Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-12 / 28. szám

6

fmdmilws

1953. i'Slfus 12.

Magtermesztési parcellákról biztosítják Kisújfalun a jó minőségű vetőmagot

Eglszséges, jó minőségű vetőmag a

gazdag termés biztosítéka. Mindenesetre a vetőmagot és annak jó minőségét saját magunknak kell biztosítanunk. Mindezt úgy érhetjük el, ha külön magtermesztési parcellákat létesítünk, mivel az ily módon nyert, a helyi viszonyokhoz megszokott vetőmag sokkal nagyobb termést nyújt és gazdagítja szövetkezeteinket. '*

így gondolkoztak a kisújfalusi szövetkezet tagjai is, amikor az elmúl: esztendő tanulságait levonva magtermesztési parcellákat létesítettek. Búzából 36. árpából 33, rozsból 8, zabból pedig 5 hektárt vetettek be. mely fedezni fogja a szövetkezet ezévi vetőmagszükségletét.

— Tavaly bizony — jegyezte meg Mihál elvtárs, a szövetkezet könyvelője — igen nagy mulasztást követtünk el, hogy nem biztosítottuk saját vetőmagalapunkat. Csaknem 230 ezer ko-^ rónát kellett kifizetnünk, ezenkívül sok időt pazaroltunk el, míg a vetőmagot megszerezhettük.

— Az idén — veti közbe Varga elvtárs az EFSz elnöke — 876 q búzát,

769 árpát, 160 q rbzsot és 100 mázsa zabot termelünk ki a kijelölt magtermesztési pa reel 11 á ifik on, ezáltal ellátjuk magunkat jó minőségű vetőmaggal.

Tehát a kisújfalusiak saját kárukon tanultak, hiszen tavaly a vetőmagbeszerzés kiadásai lényegesen csökkentették a munkaegységek értékét, másrészt pedig még sem vetettek olyan minőségű magot a földbe, mint azt tervükben lefektették. Mindez aztán természetszerűleg azt a hatást váltotta ki, hogy a szövetkezet tagjai az idén sokkal nagyobb gondot fordítottak a magrészlegeknek és megbecsülték a kijelölt parcellákat. Vetés előtt jól megtrágyázták és a vegetációs ideje alatt gondosan ápolták. Nemcsoda tehát, ha jó termés elébe néznek.

Igaz, tavaly is volt kis területen magrészlegük, de nem ismerték fel ennek a jelentőségét s ezért el is hanyagolták. Nagy hibát követtek el a cséplésnél is, mivel nem választották külön a• többi gabonaneműektől, sőt a másfajta gabonával együtt raktározták el. Mindennek tanulságaként az idén már sokkal jobban törődnek a kitermelt vetőmaggal, úgy az aratásnál, mint a cséplésnél egyaránt.

Ami a vetőmag elraktározását illeti, erről Bielik elvtárs agronómus úgy nyilatkozott, hogy ezúttal a magrészlegekről kicsápelt gabonát már külön, kifertőtlenített magtárakban raktározzák el, így megőrzik a mag jó minőségét és annak esiraképességét. Ez pedig biztosítéka lesz a jövő évi gazdag termésüknek, a munkaegységek értéké további emelkedésének.

A szövetkezetben, mint hazánk minden részében serényen folyik az aratás, hiszen csaknem 600 hektár gabona vár betakarításra. Erre pedig jól fel kellett készülniük, hogy minden veszteség nélkül és gyorsan elvégezzék az aratási munkákat. A három arató csoport között arányosan osztották fel a területeket, úgyhogy július 13-án már megkezdik a gabona cséplését is.

Hasonlóképpen meg kell említenünk a szövetkezet dohánytermesztő csoportját is. mely Petrás Géza vezetésével és e csoport többi tagjai szorgalmával az idén is nagyszerű sikereket árt el. Mostanáig több, mint harminc mázsa dohányt törtek le és fűztek föl. Ez az eredmény annál is értékesebb, mivel a többi szövetkezeteink nagyrésze a palánták kései kiültetése miatt még messze vannak a dohánytörésétöl.

