Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

1953. jfflitre Ж Földműves 9 AI AUAIHI BIRIC>4í€14 ÜÍIPEI 42,91 mázsa búza hektáronként a nyíri gazdaságban — Hé. gyere csak ide — kiáltott Cservenyák csoportvezető a vízhordó gyerekre, amikor az elnyargalt mellet­te. A gyerek megállt a „hé” szó^a. Megértette, hogy ez neki szól, hiszen mindenki így szól hozzá: — hé, hozd ide a vizet, hé erigy oda... hé, vi­gyázz, mert fejedre esik a kéve. A gyerek tehát megállt és a csoport­­vezető gyorsan tovább folytatta: — Fuss gyorsan be a gazdaságba és mondd meg, hogy azonnal hozzanak egy csomó zsákot, mert kevés lesz, ami van. A gyerek jóformán meg sem várta, míg a csoportvezető befejezi, futásnak lendült s elszáguldott a gazdasági ud­var felé, hogy az út csak úgy porzott utána. A nyíri gazdaság dolgozói már ami­kor a 16 hektárnyi búzát aratták, lát­ták, hogy itt bizony nagy termés lesz, de arra nem gondoltak, hogy még negyven mázsát is túlhaladja a ter­­mé? hektáronként. Pedig már ez így van. A tizenhat hektáros keresztsoros vetésű búzatáblán hektáronként pon­tosan 42 91 mázsa kövérszemű kiváó fajsúlyú búza termett. Nincs is boldo­gabb ember a határban Cservenvák csoportvezetőnél, és csoportja tagjai­nál. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a jó munkáért jó! fizetett a • hálás föld. Szokol Lajos, Gulaji Lajos j és a többi kocsis szívesen beszélnek ( hogy milyen nagy igyekezettel siettek 1 az ősszel bevetni a gabonát. Már ok- j réssel. A jól előkészített talajt a ve­téssel A jól előkészített taaljt a ve­getáció ideje alatt négy mázsa szuper­foszfáttal 2 és fél mázsa káli sóyal, 1 mázsa amóniákkal szórták meg. A nö­vényt tavasszal meghengerelték és megboronálták, tehát mindent elkövet­tek, hogy biztosítsák a jó termést. A- mint látjuk, igyekezetük sikerre veze­tett. 303 mázsa búzát csépeltek ki egy nap alatt Amikor végigmegyünk a megtárcsá­zott tarlón, szinte büszkébbek lesznek a lépteink, hiszen ez a föld termet: csaknem 43 mázsa búzát hektáronként. Előttünk néhány száz méternyire ha­talmas kazal magasodik, amelynek te­tején egynéhány ember szorgoskodik. Amint innen látjuk, nem igen jut nekik idő arra, hogy föntről körültekintges­­senek, mert az elevátor hatalmas nya­láb szalmákat zúdít fel a kazal tete­jére. — Jól tömhetik a gépet — jegyez­zük meg, mire Gregor elvtárs a zselizi gazdaságok igazgatója elégedetten el­neveti magát. — No, bizony, jól tömik a torkát, hi­szen tegnap tizenegy óra alatt 303 má­zsa búzát csépeltek ki. Majd egy kis szünet után magyarázólag hozzáteszi, hogy a gép most már egy másik par­cellán dolgozik. A Cservenyák-csoport most a másik csoportnak segít. Ez a parcella is keresztsorosan volt vetve és ugyancsak szép termést hozott. De azért jól elmaradt a Cservenyák-cso­port búzája mögött, mert „csak” 35 mázsát hozott hektáronként. Amikor megkerüljük a hatalmas szal­makazalt, nagyszerű kép tárul elénk. Egymásután kétoldalról közelednek a kévékkel megrakott szekerek a csép­lőgéphez Alig néhány perc alatt ki­ürül egvcegy szekér. Izmos, napégette emberek szinte megállás nélkül dobál­ják fel a nehéz kévéket a cséploasz­­tolra. ahonnan Kis és Valach elvtársak megállás nélkül zúdítják le' az örökké éhesnek látszó 1.200 gép torkába. A lázas munka annyira lebilincsel min­ket, hogy csak később vesszük észre, mintegy három méteres nyírfa árbocon lengő piros zászlót .Bizony ezt nem jól tettük, hogy a zászlót nem vettük észre mindjárt, mert erre a kis piros zászlóra valóban nagyon büszkék a Cservenvák - csoport tagjai, hiszen e? azt jelenti, hogy ők érték el a zselizi gazdaságok között a legmagasabb hek­­t.