Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-08 / 45. szám
M63. november 8, ftaetftf Földműnk 3 A csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok eddigi eredményeiről Ctibor Stitnický az »Irodalmi Újságban” megjelent cikkéből Közös volt a cseh, szlovák, valamint a magyar nép sorsa és harca. Egyazon iga nehezült nyakunkra egyazon harci rtadó hívott bennünket s egyazon zászló lobogott ragyogó homlokunk fölött. Gazdag és dicső hagyományai vannak a mi népeink szabadságharcának a legendáshírű Dózsa György vezette magyar paraszti ázadástól a kurucfelkel ésen keresztül, amelyről még ma is énekel a szlovák népdal, egészen a proletárforradalomig, amikor a mi népünk szeretettel, lelkesedéssel fogadta a magyar Vöröshadsereget es a szlovák nemzeti felkelés partizánharcáig. amelyben már izzóvá kovácsoltuk büszke jelenünket, nemzeteink barátságát és közös utunkat a szebb jövő felé. A cseh. szlovák és a magyar nép felszabadulása, amely a dicsőséges Szoyiet Hadsereg műve. olyan győzelemmel tetőzte be az évszázados közös harcokat, amilyent még eddig nem ismert a történelem Ez a győzelem megnyitotta az utat nemzeteink számára a tartós, mély barátság és együttműködés felé Hiábavalóak voltak a burzsoá-nációnál istá к és az ártalmatlanná tett irredenta csoportok kísérletei, a csehszlovák és a magyai nép széttaposta ezeket a darázsfész keket és vaskézzel töri le mindazt, ami régi és rossz, ami a letűnt úrivilág örökségeként még fékezi közös kapcsolatainak elmélyítését. A dolgozó nép és a munkásosztály nem állt egyedül harcaiban Nemzeteink irodalmának legnagyobbjai műveikkel a nép mellett álltak s milliók vágv&it. az eljövendő új világót énekelték meg, azt a világot, melyben sem az emberek, sem a nemzetek közt nem lesznek már urak és szolgák. Ezt bizonyítia a mi forradalmi költőnk. Janko Kráľ találkozása Petőfi Sándorral, abban az időben, amikor a két forradalom céljai sok tekintetben kü lönböztek egymástól, a közös ügy nagykárára. Mindketten, költői és emberi mivoltukban is. a népi mozgalmak élén állva, ugyanazokért a nemzeti és osztálycélokért daloltak és haltak meg Az ilyen nagv találkozások gvümölcse az a válasz is. amelyet Hviezdoslav adott Ady Endre Magvar Jakobinusok dalára Ady az uralkodó osztá lyok által szított nemzeti gyfilölkö dés idején ezt mondja: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz .Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh szláv bánat Mindigre egy bánat marad ... . j . Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi. elnyomottak összetörtek, Magyarok és nem-magyarok? Ezekre a magyar részről elhangzott bátor, jós szavakra Hviezdoslav ugyanolyan bátran felel Adynak ajánlott költeményében: Hisz mindnyájunkat kínoz itt a gazság s lessük, jön-e a megváltás, a más- A mélybe nyomtak gőgös szazadévek; ügyünk közös, hát jöjjön az igazság: mondjuk ki: nem kell ez a koldus élet . . . támadj fel: többség, éhes óriás! S Ady üzenetével teljes harmóniában. a végtelen éj sötétje idején, megjósolva a jövő fényességét, így fejezi be a költeményt: S nem lesz több elnyomott s megvert. — A bátor testvéri béke ú] parancsot ád: jog s kötelesség egy lesz; aki munkál jóllakva kél az érdem asztalától; és anyánk nyelven friss madárdalunk száll; zengve a dolgos haza májusát... A közös harcokról beszélnek József Attila fordításai, Petr Bezrué és Jiri Wolker költeményeiből s erről beszél két legnagyobb proletárköltőnk. Jó zsef Attila és Jiri Wolker barátsága is, abban az időben, amikor a nép börtönévé ’ett Horthy- Magyarországon nem volt hely a cseh szó, s különösen