vízkozusságról beszélünk. Ömlékenység és vízkozusság tehát ugyanannak a tulajdonságnak más szempontból való megjelölése. Az a méz, mely erősen ömlékeny kevéssé viszkózus és viszont. A méz ömlékenysége fontos, mert attól függ. hogy a sejtből milyen könynyú kiüríteni (kipörgetni) mennyi idő alatt emelkednek föl benne a viaszmorzsák, és milyen könnyű csapon eregetni, szűrni üvegezni. Minél kevésbbé ömlékeny a méz, vagyis a mézek versenyfutásában minél hátrább marad, annál nehezebben ürül ki a sejtből, lassabban tisztül meg, bajosabb szűrni és kimérni. Az ömlékenységet a magasabb hőmérséklet fokozza, az alacsonyabb csökkenti. A mézlép tehát melegben könnyebben kiürül. A méz ömlékenysége 40 C fokig rohamosan nő attól fogva, lassan 48 C foktői fogva észrevehetően. A kicsi cukortartalmú (híg) méz általában ömlékenyebb is, de a különféle cukrok aránya és más anyagok is szerephez jutnak, úgyhogy sokszor a sűrűbb méz ömlékenyebb. Ugyanolyan sűrű cukoroldatok közü1 a gyümölcscukor ömlékenyebb, a szőlőcukor kevésbbé, tehát a méz viszkozusságát cukrainak aránya is szabályozza. Arra. hogy a méz ömlékenysége, illetve viszkozusága mennyire nem azonos a sűrűségével, legfeltűnőbb a hangya-méz. A méz krístályoEodása Ha a mézben lévő cukor egyrésze kristályokban különválik, azt mondjuk, hogy a méz megkristályosodott vagy megkárosodott. A kristályosodás általános szabályai; 1. Az anyagok nem kristályosodnak egyaránt gyorsan. A szölőcukor és nádcukor pl. gyorsan kristályosodik, a gyümöloscukor nem hajlamos rá. 2. A kristályosodáshoz az oldat „túltelítettsége” szükséges, vagyis több anyag, mint amennyit a folyadék azon a hőmérsékleten oldani tud. 3. A kristályosodás gyorsaságára a hőmérséklet is hat. 4. A kristályosodást a meglévő kristály „mag” vagy „kezdőkristály” segíti, az új kristály arra telepszik, azt növeli. 5. Olyan anyagok is vannak, melyek egy másiknak a kristályosodását késleltetik (pl. dextrin). Ez az öt szabály a mézre is érvényes, csakhogy abban nem egyféle, hanem többféle anyag van együtt oldva és ez a helyzetet bonyolítja. A mézben olyan sok a szőlőcukor, és a gyümölcscukor. hogy + 30 C alatti hőmérsékleten túltelített oldatnak kell tekinteni. Mégsem kristályosodik meg azonnal, mert alkotórészei befolyásolják egymást. Ha a méz lassan kristályosodik, kristályai nagyok, durvák, kemények. A gyorsan kristályosodó méz kristályai aprók, finomszemüek. A méznek mindig csak egyrésze kristályos, még akkor is, ha teljesen egyöntetűnek és keménynek látszik. A kristályos méz a cukrok elhelyezkedése szerint kétféle: 1. Kristályos és folyékony rétegre válik a kristyályok lesüllyednek, a folyadék nagy része elkülönül és többnyire fölül helyezkedik el. 2. A kristályos méz egyöntetűnek látszik. A kristályok ugyanis egyenletesen eloszlattak és a folyadék úgy helyezkedik el közöttük, ahogy a szivacs üregeiben a víz. Mindegyik kristályt vékony folyadékréteg veszi körül. A réteges kristályosodást segíti, Kicsiség is Hogy a kicsiségek is milyen sokat számítanak a méhészkedésben, arról a következő eset tanúskodik: A közelmúltban egyik méhésztársam meghívott magához, hogy nézzem meg méheit, miért nem hordanak, amikor hordás is van, meg a családok is népesek. A hibát rövidesen