Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-27 / 52. szám

1953. ^ppember 27.

ЛяЬеЫ

Földműves

Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért

(Folytatás a 6. oldalról)

nyitja ezt egész sor élenjáró EFSz, ahol a munkaegység értéke mégha, ladja a 20 koronát. Néhány szövetkezet, pl. a hlinyenLújezdi EFSz, a pritluki EFSz, a pasohlávki EFSz és más szövetkezetek az idén több mint 30 koronás munkaegységet érnek el a természetbeni járandóságon kívül.

A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban elért eredmények bizonyítják, hogy а IX. pártkongresz. szus fö irányvonala falvaink szocialista átépítésére az EFSz-ek útján helyes. Helytelen lenne azonban, ha nem látnánk a hibákat és fogyatékosságokat, amelyeket ennek végre hajtásában az elvtársak néhány helyen elkövettek. Ha nem tudnánk szabadulni hibáinktól, az EFSz-ek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdulásának üteme meglas. sulna, megnehezítené a mezőgazdasági termelésnek és az egész dolgozó nép jólétének fejlődését, és végül meglazítaná a munkásosztálynak a dolgozó parasztsággal kötött sző vétségét is.

Miben rejlenek az EFSz-?k megszilárdításában és fejlesztésében el. követett hibák?

Mindenekelőtt látnunk kell, hogy az egységes földmüveSszövetkezetek növekedését nem kisérte egyúttal műidig gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdulásuk js. Mig a nagyszámú szövetkezetek közt sok jól működő és kiváló eredményeket felmutató EFSz van, akadnak olyan szövetkezetek is, amelyek rosszul gazdálkodnak, melyek eddig még nem bizonyították a szövetkezeti nagyüzemi termelés előnyeit.

A pártszervezetek és a népi közigazgatás tömegpolitikai munkája túlnyomó részt csak új EFSz-ek alapítására irányult. Sőt sok kerületben arra ment a hajsza, hogy mennél több szövetkezetét alakítsanak. Emellett elfelejtették, hogy a szövetkezeteknek éppen gazdálkodásuk kezdetén sokoldalú szervezési, szakmabeli és politikai segítségre van szükségük.

Párt. és gazdasági szerveink sok munkása nem értette meg, hogy a IX. pártkongresszus fő irányvonalé nak helyes keresztülvitele mezőgazdaságunk szocialista átépítésében megköveteli, hogy nagyon jól ismerjék a falu szocializmusba való átmenetének bonyolult problématikáját és a szövetkezeti gazdálkodás felépítésének, irányításának és gazdasági problémáinak minden kérdé. sét. Gyakran gépiesen láttak hozzá •a feladatok megoldásához és úgy értelmezték a dolgot, hogy csak a szövetkezet megalakítása a fontos és a többi aztán majd megy magától.

A legnagyobb számú újonnan alakított szövetkezetért folyó hajszában elvtár'saink sok hibát követtek el és szöges ellentétbe ■> kerültek a szocialista alaptörvénnyel és a párt főirányvonalával, mely a kis- és középparaszt önkéntes és öntudatos elhatározásával számol a szövetkezetbe lépésénél. Azokból a parasztokból, akik nem meggyőződésből váltak szövetkezeti tagokká, hiány, zik az érdeklődés a közös szövetkezeti gazdálkodás és további fejlődése iránt. Azok a szövetkezetek viszont, amelyek egészséges alapokra épültek, sokkal könnyebben áthidalták az elkerülhetetlen kezdeti nehézségeket. Egész rövid idő alatt lényegesen fokozni tudták termelésüket az előbbi kisüzemi termeléssel szemben és megteremtették az előfeltételeket ahhoz, hogy folytonosan növekedjék termelésük és a szövet, kezeti tagok életszínvonala is. Hang. súlyozni kell azt a körülményt, is, hogy a szövetkezetek gazdasági és szövetkezeti megszilárdulása jórészt a szövetkezeti tagok kezében van, a szövetkezet tennelési és szervezési kérdéseinek idejekorán való megoldásában.

A pártszervek, pártszervezetek és nemzeti bizottságok munkájának a fogyatékossága volt az is, hogy dolgozóink nem értették meg az EFSz-ek mintaalapszabályzatát. így aztán nem irányították sem a sző vetkezet vezetőségét, sem pedig a szövetkezeti tagokat szilárdan és következetesen arra, hogy magú kévá tegyék és betartsák az alap szabályzatot, mint a szövetkezet

gazdálkodásának alaptörvényét és alapvető irányvonalát az életben.

