Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-20 / 51. szám

s 1953. december 20. ftjíis-oet A kladnói munkásotthonban Részlet Anionín Zápolocký elvtárs ,Vőrös fény Kladno felett“ című művéből Szombat van A kladnói munkásott­hon tu<'arts-szobájában élénk vita fo lyik. Itt ülnek a kladnói elviarsak bányászok és kohászok. Isszák a há nrrnszazalekos vyumorusagus Iciuiati sört és beszélgetnek. Az orosz forradalom van a napi renden. Elvtársak, írjanak az újságok amit akarnak, én hiszek az orosz forrada­lomban. Én hiszek a bolsevikiek győ­zelmében s azt teljes szívemből kívá­nom is. Ha valaki a bolsevikiek ellen lép fel. az előttem nem szocialista." Ezt i"lenti ki Honzo Vanyek s hogy szavainak nagyobb érvényt szerezzen veri az asztalt. „Lassabban Vanyek elvtárs, így mégsem lehet beszélni", figyelmezteti Vunyeket Dubec elvtárs, a villamos­­mit vek gépésze hosszú ba túszát sodor­­gatva. ,Ezzel kizárnád a pártból Mod rácsek képviselőnket. Modracsek elv­társ valóban jó szocialista s mi öt mindannyian nagyra becsüljük De az orosz forradalommal s a bolsevikek­kel nem ért egyet." „Én Dubec. senki1 sem zárok ki a pártból MégU újból ki kell jelente nem aki a bolsevista forradalom ellen van az nem szocialista Mi a vei eme nyetek elvtarsak? Igazam van, vagy nincs igazam?” fordul Vanyek a hall­gatósághoz. „Vanyeknek igaza van" mondják a bányászok és kohászok egyhangúan „Nem elvtársak Modrácsek elvtárs másként látja a dolgokat Értelmesei> ben Azt mondta hogy az orosz bol­sevista forradalom elhamarkodott do­log. Meggyengtti Oroszországot és о négyes ántántoi s erős’ti Nrmet.ors.~ti pót Nekünk a ra kell törekednünk hogy Németországot minél eľ'hb le­győzzék Ezért kzll a bolsevikiek s az ő forradalmuk ellen lennünk” iovek szik Pub- a többieket meggyőzni „Miben segít a bolseviki forradalmi a németeknek. Mire várjanak az oros. munkások? Arra hogy vége legyen a háborúnak? Ezt nekünk i be akarják beszélni Váriatok amíg vége lesz i háborúnak, at íg Németországot és Atisztriál legyőzik' Akkor majd leszií mólunk a kapitalistákkal éh a tolvaj fö’dbirtokosokkal. Azalatt pedig a ka­pitalisták harácsolnak és gazdagodnak A földbirt ■kosok láncolnak s leszed к az emberről az utolsó inget is. Az em berek robotolnak és kiszáradnak mint a Icóró. Amellett persze azok akik ezen a nyomorúságon nyerészkednek állandóan csak azt aiánlják: várni várni Igazán szégyen, hogy ezt a po­litikát még a mi elvtársaink is támo­gatja''. Ha a szegények változtatni akarnak sorsuké... muszáj n nvúzók el len harcolniuk. Állandóan kell harcol niok minden kedvezd pillanatot ki kell használatok. Nem szabad várni amíg у kizsákmányolok azt megenne dik Azzal az állandó várakozással és semmittevéssel az ember már torkig van”, haragszik Vanyek. „Én viszont hiszek Modrácséknek" tart ki Dubec tántorthatatlanul a ma да igaza mellett". A bolsev ki forrad” lom segít a németeknek. Miért vinnél át különben a németek a bolsevisták’’’ leplombált va okban Oroszországba" Nem olvastatok erről? érvel tóvá Dubec. „Hol lehetett azt olvasni?" kérdi Vanyek „A kapitalista újságokban vagi/ az agrár Vevkovban? Azon