Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-12-27 / 52. szám
1953. december 27. 4 /ж aba d Földműves A tátrai iskola X „Morava” üdülő hatalmas és ragyogóan tiszta étkezöterme már a kora reggeli órákban megtelt férfiakkal és asszonyokkal. A jelenlevők között csendes beszélgetés folyt, miközbe a reggeli napfényben csillogó lormvci-csúcs behavazott nyúlványainak igéző szépségét csodálták. E kis helyen most második napja arról folyik a szó, homal több gabonát kaptak a ledolgozott munkaegységek után, úgy hogy egy törekvő tag átlagosan 15—20 mázsa gabonát kapott cséplés után. A szövetkezet termelési terve egyike a legmagasabbaiknak a komáromi járásban és a túlteljesítést tehát nem azért érték el, mert tervük alacsony volt, hanem azért, mert következetesen alkalmazgyan alakul át egyre tartalmasabbá, szebbé, falva ink dolgozó parasztjainak élete szövetkezeteinkben. Példás szövetkezeteink elnökei, agronómusai és más képviselői adtak találkozót december 14. és 15-én a Magas Tátra festői környezetében a sajtó képviselőivel, hogy elbeszélgessenek munkájukról, sikereikről s arról, mit csináltak jól és mit kellene még jobban elvégezniük. A második napi vitában további tapasztalatcsere gazdagította a beszélgetés értékes anyagát. Amikor R. Podmanik elvtárs, a Pravda munkatársa megnyitotta a második napi vitát, mar zsúfolásig megtelt a hatalmas terem. Eljöttek a környező üdülőkben tartózkodó dolgozó parasztjaink is, hogy ők is elvigyenek néhány értékes tapasztalatot a beszélgetésből. Öröm volt nézni azokat a széltől cserzett derűs arcokat. A mocsártól elhódított termőföld Elsőnek Králik elvtárs, az Ifjúság^ Falusi szövetkezet agronómusa beszélt arról, hogyan hódítottak el közös munkával a Vág és a Kis-Duna-összeö lel - kezésénél lévő zsom.békos és mocsaras terméketlen területből csaknem 1000 hektárt, amelyet gazdagon termő földdé alakított át a közös akaraterő a szovjet tapasztalatok egyre szélesebbkörü alkalmazásával. Amikor a felszólaló befejezte közös gazdálkodásuk eredményeinek ismertetését, valósággal özönlöttek feléje a kérdések. Navrácsis Mihály, a vistuk! szövetkezet elnöke azt kérdezte, hogyan értek el 78 mázsás kukoricatermést átlagosan hektáronként. Kovács elvtárs T anyról aziránt érdeklődött, müyen pótjutalmat kaptak a terven felüli teljesítésért a csoportok tagjai. Mások meg azt kérdezték, hogyan lehetséges az, hogy csupán 16 korona a munkaegység pénzbeli értéke, ha a szövetkezet olyan szép eredményeket ért el, hiszen túlteljesítette a beadást gabonában, húsban, tojásban és tejben. Azután Bartal elvtárs, az ipolyviski szövetkezet elnöke a termelési terv nagysága iránt érdeklődött, utána többen azt akarták tudni, milyen természetbeni járulékot kaptak a szövetkezet tagjai, hogyan biztosították az összes alapokat, milyén gondot fordítanak a tagság szakmai és politikai nevelésére, stb. A Micsurinkör segítsége Králik elvtárs minden kérdésre szabatosan és világosan megfelelt. A kukoricát négyzetes módszerrel vetették, elöháptós ekével előkészített talajba, m'nek következtében megsemmisítették a gazt. A növényt, miután négyzetesen volt vetve, könnyűszerrel keresztülkasul háromszor megsarabolták. A kukoricánál és a gabonaneműeknél is nagy segítséget jelentett a micsurini kör, amely kutató munkájával megállapította, milyen fajtájú mag felel meg legjobban a talaj és az éghajlati viszonyoknak. A csoport tagjai 46 mázsás tervezett hektárhozam helyett, átlagosan — mint már tudjuk — 78 mázsás termést értek el hektáronként. Egynéhány hektáron pedig 85 mázsás volt a hektárhozam csöves kukoricában. A csoport tagjai fejenként 11 — 13 mázsa kukoricát kaptak pótjutalomként, aszerint, ki — mennyi munkaegységet dolgozott le és milyen terméshozamot ért el. A gabona