Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-12-13 / 50. szám
12 TW3. SeremBer Я Szíria és Libanon lemond a „kőzépkeleti védelemiben való részvételről Az „Al-Kp’ira” című lap Damaszkuszból érkezett hírek alapján közli, hogy Sisakli, Szíria elnöke és Jafi, Libanon miniszterelnöke • nemrégiben közös értekezleten vett részt, amelyen határozatot hoztak arról, hogy elvetik a Wright amerikai altengernagy, az Északatlanti Szövetség déleurópai övezete haditengerészeti erőinek parancsnoka és más amerikai hivatalos személyiségek által Szíria és Libanon kormányának átadott, a „kőzépkeleti védelem”-ben való részvételről szóló javaslatokat. Letartóztatások Görögországban A „Szabad Görög Rádió” közli a Görög Kommunista Párt központi bizottságának nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeli, hogy az utóbbi időben az egész ország területén letartóztatások folynak, a többi között letartóztatták Miltiádisz Zaharatoszt és Dimitrioez Dalaaszt, a nemzeti felszabadítási mozgalom ki róbált élharcosait is. A lefogottak élete most veszélyben forog. A Görög Kommunista Párt központi bizottságának nyilatkozata hangoztatja, hogy az amerikai megszállók és görögországi szolgáik meg akarják tömi a görög nép harci akaratát, de semmiféle terrorral, gyilkossággal és népellenes intézkedéssel sem tudják elérni sötét céljaikat, mert a görög nép tovább folytatja harcát és sohasem hajtja járomba fejét. A görög fenŕnmunisták a végsőkig teljesítik a nép ée a haza iránti kötelességüket, bármilyen áldozatokat követel is tőlük ez a here. Az „ENSZ-csapatok” délkoreai hadifoglyai nem akarnak hazatérni Észak-Koreából _ Írják az ausztráliai lapok. /te «ueetráHel lapok Paronbidzsonból érkező táviratok alapján jelentéseket közöltek arról, hogy december 2-án Panmindzsooban az „ENSZ-csapatok” parancsnokságának képviselői megkezdték felvilágosító tevékenységüket a Dél-Koreába hazatérni nem szándékozó hadifoglyok körében. Az „Argus” és a „The Age” című meltooumei lapok írják ezzel kapcsolatban: „Az első 30 délkoreai hadifogoly, akikkel beszélgetéseket folytattak a hazatérés ügyében, ügy határozott, hogy a kommunistáknál marad... Az elsők között, akikkel beszéltek, volt egy 22 éves lány. A déBcoreei himnusz eljátszása után a beszélgetést vezető tiszt e következőkét mondotta neki: „Ügy vélem, ön sokat szenvedett fogsága idején.” A lány ertre azonnal a következőket válaszolta: „6n semmit sem szenvedtem”. A lány bejelentette szándékát: „Észak- Koreában marad és tovább harcol, hogy minden amerikait kiűzzenek Koreából” A moszkvai „Pravda" a négyhatalmi tárgyalásokról A „Pravda” „Hamis állítások és *eális tények” címmel közli D. Kraminov cikkét a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet kérdéséről. A szovjet kormány november 26-i jegyzéke — írja Kraminov — a legszélesebbköríí visszhangot keltette a nyugati fővárosokban. A jegyzék kínos helyzetbe hozta mindazokat, akik sterkedni próbáltak a négyhatalmi tárgyalások eszméjével, üres szócsépléssel azt állítva, hogy az Egyesült '"'■unok, Anglia es Franciaország óhajtja, a szovjet kormány pedig elutasítja a tárgyalásokat. A tényeket s mrmbevevó és a szovjet kormány világos kiielentéseit durván elferdítő amerikai államférfiak, legbuzgóbb nyugateurópai partnereik támogatásával a legutóbbi hónapokig azt hangoztatták, hogy a Szovjetunió bizonyos „előzetes feltételeket” fűz a miniszterek tanácskozásának összehívásához és hogy a Szovjetunió egyáltalán nem al tárgyalásokba bocsátkozni a nyugati hatalmakkal. E hamis állítás rosszindulatú propagandája különösen az utóbbi időben terjedt el. A szovjet kormány november 26-i jegyzékében kijelentette, hogy hajlandó résztvenni Franciaország a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok külügvminiszteri tanácskozásán. Ezzel leleplezte a béke ellenségeinek propagandamanővereit és keresztülhúzta az agresszív amerikai körök számításait. Az amerikai diplomácia abban *z igyekezetében, hogy kivezető utat találjon kínos helyzetéből, újabb mesterkedéshez folyamodott. Bejelentette, hogy