Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-01 / 44. szám

10 Féldmtnes 1953. november í. Időben végzett őszi mélyszántással a jövő évi bő termés biztosításáért! ЖтЖШЖШ1ШЖШи1НЖтМ1ШтЖЖЖ1Ж1Ш1ЖШШтШШЖЖ111ШЖЖЖЖЖЖ1ЖЖШЖ1ЖЖЖ11ЖЖЖЖЖЖЖЖЖМЖЖШ1ЖЖЖЖЖЖШ1Ж1ЖЖЖЖЖ11ЖЖЖЖЖЖМЖНЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖЖМШйН Védjük őszi vetéseinkét a gabonafutrinka csócsárolója ellen A gabonafutrinka aratás után a tar­lóra pergett maggal táplálkozik, majd lerakja tojásait a földbe. A tojásból kikelt ivadék, vagyis a csócsároló elein­te a kipergett magból kikelt, úgyne­vezett árvakelásböl táplálkozik. Amikor a kizöMült tarlóhántást leszánijuk, a csócsa lót is a földbe temetjük, de ott nem pusztul el, hanem hamarosan a felszínre furekodik. A koplalást jól bír­ja, eltengődik addig, amig új őszi ve­tés nem kerül a volt gabonatáblára. Ez esetben mintegy szájába visszük a táp­lálékot. Ha azonban nem vetünk u­­gyanabbe a táblába őszi gabonát, a csócsárosó vándorolni kénytelen és ha a közelben friss őszi vetést talál, azt támadja meg. Minél közelebb éri el az új gabonát, annál könnyebb a sora. Ilyenkor a csócsárolót mindig e gabo­natábla szélén találjuk meg Ez biztos jele annak, hogy bevándorlás esetével állunk szemben. Ha ellenben a volt ga­bonatáblába vetettünk újból őszi ga­bonát, a csóesárolólepte foltokat szer­teszórva a tábla belsejében találjuk. Ilyenkor helybenmaradás esete forog fenn. A csócsároló veszedelmes gabonael­­!eo6ég. A fiatal vetés zsenge levelét tövig lerágja. Ha ellenben már több le­velet fejlesztett a gabona, csak egy-A poros országúton megrakott pót­kocsik haladnak. Messziről nem tud­tuk elképzelni, mi is lehet a Kocsin magasra felhalmozva, ami szinte vilá­gít. Közelebbérve látjuk, hogy káposz­ta. De még milyen káposzta.' Nem ritka a 12—15 kilogrammos fej sem Megtudjuk, hogy a nádszegi '•zóvet­­kezeti tagok termelték. Seszták, elv­társ, magabiztosan Ш a káposztától tornyosodó kocsin. Aki elhalad a ko­csi mellett, szó nélkül nem állja■ „Jaj, de gyönyörű káposzta” — szólnak a járókelők. A nádszegiek viszik az ál­lomásra a kilencedik vagonnal. Csak 3 vagonnal kellett volna beadniok. de ők 15-re is kiegészítik, mert jut a Lő káposztatermésből. — Nagyon sok káposztát becdtunk a koraiból és a nyáriból is — mondja Seszták elvtárs, a szövetkezet egyik kertésze. Majd tovább folytatja• — A bő termés titka az, hogy először is nem. elégedtünk meg holmi csenevész vetőmag fajtával, mert tapasztalatainl azt mutatták, hogy az ilyen vetőmag­ból. — akármilyen jól is elkészítettük a talajt, — csak kisfejtt káposzták fej­lődtek ki. Vetőmagot Negyedről sze­reztünk be, mely község híres a ká­posztatermelésről. A vetőmag fajtája „balinkai” volt. A palánta előnevelé­sére ősszel érett sertéstrágyával javí­tottuk a talaj minőségét. A mélyszán­tás után pedig érett, baromfitrágyát szórtunk rá. Ez tavasszal simító, tár­csa és borona segítségével bele került a talajba. A talajt négyszer lenenge­­reltük. A síma talajba 10 centiméter széles sorokba március 18-án vetettük el a magot, öt nap múlva kikelt és eg j levelet húz be a gabanető mellett a földbevájt meredek aknájába, kieszi a puhább részeit, ellenben a levél