a kommunista cseh szó számára Petőfi. Ady és József Attila költői szava a mi népünket is vezette, megsokszorozta forradalmi elszántságát, akaratát, hogy kivívja a győzelmet: a szabadságot és a kenyeret. Csak a munkásosztály győzelme, csak a Kommunista Párt politikája, amelyet a proletár nemzetköziség eszméi hatnak át. nyithatta meg nemzeteink életében a korlátlan alkotómunka. az együttműködés és kölcsönös segítség útját, az irodalmi kapcsolatok területén is. Ki ne ismerné nálunk ma már Mikszáth Kálmán regényeit és elbeszéléseit. amelyekben annyi szeretettel festi meg az egyszerű szlovák embert is ki ne szeretné nálunk Móricz Zsigmondot. aki olyan boldogan járt Csehszlovákiában és akit a mi haladó ifjúságunk mindig lelkesen és szeretettel üdvözölt S ugyanezt mondhatjuk Jókairól is. akinek emlékművét, amelyet a nacionalisták lerombo'tak most újra visszaállítottuk Komáromban. A legjelentősebb munkát azonban a felszabadulás óta a nagy magvai klasszikusok költészetének fordítása terén végeztük el A prágai könvvpiar ünnepnapja volt Petőfi Sándor köl teménveinek gazdaP válogatáséi kiadá sa. Kamil Bednár és Ladislav Hrad skv fordításában Ez a könyv ló váló gatásban és jó fordításban ismerteti meg a cseh dolgozó néppel a forrada lom viharmadarának dalait A jövő év elején jelennek meg Petőfi versei szlovák fordításban a cseh kiadásnál is gazdagabb válogatásban és a magyar költők legjobb tolmácsa, Ján Smrek, kongeniális fordításában. Petőfi lírai versei mellett elbeszélő költeményeit is lefordítják már. Megjelent a Bolond Istók és az Apostol, rövidesen kiadják a János vitézt és még több elbeszélő költeményt is. Petőfit nem most kell bemutatni népünknek, hiszen is- 1 meri eredetiben és régi fordításokból j is. ismeri Illyés Gyula könyvéből, valamint azokból a legendákból, amelyek Petőfi szlovenszkói utazásai és pozsonyi tartózkodása idejéből még ma I is élnek a nép ajkán Éppen ezért fogadják nálunk olyan nagy lelkesedés, sei Petőfi műveinek minden újabb fordítását. Ady Endre verseivel is megismerkedett már a felszabadulás előtt a csehszlovák nép De jó válogatásban és méltó fordításban csak a felszabadulás után kerü'tek Ady versei a dolgozó nép kezébe, amikor megjelentek Prágában Ady válogatott versei František Halas és Vilém Závada fordításában és Pozsonyban még gazdagabb válogatásban. Ján Smrek fordításában. A magyar költészet tolmácsolása terén a legnagyobb meglepetés József Attila verseinek szlovák-nyelvű megjelenése volt. „Nem én kiáltok” cí- I men. Ján Smrek költő, aki forditásaií bap József Attila költészetének min- I den szépségét, tömörségét, acélos kej ménységét s ugyanakkor játszi könynyedségét és zeneiségét is híven viszszaadta. olyan munkát végzett, amelyet jelentős tettként kell értékelni Mert József Attila kötészete, amelyet hazánkban kevéssé ismertek s amelyet a felszabadulás után, csaknem a szó szoros értelmében, felfedeztek, megoldja költészetünk időszerű kérdéseinek egész sorát és bizonyára további felvirágzására is hatással lesz. E sikerek után. amelyekkel szívesen büszkélkedünk, néhány szót, kell szólni arról is, unit még nem végeztünk el Ki kell adni a többi magyar klasszikus költő verseinek gyűjteményét, elsősorban Arany és Csokonai verseit ki kell adni a mai magyar költészet jó áttekintést nyújtó, antológiáját. Az új magyar költészet Radnóti Miklóstól. Gábor Andortól és Illyés Gyulától egész a fiatal költőnemzedékig. nem eléggé ismeretes nálunk Folyóirataink csak rendszertelenül mutatják be és nem mindig szerencsés válogatásban annak ellenére, hngv ez a jelentős érjtékfí