Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-27 / 52. szám

•fzefbot!

Földműves

1953. december 27.

Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért

Folytatás a 2-ik oldalról

fejőstehenek száma. A határvidéki járásokban, hogy jobban kihasználják a legelőket, a növendékszarvas, marhákat legelös-nevelésre kell fogni. Az EPSz-ek tyúk farmjain a mai tyúkállomány elégtelen. A lakosságnak tojással és vágóbaromfival való ellátása megköveteli, hogy 100 hektár gabonaföldre az EFSz.ek tyúkfarmjai legalább 300 tyúkot neveljenek. Ahol megvannak hozzá a feltételek, fokozni kell a vizibaromfitartást. Nem kevésbbé fontos a méhészet lényeges kiterjesztése.

Az állatállomány hasznossága fokozásának fontos előfeltétele, hogy emeljék a háziállatok tenyésztésének színvonalát, különösen a tenyészál. latok minőségét. Ez a munka az utóbbi években nem kielégítő. Ezért ki kell bővíteni a szocialista szektorban a tenyészállatok nevelését, fokozni kell állományuk minőségét, hogy 1954 végéig tenyésztésükkel biztosítsák a fajbikák, fajkanok és fajkosok állományának kiegészítését a fajtenyészetekben és a gazdaságokban. A földművelésügyi minisztériumnak el kell mélyítenie és tökéletesítenie kell a fajállattenyésztést az állattenyésztő vidékeken és ebből a célból az egyes fajok, eset. leg vidéki-fajok följavítására, állami fajnemesitő állomásokat kel] létesítenie. Ez a feladat megköveteli, hogy 1954. év folyamán 16 marhanemesítö állomást, 11 sertésnemesitő állomást, 6 birkanemesítő állomást és 5 baromfinemesitő állomást létesítsenek.

A nagyhasznosságű nőstényállatok jobb kihasználásának biztosítására a kis. és középparasztoknál, éjp a szövetkezeti tagoknál a földművelésügyi minisztériumnak biztosítania kell a fajállattenyésztést, a nemzeti bizottságoknak pedig gondoskodtok kell arról, hogy következetesen ellenőrizzék az állatállomány hasznosságának fokozását.

Az állattenyésztéssel szemben támasztott követelmények sokkal nagyobb mértékben megkívánják, hogy segítséget nyújtsanak az EFSz.éknek az állatállomány gondozásában, mint eddig. Ezért fölül kell vizsgálni a mai helyzetet és javaslatot kell előterjeszteni a szervezés megjavítására, a fajtenyésztö, zootechnikai és állatorvosi tevékenység kiterjesztésére, állatorvosi központok létesítésére szovjet mintára és gondoskodni kell szükséges fölszerelésükről.

Az állattenyésztés gépesítésével foglalkozó kutatóintézetnek az ál. lattenyésztök munkájának megköny. nyitésére javaslatot kell kidolgoznia az istállók teljes gépesítésének berendezésére és elkészítésére Ezt a •

berendezést fokozatosan valamennyi istállóban be kell vezetni. Az állattenyésztő farmok gépesítésével kapcsolatos munka jobb megszervezése és végrehajtásának komplex biztosítása érdekében fokozatosan rá kell térnünk arra, hogy a gépállo. mások a gépeket közvetlenül a farmokon szereljék föl és állítsák öszsze és hogy a gépállomások gondoskodjanak ezeknek a gépeknek a karbantartásáról is. Nagyszámú marhának egy ápolóra bízása lehetetlenné teszi az állatok rendes gondozását és csökkenti hasznosságukat. Olyan intézkedéseket kell tenni, hogy egy dolgozó ne ápoljon több állatot a megállapított norma felső határá. nál.

Az állattenyésztési terv teljesítése különösen az egységes földmüyesszövetkezeiekben nagy mértékben az állatok gondozásától függ. Ezért azt javasoljuk az EFSz-eknek, hogy vezessenek be pótdíjazást az állatszaporulattal kapcsolatos feladatok túlteljesítéséért és a felnőtt állatok gondozásáért és hasznosságuk fokozásáért és biztosítsák, hogy a sző. vetkezeti tagok a pótdíjakat idejében megkapják. Hogy fokozzák a közvetlen érdekeltséget a tervezett állomány betartásában és csökkentsék az elhullási veszteséget, számítsanak több munkaegységet az állatgondozóknak, a szövetkezeti állattenyésztés vezetőinek, az EFSz.ek elnökeinek, a tehénállomány tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az EFSz-eknek az javasoljuk, hogy szénakaszálás idején juttassanak bizonyos mennyiségű szénát a szövetkezeti tagoknak előlegként a szénákaszálásnál ledolgozott munkaegységek fejében, ha teljesítik és túlteljesítik a szénabegyüjtés tervét.

