Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-22 / 47. szám

•Siobad

Földműves 1953. november 22.

„Az emberi elme a természet sok titkát már leleplezte és még sokat le fog leplezni, s így terjeszti ki hatalmát felette...” (V. 1. Lenin.)

Gyakran előfordul, hogy egy véletlen találkozás eldönti az ember sorsát örökre. Ez az eset úgy harminc évvel ezelőtt történt a Timirjazev-röl elnevezett mezőgazdasági akadémia diákpraktikánsával. Alexander Petrovval. Azért küldték ot Micsurinhoz, hogy elhozzon egy csomag almafa-óltványt Moszkvába.

Almaiaoltványok Moszkva részére? Az csak természetes, hogy Micsurin nem utasíthatta vissza a diák kívánságát. Ivan Vladimirovics, hazája fővárosának a legjobbat akarta adni, amit egész élete folyamán összegyűjtött. — Habár még márciusi hó fedett mindent, összeszedte a szükséges szerszámokat és elindult a kertbe.

A diákot meglepte Ivan Vladimirovics nagy tudása. Hiszen keveset hallott még akkor róla. Valami nagyon nehezen észrevehető jelek szerint kereste ki az oltványokat és azonnal levagdosta azokat. Micsurin egyik fától a másikig menve, vagdosta le az oltványokat, miközben a diákkal beszélgetett. Kikérdezte őt részletesen, hogy mit tanítanak mostanában a „Tirriirjazev”-ben. Kritizálta, — erős kifejezésektől sem riadva vissza — könyörtelenül kinevette a tudatlanokat és azokat, akik a hamis pópákat: Mendelt és Malthust istenítették. A diák elbűvölve hallgatta szavait. Igen, ő az, a biológiai tudomány óriása, darwinista, nagyobb, mint maga Darwin.

Egy kissé később — miközben segített Alexander Petrovnak a csomagolásban, — Ivan Vladimiromcs vizsgálódva nézett az ifjúra s azt mondta:

— Hallgasson ide fiatál barátom! Ha tényleg komolyan érdeklődik a gyümölcsfák szelekciója iránt, akkor tanuljon megfigyelni és előrelátni. — Ebben van a siker titka! Oltványok az én keresztezéseimből — az alkalmas alap a kezdethez, de mindenekfelett használja ki $£. időt! Gazdálkodjon a percekkel! Mert egész rövid életünk ezekből a percekből áll.

Micsurin nem szívesen tartott nagyhangú erkölcsi előadásokat. Midőn a diákot előkészítette hosszú útjára, egyszerű szavakkal figyelmeztette a nehézségekre s a nagy csalódásokra, amelyek a nemesítőkre várnak munkájukban.

Az időt kihasználni! Micsurin tudta, mit beszél. Ö maga például 32 évet vesztett annak a kérdésnek a megoldására, hogy miért nem élte át a telet egy igen sokat ígérő életerős almafa és csak arra lett a végén alkalmas, hogy begyújtsanak vele. Negyven évig foglalkozott a szurokfenyővel, hogy a végén magnélküli bogyói kapjon.

S. Kanevszkij:

^Tjalalkőzái a q q Hm ölrsös h en

Időveszteség — ettől félt mindenek felett Micsurin a legjobban. Hogy új búzafajtát nyerjünk, legalább 10 évig kell a búzát termelnünk. S néha a termeld egész életére van szüksége, hogy új állandó almafajtát termeljen ki.

Hát várhat-e a szovjet nemesít(1 s vesztegetheti a drága és értékes idejét azzal, hogy vár az első avilmölcsre, hogy csak aztán győződhessen meg az új kitermelt, keresztezett gyümölcsfa értékéről? Hát nem lehet megállapítani az almák értékét, amelyeket a keresztezett fa csak hosszú évek letelte után hoz?

— Lehet — mondotta Micsurin.

Ivan Vladimirovics felfedezte a növények életében lejátszódó csodálatraméltó törvényességeket és nagyon finom különbségeket, amelyek az első pillanatban fantasztikusoknak tűnnek fel.

A nemesítésben az idd kérdése problémájának megoldásánál, sok érdekes biológiai jelenséget talált és ezzel összefüggésben sok merész megállapítást tett. Tanította, például, hogyan lehet a fiatal fa leveleinek külsejéről biztosan megállapítani, milyen lesz a gyümölcs, amit a ft fog teremni. Micsurin biztonsággal állította: „Ha azt látjuk, hogy a fa leveleinek felső oldala a ráncos bőrhöz hasonlít, a másik oldalról bolyhoz s ha a levelek fogócskái kicsinyek' és tompák, az almafától szép és jóízfl gyümölcsöt várhatunk. Ha a fiatal fa leveleit tetű támadta meg, tudhatjuk előre, hogy a fa sokkal jobb gyümölcsöt fog hozni, mint társai.

