Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-13 / 50. szám

v-1953. december 13. ? Nagypakán a taggyűléseken megélénkülik a viták Már tavaly, amikor Nagypakán jár­tunk, megállapítottuk, коду a szövet­kezet legsúlyosabb hibája -a aaervszé­­muuka hiányában rejlik, mégpedig ab­ban, hogy a tagok nem dolgoznék cso­portokra, csapatokra osztva, tervsze­rűen, egy meghatározott földterületen, hanem ötletszerűen naponta változtat­ják munkahely ükét. Ilyen körülmények mellett e tagok között nem fejlődhe­tett ki munkaverseny__A másik sú­lyos hibát abban láttuk, hogy a mun­kaegységet a hozamtól függetlenül ha­tározták meg. így hát érthető, hogy a melacozőban mindössze 4 malacot értek el átlagosan egy ellésnél, s bár igaz, hogy a sertéshús beadását 100 százalékosan teljeeítették, de lemarad­tak a túlteljesítésről, holott tavasszal teljes határozottsággal számoltak az­zal, hogy sertéshúsból jóval túlteljesí­tik a beadást. Tejből azonban csak 82 százalékban tettek eleget a beadásnak. Itt is pontosén kknutaüurtó, hogy a beadási tervet azért nem tudták telje­síteni, mert az állatgondozók, fejők munkaegységeit nem a tejhozam hatá­rozta meg, Ezeket a hiányosságokét, még az is tetézte, hogy a szövetkezet 3 esztendőn át kihasznákrt lenül hagyta az istállótrágyát. Amikor mostani látogatásunk során a trágyakérdés felmerült, Takács An­tal agronómue nem hajlandó bőveb­ben beszél« erről a kérdésről. Vona­kodásán látni, hogy rendkívül reeteM, hogy ilyesmi szövetkezetükben meg­történhetett. Takács Ante! különben sem beszél szívese* a múltról, saivs­­seöben tájékomat bennünket a jelen­ről és a szövetkezet jövőbeni tervei­ről .És hogy a szövetkezet fejlődését szemléltetően bebizonyítsa, a kővetke­zőkről számol be: — Tagadhatatlan, hogy i attak «в vannak még hibáink, de ma a tagság már ott tart, hogy igényekkel lép fel A tagság már gyűléseinké« követeti, hogy vezessék be a hozamszerinti mun­kaegységeket és a munkában szigorúan Igazodjanak a szövetkezeti alapszabá­lyokhoz. A tagság magatartásában gyö­keres változás állt be a kormányhatá­rozat nyiévártoeságrahozatala óta és ez abban is megmutatkozott, hogy no­vember 3-án befejeztük az ősziek ve­tését és u ősziek betakarításával u­­gyanconk novemberben végeztünk. A 487 hektáron a mélyszántást befejez­tük. Hozzá kell tennem azt, hogy több, mint 200 hektáron keres ztsorosan ve­tettek sí a kalászosokat és mindössze 39 hektáron ezüksorosaa vetettünk. A trágyahordást ugyancsak befejeztük és azt, amit 3 éven át elmulasztottunk, igyekeztünk ezidén behozni. Biztos, hagy ez meg is fog mutatkozni a var - méahozam növekedésében. A trágya­­hordást már csoportokra osztva végez­tük, pontosan meghatározott területen. Ez volt az első kísérlet a jobb mun­­kaeserveaés felé és mondhatom, hogy jól boráét. SgylbhéHt «1 lőáüék szándé­kunk, hogy január 1-tól mindenütt végrehajtjuk azt a munkamódszert, a­­mely fejlődő szővettcezeteinket ország­­szerte jekerná. Az agronórnua ■ szidnáialOjái Ibisé ka Pál, a könyveié még a köretke sók -kel egészíti ki: — A háromtagú járási bizottság, a­­meíy néhány héttel azelőtt itt járt, hogy rétül vizsgál ja a saöveékeoet gaz­dasági helyseiét éa segítségére legyen a szövetkezet fejlődésének, nagyban hozzájárult a tagság eddigi magatar­tása gyökeres megváétoetatásához. A bizottság rámutatott arra, hogy ker­­mányunk semüyen áldozattól nasn riad vissza és mindent megtesz, hogy támogassa szövetkezetünket, de a tag­ságnak ■ mindent <1 kell követnie, hogy javítson eddigi naunkamódasarén. A saCiftksaet 1М.