Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-07-12 / 28. szám
1953. július 12. Földműves Petőfi Sándor orosz nyelven M. Zenkevics cikkéből f Gyúr cső István: Petőfi Sándor a nagy magyar költő nevét már a múlt század 50-es éveiben jól ismerte Oroszország demokratikus értelmisége. Első műfordídítóinak egyike, Mihájlov, a Nyekrászov-féle „Szovremennyik” (Kortárs) belső munkatársa volt. A költő és forradalmár, Csernisevszkij és Dobroljubov jóbarátja, kényszermunkán halt meg. A cári Oroszországban Petőfi költészete a cenzúra miatt nem terjedhetett el. Forradalmi versei csak az Októberi Forradalom után jelenhettek meg. Kiadásra került egy versgyűjteménye Lunárcáárszkij fordításában, megjelentek „Válogatott költeményei” a Pravdakiadónál és külön kötetben szatirikus versei' „Rongyos vitézek” címmel. Azután válogatott verses és prózai műveinek egy terjedelmes kötete mutatta be a szovjet olvasóközönségnek azt a Petőfit, aki — mint Vorosilov, a szovjet küldöttség vezetője, az 1948-as forradalom századik évfordulója alkalmából rendezett budapesti ünnepi gyűlésen mondotta — „Kossuth harcostársa, nagy hazafi, a szabadságszeretö magyar nép dalnoka volt". Az Állami Szépirodalmi Kiadó most fejezi be Petőfi Sándor összegyűjtött müveinek négykötetes kiadását. Az első kötet a költő korai, forradalomelőtti verseit öleli fel az 1842- 1846 közötti időszakból, a második kötetbe a költő kiforrott versei kerültek az 1847—1849-es forradalmi évekből, a harmadik kötet elbeszélő költeményeit tartalmazza. A negyedik kötet, amely hamarosan szintén megjelenik, a költő prózai műveit, naplójegyzeteit és hősi egyéniségét oly nagyszerűen kidomborító leveleit adja közre. A verseket és az elbeszélőkölteményeket fordító költői munkaközösség jelentős és eredményes munkát végzett. Ismert szovjet költők is fordítottak Petőfi-verseket: Nyikoláj Tyihonov, Miháil Iszákovszkij, Számuil Mársák stb. Az új kiadásban a szovjet olvasó olyan fordításokból ismerkedhet meg a magyar költővel, amelyek nemcsak pontosak, de költőiek is. Petőfi Sándor összegyűjtött müveinek megjelenése után jogosan mondhatjuk, hogy a magyar forradalmár-költő most már gigászi nagyságának teljében, lángeszű alkotásának gazdagságában, sokrétűen tárul fel a szovjet olvasók milliós tömegei előtt. A szovjet olvasóközönség megértette és nagyrabecsüli Petőfi költészetének mély népiességét, egészséges életörömét, vérbeli realizmusát, lángoló forradalmiságát. A szovjet olvasót különösen az vonzza, hogy Petőfi mind költészetben, mind életében következetes forradalmi demokrata volt: lánglelkü magyar hazafi, aki azonban nem zárkózott szűk nemzeti keretek közé és népének szabadságáért vívott forradalmi harcát, nem választotta el más népek harcától. A költő tisztán látta, hogy „tart a harc” és „most eszmék küzdenek”. Petőfi széles politikai látóköre átfogóvá és napjainkban is időszerűvé teszi költészetet. A költő versei száz év múltán is „teli torokból” zengenek és megragadják minden idők olvasóját. Alekszej Szurkov a szovjet olvasók sokmilliós tömegének érzéseit fejezte ki, amikor azt mondta, hogy „Petőfi Sándor költészetének szelleme közel áll a szovjet nép 'leikéhez”. t Üj kenyér ünnepére Új kenyérnek ünnepére hallgassák meg versem, mindnyájunknak jó munkáját én is hadd