Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-22 / 47. szám

KUL 7 Ú R HÍREK fialtad 1953. november 22. FéldmifrwBS A szovjet könyv — a mi tanítónk Vasárnap, november 15-én Prágában a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség kerületi és városi tanácsa konferenciá­ján megnyitották a „Szovjet könyv a mi tanítónk és tanácsadónk a szocia­lizmus építésénél” című akciót. A <on­­ferencián részt vettek ' a prágai kerület könyvtárosai, népnevelői, a kerület szakszervezeti bizottságának, a CsSzBSz-nek és a CsISz-nek kiküldöt­tei, hogy tárgyaljanak arról, mily mó­don nyerhetnék meg dolgozóink köré­ből az olvasók legszélesebb tömegeit, hogy alaposabban és jobban megsze­ressék a szovjet könyvet. A szovjet könyvakciónak az a célja, hogy dolgozóinkban még nagyobb lel­kesedést ébresszen a szocializmus épí­tésére és megtöltse életüket a világ leghaladóbb és legjobb művészetének, a szocialista művészetnek szépségével. Első hangverseny a kolhozban Nem sokkal a november 7-i ünnep előtt a krasznoermejszki körzet Lenin Útja kolhozából a kolhozisták nagy csoportja utazott Sztálingrádba, a Gorkij Drámai Színház előadására. Az előadás után a színészek és vendégek elbeszélgettek egymással. A művészek beszéltek művészi elgondolásaikról, a kolhozisták meséltek falujukról, mely a Lenin-csatoma partján fekszik. — Nagy a mi falunk — mesélte F. Lemesko. ismert pásztor. — Házaink­ban villany és rádió van. Klubunk is felépült már, csak még nem tudjuk felszerelni... Másnap ellátogatott a kolhozba a színészek egy csoportja, és velük — villanyszerelők, ácsok és dekorációs­­brigád. A klubnak szánt helyiségben lázas munka kezdődött. Az ácsok meg­csinálták a színpadot, e festők kifes­tették a nézőteret és az előcsarnokot Eközben a színészek a színház főren­dezőjének F. Sisiginnek vezetésével segítettek a kolhoz kultúrcsoportjának az ünnepi hangverseny előkészítésében A november 7-i ünnepségen villany­fény árasztotta el a klubot. Egymás­után jöttek a kolhozisták családjaik­kal együtt. Megérkezett a színház ze­nekara. A kolhoz kultúrcsoportjával együtt a művészek színvonalas, nagy koncertet adtak — az első koncertet az új klubban, amely azóta is kedvelt szórakozóhelye a kolhozistáknalk. Szovjet szövetkezeti küldöttség indult Moszkvából Londonba, hogy résztvegyen a Nemzetközi Szövetkeze­ti Szövetség végrehajtó bizottságának ülésén. A küldöttség vezetője A. P. Klimov, tagjai T. Sz. krajusin és N. I. Bjelov. A Német Demokratikus Köztársaságban lévő Wemigrode főterén a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 36. év­fordulója alkalmából rendezett ünnep­ség keretében leleplezték Marx Károly bronzszobrát. A helsinki egyetem aulájában november 8-án megnyitották a hagyo­mányos finn-szovjet barátság hónap­ját. Az ünnepség keretében finn és szovjet művészek részvételével hang­versenyt rendeztek. L F. Belza szovjet professzor ünnepi előadása 19Ы novem er 12-én csütörtökön i Zeneművészeti Főiskola aulájában, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap keretén belül, I. F. Belza, a moszkvai konzervatórium kiváló professzora és a zenetudomá,.