termelési terv túlteljesítéséért a tagok 0.5 kgták a szovjet módszereket és a haladó agrotechnikát Ezt azért tehették meg, mert a tagság szakmabeli továbbképzésére állandóan nagy gondot fordítanak. Ami pedig a munkaegység nagyságát illeti, azzal a tagság megelégedett, hiszen a pénzjutalmon kívül mindenki magas természetbeni járulékot és pótjutalmat kapott. Egyébként a munkaegység értéke lehetne magasabb is, de a szövetkezet hatalmas beruházásokat eszközölt és a modern gazdasági épületeken kívül szép kulturházat épített, azután az egész falu vadonatúj, egészséges és világos családi házakból áll. Ha valaki például Kamocsa felől a réven átjut a Vág túlsó oldalára és kilép a folyót szegélyező füzesből, elébe tárul egy vadonatúj falu látképe, mint valami örömteli felhívás: — íme engem is a közös építomunka hívott életre. Mindenki jelentkezett a szövetkezeti iskolába Pavlik elvtárs a zólyomszaletnai szövetkezet elnöke többek között kiemelte a jó könyvek jelentőségét a szövetkezeti munkával kapcsolatosan. Náluk például nagy mértékben hozzájárult a munkaszervezés és fegyelem megjavításához „Az aratás" című szovjet könyv feletti vita. E könyv elolvasásakor a tagság megismerkedett a szovjet kolhozparasztok nagyszerű építő életével, azzal, hogyan lehet leküzdeni az akadályokat és fejleszteni a közös gazdálkodást s így állandóan emelni a tagság életszínvonalát. Nyugodtan állíthatja, hogy a szövetkezet attól az időponttól indult virágzásnak, amióta a tagok megszerették i tanulást és következetesebben kezdték alkalmazni a szovjet tapasztalatokat. Most amikor a tagság iskoláztatásáról volt szó, mindenki jelentkezett a szövetkezeti munkaiskolába. A tagok szívesen és szorgalmasan tanulnak. így tehát szövetkezetüknek megvan adva minden előfeltétel, hogy a jövő évben még nagyobb sikereket érjen el, miint eddig. Pavlik elvtárs felszólalása után is fellobbant a vita. Számos példát ismertettek a vitázók, amikor a szakkönyvek és a szépirodalom olvasása által megjavult a munka a szövetkezetekben, majd Mitala Béla elvtárs a csúzi szövetkezet nevében konkréten mutatott rá arra, hogy milyen nagy segítséget nyújt a szövetkezetnek a segédtermelés, azaz a szövetkezet keretén belül működő kovács, bognár, szíj-1 gyártó és asztalos műhely. Több példát j hozott fel. Így, szerszám egy fogat számára négyszáz koronával keveseb- j be kerül, mintha azt másutt csináltat- j nák, ugyanígy olcsóbb a kocsik, boro- , nák, ekék és egyéb munkaeszközök j karbantartása. Egy évben mintegy j 140.000 koronát takarítanak meg azzal, hogy mindezeket a munkákat szövetkezeti műhelyeink végzik el. Szükség esetén még a tagságnak is nagy segítséget nyújtanak. Továbbá megemlítette azt is, hogy a szövetkezet hordozható motorjának megrepedt a blokkja, amit az énsekújvári javítóműhelyben ötezer i koronáért akartak megjavítani, de ki- j jelentették, hogy a munkáért nem sza- ; vatolnak. Erre a motort haza vitték, I mire Sajner István a szövetkezet ко- | vácsa addig törte rajta a fejét, hogyan csinálhatná meg a motort, amíg neklmerészkedett és pár nap alatt kijavította, úgyhogy a motor zavartalanul szolgálja tovább a szövetkezetei. Az qész munka 150 koronába került a szövetkezetnek, amit munkaegység fejében fizetett ki. Bukoven elvtárs, a derzsenyei szövetkezet elnöke azt a kérdést intézte Mitala elvtárshoz, hogy normák szerint kapják-e a jutalmazásukat, Mitala elvtárs kijelentette, hogy eddig két munkaegységet kaptak naponta a szövetkezeti műhely dolgozói, de 1954 január 1-től pontosan kidolgozott normák alapján kapják jutalmazásukat. A kulákok kizárása megszilárdult a szövetkezet után A jelenlevők ezután nagy érdeklődéssel hallgatták Hlad elvtársnak, a vranovi járásban levő szólyi szövetkezet elnökének