ООФ korona enged­ményt kap a hosszúié járaté kölcsönből, 50.000 -et a rövidlejáratú kölcsönből. továbbá 27.809 korona engedményt a kamatok kaetáeéizM. Ezenkívül 60.000 koronáig terjedő k—égig heáosstást kap az idei mezei munkák költségei­nek fizetésénél, ami annyit jelent, hogy a gépállomás munkájáért nőm Midén keM fizetnie, kenem a jövő évbon az aratás után. Halasztást nyert továbbá a 37.000 koronáig terjedő öeeseg teifi­­zetéae a műtrágyákért. Az említett összegek mellett hosszabb időre továb­bi halasztást nyer, több, mint 200.000 koronás összeg visszatérítése. Ezetíkí­­vül, hogy bebiztosítsák a szövetkezet további építkezéseit, 113.000 korona rendkívüli segélyt kap. A járási bizottság rámutatott arra, hogy e nagy horderejű támogatásért a tagságnak' a következő feltételeket kell teljesítenie: Okvetlenül iskoláztatnia kell az ag­­ronómust, a zootechnikust. Haladékta­lanul meg kell szervezni a csoporto­kat éa csapatokat, hogy biztosítsák ez­által a munka verseny széleskörű kifej­lődését a szövetkezetben. Fontos to­vábbá, hogy egyelőre legalább 10 te­hénnél bevezessék a Malinyinova-mód­­sser alkalmazását. Ezenkívül feltétle-­­női szükséges, hogy az aHsnöraő bizott­ság a szövetkezetben rendszeresen vé­gezzen ellenőrzést és munkája során pontos jegyzőkönyvet vezessen szerzett tapesxtaietairőft, hogy érdemben feltár­hassa, M feWős az «Веб vetett hibákért és magéeieéő ja vasiatokat tegyen a hi­bák kküezöboléeére. Tehát igen fon­tos, hogy az ellenőrző bizottság a 28. cikkelyben lefektetett szabályok értel­mében folytassa leUriiameretea műkö­dését. — Pártunk és kormányunk nagy horderejű segítsége — folytatta Hrud­ka Pál — mély hatást váltott ki tag­ságunkból. Tagságunk felismerte, hogy ez a segítség csak akikor érheti el cél­ját, he minden egyes szövetkezeti tag becsületes munkájával hozzájárul a aeővetírezet megerősödéséhez. Ezért é­­lénMéMc mag nálunk a taggyűlésen a viták és aeért követeli már maga a tagság • példáé műnk as zárve siet ée a hozamszerinti osztalékot. A tagok ma már követelik, hogy pentosan tartsák be a szövetkezet alapszabályzatát, mert határuk, hogy пик Üytnódon biztosít­hatják a közös vagyon gyarapodását és a munkaegység értékének növelését. Ezért volt az, hogy novembre 3-án a tagság nemcsak, hogy letördelte z ku­koricát, hanem a körét is behord te, ho­lott tavaly még decemberben tördelték a kukoricát. Ez a szemléltető különb­­séq a szövetkezet valamennyi munká­jánál ma már kimutatható. Sz. B. ■»■so» Kar ez bácsi csoportja Nem sportversenyről lesz szó, ha­nem a búési dohánytermesztő-csoport és a dunamocsi szövetkezet dohány­­termesztő csoport)a versenyéről. Néz­zük meg közelebbről a győztes Kurcz Béla csoportját és munkáját. Kurcz bácsit nagyon szeretik a cso­port tagjai. Ez kitűnik abból is, hogy ,,nagyapának" hívják, pedig még nem öreg. Most van az 54. esztendejében és majd kicsattan az egészségtől. — Három éve vagyok a dohányter­melés csoportvezetője — mondja. — Minden évben jobb és gyorsabb mun­kát végzünk. A talajt, a melegágyakat a palánta-nevelésre szakszerűen és pontosan elkészítjük, úgy, hogy sem­mi akadálya a jő termésnek. Ebben az evben 25 hektáron termeltünk do­hányt. A palánta-ültetés, a kapálás és a törés úgy ment, mint a karikacsa­pás. A fűzés, a kötés csak úgy