Petrás Géza, mint mondják a faluban igen ügyes ember és jól ért a szakmájához, hiszen az elmúlt évben is több, mint 180 ezer korona tiszta hasznot hajtott csak dohányból a szövetkezetnek s az idén is mint az előjelek mutatják a jövedelmük sokkal nagyobb lesz, ami megint csak gazdaságilag erősíti szövetkezetüket. Persze a dohánytörését megelőzőleg sokat kellett ővniok a termést, mivel a tavaszi fagyok is igen fenyegették a dohányültetvényeket. Petrás elvtárs azonban itt is megtalálta a védekezés módját, éjjel nappal tüzelt csoportjának tagjaival együtt, úgyhogy a füst nemcsak a 15 hektárt kitevő dohányföldet, hanem a határ nagyrészét is elárasztotta, így megmentette a palántákat az elfagyástól, amivel lényegesen növelteti a szövetkezet idei bevételeit.

, Ám, ha megláttuk a szövetkezet sikereit, nem titkolhatjuk el a fogyatékosságokat sem. Itt van például a takarmányok betakarítása, ahol a hély- I télén munkaszervezés miatt a lucerna

Vita a vonatban

Amikor a vonat Bratislavából elindult, még idegenek voltunk. Véletlenül egy fülkébe kerültünk össze az ország különböző vidékéről, mint általában az utasok a vonatban. Később, amikor elváltunk, bár nem tudtuk meg egymás nevét, mégis közelebb jutottunk egymáshoz. Az elsuhanó táj volt az összekötő kapocs, a filmszeríím en pergő képek sorozata elénk tárta hazánk szépségét, gazdagságát. A nyár kékje, zöldje, az érésben lévO gabonakalászok milliárdjai, amelyek felvették az arany napsugarak színét és csillogását, megszólaltattak bennünket. Hozzászóltunk hazánk dolgaihoz és a szó, a hang, amely eleinte tétován indult meg. váratlanul egy heves vitában csúcsosodott ki és kifejezésre juttatta az olyan birtokosok magatartását, akik hihetetlenül gazdag örökségüket most a vonatfülkében ifeszik birtokukba.

A fülkében négyen voltunk. Velem szemben az ablak előtt ült egy matróz, aki a Duna vidékét járja hónapokon keresztül. Most ünnepi öltözetben, kissé szegletese* Ült, csülogó tekintetében is volt valami ünnepi. Komoly sz mét le nem vette az elsuhanó tájról, úgy nézte a hullámzó gabonát, mintha a tengert nézné. Mellette egy evikkeres úriember ült, aki térde körül állandóan igazgatta a nadrágját, míg szomszédságában egy fiatal lány foglalt helyet. Haja szőke volt, piros-pettyes fehér kartonruha volt rajta, de néha, amikor mosolygott, és arca rózsássá vált, úgy tűnt, mintha a Nkartonruha piros lenne és fehér pettyek lennének rajta.

Kint. túl a vonat nyitott ablakán, az elsuhanó tájon megjelent egy kombájn. A hatalmas, hullámzó árpatáblán úgy hatott, mint egy úszó bálna a tengeren.

A fiatal lány felpattant.

— Arat a kombájn — kiáltott fel lelkesedéssel.

— Csépel is — jegyeztem meg csendesen.

— Ügy van — tette hozzá a matróz és komoly arca hirtelen mosolyra derült, komor arcvonásai megenyhülték,

mint a hegyvidék ha elárasztja a napsugár.

Az úriember hallgatott, még mindig nagyon komolyan húzogatta a nadrágját, majd a evikkerét igazította helyre és kitekintett az elsuhanó tájra. Egész magatartásán rossz kedv volt észlelhető.

Kint, most minden átmenet nélkül felhők jelentkeztek az égen. A vonat is alaposan megrázott valamennyiünket, mintha figyelmeztetni akarna bennünket a fenyegetően közeledő felhőkre.