nem csodál­kozom A kapitalistáknak bizton meg van az okuk ni‘~t a bolsevistákat szidják Azzal, ami Oroszországban történik, természetesen nem érthe' egyet egy kapitalista sem.” „Ebben igazad van Honzo Ma ol­vastam a Venkovot Az szörnyű ahogy az a bolsevistákat támadja" mondja ľeigl. „Éppen ezért hiszek én a bolsevis­táknak mrrt az agrárpártiak támadták őket,” állítja Vanyek. „Mégis csak jó az, ha az ember min­dent elolvas és m.ndent jé1 megfon­tol. A Venkovnak is lehet néha igaza jelenti ki Dube". ; |эч „Nem "Ivágnád el nekúnlc, mit ír a Venkov' fordul Feiglhez. „Azt megteh n ... ” „Bedrich van itt Venkov? Add ide csak a mai számát”, kiált a kisz l látó pikkolóra. Aztán oliwni kezd: „Lenin valódi nevén Zedermann zsidószármazású és rokonságban van az osztrák szociáldemokrata párt ve zérének. dr Aďmnek családjával Ez az ember most Pétervár ura" és a né met újság к > érint egész Oroszország elnöke. Ha Lenin tudja magát tartani mostani pozíciójában, ami pedig na­gyon kétséges, akkor benne az ausz­triai es magyarországi szlávok nagy ellenségre találnak " „Tehát latjáto.J Lenin a szlávok nagy ellenseye. Ki állítia ezt? Az agrárpártiak! És vájjon miért?! Erre a választ a következő hirecske adja те ” Feigl a Venkov más hírét olvassa: „Könnyű azt hirdetni: kössetek fegyverszünetet, dolgozzatok a béke ügyén, hívtátok egybe a népek kon­ferencii ,át! De :e} a mondatok ma gukban supán csak frázisok, melyek inkább a közeli jövőtől való félelem­ről. mint a győztes párt öntudatáról tanuskodn ’. A nagybirtokoknak az orosz parasz­tok közötti felosztását hird tő jelszó s — a mai időkben puszta demagógia Földosztás a há1 ú alatt, ez azután >lyan őrültség, amilyet eddig még nem is lehetett hallani Ilyen problémák megoldása még legnyugodtabb béke­időkben is 'gén nehéz”. „Helyben vagyunk Mindjárt gondol­tam”, egészíti ki Vanyek „Földosztás a 1 ’ :ú alatt az őrültség Már hogy­ne v ’na az! Ezt csak a bolsevisták sinálhatják. A mi agráriusaink ilyen "ni'tséaet sohasem fognak csinálni bár állandóan hangoztatják a jelszót A vidék egy család” Ne-' akarnak azok a nin "stplpveVnek s kis házhe- Íveseknek földet adni békében sem nemhogy a háborúban Hogy adnának' Hiszen éppen a háború alatt lehet a? élelmiszerekkel a legjobban uzsorás­­kodni és <eketézni ” Várjatok csak. várjatok!" kiált köz be a fiatal Feigl. .A legjobb itt van a végén Hallgassátok csak I” Feigl olvassa: „A bolsevisták teljesen új rendet akarnak bevezetni Csakhogy az Orosz országban megvalósított ideálok ka­ros hatást fognak gyakorolni másutt is Azt mondani Földet adunk a pa rasztoknak Oroszországban, azt jelenti hogy fellazítják egész Európát Ilyen céllal indított háború egészen más lenne mint a mai: az új szociális forradalmat ielentené ” „Itt van ni. — Hát mi szólsz hozzá Dubec? Itt leplezetlenül bevallották az agráriusok, miért vannak az orosz bolsevista forradalom ellen — Nézzé­tek Egészen az alapoktól kezdve úi rendet bevezetni azt jelenti egész Európa összes koponyáiban világossá­got gyúitani És vigye a csuda — nem lenne erre tényleg szükség’’ Hiszen már mindenütt várnak rá Nekünk is már