Micsurin megmutatta az utat, hogy hogyan lehet időt nyerni. Bármilyen fajta is legyen az alma, körte, szilva — jövendő tulajdonságainak megvan a maga sajátossága. Ha az ember ezen sajátosságokat ismeri, nyugodtan cselekedhet: az egyik fát a gyümölcsösben meghagyhatja, a másikat nyugodtan eltávolíthatja.

Mégis, a nemesítők között kevés olyan merész ember akadt, aki Micsurin „kulcsát" munkájában nyugodtan fel merte volna használni. — „És ml lesz, ha az egész dolog egy nagy tévedés? S mi lesz, ha éprzn ez a fiatal, gyenge fácska, amelyet eltávolítunk a külső, gyakran 'nem elégségesen meggyőző előjelek alapján, a végén tényleg egy nemes fajta megalapítója lehetett volna? Hiszen a természet olyan hamis és csalóka? — mérlegelték a helyzetet azok, akik kételkedtek Micsurin „kulcsában".

De a volt akadémiai hallgató, Alexander Vladimirovics Petrov — most már kiváló Sztálin-díjas tudós, —

j mindjárt hitt Micsurin módszerében éj I követte tanítását.

! „Takarékoskodj az idővel" —. Micsurin jelszava az ő jelszava is lett. Irgalom nélkül és nagy biztonsággal dobálja ki azokat a fiatal fákat a gyümölcsösből — már életük második-harmadik évében — mindig csak a levelek külsejéből ítélve. Alexander Vladimirovics a fiatal növény tulajdonságait a levelek alapján és nem a gyümölcsei szerint ítéli meg. Ezt nem azért teszi, mintha a gyümölcsösre sokáig kellene várni.

— Hiszen sokszor előfordul, — mondja Petrov — hogy az első években az almafa kis fanyar gyümölcsöt hoz. Ez engem soha sem tévesztett meg. Biztos voltam a sikerben, ezt nekem megjósolták a fa levelei.

— És tényleg, egy bizonyos idd elmúltával a keresztezett fa meglepően jóízű, nemes almát ad. Felhasználva az „idők kulcsát", s ha a fát levélzete alapján ítéltem, még sohasem jutottam „idd hiányához”, ami oly rákfene, mely a világ minden nemesítőjének a legnagyobb ijesztője...” — mondta Petrov.

A fa gyümölcsfajtának jeleit, melyeket először Micsurin tanulmányozott és felismert, Alexander Vladimirovics gazdagabbá tette és rendszerbe sorozta. Így jött létre egy világos és rendszeres elmélet, melyet egyaránt felhasználhat a kolhoz kertészete és a kutató tudós.

Alexander Vladimirovics például meg tudja határozni a fa dudorai szerint, a levél idegrendszerének ' szép vonalai alapján, hogy érderges-e a keresztezett fácskát tovább neveim. A fiatal növény különböző külső jeleinek összeségébdl Petrov sok évre előre tud következtetni, tudja, hogy gyümölcsei koraiak, vagy késeiek lesznek. Meg tudja állapítani a várható gyümölcs ízét és nagyságát,

Az „idő kulcsa“ a gyakorlati életben

A természet örök törvénye alapján —‘ amelyet Micsurin ismert fel először és amelyet a szovjdt nemesítők munkájukban megdönthetetlennek tekintenek — minden egyes vidék részére, amelynek sajátságos éghajlata van, az éghajlatnak megfelelő gyümölcsfajtákat kell kitermelni. A birjulem állomáson, ahol Alexander Vladimirovics Petrov dolgozik a moszkvai és szomszédos kerületek részére, új gyümölcsfajták és bogyós növények kitermelésén dolgoznak. A birjulevi állomásnak az a főcélja, hogy segítsen a szovhozpknak és kolhozoknak bdter-A. Ljuszkova, Sztálin-díjas sertésgondozónő:

Hogyan neveltünk fel anyakocánként 29 malacot?

