Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-08 / 45. szám
4 Fnlrivn#*ff3fi 1953. november 8. ALEXANDER KONONOV: д SZГПО!уПÍjbOП Igaz történet Leninről Egyik távoli szibériai faluból Petrogradba utazott egy Öreg paraszt. Útközben mindenkinek elmondta, hogy Leninhez utazik. Beszélnie kell Leninnel a parasztok életéröl. Sokáig tartott az öreg paraszt utazása, de végül is megérkezett Petrogradbe. Bámul az öreg: látja, hogy az utcákon mindenütt fegyveres munkások állanak. Egy ezred katona vonult el az utcán, zeneszóval. Az ezred előtt nagy vörös zászlót vittek. Az öreg paraszt odalépett az egyik vörösgárdistához és megkérdezte: — Hogy értse ezt az ember? Az meg így felelt: — Úgy, hogy tegnap Óta itt nálunk a hatalom a szovjetek kezében van. Az Öreg tovább ment és mindenkinél Lenin után kérdezősködött. Az emberek azt mondták neki: — Keresd a Szmolynijben' Sokáig ment az öreg. keresztül ez egész városon, míg végre odaért egy óriási épülethez. Az épület előtt máglyák égtek és géppuskák álltak. A géppuskák mellett matrózok és katonák jártak fel és alá. Ez volt a Szmolynij. Megtetszett az öregnek egy fiatal matróz. Egyre topogott a kövezeten a csizmájával és egymásra ütögette a két karját: melegedett. Mert nagyon hideq volt, csípős szél fújt a tenger felől. Odaszőlt neki az öreg: — Lenint szeretném látni! A matróz tetőtől talpig végigmérte és megkérdezte: — Aztán minek akarsz te, öreg Leninnel beszélni ? Azért jöttem, hogy elmondjam neki, hogy élünk mi parasztok. — Eridj öreg a parancsnokhoz engedélyért — mondta a matróz és megmutatta a parasztnak, hogy hová kell mennie. A lépcsőn libasorban álltak az emberek, akik a parancsnokkal akartak beszélni. Piszkosak és csúszósak voltak a lépcsőfokok, — látni lehetett, A jövő nemzedék oktatását és. nevelését a szoxijet kormány által létesített sűrű iskolahálózat biztosítja. Az utóbbi harminc évben közel kilencvenezer kényelmesen berendezett és jól felszerelt iskolát építettek, ezek kétharmadrésze a nemzetiségi szövetséges- és autonóm köztársaságok területén működik. A szovjet köztársaságok nemcsak a többséget képező nemzetek gyermekei számára létesítettek iskolákat. Ha valamelyik köztársaságban sűrűbb csoportokban .élnek más nemzetiségiek, akkor részükre külön iskolákat nyitnak. Az omszki tartományban például egy tatár-csoport él, Részükre tatár tannyelvű iskolákat létesítettek. Ugyanígy a baszkír Autonóm Köztársaságban udmurt nyelven, Krasznodar vidékén örmény nyelven tanítanak. A lenini-sztálini nemzetiségi politika nagyszerű gyümölcsei fényesen megnyilatkoztak abban, hogy a cári birodalom múltban elmaradt vidékei rövid idő alatt iňráqzó köztársaságokká alakultak, amelyekben a népművelés rohamosan fejlődik. A forradalom előtti Azerbajdzsánban például a lakosság 97 százaléka volt írástudatlan, alig volt néhány száz hogy sok nép járt ott az egész nap folyamán. A parancsnok lassan írta meg az engedélyt: a puskához hozzászokott a keze, de a tollat, azt nagyon bizonytalanul tartotta, egyszerre mind az öt ujjával szorongatta, mintha attól félne, hogy elröpüi. Megkapta tőle az engedélyt az öreg paraszt és ment megkeresni Lenint. , A földszinten fegyvereket osztogattak a munkásoknak meg a matrózoknak. Magastermetű, vídámarcú katona osztotta a fegyvert. Egyenként léptek oda hozzá a munkások, matrózok, megkapták a fegyvert, aláírták a nevüket és kimentek az udvarra. Ott csapatokba szervezkedtek és elvonultak. Valahol messze dörögtek az ágyuk: Petrograd alatt folytak a harcok. • Az öreg paraszt megkérdezett egy szép szál katonát, hogy hol van Lenin. A katona mosolyogva válaszolta: — A hatvanhetéé számú szobában A hatvanhetes számú szoba ajtaja előtt vörös gárdista állt őrt: egy nagybajúszú öreg munkás, fekete kabátban és egy fiatal legény, bekecsben. Az öreg hozzájuk fordult: — Lenint szeretném látni. A bajuszos munkás ránézett az öregre és azt