Az állattenyésztésben az elért sikerek ellenére Is sok lehetőségünk van, hogy mozgósítsuk határtalan tartalékainkat. Az állattenyésztésre kell összpontosítania figyelmét minden mezőgazdasági dolgozónak, egész pártunknak.

Az állattenyésztés további gyors fejlődése biztosításának előfeltétele:

tekkel eltolódnak a vetés agrotechnikai határidői, nem gondozzák kellőképpen és kihajtott vetést, különösen az ipari es a kapásnövényeket. Jelentékeny veszteségek állnak be csaknem minden termény betakarító, tásánál. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink még mindig nem értékelik kellőképpen az olyan fontos eljárást, mint a tarlóhántás.

Az agrotechnika szabályainak kövekezetes betartása egyúttal a mezőgazdaság egyik legfontosabb kérdése megoldásának is útja — a talajnedvességgel való gazdálkodás.

A pártszerveknek és szervezetek, nek, a kommunistáknak, a parasztoknak és a szövetkezeti tagoknak, a gépállomásokon, állami gazdaságokban és nemzeti bizottságokban működő kommunistáknak a mezei munkálatok gyors és idejében való elvégzéséért vívott harc élére kell állniok. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy falusi szervezeteink, gépállomásaink és állami gazdaságaink pártszervezeteinek életét és munkáját át kell hatnia annak a törekvésnek, hogy naponta gondoskodjanak ezeknek a kérdéseknek a megvita. tásáról, szüntelenül mozgósítsák politikailag a falvak minden dolgozóját e feladatok teljesítésére.

Rendkívüli jelentőségű a hektárhozamok fokozására, hogy minden rendelkezésünkre álló trágyát célszerűen használjunk fel. Rendkívül értékes talajtáplálékot rejt magában az istállótrágya. Arról van szó, hogy ennek a kihasználását lényegesen javítsuk. Nagy értékek vesz. nek mindennap kárba azzal, hogy nem kezeljük a trágyát rendesen, hogy a trágyalé felhasználatlanul kifolyik az istállókból és a trágyagödrökből ahelyett, hogy kihordanák a mezőkre és a rétekre, elhanyagolják a komposztkészítést stb. Az istállótrágya hanyag kezelését és a vele való hanyag gazdálkodást, J megengedhetetlen tékozlásnak kell tekintenünk.

Szükséges, hogy a nemzeti bízott- [ ságok tanácsaikkal segítséget nyújt- j sanak az EFSz.eknek, állami gazdaságoknak és az egyénileg gazdái-! kodó parasztoknak és gondoskodjanak számukra építő anyagról, hogy rendben tarthassák a trágyát és trágyalémedencéket építhessenek. Mezőgazdasági propagandánknak ezen a téren sokkal hatékonyabban kell működnie és meg kell magyaráznia a földművelőknek, hogy az erre a célra fordított kiadások és gondosság rendkívül hasznothajtó befektetés.

Mint komoly fogyatékosságra kell rámutatni arra, hogy igen értékes tőzegtelepeinket eddig még nem használtuk ki a föld termékenységének fokozására. A mezőgazdasági tudománynak és az illetékes gazda, sági szervek munkatársainak meg kell oldaniok azt a nem kevésbbé fontos problémát is, hogy a mezőgazdaság fölhasználja a különféle hulladékanyagokat, városok csatornavizét, a hamut, barnaszénport stb. Ezeknek a problémáknak a megoldására elsősorban nagyvárosok mellett épülő szennyviztisztító telepek tervezésénél és felépítésénél kell gondolni.

Mezőgazdaságunk egyre több műtrágyát kap. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok, a mezőgazda, sági raktárak dolgozói, az agronómusok és a kutató intézetek dolgozói fokozzák az EFSz-nek és az állami gazdaságoknak nyújtott segítségüket, gondoskodjanak a mütrá. gyük idejében való elosztásáról és tanácsokkal szolgáljanak a földművelőknek, hogyan használhatják föl legcélszerűbben és leggazdaságosabban a műtrágyákat.