árhozamot és a eséplésben is a leg­nagyobb eredmény: mutatták fel. Most is délfelé jár az idő, de már csaknem 200 mázsát csépeltek ki. „Ahogy megjavítottam, úgy megy" I Ha a Cservenyák-csoport tagjai min- I dent megtettek a gazdag termés biz­­j tosítása érdekében, úgy Kiss János gé­­! pész is megtett mindent, hogy a csép­­j lőgépet úgy javítsa ki, hogy azzal min­­' den üzemzavar nélkül és minden vesz-r teség nélkül lehessen minél hamarabb elcsépelni. Ő is szívesen beszél a cso­port jó munkájáról. Csokoládébamára pörköiődött arcán mosolyogva csillog­nak a szemei, amikor a 300 mázsás oséplési eredményről bes-ael. Hangjá­ban azonban nincs«! fölényesség. Ter­mészetesnek veszi, hogyha valahol jól dolgoznak, az eredménynek is jónak kell lennie. — Nagyon helyes, hogy аz az ember dolgozik a géppel, aki kijavította. Ezt a cséplőgépet és a kazánt is én javí­tottam, és ahogy megjavítottam, úgy is dolgozik, — mondotta Kiss János gépész, majd az órájára pfKantott, a>z­­után visszament a géphez. Kés idő múlva éles fütty hasított bele a tík­­• kadt levegőbe. Kiss János gépész je­lezte, hogy ŕtt az ebéd ideje. Mire pil­lanatok alatt körülvették a dolgozók a vízzel teli hordókat és vidáman pas­­kolva a vízben megmosakodtak, majd jóizűen nekiláttak a falatozásnak. Azon nem is csodálkozhatunk nagyon, hogy a nehéz és fáradtságos munka után az emberek szívesebben ettek, mint be­szélgettek. Igazi, ez csak addig tartott, míg a követelőző gyomor meg nem kapta az eiső falatait. Később, ahogy telt a gyomor, úgy fokozódott a dol­gozók beszélő-kedve is. Késs József etető határozottan kijelentette: — Még a háromszáz mázsás napi teljesítményt is túlszárnyalhatjuk, be tökéletesen al­kalmazzuk a Bredjuk-módszert, ehhez azonban kisebb változásokat keil vég­rehajtani a cséplőgépen. Erre most aligha kerül sor, de jövőre már meg­csináljuk. Amint így folyik a beszélgetés, hói az egyk, hol a másik mond valamit, de minden szóból kicsendül a jól vég­zett munka feletti örömérzet. S ami­kor újabb fütty hasít a levegőbe, a cséplősök olyan könnyedén s nagy aka­rással foglalják el újból helyeiket a gépnél, mintha csak most kezdték vol­na el a munkát. Miklya János Aratási híradó A besztercebányai állami kerület gazdaságainak harca a veszteség­nélküli betakarításért A besztercebányai kerület átíami gazdaságaiban már tedjes iramban ne­kilendültek az aratásnak. Az őszi árpát már mindenütt learatták. A hektárho­zamok ebben az esztendőben nagyon jók A legmagasabb hektárhozamokat eddig a tornaijai gazdaságok érték el, mégpedig 32 mázsát hektáronként. Az ipolysági gazdaságok hektárhozama át­lagosan 30 mázsa, míg a kerületi átlag 29 mázsát tesz ki, ami által a besz­­tercebánya kerület állami gazdaságai 5 1 mázsával túlteljesítették a tervet hek­táronként.. Amíg a losonci gazdaságokban az őszirepce és az ősziárpa aratása bére­zéshez közeledik, addig a tornaijai gazdaságokban ezek aratását már be­fejezték. Örvendetes, hogy a gazdaságok dol­gozói mindenütt komoly ügyeimet szentelnek a tarfóhántásnak. Ezen a té­ren a tornaijai és a losonci gazdaságok mutatnak jő példát, ahol az aratás vi­tán 46 órával mindenütt elvégezték a tarlóhántást. Különösen jól dolgozik Káka Pál traktoros a dórái gazdaság­ban. Az aratási munkákat a gazda á­­gokban naponta értékelik. Lenkombájn a pozsony-püspöki gazdaságban Az idén szövetkezeti tagjaink, ál­lami gazdaságaink dolgozói, valamint kis- és középparasztjaink sokkal nagyobb méretekben termesztenek lent, mint a múltban. De nemcsak a len vetésterületei nagyobbodnak, de minden igyekezet arra irányul, hogy a hektárhozam is emelkedjék, így van ez a püspöki állami gazda­ságban is. E gazdaság dolgozói az elmúlt esztendőben először termesz­tettek lent, mégpedig igen kis te­rületen. Ebben az esztendőben azon­ban már 45 hektáron van lentermé­sük, ameryet 5 részre osztottak, úgyhogy kiválaszthassák a lenter­mésre legalkalmasabb helyet. — A len alá már tavaly gondosan elkészítettük a talajt — mondja Kosznács elvtárs, a gazdaság veze­tője, majd tovább folytatja: — Az aratás után nyomban elvégeztük a tarlóhántást, egy hónappal későbben elvégeztük a középszántást és no­vemberben a mélyszántást. Március­ban strrútoztuk, kulti váltuk, boro­­náltuk, és hengereltük a talajt, hogy az morzsalékossá váljon. Ezután hek­táronként 250 foszforos. 