köszöntsem. Szabad ország boldog népét ne érje búbánat: örömünnep ez a mai, öröm az országnak. Aratásunk, begyűjtésünk jó munkabírással bevégződik jó időben vidám mulatsággal. Szóljon hát a rigmus sorba, ki mit végzett, felsoroljuk, megvizsgáljuk rendre, vidám versbe szedve. Vizsgák a moszkvai iskolákban A moszkvai iskolákban körülbelül félmillió tanuló teszi most le évvégi vizsgáit, illetve az érettségit. , A vizsgák első napjai arról tanus®kodtak, hogy a moszkvai iskolák pedagógusai jelentős eredményeket értek el a fiatal nemzedék nevelésében. A TASZSZ tudósítója látogatást tett я 135. számú középiskolában, a szovjet főváros 600 iskolájának egyikében. Viktor Sarapov, az iskola igazgatója közölte, hogy ebben az iskolában több mint ezer tanuló vizsgázik, közülük 80 tizedikosztályos növendék érettségi vizsgát tesz. — A most véget érő tanév — hangsúlyozta az igazgató — nagyjelentőségű volt az iskola szempontjából. A XIX. pártkongresszus útmutatásait követve a tanári kar tevékenyen résztvett a politechnikai oktatás bevezetésében. Az iskolában laboratóriumokat, .műhelyeket, technikai köröket létesítettünk, amelyekben a tanulók gyakorlati ismereteket szereznek. Május 1-én például ünnepélyesen üzembe helyeztünk egy vízierőmű-modellt, amelyet a tanulók készítettek. A miniatűr vízierőmű áramot adott. A VIII. osztály tanulói egy vegyészeti kombinát modelljét készítették el. A tantervnek a politechnikai oktatással kapcsolatos elemei fokozzák a tanulók érdeklődését a technika és a természettudományok iránt. Az iskolában megalakult a fiatal fizikusok köre. A kör tagjai laboratóriumi kísérleteket folytatnak, előadásokat tartanak és különféle kísérleteket mutatnak be. A 135. számú iskola érettségiző növendékeinek többsége műszaki főiskolán folytatja tanulmányait. Köszöntjük az új kenyérrel hazánk munkásnépét, Pártunkat és kormányunkat és S világbékét. Köszöntünk az új kenyérrel Zápotocký elvtárs, szép hazánknak híl fiai leszünk mindig, meglásd. Mert a mi szövetkezetünk minden dolgozója egyet akar, jobb munkával a békét megóvja. Példa erre versengése az egész országnak, fokmérője ez a verseny a jó beadásnak. Nézzünk végig a mezőkön, búza-, árpaföldön, mit végeztek és mit végzünk, a valóság döntsön. Nem kérkedünk olyan módon, ami nem történt meg; Ezer példa közül párat íme, hadd említsek;.. De mielőtt rátérnénk a dolog velejére vessük szemünk a gépekre, csillogó ekékre. Vegyük számba, ki segített? Szabadságunk óvta az a Párt, mely hu osztályunk zászlóhordozója. :.. Köbölkúton történt, nem is olyan régen aratás elején, érés idejében, őszi árpát "vágták, jó meleg nap tűzött, reggeltől estéiig fölöttük időzött. Dús kalászok között táncolt a napsugár Halász József kezén, szép barna homlokán Berregtette gépét tíz óra hosszában, tizennyolc hektár lett este a nyomában, legn ám, de tarló, mert hát ennyit vágott végig az agregát: dűltek a kalászok. Óragrafikonja kétszázötvenhét lett, versenyfelhívása nem maradt ígéret. — — Menjünk más vidékre, bár nem kell keresni, egymásután látjuk, hogy eredmény jön ki. Negyven mázsa árpát egy hektárról vettek Perbetén a tagok de nem is hevertek őszi mélyszántáskor, mert az eke vasát mélyen beeresztve, vágták a barázdát, így tettek Hetényben, Magyarbélen, Gyulán, hatalmasat ütve az ellenség