Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-20 / 51. szám

e

iľxabatf

Földműves 'i960, december 20.

SZÖVETKEZETI KONFERENCIA A TAPASZTALATCSERE JEGYÉBEN

...................................................................................Миши.....................................................................................................................................................................................................................

A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal, a Pravda és a mezőgazdasági

sajtó képviselőinek közreműködésével kétnapos konferenciát rendezett a Tátrában Szlovákia legjobb szövetkezeti elnökeinek bevonásával tapasztalatcsere céljából, hogy megismertessék egymással a munkaszervezés, a szocialista munkaverseny. az évi terv kidolgozásának, a pénzügyi terv lefektetésének legjobb módszereit. —

A konferencia e hó 14-én, hétfőn reggel 8 órakor vette kezdetét Gazsik elvtárs, a földművelésügyi megbízott, a meghívott vendégek, továbbá a Tátrában üdülő szövetkezeti tagok jelenlétében. A Morava-szálló ragyogó éttermének minden ülőhelye már^a kora reggeli órákban foglalt volt.

Az újságírók elé csodálatosan szép kép tárult, tanúi lehettek annak a pillanatnak, amikor a falu öntudatos dolgozói birtokukba vették a Morava leszebb termét. Ahogy ott ültek, egész magatartásukon látni lehetett, hogy ezekben a pillanatokban nemcsak a termet, hanem hazánk leggyönyörűbb táját, a Tátra fenséges hegyeit, a Tátra ragyogó épületeit is birtokukba vették, amelyek a felszabadtdás előtt az urak, a kizsákmányolok szórakozóhelyéül szolgáltak. E reggeli órákban a Tátra ragyogó tisztaságú napfénye aranyba vonta az egész termet, megvilágította a szövetkezetek kiváló dolgozóinak napbarnított, kemény arcát, akik eljöttek, hogy kipihenjék évi munkájuk fáradalmait s akik most csillogó tekintettel, feszült érdeklődéssel várták a konferencia, a vita megkezdését. — Több mint kétszázan lehettek a teremben, de valamennyi férfi, asszony és lány tekintetéből egyfajta kifejezés sugárzott, a hála és szeretet kifejezése és viselkedésükön érezni lehetett azt az elhatározást, hogy amint hazaérkeznek, még odaadóbban fognak dolgozni hazánk felvirágoztatásán, amely megajándékozta őket azzal a szabadsággal, amelyet azelőtt a kizsákmányolok bitoroltak. A hűség és szeretet, arr■' éreztek népi demokratikus rends erünk iránt, kirajzolódott az egybegyűltek arcán.

Ebben az ünnepi légkörben Markó elvtárs, a Pravda főszerkesztője nyitotta meg a konferenciát, üdvözölte Gazsik elvtársat és a jelenlevő vendégeket, majd a sajtó nevében örömét fejezte ki afelett, hogy az újságírók együtt lehetnek Szlovákia szövetkezeteinek legjobb dolgozóival, akiknek tapasztalataiból sokat meríthetnek.

Lelkes, viharos taps mellett kezdte meg megnyitó beszédét Gazsik elvtárs, földművelésügyi megbízott, aki rámutatott, hogy pártunk és kormányunk mezOgazdaságunk fejlesztése érdekében milyen feladatokat tűzött ki és milyen hatalmas anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti szövetkezeteinket és magángazdáinkat azért, hogy biztosítsa életszínvonalunk állandó emelését. Ezután így folytatta:

Az ünnepi megnyitóbeszédből

Az ipol^viski szövetkezet fejlődése

„Ki kell hangsúlyozni, hogy mindez a segítség hiábavaló volna, ha nem lenne összekapcsolva a szövetkezeti tagok hatványozott aktivitásával, s azzal aj igyekezettel, hogy minden EFSzben lelkiismeretesen betartsák a mintaala pszabály zatokat.

