Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-22 / 47. szám
vo fzabart Földműves 1953. november 22. Termeljünk több viaszt A kezdő és a már régebben méhészkedő méhésznek nagy szüksége van mülépre. A műlép alapanyaga pedig a viasz. Erre pedig nemcsak méhészetünknek, hanem több iparágunknak is szüksége van. Viaszellátásunkban nehézségek mutatkoznak. A legtöbb kezdő és kis méhész még mülépcsikokat sem tud a keretbe ragasztani. Viaszellátásunk nehézségei abból erednek, hogy méhészetünk kevés viaszt termel. Eben három tényező játszik közre. 1. Maradi, helytelen módszerekkel termelünk. 2. A viasz alapanyagát nem beesü'jük meg, sokszor elpocsékoljuk. 3. A viaszt helytelen módszerrel vonjuk ki a lépből. Minden méhésznek saját érdeke, hogy több viaszt termeljen, mert így saját magának van bőven belőle és a felesleget jő áron el is adhatja, amivel kisegíti kezdő méhésztársait. A viasztermelés nem megy a mézelés rovására, mint azt a régi tudomány bizonyítgatta, mely szerint 1 kg viasz termeléséhez 12—15 kg méz szükséges. Viasztermeléssel és építéssel a fiatal 10—20-napos méhek foglalkoznak. U- gyanezek etetik a Hasítást is. A gyűjtőmunka viszont az idősebb, 20 napot már betöltött méhek feladata. A két tevékenység tehát nem esik egybe. A fiatal méheknél bőséges táplálkozás hatására működni kezdenek a viaszmirigyek. Ha a kaptárban építésre nincs hely, akkor a méhek a sejtek széleit vastagítják, zugépitményeket húznak, vagy a termelt viaszpikkelyeket a kaptár fenekére hullatják. Ezen a folyamaton minden olyan méh átesik, amely fiatalkorát a hordás alatt éli le. Tudományos megfigyelések szerint a méhek testsúlyuk felének megfelelő mennyiségű viaszt képesek termelni. Ez azt jelenti, hogy egy méhcsalád abban az esetben, ha valamennyi nemzedéke jó hordási viszonyok között élhetne, svente 6—7 kg viaszt termelhet. Ezt az elméleti számítást a gyakorlat is igazolja. A Szovjetunióban Cvetkov I. P. 1942-ben kísérleti méhcsaládoktól átlag 6 kg viaszt termelt. Hogy a viasztermelés a gyűjtőmunkára nincs kedvezőtlen hatással, azt a következő kísérlet is bizonyítja: E- gyenlő erősségű családokat négy csoportba osztottak. Az első csoportnak csak építésre volt lehetősége»' fiúsításra nem. A második csoport nem építhetett, csak fiasítást ápolt. A harmadik csoport >ithetest és fiasítást is ápolhatott- A negyedik csoport nem építhetett és fiasitása sem volt. A kísérletek fényesen bizonyítják, hogy az építő családok röptevékenysége ugyanolyan élénk volt, mint azoké, amelyek nem éíthettek. Azzal tehát, hogy a családoknak nem adunk lehetőséget az építésre, olyan energiát hagyunk kárbaveszni, amelynek kihasználása kötelességünk. Ezt a gyakorlat is kézzelfoghatóan bizonyítja. Említsünk A „Nők is méhészkedjenek" című kkre válaszolok, igen, én is úgy véf m, hogyha nők lehetnek miniszterek, akkor egész nyugodtan méhészettel is foglalkozhatnak. Én például 1947 óta méhészkedem. Az idén IS családom van és mondhatom, úgy megszerettem ükét, hogy nem is tudnék náuknélkül élni. Sok mindent tanultam tülük. Például szorgalmat, példás, kollektív együttélést, no és ami a nők főerénye — a tisztaságot, mert a méh olyan tisztán tartja lakását, hogy sok asszony példát vehetne tőle. A méhek nagyban meghálálják a velük töltött időt. A méz értékes és egészséges fogyasztási cikk s egy kis pénzt is hoz a házhoz. A kapkodó. néhány példát. Chaloupka V. méhészújságunk 1937. évi 3. számában leírja, hogy fészekbővítésre egyik családjánál műlépet, a másiknál kiépített lápét használt. A múléppel bővített család 20 kg. a másik 16 kg mézet adott. Sümegi Ferenc, budapesti méhész, családjaival átlagosan 80 dkg viaszt termelt, mézhozama mégis jobb volt. mint a vele együtt méhészkedő méhészé. A Szovjetunió élenjáró méhészeteiben a mézhozam mellett, a viaszhozam is magas. A távolkeleti kísérleti állomás méhészetének átlagos hozama 1948- ban 198.2 kg méz és 1 9 kg viasz. 