Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-06 / 49. szám

б

fkaimul

ľň,í!nillWál 105Л december 6.

Dióspatonytól-Prágáig

Annak, hogy a dióspatonyi szövetkezeti dolgozókat az a kitüntetés érte hogy a Csemadok kultúregyüttesükkel felléphetnek Prágában, hazánk fővárosában, annak 3 éves története van. Röviden ismertetjük az előzményeket.

A dióspatonyi szövetkezet 1950-ben alakult mea. Mindjárt utána a Szlovákiai Gázművek pozsonyi üzeme védnökséget vállalt a szövetkezet felett. Ez a védnökség nem akármilyen munkát végzett. Az üzem dolgozói alapos felvilágosító munkájának eredményeképpen a szövetkezet 1951 novemberében áttért a legfejlettebb, а IV. típusú gazdálkodásra. A szövetkezet most még nagyobb segítséget igényelt. A gázgyár dolgozói ennek eleget tettek, fű. adhatatlanul látogatták a szövetkezetét és nemcsak brigádmunkával, hanem állandó szervezéssel, felvüágositássa!, technikai segítséggel, szolgálták a kezdd szövetkezetei. — Minden ügyes-bajos dolgát elintézték. Járták a hivatalokat, hogy a szövetkezeti dolgozóknak ne kelljen időt veszíteni. Bármilyen kérdés megoldásáról volt szó. az üzem mindig készsé gesen segített.

Lucsanszki István elvtárs, aki 1951- 52-ig a védnökség vezetésével voll megbízva, megszervezte az állandó technikai seg'tséaet, és nagy érdeme van abban, hogy a ÍV. típusú szövetkezet a gazdasági fellendülés útjára lépett. Az 1953-as esztendőben Dlhoš elvtárs vette át a védnökség vezetését és folytatta elődje példás segítőmunkáját. Előtte is ott ragyogott pártunk és kormányunk célkitűzése, hogy még jobban megerősítse a munkás-parasztegységet, a munkás-parasztszövetséget.

Ezek lennének röviden a prágai utazás előzményei.

Az állami Gáz- és Villanyművek országos központi igazgatósága november 13—14-én értékelte ki azt a munkát, amelyet a védnökségek végeztek az egységes földművesszövetkezeték megsegítésében és megerősítésében. Az értékelés szerint országos méretben a szlovákiai Gázművek pozsonyi üzeme részesült az első kitüntetésben. Szombaton, 14-én este értékes kultúrműsor keretén belül tüntették ki a pozsonyi gázgyár dolgozóit jó munkájukért és a dióspatonyi szövetkezetei az elért eredményekért.

A központi előadóteremben Vald elvtárs, az erőművek szakszervezeti dolgozóinak elnöke kiemelte a pozsonyi gázgyár és a dióspatonyi szövetkezet közös munkájának eredményeit. Beszédében rá,mutatott, hogy ma már mindnyájan tudjuk,: ahogy ipari dolgozóink villanyáramot, gépeket és minden támogatást megadnak a falu dolgozóinak, ugyanúgy, a szövetkezeti dolgozók is évről-évre magasabb terméshozammal járulnak hozzá az ipari dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Beszédében továbbá rámutatott arra, hogy bár a dióspatonyi szövetkezeti tagok nagyrészt magyar nemzetiségűek, a gázgyár dolgozói pediq szlovákok, a legnagyobb testvéri egyetértésben építik szocialista hazánkat, mert pártunk és kormányunk sztálini nemzetiségi politikája közös nevezőre hozza mind a szlovák, mind a magyar dolgozók érdekeit.

Vald elvtárs a továbbiakban megköszönte a pozsonyi dolgozók védnöki segítségét és a diáspatonyiak jó munkáját.

— Ennek a közös jó munkának az örömére — mondotta — hívtuk meg a dióspatonyi szövetkezet dolgozóit Prágába, hogy megmutassuk nekik hazánk fővárosát és megismerjük jó termelőmunkájuk mellett eredményes kultúrmunkájukat is. Mi őszinte szeretettel fogadjuk a dióspatonyi szövetkezet magyar dolgozóit és örömmel várjuk ének- és táncszámaikat, mert a szocializmus építésében vidám, boldpg emberekre van szükség, akik nemcsak dolgozni, hanem dalolva, vidáman is tudnak élni.