— Jaj, csak eső ne lenne, — szólt sóhajtva a lány és mosolygó arca egy árnyalattal rózsásabb lett.

A matróz alaposabban szemügyre vette az eget és a szakember határozottságával kijelentette, hogy nem lesz eső.

A lány folytatta most már bizalmason, mint aki régi ismerősével meghitten közli gondolatait.

— Amióta megindult nálunk az aratás, állandóan az eget kémlelem, anynyira izgulok az eső miatt. Ezelőtt ezt sosem éreztem. Ezelőtt, ha esett az eső az ernyőre gondoltamhogy meg ne ázzak. Most pedig a learatott gabonára gondolok. ... Ha munkából hazajövök, mindig az esőről beszélek. Már az anyám is nevet rajtam.

— Pedig — válaszolta a matróz — nincs ezen mit nevetni. Az a helyzet, hogy ma már a városi ember is tudja, hogy a falu dolgozójától kapjuk a gabonát.

— Tudtuk ezt ezelőtt is — vágott közbe ridegen az úriember.

— Én nem tudtam — felelte a lány — ezelőtt mint egy köd élt bennem a falu. Tavaly óta tudom, amióta részt vettem egy aratási brigádon. — Nem állíthatom, hogy valami kiváló munkát végeztem, de mindenesetre hasznos volt. mert megtanultam, hogy az aratás milyen nehéz és tiszteletreméltó munka. Éppen ezért ezidén is jelentkeztem brigádosnak és segíteni megyek az aratáshoz.

Az égről eltűntek a felhők de an, nál sötétebb folt jelent meg a tájon.

Nyíren az egész község kis* és közép*földművesei közösen végzik az aratást és cséplést

A zselízi járás egyik kisközségében. Nyíren pár héttel ezelőtt „Néppel való beszélgetés”-re jöttek össze a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldművesek, hogy megbeszéljék gazdag termésük gyors és szemveszteségnélküli betakarításával járó teendőket.

Nemec elvtárs. a járás küldöttje, beszédében főleg a közösen végzett gépi aratás jelentőségére, mutatott rá. A gyűlés után értékes vita fejlődött ki a jelenlevők között és hűen viszszatükrözte azt a hatalmas változást, amely a felszabdulás óta végbement az emberek gondolkodásmódjában. — De hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy Nyír községben már minden földműves öntudatos. Vannak makacs, vaskalapos nézeteket valló földművesek is akik — ha tudnák — visszahúznák a haladás, a történelmi fejlődés kerekét. A vita során például az egyik felszólaló gazdálkodó azt erősítgette. hogy a régi gazdálkodási módszer a mainál különb és inkább hajlandó kézikaszával aratni továbbra is. Erre Cseri András négy és fél hektáros gazdálkodó találóan megjegyzte:

— És mondd, miért jársz Nagysallóra kerékpáron? Miért nem mész gyalog? —

— Azért, mert úgy könnyebb — válaszolta amaz.

— Hát mi is azért beszélünk itt közösen végzett .gépiaratásról, hogy géppel aratni könnyebb, mint egész nap megfeszített erővel húzni a kézikaszát.

Cseri Andrásnak a gyűlésen elhangzott válasza meggyőzően hatott s nem fér kétség hozzá, hogy az ezidei közösen végzett békearatás — melybe az egész falu kis- és középparasztsága

első kaszálásának nagyrésze még mindig kint hever a földeken. Pedig menynyit fogadkoztak a szövetkezet tagjai egész télen át, amikor szűkén volt a takarmány, hogy ezután már minden fűfélét lesilóznak, minden szál takarmányt megmentenek, de úgylátszik elfelejtették Ígéretüket, mert nem gondolnak arra, hogy még tél is következik és gern sokat törődnek a takarmány betakarításával. A takarmányok haladéktalan betakarítására annál inkább szükségük van, mivel napi tejhozamuk mostanában alig teszi ki a négy litert tehenenként.

A szövetkezet vezetőségének a helyi nemzeti bizottság segítségével oda

bekapcsolódott — fel fogja nyitni azok szemét is. akik még mindig nem hisznek a gépi-aratás óriási előnyében.