égett a lányok kezében. Varga Ilonka. Mar­osa Juliska, Papp Ilonka olyan kiváló munkát tegeztek, hogy öröm volt néz­ni. A többiek is kitettek magúkéig. Ennek köszönhetjük, hogy eddig már két vagon dohányt beszállítottunk. — Még Itt0 mázsa körül van я pajták­ban, de nem lehet hozzányúlni, mert olyan száraz, mint a por. Meg kell várni, míg esőre vagy hóra fordul az idő. akkor megereszkedik ésjdolgozha­tunk vele. A lányok naponta meglátogatják « ,.nagyapát”, munka után érdeklődve, mert nagyon szeretnék ebben az év­ben elvégezni, no meg a munkaegy­ségeik számát is növelni akarják. Pél­dául, ha Varga Ilonka a háromszázhoz még hatvanöt ledolgozhat, a gabona ts több lesz ýjévkor, pénz is több jön a házhoz és az elszámolás összege is megnövekedik. Futja majd ruhákra, áj bátorra. Kurez bácsi megelégedett munkájá­val, fizetésével. Gyakran eszébe jut a 28.000 korona, amit évente kifizetett a 25 hold után, mint haszonbért. — Az volt a szerencsém, hogy akkor is termeltem dohányt és csak ennek köszönhetem, hogy rxAt kenyerem. A munka a miénk volt, a haszon a föld­­tulajdonosé. Persze, azoknak most nem jé ez a világ, mert dolgozni kell nekik és nem dolgoztathatnak. megnyerte a versenyt Kurcz elvtáirs nagy szeretettel említi meg Pista fiát, aki traktoros a szövet­kezetben, meat azokban gépszerelő­­tanfolyamon zen. Érdekes dolgot bő­széi el nekünk a fiáról. — Két műszakban dolgoztak a trak­torok. Nagyon sürgő* volt a vet es. — Pieta éppen éjjelt* zott, amikor egy дало* földet kellett felszántania DT- traktorával. Sötétség lepte el a földe­ket, csak a traktor fényszórója törte át a sűrű feketeséget. Éjfél már elmúlt, amikor Pista álmoeodni kezdett és meg-megbukva csuklóit a kormány­kerékre. Egyszerre csak hátranéz és látja, hogy a gaz és gyom összegyűjt az eke előtt és nem engedi az ekeiejet a mélybe, hogy kellőképpen felszántsa a földet. Bosszúsan állította le a mo­tort és kiszállt, hogy eltávolítsa az aka­dályt. Akkor, abban a pillanatban hir­telen átviVlant az agyán, miért is kell neki éjjel dolgoznia? ... Nem lenne elegendő, ha napped végezné el ezt a munkát?... Álmosan, vágyódva e falu felé nézett, messziről látta az ut­cákon felvillanó, pislákoló villany­fényt, maga előtt látja a puha meleg ágyat, majd borzongva a beborult fel­hős égre tekint. — Tovább szántani, vagy ágyba­­feküdni? — ágaskodnak benne a kér­dések, míg lassan eltávolítja az aka­dályt az eke elől. Hüs szél csapja meg ekkor az arcát, a hideg átjárta tagjait. A télre keU most gondolnia és ezzel kapcsolatban arra, hogy a vetést még nem fejezték be. Reggel a fogatoeok ezt a területet akarjak bevetni. Számolnak az éjjeli szántással, számolnak az ő munkájá­val .. . Ebben a pillanatban álmossá­ga egyszerre megszűnt, hozzásírmilt gépéhez és úgy hallgatta motorja zú­gását, mint szíve dobogását. Ekkor már nem habozott sokáig, lendületes ugrás­sal a gépen termett és útjára indította jazt. A mdeg ágy hirtelen eltűnt és helyébe, győzedelmeskedve önmagán, ágyat vetett a magnak. Jóleső érzés fogta el, s amint az éjszaka csöndjé­ben az ekék mélyen belevágódtak a termékeny főidbe, arra gondolt, hogy a szövetkezeti eszme győzött, diadal­maskodott. S. Q. Példás szövetkezeti tagok ,.. A peredi szövetkezet a prágai béke­konferenciára Matajsz Pál sertésgon­dozót küldte. Fz arra serkentett ben­nünket, hogy meglátogassuk fft, hogy érdelödjünk munkájáról, életéről. A csinos ház és