Vald elvtárs ezután a hibákat tárta fel.

— Az üzemi védnökségről — mondotta — sokat beszéltünk és beszélünk széltében-hosszában. hogy hogyan, mi módon támogassuk szövetkezeteinket. Sok esetben azonban ez csak papírforma marad és a védnökségek megelégednek csupán ígéretekkel. Nem így történt ez a dióspatonyi szövetkezetnél. A Szlovákiai Gázmüvek, pozsonyi üzeme legfontosabb feladatának tekintette és a jövőben még fontosabb dolgának tekinti, hogy elősegítse a dióspatonyi szövetkezet fejlődését.

Az ünnepi beszéd után, a dióspatonyi szövetkezet fiatal elnöke Kalmár János elvtárs, átadta a szövetkezet ajándékát — egy szén búzakoszorút és egy búzakosarat, feldíszítve az új tengeri termésével. Kalmár elvtárs megköszönte a szövetkezeti dolgozók nevében azt a segítséget, amelyet az üzemtől kaptak. E’mondta, hogy mindenkor úgy fordulhattak az üzemhez mint n legjobb barátukhoz. Hangsúlyozta, hogy ez a segítség arra ösztönzi őket, hogy megsokszorozzák a szövetkezet termelési eredményeit. — Kalmár elvtárs meleg szavakkal köszönte meg azt az ünnepi fogadtatást, amelyben a prágai elvtársak részesítették a dióspatonyi szövetkezet kultúrcsovortiát.

— örök -ilék marad számunkra a prágai dolgozók vendégszeretete és kérjük, hogyha lehetséges, látogassák meg szövetkezetünket, hogy mi is viszonozni tudjuk vendégszeretetüket

— fejezte be felszólalását Kalmár elvtárs.

Az üdvözlő beszédek után a dióspatonyi szövetkezet Csemadok kultúr csoportja lelkes taps közben átvette az üzem dolgozóinak ajándékát — egyegy díszes prágai fényképalbumot.

Ezután sor került a Csemadok kultúregyüttesénék fellépésére.

A szövetkezet elnökétől. Kalmár elvtárstól kezdve — aki az énekkarban szerepelt — minden Csemadok-tag kitett magáért. Az énekkar Bernáth elvtársnő vezetésével nagyon jó voll és a prágai dolgozók viharos tetszésnyilvánítással jutalmazták. Zala Ferenc olyan sikert aratott, hogy szólószámát meg kellett ismételnie, Hoszszantartó lelkes tapssal hívták visszu a színpadra, hogy újra énekeljen. — Külön dicséretet érdemel a tánccsoport. A kanásztáncot és a konyhatáncot, bár rövid ideig tanulták, színes élénk művészettel mutatták be. A Kussuth-verbunkus olyan jól sikerült, hogy a hallgatóság követelte a verbunkos-tánc ismétlését. A tánc sikerében nagy része van Csikós elvtársnak aki a Magyar Népművészeti Együttes tagja, s 4 napi szabadságát arra használta lel, hogy az együttest betanítsa erre a ragyogó táncra.

A kollektív munkának meg is lett az eredménye, a kultúrestén fellépő balettancosok és szóló-énekesek mögött semmivel sem maradt el a dióspatonyi Csemadok kultúregyültese. Ezt az eredményt úqv lehet meghatározni, ahogy maguk a dióspatonyi szövetkezetesek mondták:- Ahol jó a védnökség és a vezetőség, ott jó ■ a szövetkezet, és. ahol> jó a szövetkezet, ott jól működik a Csemadok-csoport. Szétválaeztani. külön elkönyvelni az eredményt nem lehet Bernáth tanítónő még hozzáteszi: — Nem tudnám elképzelni az életet és a jó kultúrmunkát szövetkezet nélkül

Igaza van Bernáth elvtársnőnek. Nem lehet elválasztani a szocializmus építését a kultúrmunkától. A kettő kell hogy kiegészítse egymást, mert a szocializmus építésének magas kultúrájú dolgozókra van szüksége és kultúrát soha semilyen rendszer nem tudta úgy biztosítani a dolgozóknak, mint a szocialista rendszer. Ezt minden dióspatonyi dolgozó érezte Prágában azon a vendégszereteten keresztül, amelyben jó munkájáért részesítették őket. Az a két nap, melyet Prágában töltöttek a diáspatonyiak, bizonyítéka annak hogy ebben a hazában mindenkit n munkája szerint értéke’nek. Ezért búcsúztak el a prágai dolgozóktól forró szeretettel és azzal az elhatározással, hogy méa odaadóbban fognak dolgozni szövetkezetükben mint eddig.

