Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-12-06 / 49. szám
10 JVc/Гцу cf Jľt'r * - ľ ■ ’Ч " 1353. d . гзтЪег 6. A l)orjú táplálása (takarmányozása) A borjú fejlődésében az elválasztásig három döntő szakaszt állapíthatunk meg: a) a szülés utáni első hét nap időszakát, amikor az újszülött borjú emésztö készüléke működni kezd, ezt a „föostej” időszakának is nevezhetjük; b) a ezülésutáni második és harmadik hét időszakát, amikor is, he csak egy mód van rá, a borjúnak saját anyja teljes tejét adjuk és semmi más táplálékot; ez a teljes anya tej időszaka; c) e tejjel és szilárd takarmánnyal való táplálás időszaka, a negyedik héttől az elválasztásig. Ebben az időben a tenyésztésre szánt üsző- és bikaborjúrtál még egy időszakot kell beiktatni. Ugyanis, a tenyésztésre szánt üszőborjúnak legalább hat hétig, a tenyésztésre szánt bikaborjúnak legalább tíz hétig, a szilárd takarmány mellett teljes tejet kell adni, a fejlődés által megkívánt mennyiségben. Ez idő elteltével a teljes tejet részben vagy egészben fölözött tejjel lehet helyettesíteni. a) A borjú táplálása az első héten (a föcstej” időszaka). Leglényegesebb a táplálás megkezdésénél az, hogy minden egyes tőgybimbóból a táplálás előtt 4—5 tejsugarat külön edénybe fejjünk ki, és az Így kifejt tejet semmisítsük meg, mert a tógybimbó nyílásán át sok, igen káros, baktérium szaporodott be e bimbócsatomába. Ezek a káros baktériumok az első tejsugarakkal a borjúba kerülvén, súlyos fertőzéseket okozhatnak. Ugyanezen okból szoptatás előtt a tőgyet alaposan tisztítsuk meg. Az újszülött borjú az első héten — figyelembe véve a gyomor befogadóképességét, a borjú táplálóanyagigényét — naponta 4—6 liter tejet fogyaszt. Éspedig átlagosan az első négy nap, naponta 4 litert, az 5—7. napokon napi 6 liter tejet. Jól fejlett borjúk 40—50 százalékkal ■ többet is elfogyasztanak. Az első négy napon fegyasztott tej az I igazi „föcstej", az ezt követő három nap teje már közel áll a rendes tejhez. A borjak születési súlya átlagosan 36—45 kg, de 25 és 65 kg súly közötti borjúk sem ritkák. A tenyésztők azzal követik el a legsúlyosabb hibákat, hogy a borjúkat a legtöbb esetben elégtelenül táplálják. Ritkábban az a hiba is előfordul, hogy túl sok tejet adunk a borjúnak, ami sokszor emésztőszervi bántelmakat vagy» elzsírosodást idéz elő. A borjú az első héten semmiféle szilárd takarmányt (szálas vagy abrak) nem fogyaszt. A vízszükségletét is fedezi a tejben lévő víz. A tej a borjú ásványianyagszükségletét is fedezi. b) A borjú táplálása a második és harmadik héten A második héttől kezdve a borjú egyszeri evésre, illetőleg ivásra már kb. 2 liter tejet tud megához venni. A második héten átlagosan napi 7, a harmadik héten átlagosan napi 8 liter teljes tejet igényel a borjú. Ez a menynyiség a borjú fejlettségéhez viszonyítva változhat, általában azt mondhatjuk, hogy a borjú testsúlyának kb. egyheted részét (14—16 százalékát) k'tevő tejmennyiséget fogyaszt el naponta. A szopós borjú a második és harmadik héten is még igen nagymennyiségű tápértékét tud (a felnőtt állathoz viszonyítva) saját hasznára fordítani. Ebben a korban is még igen nagy a borjú szervezetépítő képessége. A tej tápiálóanyagainek ez a nagy, értékes ülési lehetősége az első három héten csak a frissborjas" tehén tejére vonatkozik, mert az ilyen tehén teje még a második és