- ' ismerője, elő adást tartott. Belza vrofessrr r több más sz ~'jet szakta' árral, mint Gon­­csarov, Sirokoiová, Udalcov és ~nlia elvtársikkal meglátogatták köztársasá gunkat. A szovjet szaktanárok a szlo­vák egyetem filozófiai tanszékén tar­tották meg értékes és érdekes előadá­sukat. A Barátsági Hónap keretében Anosov, az ismert és kiváló szovjet karmester fellépésével kitüntette a Szlovák Filharmóniát. Vezényletével bebizonyította a szovjet művészet és kultúra magas színvonalát. Anosov elvtárs beszélgetésében, melyet Cikker elvtárssal, a Zeneművészeti Főiskola pozsonyi professzorával és zeneszerző­vel folytatott, értékelte és bú 'Ita a szlovák zenei művészetet. A hallgatók tonssal As forró köszön­téssel 'üdvözölték Belza professzort, i ...aki ezt ugyanolyan őszinte rokon­­- - szenvvel viszonozta, s egyben a moszkvai konzen'atórium tanárainak és hallgatóinak üdvözletét tolmácsolta- A magas színvonalú és gazdag tartal­mú előadása után. élénk és közvetlen vita fejlődött ki úgy a professzoruk, mint a hallgatók között. A vita során megmutatkozott a szovjet zene és egy­ben az egész szovjet művészet iránti lelkes érdeklődés mely művészet pél­daképe és irányítója a Zeneművészeti Főiskola új kádereinek nevelésében. Belza professzor előadásában meg­lepte hallgatóságát a szláv zene erede­tének valódi és konkrét származási adataival. Erről könyvet is írt és ér­deklődését még jobban elmé' mi akarja, he- rövid időn belül kiad­hassa újabb könyvét a :elenU„i szlo­vák zeneművészetről és zeneszerzők­ről. A vita keretében ctelza p c'sz­­szor még arra is rátért, ho <v a oszk­­vaiak minagy érdeklődést tanú­sítanak operáink iránt, melyek közül Smetana. „L -tt m iyasszony”-a, nagy sikert ért el. Örömmel árják a Szovjetunióban Cikker professzor ú] készülő nemzeti operáját: a „Jáno­­sik”-ot. Ebből az operából alkalma lesz a szovjet embernek közelebbről mng- I isbierkednie a szlovák nép dalaival, I táncaival, népviseletével és egyben a nép életével, lánosik, a szlovák hős és nénvéde’me-ő ideiéből Ezzel is jobban emélyül a szlovák és szovjet népek közötti népművészet ismerete és barátsága. Már előadása elején megnyerte Bel­za professzor közvetlen és őszinte sza­vaival a hallgatóság szít-ét és rokon­­szenvét. Lelkes és baráti légkört ho­zott magával. Bámulatra méltó volt a professzor szlovák tudása, remekül ér­tette a vitázókat. bármilyen hozzászó­láshoz pontosan válaszolt. Mert nem a formáról van itt szó, a nyelvről, ha­nem annak belső tartalmáról, mely egyaránt tölti be a szovjet emberek szívét és a mi szívünket. Mindnyájan, akik a nagy Szovjet­unió leöre csoportosuló beketaborhoz tartozunk, bármilyen nyelven is be­szélünk, a végén megértjük egymást, mert közös programm és cél van előt­tünk — kiépíteni hazánkban a békét és biztosítani a nép jólétét. A kétórás előadás és vita mély nyo­mott hagyott minden egyes hallgató­ban. Űj tudással gazdagította őket, de főleg még jobban fokozta és megerő­sítette a szeretetet és bámulatot a ba­ráti Szovjetunió iránt. Reméljük, hogy ilyen értékes látogatás minél gyak­rabban lesz Csehszlovákiában. Miffek Anna, a Zeneművészeti Fő­iskola hallgatója 3 Gevorg Emin, örrpény költő: Ж Jť>2^JI£rr TUDJA Az apám szűkszavú ember volt mindig, az estéket némán átpipázta, csak olykor-olykor szabta szét türelmét a gazdagok újabb galádsága. Ilyenkor halkan szitkozódni kezdett, hogy tehetetlen, hitvány valahány ... S hogy mire gondolt, mi örvénylett benne, arról még te sem tudhattál .anyám... De tudta a párt — és elindult szaván! ö fogta nyalábba apám szavalt, a ki se ejtett, néma szavakat s a többi apának hangos panaszát, melyhói a nagy-nagy gondolat fakadt, törvénnyé lett: — A szovjetnek — hatalmat. — Békét — a népnek. * — Földet — a parasztnak. Még egyéves sem voltam, életem éppencsak megkezdődött. Sűrűn sírtam, hogy könnyes lett a bölcsőm, kint éhségben egy ember hörgött, valahol éles lövések dörrentek