az udvar gondos tiszta­ságával tűnik ki. A kutya csahoiására, kissé sovány, 32 év körüli férfi lép ki a konyhából ét miközben bemutatko­zik, szívélyesen a konyhába hív ben­nünket, ahol a felesége a varrógép mellett ül és dolgozik. — Menjünk a szobába — szól я szép, kövér menyecske. — A kis négy­éves Zsuzsika anyja szoknyája mel­lől leselkedik, kíváncsian hallgatja be­szélgetésünket. A nuha heverőben pat­tognak a rúgok, mikor ráülünk, a rá­dio és a szép bútorzat láttán jólesően gondolunk arra, hogy a sertésgondozó ebben a szép szobában piheni ki, jó zene mellett, napi fáradalmait. — Ez volna az én lakásom — mond­ja Matajsz Pál. Most érkeztem éppen ebedre a munkámból. Minden időmet a sertéseknél töltőm, mert naqyon sze­retem foglalkozásomat. Két év óta dolgozom a sertéseknél. Jelenleg 316 darab hízót gondozunk ketten. Ennyi sertéssel sok munka van, de örömmel végezzük. Sőt, nyáron etetés után ki­mentünk a mezőre is dolgozni. Az 500 méteres útépítésnél is segédkez­tünk. amely a falutól a majorig ve­zet. Sertéseink gondos etetés mellett jól híznak, flzonban nagy hiba, hogy előre megállapított munkaegységék szerint dolgozunk. Szeretném, ha súly­­gyarapodás szerint volna a munkánk jutalmazva. Ez helyes! tgv érvényre jutna a mintaalapszabályzat azon pontja, amely a munka igazságos jutalmazá­sát szabja meg Ezt támogatnia kell a vezetőségnek is. tért ezzel elősegíti a súlygyarapodás fokozását. — Azt már elértük, — folytatja Ma­tajsz elvtárs — hogy szövetkezetünk eladhat terven felül hízókat és mi azért igyekszünk jól etetni, hogy ez a mennyiség minél nagyobb legyen. Dolgozom s munkámnak meg is van az eredménye. Ed, <? 704 munkaegységet dolgoztam le. — Én meg 120-at — szól közbe az asszony, miközben kislánya fejét si­mogatja, aki mar az ölében ül — ko­rán reggel feli Нет. elvégeztem ez itthoni munkámat. Zsuzsikát elvittem az óvódába és mentem dolgozni. Nem tudtam megállni, hogy ne segítsek, miken láttam a gyomos földeket, ami veszélyeztette jó termésünket. Bizony sok szövetkezeti asszony otthon gub­basztott és nem jött segíteni. Újévkor meg is nézhetik osztalékunkat és biz­tosan elfogja őket az irigység, hogy mi olyan sokat kapunk. Nézzük meg, milyen bevételt érnek el Matajsz elvtársék ebben az eszten­dőben. Egy munkaegységre jár 2.20 kg búza, 1 kg árpa, 70 dkg csöves­­kukorica és 40 dkg burgonya. Ha szá­mításba vesszük a decemberi hónapot is, Matajsz elvtársnak és feleségének 878 munkaegysége lesz. Ezért búzánál 19.31 mázsát, árpából 8.78 mázsát, ku­koricából 6.14, burgonyából pedig 5.5) mázsát kapnak. Pénzbeli előleget munkaegységenként 8.50 koronát vesz­nek számításba, így 7.463 koronát kapnak. Ehhez hozzájön még az év­végi osztalék. — A félhektár föld termése is je­lentős — szól közbe az asszony. — Olyan kukoricája nem volt senkinek, mint nekünk. Lett az 35 mázsa csö­vesen! Érdemes volt háromszor meg­kapálni. Hízhatik a disznó, van mi­ből. Két mázsán már most felül van, lesz három is, mire leöljük. A 70 kg­­os süldő is nő. ezenkívül még van két malacunk, A tehén is jól tejel, mert korpát kaptunk beadott gabonánk után. Most is azzal számolunk, hogy újévkor még újabb 10 mázsát beadhatunk. — Amióta a szövetkezetben dolgo­zom — folytatja felesége beszédét a férfi — csak négy napot hiányoztam, akkor is hivatalos üggyel voltam el­foglalva Ezért van ennyi munkaegy­ségem. Szeretem a szövetkezetei, mert számomra meghozta a rendes