felszólalását, aki a kulákokikal szembeni éberségre és harcra hívta fel a jelenlevők figyelmét. Ismertette, hogyan akarták a kulákok szétrombolni a szövetkezetei, de rajtavesztek, mert a tagság idejében felismerte a szándékukat és kizárta őket a szövetkezetből s azóta a szövetkezetünk sziklaszilárd,, a tagság szereti a közös munkát, amely olyan életet biztosít számára, amilyenről soha nem is álmodott. A szövetkezet úgy gazdálkodott, hogy kifizethetik a munkaegység másik felét is teljes egészében. Navráosics Mihály a vistuiki szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy mit köszönhet a szovjet tapasztalatok alkalmazásának. A szövetkezet például a termelés minden ágában túlteljesítette a tervet és csupán sertéshúsból öt vagonnal adott be többet, mint terve előírja. Nagy súlyt helyeztek a téli takarmányalap biztosítására is. összesen 360 vagon takarmányt silóztak le. A vistuki szövetkezet elnöke ezután a nyilvántartás fontosságáról beszélt, majd azzal fejezte be vitafelszólalását, hogy a szövetkezeti szabályzat minden pontját betartják és a szovjet tapasztalatok alkalmazását egyre kiszélesítik. Meg van győződve arról, hogy skereik a jövőben tovább fokozódnak. Mindenki tanult valamit Amikor Navrácsics elvtárs befejezte ismertetését, felcsattant a taps. Ez igen, ezek aztán eredmények — mondották innen is onnan is. Ilyen eredmények csakis a közös gazdálkodásban jöhetnek létre. Voltak a teremben egyénileg gazdálkodók is, akik bizony elgondolkoztak a szövetkezetek nagy silkerein. Ök is látták, hogy ahol a szövetkezeti szabályzat szerint járnak el, jól megszervezik a munkát, alkalmazzák a haladó agrotechnikát,, betartják az agrotechnikai határidőket és az elvégzett munka minősége és mennyisége szerint jutalmazzák a tagokat, ott a szövetkezet egyre fejlődik és a tagok egyre gazdagabbá válnak. De még többet tanultak a vitából a szövetkezetek képviselői és maguk az újságírók. A szövetkezet képviselői azért, mert saját maguk látták szövetkezetük fejlődését, dolgoztak a hibák kijavításán és szövetkezeteik felvirágoztatásán. Az újságírók azon tanultak, ahogyan a szövetkezetek elnökei és többi képviselői a felvetett kérdésekkel foglalkoztak. Látni lehetett, hogy falvainkon új emberek nőttek fel a szocialista mezőgazdaság kiváló építői, akiktől sokat lehet tanulni. Humennai elvtárs kiemelte az asszonyok szerepét a szövetkezetben. Ha a szövetkezetei meg alkarjuk szilárdítani, ha azt akarjuk, hogy minél jobban fejlődjön, be kell kapcsolni az aszszonyokat a munkába, oda kell állítani őket vezetőhelyekre is. Bartal elvtáns, az ipolyviska szövetkezet elnöke nagy lelkesedéssel beszélt errról, milyen jó iskolát jelentett számára a tátrai konferencia. Kijelentette, hogy odahaza beszélgetésre-hozza öszsze a példamutató sertésetetőket, a tehéngondozókkal, hadd kövessék ök is a sertésetetők nagyszerű példáját és alkalmazzák olyan következetesen a szovjet tapasztalatokat, mint a sertésetetők, S így ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ipolyviski szövetkezet még szebb eredményeket érjen el az állatállomány hasznosságának fokozásában, mint eddig. — Sokat nőttünk az utóbbi években, de ez még csak a kezdet, mert eddigi eredményeink további sikerekre lelkesítenek. Még többet kell tanulnunk, hogy mindegyik szövetkezetünk olyan gazdag eredményekkel dicsekedhessen, mint az ifjúság-falusi, vistuki, ipolyviski, csúzi, szolyi, haniskai és a többi szövetkezetek — mondotta Caban elvtárs, az andódi szövetkezet elnöke a konferencia végén a jelenlévők nagy megelégedésére. Mindannyian megegyeztek abban, hogy a kétnapos konferencia komoly iskolát jelentett minden jelenlévő számára és számosán megfogadták, hogy a jövőben a konferencia tanulságait új tapasztaltokkal