Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-29 / 48. szám
4 л«ы Földműves 1953. november 29. A modern talajgazdálkodás megalapítója Vaszilij Robertovics Viljamsz 1863 október 9-én. 90 évvel ezelőtt született Moszkvában. Atyja igen tehetséges ütés vasútépítő mérnök volt. akinek könyvtárában mint gyermek kielégíthette határtalan tudásvágyát. Atyját, sajnos, már 13 éves korában elveszítette és ígv igen nehéz é'etköriil menyek között tudta iskoláit elvégezni. Bár sokat nélkülözött és gazdag családokná' mint instruktor és nevelő kereste kenyerét. mégis mind a reáliskolát, mind pedig a petrovszki Mezőgazdasági A- kadémiát kitűnő eredménnyel végezte Az akadémián a forradalmi szellemű diákság tagja lett. A. A. Fagyejev professzornak feltűnt Viljamsz rendkívüli tehetsége és a talajtani tanszékre aszszisztensnek hívta meg. 1887-ben elvégezte az akadémiát, melynek szolgálatában maradt, de három évig ösztöndíjjal külföldön tanult. 1891-ben megkapta a földművelési tanszéket, melyet hosszú élete végéig vezetett. A tanszék később kettévált s kezében a talajtani tanszéknek nevezett rész maradt. 1888-ban jelent meg nyomtatásban első talajtechnikai munkája, melyet 1- venként igen sok más munka követett Nagy tehetsége, hihetetlen munkabírása hamar felfedte előtte a kapitalista mezőgazdasági tudomány ellentmondásait és így új utakon elindulva, mindinkább felderítette egy új világ új rendszerének agrártudományát. Az Októberi Forradalom győzelme után ö volt egyike aeoknak, akik a legmélyrehatóbban alakították át a szovjet mezőgazdasági tudomány és ezen keresztül a szovjet mezőgazdasági gyekorlatát is. 1917 november 8-án V. R. Viljamsz elsőnek sietett a forradalom sikerének üdvözlésére. Ettől kezdve minden olyan bizottságnak tagja volt, amely hatásosan átalakította a szovjet mezőgazdaságot. Már 1924-ben olyan programiunkat dolgozott ki, amelyeknek irányelveit mind a mai napig fenntartják. 1920-tól kezdve munkástagozatot alakít a főiskolán. 1922-től rektora a főiskolának. Közben több kiadásban megjelenik a „Talajtan” és a „Földművelés alapjai” című könyve. Tőle származik a földművelés füvesrendszere, melynek alkatrészei a füves vetésforgó, a helyes talajművelés, az okszerű trágyázás, a mezővédó erdőpászmák, az öntözés és viztárolás, a növénynemesítés. Ezek az új módszerek annyira áthatják a szovjet mezőgazdaság egész szerkezetét, hogy helyes takarmáianazdálkodásukkal még az állattenyésztés modem alapjait is felölelik. Viljamsz észreveszi, hogy a különböző talajtípusokat főleg a rajtuk élő őshonos növényzet alakítja ki. I De egyúttal észreveszi azt is, hogy az' őshonos növényzet nem marad meg ö- 1 rökké egy és ugyanazon a helyen, hanem a régi növénytársulás tagjait új tagok váltják fel. Az erdőket rétek, a réteket mezőség, a mezőségeket pedig pusztaságok váltják fel. Ugyanekkor a' erdőtalajok rétitalajokká, a rétitalajok mezőségi talajokká, a mezőségi talajok oedig a száraz puszták talajtípusaivá alakulnak át. Ezzel Viljamsz felfedezi* * talaj fejlődéstörténetének törvény szerűségeit. V. I. Lenin azt írta, hogy „mind az iparban, mind a mezőgazdaságban az ember kihasználhatja a természeti erők hatásait, ha megismerte e hatásokat.” V. R. Viljamsz megfogadta a lenini tételt és miután megismerte a talaj fejlődési törvényszerűségeit, felhasználta ezeket a terméseredmények fokozására, a dolgozók életszínvonalának növelésére. A földművelés füves rendszere és nagy talajátalakítási elméletei a talajfejlődés törvényszerűségeinek kihasználását rejtik magukban az ember gazdálkodására nézve. Az állandó művelés alatt álló talajok szerkezete és humuszállapota évtizedről-évtizedre romlik. Ezért Viljamsz füves-vetésforgónak nevezett mesterséges beavatkozásával 2—4 évig olyan gyepet telepít a talajra, melynek hatása egyesíti magiban