Ezen a téren, ezeknek a feladatoknak a teljesítésében nagy feladat vár ránk. Jól tudjátok, hogy minden kezdet nehéz s a szövetkezeti nagytermelés sincs ezen kezdeti nehézségek nélkül. A szövetkezetekben sokat kell dolgozni, amíg kiépítik az állattenyésztést és a növénytermelést. Üj leltárt kell beszerezni, mely arányos lesz a nagy földterületekhez és a nagy gazdasági épületekhez. Tapasztalataink és szaktudásunk gyakran még eléggé hiányosak ahhoz, hogy sikeresen vezethessünk oly nagy gazdasági egységet, mint például a 800, 1000 vagy többezer hektáros szövetkezetek. Amellett tudatosítsuk azt, hogy szövetkezeteink kiépítésének ideje a kiélezett osztályharc időszakára esik, amikor a kulákok minden erejüket latbavetik, hogy lehetetlenné tegyék az EFSz-ek fellendülését s így eltérítsék a kis- és középparasztokat a szövetkezeti útról.

összegezve mindezt, előttünk állnak nagyjából főokai annak a ténynek, miért nem tudnak EFSz-eink felmutatni olyan gazdasági eredményeket, mint amilyeneket elérhetnénk az adott kedvező előfeltételek mellett a szövetkezeti nagytermelésnél. Nem tagadható. hogy szövetkezeteink jelentős része mindeddig gyöngén gazdálkodik, nem ad tagjainak annyit, amennyit kellene adnia és adhatna. Másrészről láthatjuk, hogy egész sor olyan szövetkezetünk van, amelyeknek nem voltak kedvezőbb lehetőségeik, mint a többieknek s mégis gazdasági eredményeik jók. Ezek a szövetkezetek nagv előnyöket biztosítanak tagjaik számára s többet nyújtanak társadalmunknak.

Előttünk áll az a feladat: kivizsgálni, miért tudtak elérni ezek a szövetkezetek jó gazdasági eredményeket, tanulmányozni gazdálkodások módszereit, megismertetni ezekkel a munkamódszerekkel a többi lemaradozó szövetkezetét, hogy így azok is felsorakozzanak a jól gazdálkodó szövetkezetek mellé.

Tulajdonképpen ez az értelme mostani értekezletünknek, melyet a Pravda és a mezőgazdasági sajtó a Mezőgazdasági Meghízotti H vatal közrenuikö désével rendezett. Azért jöttünk öszsze, hogy megvitassuk legjobb szövetkezeteink tapasztalatait s ezeket átadjuk a szövetkezeti tagok széles tömegének.

Ezidei téli kampányunk küszöbén tesszük ezt, mely a EFSz-ek további politikai, szervezési, pénzügyi és gazdasági megszilárdítása, a szövetkezeti tagok és a többi földművesek szövetkezeti iskolákban való iskoláztatása, az előadások keretén belül kifejtett népszerűsítő munka, a lakossággal való beszélgetés jegyében fog állni. Azon a véleményen vagyok, hogy értekezletünk eredményei nagy segítőtársul fognak szolgálni téli kampányunkban.

Ez a szellem táplálja értekezletünk vitatárgyát is. Nem fogunk akármiről beszélni, összpontositsuk figyelmünket a legfontosabb kérdésekre, ezek döntik el a szövetkezet gazdálkodásának sikerét vagy kudarcát.

Legelsősorban beszéljünk arról, mily fontos a szövetkezetek megszilárdítása, a szövetkezeti termelés emelése, a szövetkezeti tagok jobb életének biztosítása szempontjából, ha következetesen betartjuk az EFSz-ek mintaalapszabályzatát. A tapasztalatok bebizonyítják, hogy a mintaalapszabályzat betartása előfeltétele s kezessége a jobb szövetkezeti termelésnek. Ezért elvárjuk, hogy a vitában, mely majd elindul, erről kézzelfogható, bebizonyítható adatokkal szolgáltok s ezzel is hozzájárultok a mintaalapszabályzat szélesebbkörű érvényesítéséhez.

A szövetkezeti nagytermelést nem lehet elképzelni jó egészévi termelési terv, helyes munkaszervezés és szocialista munkaverseny nélkül. Ezért a dolog érdekében szükséges lesz, hogy erről is beszéljetek s hogy a saját tapasztalataitokkal igazoljátok, mily fontos, hogy EFSz-eink teremtsenek rendet a tervezés, a munkaszervezés és a munkaverseny bevezetése terén.