ke­mény rostjait meghagyja és kócssze­­rűen összegyömöszöli. A csócsároló elleni védekezés tulaj­donképpen a megelőzés, Ezt pedig a szakszerű agrotechnika szigorú betar­tásával érhetjük el. Ennek teendői: a tarlóhántás, a kizöldült tarlóhántás alá­­szántása, a keverószántás, az őszi mély­szántás elvégzése és a helyes vetés­forgó követése. Kis foltokról a kártevő továbbterje­dését úgy akadályozzuk meg, hogy a­­zokat egy ásónyom mély és másfél á­­sónyom széles olyan árokkal vesszük körül, amelynek külső falát simára és meredekre dolgoztuk ki, s ebből min­den reggel a belehullott csócsárolót felszedjük. Biztonság okáért az árok fenekét szórjuk be idegméreggel, hogy a belehullott csócsároló vele érintke­zésbe jusson, s elpusztuljon. A csócsárolót még a pusztítása ele­jén kell ártalmatlanná tenni. Figyeljük tehát őszi vetéseinket, hogy baj ese­tén az irtás munkáját mielőbb meg­kezdhessük, hogy az annyira fontos kenyérgabona megmentése károsodás nélkül biztosítva legyen. a hideg időjárás ellenére it gyorsan fejlődött. Május első hetiben meg­kezdtük a palánták kiültetését, ame­lyeknek törzse csaknem hüvelyk­­újjnyi vastag volt. Puskás Elekkel kinn a kertészetben találkoztunk, aki egyébként szűkszavú ember. — s milyen módszert alkalmaz­tak az ültetésnél? — kérdezzük. — Megtudtam egy negyedi ember­től, hogyha nagyfejű káposztát aka­runk termelni, akkor nem kypavál hanem ásóval kell fészket készíteni így is csináltuk. Az ásót kétszer bele merítettük a földbe, kifordítottuk ké‘ oldalra, az így keletkezett mélyedésbe fél lapát apró istállótrágyát tettünk amelyhez osztravai salétromot is ke­vertünk. Az apró istállótrágyát, mű­trágyát és a két oldalra kifordított földet összekevertük. Az így elkészí­tett fészket két hétig üresen hagytuk pihentettük s az előnevelt nalántát utána ültettük bele. Mivel a tavasz bővelkedett esős időben, a palántákat egyszer öntöztük meg a palántázáskor amikor еду-го-• palánta fél liter vizel kapott. A káposztapalánták 08 száza léka megéledt és napról-napra roha­mosan fejlődött. Háromszori kapálá-t kapott. — Afőst végezzük a káposzta felmetszését, szüretelését. Mindig az érett fejeket vágjuk. Eddig hektáron ként 350 mázsát takarítottunk be, de a még növekedésben evő fejeke' hagy­juk, mert novemberben is fejlődnek A részben leszüretelt hektárokon még lehet vagy 100 mázsa káposztánk ami annyit jelent, hogy az idén 450 má­zsás hektárhozamunk lesz káprsrté- I bói. s. G, GAZDANAPTAR RENDKÍVÜL VIGYÁZZUNK az őszi mélyszántás minőségére, mert az őszi mélyszántással nemcsak a talaj táp­anyagkészletét növeljük és növényeink részére a szükséges csapadékot tarta­lékoljuk a nyári hónapokra, hanem így a talaj fizikai szerkezetét is javítjuk. Az őszi mélyszántással morzsalékossá tesszük a talajt. Az idejében végzett őszi mélyszántásnál nagyon fontos a gyorsaság is. Fogattal mindig bizony­talan az őszi szántás befejezése. A ké­sést elkerülhetjük, ha már most min­dent megteszünk annak érdekében, hogy a gépek teljesítőképességét töké­letesen kihasználjuk, vagyis két mű­szakban végezzük a mélyszántást. ♦ Erjedés után az újbort gyakran vizs­gáljuk meg. Különösen ügyeljünk ar­ra, hogy rendellenes változás