sikerült megtalálni. Végeredményben kicsiségről volt szó, de mégis megakadályozták ezek a hibák a hordást. Az egyik kaptárban a költőtér felül volt, a mézür pedig alul. A költőtér minden keretében mézkoszorúval együtt zártsoros Hasítást, vagy virágport találtam. A mézúr keretei pedig üresek voltak annak ellenére, hogy sok méh tartózkodott ott. A mézűrben és költőtérben egyforma keretek voltak szélességre és hosszúságra nézve, csak vastagságban különböztek. Tehát hizlalt és nem hizlalt keretek vegyesen Ekkor a fiasításos virágporos lépeket a költőtérből az alsó ami a kristályok lesülyedésének kedvez. Ilyenek; X. Híg méz, 2. nagy ömlékenység a méz tarmészete miatt. 3. nagy ömlékenység magasabb hőmérséklettől. A kristályosodásnak nagy szerepe jut a méz erjedésekor. A kristályos méz folyékonyan maradt része higabb. mint az egész volt eredetileg, mert a cukor egy része kiválott belőle. Az erjeszrőgombák 'sűrű mézben nem tudnak elszaporodni. A kristályos méz meghígult folyékony részében azonban, ha a hőmérséklet kedvező, elszaporodnak és a mézet megerjesztik. A higabb folyékony rész a méhek hasmenésének is legfőbb okozója. A méz kristályosodását főképpen a következők szabályozzák: A méz származása. A kristályosodás elsősorban a méz származásától függ, mert az dönti el, hogy milyen anyagok és milyen arányban vannak benne. Minél több a kristályosodó cukor, (gyümölcscukor) és kristályosodást gátló anyag (dextrin kolloidok), amiál tovább folyékony marad. Minél több benne a kristályosodásra hajlamos cukor, (szőlőcukor, nádcukor), annál hamarabb kristályosodik. Gyorsan kristályosodik aránylag nagy szőlőcukortartalma miatt pl. a repceméz, tarlóvirágméz, pohánkaméz. Igen gyorsan a nagy mézharmatcukortartalmú füz-mézharmat. Későre az akácméz sok gyümölcscukra miatt. Kezdőkristályok. A méz kristályai, „kezdőkristályok” körül képződnek. Minél több a kezdőkristály, annál gyorsabb a kristályosodás. A kezdőkristályok rendesen már a sejtben, pörgetés előtt a mézbe jutnak, mert a régi sejt falán a tavalyi méz nyomaként mii! iónyi parányi, szabad szemmel nem látható kristály marad. Különben pedig idővel a méz szőlőcukrából új kezdőkristályok is képződnek. Gyors a kristályosodás, ha a méz pl. ki nem mosott bödönben kristályos mézzel keveredik. A hőmérséklet igen fontos. A méz leggyorsabban + 14 C táján kristály»-» sodík. A kristályosodás + 20 C fölött és + 10 C alatt nagyon mérsékelt. számít . . . sorba raktam, ahol eddig a mézkamra volt. A mézkamrából pedig az összes üres keretet áttettem a régi költőtérbe. Ez a művelet gyerekjáték, mégis fontos, mert hiányában nem volt fölösleges méz a kaptárban. A méheknél természetes, hogy a költőtér fölé és nem a költőtér alá hordják szívesebben a mézet. Sokan azt mondanák, hogy így a méhész kizsarolja méheit. A tapasztalat azi mutatja, hogy nem. Én például már akkor elszedem a mézet, amikor a mézúr még nincs is teljesen megtelve. Csak az a fontos, hogy a mez érett legyen. Ha az idő váratlan«' rosszra fordul, akkor a kipergeteti mézből pótlom a családok táplálékai Ezt is csak akkor, ha már horda nincs kilátásban. Ne féljünk tehát elvenni idejében a mézet, mer; ez fokozott hordásra ösztökéli a r»*he két. Csurilla József, i'artizimke