Mezőgazdasági termelésünk kulcskérdése az állattenyésztés kérdése. Ezért helyes, ha azon szövetkezetek kiküldöttei, melyeknek állattenyésztési hasznosságuk magas fokot ért el, melyek magasan teljesítik a termelési és beadási kötelezettségüket, beszélnének arról, hogyan érik el eredményeiket s egyben tanácsot adjanak azoknak, akik ezen a téren lemaradoznak. Mondják el, hogyan lehet a fejési átlagot emelni. súly- és szaporulattöbbletet elégni

Éppen úgy örülnénk, ha elbeszélgetnének az agrotechnikáról s azok a szövetkezeti tagok, akik magas hektárhozamokat értek el — a munkamódszerükről.

Valószínűleg valamennyien igazat adtok nekem, hogy a gép- és traktorállomás szintén egyike a fontos tényeknek, amelyek befolyásolják a szövetkezeti gazdálkodást. Ezért nem lesz az ügy kárára, ha felmerül a szövetkezetek és traktorállomások együttmunkálkoďásának kérdése is.

Az eddigi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás sikere nem kis mértékben függ a szövetkezeti vagyon, az elvégzett munka pontos számontartásától, s az adminisztrációs munkák pontos vezetésétől. Aki jól akar gazdálkodni, kell, hogy rendet tartson raktáraiban, mindent fel kell jegyeznie, rend uralkodjon leltárában, könyvelési számláiban stb. Mivel, éppen ezen a téren van a szövetkezetekben a legnagyobb hiányosság, hogy kiküszöbölhessük, szükséges ezt a kérdést is felvetni és tisztázni.

Valamennyi szövetkezetben, fejlődésük folyamán, állandóan nagyobb fontosságú a mellékipar. Minden jó gazda tisztában van azzal, hogy jó istálló nélkül, jói kijavított szerszám nélkül nem lehet sikeresen dolgozni: azért elvárom, hogy ehhez a témához is hozzászóltok s jó tanáccsal szolgáltok, hogyan lehet legjobban és legsikeresebben eleget tenni kötelességüknek.

Arról, hogyan fogjuk teljesíteni azokat a feladatokat, melyeket a párt és a kormány elénk tűzött, a dolgozók határoznak. Elsősorban azok, akik politikai és szaktudással rendelkeznek. Azt is tudom, hogy a szövetkezeti tagok, kis- és középföldmüvesek nagy száma nincs tisztában némely kérdéssel és problémával, mely a szocializmus építésében felmerül. Pártunk és kormányunk látja ezeket 'a tényeket, s ebben az irányban is intézkedéseket tett, hogy biztosítsa a mezőgazdasági dolgozók széleskörű iskoláztatását. A szövetkezeti tagok politikai és szakképzettsége emelése céljából mezőgazdasági iskolákat és tanfolyamokat létesítettek s a legtöbb szövetkezetben szövetkezeti munkaiskolánk van. Ebben az évben nyitjuk meg, szovjet példa szerint, néhány kiválasztott szövetkezetben a hároméves szövetkezeti munkaiskolát. Ezért fontos, hogy erről is beszéljetek, mit adott szövetkezeteiteknek a tagok iskoláztatása, milyen rendellenességek és hibák merültek fel, hogy hozzászólástok segítsen kiküszöbölni azokat.

Majd beszédét így folytatta:

Az a tény, hogy a mai értekezleten szövetkezeti tagjaink a szerkesztőkkel beszélgetnek, nagyon fontos. A nagy Lenin azt tanította, a sajtó nemcsak kollektív nevelő, hanem kollektív szervező is. A mi sajtónk is hivatott erre a feladatra, különösen most a szövetkezetek megszilárdításakor. Azt akarjuk, hogy ezt a szerepét jól betöltse. Örülnénk, ha arról is beszélnétek, mi tetszik nektek újságjainkban, mi az. ami helytelen, mit jelent számotokra a sajtó, mit javasoltok, hogy a sajtó még hathatósabban szolgálja szövetkezeteinket.

Végül a hallgatóság viharos tetszésnyilvánítása mellett a következő szavakkal fejezte be beszédét:

Szilárd meggyőződésemet tolmácsolom, mikor kijelentem, hogy a kétnapos értekezlet, lemaradozó EFSz-eink számára, óriási segítségül fog szolgálni felemelkedésükben, hogy elérjék a sikeresen gazdálkodó szövetkezetek színvonalát.

Fontos: hogy szocialista szövetkezeteink legyenek s tagjai módosak. Több élelmicikket termeljünk mind szövetkezeti tagjaink, mind a többi dolgozó

számára.

Ebben a szellemben kívánok értekezletünknek sok sikert!