a réti és a mezőségi fejlődési szakaszok tulajdonságait. A gyep alá erős trágyázást alkalmaz. A gyep feltörése után olyan humuszanyagok kerülnek a talajba, amelyek 6—8 évig lassan bomlanak és ezalatt bőségesen ellátják a növényeket táplálóanyagokkal és jól raktározzák a vizet a száraz, aszályos időszakokra. Egyúttal az évelő fűfélék finoman bojtos gyökerei olyan 3—4 mm nagyságú morzsákká nyomják össze a talajrészecskéket, melyek évekig megmaradnak szántófödli művelés mellett is, hiszen ezeket az aktív humusz alaposan összecementezi. így minden 6-8 évi szántóföldi művelés után 2-4 évi füvesszakasz következik. A morzsás szerkezetet szemben fenn kell tartani. Erre szolgál az előhántós ekével végzett őszi mélyszántás és az összes talajjavítási és művelési eljárások. Viljamsz igen nagy figyelmet fordít a talaj vízgazdálkodására is. Észreveszi, hogy az aszály legfőbb oka nem annyira a kevés csapadék, mint inkább a talaj rossz vízgazdálkodása. A legtöbb talajnak rossz a szerkezete és ezért nem veszi be jól ч vizet és a viz nem szivárog le kellőképpen a mélyebb talajrétegekbe. A felületen maradt viz egy része elfolyik, másrésze a nyári forró szelek hatására elpárolog. A talaj jó, morzsás szerkezetét füves-veésfurgóva! állítja elő. Az elpárolgás dien mezővédő erdősávokat telepít, anelyek lefékezik a szeleket. így a tábák talajmenti légrétege állandóan páás, ami nagymértékben elősegíti a nö/ények növekedését. Viljamsz rendszerében a talajjavítás, rágyázás, műtrágyázás, talajművelés, aiajvédelem. öntözés és a mezővédő ■rdöpászmák rendszere egységes egészet alkot. Mindezeknek az agrotechnikai beavatkozásoknak harmonikus összehangolása útján, folyamatosan emeljük a talajtermékenységet. Szocialista gazdálkodás mellett tehát a talaj termékenysége nem csökken, hanem állandóan emelkedik. A régi elmélet híveivel folytatót sok harc folyamán fokozatosan vezették be e módszereket a Szovjetunió európai részein és később már Ázsiában is. Már a Nagy Honvédő Háború előtt is nagy területen e módszerek összehangolt összességével tudták felemelni a terméseredményeket. A háború utáni újjáépítés és ezen belül a Szovjetunió népgazdaságának helyreállítására és fejlesztésére vonatkozó ötéves terv már kötelezően előírja a Viljamsz-féle agrotechnikai komplexum alkalmazását. A párt központi bizottságának 1947. évi februári plénumán és a minisztertanács 1948. október 20-án hozott történelmi jelentőségű határozatában a Szovjetunió egész területén kötelezően bevezették Viljamsz füves rendszerét a háború utáni nagy termésnövekedések ezeknek köszönhetőik. Amikor Viljamsz 1928-ban, 65 éves korában a bolsevik párt tagja lett, munkaképességének még teljes birtokában volt. Fiatalos fürgeséggel fogta fel a ráháruló munkát. Reggel nyolctól este tizenegyik minden nap dolgozott, de emellett ideje volt utazásokra, kísérleti terek megtekintésére, tanítványaival és munkatársaival való foglalkozásra, és a szinte naponta érkező küldöttségek fogadására is. Hetvenhat éves koráig le nem tette a munkát. 1939 november 11-én örökre lehúnyta szemét. Az utolsó percig dolgozott. ■Hazánk szocialista újjáépítésében és a kollektív gazdálkodások megszervezésében döntő jelentőségű Viljamsz agrotechnikai komplexuma. Ezért rendkívül fontos, hogy alaposan kielemezzük életét, munkásságát, elméleti és gyakorlati eredményeit, hogy azokat kibontakozóban lévő szocialista gazdaságaink hasznára fordíthassuk. F. Z. A SZOVJET ERDŐBEN Gyors rönkszárítás A fakitermelésnél megnehezíti a rönkök szállítását az, hogy a nyers fa, nagy nedvességtartalma miatt, igen súlyos. P. Sz. Zaharov szovjet vegyészmérágak szívőereje. Az edényben egyre kevesebb lett a festék — és néhány nap múlva a nyírfa rostjai teljesen átitatódtak gyönyörű, élénkpiros színnel. Ez a kísérlet adta a két mérnöknek az