olyan szü\sértünk 'enne rá. mint a koszos ma'arnar a dörgölődző fára — Alapjaitól , j rendet vezetni be! — Az volna a szoHális forradalom! Hogy az agrárpártiak ’lene vannak azon nem csodálkozom. — De hogy lehet ellene Modrácsek? — Hát egyre vá laszolj nekünk Dubec! — Lehet egy szociáld’mokrata a szociális forrada­lom ellen? Iliiéi és ehhez hasonló szavak hang zottak el a fuvarosok szobájában. — Mindnyájan Dubec felé fordultak, aki zavarában bajuszát pödörgette. „Hát elvtársak, én nem volnék a bolsevisták ellen. De mindent jól meg kell fontolni. Modrácsek elrtárs mégis­csak a mi Ieg, ' b szocialista teoreti­kusunk. Meg kell őt hallgatni. Lehet neki is sokban igaza. Még nem tud­tuk hogy fog az ott Oroszországban végződni.” .Hogyan végződhetne? Én azt hi­szem, hoqy rr '.a >n becsületes mun­kás és annál inkább minden becsületes szocialista teljes szívéből csak azt kí­vánhatta. hogy az jól végződjék. Mi kívánjuk is ezt valamennyien az orosz bolsevistáknak. Hát nincs igazam, ba rátáim?” Vanyek újból eb társaihoz fordul. „Van. igazad van. Mindnyájunk szí­véből, leikéből beszél Honzo. Csak aztan az alap/utol Kezdjenek hozza. Hálistennek, hogy végre valahol már igazában elkezdődött”, hangzik egy­hangúan a fuvarosok szobájában. „Én mégis csak azt hiszem, elvtár­sak, hogy alaposan meg kell fontol­nunk a dolgot. Hinnünk kell kissé Tártunknak és vezetőségének is." Dubec prédikáló hangon újból ma­gyarázkodni kezd: „Módról sek elvtárs cikkét leközölte a Právo lidu. Ha c zal a mi szociál demokrata i ártunk mm értene egyet álkor az nem is jelenhetett volna meg i tvírt napilapjában F,s amennyi' én tudom Modrácsek cikke ellen ed dig nyilvánosan még senki sem szólalt fel. Ebből látható tehát, hogy a veze­tőségben levő elvtársak maguk is ta­­t Ipatnak és várakozási álláspontra he­lyezkedtek.” „Mi az, hogy senki sem szólalt még fel eddig?” -i nkezik Vanyek. „Mar­ka, gyere ide! Nálad van Tondó utulso levele?” „Nálam van Vanyek elvtárs." „Add csak ide. elolvassuk.” „De elvtárs, én nem tudom. Az mégis ...” ellenkezik Marka zavartan. „No már, talán csak nem szégyen­kezei? Azt, amit Tondo neked írt és hogy milyen csókokat küldött — azt nekünk nem keü tudnunk." „És küldözi őket Marka? Ki tudja ott meg kiknek adogatta? Én a te helyedben nem hinnék neki’ No, lá­nyom, ha szükségét érezned csak for­dulj hozzánk! ”diamit talán mi is tud­nánk nyújtani neked”, tréfálnak Mar­kával a bányászol’. „Azzal ugyan nem sokat segítenék magamon. Biztosan hozzátok fordu­lok”, vé’~\ zik Marka. „Ti vén ka­nok." „Ez megadta nektek nevet Va­nyek. „Ügy kell nektek. Mindenkit piszkáltok! Nem tudtok nyugton ma­­radavi?" „Uguan. Honzo Mit érne az egész bányászélet. ha nem fűszerezhetné meg az ember egy kis tréfával Marka megért bennünket és nem haragszik ránk, ugy-e?” igyekeznek magúkat tisztára mosni a bányászok. „Meg nem érdemlitek, hogy az em­ber haragúdon rátok Kár minden szóért Itt a levél Vanyek És itt ezen az oldalon van az, olvasd ” Vanyek fölteszi pápaszemét és ol­vassa: „Az új fordulat Oroszországban szá­munkra szocialisták számára igen je­lentős esemény Mi csak azt kíván­hatjuk