1949- ben 139.6 kg méz és 1.1 kg vias2 volt. Paukov A. M. 1949-ben 157 kg mézet és 3.2 kg viaszt termelt családonként. Ha a célszerűen folytatott viasztermelés a mézhozam rovására menne, akkor a viasztermelés fokozásával a mézhozamnak csökkennie kel-; lene. Ebben az esetben ugyanaz a mé- J hészet nem tűnhetne ki egyszerre méz- és viasztermelésben. A méhek természetéhez alkalmazott» építtetés tehát a gyűjtőmunkát nem csökkenti. Nincs az építtetés a fiasitás nevelésére — tehát a család későbbi helyzetére — sem káros befolyással. Az a család termelt legtöbb viaszt és nevelt legtöbb fiasítást, amelyik e két munkát — a természet évezredes! rendje szerint — ösztönének és szervezetének megfelelően egyidejűleg vé- ; gezhette. Ennek az egyensúlynak a : megbontása a család kárára, a hozam rovására megy. A méheket a viaszter- : meléssel sem a gyűjtőmunkától, sem a fiasítás ápolásától nem vonjuk el. Munkakedvük és ezzel teljesítményük akkor a legnagyobb, ha egyszerre gyűjthetnek, építhetnek és fiasítást is gondozhatnék. A lökőerő természetesen a gyűjtés, a friss nektár és a virágpor. Ha ez nincs, akkor nincs építés, csökken, vagy teljesen megszűnik a fiasítás. Ebből az a tanulság. h(%y építtetni csak akkor lehet és szabad, amikor hordás van. Akkor azonban mindig kell, mert ha nem építtetünk, akkor sok viaszt veszítünk. Mi most a teendőnk? Letelt a méhészév, a méhekkel már nincs dolgunk, de az egész nyáron összegyűjtött öreg lépet, pergetőben szétszakadt, heresejtes és zúgépírményeket, amit leszedtünk, olvasszuk ki, úgyszintén a födezéssel nyert anyagot is Ne várjunk vele tavaszig — sokszor tavasztól őszig — mert ha kiolvasztjuk és viaszt nyerünk belőle, ezt könnyebb raktározni és nem is veszít az értékéből. Továbbá becsüljünk meg minden darabka lépet, a legkisebb morzsa viaszt, mert kevésből lesz a sok, a sokból magunknak is lesz és eladhatunk is belőle. Ha kiolvasztjuk a lépet a visszamaradó sonkolyt okvetlen sajtoljuk ki, mert a viasz a bábingek közül csak sajtolással távozik és ha ezt nem csináljuk, a viasz 25—50 százaléka a bábingek között marad. Természetesen, csak kevés méhésznek van viaszprése. Ez házilag is megoldható, bár nem tökéletes. A visszamaradt sonkolyt ritka zsákba öntjük és egycsomóba összekötjük. Asztalra, székre, vagy valamilyen kemény tárgyra rátesszük, föléje deszkát, majd nehéz követ vagy vasat helyezünk és jó! lenyomjuk. A Iecsorgó viaszt a szélt alatt elhelyezett edénybe fogjuk fel. Ezzel elérjük azt. hogy kevesebb viasz marad a sonkolyban és sokkal több viaszt nyerünk. S. G. ideges természetű egyént megszurkálják, az bizonyos, de ha nyugodtan bánunk velük, ük sem mérgesek. Nekem kellemes szórakozást nyújt a méneszkedés egyéb munkaköröm mellett. — örülök, hogy munkámmal hozzáfárulhatok a szocializmus építéséhez. Szíj jártó méhésztárs kérdéséhez az a hozzászólásom, 1 hogy nem a kaptár nagysága a mérvadó ahhoz, hogy mekkora legyen a méhek ki járó-nyílása hanem a méhcsaládok népessége. Én szabályozható röpnyílásszukítüt használok. Nyáron népes családoknál 25- ször 2 centiméter, télire 14-szer 1 centiméternek. Gyenge családoknál felerészben alkalmazom. Liska Ferencné. Szódó. Hozzászólásom Szíj jár tó méhésztárs kérdéséhez A röpnyílást mindig a kaptár szigeteléséhez alkalmazzuk. A jól szigetelt kaptáruknál a röpnyílást olyan hosszúra