ötletet: „lábon” festeni a faanyagot tetszésszerinti színre. szander színéhez hasonló, nemes fának tetsző bútorokat készíthetnek, hanem népgazdasági szempontból is sokat jelent a korhadásnak ellenálló talpfa, épületfa, cölöp „termesztése". (A Nauka i Zsizny és a Technika Mologyozsi cikke nyomán.) Muhm: Szakember a láthatáron Egy állami gazdaságba Még a tavasz elején Kis sapkáját félrevágva Megérkezett egy legény. Legott kézről -kézre adják S nem kell hozzá extra jós, Röpgyűlésen bemutatják: Гenyesztési szaktudós! Most jött épp az iskoláról, Pelyhes még a kis bajusz. S amit életkorban számol Öttel több tán, mint a húsz. A jöttének hire terjedt Összeró ffen kora, kos. Öröm lepi el a kertet, Az újjongás alapos. Tyúkoeskáit összehiva Szól a kakas nosza ott: — íme a nagy perspektíva Növeli a hozamot!.,. Elmondhatjuk: általános A szakember sikere. Lányokon is, — akad számos! — Erőt vesz a pipere. Találgatják: a szakember Gyenge pontja mi lehet? Minden szívnek szerelem kell. Majd segít a kikelet!.?. Választani feleséget A szakember nem rohan, — Hanem a tyúkeleséget Megbírálja zordonan: „Hús nincs benne. De az ólban Szemét az van. Szép szokás. S azt hiszik, hogy így jól van? ötnaponként egy tojás? Megnyilvánul sej, e módban A gondatlan gondozás!" ... Ól falára a leánynép Nosza rajzot aggatott: A képen a szaktudós épp Ijedt kacsát faggatott: „Miért nem tojsz egy nap kettőt?!" Szólt a kacsa: — „Van nagy ok! Nem győzi a műszerem, Mert gépesítve nem vagyok!" ... A szakember mosolyogva Nézett a gúnyrajzra át, S aláírta: „Nos, dologra! Gépesítsük a kacsát!" S adott 6 a tenyésztésnek Tudományos alapot. Etetéshez húst is mértek, S pontos minden adag ott. Kvarckezelést kap a jérce S kényes leghorn valahány Jól hat ez a „serdülésre" S tojásban már nincs hiány! Tojáshozam dupla! És a Gazdaságnak híre száll. ... A szakember kiül néha A vízpartra és muzsikál. A lányok döngicsélve Szállnak arra, mint a méh.S úgy mondják, hogi/ 0 is értse: „Jó élet a férjeké! Bolond, aki meg nem nősül”., j A tudós csak muzsikál. Harmonika tágul-bővül S belőle a nóta száll: „Lányok, lányok, balga tévhit Kínálkozni oly nagyon Nem a sóhaj vonz ma férfit, De: tudás és szorgalom!” Fordította: Tóth Lenke. A munka a magas életkor ténYezője „A hosszú élethez az anyagi jólét nem elegendő. Nem tudunk róla, hogy akár egyetlen milliómos, cár vagy pápa elérte volna a százéves életkort” — írja I. Safiro nyugdíjas tanár a Trud hasábjain. Szovjet orvosok több mint ezer, 90 —100 éves öregember életmódjának és egészségi állapotának vizsgálata során megállapították, hogy a magas életkor fontos tényezője a munka. Azok, akik öreg koruk miatt abbahagyták a munkát, akiknek tehát egyik napról a másikra megváltozott megszokott életmódjuk, még a kedvező anyagi körülmények között is nehezen viselik el a tétlenséget. Ha viszont erejükhöz és szellemi képességeikhez mérten el tudják foglalni magukat valamivel, jó lesz a közérzetük, étvágyuk, nem kerüli el őket az álom. Példák vannak rá, hogy valósággal a sír széléről tértek vissza öregek azért, mert valamilyen elfoglaltságot találtak maguknak. Pavlov tudományosan megindokolta, hogy miért fontos tényező a késő öregkorban is a munka, az ember életképessége, a hoszszú élet szempontjából. De nem kényszerből végzett munka, amitől a tőkés társadalomban már 40—50 éves emberek megrokkannak! Nem véletlen az, hogy a magas életkort elért öregek kétharmada nő. Ök öreg korukban is találnak maguknak munkát; amennyire erejük engedi, tesznek-vesznek a háztartás körül, nem ismerik a tétlenséget. A nyugdíjas férfiak falun érnek el magasabb kort, ahol időtöltésből kertészkedhetnek, méhészkedhetnek, gondozhatják a jószágot, kosarat fonhatnak stb. Városban sokszor ügyeskezű, jóeszű, köztiszteletben álló öregek is tétlenül töltik napjaikat, úgyszólván