Az alapszabályzat fontos cikke, lyeinek megsértését, a szövetkezeti vezetőségről szóló határozatokat és a szövetkezet irányításának demokratikus alapelvét, a munka megszervezéséről és jutalmazásáról és a munkafegyelemről szóló határozatokat, a helyes gazdálkodás alapelveit, a szövetkezeti alapok megteremtéséről szóló határozatokat és a szövetkezeti vagyon védelmét szolgáló határozatokat nem vették te. kintetbe.

Hogy mennyire visszatükröződhet

3 mintaalapszabályzat betartása és teljesítése a szövetkezet termelési és gazdasági eredményeiben, azt bi zonyitja két szomszédos szövetkezet példája szemléltetően, amelyek körülbelül hasonló termelési viszonyok között gazdálkodnak. Ezek a mraénicei EFSz és az ohnišťovicei EFSz-ek, a horšovsky týni határvidéki járásban. Ha összehasonlítjuk az 1952-es gazdálkodásuknak né. hány legfontosabb adatát, a következő képet nyerjük:

Egy állandó dolgozóra mindkét szövetkezetben csaknem teljesen ugyanannyi föld jut, a mraönicei EFSz ben 5.13 hektár, az ohnišťo vicéi EFSz-ben pedig 4.79 hektár. Nagy a különbség azonban a 100 hek tárra eső marha., tehén-, sertés- és kocaállományban. A mraönicei EFSz-ben például 80.2 marha, 37.7 tehén és 86.7 sertés jut 100 hektárra, az ohnišťovicei EFSz ben viszont csak 64.7 marha, vagyis 19.3 százalékka] kevesebb mint Mraöni cében, 21.6 tehén, vagyis 42 száza-, lékkai kevesebb és 46 2 sertés, vagy is 46.7 százalékkal kevesebb. A hektáronkénti terméseredmény a mraöhicei EFSz ben gabonában 873 kg-ot tesz ki, az ohnišťovicei EFSz ben 659 kg-ot. A sertéshús kitermelés hektáronként a mraöni cei EFSz-ben 109 kg ot, az ohništövicei EFSz ben csak 35 kg ot. a tejhozam a mraönicei EFSz-ben 526 liter, az ohnišťovicei EFSz ben csak 192 liter. A termelési költségek a mraönicei EFSz-ben az egész termelés 54.1 százalékát tették ki, az ohnišťovicei EFSz ben 91.6 szá zalékot. Megfelelt ennek a munkaegységek értékének kölcsönös viszonya is a két EFSz-ben. A mraönicei EFSz-ben a munkaegység értéke régi pénzben 65.16 korona volt, míg az ohnišťovicei EFSz ben csak 5.54 korona.

Mi az oka ezeknek a különböző eredményeknek ?

Elsősorban az, hogy a mraönicei EFSz.nek jó és szilárd vezetősége van, tapasztalt gazdák állnak a szövetkezet élén. A szövetkezet vezetősége rendszeresen ülésezik, irányítja a szövetkezeti tagok munkáját és következetesen arra irányítja igyekezetüket, hogy nagyobb terméseredményeket érjenek el. A szövetkezeti tagok munkaerkölcse megfelel a szövetkezet helyzetének. Egy szövetkezeti állandó dolgozóra 1952. ben átlag 392.8 munkaegység jutott, mig az ohnišťovicei EFSz-ben csak 259.2. A mraönicei szövetkezeti tagok jóval többet kerestek, mint az ohnišťovicei szövetkezeti tagok, akik különben hasonló viszonyok között gazdálkodtak. A mraöniceiek sokkal többet adhattak el a szabadpiacon, gazdaságosabban és célszerűbben használták fel bevételüket és ezért szövetkezetüknek nagyobb volt a jövedelme és na. gyobb volt a munkaegység értéke is.

Ebből a példából is láthatjuk, milyen sok függ a szövetkezet vezetőségétől, milyen sok függ attól, hogy a szövetkezet gazdálkodásában és életében mindennap alkalmazzák és valóra váltsák áz EFSz-ek mintaalaipszabályzatát.