ne Kö­vetkezzen be. A töltögetést kezdetben hetenként, később kéthetenként ismé­teljük meg. Gondos töltögetéssel az újbor virágosodásra és ecetedésre való hajlamosságát nagymértékben csök­kentjük. Ha a borgazdasági tisztasági követelményeknek legmesszebbmenőén eleget teszünk, a bor fejlődését biztos alapra helyezzük. ♦ A káposzta savanyítása A másodosztályú, nyers, eltartásra, vermelésre nem alkalmas káposzta a savanyítás által tárolhatóvá válik. Min­dig kellemes, jóízű és vitaminban gaz­dag tápláló eledel. A szedésnél megsé­rült, kissé hibás és nem tetszetős fe­jeket használjuk erre a célra. Feldol­gozása gondossággal és körültekintés­sel mindenütt elvégezhető, különleges berendezés nélkül. Vigyázzunk azonban mert a nagyon zöld fejek nem adnak megfelelő minőségű és főleg tetszetős savanyított káposztát. Néhány fej na­gyon hibás, rothadt-foltos káposzta e­­gész nagymennyiségű káposztánkat tönkreteheti és megrothaszthatja. A fejeskáposzta nyári fajtái csak néhány hétig tarhatók el savanyítással. ♦ Magtárban a gabonazsizsik most hú­zódik el téli pihenőjére. A fel, burko­lat, gerendák stb. részeit agyaggal, ce­menttel, vagy gyantás fűrészporral töm­jük be, hogy a kártevőket kirekesztve búvóhelyükről, megnehezítsük életle­hetőségüket. ♦ A fiatal gyümölcsfák törzsét nyúlrá­­gás ellen náddal, vagy tüskés gályák­kal kössük be. Szalmát, vagy kukorica­szárat erre a célra ne használjunk, mert a mezei egér belefészkel és az fogja megrágni. A gyümölcsösben a lehullott lombot, valamint gyümölcsöt gyűjtsük össze és semmisítsük meg, illetve használjuk fel Új telepítéseknél, vagy pótlásoknál csak teljesen egészséges ás kártevőktől mentes g у ümöl cs f a csemeték et ültessünk ki ♦ A tél beálltáig minden üres anyako­cát bügassunk be! Az őszi búgatások előnye többek kö­zött az, hogy az ebből származó ellé­­sek a következő év január és február hónapjára esnek. Ez igen lényeges, mert mire a malacok választásra kerülnek, addigra kitavaszodik és így a válasz­tott malacok és süldők igen kedvező tartási viszonyok közé kerülnek. Az ellések idejét a búgatásokkal úgy irányítsuk, hogy ahol téli malacozásra alkalmas istálló áll rendelkezésre, ott azok zöme januárra essék, ahol viszont az istállók nem a legmegfelelőbbek, inkább februárra. ♦ A baromfiélösködők nem ismerése és a baromfiak gondatlan kezelése e­­redményeképpen egész baromfiállomá­nyok is tönkremehetnek. Éber figye­lemmel legyünk tehát a baromfiélöskö­­dőkke! szemben és" lépjünk fel ellenül* a védekezés minden eszközével. Főleg e belső élősködők — a bélfér­gek okoznak komoly veszteségeket Ezek az állatok beleiben élősködnek és sok tápanyagot vonnak el az állat szér­­■ vezetéből. A súlyosan bélférges tyúkól I beszüntetik tojástermelésüket, a iö- I vendékállatok pedig fejlődésükben visz­­szamaradnek még a legbőségesebb ta­karmányozás mellett is Vannak bizonyos takarmányok ás a­­nyagok. amelyek feletetése után a bél férgek eltávoznak az illetőkből ”■ például a zúzott fokhagyma is. Növendékmarliák őszi és téli nevelése A nevelés módjára és kiváltképpen a takarmányozás milyenségére befolyás­sal van a növendékállat kora, tenyész­­értéke. jövő rendeltetése és különösen