a Szovjetunió ... megváltoztatta a külügyminiszteri értekezlet összehívásával kapcsolatos magatartását. — Ezzel kapcsolatban Washingtonban több hamis kijelentést -tettek. Tények bizonyítják, hogy a hazug amerikai propagandának azt az állítását, amely szerint a szovjet kormány csak november 26-án egyezett bele a négyhatalmi külügyminiszteri értekezletbe. csupán azért terjesztették, hogy így álcázzák az Egyesült Államok suta diplomáciai mesterkedéseinek kudarcát. Kraminov megemlíti, hogy a szovjet kormány már az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához 1952 március 10-én intézett jegyzékében javasolta a német kérdés haladéktalan megtárgyalását. A cikkíró hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya, úgyszintén Nagý- Britannia és Franciaország kormánya annakidején nem volt hajlandó ezt a javaslatot elfogadni. A szovjet kormány több mint másfél éven át következetesen javasolta a német kérdésnek — mint az európai biztonság szavatolása általános problémájával összefüggő legfontosabb kérdésnek — közös megtárgyalását és megoldását. A szovjet kormány azonban határozottan ellenzi az arrairányuló kísérleteket, hogy a német kérdés tér-rieges megtárgyalását olyan demagóg mesterkedésekkel cseréljék ff’. r>»nt amilyenekhez a nyugati hatalmak a bonni parlamenti választások előestéjén folyamodtak. A nyugati hatalmak uralkodó köreit csupán a nemzetközi problémák megegyezés és egyezmények útján való rendezése mellett egyre erélyesebben síkraszálló közvélemény nyomása kényszerítette arra, hogy felülvizsgálják taktikájukat. Párizsban és Londonban egyre állhatatosabban követelik, hogy az Egyesült Államok módosítsa a Szovjetunióval való tárgyalásokkal kapcsolatos végsőkig népszerűtlen álláspontját. — Ennek egyik jele, hogy a nyugati hatalmak legutóbbi jegyzékeikben feladtak azt az észszerűiden követelésüket, hogy a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet napirendjét a németországi „szabad választások” kérdésére korlátozzák. Mindezekből kiindulva a szovjet kormány — abban az igyekezetében, hogy elősegítse a megérett nemzetközi prpblémák mielőbbi rendezését — azt a ^készségét fejezte kf, hogy résztvegyen ,a négy hatalom külügyminisztereinek tanácskozásán. A nemzetközi feszültség enyhítésének reális perspektívája azonban — hangsúlyozza Kraminov — komoly zűrzavart keltett amerikai reakciós körökben. Az agresszív amerikai körök a nemzetközi feszültség enyhítésének megakadályozására irányuló törekvésükben máris a borúlátás és a kilátástalanság légkörét próbálják megteremteni a négyhatalmi értekezlet körül. Sietnek kijelenteni, hogy a vitás kérdések megoldása „lehetetlen”. Ezzel kapcsolatban — írja Kraminov — feltétlenül figyelmet kelt Eisenhower december 2-i sajtóértekezlete, amelyen az Egyesült Államok elnöke nyilatkozatot tett a négyhatalmi értekezlettel kapcsolatban. Ez a nyilatkozat ellentmondásban áll a három nyugati hatalom november 16-i jegyzékével, amely szerint a három nyugati hatalom „semmiféle feltételhez” nem fűzi az értkezletre való meghívást. Az amerikai uralkodó köröknek ez az újabb lépése a négyhatalmi értekezlet előkészítésével kapcsolatos feladató’ bonyolultabbá tételére, ha nem az értekezlet összehívásának megakadályozására irányúi. A béke erői arra kényszerítették a nyugati hatalmak uralkodó köreit, hogy november 16-i jegyzékükben egyezzenek bele abba a külügyminiszteri tanácskozásba, amely a legsürgősebb nemzetközi problémák tanulmányozását célozza. A béke erőinek ez a győzelme — írja befejezésül Kraminov — igen jelentős. Ez a győzelem arról tanúskodik. hogy az amerikai diplomácia már ném szánja rá magát arra, hogy nyíltan semmibe vfgye a nemzetközi feszültség enyhülésére vágyó széles néptömegek követelését. Annál aktívabban és arcátlanabbul cselekszenek majd a béke ellenségei a színfalak mögött, abban az igyekezetükben, hogy megakadályozzák a vitás nemzetközi kérdések rendezését. Ez a nemzetközi feszültség enyhítésének minden hívétől magaefokú éberséget és azt a készséget