Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-08-09 / 32. szám

1953. augusztus 9.

ЛмЪтЛ

Föl d m fi Ws

ENGELS FRIGYES

1895 augusztus 5-én Londonban elhunyt Lngels Frigyes. Baratja, Marx Karoly után Lngels volt a modern proletariátus legnagyszerűbb tudósa és tanítója az egész civilizált világban.

Marx és Engels tudományos munkáikban először fejtették ki, hogy a szocializmus nem rajongók kigondolása, hanem a termelőerők fejlődésének végcélja es szükségszerű eredménye a modern társadalomban. Az egész írott történelem mindeddig az osztályharc tortenece volt, egyes társadalmi osztályok uralmának es győzelmének története más osztályok felett.

Érdemeiket a munkásosztály körül néhány szóban összefoglalhatjuk: önmegismerésre és öntudatra nevelték a munkásosztályt és az ábrándozások helyere a tudományt állították.

Ezért kell minden munkásnak Engels nevét és életét ismernie.

Engels 1820-ban született Barmen varosában, a porosz királyság rajnai tartományában. Atyja gyáros volt. 1858-ban családi körülmények folytán kénytelen volt gimnáziumi tanulmányait félbeszakítani és segédi állást vállalt egy brémai kereskedelmi cégnél. Ez nem akadályozta meg Engelst abban, hogy tudományos és politikai képzettségét fejlessze. Már gimnazista korában meggyűlölte az önkényuralmat es a hivatalnoki önkényt.

Ha minden fejlődik, ha az intézmények sorsa az, hogy más intézmények váltsák fel őket — miért tartson akkor örökké a porosz király vagy az orosz cár önkényuralma, egy elenyésző kisebbség gazdagodása az óriási többség rovására, a burzsoázia uralma a nép felett. Az életet figyelve felismerték, hogy nem a szellem fejlődése, hanem ellenkezőleg, a szellem a természetben, az anyagban leli magyarázatát__Felismerték, milyen társadalmi erőnek érdeke az, hogy a szocializmus megvalósuljon és ezt az erőt át kell hatniuk érdekeiknek és történelmi feladatuknak tudatával. Ez az erő — a proletariátus. Engels ezzel az erővel Angliában, az angol ipar központjában Manchesterben ismerkedett meg, ahová 1842-ben költözött, amikor egy kereskedelmi vállalat szolgálatába lépett amelynek egyik részvényese Engel“ apia volt

A megfigyelések gyümölcse 1845-ber megjelent könyve: „A munkásosztály helyzete Angliában”. — Engels elsőnél mondotta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály, hogy éppen e

a gyalázatos gazdasági helyzet, melyben a proletariátus van, löki feltartóztathatatlan erővel előre és kényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért. A harcoló proletariátus pedig önmaga fog segíteni magán. A munkásosztály politikai mozgalma elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a munkások tudatára ébrednek annak, hogy számukra a szocializmuson kívül nincsen kiút. Másrészről a szocializmus csak akkor válik erővé, ha a munkás osztály politikai harcának céljává lesz Ezek Engels az angol munkás helyzetéről írt könyvének alapgondolatai, olyan godolatok, melyeket most az egész gondolkozó és harcoló proletariátus magáévá tett, de amelyek akkoriban teljesen újak voltak.

Szocialistává Engels csak Angliában lett. 1844-ben, amikor visszatért Németországba, átutazóban megismerkedett Párizsban Marxszal, akivel már azelőtt is levelezett. Az Engels-szel való kapcsolat kétségkívül hozzájárult Marx elhatározásához, hogy politikai gazdaságtannal foglalkozzék, azzal a tudománnyal, melynek terén művei egész forradalmat idéztek elő.

Engels résztvett a nép fegyveres felkelésében. Három csatában küzdött a szabadságért és miután a felkelők vereséget szenvedtek, Svájcon keresztül Londonba menekült.