EZERKILENCSZÁZÖTVENEGY NYARAN PATTANT KI A SZIKRA...

Nyír község egyénileg gazdálkodó földműveséi még ötvenegy nyarán belekóstoltak a gépi aratásba. Azon a nyáron harmincöt-negyven hektár gabonát aratógéppel vágtak le. Ekkor ébredték rá a géppel végzett aratás hasznos és előnyös voltára. Csak egy példát említsünk: Ondrej Lajos gazdálkodónak körülbelül négy hektár learatásra váró gabonája volt. Ezt kézikaszával is el tudta volna végezni, mégis úgy döntött akkor, hogy géppel aratja le gabonáját. Nem is bánta meg.

A gép ma már nem ellensége dolgozóinknak, mint az volt a múltban, hanem jó barátja, segítőtársa. A munka nehezétől szabadítja meg szövetkezeti tagjainkat, kis- és középföldműveseinket.

A tavalyelőtt nyáron kipattant szikra nem hamvadt el Nyíren, a szocializmus friss szele tovább szította, élesztgette és most a gyűlés után kibontakozott vitában, teljes fényében parázslott.

SZÁZHUSZONKILENC GAZDÁLKODÓ KÖZÖSEN ARAT

„Mi. a zselízi járás Nyír községének kis- és középföldművesei határunkban a fő gazdasági munkákat: az aratást behordást és cséplést az „Egy szem gabona se vesszen kárba” jelszó jegyében hajtjuk végre.” — Ezt írják a nyíri gazdálkodók aratási munkatervük első oldalán Ez példás elhatározás és követésre méltó, a többi községek egyénileg gazdálkodó földművekell hatnia, hogy a gabona betakarítása melleti, legelsők között biztosítsák a takarmányalapot is. A szövetkezet tagjai már most gondoljanak azokra a nehézségekre, melyek a télen voltak a takarmány körül. Éppen ezért minden fűfélét sílőzzanak le, gyorsan végezzék el a tarlóhántást és. vessenek másodnövényeket, hogy még több és jobb minőségű takarmányuk legyen. Ez ugyanis a sikeres állattenyésztés előfeltétele, ami lényegesen kihat a szövetkezet további megszilárdulására és a tagok jövedelmének növekedésére is. Ennek az érdekében pedig minden lehetőt el kell követniük.

Szombath A.

sei részére is. Az említett aratási és cséplési munkaterv a már fentebb említett „Néppel való beszélgetés1’ eredménye. A kis- és középföldművesek maguk között 11 munkacsoportot szerveztek. melyek 10—16 tagból állanak s összesen 129 egyénileg gazdálkodó földművest foglalnak magukba. — Persze ez nem azt jelenti, hogy az aratási munkákból csak ennyien ve szik ki részüket. Ehhez kell számítanunk még a gazdálkodók hozzátartozóit is. Összegezve 231 munkaerő, köztük 107 férfi, 83 nő és 41 fiatal.

Az aratásnál annyiban lesznek nehézségeik. hogy az egyes dűlőkben a gabonák nem összefüggő területekben. hanem kapásokkal váltakozva vannak. így az önkötözőgépeket teljes mértékben nem tudják kihasználni. sok az üres járat és az üzemanyagfogyasztás. Ez azonban nem zárja ki azt hogy géppel arassanak. A járástól két önkötöző aratógépet, a helyi EFSztdl pedig marokrakó aratógépet kapnap, amely nagy segítségükre lesz az aratás időben való elvégzésében Ehhez azonban párosulnia kell a jó munkaszervezésnek és a gazdálkodók vasszorgalmának is. 298 hektár gabona vár learatásra.

A CSÉPLÉST KÉTVÄLTÄSBAN VÉGZIK.

Törekvésüket. támassza alá az aratási és cséplési tervükben feltüntetett azon tény is hogy a cséplési munkát két váltásra szervezik meg. Mégpedig az első váltás reggel négytől déli tizenkétóróig, a másik pedig 13 órától huszonegyig.