a házomlasztó, ropogó tüzek, j Bitorlók tapodták örmény nevünket, a világ meg — úgy tűnt — néma és süket. Csak a párt hallotta — feszülten fülelt! És rövidesen nyilvános gyűlésen kavart a szavunk százféle jajszót. Anyám hangja és ijedt szívverésem, mint perzselt földünk hörgése, hangzott a párt az élet jelszavává tette, minden akadályt keresztüllépett és viharzó erővel hívott harcba, megmenti az örmény népet. Későbben születtem, történetednek hősi, nyolcadik fejezetében: Október rég beteljesült, s a népek ott álltak már mögötted keményen. Már poklokra küldtem Vrangelt, Kolcsakot, hogy felépíthesd a békés korszakot. Hálás szavakat sosem vártál érte, és mégis tettel, jószóval jövök. Ifjú lángját hozom az első dalnak, mely kicsordult ajkam ívei között, így adja át anyjának a gyermek első bérét, s együtt örvendeznek. Históriádba hősi fejezet íródott, amikor megszülettem, s egy vágy vezeti most a kezemet — az életem vésni papírra, versben. Bár egyetlenegy sora sikerülne, hogy szép korunkra ismerhetnél benne, apámra, rám, az apró gyermekemre! Mert így megyünk az időben tovább- Október olthatatlan, tiszta lángját adják egymásnak fiák, unokák. .. .Fiamat most tettem bölcsőjébe. Mire gondolhat, miről álmodik? így töprengek álmait kísérve... A párt tudja, ismeri álmait. Fordította: Kovács Béla 1 Lcvicsek Béla: Gábor gazda és a keresztsoros vetés Ügy mondják, hogy a nagyon erős emberek tunya mozgásnak, lassú ész­­járásúak és hogy vajból van a szívük. Nem tudom, ki. hogy, van ezzel a mon­dással. de ez egyáltalán nem illik a mi Gábor gazdánkra, hacsak annyi­ban nem, hogy valójában vajból van a szíve. Helyénvalónak tartjuk meg­említeni azt is, hogy jóformán még be sem töltötte a húsz évet. már megnő­sült és házassága után alig fordult a harmadik télbe, Hervainé, a mosoly­gósarcú bába-asszony, kétszer adta ne­ki hírül, hogy fia született Ami pe­dig aV észjárását ille, sosem volt ma­radi gondolkozású, sose volt ellensége az újnak, a fejlődőnek. Mégis, amikor a faluban 1951 őszén megalakult a szövetkezet, tartózkodó magatartást tanúsított ezzel szemben. Annakide­jén, azoknak, akik meg akarták győzni a közös gazdálkodás előnyeiről, azt szokta mondogatni Van két lovam két fiam. meg fürge asszonyom, meg­birkózunk mi az öt hektár földdel magunk is. így múlott el egy év, két év, de Gábor gazda meg műidig várakozási álláspontra helyezkedett Igaz, nem töltötte tétlenséggel az időt. dolgozott becsületesen családjával együtt, no meg azért figyelt nyitva tartotta a szemét, olvasgatott, szemle'ődött, ér­deklődött Egy szóval haladt a fejlő­déssel Nem restéit ..ánajárm a dol­goknak hogy meggyőződjön a való­ságról. Elment még a hetedik halárba is. hogy megérdeklődje a szöixttkezet állasát. Otthon aztán családtagjaival megbeszélte tap -színiatait, mérlegelés alá vette a látottakat a hallottakat A.- idei aratás után vég: c. a renge­teg belső vívódás a sok-sok álmatlanul elto'tött éjszaka meghozta megérlelte a döntő elhatározást hogy belépnek Igaz az asszony az utolsó pillanatban meg mindig szívta a fogát és eltévedt férjet a helyes útra" próbálta visz­­szateritc'ii ' Gondterhelten ilyeneket mondott neki — István hát van neked eszed' .. Most akarsz belépni amikor a többiek éppen kilépnek? Hisz máma hal­lottam hogy öten kiléptek a szomszéd faluban Tisztára elment az eszed? — Éppen most. gyütt meg anyjuk — válaszolta higgadtan es nyujasun Gábor gazda az asszonyának. — Nem hiába vártám én két évig Hogy ma­sok kiléptek majd visszajönnek. Tu­dod, éppen