Gyurcsó István.

ENGELS FRIGYES

133 évvel ezelőtt, 1820 november 28-án született Bármenben, a porosz királyság rajnai provinciájában, a marxizmus zseniális megalapítója. Engels Frigyes. Gyáros apja arra kényszerítette, hogy az üzletben dolgozzon, A fiatal Engels nem akar apja nyomdokaiban haladni, filozófiával foglalkozik, különösen Hegel tanításával.

1842-ben Angliába utazik, ahol egy kereskedelmi cég alkalmazottja lesz. Megismerkedik az angol munkásmozgalommal, majd aktívan bekapcsolódik annak munkájába. Különös figyelemmel kíséri az angol proletárok helyzetét, s ezt megírja: „A munkásosztály helyzete Angliában” című könyvében, A könyv megvádolja a kapitalista rendszert s egvben rámutat a proletariátus vezető szerepére a forradalmi megmozdulásokban.

1844-ben megismerkedik Marx Kálival. s közösen írják a „Szent csa'ád” című könyvet, melyben a Bauer testvérek filozófiáját kritizálják.

1846-47-ben Marx-al egyetemben felvette a kapcsolatokat a Kommunisták Szövetségével, s ez elősegítette a Kommunista Párt Kiáltványának létrejöttét. Az 1848-as forradalom kitörésekor hazájában Marx-al együtt fonsdalmi munkájának szenteli magát. A reakció győzelme után visszatér Angliába.

Angliában Marxai a Nemzetközi Munkásszövetségben dolgozik, s tudományos munkákat ír: Megírja; a következő műveket: Anti Dühririg, Ludvig Feuerbach. A család, a magántulajdon és a .család keletkezése. — Marx Károly halála után Engels feldolgozza és kiadja a Töke Ií-ik és III-ik kötetét. _

Engels Frigyes 1895 augusztus 5-én halt meg Londonban.

Engels, kortársa Marx Károly után legjelentősebb tudósa'és tanítója volt a világ modern proletariátusának. — Örökké fog élni Marx Károly zseniális munkatársának és a marxizmus társszerzőjének, Engels Frigyesnek emléke.

II , Maiyar Könyvkiadó" könyvújdonságai

Erenburg: Vihar

Erenburg „Vihar” című regényét két évvel a háború után írta, művészi szempontból érett, teljes mű, nagyvonalú felépítésű, a problémák egész sorát tömöríti s természetesen összefügg az elmúlt háborúval.

A regény tárgya a Szovjetunió és a többi haladó nemzet harca a fasizmus ellen. Három hatalmas folyamatban hömpölyög az események történelemformáló áradata. Az egyik szintér: a Szovjetunió, a másik: Franciaország s végül: Németország és a német front. Erenburg itt megmutatja, mily kitünően ismeri Európát és tájékozottsága valósággal csodálatba ejti az olvasót. Eleven képet fest a francia kommunisták földalatti mozgalmáról, a kispolgárokról, a kollaboránsokről, az árulókról és a hitleri Németország „felsőbbrendű emberéről”.

Erenburg az olvasó elé tárja e harcban a Szovjetunió hatalmas erejét, mely a haladó emberiség reménysége és sziklavára. Leleplezi a nyugati imperialisták mesterkedéseit és könyörtelenül, történelmi hűséggel tárja fel igazi mivoltukat.

A „Vihar" értékes mű. Az olvasó érzi, hogy az író a saját élményeit dolgozza fel és éppen ez biztosítja a regény cselekményének változatosságát, sokrétűségét.