csak a lakást őrzik. A szakszervezetek megtisztelő feladata, hogy a városban lakó nyugdíjasokat bevonják a társadalmi munkába, írja 1. Safiro. Az öregek ügyeletes szolgálatot teljesíthetnek a munkásklubokban, könyvtárakban, múzeumokban, résztvehetnek az ünnepségek megrendezésében, a város vagy a vidék történeti múltjának felkutatásában, stb. A legtöbb öregembert a gyermekei, unokái legtöbbször megmosolyogják, ha dolgozni akar: „Pihenjen csak, eleget dolgozott életében”. Szégyelnék is, ha azt hinnék az ismerősök, hogy ők küldik dolgozni az öreget. Az ilyesmi helytelen. Az orvos meg tudja mondani, milyen munka való az öregeknek, és maguk sem vállalnának olyan munkát, I ami felülmúlja erejüket, képességüket. nők abból a tényből kiindulva, hogy e fa a lombozat útján párologtat el nedvességet, (nyári időben például egy átlagos életkorú nyírfa mintegy 70, egy tölgy pedig körülbelül 100 liter vizet Az élőfák festékkel való átitatásának azonban volt egy kezdeti hibája: a fa rostjai nem egyenletesen szívták fel a festékanyagot. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a kidöntött fa koronája Hírek a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból párologtat el 24 óra alatt), az egyik erdőírtásnál a kivágott bükkfákról nem engedte eltávolítani a lombokat. A fa életfunkciói nem szűntek meg azonnal: a lombozat a törzsből továbbra is szívta és párologtatta a vizet. Az ellenőrző kísérletek során kiderült, hogy egy-egy kivágott bükkfa súlya 5 nap alatt mintegy 5 mázsával csökkent. Az új módszerrel a rönk 90-szer gyorsabban szárad, mint a régimódi szárításnál. Zaharov mérnök módszerét máris sikerrel alkalmazzák. Faanyagok nemesítése az erdőben A tudósok már előzőleg úgy tanulmányozták a növények „vérkeringését” — a nedvek útján, — hogy különféle festőanyagokat juttatak a növények vagy a fa törzsébe. Zaharov és munkatársa, Antonovics mérnök, ugyanezzel a módszerrel a felszívódó nedvek belső nyomását vizsgálta. Egyszer kora tavaszszal, egy nyírfa törzsébe, a gyökértő közelében lyukat fúrtak, amelybe gumicsövet helyeztek, s a cső másik végét festékoldattal teli edénybe vezették. A gyökérzet nyomásának hatására a dúsan feltörő tavaszi nedvek kezdetben kiszorították a festéket a csőből, de amikor a fa lombosodni kezdett, akkor már felülkerekedett a törzs és az tovább szívja a nedveket, ha a lombozatát meghagyják, a frissen kivágott törzsbe vezették a gumicsövet, s kéthárom nap alatt a faanyagot egyenletesen itatta át a festék. Élőfák preparálása és fertőtlenítése A két mérnök kísérleteinek eredményeképpen ma már a faanyagok minőségét és különböző tulajdonságait az élőfában lehet szabályozni. Ha például könnyen lángrelobbanő faanyagra van szükség, akkor salétromoldatot szívatnak fel az élőfával. Ha ellenben az a cél, hogy a fa nehezen fogjon lángot, sziliciumsők oldatát juttatják az élő fatörzsbe. Utóbbitól a faanyag valósággal megkövesedik, úgyhogy a közönséges fűrész vagy fejsze nem is hígja. Ismét más oldat a fát rendkívül hajlékonnyá teszi, olyannyira, hog\ t törzs nagy ívben meghajlik és koronája sokszor a földig borul. Joggal nevezhető „védőoltásnak” az э kísérletük, amellyel fertőtlenítő szerek oldatát sikerült bejuttatniok ez élőfákba. Ennek az eredménye az, hogy a fa ellenál a különféle megbetegedé, seknek és ч penész sem támadja meg. Kísérleteik tehát nemcsak azt eredményezik, hogy a bútorgyárak például fenyőből a mahagóni, nyírfából a paliOrszágút épül a „világ tetején” A Szicsiang — Tibeti fennsíkot „a világ tetejének” nevezik. Most 2100 kilométer hosszú országút épül itt — a nagy kínai nép segítsége a testvéri tibeti népnek. A beláthatatlan magasságban kanyargó járhatatlan hegyi ösvényeken évezredekig a jak (tibeti szarvasmarha) volt az egyetlen közlekedési és szállítási eszköz. A