harmadik héten is könynyebben emészthető. Jóllehet, a fiatal szopós borjú a tejet igen jól értékesíti, azonban az értékesítés a borjú növekedésével állandóan csökken. Ez a magyarázata annak, hogy 1 kg súlygyarapodáshoz a különböző korú szopós borjú különböző mennyiségű tejet igényel. Amint látjuk, az első 3—4 napban ehhez elégséges 4—5 liter tej, az 5—7 napban 6—7 liter, a második héten 7—8 liter, a harmadik héten 7.5—8 liter. c) a borjú táplálása a negyedik héttől az elválasztásig. A negyedik héttől kezdve a borjút fokozatosan hozzászoktatjuk — a teljes tej mellett — szilárd takarmány (széna és abrak) fogyasztásához is. A teljes tej mennyiségét 10, legfeljebb 12 literig emelhetjük. A tej mennyiségének a fokozása e gyakorlati tapasztalatok szerint úgy történik a legjobban, ha 4—5 naponként 1 literrel emelkedik. Tehát a negyedik héten 9. az ötödik héten 10, a hatodik héten átlagosan 11 liter tejet adjunk a borjúnak. Ott, ahol a tejet jól tudják értékesíteni és jó minőségű tenyészállatok nevelése nem elsőrendű szempont, a napi 8 liter teljes tej adagosásánál nem mennek feljebb. A teljes tej mellett adott széna minőségének a legkitűnőbbnek kell lennie. Ilyen a virágzás elején kaszált, finom, gyenge, réti széna, leveles pillangós széna, mely nem rostos, könynyen emészthető, főképp fehérjében gazdag. A borjúnak adandó abrak minősége hasonlóképpen alkalmazkodjék a fiatal szervezet feldolgozó- és emésztőképességéhez és tápigényéhez. Könnyen emészthető, zsírdús és sok fehérjetartalmú, lehetőleg többféléből álló abrakkeveréket adjunk. Igen jól megfelel a zúzott vagy durvára darált, elsőrendű I minőségű zab, amely minden gazdaság- I ban könnyen előállítható, illetőleg a j beszerzése nem ütközik nehézségbe. A I zabhoz kb. kétnapos korig keverhetünk: lenmag pogácsadarát, lenmaglisztet, vagy szójababdarát, későbbi időben, az elválasztásig adhatunk a zab mellett korpát, malátacsírát, borsó-, , lóbab-, árpa-, kukoricadarát. Borjainkat a téli hónapokban is engedjük ki a szabadba, mert fontos számukra a mozgás és a napsugár. A gyümölcsmagok elvetése A gyümölcsmagok elvetésénél figyelembe kell vennünk kertünk fekvését, kiterjedését és a talaj összetételét. Ha nagyban akarunk termelni, kérjük ki a talajvizsgáló intézet tanácsát. Én, mikor megkedveltem, nem tudtam kihez fordulni a környéken. Faiskola nem volt és a határunkat annyira lebecsülték, hogy Udvamokon a leginkább elterjedt gyümölcs a som és a mogyoró volt. Megfigyeltem, hogy határunkban milyen öreg gyümölcsfák találhatók Voltak olyan diófák is, amelyek törzse három köbméter volt. Cseresznye és körtefák néhol erdei tölgy vastagságának is megfeleltek. Viszont ilyen méretű almafát ,egyet sem találtam. Szilva, meggy, ringló és barackfélék kezdenek szépen meghonosodni. Régen a faiskolákban szelíd gyümöcsök magvait ültették el jó talajba, szélcsendes, páradús és veröfényes helyre. A faiskola tulajdonosának célja az volt, hogy minél rövidebb idő alatt csemetéket neveljen. Az ilyen csemeték tapasztalatszerzésre és oltógállyszedésre voltak csak jóit. de nem gyümölcstermelésre. Tekintet nélkül talajunk minőségére és időjárásunkra, minden szövetkezeti gazdaságban létesíthetünk faiskolát, ha abban vadontermö alma, szilva, körte, cseresznyemagvakat vetünk el. Az alma- és körtemagvakat úgy vetem el, mint azt a szovjet kolhozhíradóban