követeli, hogy ellenállást fejtsenek ki a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeinek nyílt és titkos manővereivel és mesterkedéseivel szemben. Nehru nvitatkozata az Egyesült Államok és Pakisztán katonai tárgyalásairól A delhi rádió november 30-án közölte: Nehru, az indiai képviselőházban elmondott felszólaláséban foglalkozott Eisenhowernek azzal a közelmúltban tett kijelentésével, hogy az Egyesült ÁUamok rendelkezésére bocsátandó pakisztáni katonai támaszpont használati jogáért cserében Pakisztánnak nyújtandó amerikai katonai „segély” kérdését nem tárgyalták meg részletesen a Pakisztán főkormányzójával folytatott megbeszélésen. Nehru elmondotta, hogy ez a kijelentés egész sor felelős amerikai és pakisztáni személyiség nyilatkozatával együtt azt bizonyítja, hogy tárgyaltak ilyen kérdésekről. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere kijelentette, hogy kormánya mostanában nem folytat tárgyalásokat Pakisztánnal katonai jellegű egyezményre vonatkozólag. — Dulles azonban nem zárta ki egy ilyen egyezmény megkötésének lehetőségét. Pakisztán főkormányzója — mondotta a továbbiakban Nehru — mint teljesen alaptalant, megcáfolt minden, az Egyesült Államokkal katonai segély kérdésében folytatott tárgyalásokról szóló közlést. Bár az e kérdéssel kapcsolatos nyilatkozatok erősen ellentmondók voltak, az világos, hogy ilyenfajta egyezményről tárgyalások folytak az utóbbi időben az Egyesült Államok és Pakisztán között. Nehru a ! továbbiakban kijelentette, hogy India kormánya világosan utalt arra, hogy igen nagy nyugtalansággal figyel minden ilyen eseményt. Minden jövőbeni lépésünk — mondotta Nehru — az esetleg bekövetkező eseményektől függ. Arra a kérdésre, vájjon az indiai koriAány ezen események miatt módosítani szándékozik-e nemlegességi politikáját, Nehru az válaszolta, hogy ezek az események éppen alátámasztják az indiai semlegességi politika heil yességét. Az Egyesült Államok kormányának rágalmazó határozati javaslata az tNSz-közgyűlés előtt Az ENSz közgyűlése november 30-i teljes ülésén megkezdte annak az amerikai küldöttség részéről felvetett kérdésnek vitáját, amely szerint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság katonái és a kínai önkéntesek ,kegyetlenkedtek” az „Egyesült .unzetek Szervezete fegyveres erőinek katonái közül ejtett hadifoglyokkal. Az Egyesült Államok képviselője felszólalásában megismételte azokat a rágalmakat, amelyeket az amerikai hadügyminisztérium úgynevezett jelentése tartalmaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege és a kínai önkéntesek alakulatai által állítólag elkövetett „kegyetlenkedésekről”. Lodge, amerikai küldött beszede' hemzsegett a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni rosszindulatú kirohanásoktól. Befejezésül Lodge az amerikai, valamint az angol, az ausztráliai, a török és a francia küldöttség nevében együttes határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a közgyűlés juttassa kifejezésre „komoly aggodalmát azokkal a bejelentésekkel és értesülésekkel kapcsolatban", amelyek az állítólagos kegyetlenkedésekről szánnak és „ítélje el a fogságba jutott katonákkal és polgári szemétekkel szemben elkövetett különböző kegyetlenkedéseket, bármely kormány és bármely hatóságok követték is el azokat”. Ezután az angol, a törők és a kanadai küldött szólalt fel. Mindegyikük felszólította a küldötteket, támogassák ezt a határozati javaslatot. N. Naszkowszki, Lengyelorseóg képviselője felszólalásában kimutatta, hogy az amerikai küldöttség, amikor ráerőlteti a közgyűlésre a „kegyetlenkedésekről” szóló kérdést, ezt is a nemzetközi feszültség további fokozására, a nemzetközi légkör mérgezésére akarja felhasználni. Naszkowszki felhívta a küldöttek figyelmét, hogy az Egyesült Államok a „kegyetlenkedésekről” szóló kérdéssé! kapcsolatban újabb rágalomhadiáratot akar indítani azzal a világos céllal, hogy újabb ürügyet ta’áljon a koreai politikai értekezlet megnehezítésére, sőt összehívásának meghiúsítására. Naszkowszki, az amerikai hadügyminisztérium „jelentésének” elemzésére támaszkodva, kimutatta az amerikaiak „bizonyítékainak” hamisságát. A lengyel küldött aart ie hangsúlyozta, hogy az amerikai agresszorok semmiféle ravasz fogással nem tudják elterelni a világ közvéleményének figyelmét azokról a megcáfolhatatlanul bebizonyított barbár gaztettekről, amelyeket az amerikai katonák Koreában a békés lakosság, valamint a koreai és kínai hadifoglyok ellen követtek el. Az Egyesült Államokban Korea és Kína népe ellen indított gyűlölethadiárat visszafordul azok ellen, akik- elindították és akiket igen nagy felelősség terhel a hős koreai lakosság szenvedéseiért és áldozataiért. A Béke Világtanács bécsi Ülésszaka j szombaton befejeződött. A határozati javaslatok elfogadása | után az elnöklő Pietro Nenn) mondotta ; el záróbeszédét. Rámutatott, hogy a [ Béke Világtanács bécsi ülésszakán 59 | országból 314 küldött vett részt, j Pietro Nenni hangsúlyozta, hogy a vi- | lágot átfogó békemozgalom szempont- , jából igen nagyjelentőségű lenne az | öthatalmi értekezlet összehívása. Pietro j Nenni záróbeszédét és bejelentéseit az | elnökség tagjai és a küldöttek helyük- j röl felállva hosszantartó helyesléssel j fogadták. Ezután a Béke Világtanács politikai bizottságának következő általános ha- | tározati javaslatát fogadták el: A Béke Világtanács budapesti ülés- j szakának felhívása, amely tárgyalások- ( ra szólított fel, mély visszhangra és a legszélesehbkörű támogatásra talált. E kampány következtében napról-napra tért nyer és meghozza gyümölcsét az a gondolat, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket mindenki számára elfogadható megegyezések útján rendezzék. Koreában az ellenségeskedések beszüntetése a béke ügyének győzelmét jelentette. Ami Németországot illeti, a nagyhatalmak között váltott legutóbbi jegyzékek bizonyítják, hogy egy négyhatalmi tanácskozás hamarosan lehetséges. Ami Indokinát illeti, Franciaországban és Vietnamban egyaránt utat tör magának az a gondolat, hogy az ellenségeskedéseket szüntessék meg és békésen rendezzék az indokínai háborút. De a nemzetközi feszültség enyhítésével szemben álló erők a „tárgyaláA Béke-Világtanács .politikai bizottságának általános határozati javaslata sok” szót arra használják fel, hogy leplezzék a hidegháború folytatását célzó akciókat. Nem a tárgyalásokra törekszenek azok, akik a tárgyaló partnert befejezett tények elé akarják állítani: nem a tárgyalást akarják azok, akik olyan feltételeket próbálnak szabni, amelyek meghiúsítanák a tárgyalásokat. Bizonyos körülmények és bizonyos konfliktusok — Ázsiában és Európában egyaránt — különösen veszélyeztetik a világ békéjét. A koreai tárgyalásokat a meghiúsulás veszélye fenyegeti. Az a törekvés, hogy kizárják a semleges nemzeteket és különösen Indiát, egy olyan konferencián való részvételből, amely lényegében ázsiai érdekeket érint, meghiúsíthatja a tárgyalásokat. A népek azonban nem engedik meg, hogy Koreában kiújuljanak az ellenségeskedések. Az európai biztonság érdekei a német kérdés mielőbbi rendezését követelik. Ez a rendezés csak a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — megegyezése alapján lehetséges. Ennek a megegyezésnek je lenleg az a fő akadálya, hogy az egyik fél fel akarja támasztani a német mi litarizmust és be akarja vonni Némei - országot egy háborús koalícióba, ameh a másik fél ellen irányul. A Béke Világtanács felhívja az európai népeket, akadályozzák meg az „európai hadsereg”-ről szóló egyezmény ratifikálását és a német militarizmus bármilyen formában való feltámasztását. Ha ez megtörténik, akkor megnyílik az út a négy hatalom megegyezésére a német kérdésben: olyan megegyezésre, amely békés jövó távlatát nyitja meg a német nép előtt és minden európai nép számára biztosítékot teremt azzal szemben, hogy Németországban feltámadnak az agresszió erői. Hét év óta háború folyik Franciaország és Vietnam között. Ennek a háborúnak csak a hadviselő felek közötti közvetlen tárgyalás vethet véget. A Béke Világtanács üdvözli azt a javaslatot, amelyet ebben a vonatkozásban