ivara, nevezetesen, hogy üszőt, tinót vagy bikát nevelünk-e. Ezért az az el­járás. amely helyes és gazdaságos az egyik esetben, helytelen és pazarló le­het más esetekben. Vannak azonban olyan irányelvek, amelyek minden e­­setben feltétlenül helyesek és betar­­tandók. Ilyen alapelv a többi közt, hogy mi­nél fiatalabb a növendék, annál gon­dosabb kezelést és annál jobb takar­mányozást kivan. A fiatal növendéket értékes, fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag takarmá­nyokkal bőségesen kell táplálni, hogy ki tudjuk használni a fiatalkori, jóval nagyobb fejlődési erélyt és kedvezőbb takarmányhasznosítási képességet. A növendék fejlődésében sohasem szabad törésnek, fennakadásnak bekö­vetkeznie. a súlygyarapodás és fejlő­dés állandóan tartson, csak ennek üte­me és mértéke lesz a kor előrehalad­tával bizonyos határig kisebb. A taka­rékoskodás a takarmányokkal, a neve­lés qazdaságosságára törekvés sohasem mehet el a koolaltatás, a fejlődés meg­­akasztásának határáig ’ A növendékszarvasmerha nevelésében az újabb tapasztalatok szerint az el­választás és az egyéves kor közti idő­szak sokkal fontosabb, mint ezt eddig feltételezték. Az elválasztás utáni időszakra nézve tehát az legyen az irányelvünk, hogy a növendékeket törésmentesen nevel­jük, állandó súlygyarapodást és fejlő­dést biztosítunk, vagyis jól, de ne drá­gán neveljünk. Minden növendékmarhára nézve fon­tos alapelv legyen, hogy minél termé­szetszerűbben, edzve és egészségesen neveljük. A rosszlevegőjü istállóból mindennap jussanak ki e szabad leve­gőre és ott mozogjanak. A tenyésztők gyakran hajlamosak annak megállapí­tására. hogy rossz az idő és ezen a címen egész napon át az istállóban ma­rad a növendék. Pedig csak a valóban nagyon zord és kedvezőtlen időjárás e­­setén megokolt a növendék állandó is­tállóban tartása. Még télen is szinte mindennap van egy-két óra, amikor ki­engedhetjük a növendékeket a szabad­ba. Az edzve nevelt növendéknek hosz­­szú, bozontos szőre lesz, a jó! tartott jószág még zsírt is rak le bőre alá s így védekezni tud a hideg ellen. Nem elég a növendéket azonban csak kien­gedni 3 szabadba, hanem gondoskodni kell mozgatásáról is. A nevelésnek egy további általános alapelve. hogy a növendék takarmányo­zásának alapja a széna- és nedvdús ta­karmány legyen Minél fiatalabb a nö­vendék, annál több és jobb szénát ad­junk részére. Minél gyengébb a széns. annál fontosabb, hogy a kiegészítése adott silótakarmány valóban kifogás­talanul jó legyen. Eléq jó szénapótló a silókukoricából készített szilázs, de már a kukoricaszárból készült silóta­karmány csak idősebb növendék adag­jába való. A bő káposztatermés titka NOVEMBERI TERVÜNK A méhek téli betakarása A víz körforgása a kaptárban a tél fo­lyamán. Vigyázzunk méheink téli nyugalmára A méhek által kilehelt széndioxid ha­tása a telelésre Termeljünk több viaszt Készítsünk I ázilag kaptarakat. A méhek fontossága a herefélék be­porzásánál. Tapasztalt méhészek naplójából. Méhészeink leveleiből — hozzászólá­sok a vitához Apró hírek. Brencsik Alajos naszvadi méhész hozzászólása a vitához Bátorkodom Szíjjártó méhésztárs ál­tal felvetett kérdéshez hozzászólni Szerintem « kijáró nyílása függ a