mondta: — Menj egyenesen ezen a folyosón. Lenin a nagyteremben fog beszélni. Akkor vette csak észre az Öreg, hogy a folyosón csak egy irányba mentek az emberek. Ment ő is utánuk és a folyosó végén szélesre tárt, fehér ajtót pillantott meg. Az ajtóban tolongtak az emberek. Az öreg elörefurakodott. S alighogy sikerült beférkőznie a terembe, rettenetes lárma keletkezett. Az öreg nem mindjárt értette meg, hogy miről van szó. Körültekintett: az emberek kiabáltak, tapsoltak, sapkáikat lobogtatták. S ebben a parádésteremben köröskörül csupa egyszerű ember volt: katonaköpenyeges, bekecses, matrózzubbonyos emberek. És mind csak egy szót kiáltoztak: elemi iskola. A tanulók száma nem érte el a hetvenezret. Ezenkívül főként csak a gazdagok gyermekei tanultak. Ma közel négyezer általános műveltséget nyújtó iskola működik. Legnagyobb részük hétéves, a középiskolák száma hatvanszor nagyobb az 1914-ben e köztársaság területén működő hasonló típusú iskolák számára. A Litván SZSZK szintén aránylag fiatal a Szovjetunió köztársaságai között. Felszabadulásig a munkásgyermekek legnagyobb része még az elemi iskolát sem látogathatta. Szovjet Litvániában ma minden iskolaköteles gyermek tanul. Rövid idő alatt a felszabadulás előttinek harmincszorosára nőtt a hétéves iskolák száma, a középiskolák száma pedig több mint négyszeresére. A szovjet köztársaságokban állandóan új főiskolákat létesítenek. Az előadási nyelv mindenhol az illető nemzetiség anyanyelve. A Szovjetunió felsőfokú oktatási intézeteiben egyetemein és akadémiáin, 1,442.000 iljú és leány tanul. Ezekből 104 ezer и kózépázsiai köztársaságok főiskoláin. nyolcvanezer a Kaukázuson-túli vidékeken, 216 ezer Ukrajna, — Lenin! Lenin! Lenin! Az öreg lábujjhegyre állt és a terem másik oldalán megpillantotta Lenint. Vladimír Iljics egy alacsony dobogón állt és várt, hogy megszűnik a kiabálás. Aztán felemelte a kezét, csöndet kért. De az emberek tovább kiabáltak. Sehogyse akartak elhallgatni. — Lenin!... Éljen Lenin! " Vladimír Iljics Összeráncolta a homlokát. Aztán nem állta meg — elmosolyodott. A kiáltozás a teremben még erősebb lett. Vladimir Iljics a kezével jelezte, hogy beszélni akar. Még egy keveset várt. Ismét felemelte jobbkarját. Aztán nyilván jobbnak látta nem törődni a zajjal, előrehajolt és beszélni kezdett. S akkor egyszerre az egész teremben csönd lett. — Elvtársak! — mondta Lenin. — A munkások és parasztok forradalma, melynek szükségességét a bolsevíkok mindig hangoztatták, végbement... Lenin az új életről s a szovjethatalomröl beszélt, arról, hogy véget kell vetni a háborúnak, hogy a földet elveszik a földesuraktöl és átadják a parasztoknak... Az öreg hallgatta Vladimir Iljics beszédét, amelynek minden szava érthető volt számára. A terembe egyre több ember jött. És a levegő egyre forróbb lett a sokezer ember lélekzésétől. Az emberek arcáról folyt az izzadság, de ügyet sem vetettek rá ... Lenin befejezte a beszédét. Az öreg parasztnak eszébe jutott a faluja, ahoi be kell számolnia Lenin szavairól. És elindult a folyosón, hogy megkeresse azt a széles lépcsőt, amely az utcára vezet. Valaki megszólította. Az a fiatal matróz volt, akivel előbb az épület előtt találkozott. — No öregapám, — kérdezte a matróz nevetve — hát beszéltél Leninnel az életedről? — Nem — felelte az öreg. — Lenin beszélt nekem az életemről. (Fordította: Sik Endre) köztársaságok népei 37 ezer Litvánia, Lettország és Észtország főiskoláin. A Szovjetunió összes közoktatási kiadásai az 1940. évi 22.5 milliárddal szemben 1952-ben 60 milliárd rubelre emelkedett. Az SZKP XIX. kongresszusa a közoktatásügy újabb felvirágzásának további távlatait jelölte meg. Azt a feladatot tűzte ki, hogy az ötödik ötéves terv végéig a köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a területi és a nagyobb ipari központokban befejezték az áttérést a hétosztályos oktatásról az általános középfokú (tízosztályos) oktatásra, ezenkívül megteremtsék annak a feltételeit, hogy a következő ötéves tervben, minden városban és faluban teljesen megvalósíthassák az általános középfokú (tízosztályos) oktatást. A Kongresszus elhatározta, hogy a középiskolákban meg kell kezdeni a politechnikai oktatást és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket az általános politechnikai kiképzésre. E feladatok válóraváltásánák mélytehető jelentősége lesz a szovjet társadalom további kulturális fejlődésében, hozzá fog járulni a kommunizmust építő emberek műveltségének fejlesztéséhez. Sevgenyij Loktionov: Magasfokú műveltséget értek el a szovjet Hogyan értünk el nagy tejhozamot Elmondotta Sz. A. Kamsilina, a moszk vaterületi Vlagyimir Iljics kolhoz állat tenyésztő farmjainak vezetője. A mi kolhozunk Moszkva környékén van. Kisebb, mint általában a Szovjetunióban lévő kolhozok: mindössze 1200 hektár földünk van. A kolhoz zöldségtermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Öt állattenyésztő farmunkon 350 szarvasmarha, 120 ló, 300 sertés és 2000 baromfi van. A farmokat már csaknem teljesen gépesítettük. Minden istállóban „önitatók", vannak és fejőgép fej. A takarmányelőkészitő helyiségekben gépek végzik a szecskázást, savanyítást, párolást. Az utóbbi években tehenészetünkben igen szép eredményeket értünk el: évenként 700 literre! növeltük egy-egy tehén tejhozamát. A hozam növelése érdekében kezdetben abraktakarmányozást vezettünk be. Ez azonban igen megdrágította az állattenyésztést, különösen i teheneknél. Ezért a szakemberek tanácsára áttértünk a zöld- és nedvdús takarmányok etetésére. Jelenleg a fejősteheneknek 200—250 gramm abrakot adunk egy liter tejre. Kolhozunknak nincs rétje, így kevés a szálastakarmányunk. Télen a takarmányozás céljára sza'maszecskát készítünk, ezt pároljuk, meszezzük és ezzel etetjük az állatokat. A szalmaszecskában azonban kevés a fehérje és ezt a hiányt abraktakarmánnyal pótoljuk. Az állatokat általában istállókban gondozzuk. Nem feledkezünk meg azonban arról sem, hogy az állatoknak mozgásra is szükségük van. Nyáron naponta kétszer: délelőtt és este egy-két órát, télen pedig egyszer, jártatjuk az állatokat. A zöldtakarmányozást mindig május 15—20. táján kezd lük el. Nálunk a „zöld futószalagban” első az ős/iárpakeverék, azután pedig az őszibúzakeverék. Ezután pedig a herefélék is rendelkezésünkre állanak Közben három időszakban, a levágott zöldi akarmányok helyére folyamatosan zaboshükkönyt és borsóbiikkönyt vetünk. A következő időszakban már zahosiuikkönyt, azután Iieresariút etetünk az állatokkal, szeptember vépén pedig zöM énlmUadékot, káposztát, céklalevelet kapnak a tehenek. Május 15-től szeptember végéig minden egyes tehénnek naponta 50—70 kiló zöldtakarmányt adunk .Négyszer etetjük és négyszer fejjük a teheneket, gondosan ügyelünk arra is, hogy az etetés és a fejés mindig ugyanabban az időben történjék. A nagyobb tejhozam érdekében jő munkát kell az állatgondozóknak és fejőnőknek is végezniök. Az év eleje óta úgy osztottuk meg a munkát, hogy két fejőnőhöz 24—25 tehén tartozik. Minthogy a napi négyszeri fejés nagy megterhelést jelent, a fejőnők két műszakban dolgoznak. Munkaidejük tehát nem tart reggeltől késő estig, hanem csak napi 6—7 óra hosszat. A dolgozók érdekeltek a nagyobb hozamban: a terven felüli tejhozam 25—30 százalékát prémiumként megkapják. Így tavaly a fejőnők szorgalmát a munkaegységre kapott juttatásokon felül 42 tonna tejjel jutalmaztuk. dl Qtaqip Október käliészete A szocialista költőnek a valóságot ábrázoló, a világ formálásában résztvevő költészete éppúgy Október gyermeke, mint hőse, a szocializmust és most a kommunizmust építő, szovjet ember. S mint ahogyan ez a hős nem egy népért munkálkodik, hanem az egész emberiség fényes sorsán, úgy Október költészete is kezdettől fogva tudatosan és törvényszerűen gazdagodik és öntudatra