Az EFSz-ek gazdálkodásában további nehézségeket okoz az, hogy az egész évi termelési terv nem vált élő irányvonallá és a gazdálkodás alapjává a szövetkezetben, nem vált az ellenőrzés eszközévé és az elvégzett termelési föladatok fölülvizsgá. lásának eszközévé, hogy sok szövetkezetben egyenlősdi uralkodik a végzett munka jutalmazásában és nem tartják be az érdem szerinti és az elvégzett munka és az elért eredmények alapján való jutalma zást. Nem érhet el jó eredményeket az az EFSz, ahol nincs jól megszervezve és összehangolva a szövetke zeti kollektíva munkája és a szövetkezeti gazdálkodás fontos kérdéseit nem vitatják meg a szövetke. zeti tagokkal a taggyűléseken. Ahol nem bánnak takarékosan a szövetkezet anyagi és pénzügyi eszközeivel és a szövetkezeti alapokat nem biztosítják, a szövetkezeti tagoknak sem lehet rendes viszonyuk a közös gazdálkodáshoz és a szövetkezeti vagyonhoz, és a termelési eredmé nyék meg a szövetkezet és a szövetkezeti tagok jövedelme sem lehet kielégítő.

Szövetkezeteink helyzetének érté. kelésében nem szabad elsiklanunk a hibák fölött, amelyeket a mezőgazdasági termelés tervezése során követtünk el az állami beadások és a beruházási politika megszabásában. A mezőgazdasági termelés eddigi tervezése volt az, mint tudjuk, — egyik fö oka annak, — hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban bizonyos aránytalanságok álltak be és különösen a növényter melés és az állattenyésztés közt állt be komoly ellentét. Ezt az aránytalanságot a mezőgazdasági termelés tervének hibás szétírásával gyakran csak növeltük. Ez megnehezítette a szövetkezeti gazdálkodás egyes tér. melési ágainak általános fejlődését, gátolta a heiyes vetésforgó bevezető sét, ami a föld termékenységének és a hektárhozamok állandó fokozásának az alapföltétele. Az egyes termelő ágazatok közti kölcsönös összefüggés következtében ez aztán végül kedvezőtlenül nyilvánult meg az állattenyésztésben is, ami a szövetkezeteknek a fő jövedelmi forrása.

A szövetkezetekről, különösen az újonnan alakított szövetkezet ékről való elégtelen gondoskodás, a szövetkezeteknek termelési és szervezési problémáiban nyújtott konkrét, szakszerű és politikai segítség hiá. nya, a többi hibával együtt aztán megnyilvánult egyes szövetkezetek ki nem elégítő eredményeiben és a munkaegység alacsony értékében is.

Mivel nem tettük meg idejekorán a szükséges intézkedéseket arra, hogy a helyzet javuljon, az osztályellenség bomlasztó tevékenységével elégedetlenséget, ingadozást keltett sok szövetkezeti tagban. Megállapíthatjuk, hogy pártunk a szövetkezeti tagok aktív részvételével szétzúzza a rendszer ellenségeinek kísérleteit arra, hogy fölbomlasszák EFSzeinket. A szövetkezeti tagok túlnyomó többsége megvédte szövetkezetét és kitart kormánya mellett, szilárdan áll a szocializmus talaján.

Erről az a tény tanúskodik, hogy a szövetkezeti tagok most politikai munkások és szakemberek csoport, jainak segítségével' elemzik gazdálkodásuk eredményét, megvitatják a gazdálkodásuk megjavítására irányuló intézkedéseket, sok szövetkezetben kötelezettséget vállalnak a termelés fokozására, a megkezdett építkezések és átalakítások befejezésére és a közös szövetkezeti gazdálkodás alapján életszínvonaluk megjavításának útjára lépnek.

Nem kétséges, hogy a reakció tá. madásának visszaverése egyúttal megtisztítja a szövetkezeteket a kulák elemektől és kiszolgálóiktól és megszilárdítja a szövetkezeti tagok kollektíváját. Pártunk és a kommunisták mindent megtesznek, hogy azokat a becsületes parasztokat, akik kiléptek a szövetkezetekből, türelmes meggyőzés útján ismét megnyerjék a szövetkezetnek és velük együtt a kis- és középparasztok újabb ezreit is.

A szerzett tapasztalatok szolgáljanak tanulságul a pártszervezetek és a szövetkezeti tagok számára, hogy az osztályellenségnek semmi keresnivalója az EFSz-ben és hogy valamennyi szövetkezeti tag hozzá, javulásával mindenütt ki kell őket zárni az EFSz-böl, ahol ez még nem történt meg.

Milyen feladatok állnak a pártszervek és pártszervezetek dolgozói, a földművelésügyi minisztérium dolgozói, a nemzeti bizottságok, a gépállomások, a mezőgazdaság terén működő tudósok és más dolgozók, a szövetkezeti vezetőségek és vala mennyi szövetkezeti tag előtt az EFSz-ek megszilárdításában?