hogy az új orosz kormánynak sikerül Tón keresztülvinni szándékait, különösen, ami a békekötést il'eti Igaz ugyan, hogy az orosz viszonyok az utóbbi idők megrázkódtatásai miatt még nem erősödtek meg és nincsenek kizárva újabb meglepetések sem, de a békeszerződés megkötésével az út kar­mámj helyzete az orosz népnél nagyon megerősödnék s a kormány megkísé­relhetné további szociális céljainak keresztülvitelét. Ezek keresetű1 vitele nem maradna a mi viszonyainkra sem hatás nélkül úgy mint az 1903 évi forradalmi megrázkódtatásnak is meg­volt a hatá a. s sodálkozom azon. hogy nyilatkozhatott Modrácsek elvtárs az új orosz forradalomról, amelynek szo­cialista alapja és réifa annyira világo­san látható olyan kedrezőtlenü' . ” „Tehát ehtársnk ezt írja Tondo c harctérről,” fejezi be Vanyek a levél olvasását. „Hát te Dubec mit szólsz ehhez’’ Látható hogy a vártból mégiscsak nyilatkozott valaki De — a kakas csípte meg. Marka!" fordul hozzá Vanyek, „az a levél nemcsak a te szá­тглгТ'-п Az* VV1 •1- nvM kellene ismerniök. Közzé kellene ten­ni a Svohodában ” .Honan tudod, hogy maid le közük’’” ellenkeznek egyesek. Aztán meo Ton­­dóra ’is kell gondolnunk Ke'lemefen­­ségei lehetnek a katonaságnál. Kár, bizony, kár. Pedig mégis rsak jó vol­na nyilvánosságra hozni! Hát te mit gondolsz, Marka?” A fuvarosok szobájában megint nagii zaj van Vá 21 is minden tekintet kérdői eg Marka felé fordul. „Én úgy gondolom hogy mégis nyilvánosságra kellene hozni Férjem maga kívánja, hogy közöljük le.” bíz­tatja őket Marka. „Akkor nyert ügyünk van Ha Ton­do maga is úgy kívánja, közöljük le." határoznak a bányászok és kohászok egybehangzóan. * * * A küldöttségnek nem sikerült kí­vánságát a szerkesztőséggel azonban elfogadtatni. A szerkesztő védekezett és ellenkezett. Ilyen ügyből kifolyó­lag már voltak kellemetlenségei, úgy­mond. A párt vezetősége elvből ellene van, hogy a katonák harctérről írott leveleit leközöljék. Hiszen a tábori­posta katonai cenzúrája alá esnek. — Tondó levelét biztosan feketén küldte. Ebből úgy Tondónak. mint a szer­kesztőségnek sok kellemetlensége szár­mazhat. stb. A bányászok azonban nem hagyták magukat. Az orosz forradalom melletti rokonszenv nyilatiiozatok egyre sza porodtak. a sajtó hangja fölötti felhá borodás pedig növekedett, ilyen nyo­más alatt a Svoboda Tondo levelét 1917. december 13-án végre leközölte Kladno az orosz bolsevista forrada­lom iránt érdeklődni kezdett. ?Déli esfe Künn a fákon a zúzlombon északról a szél dorombol, veréb gubbaszt, varjú károg, befagyott a vizesárok. Téli este, hosszú este ... de sok költő írta versbe! Én is írom!... parasztmódra igazságot minden szóba. Régi viskó helyén új ház, benne villany, könyv és újság, rádiónál apám beszél, unoka ül csontos kezén. Édesanyáin mosolyogva telepedett a „seziónra" ... asszony lánya még vidámabb a szívében forró nyár van, kisebb húgom könyvet olvas a harmadik tollat forgat. Régi mesék, tündérálmok csakhogy egyszer valóságok!. dost örömmel Írok verset, holnapra egy rövid tervet Reggel gépkocsit Javítok, délután meg gépen írok, este új kaptárt készítek, hisz a lányok is segítnek. így