Ivan Olbracht: Nyikola Suhaj, a betyár

Iván Olbracht ebben a regényformában megírt lenyűgöző hőskölteményében Nyikola Suhaj igaz története nyomán nemcsak a kárpátukrán nép „sebezhetetlen” hősét énekli meg, hanem magát Kárpát-Ukrajna népét is, azoknak a pásztoroknak és jobbágyoknak az utódait, akik a „batár kánok ukrajnai dúlásai, Jozef Potocky úr atamánjainak és alvezéreinek korbácsa és akasztófái elől menekültek ezekbe a megközelíthetetlen hegyekbe” és akik „a román bojárok, török pasák és magyar mágnások zsarnoksága ellen emelték fel öklüket”.

Olbracht a szocialista realizmus eszközeivel mesterien ábrázolja azt a küzdelmet, amelyet Kárpát-Ukrajna népe a maga ősi módján Nyikola Suhaj idejében az új uralom, a cseh imperializmus ellen vív.

Bár Nyikola Suhaj, ennek a komák a rebellise, csak az egyéni ellenállásig jutott el, népe, amely minden csepp vérébni él, mégis hősévé avatta11 őt, éppúgy, mint a letűnt korok nagy bosszúállóit, Dózsa Györgyöt, vagy Oleksza Dovbust.

E műnek Olbracht a realista költészet művészi természetábrázolá.sával fest nagyszerű hátteret.

Fordítsunk nagyobb gondot a szocialista kultúra fejlesztésére

„Az Aratás” körüli vita Marcal házán felszínre hozta azokat a hibákat, amelyek akadályozzák a község dolgozóinak fejlődését, öntudatosítását. Am, még mielőtt rátérnénk a hibák felsorolására, szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a község dolgozói és vezetői részéről történtek törekvések a helyzet megváltoztatására. Ezek a törekvések ma is folyamatban vannak, de mert az ógyallai járás részéről nem részesültek megfelelő támogatásban, ezért igyekezetük ellanyhult. Ma Marcelházán az a helyzet, hogy az iskolaudvar oly kopár, sivár, hogy egyetlen fűszálon, egyetlen virágszálon nem pihenhet meg я gyermekszem, amelyet a szépség szeretetére és derűlátásra kell nevelni. Nos, e lanyha törekvéseket a marcelházi dolgozók rovására kell írnunk.

Az udvaron virágos kert helyett, hatalmas téglarakás áll. Ez azonban nem volna baj, mert hiszen éppen a tégla bizonyítja, hogy mégis történik valami a községben a kultúra érdekében, csakhogy az a baj, hogy ez a téglarakás hetek, hónapok óta ott áll és nem történik vele semmi.

Kürti Péter iskolaigazgató a téglával kapcsolatosan a következőket mondja:

— Az a helyzet, hógy a magyar iskolának 452 tanulója és 10 tanítója van. Miután csak 4 tanteremmel rendelkezünk, a tanítást két műszakban szervezzük meg. De mert a 4 tanterem nincs egy helyen, ezért -úgy döntöttünk, hogy az iskola épületére még egy emeletet húzunk, e ily módon megoldjuk ezt a kérdést. Meg is történt minden előkészület. Ezt a munkát a község vezetőségével alapos körültekintéssel végeztük. Erre a munkára a

90.000 koronát biztosították a helyi nemzeti bizottság költségvetésében, ezenkívül a szövetkezet dolgozói karöltve a magángazdákkal közel 100.000 korona értékű brigádmunkát vállaltak a terv mielőbbi végrehajtására. Tehát a község dolgozóinál nem ütköztünk akadályokba, mert valamennyi szülő azt akarta, hogy gyermeke egészséges tanteremben tanuljon. E nemes törekvéseket misem bizonyítja jobban, mint

az, hogy ablak, ajtó, sőt a padlózat is már teljesen készen van, ezenkívül a tégla is itt van, de az ógyallai építkezési vállalat nem mozdul. A terv az volt, hogy az idei tanév elején az új iskola már kész lesz. E célból augusztus 7-én írásban küldtük el a megrendelést, de a vállalat részéről nem kaptunk választ, sőt, a többszöri személyes sürgetés sem használt.