Engels ezidőben írt munkái közül a következőket emeljük ki: Dühring ellen irt polemikus művét (itt Engels vizsgálat alá veszi a filozófia, a természettudomány legnagyobb problémáit) „A esalád, a magántulajdon és az állam eredete”, „Ludwig Feuerbach” cikk az orosz kormány külpolitikájáról és végül két rövid cikk Oroszország gazdasági fejlődéséről. Közben Marx meghalt anélkül, hogy a tőkéről szóló hatalmas művének végleges kidolgozását befejezte volna. Ellenben a nyers kidolgozás már megvolt, és most Engels, barátja halála után, hozzáfogott a nehéz munkához, hogy „A tőke” II. és III. kötetét feldolgozza és kiadja. F két kötet kiadása rendkívül sok munkát vett igénybe. Adler, osztrák szociáldemokrata joggat mondta, hogy Engels „A tőke” II. és III. kötetének kiadásával zseniális barátjának nagyszerű emlékművet állított, amelyre, anélkül, hogy akarta volna, eltörölhetetlen betűkkel odavéste saját nevét. Valóban „A tőke” e két kötete kettőjük műve: Marxé és Engelsé. Az európai proletariátus elmondhatja, hogy

tudományát két olyan tudós és harcos teremtette meg, akiknek viszonya felülmúlja a régiek legmeghatóbb legendáit az emberi barátságról.

Az 1848—49—i mozgalom után a száműzetésben Marx és Engels nemcsak tudománnyal foglalkoztak. Marx 1864-ben megalapította a „Nemzetközi Munkásszövetséget” és egy évtizeden át vezette azt. Engels is élénk részi vett munkájában. A „Nemzetközi Munkásszövetség” feloszlatása után, a 70- es években sem szűnt meg Marxnak és F.ngelsnek, mint a munkásosztály egyesítőinek szerepe. Mint a munkásmozgalom szellemi vezetőinek jelentősége, állandóan növekedett, mert maga a mozgalom is szüntelenül nőtt. Marx halála után Engels egyedül töltötte be az európai szocialisták tanácsadója és vezetője szerepét. Marx és Engels élénken érdeklődtek Oroszország iránt Rokonszenvvel követték az orosz forradalmi mozgalmat és kapcsolatokat tartottak fenn az orosz forradalmárokkal.

Marx és Engels világosan látták, hogy az oroszországi politikai forradalomnak óriási jelentősége lesz a nyugateurópai munkásmozgalom számára is. Az önkényuralmi Oroszország mindig támasza volt az egész európai reakciónak.

Oroszország rendkívüli előnyös nemzetközi helyzete az 1870-es háboró titán. mely hosszú időre elhintette a viszály magvát Németország és Franciaország között, természetesen csak növelte az önkény uralmi Oroszországnak mint reakciós erőnek jelentőségét. „Csak a szabad Oroszország — mondotta Engels — amelynek nincs szüksége sem a lengyelek, finnek, németek, örmények és más kis népek elnyomására, sem pedig arra, hogy állandóan viszályt szítson Franciaország és Németország között, csak a szabad Oroszország 'eszi maid lehetővé a mai Európának, hogy fellélegezhessék a háborúkkal járó terhektől, meggvengítse majd az összes reakciós elemeket Európában és fokozza az európai munkásosztály erejét." Ezért van az. hogy Engels az európai munkásmozgalom sikere érdekében is forrón kívánta, hogy Oroszországban meghonosodjanak a politikai szabadságjogok. Az orosz forradalmárok legjobb barátukaí vesztették el benne.

Örökre megőrizzük Engels Frigyesnek, a proletariátus nagy Harcosának és tanítójának emlékét!

Boda István:

Traktor szánt

Traktor szánt о nyári fényben dörög, sziszeg kerekében napsugár vilódzik, s az enyhe dombokon, mintha megregmegne.

De perc csak az, s már biztos újra puffogója a gázt kifújja.

Omlik a fold. sóhaja támad az ekék szelte barázdáknak.

És ahogy az öt eke sorban felsorakozik ió szorosra egymás után, s vágják a rendel egymásnak így szólnak, üzennek.

S az este csendes sugarában üzenp,r'• szállnak a tájban, traktorok üzennek, beszétnek, hangos zajjal tereferélnek, s dicsekednek, ha jó a norma, ha rossz, mondják azt is dadogva. S szemben mégis ő i aradi meg ki irányt szab a kerekeknek, ütemet, értelmet a gépnek, irányt a motor erejének, és megszabja sorsát merészen tervekkel telt meleg szívében.

*

*

*

*

*

é

*

*

*

t

*

Kultiirhírek a Szovjetunióból és a népi demokrác-iákból

A TERMES

Résztél Galina Nyikolajeva: „Az aratás“ c. regényéből

Lassan úszott a kombájn, fehér lámpafényével átvágta a szeles, sűrű sötétséget.

Egész éjjel folyt a munka a földeken, a felhő alig hogy megpermetezte, azután elvonult. Csak néhány rongyosszélü, nehéz felhő maradt az égen, de a munkát akkor sem hagyták félbe.