költészet nagy figvplmet és ér- Idek'ődést érdemel. Ezeket a hézago kát bizonyára kitölti a magyar költők most készü’őben lévő nagy antológia ja. amely cseh és szlovák nyelven fog megjelenni Addig is amíg ez az an jtológia megjelenik, magam is hozzá szeretnék járulni a magyar költészet lobb megismertetéséhez, egy már készülőben lévő gyűjteménnyel, amely a felszabadulás utáni magyar költészet keresztmetszete lesz. Változtak az évek Szeretem a földet, apám is szerette és egy nagy halom pénzt kölcsönkért telekre Kendőiébe tette anyám a sok bankót, s úgy nyitott a grófnál vasas, nehéz ajtót ..Tessék ez a sok pénz hatalmas Méltóság, én lept/ek az első ha mérik a rónát.” „Jól van asszony jól van. Legyen úqy, mint mondja, én is úgy akarom ötezer a holdja." A sok pénzért nekünk csak két holdat mértek és azóta sokai változtak az évek... Szántottunk vetettünk két kövér tehénnel, rá egy esztendőre már csak egy gebéivel Szilken volt a termés de bőven az adó a gebéért vedig jött a véqrehaitó ... Azután mi történt én már le sem írorri rmg a toliamat is ökölbeszorítom ... És méqis .. -. és méqis szeretem a földet apám is szerette de már én nem kérek kölcsönpénzt telekre. Csurilla József. A XIX . és XX. század magyar képzőművészetének kiállítása Bratislaválan A Szlovák Nemzeti Képtár és vele együtt az egész szlovákiai kultúrközónség örömteli pillanatokat élt át ezekben a napokban. I. J. Rjepin, XIX. századbeli orosz művész ra.jzkiállításának megnyitása után vasárnap, november 1 én a Rázus-parton levő Szlovák Nemzeti Képtár kiállítási helyiségeiben megnyitofták a testvéri Magyar Népköztársaság képzőművészeti kiállítását A kiállítás megnyitásán '•észtvettek Anton Nedved', a Megbízottak Testületének alelnöke. Ernest Sýknra. iskolaügyi megbízott Füredi József. a Magyar Népköztársaság főkonzulja a diplomáciai testület tagja I F Berjezinnel. a Szovjetunió főkonzuliéval az éjén továbbá magyar vendégek Aradi Nóra. a Magvar Néjiköztársaság kultuszminisztériumának képviselője és Dózsa Farkas szobrász, valamint Bratislava széles nvilvánossága. A XIX és XX század magyar képzőművészetének kiállítása valóban gondosan válogatott értékes és jellegzetes műveket foglal magában a magvar föld művészetének utolsó 150 éves alkotásaiból A kiállítás egyike azoknak a minőségileg és tartalmilag is legprezentációsahb képzőművészeti kiál'tásoknak amdvek Magvaroiszágró] külföldre kerültek. A kiállítás nagy értéke az. hogy a magvar képzőművészek művei szocialista tartalmúak és formájuk nemzeti, ami kitűnő alkalmat nvúif a szlovák képzőművészétté! való összehasonlításra. Anton Nedved1 a Megbízottak Testületének alelnöke ünnepi megnyitó beszédében kiemelte hogv milv fon- ' tos a művészet szerepe az új emberért és a békéért folyó hamban Füredi József, elvtárs a Magvar Népköztársa ság brat’s'avai főkonzuiia a kiállítás ieleptőcégét méltatva mmutatott ar ra bogr» ez a kiá'Htás még iobhar megerősíti a népeink közti barátsági • (Mtiti&fLtiafLia Irta: Aczél Tamás Jártam a Szmolnijban, abban a teremben, ahoi harminchat esztendővel ezelőtt, egy fergeteges éjszakán, megszületett a fiatal szovjetállam első két törvénye — a békéről és a földről. A terem ma is olyan, mint annakidején, csak éppen csendes. Az asztal, amely mögül Lenin beszélt, piros posztóval letakarva, a padsorok ahol a katonák, matrózok, parasztok ültek — üresek; a képzelet mégis benépesíti oillanatok alatt a termet: fegyvercsörgés, hangos kiáltozás, vitatkozás, majd egyszerre csend lesz: Lenin jött be. Aki a Szmolnijha lép, egy életen át nem felejti el azt a pillanatot; mintha