Helytelen külső okokra

hivatkozni... /

Kürti Péter igazgató egy csomó iratot, levelet tesz elébünk, amelyek igazolják állítását, de amelyek sajnos, egyben igazolják azt is, hogy Marcolhézán a bürokrácia termékeny talajra talált, él és vinil, mert ha a község vezetősége valóban követkeeetes, akkor elszántan felvette volna a harcot az ilyen elintézési mód ellen. Állításunkat, hogy a marcelházi dolgozókon bizonyosfajta közöny lett úrrá, alátámasztja a továbbiak során Kürti igazgató kijelentése is ,aki azt mondotta, hogy míg a tavalyi iskolai év utolsó szülői értekezletén 170-en vettek részt, addig most mindössze 24-en gyűltek össze.

Ez a közöny az oka annak is, hogy a 4200 lelket számláló községben nincs mozi, holott van villany, ez az oka továbbá annak is, hogy a Csemadok még nem alakult meg Marcelházán.

A heves vita során a hiányosságokkal kapcsolatosan sok komoly külső, objektív okra hivatkoztak a marcelházi dolgozók. Hőbbek között arra is, hogy kul túrházukban gabonát raktároztak el. Csupán arról feledkeztek meg, hogy a kultúrház már úgyis kicsi, nem felel meg az egyre fejlődő és növekvő lakosság igényeinek és feltétlenül újat kell építeni. Erre nem gondoltak a marcelházi dolgozók. Szóvei nem gondoltak a saját erejükre, holott, ha az ember bepillantást nyer egy-egy marcelházi család életébe, ragyogóan mosolygó, pufók arcú gyereksereggel telálkozik, és ha az ember alaposan körülnéz a községben, nemcsak új házakat, hanem új házsorokat is felfedez. Eridén közel 60 új házat építettek. Jövőre pedig még többet fognak építeni, amit az is igazol, hogy a nemzeti bizottság közel 80 háztelket osztott ki a kormányrendelet óta.

Ilyen körülmények között, ha az életszinvonal emelkedésének jelei ily szemléltető módon megmutatkoznak, teljesen helytelen külső okokra hivatkozni, mert nincs megindokolva a mo-1 zihelyiség hiánya sem, (azt az RSD j nem vitte el) és nics megindokolva azj sem, hogy a községben nem alakult' meg a Csemadok sem. Jól emlékszünk még gyermekkorunkra, hogy egy pajtában, vagy kamrában rendeztünk színdarabot, mert kellett nekünk a kultúra, mert szívünk egész hevével ragaszkodtunk Piroska és a farkas halhatatlan történetéhez.

Ma, amikor a szocialista kultúra a mi érdekeinket szolgálja, hatványozott formában kell hozzá ragaszkodnunk, I hogy tovább fejlődhessünk. Éppen ezért konkréten szólva, a község vezetőségé- | nek oda kell hatnia, hogy még ezidén húzzák fel az iskola épületére az e-1 meletet, ezzel elérik azt, hogy a régi ovoda helyiségében a tanterem felszabadul. Ezt a tantermet és a hozzá tartozó helyiségeket átadják az RSD-nak, amely bizonyára haladéktalanul kiüríti a kultúrház helyiségét. Kürti Péter iskolaigazgató is ezt a tervet támogatja és úgy véljük, kis utánjárással ezt rövidesen végrehajthatják.

Ml az igazság

Hogy a szocialista kultúra ápolására .milyen szükség van Marcelházán, azt a következő eset biztosítja: A szövetkezetben meglátogattuk a fejőket. Éppen etetés után voltak és kedélyes beszélgetés közepette akadtunk rájuk. Amikor megkérdeztük, mennyi az átlagos tejhozam, nagy csend volt rá a válasz. Később azonban Marcinko Béla rászánta magát és megmondta. Olyan számot mondott, hogy ennak a duplája is kevés. És a baj az volt, hogy Marcinko Béla azt hitte, hogy az igazat mondja, holott az igazság az, hogy Marcinko Béla nem olvas szakkönyveket, nem ismeri a korszerű állatgondozás módszereit és a szövetkezetben, miután hozzáfogtak a háromszori fejéshez és három nap múlva látták, hogy a tejhozam nem emelkedik, egyszerűen abbahagyták. Biztos, ha elolvasták volna „Az Aratás” című Sztálin-díjas művet, tudták volna, hogy eleinte bizony nemcsak, hogy nem emelkedik, hanem csökken a tejhozam.