Az EFSz.ek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdítása egyik elsőrendű feladata pártunknak,

melynek megoldása egész dolgozó népünk érdeke. A szövetkezetek gazdasági eredményeitől függ az EFSz-ek további fejlődése és ez fontos előfeltétele a mezőgazdasági termelés gyors növekedésének, és a falusi és városi dolgozó nép életszínvonala szüntelen emelkedésének is. Ezért minden erőnket szövetkezeteink megszilárdítására összpontosítjuk, általános fejlesztésükre és termelésük fokozására.

Ami további lépéseinket illeti az új EFSz.ek megalapításában, rendületlenül kitartunk pártunk Központi Bizottsága szeptemberben megtartott plenáris ülésének irányvonala mellett, melyet Zápotocký elvtárs a következő szavakkal fejtett ki:

„Egységés földmüveSszövetkezetek alapítása helyes dolog. Mi továbbra is alakítunk szövetkezeteket. De ceruzával kezünkben kell megalakítanunk a szövetkezeteket, állandóan számolnunk kell, hogy megalakításuknak megvannak-e a szükséges előfeltételei. Hogy azok, akiknek a szövetkezetei meg kell alakítani, akiknek munkájukkal fönn kell azt tartani és gondoskodni kell jövedel. mezöségéről, valóban meg vannak-e győződve arról, hogy szükséges a , megalakítása. Le tudják-e küzdeni a kezdeti nehézségeket, szembe tudnák-e szállni az esetleges balsikerekkel, gyermekbetegségekkel stb., amelyek minden új vállalkozásnál bekövetkezhetnek.“

Hogy biztosítsuk EFSz-eink to. vábbi fejlődését, figyelmünket elsősorban a következő kérdésekre összpontosítjuk:

1. Szükséges, hogy sokkal komolyabban és konkrétebben irányitsuk á szövetkezeti vezetőségeket és valamennyi szövetkezeti tagol, . mint eddig, hogy teljesen magukévá tegyék az EFSz.ek mintaalapszábályzatát, a szövetkezet gazdálkodásának és életének alaptörvényeit lássák benne és állandóan kötelező és eleven útmutatást a szövetkezet helyes vezetésére és tartós gazdasági fellendülésére.

2. A nagy szövetkezeti gazdaságot nem lehet sikeresen felvirágoz tatni jól átgondolt és jól kidolgozott termelési terv nélkül. Gondoskodni kell róla, hogy minden szövetkezetben az év elején mezőgazdasági szakemberek és a gépállomások aktiv részvételével és segítségével egész évi termelési tervet dolgozzanak ki, amely ne csak a termelési feladatokat szabja meg, hanem foglalja magába az agrotechnikai és zootechnikai intézkedéseket is, mint kötelező irányvonalat a tervbe vett termelési feladatok teljesítésén és túlteljesítésére, és biztosítsa a szövetkezeti gazdálkodás egyes terme-' lési ágazatainak általános fejlődését. A legnagyobb következetességgel gondoskodni kell róla, hogy az egész évi termelési tervet minden részletében gondosan megvitassák az öszszes szövetkezeti tagokkal, hogy a szövetkezeti tagok ismerjék meg és tegyék magukévá a termelési feladatokat és azokat az intézkedéseket, melyeknek a termelési feladatok teljesítésére és túlteljesítésére kell vezetniök, hogy a termelési tervben a termelés helyes irányításának és emelkedése előfeltételének nélkülözhetetlen tényezőjét lássák és aktív, öntudatos harcosaivá váljanak a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért vívott harcnak.

Hogy a terv az egész év folyamán kötelező és eleven irányvonal lehessen, rendszeresen ellenőrizni kell a szövetkezeti tagok részvételével.

Csakis ilyen termelési terv válhat a termelés általános fejlesztésének hatékony eszközévé a szövetkezeti gazdaságokban és járulhat hozzá hatékonyan a szövetkezeti kollektíva megszilárdításához.