A -vologdai kerület „Bugyonnov az egész Szovjetunióban nagy hímévr soktízezer disznót nevelt fel. A kolhoz szert a sertéstenyésztésből. Az évi átl mint tízezer rubel. Az egyik legjobb к Az alábbiakban A. Ljuszkova, Sztálin' hogyan tenyésztik és hogyan hizlalják ban.

ec” kolhozának sertéstenyésztőtelepe e tett szert. Többéves munkája során minden évben nagy jövedelemre tesz agos jövedelem minden koca után több oca évente 35.000 rubelt is jövedelmez, díjas sertésgondozónő számol be arról, a sertéseket a „Bugyonnovec”-kolhoz-A hizlalás sikere sokban függ a takarmány elkészítésétől. A lóhereszénát például nem adjuk egészben, hanem előzőleg felaprózzuk és utána 4—5 órán keresztül füllesztjük. Ettől a széna megpuhul, kellemes illata lesz. A sertések szívesen isszák a zabpárlatot, amely így készül: a szitálatlan zablisztet forralt vízzel leöntjük és 35—40 fokra lehűtjük. A leülepedett zabpépet erőtakarmánnyal keverjük.

A sertéshizlelásnál fontos az állatok helyes tartása is. A hizlalás első napjaiban a sertések napjában másfél, két órát járnak. Később a jártatást egy órára csökkentjük, a hizlalás vég efelé pedig már csak 5—10 percig tart a „séta”. Kolhozunk nagy gondot fordít a sertéstenyésztés feltételeinek megjavítására. Kétszázötven férőhelyes, fűtőberendezéssel, takarmánykonyhával és „étkezdével” felszerelt sertésólat építettünk.

Prémium: 25 malac, 5 mázsa hús!

A sikeres munka évről-évre nagyobb jövedelemhez juttatja a sertésgondozónőket. L. Korotkova 1952-ben csupán prémiumként 19 malacot kapott. A. Anoszova pedig 18-at. Ezenkívül nagymennyiségű sertéshús is jár a gondozónőnek. Én 25 kéthónapos malacot és 5 mázsa sertéshúst vittem haza prémiumként.

Végül ideírom tavalyi eredményeinket: átlagosan 29 malacot neveltünk fel anyakocánként és 160 tenyészsüldőt tenyésztettünk. A gondjaimra bízott anyakocák átlagosan 32 malacot ellettek.

mésű gyümölcsösökkel övezni a fővárost. A kolhozok és szovhozok gyümölcsöseit ezer hektárra szélesítik. Emellett számítanak azzal,, hogy minden munkás és alkalmazott, kolhoztag és családi ház tulajdonosa a háza mellett legalább 15—20 gyümölcsfát kiültethet i

A kertészek naponta sok gyümölcsfát ültetnek és a kereslet a keresztezett fák iránt napról-napra nő. Nehéz elképzelni azt a nagy sürgést-forgást, mely a birjulevi faiskolában tavasszal és ősszel uralkodik, amikor összejönnek a közeli és távoli vidékekről a kolhoztagok, kertészek, valamint a gyümölcsfakedvelők, — valamennyien Micsurin követői. A legnagyobb érdeklődés az almafák iránt van, amelyeket Petrov nevelt.

Az 1950-es évben a birjulevi állomás 40.000 elsőrendű almafát szétküldött a kolhozok és más érdeklődők megrendelésére. Ez csak annyi, mint egy csepp a tengerben.

Minden újdonságról, alig hogy megjelenik Petrov gyümölcsösében, sok

ezer ember vesz tudomást. Amint kivirágzóit „a törpe” miniatűr álmafa :— már az összes kertész — közelben, távolban tudott róla. Hihetetlen gyorsan elterjedt a „csemege” (deszert) almafajta híre is, amely a fehér és barna Kalvilnák a keresztezettje. Ez a fajta azzal a jó tulajdonsággal tűnik ki, hogy már életének ötödik évében kielégítő gyümölcsöt ad:

Az 1950-es év csúcsteljesítmény vdt Petrov munkájában. Az almafák fajtáinak különböző keresztezései most hoztak először gyümölcsöt. Szakértők véleménye szerint legfontosabb a fa ellenállóképessége és a gyümölcs minősége. Elismertek 24 új, jó almafajtát, ezek mind Petrov nevelései, belőlük négy fajtát átadtak tanulmányozás céljából az állami kutató intézetnek.

„Az idő kulcsa”, amelyet< Alexander Vladimirovics Petrov használ az alma fa szelekciójánál, gyorsan és hiba nélkül beválik.

(Az Ogonyok című szovjet hetilapból fordította:

Sík István.)

A kiállítás látogatói érdeklődéssel szem lélik azokat a könyveket, füzeteket, szak- és napilapokat, melyek az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalatok kiadásában megjelentek. Ezek a könyvek és füzetek hozzásegítik a falu dolgozóit a szovjet tapasztalatok elsajátí tásához és alkalmazásához.