Vaszilij a sötét úton hazafelé menet ravaszul mosolygott magában:

„Egy nap alatt három napra valót végeztek. A beérett rozsot betakarították, a zabot is. Most aztán, ha várunk is egy keveset, nem veszélyes. Ami a fő, a felhő segített, — felpiszkálta az aktivistát az emberekben. Jó gazdánál még a felhő is őröl, — az is használ 1" Az volt az érzése, mintha még az égnek is túljárt volna az eszén.

Messziről meglátta a cséplöpajtát és sietett oda. Ez a pajta volt Vaszilij legnagyob öröme és büszkesége. Olyan büszke volt rá, hogy még dicsekedni sem tudott vele és mesélni sem tudott róla. De mindenkit, aki a kolhozba jött, legelőször a pajtába vezetett. A kolhoz többi vívmányairól — a termés növekedéséről, az állatállomány szaporulatáról, a brigádok versenyéről, sót a „gyorsítókról” is még lehetett vitatkozni, de a pajta, ez csoda volt és elvitathatatlan, megtámadhatatlan ok a büszkeségre. Ott nőtt ki a sötétségből vilianylámpák fényében, motorok (fariban, ünnepiesen és váratlanul, mintha Vaszilijt üdvözölné: „Itt jön az én megalkotóm”. Nem csoda, hogy Vasziligt odahúzta a szíve.

Mikor Vaszilij a pajta fedele alá ért, egyszerre melegség, világosság vette körül. Cséplőgépek, triőrök, selejtezőgépek zakatolása a gabona vidám suhogása. Csillogtak a márványlapon a kapcsolók, sivítottak a hajtószíjak, zizegtek a kalászok, a gabona pedig ömlött, kavargóit, örvénylett, viharzott.

Vaszilij most megvetően gondolt az elmúlt évek csépléseire. A régi szérűt nevetségesnek, elavultnak, halottnak látta, még a gabonát is élettelennek, amit ott csépeltek. Unalom volt rágondolnia, milyen lassan szóródott, milyen vontatottan ömlött. Itt bezzeg, szinte föléledt, csodálatosan gyorsan és könnyedén patakzott a villanyén','.’* berendezett sépiöpaj Iában. Különösen érdekes volt a bonyolult, szerkezetű vil’anyós cséplőgép. Egyenletesen, megszakítás nélkül és olyan átható erővel zakatolt, hogy morajában elsüllyedt a többi zaj, mint a vízbgejtett kő. Mulatságos volt elnézni, amint az emberek szája hangtalanul tátong, ajkuk is nevető, de néma.

Bujanov ebben a zsibongó birodalomban főparancsnoknak érezte magát; elégedett, vidor képpel járt fel-alá a főátjárón. Csupa por volt és pelyva, de az inge frissen vasalt, nyakkendője szabályos, mint mindig. „Ez az ember átérzi saját jelentőségét” — helyeselt neki Vaszilij. Megálltak egymás mellett, elégedetten halgattak, szavak nélkül is megértették egymást.

A gabona pedig széles zuhatagban ömlött szünet nélkül; a sárgás villanyfényben melegnek, eleven rózsaszínűnek látszott. Tapadó burkától megszabadulva, mintha örült volna szabadságának, csúszott, szaladt ki a kézből, a lapát alól, amely halomba gereblyézte. Vaszilij elnézte ezeket az eleven, süppedő halmokat, gyönyörűséggel túrta karját válláig ebbe a selymes melegségbe. Azután odament a szóróhoz: onnét zúgva sivított ki a szél, szúrós pelyvát vert az ember arcába s ajkán hagyta a rozskenyér alig érezhető ízét. Az emberek gyorsan, lelkesen, vígan dolgoztak. Magasan a gép tetején állt Matvejevics. Ő vette át a kévéket s irányította a rengve zakatoló gép óriási torkába. Kimért, ritmikus mozdulattal nyújtotta rrjindkét kezét jobbfelé s az adogatótói átvéve a kévét, pontos fordulattal dobta balfelé, egyenest a gépbe. Jobbra-balra, jobbra-balra mozdult gyökérszerűen akaszkodó, erős két karja; és a szárnyas kévék szakadatlan láncolatban repültek alulról felfelé, jobbról balra.