A hektárhozamok nagyságát nemcsak a helyes agrotechnika, az agrotechnikai határidők betartása, a trágyázás, a nemesített vetőmag használata stb. befolyásolja, hanem a mezőgazdasági termelési terv kidolgozása is.

Az állami tervfeladatok gépies szétírása jelentékeny mértékben megnehezítheti a föltételeket ahhoz, hogy elérjék és túlszárnyalják a tervbe vett hektárhozamokat. A mezőgazdasági termelés tervének szétírásánál ezért tekintetbe kell venni a kerületek, járások, falvak természeti és gazdasági viszonyait, hogy a feladatok szétirásával ne

darabolják föl fölöslegesen a vetési területeket és hogy az egységes földmüvesszövetkezeteknek legyen rá lehetőségük, hogy speciálizálhassák termelésüket különösen az ipa. ri növényekre. A hektáronkénti beadási normák megállapítása lehetővé teszi, hogy a vetésterületek struktúráját az EFSz-ekben és a községekben jelentős mértékben rögzíthessük és ezzel megteremthessük a füves-herés vetésforgó rendszer bevezetésének és betartásának föl. tételeit, ami legfontosabb előfeltétele a talajtermékenység állandó fokozásának.

Ha a növénytermelés kérdéseiről beszélünk, föltétlenül tudatosítanunk kell. hogy az egész mezőgazdaság fejlesztésének alapkérdése a takarmánytermelés fokozása és a takarmányalap kibővítése. A mezőgazdasági termelésnek az 1954. évi, a kormány által jóváhagyott tervé, ben, gondoskodás történt, hogy a vetésterületben eltolódás álljon be és kibővüljön a szántóterületen folyó takarmány termelés.

De ez csak kisegítő út, félmegoldás és megvannak a határai. A takarmányhiány kiküszöbölésének meg oldását a szántókon, réteken és legelőkön termelt takarmányok hektárhozamának fokozásában, a legfontosabb gabonanemüek és a cukorrépa hozamának fokozásában és olyan jövedelmező növények termelésében kell látnunk, mint a csala. mádé, lucerna, szudáni fű, cirók stb. valamint őszi és tavaszi tarlókeverékek vetésében.

A mezőgazdasági termelés fejlesztése, mely népgazdaságunk fejlődé sének egyik alapvető kérdése és a dolgozók fokozott élelmiszerkereslete megköveteli, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben sajátítsuk el és alkalmazzuk gyakorla. tunkban a szovjet tudomány vívmányait, amelyek nemcsak a kolhozok és a szovhozok gyakorlati munkájában, hanem a mi EFSz-einkben és állami gazdaságainkban is beváltak. Elsősorban arról van szó, hogy jobbén elterjesszük a keresztsoros és szüksoros vetést, kukorica, burgonya, zöldségfélék négyzetes fészek, vetését, a rozs mesterséges pótbeporzását, a szemcsés műtrágya előállítását és alkalmazását, a cukorrépatermelést és ápolást a prosenici mozgalom elvei alapján.

Hogyan fogjunk ehhez hozzá, ar ra legjobban Janotka elvtársnak, a máenoi EFSz agronómusának bírá. lata és önbírálata mutat rá, melyet néhány héttel ezelőtt közölt a „Roľnícke hlasy“.

Azt hiszem megéri a dolog, hogy meghallgassuk:

Janotka elvtárs azt mondja: „Ha a szovjet kolhozparasztok tanácsai alapján vetnénk, az EFSz pénztárában 204.864.— koronával több pén. zünk lenne. Azt mondják, hogy 6 hektáron 48 q-val. többet arattunk mint tavaly, de mi ez ahhoz képest, amit elvesztettünk. Ezért nem nagyon dicsekedtünk a munkánkkal és nem marad más hátra, minthogy beismerjük a hibát, amit elkövettünk, így történt: <

A múlt év őszén fölszántottuk a mezsgyéket. A dirib-darab földecskékböl hatalmas táblát csináltunk, de ez volt aztán minden. A gépállo. más hibájából és részben a mi hibánkból is tavaszra maradt a szántás. És ez természetesen megboszszulta magát, különösen az árpánál, melyből 94 hektárt kellett vetnünk.