gazdagítják, még többet tanulnak, hogy szövetkezeteik még jobban gazdálkodjanak s tagságuk élete egyre örömtelibb legyen. Miklya János Tanulni, tanulni, tanulni I Csak kevesen tudják, hogy a földművelési minisztérium Cseklészen négyéves mezőgazdasági szakiskolát szervezett, amely a mezőgazdasági szakkáderek nevelése terén döntő szerepet játszik. A szakiskolába minden négy középiskolát végzett, egészséges ifjú jelentkezhet. A hallgatók a szakiskola eredményes elvégzése után érettségiznek és gépállomások vezetésére jogosultak. Belőlük kerülnek ki az igazgatók, géptechnikusok, művezetők. A szakoktatást még 1952-ben megkezdték és ma az első osztálynak 30, a második osztálynak pedig 28 hallgatója van. A hallgatók oktatásával elsőrendű szakerők foglalkoznak. Mezőgazdaságunk gépesítése mérföldes léptékké' halad előre. Az 1954- es évben a gépállomásokat újabb nehéz talajmegmunkáló gépekkel szerelik fel. A gép maga azonban nem minden. Ehhez szakemberek is kellenek, akik azokkkal bánni tudnak és karbantartják őket. A cseklészi mezőgazdasági szakiskola keretében négyhónapos szaktanfolyamot szerveztek, amelyre a szlovákiai gépállomások legjobb traktorosait küldték. Az oktatás elméleti és gyakorlati részből áll. Főképpen a gépek szerkezetével, helyes karbantartásával, javításával és gazdaságos kihasználásával ismerkednek meg. Az erőgépek szakismeretén kívül súlyt fektetnek az összes mezőgazdasági <lepek karbantartásának elsajátítására és kezelésére is. Elsajátítják a kombájnok kezelését -- az összes talajmegmunkáló gépek helyes használatát. A tanfolyamra csak olyan dolgozókat jelöltek, akiknél minden adottság megvan arra, hogy a tananyagot elsajátítják és helyüket megállják. A négyhónapos tanfolyamon összesen 90 traktoros vesz részt és majdnem minden gépállomás képviselve van. Itt van Czető István, aki a királyhelmeci járásban lévő perbenyki traktorosbrigád tagja, aki KD-gépével az őszi, munkák tervét 240 százalékra teljesítette. — Azért jöttem ide, hogy tudomásomat fejlesszem. Érzem, hogy többet kell tudnom — mondja Czető elvtárs. Kurcz István a köbölkúti gépállomásról került ide. Odahaza DT-54-es hernyótalpassal dolgozik. A tananyagot jól megértem — mondja, — odahaza majd hasznát veszem. Szatmáry József az érsekújvári gépállomás tagja. Hivatását nagyon szereti és szakismereteit bővíti. Kovács György eddig a zselízi gépállomás agronómusa volt, de most traktorossá képezi magát. — Azt üzenem a fiatalságunknak, hogy ne féljenek a tanulástól — mondja Kovács elvtárs. Majer István a gútai traktorosbrigád tagja figyelmesen hallgatja Takács elvtársat, aki éppen a hajtókar olajozásáról tart előadást. Lehetetlen felsorolni az összes jelenlévő traktorosokat, hisz összesen 90 traktorosról lenne szó. A téli időszak kiválóan alkalmas a tanulásra. A traktorosok az őszi munkákat már elvégezték és a téli időszakot tanulásra használják. Bátran állíthatjuk, hogy a cseklészi szaktanfolyamon a gépállomások legjobb dolgozói jöttek össze. A tanfolyam hallgatóinak megvan minden lehetőségük arra, hogy yugodtan minden anyagi gondtól mentesen tanulhassanak. A tanfolyam minden egyes részvevője saját személyére havonként 150 koronát kap. Amennyiben nős, feleségére külön 500 korona segélyt, minden gyermek után pedig 100 koronát kap. Ezenkívül az illetékes traktorállomástól minden traktoros havonta külön 200 korona jutalomban részesül. A hallgatók havonta háromnapi szabadságot kapnak ts utazási költségeiket megtérítik. Mindezeken felül a traktorosok teljes ellátásban részesülnek. László István, például, aki a bogyai traktorosbrigád tagja, az intézettől saját személyére 150 koronát, feleségére 500 koronát, négy gyermekére pedig fejenként 100 koronát, a gépállomástól pedig 200 korona segélyt