kaptár nagyságától és fajtájától. Fon tos, hogy a kijárónyílás megfeleljen « méhek életkörülményeinek, vagyis kel­lő nagyságú legyen, hogy a levegő csere biztosítva legyen. Tehát termé­szetes, hogy a nagyobb kaptárnál na­gyobbat, a kisebb méretűnek pedig kisebb kijáró nyílást hagyok. Például, ha a kaptár 35 cm széles, akkor 25 cm hosszú és 2 és fél cm magasra ha­gyom a kijárónyílást. Ha nagy hideg van, vagy a család gyengébb, szííkebb­­re veszem, mert lehet szabályozni. Ha megengedik, én к feltennék egy kérdést, akii szintén vi*« tárgyát ké­pezhetné, és szívesen bocsátkoznék. eszmecserébe aésérmeivür médAstddr­samrnal. Kérdés: — Hol heíyeaeállk d « Imára nyílást « kaptárban? Kedves (Ámutóinh! Amint látjátok, a vbte mefmduh, sőt már újabb kérdés к akad, amit tisztázni szeretnénk, Helyes a kérdés és szívesen fogadunk új kérdéseket, azonban a helyszűke miatt először tisztáznánk az első kérdést, azután a többit. Kérünk benneteket, ne zárkóz­zatok el, bátran írjátok meg tapaszta­lataitokat, segítsétek я vitát kifejlesz­teni, hogy mielőbb t-ketázm tudjuk e kérdést.. (A msrkettrtthég meggefipeéee) Jelentés a méhméreg elvonásáról 1952 nyarán résztvettem mint szak­értő a Ninyo Gábor elvtárs, méhészeti szaktanító és a Szlovakofarm méhésze, valamint Oravecz konstruktőr kérésére a méhméreg elvonásánál. Ezen alkalom- ^ mai szerzett tapasztalataim és megfi­gyeléseim a következők: A méreg elszedésénél Oravecz elv­társ által szerkesztett villamosáramra berendezett készüléket használták. A készülék lényege abban áll, hogy fel— ingerli a méheket, amelyek a fullánk­jaikat beszúrják a készülék talpazatán elhelyezett puha anyagba. A méreg el­­szedése legerősebb repülés közben tör­ténik és a mérget csak az öreg mé­­hektöl szedi el. (Dr. Schönfeld szerint az öreg méh méregtartalma 0.3 gr, a fiataloké 0.2 gr, viszont mások állítása szerint a röpméhek 0.35 gr és a fiata­lok 0.25 gr méreggel rendelkeznek.) Ezen készülék előnye a többi — ed­dig ismert — készülékekkel szemben a következő: 1. A mérget csak az öreg méhektől szedi el, melyek több méreggel rendel­keznek és már koruknál fogva ki­használták őket s élettartalmuk rövid. (A méh átlagos élethossza a munkaidő­ben 35 nap). 2. A készülékei kétféle módon hasz­nálhatjuk a) olyan talpanyag használatával, a­­melyböl a méhek fullánkjaikat nem ké­pesek kihúzni és amely elpusztítja ó­­ket, b) olyan íalpanyag használatával, a­­melyből a méhek kihúzzák fullánkjai­kat és nem pusztulnak el. A tiszta mé­reg beszívódik a talpazat anyagába tisztán, üledék, méz és bélsár nélkül, viszont az előbb említett anyag hasz­nálatával a fulánkkal együtt kihúzódik a végbél és a gyomor is. 3. A munka ezen készülék használa­tánál sokkal gyorsabb, mint a villa­mosáramra berendezett első fajta ké­szüléknél, amelyekbe a méhek elpusz­tultak. . Ha számbevesszük, hogy egy kg méh (körülbelül 9—10.000 méh) ad 3 gr mérget, akkor az említett felü­lettel 2 gr mérget lehet szerezni. Ezen műtét mellett több mint egy kg méh veszti életét, mert a méhek a méreg szagával annyira föl vannak ingerelve, hogy fullánkjaikat beleszürják a körü­löttük lévő tárgyakba (munkás ruhá­jába és más anyagokba, amelyből a fullánkot