jak-karavánok óriási erőfeszítések árán is csak tíz kilométert haladtak naponta, s hónapok teltek el, mire Szicsiang ból Tibetbe értek. Ha az új út elkészül, motorosjármüvekkel közlekedhetnek itt. Az új országút öszszeköti majd Tibetet Kína belső tartományával és ezáltal elősegíti a tibeti nép gazdasági és kulturális fejlődését. Kíné központi népi kormánya Tibet békés felszabadítása után nyomban elhatározta, hogy megépíti ezt az utat, s ezzel valóra váltja a testvéri tibeti nép évszázados álmát. Mao-Ce-tung felhívására a felszabadító néphadsereg katonái, munkások és technikusok tízezrei kezdtek hozzá az országút megépítéséhez. Mérnökökből és szakemberekből álló csoport, amely az építendő^ országút tervét kidolgozta, olyan helyeken hatolt keresztül, ahol azelőtt még sohasem járt ember. Az építők hatalmas hadserege a legnehezebb körülmények között is hősiesen végezte munkáját. A fennsík legmagasabb részein is, ahol már a ritka levegő miatt nehéz a lélekzés, nagyszerű teljesítmények születtek. A Kanting (Szicsiang tartomány központja) és Csangiu közötti útszakaszon már megnyitották a forgalmat. Korea újjáépítésért A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság épületfaipari dolgozói határidő előtt teljesítik tervüket, nagymennyiségű épületfát szállítanak az ország minden részébe, a háború utáni nagy újjáépítéshez. Egyik legjobban dolgozó gyár Hakang Dóban van, ez Korea leggazdagabb épületanyagforrása, a Jalu-folyótól délre. A vállalat dolgozói egészévi tervüket már júniusra teljesítették. A gyár naponta 50—100 százalékkal túlteljesíti tervét. A faipari dolgozók újításaikkal, észszerűsítési javaslataikkal jelentősen megrövidítették a munkafolyamatokat. Új ifjúsági városrész Szófiában Egy éve kezdődött meg a bolgár főváros „Geo Milev” kerületében az új egyetemi negyed építése. Kora reggeltől késő estig az építők munkájától hangos a környék. Oj kerület épül itt az ország egyik fontos tudományos kutatóközpontja és az egyetemi diákság lakónegyede. Nemrég készült el az első lakőháztömb s gyorsan épül utána már a második. A lakóházak építői versenyben állnak a növénytermesztési, mikrobiológiai és állattenyésztési intézetek építőivel. A háztömbön i betonozők és burkolők már befejezték munkájukat, sőt a hálótermekben, olvasókban és klubtermekben már a belső munka egy része is elkészült. Az eddig felépült diákszállókban 1200 egyetemi hallgató lakik (főleg olyanok, akik kitűntek a termelésben vagy tanulásban). A háromszemélyes szobák kényelmesek és szépek, minden 10 lakószobához egy olvasóterem tartozik. A földszinten két klubterem van. Szép időben a diákszálló teraszán pihenhetnek a fiatalok. Az első két háztömb után még öt diákszállót építenek. A közöttük lévő területet parkosítják, sportpályát és úszómedencét létesítenek. Az új kerület a fiatal bolgár szocialista tudomány szíve lesz. ♦ A szovjet városi dolgozók hazafias lelkesedéssel vállalkoznak a mezőgazdaság további fellendítését szolgáló intézkedések végrehajtására. Azok is törődnek a mezőgazdasággal, akik ottmaradnak a gyárakban. A leningrádi Kirov-gyár dolgozói például megtárgyalták, hogyan vegyenek részt a mezőgazdaság feladatainak megoldásában. Gyűlésükön elhatározták, hogy a műszakiak és mezőgazdászok részvételével két komplex-brigádot alakítanak, amely a nehéz mezőgazdasági munkák gépesítését igyekszik megoldani. Felajánlották azt is, hogy megjavítják a környékbeli gépállomások javítóműhelyeinek gépeit. Tízezrek ismerik Csehszlovákiában „Oj barázdát szánt az eke” című regény hősét a kolhozépítő Dávidov munkást. Most is mennek a falura munkások, mint akkor, csakhogy más körülmények között: a kommunizmus építésének idején, amikor nem kolhozszervezésről, hanem a mezőgazdaság felvirágzásának új szakaszáról, a termékbőség biztosításáról van szó.