a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége tett a kinai küldöttség támogatásával. Ez a javaslat — amelyre a francia küldöttség kedvező választ adott — a rendezés alapja lehet. A Béke Világtanács mindig azon az állásponton volt, hogy az idegen beavatkozás, idegen csapatok által való megszállás és katonai támaszpontok létesítése idegen területen, egyaránt pnyegeti1 a népek függetlenségét és i békét. Ilyenirányú politikai kibontakozás nyilvánul meg a közel- és kö-épkeleti, a latinamerikai és az afrikai «•szagokban egyaránt. Európában ez a politika különösen az „európai védelmi közösség” tervében és abban jut kifejezésre, hogy atomtámaszpomokat létesítsenek Spanyolországban, Ázsiában pedig Japán külföldi megszállásában es újrafegyverzésének fokozásában, valamint abban nyilvánul meg, hogy az Egyesült Államok Pakisztánban katonai támaszpontokat akar kierőszakolni a maga számára. Ez az utóbbi törekvés azzal a kockázattal jár, hogy a világ egy újabb területén keltenek háborús pszichózist az emberek százmillió között. A fegyverkezési hajsza, a mind nagyobb hatóerejű pusztító fegyverek gyártása elviselhetetlen teherként és szörnyű fenyegetésként nehezedik a világra. A Béke Világtanács a stockholmi felhívással kapcsolatos kampányban és varsói határozataiban már felhívta a világ figyelmét erre a problémára. A Béke Világtanács sajnálja, hogy az ENSz eddig nem jutott megegyezésre ebben a kérdésben és kívánja, hogy folytassák az erőfeszítéseket az atom- és biológiai fegyverek teljes eltiltásáért és mindennemű fegyverzet lényeges csökkentéséért, hathatós ellenőrzés mellett. A Béke Világtanács végül emlékeztet arra, hogy — ha egyes problémákkal kapcsolatban meg is kezdődnek a tárgyalások r~ mindig azon a véleményen volt és továbbra is úgy véli, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséne!. leghathatósabb eszköze továbbra is az óthatalmi értekezlet. Ez az értekezlet bármely fél kezdeményezésére minden olyan kérdéssel foglalkozhat, melyet a feszültség okának tartanak és általános, mindenki számára elfogadható megegyezésekre juthat. Az öthatalmi értekezletet annak makacs visszautasítása akadályozza, hogy elismerjék a Kínai Népköztársaság jogos helyét á világ ügyeinek rendezésére hivatott nemzetközi testületekben. A világ közvéleménye mind élesebben elítéli ezt az elutasító magatartást, amely ellenkezik minden állam érdekeivel. Az ENSZ alapokmánya olyan eszközt bocsát a népek rendelkezésére, amely lehetővé teszi a tartós béke elérését, a népeknek tehát tiszteletben kell tartani az ENSZ alapokmányát. Az alapokmány elleni merényletek nehéz helyzetbe sodorták a világot. Az alapokmány betűihez és szelleméhez való visszatérés segítséget nyújtana a népeknek biztonságuk és függetlenségük biztosítására és lehetővé tenné a nemzetek igazi együttműködését annak érdekében, hogy kifejlesszék gazdasági erőforrásaikat, emeljék jólétüket és kultúrájukat. A béke végső fokop a népektől függ és a népek fellépese megszüntetheti és meg is kell, hogy szüntesse azt a félelmet és aggodalmat, azt a nyomorúságot és nélkülözést, melyet a hidegháború és a fegyverkezési verseny zúdított az emberiségre. Szükségessé válik egy olyan találkozó tervszerű előkészítése, amely lehetővé teszi majd minden szempont szabad feltárását és a lehetséges megoldások megvizsgálását. Egv ilyen jellegű világtalálkozó rövid időn belül való megtartása a nemzetközi feszültség enyhítésének fontos tényezője lenne. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetüapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. —. telefon 332-29. — Szerkesztőség, Brat'sleva, Krížková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja - az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo”, n. p., závod Bratislava, Krížková 7 — -- Nyomja. Merkantilné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41 — Irányító poetah-tvata!: Bratislave, 2. — Előfizetés egy évre 20 Kčs, félévre 10 Kčs. A lap felmondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. A-65154.