láttam a moziban. A sortávolság 61) cm, a növénytávolság 30—40 cm. A 30 cm növénytávolságnál 15 em átmérőjű köralakú gödröket ások 10 cm mélyre és a gödrökbe iszapot vagy más jó humuszt teszek baromfitrágyával vegyesen. A baromfitrágya a humusz 1 hatodrészét képezi. Az így elkészített televénybe 40—50 magot ültetek 5 cm mélyre. Ezelőtt csak egy-két magot ültettek a kertészek egy helyre, de ez az eljárás nem előnyös, mert az alma- és körtemagvak kelése nem százszázalékos. Sok visszamarad, a szárazság és a szél is nagy károkat Okoz bennük. A sok növény mindjárt olyan lombsátort ad, hogy a talaj nedvességét sokáig megőrzi még szárazságban is. A széltől is védik egymást, szép suháng alakban nőnek. A kikelés évében legtöbbjét be lehet szemezni alvószemzésre, vagy a kiszedett csemetéket meleg szobában a nyugalmi időben csapos párosítással beoltani. A szilva, barack, cseresznye magvaiból csak 2—3 szemet ültetek egy gödörbe. Lehet ősszel — helyiségben csiráztatni, amit tavasszal kell kiültetni. Csurilla József Juhok takarmányozása Télen gyengébb minőségű takarmányszalma mellett legalább fél kg pillangós-szénát adjunk a juhoknak. Az üres fe v’tt birka azonban a pillangósok sza máján is fedezi életfenntartásának szükségleteit. Azonban 1-2 kg vizenyős takarmányt vagy silótakarmányt is adjunk nekik. A fedező' kosoknak, vemhes és szoptatós anyajuhoknak, főleg fiatal bárányoknak több pillangós szénát és abrakpótlékot is adagoljunk. Ez főleg ocsuból, kukoricadarából és olajpogácsából áll. A fedező kosokkal főleg zúzott zabot etessünk. Kifogástallan termelést csak a jóltáplált juhoknál érhetünk el. — Szovjet tapasztalatok azt mutatják, hogy a bárányok fiatalkori bőségesebb takarmányozásával a gapjú- és tejt.erem'ést rövid idő alatt jelentősen felemelhetjük. A hazai tapaszta1 átok azt mutatják, hogy ugyanazon juhfajták testsúlya 1-2 nemzedék alatt bőségesebb takarmányozással 15—20 kgmai emelhető. A nagyobb testsúllyal rendesen nagyobb nyíró súly és bőségesebb tejtermelés is jár. A juh a legigénytelenebb háziállatunk. Gyengébb minőségit, nyers, rostban gazdag takarmányokat is jól értékesít, mert mozgékony szájával az alomszalma finomabb részeit is ki tudja válogatni. Legfontosabb, hogy a juhokat mindig tisztán tartsuk az istállóban, nehogy különféle betegségek tanyát üssenek ott. Kalapos József, Lelesz. Néhány sorban Trágyahordáskor a szekerek megrakásánál mindig legyenek jelen a baromfiak, amelyek a trágyából a lótetveket összeszedik. A kihordott trágyát ne hagyjuk kupacokban, mert a kupacok helyén buja foltok keletkeznek. Az azonnal szétteregetett trágya mély alászántásával kiküszöböljük a felszínen maradt trágyacsomók kártevő, csalogató hatását. * « * RÉTEN ÉS LEGELŐN Ne feledkezzünk meg a rétek és legelők őszi munkáinak mielőbbi befejezéséről. * * * GYÜMÖLCSÖSBEN Gondosan gyűjtsük össze a lehullott lombot, készítsünk belőle komposztot vagy égessük el. A lombozat összegyűjtése után a fák alját ássuk fel vagy szántsuk fel. A csonthéjas gyümölcsfákat két százalékos bordói lével ajánlatos megpermetezni. A víz körforgása télen a kaptárban A telelő méhcsalád levegőjének nedvessége rendszerint 70 százalék szokott lenni. Ez azt jelenti, hogy 7 fokos melegnél a levegő 5.27 gramm vizet tartalmaz. Ez a mennyiség 100 százalékra megtölt egy köbméter levegőt. Ha a kaptár levegője 1—9 