az a tajrasztalat hiányzik nekik amit én szereztem. Ügy lett tehát, ahogy a családfő dön­tött 1953 augusztus végén beléptek a szövetkezetbe. Közvetlenül a belépés után egy este taggyűlésre szállingóztak a falu dol­gozói. A kultúrterem zsúfoltságig megtelt. Ott szorult, a hét új belépő gazdával együtt Gábor gazda is. A gyűlés kezdetét vette Sok apró kérdés vetődött lel. majd az őszi ve­tések előkészítésének a megbeszélésére került a sor. Arra a kérdésre, vesse­nek-e keresztsorosan. hatalmas zsivaj tamadt a teremben Voltak, akik ide­genkedtek az új vetési módszertől habozva csóválgatták i fejüket hngy­­hát egyszerannyi munka, meg hogy nem tetem azon egy szemmel sem több. Mások viszont a fejlettebb ta­gok, akik féltékenyen figyelték orszá­gos viszonylatban a szövetkezel fej­lődését hangosan a keresztsoros vetés mellett kardoskodtak Példának számos szövetkezetét soroltak fel, ahol ragoygó terméshozamot értek el éppen a szov­jet vetesi módszer révén. Ekkor a leg­nagyobb vita hevében Gábor gaz1a szói kért Balázs Samutól a szövetke­zet elnökétől. Balázs Samunak hirtelen felcsillant a szeme Tudta, érezte, hogy Gábor gazda valami fontosat akar közölni. A többiek is hirtelen felfigyeltek és a zaj elcsitult. Gábor gazda némi zavarral küzdve röviden a következőket mondta — Én is amellett vagyok emberek hogy igenis, keresztsorosan vessünk. Felszólalását egy percnyi feszült csönd követte majd a homályos sa­rokból valaki csipkelődő hangon így válaszolt: — No nézd csak, még közénk sem melegedett és már javasolgat, már di­rigálni szeretne. Erre aztán kitört a nevetés. Még magasabbra csapott fel a nevetés hűl­­lama. amikor egy másik tag azzal a gúnyos megjegyzéssel fordult Gábor gazdához, hogy „csak nem csaptál fel agronómusnak?’’ Ha valaki azt hinné, hogy Gábor gazda e megjegyzések hallatára meg­sértődött, vagy dühbegurult, akkor téved. Gábor gazda egyszerűen csat­lakozott a nevetőkhöz, velük együtt jóízűen nevetett. — Ejnye elvtán к — avatkozott most a vitába Balázs Samu. — Hagy­játok végre szóhoz jutni Gábor gaz­dát. A nevetés lassan elült és minden szem rája szegeződött. Ekkor Gábor gazda újra zavarbajött, hisz nem szo­kott 0 annyi ember előtt beszélni, úgy érezte, mintha a sok feléje tüzelő szempár szinte perzselné Kínos hely­zetében valahogy mégis összeszedte magát és újra megszólalt: — Az igazat megvallva, azért java­soltam a keresztsorosvetést, mert ki­próbáltam. — Kipróbáltad? — hördült fel hi­tetlenkedve Bakó Andris veszekedő hangja Már készült is valami gorom­bát nevettetőt mondani de idejében meggondolta Tekintete abban a pil­lanatban az elnök komoly és bíráló tekintetével találkozott. Az elnök ,a pillanatnyi csendet arra használta felf hogy barátságosan Gá­bor gazdához, az új taghoz forduljon akit mindig szeretett és tisztelt becsü­letes hozzáértő munkájáért és kifogás­talan viselkedéséért és akinek mostani felszólalása igén kedvére v lt. — Hát csak ki vele István — báto­rította — ha már egyszer kipróbáltad, mondd meg hogyan történt. Gábor gazda nem hagyta magát so­ka kéretni, de az elnök barátságos hangja felbátorította. Mondanivalója most egyszerre ott égett a nyelvén. — Hát az úgy volt — kezdte, — hogy az erdő mögött a „Hosszúk­ban" elkészitetterri a földet rendesen vetés ala. Hisz ismeri mindenki, olyan , hosszú ez a földsáv, hogy az ember alig tud a végére érni. Jókor regg l kivonultam a családdal, a két fiúval meg az asszonnyal. Hanem az volt a baj, hogy a két szomszéd közben már elvetett és be is boronáita takaroson a földjét. No már mindegy, vakartam meg a fülem tövét, azért csalc beállí­tottam a vetőgépet úgy, ahogy az du­kál. Hosszában be is vetettünk min­den baj és nehézség nélkül. A Pista gyereknek azonban szemet szúrt, hogy kevés magot szórt a gép. Akkor azt mondom neki, ha ez így van, kereszt­be is bevetjük. No az asszonynak sem kellett több. Megtisztelt az mindennek.