kap. — Ezenkívül a négy gyermekre megkap ia a 470 korona állami segélyt, is is így a tanulás alatt összesen 1720 korona jövedelemhez jut. Tóth Ferenc apácaszakállasi traktoros tanulási ideje alatt saját személyére 150 koronát, feleségére 500, két gyermekére pedig 100—100 koronát, a gépállomástól pedig 200 koronát kap. Ehhez természetesen hozzájárul a 170 koronás családi segély és így havonta Ő is 1320 korona segélyben részesül. így hát nem csoda, ha traktorosaink a legnagyobb hálával és köszönettel emlékeznek meg pártunkról és kormányunkról, amely lehetővé tette, hogy anyagi gondoktól mentesen tanulhassanak. FrUhlauf elvtárs, a mezőgazdasági gépesítő szakiskola igazgatója minden igyekezete odairányul, hogy a tanfolyam hallgatói minél gazdagabb szakismeretekkel térjenek munkahelyükre vissza és az itt szerzett tapasztalatokat a mezögazdasá” minden ágába átvigyék. A négyhónapos tanfolyam oktatói a legjobb szakemberek soraiból kerültek ide. A 90 hallgató oktatását 6 tanító végzi, akik nagy türelemmel, fáradságot nem ismerve, végzik nehéz jeladatukat. Takács Géza a tanítás elméleti részét végzi és a motorok, valamint mezőgazdasági gépek szerkezetét ismerteti. Eddig nyolc újító javaslatot nyújtott be, de sérelmezi, hogy a Földművelésügyi Minisztérium gépesítő osztálya -sigalassúsággal intézi a szabadalmazások iránti kérvényét. Van olyan újítása is, amely hivatalos megállapítás szerint félmillió korona anyagmegtakarítást jelent. — Ezek az újítási javaslatok valahol ott porosodnak a mezőgazdasági szabadulmazási iroda aktái kötött. Pathó Gyula és Halmó József viszont gyakorlati tanítók, akik főképpen a műhelyoktatást végzik. Pathó elvtárs eddig nyolc újítással járult a szocialista haza építéséhez, amelyeket már el is fogad • tak. Most újabban négy újító javaslatot nyújtott be, amelyek még elintézésre várnak. Kiss László a nevelés politikai részét végzi, de tanítóhiány miatt bekapcsolódott a szakoktatásba is és szaktudásával nagyban hozzájárul a hallgatók minél tökéletesebb képzéséhez. Brat elvtárs a számtant, a gépek gazdaságos kihasználását és a lakatos munkák elméleti oktatását vállalta. Tóth elvtárs a mezőgazdasági gépek szerkezetével és azok javítási lehetőségeivel ismerteti meg a hallgatókat. A tanítók mind a munkásosztályhoz tdrtoznak és kiváló szorgalmukkal és tudásukkal küzdöttek fel magukat. •Mi nem úgy tanítunk, mint a régi mesterek, ők attól féltek, hogy eltanuljuk tőlük a mesterséget — mondja Pathó elvtárs — najd hozzáteszi: — Tanonckoromban megtörtént, hogy a mesterem a gyújtást állította be, ami a szaktudás legfontosabb része. Ilyenkor azonban mindig kiküldött a műhelyből és mire visszajöttem, a gyújtást már beállította és én nem láthattam semmit. Sajnos, már közben fel is szabadultam, de a gyújtás sorrendjével még mindig nem voltam tisztában. Ma ez már nincs így. Ma a mester nem fél attól, hogy a diák okosabb lesz mint a mestere. Hogy azóta milyen változás történt a tapasztalatcsere terén, azt legjobban Takács elvtárs bizonyítja. Zsebéből négy levelet húz elő, amelyben a volt traktoroshallgatói leírják az előforduló hibákat és Takács elvtársat kérik, hogy postafordultával válaszolja meg, hogy távolítsák el az előadódott hibákat. — Takács elvtárs pedig minden esetben válaszol. Nem fél, hogy a tudományát ellopják és ahogv mondja: '■— Annak örülnék legjobban, ha a tanulóim nótámnál is többet tudnának. A tantermekben, műhelyekben h mindenütt példás rend ,és tisztaság uralkodik. Az ünnepi hangulat mar ide is beköszöntött. A traktorosok hazakészülődnek és az ünnepek alatt majd csend honol a cseklészi kastélyban. Újév után azonban ismét nekifognak a tanulásnak és március közepén, tudással felvértezve vesznek részt a tavaszi mezőgazdasági munkákban. F. J.