hagyjuk, amilyen a kaptár belső falának hossza, ez» eg°sz-röpnvilásnak nevezzük. A röpnvílás magassága 2— 21/? cm. Ezt magasságot szabályozó deszkával alacsonyítjuk, amikor erre szükség van Rendszerint csak tömegnektárhozam idején szoktuk a röpnvi last telipsen nyitva hagyni Egyébként a magasságot télen-nyáron 8 mm magasra hagyjuk azért, Hogy nyáron ne zavarják egymást a méhek esetleges rablással, télen pedig védve 'egyenek a kártevők ellen Főleg védjük a méheket az egerektől. A rőpnyítás hosszát mindig a család terjedelme szabályozza. Ahány keretet takar a család, olyan hosszan hagyjuk a röpnyílást. Kivétele's esetekben serkentésnél, vagy etetésnél hordásnélküli időszakban a röpnyílás hosszát leszűkítjük. Beteleiás után a röpnyílást csak magasságban szűkítjük, a hosszát mindig a esalad terjedelméhez mérve hagyjuk meg. (Most a hideg építményű kaptárakra gondolok). Az egész röpnvílás azért fontos, mert ennél a levegöcsere az egész kaptárban a léputcák között egyszerre történik. A gyöngén szigetelt kaptáraknái ajánlatos a röpnyílást télire hosszában szűkíteni, mert az ilyen kaptárnál amúgyis nagy a téli fogyasztás és az egész rőpnyílás ezt még fokozza. Minden röpnyílásnak töröttnek kell lenni, mert ellenkező esetben szeles időben gyors a levegöcsere, ami a fogyasztás rovására megy. (Lásd az 5 éves terv normalizált „B”-típusú kaptárát.) Brencsík méhésztárs kérdésére azt. válaszolom, hogy a kijárónyílásnak csakis alul, közvetlen a kaptár feneke felett keli lennie. Az alsó rőpnyílás gazdaságos. Könnyebb a kaptár készítése A kaptár fenekére minden bontás nélkül ruberoid betétei helyezhetünk, melyen tavaszkor megtaláljuk a viaszmorzsát. Az ilyen kaptár könnyedén tiszt iható, mind a méhek mind a méhész részére is. Az alsó rőpnyílás biztosítja az egyenlő meiegtartást, nincs hőingadozás, ezáltal kevés a téli, tavaszi fogyasztás. A nehéz párák pedig kijutnak a szabadba. A könnyű, elhasznált levegőt a méhek szárijuk enyhe lebegtetésével könnyedén kijuttatják ezen az alsó röpnyíláson. Ez a röpnyílás korszerű Téves az a felfogás, hogy az alsó röpnyílásnál lecsapódás, nedvesség keletkezik a kaptárban. A gyöngén szigetelt kaptárakban történhet ez meg, de ilyeneket ma már nem gyártanak. A fent említett kaptárakban azért van lecsapódás, mert a hideg és meleg közvetlen érintkezik Nedvesség képződik a nagyobb méretű kaptárakban is, ahol a telelöcsomó nagyon távol esik a kaptár hátsó falától. A szigetelt kaptáraknái és az előírásos telelésnél lecsapódás nem létezik. Sinkovics Béla Rét anyát termékenyített meg mestei ségesen A Szovjetunióban Szoklov I V. méhész beszámol róla, hogy 1951-ben Kiasz.nopejev M. Z méhészetében 3. szomszédjának méhészetében 2 anyát termékenyített meg mesterségesen. — Az anyák rendesen petézni kezdtek. Fiasításuk zárt volt. 1952 tavaszán a mesterségesen megtermékenyített anyák szépen petéztek. Jó eredményeket hoztak a mesterséges megtermékenyítéssel másutt végzett kísérletek is. (Pcselovodsztvo, 1952. 11 ). Hőszigetelésű kaptárek Hazánkban 5 éve folytatnak kísérleteket, különböző hőszigetelésű kaptárak gyakorlati kipróbálásával. A kísérleteket értekezleteken értékelték. Dr. Novácky Kálmán beszámolója szerint, a kaptár falának 5 cm-ről 9 cm-re való vastagításával és a rőpnyílás módosításával, a téli fogyasztást családonké- 3.5 kg-ról 3 kg-ra sikerült csökkenteni. Az ilyen kap tárakban a családok hozama is emelkedett. Szigetelésre gyaluforgácsot használtak. A kísérleteket to'ább foytatják. Két új keretméretet is kipróbáltak..Ezek: 3-szor 25 és 37-szer 27.5 cm. Liska Ferencné hozzászólása a vitához Az őszi mélyszántás