Az első vitaíelszólaló Bukoven elvtárs volt. A derzsenyei szövetkezet elnöke értékes beszámolójában felvázolta fejlődő szövetkezetük állomásait s rámutatott, hogy a mintaszabályzat betartása, továbbá a szovjet tapasztalatok alkalmazása mennyire segítségükre volt a szövetkezeti tagok életszínvonalának emelésében és a szövetkezeti vagyonuk gyarapodásában.

Utána következett Bartal elvtárs, az Ipolyviski szövetkezet elnökének beszámolója A szövetkezet fejlődéséről a következőket mondotta:

Tisztelt elvtársak! Nálunk a szövetkezet 1950 őszén alakult meg, mindjárt e 111., majd 1951 márciusában a

IV. típusra tértünk át. A szövetkezet megalakítását a helyi pártszervezet kezdeményezte. Már az első esztendőben, miután az aratást géppel végeztük, megmutatkozott a közös munka, a nagyüzemi gazdálkodás első kézzelfogható eredménye.

1951 őszén tagságunk megnövekedett, főleg asszonyokkal, akiknek férje az iparban dolgozott. Okulva a múlt év hibáin, ekkor már nagyobb gondot fordítottunk a szakértelemre, az agrotechnikai határidők betartására. Ebben az esztendőben tehát az 1951—52-es gazdasági évben a beadást már túl is teljesítettük, mégpedig 120 mázsa sertéshússal.

Ennek eredményeképpen 1952 őszén, a kis- és középparasztok látva a szövetkezet szép eredményeit, tömegesen beléptek a szövetkezetbe, köztük olyanok is, akik nemrégen még bizalmatlanok voltak a szövetkezettel szemben. Amikor a község dolgozóinak 90 százaléka tagja volt a szövetkezetnek, kiderült, hogy a régi munkamódszerek nem elégségesek többé. Szövetkezetünk vezetősége ekkor nagy gondot fordított a keresztsoros vetés 100 százalékos végrehajtására, ezenkívül' .>kulva az elmúlt esztendő hibáin, nem elégedtünk meg azzal, hogy a járás dolgozza ki az egészévi tervet, hanem úgy döntöttünk, hogy nagyobb körültekintéssel mi magunk készítjük el az egészévi gazdasági és pénzügyi tervünket.

E munkáknál nagy segítségünkre volt a szövetkezeti mintaaiapsza já!yzat, amelyet taggyűléseinken alaposan megvitattunk. Miután a mintaszabályzat a fösúlyt a munkateljesítményre helyezte, az évzáró taggyűlés jóváhagyta a norrríázó bizottság által javasolt normákat, szemelött tartva ' a munkateljesítmény arányát valamennyi ■ munkahelyen. A mintaszabályzat döntő hatással volt az állattenyésztés további fejlődésére. Bevezettük a hozamszerinti jutalmazást, ami annyit jelent, hogy a fejők munkájánál figyelembe vettük a tej mennyiségét, a borjak szaporulatát, a sertésgondozók munkájánál pedig a súlygyarapodást és i malacszaporulatot.

A tavaszi munkák végrehajtásánál a csoportok megszervezését tökéletesítettük. Két mezei csoport mellett a kertészeti csoport dolgozott. Egy-egy csoport taglétszáma 42 fő volt. Minden csoportnak ekkor már nemcsak földterülete és fogata volt, hanem a szükséges mezőgazdasági leltár felszerelését is megkapta. Ezeket a csoportokat csapatokra osztottuk, amelyek aztán egymással versenyre keltek a munkában. A szocialista verseny határozottan elórelendítette, mind a növényápolás elvégzését, mind a termés betakarítását. A verseny egyre nagyobb tért hódított nálunk.

Ebben az esztendőben a győztes, iászló Lajos csoportja lett. László értett hozzá, hogy csoportja tagjaival megértesse a szocialista verseny jelentőségét. Az eredmény meg is mutatkozott, csoportja az aratás-cséplés munkálatainak példás elvégzéséért a KNV-től 2000 koronás jutalomban részesült. László Lajos 1952-ben lépett a szövetkezetbe és azok közé a volt középgazdák közé tartozik, akikre pártunk nagy gondot fordít, hogy a szövetkezetben dolgozzanak.