Tehát, az igazság az, hogy Marcinko és a többi fejő nem olvas .. .nem fejlődik. Ez kiderül abból is, hogy a zoldtakarmányozás idején, amikor a tehenek dupláját adták a mostani tejhozamnak, akkor is lesújtó eredményt értek el. így hát hivatkozni a korpahiányra, amikor elegendő száraztakarmányt és 2050 köbméter silót elraktároztak, nem eléggé indokolt. Nem indokolt azért, mert jól tudjuk, hogy ugyanabból az anyagból egy jó szakácsnő kitűnő ebédet tud főzni, viszont egy rossz szakácsnő, aki nem ért a főzéshez, ehetetlen ebédet fog tálalni.

Nem tudunk egyebet mondani Marcinko Béla érveire, minthogy egy kissé elkozmásodtak. Ez kiderül ama kijelentéséből is, hogy valamikor olvasta a Magyar Nap-ot, de most azért nem olvas, mert a vülanyfény bántja a szemét. Nos, erre csak azt válaszolhatjuk, hogy menjen el az orvoshoz és rendeljen magának szemüveget. A villanyfényt nem lehet hibáztatni, mert sok olyan község van, ahol a dolgozók boldogan vásárolnának szemüveget, csakhogy villanyuk legyen. Kétségtelenül szép jelenség az, hogy Marcinko valamikor olvasta a Magyar Nap-ot, ez csak azt bizonyítja, hogy Marcinko ösztönösen akkor is tudta, hogy a parasztság a munkásosztály szövetségese, de* biztos az is, ha tisztán a Magyar Nap régi számainál marad, attól a tejhozam nem fog növekedni.

A jólét szemléltető jelei Marcelházán

Egy példát ragadtunk ki, amellyel bizonyítani akarjuk, hogy mit jelent a szocialista kultúra elhanyagolása. Marcinkét hoztuk fel példának, mert modora és hanghordozása azt bizonyítja, hogy maradi kijelentései ellenére, példás dolgozót lehetné belőle nevelni, ba többet törődnének vele, ha meggyőzéssel odahatnának az elvtársak, hogy többet olvasson.

Foglalkozzanak vele azok, akik többet tudnak nála és akik híven őrzik emlékezetükben a nyomorúság, a kizsákmányolás idejét, és értékelni tudják mindazokat az áldásokat, amiket a felszabadulás hozott életükbe.

Mócsik Béla agronómus, egyik kezét az uraságnál vesztette el szecskavágás közben. Ennek ellenére, amikor kijött a kórházból, ökörhajtásra fogták. Életével kapcsolatosan ezeket mondja:

— Árva gyerek voltam. Apám 26 éves korában halt meg szívbajban, emit az első imperialista háborúban szerzett. Már 13 éves koromban kezdtem meg a cselédeskedést. Két kézzel is nagyon nehéz volt ez életem, amikor pedig megtörtént a szerencsétlenség, nehézségeim még fokozódtak. Éppen ezért, ha valaki értékelni tudja a felszabadulást, akkor én vagyok az. Nézz körül, ezt az új házat is, ahol most lakom, a szövetkezetben szerzett keresetből tudtam felépíteni. És nézz ki az ablakon, egy egész új utcasort látsz. Ezt az utcát nyugodtan szövetkezeti utcának lehetne elnevezni, mert majdnem valamennyit szövetkezeti tagok építették fel.

Amint kint vagyunk az utcán, Kejtár István, a nemzeti bizottság elnöke széles mozdulattal rámutat az új házakra, amelyek közt ott van az övé is.

— Soha még — mondja — ennyi ház nem épült Marcelházán, mint most az utolsó esztendőkben. A kormányrendelet a családi házak építését most még jobban elősegíti. Biztos, ha Marcelházán a szövetkezeti tagok mindenben úgy igyekeznének végrehajtani a párt- és kormányhatározatot, mint a házépítésben, akkor rövidesen országos vi-.