Beadási kötelezettségüket egyenesen a géptől teljesítik. Tavaly községi méretben 105 Százalékban tettek eleget beadási kötelezettségüknek.

— A tavalyi 105 százajékot az idén felül is múljuk — mondja Cseri András gazdálkodó. — Ez — folytatja tovább — érdekünk is, hiszen államunk nem kívánja ingyen, búsás felárat, métermázsánként 200 koronát • fizet. Erre még soha sem volt példa. ' Kormányunk és Pártunk így kíván gondoskodni a mezőgazdaságban dolgozók: EFSz-tagok. kis- és középföldművesek stb. életszínvonalának emelkedéséről.

A közös aratás megszervezésében úttörő munkát végeztek Csery An‘ drás. a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Matvaskó Ignác. H. No B. : elnök. Bárány Lajos. Pólya János.

Litavszky H. N. B. titkár. Bresztov, szky Géza, idb. Bajkó Máté és még mások.

Egy nagy tábla kukorica jelent meg sárgán, vérszegényen, zsúfoltan kövérszárú gyommal. Ez a folt annál kirívóbb volt, mert szomszédságában virágzó pompájában, sötétzöld, csillogó levelekkel megjelent egy másik tábla kukorica a láthatáron.

— Jaj, micsoda szégyen! — kiáltott fel a lány.

— Így dolgoznak a szövetkezetek — mondta az úriember. Éles, határozott hangja úgy hallatszott, mint a kakas haragos kukorékolása birodalmán, a szemétdombon.

— Honnan tudja, hogy ez a tábla a szövetkezeté? — fordult feléje a matróz.

— Mert elég nagy tábla volt.

— A másik tábla ugyanolyan terjedelmű volt és mégis gonddal ápolták rajta a kukoricát.

— Arról ösmerem meg a szövetkezetek földjeit, hogy elvannak hanyagolva — válaszolta a pedáns úriember gúnyosan és fölényesen.

— Óh, én ebben kételkedem, — szólt lehangoltan és bátortalanul a fiatal lány.

— Már pedig ez így van.

— Már pedig ez nincs így — válaszoltam felháborodással. — Ön egyszerűen rágalmazza a szövetkezeteket. Amióta utazunk, számtalan példásan ápolt kukorica és cukorrépatáblákat láttunk és egyetlen egyszer sem jutott önnek eszébe, hogy minden becsületes szövetkezeti dolgozóink szorgalmas munkáját dicséri. Ellenben amint meglátott egy elhanyagolt táblát, ön habozás nélkül a szövetkezeteket vádolja ezzel a munkával.

Jogos kitörésemre a fűkében feszült csönd támadt. Egy szőke fiatalember, aki előbb még habozott, bejöjjön-e, most belépett a fülkébe. Kezében kopott szerszámokkal megrakott aktatáska volt. Amíg 0 elrakta aktatáskáját és elhelyezkedett, én összeszedtem a holmimat és készültem leszállni.

Mitagadás forrt bennem a düh és megnem állhattam, hogy ne folytassam. bár az újonnan érkezett fiatalember kissé fékezte haragomat.

— Vegye tudomásul — fordu'tam

m.ost egyenesen az úriember felé — hogy szövetkezeteink termése jóval

különb és jobb, mint a magángazdáké és ez megmutatkozik úgy a gabona, mint a kapásnövények terméshozamában. Vegye tudomásul azt is, hogy csak az a szövetkezet dolgozik rószszül, ahol olyan tagok furakodtak be, aki oda nem valók, akik sosem dolgoztak, akik mindig csak parancsolgattak és ezt a komisz tulájdonságukat most a szövetkezetben is akarjak érvényesíteni. Ön nyílván csak az ilyen szövetkezeteket ösmeri.

Az úriember úgy viselkedett, mintha süketnema lenne, nem válaszolt, nagy gonddal igazította újra helyre a nadrágját.