PAVEL TICSINA:

€

gy csa

Iád

vagijtml

A malacozás és az újszülött malacok ápolása — munkánk legjelentőségteljesebb időszaka. Ilyenkor rendszerint 24 órás ügyeletet tartunk a sertéstenyésztőtelepeken. Ahhoz, hogy a fiasítás sikeresen folyjon le, idejekorán és gondosan elő kell készíteni a fialtató helyiséget. A malecozás előtt 10 nappal átvisszük az anyakocákat a fialtató helyiségekbe. Minden intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy a malacozás minél gyorsabban megtörténjen. Abban az esetben, ha ez elhúzódik, nem kell halogatni a már világra jött malacok etetését. A szoptatás elősegíti az anyakocáknál a tejképződést, meggyorsítja a malacozást.

Egy esecsbimbóhoz szokjon a malac!

Rendszerint egy órával születésük után helyezzük először az anya alá a malacokat. Nagyon fontos, hogy egy meghatározót csecsbimbóhoz szoktassuk őket! Ez fáradságos munka, helyes, ha két gondozónő végzi. Bizonyos idő elteltével a malacok megtanulják, hogy melyik csecsbimbóhoz tartoznak. Az ilyen tápláláshoz szokott malacok nem lökdösik félre egymást, nem zavarják a kocát.

Nagyon fontos, hogy a malacokat pontos etetési rendhez szoktassuk. Tapasztalatunk szerint kezdetben óránként kell táplálni őket. Azt is figyelembe -vesszük, hogy a kocák szoptatás közben egyik oldalukra fekszenek. így az alsó leszorított csecsekből a tej

gyengébben választódik ki. Ezért az alsó csecsbimbóhoz szokott malacok rosszabbul fejlődnek. Persze, ezt el lehet kerülni: hozzászoktatjuk a disznót, hogy hol az egyik, hol a másik oldalára feküdjön. Ezt elég gyorsan — három napi gyakorlás után — megtanulják a kocák.

Régi tapasztalat, hogy minél gyorsab- - ban hozzászokik a növendékállat az erőtakarmányhoz, annál gyorsabban no és fejlődik. Kéthetes korukban lóherepárlatot itatunk a malacokkal és ez igen hasznos számukra. A lóherepárlatot bimbőzási időszakban begyűjtött és árnyékban szárított hereszénából készítjük. A készítési mód a következő: a lóhereszénát szecskavágón felaprítjuk, kádba vagy dézsába helyezzük, azután forró vízzel leöntjük és két-három óráig állni hagyjuk. Lehüléé után a párlatot átszűrve adjuk a malacoknak.

Mikor egyen a hízó?

Hathónapos korukban hizlalásra fogjuk a süldőket. Ebben a korban még nem szabad megengedni az elzsírosodást, mert ez visszatartja az állat növekedését. Ezért a növendékjószág napi táplálékában túlsúlyban van a lóhereszéna, a nedvdús takarmány és a burgonya. A hizlalás végefelé, amikor a sertések súlya eléri a 200 kilót, az adag csökken. Jelentősen megnövekszik a burgonya aránya: két kiló helyett hét kilót adunk naponta.

Ha ismeretlen útra lépek, az idegen föld messzi táján úgy érzem, mintha nyelvek, népek közt volnék ívelő szivárvány.

Ez az érzés oly megdöbbentő, oly súlyos és oly mélyértelmű, minthogyha zúgva sújt a mennykő s az ág zengést halljuk felelni.

A dörgés száll — minthogyha hívna, ujjongva, zenge, megkettőzve: kemény acél e hangok hídja, mely népet néppel kapcsol össze.

S ki egykor zengtél, mint az égbolt, derülsz és tisztulsz, mint a légkör — ilyen, ha felfrissül a félholt a puszta friss forrásvizétől.

A friss forrásvízből egy korsó — máris könnyebben jársz s üdébben: lám — elsővé lett az utolsó az alig idegen beszédben.

A lágy agyagnál is lágyabben simuló, gyúródó beszédek: bár másképpen csengő szavakban — de mégis ugyanaz a lélek!

Először mint üllőn a patkó, kezedben erre-arra görbéd — s aztán egyszerre hallod, hogy szó! És érted, mint az anyanyelved,

S a nyelv immár nem egyszerű szó, nem lexikonok pusztasága — munkától lüktet, kíntól izzó s oly ismerős, oly kedves, drága!

Erdő, mező — dús, illatos táj: boldogság árad szét a népen.

Csak egy akarat zeng: az osztály — ma éppenúgy, mint egykor régen.

Idegen szó kerül ajkadra s óvod, mintha testvéred volna.

Örjás érzés ez és alapja a proletárosztály hatalmai

Radó György fordítása