Valentyina Matvejevic mellett állt. Nagy szeme csillogott, haját kalász kuszálta. Boldog, mohó mosoly szelídítette keskeny ajkát. Mihelyt meglátta Vasziiijt, könnyedén, mint egy macska. a földre ugrott és mulatságos igyekezettel tátotta ki száját, hogy Vaszilijnek egyenesen a szájába kiálthasson valami érthetetlenséget. Kézzel-lábbal. fejének integetésével magyarázott, mérges volt. hogy nem tudta túlkiabál- n' a gépet, nevetett is és egy ragadós

alász mint valami arany fülbevaló j himbálózott a nyaka fölött. Vaszilij a ! kijárathoz vonta Valentyinát, ott mar lehetett beszélgetni.

— Huszonöt mázsa! — kiabált Valentyina, s hogy segítsen hangjának, elébe tartotta hai'ékony, kisült, vékony kezének öti újját. — Huszonöt! Kicsépeltük At.josa mezejének első feléről az egész gabonát. Huszonöt mázsa! De igazán, képzeld el! Ez azt jelenti, hogy lehet! Látod itt van Aljosa termése — nagyszerű, potrohos, akár a borsó, Vaszilij, aranyom, szóval lehetséges. Akár eső, akár aszály — mindennel meg lehet biritóznil. .

A kolhozosok körülvették Vaszilijt és Valentyinát, kiabáltak, egymás szavába vágtak, egyik tenyerükből a másikba szórogatták a magot, egyet-egyet a foguk közt is megropogtattak.

Ott állt Léna is, lesoványodva, öreges, sötét ruhában, de mosolyogva. Jó! érezte magát itt a rózsaszínűén ömlő gabona, az ünnepies mosolyok, a napbamította kezek világában, ahol Aljosa nevét hordozta a vidám zsivaly, ahol Aljosa terméséről úgy beszéltek, mint valami egészen természetes, eleven dologról s mintha ö maga is minden percben fölcsillanthatná szemének kékes fehérjét és kedves mosolyát itt a kévék és gépek között. Jól is esett ez Lénának, de el is szomorította.

Úgy rémlett neki, mintha váratlanul Aljosával találkozna itt az ünnepi zsivalyban, az Aljosa nevelte rozs özönében.

Ajkának lágy mosolya és szomorú, merev pillantása mindenkinek szemébe tűnt és mindenki igyekezett valami kedveset mondani neki.

— Lenocska — szólt hozzá Valentyina, — most indult el egy szállítmány' gabona, ne vigyen téged is haza?

— Nem, én még itt maradok.

— Mi majd ketten állunk a gép mellé. — Matvejevics felkapta Lénát és csodálatos könnyedséggel emelte a hídra.

Froszka valahonnét a sötétségből előre törtetett és lihegve futott Vaszilijhoz:

— Vaszilij Kuzmics! Vaszilij Kuzmics! Befejeztük Aljosa földjének második felét is. Sztyopa bácsi beleegyezett, hogy learatja Vera részét. Vagy talán te valahol máshol akarod ?

— Menjetek csak a Veráéra. Mindjárt én is ott leszek! A leány eltűnt, mintha a nedves éjszaka szippantotta volna fel, Vaszilij és Bujanov pedig tovább nézték, hogyan ömlik a rózsaszínű rozs — az ő jutalmuk és érdemük, az ö múltjuk és jövőjük, az ő erejük és énekük — és nem győztek betelni vele.

Tudományos konferencia Tyimirjazev tiszteletére

110 évvel ezelőtt született К .A. Tyinirjazev, a nagy orosz biológus, aki nini! a tudományban, mind a gyakorlatban következetes materialista és forradalmár volt. A tudós születésének ívfordulója alkalmából a róla elnevezett moszkvai akadémián többnapos tudományos konferenciát tartottak, mikoris előadásokon ismertették életét ás munkásságát.

Egy üzbég falu kultúrélete

Az andizsáni „Kalimn"-kolhoz klubja a kolhozdclgozók legkedvesebb pihenőhely«. Ez egy kétemeletes épület, amelynek 1100 személyt befogadó színházterme van és ezenkívül számos helyisége a m(iked velőkörök próbáin A kothoz-k lub gyakori vendégei a taskent: színházak színészei és a filharmónia tagjai. Esténként a klubban hangversenyek, előadások <4 filmbemutatók folynak.

Az üzbég kolhozdolgozók kultűrig én у ei évről evre nőnek. Ma már nincsen olyan család a faluban, amelynek ne járna újság vagy folyóirat. A kolhozdolgozók lakásaikat tetszetős bútorukkal rendezték be és mindenütt található rádiókészülék, motorbicikli, villanykályha, stb.