De válaszolt helyette az újonnan érkezett fiatalember, aki, amint helyet foglalt, figyelemmel kísérte hozzászólásomat. Mosoly pihent az arcán, amikor felém nyújtotta olajos, kidolgozott erős kezét.

— Igaza van — mondta lassan tagolva minden szót. — Mint traktoros, aki járom hazánk szövetkezeteit minden szavát igazolhatom. Csupán azt szeretném még hozzáfűzni, hogy egyre kevesebb azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol az olyan parancsolgatok végzik romboló munkájukat. Én. aki 1949 óta traktoros vagyok és az első szövetkezetek gabonáját én arattam le, azt mondhatom, hogy négy esztendő alatt olyan fejlődésen mentünk keresztül, amilyenről soha álmodni sem mertem volna. Aki pedig ezt a fejlődést nem látja, az evikkerére vásároljon magának még egy szemüveget.

Ez már kétségtelenül az úriembernek szólt, aki szótanul és elmerülten nézte most a Wjat, mintha a fiatalember szavait nem is hallaná. — A lány és a matróz mosolyogva, meghitt érdeklődéssel hallgatták a traktorista szavait. Ebben a pillanatban úgy tűnt. mintha a lány kartonruhája piros lenne és a pettyek fehérek.

Amint leszálltam-a vonatról, a traktoros hangja még ott zengett szívemben és ellenállhatatlanul arra kellett gondolnom, hogy községeink határait egyetlen elhanyagolt tábla se csúfítsa el többé mert az ilyen példa ,épp úgy hizlalja az ócska agyakban a káros gondolatokat, akár a gondozatlan föld a burjánt, a dudvát, az élősködő nö vényeket. sz. b.

A KENYÉRCSATA SIKERÉÉRT.

A CSEMADOK helyi-csoport kultúrbrigádjának tagjai, napi munkájuk elvégeztével szakítanak arra is időt. hogy dalaikkal, táncaikkal felvidítsák a falvak dolgozóit. Az aratási és cséplési munkák folyamán Nyíren kívül még három-négy községben lépnek fel. A kultúrbrigád mintegv húsz tagot számlál. Fellépéseik során a népdalok és régi népi táncok mellett műsorukban a munkára serkentőleg ható villám.jelenetek és rigmusok szerepelnek. Az érdekesség kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy a kultúrbrigád vezetője, mielőtt kimenne csoportjával valamelyik községbe előzőleg tájékozódik arról, hogy körülbelül mi az. ami a falu dolgozóit érdekli. Ezenkívül tudomást szerez az ottani szövetkezet jó és rossz tagjaiu merriomori azok munkaeredményeit és hiányosságait s a fellépésen a rögtönzött rigmus-csoport mindezt dalba foglalja.

Ez a kultúrbrigád közismert eddig végzett jó munkájáról, Elismerést és jó hírnevet vívott ki magának igen sok helyicsoport kultúrbrigádja példát vehet tőle. Jó munkája elismeréseképpen tavaly a pozsonyi Nemzeti Színház Oj Színpadán fellépett, ahol a „Seprűs” népi tánccal megérdemelt sikert aratott. A munkában azóta sem lankadt el, ellenkezőleg, még inkább lendülettel és odaadással segíti mindennapos munkája mellett a kultúra fegyverével is az idei kenýércsata sikeréért folyó harcot.

A helybeli EFSz-nek .mi; tégy húsz tagja van és 130 hektár földön gazdálkodik. Ez a kis'ét.számú szövetkezet jó példával jár elöl. Az esőzések el»nére kapásnövénveik ápolásával nem maradtak le s felkészülve várták az

A község egyénileg gazdálkodó földművesei július 9—10-én kezdik meg a közös aratást. Az ország szeme figyeli a közös aratás lefolyását, tehát úgy dolgozzanak, hogy egészévi munkájuk gyümölcséből egy szem gabona sem vesszen kárba mert ezzel jobblétüket segítik elő és erősítik a béke megvédéséért folytatott harc belső arcvonalát és a világbékét.

Kovács István