él együtt a kis család az egykori nyomortanyán. Csurilia József Kultúráiét Alsószeiin Egyre több községben tapaszta'ható hogv az őszi és téli estéket a Csent« dók helyicsoportjai felhasználjak arra hogy kultúrprogrammal szórakoztassák a falu dolgozóit Gyakran országos ün­nepélyeken vagy pedig ismeretterjesz­tő előadások során lépnek fel egy-egy ének- ,vagy táncszámmal, amiáltal tö­megeket tudnak mozgósítani az érté­kes előadás meghallgatására. így van ez Alsószeiin is, ahol e Cse­­madok mindjárt 1949-ben megalakult és azóta számos szocialista színdarab előadásával aratott figyelemreméltó si­kert. Többek között előadta 1952-ben a „Közös út” című színdara­bot, amely a községben nagyban hozzá­járult « szlovák és magyar dolgozók közötti súrlódások kiküszöböléséhez. 1955-ban, vagyis ez év tavaszán Mik­száth „Különös házasság" című szín­művét játszotta a Csemadok kuUúre­­gyüttese. amely nagy tetszést váltott ki a falu dolgozó bői A Csmadol? tag­jai ezenkívül minden agitáeiós munká­ból is kiveszik részüket. Sikeresen be­kapcsolódtak a Korea felépítésére ren­dezett gyűjtési kampányba és a Szov­jetbarátok Hónapját kultúrszámokka! tették ünnepélyesebbé és gazdagabbá. A Csemadok vállalta, hogy a Barát­sági Hónap ideje alatt három előadás­sal egybekötött kultúrműsort -ende? Ezt a vállalást meg is valósította, mert ezideig a múlt vasárnap megrendezeti előadás a harmadik volt. Az előadás, amely a szovjet dolgozók egyre öröm­telibb életéről szólt, ugyancsak szép kultúrműsorral volt egybekötve. A jó szervezőmunka eredménye megmutat­kozott abban, hogy az előadásokon kö­zel 150-en vettek részt, akik figyelem­mel végighallgatták az értékes előadást és érdeklődéssel nézték végig a kul­túrműsort. Ezzel a módszerrel a Cse­madok vezetősége kettős eredményt ért el' egyrészt színvonalas kultúrprog­rammal szórakoztatták a dolgozókat, másrészt mindenki sokat tanult a szov­jet dolgozók egyre szebb és örömtel­­jesebb életéből. A szovjet emberek pél­dáján okulva, dolgozóink nálunk is hozzáfoghatnak, hogy szebbé és boldo­gabbá varázsolják életüket. E kultúrmunka mellett az alsószeli Csemadok tagsága a Barátsági-Hónap befejezésére rendezett járási kultúr­­versenyre is benevezett, ahol főleg né­pi táncokkal lép fel. A Csemadok tag­jai nagy lelkesedéssel próbálják, ta­nulják a táncokat, holott napközben a szövetkezetben dolgoznak, ahol a hát­ralévő munkákat fejezik be. »A népi táncok próbái csak az esti órákban folynak. Ebben a munkában nagy se­gítséget nyújt a Hody községben tar­tózkodó Magyar Népművészeti Együt­tes néhány tagja. így Nagy Juci és Varró Irén egész estéket áldoznak ar­ra, hogy az Alsószelieket betanítsák a táncokra. Ezek a fiatal művészek iga­zodnak Lenin elvtárs tanításához, aki azt mondotta: „Tanulj, hogy taníthass, taníts, hogy tanulj!” Ezek az elvtárs­nők a próbák szünideje alatt elbeszél­getnek a fiatalsággal, új életük lehe­tőségeiről, amelyek újabb és újabb e­­redmények elérésére ösztönzik őket. Az alsószeli Csemadok kultúregyüt­­rcsenek tagjai külön kultúrszámokkd készülődnek 3z évzáró közgyűlésre, hogy szebbé és ünnepélyesebbé te­gyék