maga is végigélte volna. Harminchat év múlt el azóta. Ez a világot formáló harminchat esztendő a legszebb s küzdelmekben bizonyára leggazdagabb korszak, az emberiség j történetében. Egy nép nőtt fel ezalatt, bámulatba-ejtvén a világot. Bárhol iár is az ember a Szovjetunióban, csak erre tud gondolni; amikor először léptem, egy enyhe téli estén, a lágyan hulló hóesésben a Vörös Tér köveire, úgy éreztem, hogy a történelembe lépek, az emberiség valódi történetébe Attól kezdve nem hagyott el ez a gondolat, amerre jártam, mindenütt ennek jeleit lestem. Ötünk nem fukarkodott megmutatni a felnőtt nép, a felnőtt ember győzelmeinek emlékoszlopait. Az út, amely egy nép ünnepétől, a dolgozó emberiség ünnepéig vezetett, hosszú volt, örömben, fájdalomban, áldozatban és eredményekben gazdag A szovjet emberek, ha végigpillantanak ennek a nagy időnek történetén, boldogok és büszkék lehetnek — kezük munkája nyomán, vérük hullása nyomán születik az új világ. A hazaszeretettel csak egyetlen egyértékű érzést ismerek: a proletárnemzetköziség érzését, tudatát. S hogy a szovjet ember fejjel kimagaslik a világ népei közül, az tán azért is van, mert tudja, hogv minden égtáj dolgozói olyan mélységes szeretettel veszik körül, amelyet a történelemben még egy nép sem mondhatott el magáról. A háborús uszítok, a vér és könny „lovagjai” azt hiszik, hogy naprólnapra szorosabb láncokat fonnak a szovjetállam teste köré, azt remélik, eljön az az idő, amikor megfojthatják Valóban fonódik a lánc a Szovjetunió köré, de ez a lánc nem az imperialista vérebeké, ez a népek lánca, ez a sze- j retet gyűrűje, új hatalmas fal, amely j sebezhetetlenné, elpusztíthatatlanná te- í szí a szovjet emberek munkáját. A j szovjet emberek erősek, de számíta- ! nak a népek erejére, akaratára. Bizal- ! műk még szilárdabbá kovácsolja ezt a láncot. Ez a bizalom azonban nemcsak erőt kell, hogy adjon nekünk — felelősséget is jelent. Amikor Grúziában jártam, egy kis kolhozfaluban, egy fiatal asszony azt kérdezte tőlem: hogyan harcolnak a mi asszonyaink a békéért. Moszkvában a Sztálin autógyárban, egy komszomolka hasonló kérdést szögezett nekem; fiataljainkról érdeklődött, munkájukról, küzdelmükről, eredménveikről. Amikor Petőfi _ szavait meghallgattuk grúz nyelven — meghatódtunk Amikor asszonyaink békehareáról, fiataljaink munkájáról érdeklődtek — megrendültünk. A szovjet emberek nemcsak azt tudják, hogy a világ valamennyi becsületes dolgozójának figyelme feléjük irányul, munkájukat figyelik, eredményeiket sajátuknak vallják — azt is tudják, hogy ők is felelősséggel tartoznak azokért az emberekért, akiknek hite, bizodalma bennük van. Ezt a gondolatot senki nem írta le semmiféle törvénykönyvbe Ez mindenkinek szívébe van írva. S ezért hatalmasabb a szerződéseknél, amelyek el akarják pusztítani, erősebb az egyezménveknél. • amelvek le akarják ovűmi, fénye ezért győzi le a sötétség erőit. Sokan szeretnék, hogy a népek félienek a Szovjetuniótól. De a népek egyre kevéshhé hisznek a háborús uszítóknak. Am van félnivalójuk azoknak, ikik fenik a kést, hogy hátbadöfjék ■íunkaközhen. van félnivalójuk azoklak, akik „védelmi övezeteket” épienek ki. hogy onnan támadjanak A .