fokos és a külső levegő 2 fokos, a levegő nedvessége nem fog leülepedni. He a külső és belső hőmérséklet egyforma, vagy a külső magasabb, a víz lerakodása csorbát szenved, a méhek szomjasak és kénytelenek magasabb hőfokot fejleszteni, hogy a fürtöt körülfogó levegő fokát felülmúlhassák és a levegő nedvessége a fürt közvetlen közelében csapódjon le. Ilyenkor a méhek erősen zúgnak és mozognak, eledelt vesznek. Ezért, az erősen betakart és erős családnak télire nagyobb röpnyílást kell hagyni. A méhek által kilehelt széndioxid hatása a telelésre Pontos megfigyelésekkel megállapították, hogy először; a téli fészek hőmérséklete a telelés első szakaszában az erős méheknél alacsonyabb, mint a gyönge családoknál. A telelés második szakaszában, amikor megkezdődik a fiasítás, az arány fordított viszonyú. Erős családok hőmérséklete 34—35 fok, a gyöngéknél csak 33—34 fok. A kamerovszkói méhészeti kutatóintézet 1949—4950 telén megfigyelte, hogy az erős családok, súlyukhoz viszonyítva, egy kilogramm súlyra kevesebb élelmet fogyasztanak, mint a gyenge családok. A méhek erősen leragasztják a fedődeszkákat méhszurokkal, betömik a rostaszövet szemeit, hézagokat, sőt a kijáró nyílást is megszűkítik, mivel korlátozni igyekeznek a friss levegő behatolását a fészekbe. Zord téli hidegben a méhek föld alatt telelnek, telelnek vastagfalú tönkökben betömött röpnyílásokkal, telelnek tehát korlátozott mennyiségű oxigné mellett. Megállapították, hogy a téli álomban elmerült állatok vérében fokozott mértékben található széndioxid. Túlzsúfolt helyiségben, amelyben túlhalmozódik a széndioxid, az emberek is ellankadnek és álmosak. A fiatal méhek munkája A fiatal méh munkaköre életének második hetében jelentékenyen szaporodik. Reá van bízva az összes házimunka elvégzése. A fiatal méhek kiválasztó mirigyeik által előállítanak épitő anyagot, apró átlátszó viaszlemezeket, rágószervük segítségével ezeket egymáshoz illesztve viaszlépeket építenek. Leleményességük a lépek építésénél nyilvánul meg legjobban. Ha alulról kell építeniök, széles alapot adnak a munkájuknak, hogy azt stabillá tegyék, a megrongált lépek javításánál is nagy észszerűséget tapasztalhatunk. Gazdag hordásnál meghosszabbítják a sejteket, ha azonban a rendes sejtekben hiányt szenvednek, megrövidítik a a meghosszabbított sejteket. Az ő munkakörébe tartozik a kaptár szellőztetése is. Ezen munkakör a kaptár berendezéséhez képest nagyobb, vagy kisebb számú munkásméhet vesz igénybe. A meleg szabályozási, illetve szellöztetési munkáinál a fiatal méhek háttal a röplyuk felé fordulva, láncszerű csoportokban állva szárnyaikat csapkodva, kergetik ki a kaptárból a rossz levegőt. Szűk, magas és alsó nyílású kaptárban több munkás végzi ezt a munkát, mint a felső nyílású és alacsony méretű kaptároknál. Ha a méhek célszerűtlen kaptár miatt nem képesek a fölösleges meleget а kap- I tárból eltávolítani, építményük lágyul I a méz terhe alatt, teleszívják magukat mézzel s a legjobb mézelőnapokon kénytelenek gomolyagba verődve a kaptár röplyuka előtt henyélni. A kaptár ugyan nem mézel, de előnyére vagy hátrányára lehet a méhésznek. A takarítási és a halott el temetési munkálatok szintén a fiatal méhek teendői közé tartoznak. A fiatal méhek hordanak vizet, átdolgozzák a mézet (mézürben találhatók azért a fiatal méhek). Ők a méhvár katonái, ők végzik