fontossága a tavaszi vetésű növények alá Tavaszi vetésű növényeink talajelőkészítése ez ősziekéhez hasonlóan az előveteménytől, a talajtól, az időjárástól és a növény vetésidejétől függ. A későn betakarított növények után általában nem sok időnk marad a többszörös talajelökészitő munkára. Tarlónkat azonnal mélyen szántjuk, hogy a mélymüvelés áldásait ne nélkülözzük. Az őszi mélyszántás ugyanis száraz gazdálkodásunk egyik legbiztosabb alapköve. A jő gazda egy talpalatnyi vetetten földet sem hagy télire, őszi mélyszántás- nélkül. Azért ragaszkodunk olyan erősen, kivált kötött talajon, az őszi mélyszántáshoz, mert csak ennek segítségével áll módunkban a téli fagy talajjavító hatását maradéktalnul kihasználni. Már pedig pince az a talajmunka, mely a téli fagy porhanyítő hatásával felvehetné a versenyt. Tetézi a jő hatást még az is, hogy a kötött talaj a nagyob téli nedvességet akadálytalanul befogadni, a csapadékvizet kellően tárolni nem igen tudja, az őszi mélyszántás nélkül. őszi mélyszántásnál a teljes feltalajmélységig eresztjük a földbe az ekét, sőt, ha szükséges, ilyenkor a feltalajt még mélyítjük is. Hadd mozgassa meg az eke a kihasznált talajréteget, hogy a porhanyítás nyomán új erőteljes élet fakadhasson majd benne. Szimkó Jáno's, Lelesz. A cukorgyári takarmányok helyes felhasználása Dolgozó parasztjaink, termelőszövetkezeti csoportjaink, állami gazdaságaink, beszállított cukorrépaterméseik után jelentős mennyiségű értékes takarmányt kapnak vissza a cukorgyártól. A nedves, a szárított répaszelet., melasz, azonban csak akkor jelentenek valójában igazi értékes takarmányt, ha helyesen, gazdaságosan használják fel. A cukorgyári répaszelet nedvdús. romlékony takarmány, ezért az egy napon belül etetésre nem kerülő menynyiségét, silózással tartósítsuk. A répaszelet siJőzható egymagában is, de sokkal több eredménnyel silózhatjuk a répaszeletet, ha leveles cukorrépafejjel, vagypedig felszecskázott kukoricaszárral keverjük. Ezeknek a takarmányoknak a Cukortartalma elegendő ahhoz, hogy a silóban, a tartósításhoz, a legkedvezőbb erjedés menjen végbe. A cukorból képződő tejsav a takarmányt konzerválja. A répaszelet egymagában is kerülhet a silóba. Mielőtt a silóba raknánk a répaszeletet, a siló fenekére legalább 50—60 cm mélységig pelyvát szórjunk. Ez azért szükséges, mert különben a siló aljára túlságosan sok lé szivárogna le a répaszeletből és ott az bemelegedési okozna. Ugyanezért a répaszeletet csak 10—15 cm-es. legfeljebb 20 cm vastagságú földtakaróval borítsuk. Ennél vastagabb földréteg oly súllyal nehezednék a szeletre, hogy annak tevét túlságosan kisajtolná. A cukorgyári répaszelet eredeti, friss állapotában, valamint silózotten, elsősorban a szarvasmarha takarmányozására való. Megfelelő napi fejadagjai a következők: tehén ............................. 20—30 kg igásökör .... 15—20 kg hízómarha .... 30—50 kg növendéküsző és tinó másféléves kortól . . . .15—20 kg A friss és savanyított répaszelet é sertéstartásnál is felhasználható, kiváltképpen a hizlalásnál. Hízósüldők, illetve hízósertések napi fejadagja a következő lehet: 40—50 kg-os süldő . , 2.—2.5 kg 50—60 kg-os süldő . . 2—3 kg 60—80 kg-os süldő . . 3—4 kg 80—100 kg-os sertés . 4—6 kg A répaszelet juhok takarmányozásánál is felhasználható. Kifejlődött juhoknak naponta és fejenként 1—1.5 kg, toklyóknak pedig ugyancsak naponta és fejenként 0.5—1 kg számítható belőle. Nedves répeszeletet melegvérű lónak nem célszerű adni, legfeljebb a hidegvérűnek, de annak is csak 10 kgot meg nem haladó, napi fejadagokban. 