„vú'tiiniň ereiét égőén az jelzi, hogv i ellenségei félnek tőle. De a népek szeretik a Szovjetuniót, minden kézzelfoghatót megmozdítanak, hogy kifejezést adjanak ennek a szeretetnek. Emlékszem, egy teljes délelőttön jártunk azoknak a termeknek a sorát, amelyekben a Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára küldött ajándékok ezrei állnak. Mindnki azt küldte, amit a legkedvesebbnek, legszebbnek tartott. Egy kínai partizán madártoliakból készítette el hosszú és fáradalmas munka árán Sztálin arcképét — a fényes tollak nyomán fénylő mosoly kerekedett. Egy francia anya kivégzett fiának egyetlen megmaradt emlékét, apró sapkáját küldte el, egy spanyol asszony néhány rögöt arról a hantról, amely alá férjéi temették, aki a falangisták elleni küzdelemben esett el. Mindezt a pénz és profit megszállottái értéktelen semmiségnek tartják és kincsnek nevezik azt, ami sokemelet mélységben, vas- és acélpáncéllal körülvéve ott fekszik egy new-yorki vagy londoni bank pincéjében. De a szovjet nép hálás ezekért az ajándékokért, mert tudja, hogy az egyszerű emberek legszentebb érzései fűződnek hozzájuk. Október eszméinek, Lenin-Sztálin gondolatainak nem lehet határokat állítani a földön. Nemrégiben hosszasan beszélgettem egy hazánkban járt fiatal francia békeharcossal, Raymonde Diennel. Raymond mesélte ezt a történetet Az idén, július 14-én, a Bastille lerombolásának évfordulóján tüntetni ment Párizs népe. A katolikus lányok szövetsége is az utcán volt. Velük megy egy fiatal katolikus lány, Christiane Radlernek hívják. Ez a fiatal lány addig sohasem politizált. Ezen a napon elfogták a rendőrök. Bevitték és megverték. — Kommunista vagy? — Christiane Radler nemmel válaszolt Tovább verték. Csaknem egy hónapig tartott a vallatás. Amikor kiengedték, első útja a baloldali lányszövetséghez vezetett. — Vegyetek fel — mondta. — köztetek akarok harcolni. Október eszméi erősebbek a gumibotnál és az ág.vúnál. Sok ilyen hangot idézhetnénk. A béke erőinek növekedésé világszerte, a kommunizmus építésének lendülete a Szovjetunióban — ez az oka és forrása ezeknek a hangoknak. Harminchat esztendővel ezelőtt a fiatal forradalom nagy vezére, Lenin elvtárs békét ajánlott a világnak. A Szovjtunió azóta nem szűnt meg következetesen harcolni ezért a célért, megragadva minden alkalmat, hogy elhárítsa az emberiség feje felett lebegő veszélyt. Akkor egyedül, elszigetelten, idegen és ellenséges államok gyűrűjében élt — és kiharcolta a győzelmet. Ma testvéri, baráti népek veszik körül, a szocializmus és a béke fiatal rohambrigádjai. Az Októberi Forradalom harminchatodik évfordulóját népünk munkával köszönti, eredményekkel ünnepli. A mi népünk soha, a legsötétebb elnyomása idején, sem szűnt meg harcolni a szabadságért. A tűz, amelyet elfojtani igyekeztek minden rendű és rangú árulók, gyakran fellobogott, a vörös kakas gyakran felrepült a kastélyok tornyaira s fénye messzire bevilágította az éjszakát. Ezek a napok történelmünk legszebb napjai, ünnepek — a névtelen hősök s a bátor vezérek ünnepei. De a szabadságot, a békés munka lehetőségét Október csapatai, Sztálin katonái hozták el nekünk. Aligha véletlen, hogy nagy nemzeti ünnepeink mellett — ennek a forradalomnak ünnepét ma már sajátunkként üdvözöljük, sajátunkként köszöntjük. Nemzeti ünnepünk lett az Októberi Forradalom napja — mert eszméi bennünket is vezetnek, sikerei bennünket is lelkesítenek. Ma már százmilliók tudják és holnapra újabb százmilliók fogják megérteni, hogy Október nélkül, a Szovjetunió nélkül, a szocializmus győzelme nélkül nem keletkezhetett és nem fejlődhetett volna ki az a békemozgalom, amely hívatva van arra, hogy szembeszegüljön a kalandorokkal és j megvédje a békét. j Nem tudok szentebb és felemelőbb I hivatást, mint ennek a tábornak katonája lenni, nem ismerek nagyszerűbb feladatot, mint ezért a célért küzdeni Büszkén vállaljuk ezt a harcot. Olyan korban születtünk, amelyben minden út Október végső győzelméhez, a kommunizmushoz vezet.