Felmerült a kérdés, hogyan vessünk. A járási agronómus megemlítette, mennyivel nagyobb hozamot hozott a szüksoros vagy kereszt, soros vetés tavalyelőtt, de a megkésett munkák következtében nem maradt erre időnk. A békesség kedvéért, azért, hogy ne hányják fel, 6 hektárt szüksorosan vetettünk, a többi 88 hektárt a régi módon, úgy ahogy megszoktuk és közben jót nevettünk, hogy a járási agronómust lóvá tettük. Az aratáskor, a cséplésnél aztán kitűnt, hogy magunkat csaptuk be. A szüksoros vetésű árpa hektáronként 28 q.t fizetett, míg a közönségesen vetett, csak 20 q-t. És mivel szüksorosan csak 6 hektárt vetettünk be és a többi 88 ha-t csak a szokott módon, 708 q veszteséget szenvedtünk, ami az árpa árát 91.— koronában szá- I mítva plusz 200.— korona kormány-Meg kell javítani a takarmányalapot és fokozni kell a növénytermelés hektárhozamait

A növénytermelés a mezőgazdálkodásnak a döntő szakasza mint a fő élelmiszerek túlnyomó részének, az állatállomány takarmányának, az élelmiszeripar és a könnyűipar nyersanyagának forrása. Ebben van különösen fontos jelentősége a dől. gozók életszínvonalának emelésére nézve.

Növénytermelésünk színvonala emelkedik, de azok a nagy hektárhozamok, amelyeket az élenjáró egységes földmüvesszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg gazdálkodó parasztok nálunk már elértek, azt bizonyítják, hogy távolról sem merítettünk ki minden lehetőséget és még sok a rejtett tartalékunk, ^amelyeknek föltárása tőlünk függ. ffHa kiküszöböljük a fogyatékosságokat, lesz több gabonánk, cukrunk és zöldségünk, több takarmányunk és tejünk, húsunk és zsiradékunk is, több nyersanyagot adhatunk iparunknak is.

Elsősorban azt' kell tudatosítanunk, melyek azok a fő kérdések, amelyekre összpontosítanunk kell figyelmünket, hogy fokozhassuk a hektárhozamokat és emelhessük növénytermelésünk általános színvona. lát.

Súlyos problémája mezőgazdaságunknak, hogy sok föld parlagon hever, különösen a határvidéken. Nem vagyunk olyan gazdagok ebben az alapvető termelőeszközben, hogy tékozló módon bániunk vele. Sokezer hektár megmüveletlen föld és lekaszálatlan rét minden esztendőben jelentős mennyiségű mezőgazdasági terménytől foszt meg ben. nünket. A probléma súlyosságára yaló tekintettel szükséges, hogy

minden lehetőséget fölhasználjunk ennek a földterületnek a megművelésére. A nemzeti bizottságoknak fontos feladata, hogy megvitassák a szövetkezetekkel, az állami gazdaságokkal, az egyénileg gazdálkodó parasztokkal, hogyan vegyék rendes művelés alá e földeket és hogyan használják ki megművelésükre a gépállomások gépparkját és hogyan biztosítsák a földek kihasználását a helyi gazdasági viszonyok szerint

Szükséges továbbá, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének távlati terve kidolgozására létesített bizottságoknak az állami tervhivatal, a földművelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok nyújtsanak segítséget azoknak a komplexterveknek a kidolgozásában, amelyek alapján fokozatosan művelés alá veszik ezeket a területeket. Valamennyi szántó- és művelt terület kiaknázása megköveteli továbbá, hogy rendet teremtsünk a nyilván, tartásukban. Ennek az az előfeltétele, hogy a szántó, és a művelt területek eddigi nyilvántartási adatait tökéletes és pontos földnyilvántartás vezetésével biztosítsák, támaszkodva pontos telekkönyvi adatokra, amelyeket összhangba kell hozni a tényállással.