ébredt az ébredő népek színeivel, hangjaival. Mint a megöntözött kertben, egymásután üdül fel és nyeri el igazi színét a sokféle virág, ügy gazdagította mindenekelőtt a nagy Szovjetunió sok népe a maga színeivel Október szülöttét, szocialista költészetét. * Asug: Ali, azerbajdzsánt népénekes: Qettití emlékezete Népem vállán a súlyos rab-igát szétzúztad. Áldjuk nagy neved, Lenin. Kezébe adtad fénylő Igazát, s előtte jártál csillagként, Lenin. Termékeny földön terólad zizeg kalász, terólad súg a szél, Lenin. Neved dobálják forrón a szívek: te adtál nékik életet, Lenin. Itt vagy mellettem és fogod kezem, dalomhoz erőt adsz nekem, Lenin. Háromhúros, kopott kis hangszerem örökre néked szentelem, Lenin. Ráb Zsuzsánna fordítása. * * SZÁMIUL MARSAK: Októberi vers Tenger felöl fúj a szellő: Néva vize halkan ver. Az „Auróra” árbócára zászlóerdő szalad fel. Tisztjeit és matrózait szólítja a parancsnok: hallgassák meg az ünnepi, a sztálini parancsot... Tenger felől így fújt a szél s így futott a vizen át, mikor a zsibongó Szmolnlj hallgatta Lenin szavát. Hidas Antal fordítása * H VLAGYIMIR SZÓSZ JURA: £gy az utunk Október dörgött. Messze-messze zúgtak hangjai — éppen harminc éve már. Megharcoltuk a kommunista utat, s ránk tündöklött a hajnali sugár. Lenin kezdte, s velünk van Sztálin: új had kel győzelemre, s ő — előtte jár. Hogy felderüljön fenn a mennyek arca, s a nap vidáman süsse az eget, gátat söpörve, munkás, büszke harcra mellénk álltak az orosz tömegek, így hullt az ellen pusztító kudarcba, tűz, füst, dühödt hab martaléka lett. Mint víg ajándék, zúg a szél a réten, a romladékon húzunk új falat. Forró sas-szárnyunk fellegekbe tép fenn, hogy lent a kertek kiviruljanak, szabad népek közt, boldog kremli fényben Ukrajna úgy kél, mint ez ifjú nap. Már nem riaszt vihar, se balszerencse, száll jól-kovácsolt, új napok sora, s a Párt — a nép erős, kemény gerince — eggyé ölel, s nem hullunk szét soha. S villan a nap, hogy éltetőn jelentse: nem lankad többé zengő sugara! Mit forró éjen csillantott az álom, az mind elénk jött, mind valóra vált'. Utat vertünk a botlató homályon, fénnyel fürösztve felleges hazánk, hogy mint a bíborzászló, szállva-szálljon boldog magasba, századokon át! Harsanj fel, drága földünk, zengve-zúgva, harsenj felénk, te széles, messze sík! Az engedelmes gép akaratunkra mozdítja fénylő acélizmait. A szép munkában oly egyek vagyunk ma, mint amikor a haza harcba híüt. Felhők felett a sziklák bátor orma mutatja utunk — célja, fénye új. Határainkon, hősi láncba fonva, hű őrök állnak mozdulatlanul. Éts ha az ellen új harcba sodorna, akkor az ádáz — önvérébe fúl. Hév sugarunkkal jéghegyekig érünk, fénysugarunktól az éj megremeg. Te nagy Tanítónk, szeretett Vezérünk, köszönjük halhatatlan tettedet, hogy ukrán földön boldogságban élünk — hírt, tisztességet — mindent csak Neked! Mert egy az Utunk! Minden akadállyal készek vagyunk mi szembeszállani: mind-mind egy roppant tábor katonája, mindnyájan egy hős atya sarjai, kinek ha feldöng szíve dobbanása, hű szívünket is véle hallani. Kardos László fordítása * X JAKUB KOLASZ: f3olclog anya Részlet Bölcsődéből viszi anyja haza kisfiát, s duruzsol, míg babusgatja, lágy melódiát: — Bátorszívü kis brigád-tag, nyíló pipacsom, reggel óta csak most látlak, nem sírtál nagyon? Mit? Hogy semmit? Ö, be pompás, lelkem gyermeke, traktoristám, csöpp élmunkás, kolhoz gyöngye, te! Én a kolhoz földjét járom, jó búzát vetek. Gondolkozom sólymocskámon, vájjon hogy lehet? Megmosdatva tisztán, szépen, fénylőn, mint a hold! Sólymocskámnak bölcsödében remek dolga volt. Boldog az én pici kölyköm, bút nem látva nő. Mi a mag a kolhoz-földön, az hazánkban ő. Óvodánk lesz, hogyne lenne, új lesz az idén, vígan futkos, szökdel benne » az én kicsikém. Tudós könyved lesz, de mennyi, mire nagy leszel, és hogy minek akarsz menni, te döntheted el. Gáspár Endre fordítása