150 kálisót és 100 kg ammóniákot szórtunk szét Ezenkívül még öt nappal a vetés e­­lőtt mesziszappa! trágyáztuk meg a földet. Ezt követőleg Bánya Ferenc húsztagú csoportja megkezdte a len vetését. E csoport dolgozói kereszt­sorosan vetettek. Hektáronként 96 kg magot használtak el. Emellett kísérleteket folytattak, melyik terü­let lesz a legalkalmasabb lenterme­lésre. Ugyancsak a vetés idejét is elosztották, mégpedig március 16-ra, 25-re és április 20-ra. Ezzel azt a­­karták elérni, hogy megállapítsák az éghajlati viszonyoknak megfelelő ve­tés időpontját. Mostmár látni, hogy az a len fejlődött ki legjobban, me­lyet tnárcius 25-én vetettek el. Ezen a parcellán a növény elérte a 110 cm magasságot és teljesen gyom­mentes volt. Amelyet pedig március 16-án vetettek el, kissé begazoso­­dott, az április 20-iki vetés nem ér­te el. csak a 80 cm magasságot, hol­ott az egész vetésterület talaját egy­formán készítették elő. — Bizonyosak vagyunk benne, hogy tervünket, amely 6 mázsa ma­got és 15 mázsa lenszaimát ír elő hektáronként, az idén túlteljesítjük. Ezt onnan tudjuk, hogy tavaly csak fél mázsa magot és 17 mázsa len­szalmát adtunk be hektáronként, holott a termés közel sem volt olyan szép, mint az idén. — A lentermés már ouérett és való­ban magas hektarhozamwi ígér Ez­ért a gazdaság dolgozói gyorsan és jól akarják betakei Iran: gazdag ter­mést. Ezekben a napokban Oszvald János 30 tagú csoportja nagy igye­kezettel készítette el a lenparcellá­­kat a kombájn-munka számára, «­­melyet még június 10-én lehoztak a gazdaságba a dunaszerdahelyi ál­lomásról. A lenkombájn bemutatko­zása nagy érdeklődést váltott ki a gazdaság dolgozóinak körében. Elő­ször elég lassan haladt a munka, mert a len még nem volt elég érett. Kicsit később azonban már sokkal gyorsabban ment az aratás. Varga István, a lenkombájn vezetője meg­győző szavakkal mondja: — Ha a "len érett, akkor kombájn­énál naponta 4—5 hektárról is be le­het takarítani a termést. Be is bi­zonyosodott, hogy Varga elvtársnak' teljes mérteikben igaza van, mert ott, ahol a len jól beérett, szalmája szép sárga volt, a tépés nagyszerűen haladt és ugyancsak simán folyt a lenszalma magtalanítása is. A gaz­daság dolgozói és az összes kerü­letből egybegyült gépállomások kül­döttei nem győztek eléggé csodál­kozni azon, hogy milyen nagyszerű munkát végez ez a kitűnő szovjet kombájn, melynek kezeléséhez ele­gendő 3 ember. Mindnyájan azzal a meggyőződéssel távoztak haza, hogy ezeket a nagyszerű szovjet gépeket mi«iél nagyobb mértékben igénybe veszik, hogy mihamarabb és mine1 kisebb veszteséggel takarítsák be az idei lentermést. Jól ápolt burgonya jól fizet. A gabonafélék beadása mellett nem szabad megfeledkezni a burgonyáról sem, а тек/ a kenyérgabona után agyék leg­fontosabb élelmicikkünk. (<РШ bPfl Jwő+.) A galántai állami birtok igazgató ja Faltan Mihály elvtárs átadja nz Ki mm udvar győztes cséplilbrigádjának а да lántai gazdaságok vándorzászlaját. — (Foto SPN Svrček.) A diószegi cukorgyár gazdaságában is javában folyik a cséplés. Az idei ter­més nemcsak gabonában fizetett, de szalma is van elég, amint a képünkön látható hatalmas kazal is mutatja. — (Foto ŠPN Svrček.) A kombájn nagyszerű munkája mellett az önkötözdgépek is nagy szolgálu tot tettek az ipolyvislci szövetkezetnek az idei gazdag termes betakarításában (foto Spy Svrček.)

Next

/
Thumbnails
Contents