emberi életet. Jövedelmünkből sok mindent vettünk már. Itt van a rádió, 9.000 Koronába került, a heverő 3000, a kály­ha, amibe estére begyújtunk, hogy éjjelre melon legyen a szobában 2000. a tűzhely 3.500, feleségemnek sok ru­ha és két nagykabát nekem munka- és ünneplőruha kellett, ez is nagy összeg volt, ezenkívül egy férfi és egy női kerékpárt is vásároltam. Most csi­náltattam télre 00 koronáért egy par czizmát. Hogy mindezt megszerezzük, becsületesen dolgozni kellett. A szülőkkel való beszélgetést a kis Zsuzsi is komoly érdeklődéssel hall­gatta és nyür 'n hiányérzete volt va­lószínűleg úgy érezte hogy a beszá­moló nem volt teljes mert hirtelen otthagyta a mamáját és gyors elhatá­roeéssei kinyitotta я ruhaszekrény ajtaját, mint akinek sürgős keresni valója van ott. A nyitott szekrényben ágaskodva mutatott rá fehér bundájá­ra, amelyet a szülök meg sem emlí­tettek. — No, nézze meg az ember — szól bele az asszony — ez meg már a bundáját mutogatja. Most vettem ne­ki — Jet is seedt a szekrényből és kis­lánya nagy örömére megmutatja — négyéves kislány és már hatszázko­­ronás bundája van. — Ez régi pénzben 3Q00 koronát tesz ki — teszi hozzá az asszony, kicsit büszkén. Az ember komoran Ш és hallgat. Ügy látszik valamin mélyen elgondolkozott. Némi tűnődés után megszólal. — Azért vettem a gyermekemnek bundát — mondja — mert nekem nem vehetett apám. Éppen most gondoltam itt a gyermekéveimre. Én jóformán még iskolába sem járhattam. Ruhám, cipőm csak rongy volt. Sokan mltunk testvérek, apám a falu nyájőrzője és kondása volt. yugodtan mondhatom, a nyáj és a sertések között születtem, mert 8 éves koromtól segítettem apám­nak három testvéremmel együtt -t csordát őrizni. Öten dolgoztunk a falu gazdagjainak, ruházatunk mégis .ron­gyos volt. / mindennapi kenyér meg­volt. de másra nem futotta. Rettenetes napok voltak, ha visszagondolok. Még attól is kellett rettegni, hogy felmond a község, elbocsátanak bennünket és nem lesz még kenyerünk sem. — Elvtars, — mondja hangosan és a szeme élénkén felcsillan — azért dolgozom most ilyen zívesen, mert tudom, hogy magamnak dolgozom és munkámat megbecsülik■ A robogo gyorsvonat, amely Prága felé vitt a békekonferenciára, felejthetetlen ma­rad számomra. A nagy, gyönyörű te­remben szivem gyorsabban dobogom és furcsa érzés lett úrrá rajtam Eszem­be jutott, hogy en, a volt rongyos pásztorgyerek a nép, a szövetkezet ki­küldöttje vagyok, a fővárosi konteren cián. Arra gondoltam hogy mindezt, a Szovjetuniónak, pártunknak és kormá­nyunknak köszönhet lük Arra gondol­tam. hogy életünk legszebb' ajándéka az hogy veqre mi munkások és pa­rasztok megszabadultunk a nyomortól és pánunk iráni *asárn\ építhetjük egyre sz bb. virágzóbb szocialista ha­bzónkat 1 Sándor Gabor. A komáromfüsi napközi-otthonban... A kis falucska egyik részén ta­karos épület tűnik fel. Gyerekek igyekeznek oda, vállukon apró tás­kával. — Hová megy ez a sok apróság? — kérdezzük kíváncsian az egyik arra elhaladó nénitől. — Hát hova is no ... a napkö­zibe! — vágja rá a nénike magától­­értetődően, majd tovább folytatja szaporán az útját. Hirtelen elhatározássaH arra gon­dolunk, hogy illene legalább egy fél órára megtekinteni a napközi­otthont. hogy lássuk, milyen bá­násmódban részesülnek kisgyerme­keink felszabadult hazánkban ... Az előszobába lépve, élénk aver­­mekzaj üti meg fülünket. Ammi benyitunk, az apró gyermeksereg kissé megszeppen és elcsendesedik. De ez a visszavonulás mindössze egy percig tart, utána, mintha va­laki vezényelt volna, kórusban zen­gik: — Szu — ba — ccság! Horváth Valériával, a napközi­otthon vezetőjével pár szót vál­tunk. De a bemutatkozásnál nem igen jutunk tovább. Az ablakon át gyermekcsoportot pillantott meg s már indul is az ajtó felé .'