10 kg átlagos takarmányrépát körülbelül 12 kg fris répaszelet, vagy 11 kg silózott szelet pótol. A sertések etetésével kapcsolatban jó tudnunk, hogy 12.5 kg szelet 1 kg átlagos darával egyező keményítőértékű. Eszerint tehát 1 kg répaszelet 80 gramm dárával ér fel. A nedves szeletet sem eredeti friss állapotában, sem pedig silózottan az erősen vemhes, a szoptató és a fiatal állatoknak ne adjuk, mert ártalmukra lehet. Minthogy a nedves szelet a takarmányrépánál nagyobb víztartalmú, ezért kissé több pelyvát, töreket vagy szalmaszecskát keverjünk hozá, mint amennyit a felaprított takarmányrépához szoktunk adni. Az egyidejűleg etetésre kerülő széna és szalmaféle, valamint a kukoricaszár kissé több tegyen, mint amennyi a répaetetéssel járna. Mit kell tudni a sertések hizlalásáról Hogyan állítsuk be sertéseinket hizlalásra és hogyan takarmányozzuk azokat? A hizlalási eljárás különböző, attól függően, hogy a sertést fiatalon vagy idősebb, kifejtett korban, illetve, hogy mangalicát vagy hússertést hizlalunk. A fiatal sertés hizlalása sokkal gazdaságosabb, mert az állat ilyenkor nemcsak a ráhízlalással. hanem saját fejlődésével is gyarapszik, vagyis a takarmányt jobban értékesíti. A fiatalon, 3—7 hónapos korban hízásra beállított sertéseknél figyelembe kell vennünk azt, hogy ézek még fejlődésben vannak. Ezen sertések takarmánya nem lehet csak zsírtermelő (szénhidráttarműak). hanem, gondoskodni kell az állati test növekedéséhez szükséges fehérjékről is (izomzat, húselőállításhoz), valamint a mészsőszükségletről (csont növekedéshez, szilárdításához). Az árpában és kukoricában, a két legfontosabb hizlaló takarmányban nincsen annyi fehérje, amennyi a fiatal korban lévő sertés életfenntartásán felül, testének gyarapodásához kell. Azért a kukoricát és az árpát fehérjékben gazdag takarmányokkal kell kiegészíteni. A különböző takarmányoknak egyidőben való etetését takarmánykeverékeknek nevezzük. A fiatalkorú sertések hizlalásához a következő takarmánykeveréket ajánlom: 60 százalék száraz kukorica, 25 százalék árpa, 10 százalék korpa, 5 százalék len- vagy napraforgó-pogácsa. Nem helyes az a hizlalási eljárás, mely szerint a hizlalás elején az állat csak árpát kan. majd későbh csak kukoricát. A kettőt együttesen kell adni a darakeverékben, úgy azonban, hogy a hizlalás előrehaladtával az árpa arányát fokozatosan csökkentjük. Csökkenteni lehet azonban a hizlalás során a fehérjét is. Ha a hízó elérte az egy és negyedéves kort, a korpát és az olajpogácsát fokozatosan elvonhatjuk e keverékből, mert azon túl húsban már nemigen gyarapszik, csak zsírban. A hizlalást természetesen fokozatosan kei! kezdeni. A hizlalás kezdetén e fenti takarmánykeverékből 60—70 kgos sertéseknek, naponta 2—2.5 kg-ot adagolunk. A második hónapban fokozatosan emeljük a napi fejadagot 4 kgig, ezt a mennyiséget aztán igyekezzünk megtartani a hizlalás, végéig. Szakszerűen folytatott hizlalásnál annak menetét időközönként mérlegeléssel ellenőrizzük. így állapítjuk meg, vájjon a feletetett takarmány jól értékesült-e. 100 kg feletetett abraktakarmányra 18—20 kg súlygyarapodás esik általában. Az idősebb sertések hizlalásánál az abrakösszeállítás annyiban különbözik, hogy a kukoricadarát egymagában is etethetjük. Ha azonban nagyon lesoványodott állapotban vannak a hizlalás beállításakor, úgy először húsra kell feljavítanunk, ezért a hizlalás kezdetén az abrakba 5 százalék körüli menynyiségben fehérjedús takarmányt (borsó, olajpogácsa) keverünk. Jő tájékoztatást nyújt mindezekhez a különböző szakirodalom és takarmányozási táblázat. Végezzük a hizlalást annak tudatában, hogy ezzel is népgazdaságunk érdekét szolgáljuk. Kovács Lajos, Lelesz.