váruk kapujában az őrszolgálatot. Az őrszolgálatot végző méhek fejjel a kijárat felé fordítva éber szemmel figyelnek mindent, ami a röplyukúk felé közeledik. E szolgálatukat pontosan és lelkiismeretesen teljesítik. Minden érkező mehet megfigyelnek: üresen jön-e vagy megrakodva, fiatale vagy öreg. A kaptárba tartozó testvéreiket a szagról ismerik meg, mert minden csatádnak megvan a maga sajátos illata. Csak az esetben egyezik több család szaga, ha a környéken csak egy bőmézelő forrás van, amelyből az összes méhek szednek. Az idegen öreg dolgozóméhet csak akkor engedik be, ha a mézhólyagja meg van telve. A gyakorlatban kihasználja ezt a méhész a családok egyesítésénél vagy a gyönge családok erősítésénél, ha a hozzáadandó méheket megpermetezi híg mézzel vagy jól megeteti őket. A fiatal idegen méheket minden család szívesen fogadja, azért a legjobb ezeket felhasználni az egészséges, de gyönge családok gyámolítására. A fiatal méheket megtalálja a méhész a költőtérben vagy a mézűrben. Gyönge hordásnál a nektárt a gyűjtőméit szájából veszik át: bőhordásnál rendesen, a hátsó lépekre rakják le a gyűjtőméhek s onnan szedik ki a fiatalok s mézhólyagban raktározzák. A méh életének harmadik hetében abbahagyja az eddig elsorolt munkákat, hogy kaptáron kívüli munkának szentelje magát. Az öreg méhek, ha munkába nem repülhetnek, nem avatkoznak a fiatalok munkakörébe, csak azon esetben vannak e fiatalok segítségére, ha a fiatalok nem győzik a házimunkát, máskülönben letelepednek üres lépekre vagy gomolyba verődve a r8plyuk előtt pihenik ki fáradalmaikat. Az öreg méhek hajnalhasadástól alkonyaiig robotolnak végső kimerülésig. Messze tájakat keresnek fel, hogy nektár vagy virágpor teherrel megrakodva gyarapítsák a közös vagyont. A méhek a munkában találják örömüket, akikor vidámak és jóindulatúéit. Ellenben, ha szeles idő miatt vagy legelő hiányában otthon kénytelenek henyélni, harciasak s nem jó ilyenkor hozzájuk közeledni. Mire törekedjen a kezdő méhész? A legtöbb kezdő méhész azt hiszi, hogy mihelyt egy-két méhcsaládot vesz, egyebet sem kell tennie, csak a mézet elszedni. Ha ez nem így történik, akkor elmegy a kedve a méhészkedéstől. A kezdőt sok esetben kigúnyolják, ha mindjárt az első évben nem tud mézet felmutatni. Ez ne vegye el senki kedvét, mert nem mindig a méhésztől függ a termés, hanem az időjárástól is; nemkülönben a méhész gyakorlati szaktudásától. A méhészet is éppen olyan, mint más egyéb gazdasági ágazat, hogy szaktudást, befektetést, türelmet igényel. Akármilyen idő is van, a kezdő méhésznek az legyen u törekvése, hogy a családok számát szaporítsa és lépeket építhessen, mert lépkészlet nélkül nagyon lassan boldogul és kevés lesz a mézhozam. A kezdő ne spekuláljon mindjárt azon, hogy milyen kaptárt is kellene feltalálnia; mert erre ráér majd akkor, amikor már megtanulta a méhészkedést, ha már megismerte a vidék flóráját és amikor a méhészete jövedelmez. Minden érejét oda irányítsa, hogy méhcsaládjai állandóan jó népesek legyenek, hogy jó népes rajokat adjanak, I vagy jó népes műrajokat készíthessen belőlük, A másik törekvése pedig _ mint már fent is említettem — az legyen, hogy építessen, mert lépkészlet nélkül bajos mézeltetni. Ha már megtette az első befektetést a vásárlásnál, tegye meg a többit is. Későbben úgyis busásan visszakapja a pénzt, amit befektetett.