.. Olyan kedvesen fogadja a kis emberpa­lántákat, megcírogatja őket, mint­ha csak a iát gyermekei volná­nak. — A szülök, akik elkísérték a kisfiúkat, l^^nykákat néhány szót váltanak a napközi-otthon vezetőjé­vel, majd nyomban távoznak ts, mert hiszen vár a munka ... Alighogy ezek elmentek, a kis Gasparik Karcsi érkezik mamájával. A gyerm ksereg kíváncsian néz az új jövevényre. — Anyja távozása után a gyerek elsírja magát. . . A másik gondozór nagy képesköny­vet vesz elő a szekrényből és a gyerek elé teszi kedvesen s az las­san belemélyed a képek nézegeté­sébe. . . megbekü' — Még kissé szokatlan neki az új környezet, most r'an itt másod­szor — jegyzi meg Horváth elv­­társnő A nagy szol. * egyre népesedik. Most lön az ötéves Rnzsaki Gyulus i éves hugncskáiá-val Ludmillával, akinek rózsaszínű szalaoján meg­csillan az ablakon át beiovakodott őszi nansuaár. A gyermekei- el mél у ül ten játsza­nak kockákból házakat, formálnak 4 kis Csicsó Marikának ellenben mag igényei vannak Kissé selypít­ve kénye mondja-I — Tessék olvasni...! — s a ke­zében lévő meséskönyvet nyújtja kis kacsájával a gondozónő. felé, hogy olvasson neki belőle. — A gyermekek a mese kereté­ben sajátítják el a legtöbbet — közli Horváth elvtársnő. — S melyik tud a legszebben énekelni, hada halljuk? — Az ötéves Balogh Évike — hangzik a határozott válasz. A kis Évit nem sokat kell bíztatni dalo­­lásra. Illedelmesen meghajlik s már énekei is: — Fiúk, lényedé mennek óvodá­ba ... — És ki tud verset szavalni? — Hát olyan sok van közöttük — válaszolja némi büszkeséggel a hangjában, s határtalan öröm.mel a napközi vezetője. — De a leg­jobb verselő a kis Lönti, vagyis Esztergályos Leontina, aki már nyilvánosan is szerepelt a Gyer­meknapon. Nagy sikere volt a „Doktorbácsinál" című gyermekje­lenet előadásával is. Úgy megtap­solták. — mint valami színésznőt. — A kis Vojtech Karcsi a fiúk között a legvidámabb, sőt csintalan, hintázik a pindurka széken s köz­ben mondja: hopp, hopp. hopp . ■ Janik Ferdi meg kockákból „trak­tort” állított össze s a gép zaját szája berregtetésével utánozza. Vál­tig azt hangoztatja, hogy belőle traktoros lesz. Nem kételkedünk benne. Belőle is lehet ország leg­jobb traktorosa, hasonló Ferdics Józsefhez, a csallóközrsiitörtöki gépállomás Munkaérdemrenddel ki­tüntetett traktorosához. Egyre iz­mosodó szocialista mezőgazdasá­gunknak nagy szüksége van az olyan traktorosokra, mint Ferdics elvtárs, akit egész dolgozó nepimk megbecsülése és szeretete övez. * * * A komáromfüsi „kisiskolások" ts érzik dUamun. messzemenő gon­doskodását és szeri, tétét — de az-rf egy-ket Kérésük is van Nagn szük­ségük lenne egy szekrényre ahova betehetnék kis ruhácskáíktit Meg azután kevés a játékszerük is A helyi nemzeti bizottság ni/iCtson a napközi-otthonnak még nagyobb tá­mogatást. egészítse ki a hiányzó felszerelést s a legsürgősebben Me­gye meg a lépéseket ahhoz hogy az otthonhoz tartozó meHékheh'i­­ség elkészüljön. Csak ennvi a W> vánságuk. ami könnyen teVesrtWő csak akarat kell hozzá. Kovács István I

Next

/
Thumbnails
Contents