Szövetkezetünkben általában azt tapasztaltuk, hogy egyes kiváló dolgozó odaadó munkája példás munkára ösztönöz más dolgozókat és ezzel nagyban . elősegíti nemcsak saját jövedelme növelését, hanem a szövetkezet vágyó nának gyarapodását is A serté.sgo idoloknál ilyen dolgozó Csala István Amikor bevezettük a hozamszerinti jutalmazást, voltak egyes dolgozók, akik ezt a módszert bizalmatlanul fogadták. Csala István helyesléssel fogadta és ma olyan helyzet alakult ki a sertésgondozók között, hogy egyetlen egy sem akadna, aki visszatérne a régi módszerre, a hozam szerinti jutalmazás helyett. Ez a módszer, mely szigorúan ragaszkodik a mintaszabályzat elveihez, nagyban elősegítette sertésállományunknál a malacszaporulatot és a súlygyarapodást. Jakus Sándor és Csitári József, akik Csala István odaadó munkáját vették mintaképül, a szovjet módszerek alkalmazásával olyan kiváló eredményeket értek el, hogy a szövetkezet ezidén 150 százalékosan teljesítette sertsshúsbeadását. Sertésállományunkban gondozóink elérik a 65—70 dkg-os súlygyarapodást naponta, míg a malacozóban egy anyánál elérik évente a 14—15 malecszaporulatot. Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a beadás eredményét 70 anyasertéssel értük el, holott a terv szerint 110 anyát kellett volna tartanunk.

*

Az egészévi tervet a következő eljárással fektettük le. Először is kidolgoztuk a normákat a tagság jóváhagyásával. A normák lerögzitése után a gépállomás dolgozóinak bevonásával, részletesen megtárgyaltuk az évi-tervet, megállapítottuk, hogy mennyi munkaegységre van szükség a növényápolás, az állattenyésztés, továbbá a gépi munkák ^végzésében és eszerint határoztuk meg az elvégzendő egészévi munkaegységek számát. A részletesen kidolgozott tervet, amelynél figyelembe vettük az agrotechnikai intézkedések 100 százalékos betartását, a tagság elé vittük és ott a vita, a hozzászőlalások során kiküszöböltük ь felmerülő hibákat, ilymódon, amikor a tagság elfogadta a tervet, magáévá tette minden pontját és munkájával arra törekedett, hogy biztosítsa a terv teljesítését az év minden szakaszán és valamennyi munkahelyen.

A terv kidolgozásának ez a módja reálisnak bizonyult, mert hiszen éppen a tervteljesités, i munkaverseny tér. hódítása által tudtuk 150 százalékosan teljesíteni a húsbeadást és 5 vagon gabonát terven felül beadni. Ugyancsak a munkaverseny segítette elő a munkák pontos elvégzését és valamennyi alap biztosítását, amelyeket a mintaszabályzat előír számunkra. így szociális alapra 80 mázsa gabonát tettünk félre, amelynek pénzértéke 24.000 koronát jelent. Tervezett állományunk tekarmányalapját ugyancsak biztosítottuk és hasonlóképpen a többi alapot is.

Amikor elért eredményeinket felsoroljuk, rá kell mutatnunk pártunk és kormányunk támogatására, amivel hathatósan hozzájárult tagságunk jövedelmének növeléséhez és szövetkezetünk vagyonának gyarapodásához. Az öszszeg, amelyet pártunk és kormányunk a pénzreform és a szeptember 15-i határozata által juttatott szövetkezetünknek, több, mint 400.000 koronára rüg, E segítségnek nemcsak anyagi jelentősége van, hanem abban is megnyilvánul, hogy tagságunk most ismerte fel igazán, hogy munkásá'llumunk mindent elkövet életszínvonalunk állandó emelése érdekében. Ez a felismerés arra ösztönzi tagjainkat, hogy még odaadóbban végezzék feladataikat és arra serkent valamennyiünket, hogy a terven felül vállalt kötelezette-geket maradéktalanul teljesítsük.

Mindezek tudatában, fejlődő szövetkezetünk hibáira is rá kell mutatnunk, amelyek főleg szervasmárhaáüományunknál tapasztalhatók. Ellentétben sertésállományunk fejlődésével, itt bizonyos lemaradás tapasztalható. Ennek egyrészt az az oka, hogy az itteni gongozók a sertésgondozókhoz viszonyítva nem eléggé öntudatosak. Másrészt a

Folytatás a 7-ik oldalon.