-csak éppen tisztességes embernek nem. És veszekedve ott is hagyott bennün­ket. összenéztem hát a két gyerekkel dacosan és elszántan és azt mondtam nekik, „azért is bevetjük.” A gyere­kek erre azt felelték, hogy hát igen, vessük. Megpróbáltuk lovakkal, de nem lehetett, mert a szomszédok nem néznének rám jó-szemmel, ha össze­taposnánk a bevetett földjüket. Nem volt mit tenni, minthogy a szekér ol­dalához kötöttem a két lovat, oszt mi meg két kezünkkel nekimentünk a gépnek. Taszigáltuk oda-mse a a keskeny földsávon. Rettentően meg­szenvedtük, de azért bevetettük ke­resztbe is. Már öregeste volt, amikor holtfáradtan hazavetődtünk. Hát így történt — fejezte be kissé elfáradva, mintha újra végigélte volna keserves munkája fáradtságát. A nagy és feszült csend közepette mindenki nagy meglepetésére az öreg Dani bácsi szólalt meg: — Hát azt már elmondtad István fiam, hogy mennyit dolgoztatok a ve­téssel hanem az eredményről még nem szóltál. — Minek szóljak, itt van köztünk Szűcs Ferkó, kérdezzétek meg tőle. — ; Ferkónak a szomszédban ugyanolyan j keskeny földsávon volt a búzavetése Iminí nekem. Csépléskor szándékosan ellenőriztük a termést. Nekem négy mázsa negyven kilóval termett több, mint őneki. Hát ezér1 javaslom en a keresztsoros vetést. És ha tudni akar­játok, — emelte magasra a hangját — ezért léptem be a szövetkezetbe és Szűcs Ferkó is ezért lépett be. Ezt is közösen megbeszéltük. — Ügy van — toldotta meg nyu­godt. higgadt hangján, a komoly, telt­arcú Szűcs Ferkó. aki 11 hektárjával, élő és holt felszereléssel lépett be a szövetkezetbe. — Ügy nőttünk ki mi már a keskeny földsávból, mint a gyermek a ruhájából. Kényelmesebb ruhát akartunk, azért léptünk a szö­vetkezetbe. Ha már felszabadultunk, szabadon is akartunk mozogni Olyan földterületen akartun1. gazdálkodni, ahol a kombájn is úgy jár, mint a madár. Ezért csatlakozom Gábor Ist­vánhoz és javasolom a szovjet vetést. Mindenkire meggyőzően hatott Szűcs Feri határozott kijelentése és Balázs Samu mint már számtalanszor, most újra bebizonyította, hogy elnök a tal­pán. ö volt az. aki először verte ösz­­sze tapsra a tenyerét és a többiek vi­haros tetszésnyüvánitása úgy hallat­szott a kultúrteremben, mint a szik­lák között visszhangzó dal a völgy­ben. Az elnök arca rózsaszínűvé vált az örömtől és hogy betetézze a vitaest sikerét, azt az ajánlatot tette a tag­ságnak, vállalják el a százszázalékos keresztsoros vetést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. — Nekünk — mondotta dallamos, meggyőző hangon — edaig csak jót, csak hasznosa1 hozott, ha a szovjet emberek példáját kör ‘1ük. Köszónt­­sük ezért a keresztsoros v téssel a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat. köszöntsük azzal hogy több ke­nyeret termeljünk hazánk dolgozói­nak. Ezért, csak ezért hogy nekünk jobb életünk legyen, sza dított fel bennünket a npav Szovjetunió. Egyetlen szóval sem kellett többet mondania. A tagság egy emberként újjongó, örömteljes szívvel sza: azta meg a vállalást és < ’ h -г pillanatban mindenki valahogy úgy érezte, mintha megnőtt, mintha megerősödött volna. mé «*, *• V

Next

/
Thumbnails
Contents