kihúzni nem tudják). (Megjegyzés: A méh a fullánkja el­vesztése után él még 4—8 óráig, elég gyakran 10—15 órát, némely esetben 68 órát is. A. M. Kovalev: Spravoéník péelovodstva, 1951, Celchozgiz, Mosz­kva). A másik próbát olyan talpanyaggal hajtottuk végre, amelyből a méhek ful­lánkjait kihúzhatták. A méreg elsze­­dése után megállapítottuk, hogy a tal­pazaton ottmaradt a méhméregnek egy világosabb, átlátszó üledéke és u­­gyanazon készülék egész talpazatán csak 9 fullánk maradt vissza. Ez azt jelenti, hogy a méhek fullánkjaikat csak kitörölték az anyagba, berme hagyva a mérget. A méheket ez a ké­szülék is felingerli és fullánkjaikkal támadnak mindenre, ami csak mozog, vagy nem mozog. Az ilyen méregel­­szedésnél a fentemlített okok miatt az elsőhöz viszonyítva a méheknek esak 30 százaléka pusztul el. Dr. Prásek laboratóriumi megalapí­tása szerint ezen a módon nyert mé­reg súlya 0.5 gr, a készülék térfogatá­nak 31X 8 cm területén. A méregtöbblet azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a méfck, amelyek a fullánkjaikat letörölték a talpazatba elröpültek, szabad helyet hagyva a kö­vetkező méheknek. Az első esetben a méhek nem tudtak kiszabadulni a tal­pazattól, elhullottak rajta és nem hagy­tak szabad teret az utánuk következő méheknek, amelyeket időnként 1* kel­lett söpörni a készülékről. A másik mód szerint a méreg sze­désének az az előnye van, hogy a mé­hek, amelyek már egyszer leadták mér­güket, egyes szerzők szerint újabb mérget termelnek, melyet 9 napon be­lül ismét elvehetünk. Ezen mód mel­lett az arányszám a fiatal és öreg mé­hek között nem bomlik meg és a mé­hek továbbra is végzik rendes munká­jukat. 3 kg méreg előállítására 200—850 jól kezelt méhcsalád szükséges. Egy családból átlagosan évenként 5 kg méhtől lehet mérget elvenni. Egy '-g méh az említett módim ad 3 gr mér­­get. így 200 család 5 kg-onként, va­gyis 1.000 kg méh évente 3 kg mérget ad. I. Natsbv, Péetyee KIS HÍREK Gubin A. F. és Halifman I. A. kisér­­' eteket végeztek annak megállapítására, bogy hatással vannak-e a dajkaméhek íz általuk felnevelt Hasításból kelt mé­hek tulajdonságaira. A kísérletek be­bizonyították, hogy a dajkaméhek a 'áplálékkal (mirigyváledékkal) az álta­nk nevelt méhek egyes faji tulajdon­ságait megváltoztatják. (Pcselovod­­ztvo, 1953. 3.). ♦ A krasznodari méhészeti kísérleti á4-mmáson olyan anyaszállító zárkát szer­kesztettek és vezettek be a gyakor­latba, amelybe szállítás idejére fflg mé­­zet lehet adni. Az így szállított anyák hosszú ideig tartó utat kibírnak min­den káros hatás nélkül. (Pcsekyvod­­sztvo, 1953. 4Д. Az alacsonyabb hőmérsékleten való telelfetést vezetnek be a Szovjetunió élenjáró méhészeteiben szerzett tapasz­talatok és a Méhészeti Kutatóintézet kísérletei alapján a középső területe­ken. A telelőhelyiségekben az eddig ajánlott +4—6 fok Cellius helyett 0—12 fok Celsius hőmérsékletet tar­tanak. Ilyen hőmérsékleten a telelés jobb. Kevesebb az elhullás és a fo­gyasztás is. (Pcselovodsztvo, 1952, 11.). ♦ Kosár Jánosinak ven 28 Isftogcemm szavatolt minőségű méhviasza eíaad. Érdeklődni lehet akár lévé! átjéa, regg személyesen 1«. Olm: ßnwMjvmi, Ny*­­m át ». Mám.

Next

/
Thumbnails
Contents