ezt a napot, amikor egészévi munkájukat értékelik. Erre az alkalom­ra rövid jelenetekkel, énekszámokkal készülődnek, éppen ezért lelkiismere­tesen és szorgalmasan látogatják a pró­bákat. A jó munkájért ki kell emelni a helyi csoport titkárát, Burgely Gizella taní­tónőt, aki fáradságot nem ismerve fog­lalkozik velük, tanítja és neveli őket. Helyesebb lenne azonban, ha aktívabb munkára ösztönözné a vezetőség többi tagjait is és ne csak ő egyedül végez­zen el mindent. A Csemadok helyi szervezete érté­kes kultúrmunkája ellenére itt-ott hi­bát is elkövet. Bár jól tudja mozgósí­tani a tömeget íRv például Az Ara­tás” vitaestjét is jói rendezték, de a tömegmozgósítás mellett az a hiányos­ság mutatkozik, hogy a vitafelszó’asá­­sokat nem szervezik meg eléggé meg­felelően. Ezért történhetett meg, hogy ezen a vitaesten, amelyen háromszázan vettek részt, a nagy tömegből nem a­­kadt felszólaló, aki érdemben hozzászólt volna a vitához Ezen a helyzeten sür­gősen javítani kell, mert biztos? hogy volt a hallgatók közt olyan is, aki va­lamit nem értett meg, márpedig, ha a vita élénken kifejlődött volna, akkor minden felmerült kérdést meg lehetett volna világítani Ezért fontos feladat, megtanítani a dolgozókat bátran vitá­ban hozzászólni, kritizálni, ha rossz az előadás, mert ezáltal hatékonyan elő­segítjük a dolgozók mind politikai, mind kulturális fejlődését. A legutolsó előadás hiányosságát az íellemezte, hogy kevés 'férfi volt a kultúrteremben Fontos tehát, hogy a­­zokat is mozgósítsák. Ezen a téren pél­dává! kell előljámi -a Csemadok-te gok­nak. Ha ezeket meg fogják győzni megjelenésük fontosságáról, ezzel elő­segítik. hogy az előadások után érté­kes vita fejlődhessen ki, amiből végül mindenki bőven meríthet magának tu­dást hazánk szocialista felépítéséhez. Az eredmények és hiányosságok fel­tárása legyen az alsószeli Csemadok­­nak lelkesítője a további értékes mun­kában, mert a községben megvan min­den alapja annak, hogy a kultúrmunkát még fokozottabban fejleszthessék. Ha a Csemadok tagjai e lehetőségeket fel­használják, ahhoz járulnak hozzá, hogy a dolgozóknak nemes szórakozásban lesz részük, de jobb és öntudatosabb munkára is serkentik ezzel a szövetke­zeti tagságot. Ezért ajánlatos, hogy a hosszú téli estéket arra használják fel, hogy minél több ismeretterjesztő elő­adást szervezzenek és emellett kultúr­­műsorrról se feledkezzenek meg. Nem fér kétség hozzá, hogy ezzel e népne­velő munkával arra ösztönzik a szö­vetkezet dolgozóit, hogy az 1954-es év­ben még jobb munkát fejtsenek ki, mint ebben az esztendőben végeztek. Ha a szövetkezet tagsága jobb munkát fejt ki, jobb lesz ez eredmény is. Csak­is ilvmódun érhetik el dolgozóink azt, amit a Szovjetunió dolgozói már elér­tek, hogy a háború után már hatszor tudtak árleszállítást végrehajtani. Erre az útra már mi Is rátérünk, de még az elején vagyunk, tehát most rajtunk a sor, hogy hogyan és milyen gyorsan tudjuk ezt megvalósítani. Mindez tő­lünk, a mi becsületes és leik! smeretes munkánktól függ ... Erre tanít bennün­ket a szovjet ember bátor és hős éle­­te- Csandal István.

Next

/
Thumbnails
Contents