A falu értelmiségi rétege is állandóan fejlődik. A község tízéves iskolájában 35 tanító dolgozik. A kolhozban dolgoznak orvosok, egészségügyi dolgozók, agronómusok és zootechnikusok Ezek mind a falu szülöttei.

A kolhoz 18 fiatalja tanul a középázsiai állam! egyetemen, a taskenti konzervatóriumban és más főiskolákon.

Az albán tudományos élet fejlődése

Albániában szüntelenül fejlődik a tudományos élet. A közelmúltban elkészült az albán-orosz szótár. A tudomány, kultúra és technika fejlődése Albániában is szükségessé teszi az új szakkifejezések megteremtését. Ezzel kapcsolatban a tudósok is igen nagy munkát végeznek.

Az Albán Népköztársaság Tudományos Intézetének geológiai kutató-expediciói értékes ásványokat tártak fel, így például ként, kaolint, magnéziumércet, stb. Létrehozták a meteorológiai állomások hálózatát. Öt új öntözőcsatoma és más hidrológiai létesítmények építése terén is jelentős kutatómunkát végeznek.

Több mint 4000 hangverseny a nyári évadban

A „Szovjetszkoje Isszkusztvo” beszámolt arról, hogy az idei nyári évadban több mint négyezer hangversenyt rendeznek a Szovjetunióban. A kaukázusi és krimi üdülőhelyeken fellép a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara, a Pjatnyickij-kórus és az Oszipov-együttes: Szibéria és a Kuzn.yeck-medence hangversenytermeiben az Uzbék Dal- és Táncegyüttes, a

Moldvai Népi Zenekar és az omszki Orosz népi Kórus; Sztálingrádban. Kujbisevben és másutt az Uráli Népi E- gyüttes, az Északi Dalkórus, Utyeszov esztrád-zenekara és az Azerbejdzsán Énekegyüttes.

A Magyar Élettani Társaság vándorgyűlése

A Magyar Élettani Társaság Pécsett vándorgyűlést tartott. A vándorgyűlésen elhangzott előadások az élettani kutatások jelentős eredményeiről adtak számot.

A társaság tagjai az előadások után megválasztották a jövöévi vezetőséget, továbbá a legkiválóbb fiatalok közül az új tagokat. A társaság elhatározta: azzal a javaslattal fordul az Akadémia elnökségéhez, tegye lehetővé, hogy az elkövetkező vándorgyűlésekre a társaság meghívja a szovjet Tudomány, a népi demokratikus országok és a haladó nyugati tudósok képviselőit.

A Magyar Élettani Társaság vándorgyűlése szombaton ért véget.

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ befejezése óta 290 külföldi küldöttség látogatta meg a Szovjetuniót. Ezek közül 1.40 küldöttsé- a kapitalista és gyarmati országokból érkezett.

♦

AZ ALMA-ATAI kerületi könyvtárnak külön 2 ezer kötetes mozgókönyvtára is van. Az autóbuszra szerelt könyvtár a távolesö kis településekre is eljut és népszerűsíti az olvasást.

TÖBB MINT FÉL MILLIÓ diák fejezte be az idén főiskolai, illetve középiskolai tanulmányait a Szovjetunióban. A végzett főiskolások között 40 jlzer mérnök van.

Űj nagy stúdió a kievi televíziós állomáson

Űj nagy stúdiót építettek a kievi televíziós adóállomáson. A kievi adások — a legújabb technikai eredmények alapján — ma már nemcsak a kievi, hanem a zsitomíri, csernyigovi, poltavai területen és Ukrajna más területein is vehetők. Most folytatják a kísérleteket, hogy a kievi adásokat Harkovban is vehessék. A kievi Mérnöki Intézet dolgozói leningrádi szakemberekkel karöltve négy méter átmérőjű televíziós képsíkot is szerkesztettek, hogy nagyobb helyiségekben, kertekben, parkokban is közvetíthessék a televíziós adásokat.

Ősi ércpénzraktárt találtak Grúziában

Ősi ércpénzraktárt találtak Szovjet- Grúziában, a Kura folyó jobbpartján. Az érméken rajta van Ali Ben Dzsefar tbiliszi emir neve és a pénz kibocsátásának évszáma: 418 hidzsra, tehát az időszámításunk '/.érinti 1027—28. ív Az ősi .érméket az Állami Grúz Múzeumban helyezték* el.