A hektárhozamok fokozása megköveteli, hogy tovább emeljük az agrotechnika színvonalát. A fogyatékosságok, melyek ezen a téren még fönnállnak, abjóan rejlenek, hogy minden évben elmaradunk a legfontosabb agrotechnikai intézkedések végrehajtásában, ami aztán döntő módon befolyásolja a hektár, hozamokat. Ősszel a földek jelentékeny. része felszántatian marad, hefelár, összesen 291-szer 704, vagyis 204 864.— korona. Ezzel a 204.864.— koronával több lenne a pénztárunk, ban, ha úgy vetettünk volna, ahogy arra a nagytermések , mesterei, a szovjet kolhozparasztok tanítanak bennünket. De hiszen nemcsak a pénzről van szó. Ebből a mi mftenói esetünkből értettük csak meg teljes egészében, hogy mit jelent járási és országos méretben, milyen nagy veszteséget, ha régi módon vetünk. Nálunk ez „csak“ 7 vagon gabonával jelent kevesebbet. Egy másik, harmadik vagy tizedik EFSz-ben már a vagonok százairól van szó. országos méretben pedig hatalmas nemzeti és állami vagyont jelent, hatalmas tökét, amellyel olcsóbbak lehetnének a gazdasági gépek, a lábbeli, a ruha, a rádió, a kerékpár, a varrógép és a motorkerékpár, szóval mindaz, ami nekünk szövetkezeteseknek még mindig drá. gának látszik. És nemcsak erről van szó. Az elveszett sok-sok tonnányi gabona csökkenti a szövetkezet jövedelmét. Nálunk, a mi EFSz. linkben a 204.864.— korona 76 szövetkezeti tagra felosztva mindegyi. künk számára 2.695.57 korona vesz teséget jelent és csak az árpán veszítettünk ennyit.

És hol van még a búza, hol a burgonya, a tej, a sertéshús stb. A siránkozás azonban nem segít rajtunk. A jövő évben már más lesz a termésünk. Ha az idén 98 százalékra teljesítettük a beadást, jövőre biztos többet adunk be és jobban is élünk majd. Az egész 99 hektárnyi árpánkat, 125 hektárnyi búzánkat, amelyből 105 hektár őszi, keresztsorosan, vagy szüksorosan vetjük el és úgy vetjük el a tavaszi búzát is."

Így szól Jaroslav Janotka, a máé. nói EFSz agronómusának beszámolója. Jó volna, ha hasonló módon gondolkoznának e probléma fölött a többi szövetkezetek is. A közeledő téli időszak a legalkalmasabb arra, hogy mezőgazdasági propagandise Iáink a szövetkezeti tagság, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak széles tömegeit megismer, tessék ezeknek a haladó agrotechni. kai rendszabályoknak jelentőségével és lényegével és hogy a termelési terv szétírásánál, az egész évi termelési terv kidolgozásánál az egységes földmüvesszövetkezetekben és az állami gazdaságok pénzügyi-termelési tervének kidolgozásánál rész. letesen megvitassák és kidolgozzák a haladó agrotechnika alkalmazásá. nak kérdéseit és ezek váljanak a tervek elválaszthatatlan részévé.

A mi közvetlen feladatunk az, hogy politikailag, gazdaságilag és szervezetileg megszilárdítsuk az EFSz-eket, ami a mezőgazdasági termelés fokozásának fő útja.

Az EFSz-ek általános fejlődése, valamint élenjáró és átlagos szövetkezeteink fejlődése is azt mutatja, hogy mezőgazdaságunk szocialista átépítése a kis- és középparasztok önkéntes egyesülése alapján helyes. Minden kezdeti nehézség és a növekedésből fakadó fogyatékosság ellenére a szövetkezeti gazdaságok ez. rei megszilárdulnak és összeforrnak. A kis- és középparasztok ezreinek soraiból új szövetkezeti gazdák, a szocialista szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás szervezői nőnek fel, akik tapasztalataikat a nagy szövetkezeti gazdaságok vezetésének és irányításának munkájában szerzik.

Sok szövetkezet példás gazdálkodásával nagyszerű termelési és gazdasági eredményedet ér el és évről évre fokozza termelését. A tér. melés növekedésével gyarapodik gazdaságuk is és ezzel növekednek a szövetkezeti tagok pénzbeli és természetbeli jövedelmei is.

A szövetkezetek- anyagi-technikai alapjának felépítésében csupán ezidén hárommilliárd értékű közös termelési létesítmény, marhaistállók, baromfifarm, silóverem stb. épül.

Sok szövetkezet termelési és gazdasági eredményei egyre szemléltetőbben bizonyítják a kollektív szó. cialista szövetkezeti nagyüzemi termelés fölényét az elaprózott kisüzemi termelés fölött és példaképül szolgálnak további egyénileg gazdálkodó kis- 'és középparaszt számára. Rendkívül szemléltetően bizo(Folytatás a 7. oldalon.)