3. A szövetkezeti gazdaság nagy termelési egészet alkot, melynek működése föltétlenül megkívánja a munka helyes és célszerű szervezését. Állandó figyelmet és gondot kell szentelnünk annak, hogy a szövetkezeti gazdaságokban mindennap megszilárduljon a munka szocialista szervezése állandó munkacsoportokban, melyek ismerik termelési feladataikat és felelősek teljesítésükért. A szövetkezeti gazda ágokban a munkaszervezéfenek gyönge pontja, az állattenyésztés Az itt elkövetett bármiféle hibák iegkárosabb

következményekkel járnak, mivel a* állattenyésztés különösen körültekintő és felelős gondosságot kíván meg és emellett a szövetkezet fő jövedelmi forrása. A munkaszervezés megszilárdításában föltétlenül segíteni kell a szövetkezeti vezetőséget, a, csoportvezetőket, a munka csoportok minden tagját úgy kell irányítani a szövetkezeti gazdaságban, hogy tudatára ébredjen a rábizott szakaszért és a rábízott feladatokért való egyéni felelősségének, ezt az egyéni felelősséget ki kell emelni és erősíteni kell, mert nem lehet jó vezetése olyan szövetkezetnek, és nem lehet ió! megszervezve a munka sem ott, ahol nem követelik meg az egyéni felelősséget és ahol még a tudata sem él ennek a felelősségnek.

4. A szövetkezeti tag személyes anyagi érdekeltsége munkájának eredményeiben, egyik alapföltétele a termelési kérdések és feladatok sikeres megoldásának minden szövetkezeti gazdaságban Ezért a szövetkezetekben föltétlenül véget kell vetni annak, hogy a szövetkezeti tagokat a ledolgozott órák szerint jutalmazzák és keresztül kell vinni, hogy a jutalmazás a végzett munka szerint, munkaegységekben történjék, ami teljesítmény és érdem szerint szabja meg részesedését a közös jövedelemből. A szövetkezeti vezetőség ténykedését arra kell irányítani, hogy irtsa ki a munka jutalmazásából az egyenlösdiséget és ne térjen el a szövetkezeti tagok, nak végzett munkájuk és munkaeredményeik szerint való jutalmazásától.

Következetesen rajta leszünk, hogy a szövetkezeti tagoknak személyes érdekeltségét végzett munkájuk eredményében még jobban és méginkább megszilárdítsuk pótdijak bevezetésével Ne akadjon egyetlen olyan szövetkezet sem, amelyik ne vezette volna be elsősorban az állattenyésztés terén a jól átgondolt és jól kidolgozott pótdíjazás jutalmi rendszerét, mint legjobban bevált eszközét annak, hogy a gazdasági állatállomány hasznossága állandóan fokozódjék és ezzel a szövetkezet jövedelme is.

A szövetkezeti tagoknak az elvégzett munka és annak eredménye alapján való jutalmazása a szövet, kezeinek és a szövetkezeti tagoknak is javára válik, mert a legjobban összekapcsolja a szövetkezeti tag személyes érdekét az összesség érdekével és a leghatékonyabban erősíti viszonyát a közös gazdálkodáshoz és a munkaerkölcshöz.

5. A jól gazdálkodó szövetkezetei nem lehet elképzelni anélkül, hogy rendbenlegyen a könyvelése és jól működjön az ellenőrző bizottság. Véget kell vetni, hogy lebecsüljék a könyvelés jelentőségét a szövetkezetekben és a szövetkezetek meg a szövetkezeti tagok érdekében föl kell éleszteni az ellenőrző bizottságok működését. A jó könyvelő nélkülözhetetlen támasza a szövetkezet vezetőségének. Munkájának arra kell irányulnia, hogy célszerűen és gazdaságosan használják fel a szövetkezet anyagi és pénzügyi eszközeit és fel tudja fedezni a szövetkezet belső tartalékait, hogy éber őre le. gyen a szövetkezeti vagyonnak és takarékosan gazdálkodjon a szövetkezeti vagyonnal. Biztosítani kell, hogy a szövetkezeti könyvelők megbirkózzanak munkájukkal és értsenek a szövetkezeti gazdálkodás ökonómiájához.

Nem kevésbbé fontos az is, hogy gondunk legyen az ellenőrző bizottságok rendes működésére, melyeknek az a feladata, hogy gondos, kódjának a szövetkezeti gazdálkodás helyességéről és következetes ellenőrzést gyakoroljanak.

6. Elsőrendű feladatnak kell tekinteni, hogy kiépüljön és megszi lárduljon a szövetkezeti gazdasá anyagi, technikai alapja. Gondoskodni kell róla, hogy a megkezdett építkezéseket és átalakításokat gyorsan befejezzék, valamint az úi közös létesítmények építését is. amelyek biztosíthatják és fokozhatják az állattenyésztést.

7. Az EFSz-ek gazdasági és szer vezeti megszilárdulására irányul törekvések sikerét jelentős mérték ben az EFSz vezetőinek, a szövet kezetek elnökeinek, a munkacsopor(Folytatás a 8. oldalon.)