során. Vagy nézzük Peredet, Barci László éppen hiteles szóval mond dolgokat ekképen: „Dohányból tizennégy mázsa a hozamunk, nem hinném, hogy másban talán lemaradunk. Turcsányi Mária, Danada, Hovanyec, és még több mint ötven, aki eleget tesz annak, hogy jó gazda legyen a csoportba’': — nálunk bizony frissen járnak a dologra. — Király Kati éppen a minap említi, hogy a paprikaföld bizony rövid néki és lehetne hosszabb vagy inkább szélesebb, mert hát Urbán Mari, akivel versenyt megy! így van ez minálunk” — beszél Bárczi elvtárs;.; ■— Nemcsak ott, másutt is, említhetnénk Csákányt, Sziegl Máriának munkaérdemrenddel díszítették mellét, nem holmi kereszttel. Háromszáztíz hektár bátor vállalását túlszárnyalja messze, látjuk bátorságát. Nem gyávább társa ott Fajno, a kombáinos, úgy ül a koimánynál. szinte röpül, szálldos az árpatengerbeú, huVamzik c. gépe: — ilyen emberekkel szilárdul a béke. — kultürhi'rek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból Festményeket és szobrokat vásárolnak a kolhozok A moldáviai kolhozparasztok gyakran látogatják a Moldáviai Szovjet Művészek Szövetségének képszalónját és szobrászati műtermeit, gyakran vásárolnak és rendelnek festményeket, szobrokat, rajzokat. Sok moldáviai művész dolgozik a kolhozok megrendelésein. Vasziljev, Bancsivan és Gamburd a Virágzó Moldávia nevű kolhoznak készítenek egy nagyméretű festményt, amelynek ugyancsak „Virágzó Moldávia” a címe. Elkészítik a kolhoz kiváló dolgozóinak portréit is. Egy sor portrét rendelt az Új Élet kolhoz is. A ,-,Micsurin”-kolhoz számára egy festmény készül ezzel a címmel: „Szőlőszüret a kolhozban”. Ój balett Az elmúlt héten a tbiliszi állami opera és balettszínház új balettet mutatott be, amelynek címe: „A békéért” A balett szerzője két Sztálin-díjas művész, David Toradze zeneszerző és Vahtang Csabukiani, a Szovjetunió népművésze. A balett a szovjet nép hOsi harcát mutatja be a Nagy Honvédő Háborúban, valamint a népek küzdelmét a békéért az egész világon. Első érettségi a békéscsabai szlovák gimnáziumban 1949-ben alakult meg Békéscsabán a szlovák gimnázium. Tizenkilencen ültek az első osztály padjaiban —95 százalékuk munkás- és parasztszármazású — most valamennyien eljutottak az érettségi vizsgáig. ‘ A békéscsabai szlovák gimnáziumban ma 75 fiatal tanul anyanyelvén. Az érettségizők az osztályvizsgát 3.8 tanulmányi átlaggal fejezték be, három kitűnő tanuló van közöttük. Néhány nap mulvá befejeződik az írásbeli. Az érettségiző szlovák fiatalok közül 17 tovább tanul pedagógusnak, mérnöknek, orvosnak készül. Szobrot állítanak Budapesten Dimitrov elvtársnak A bolgár munkásosztály nagy tanítójának és vezérének, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának. Geotgi Dimitrovnak Budapesten a róla elnevezett téren szobrot állítanak. A bronz mellszobrot a bolgár főváros, Szófia tanácsa ajándékozta a budapesti városi tanácsnak. A szobor talapzata már elkészült és I a Dimitrov-téren az emlékmű helyét- I is kijelölték. A szobor leleplezésére I junius I8-án Georgi Dimitrov születésének 71-ik évfordulóján kerül sor. IBIE<GYfl]JTE§ Irta: Vlagyimir Kraszilscsikov Prosin figyelmesen szemügyre vette a soffőrt. Iván szélescsontú. pirospozsgás arca azt tanúsította, hogy sohasem panaszkodhatott egészségi állapotára és orvossal csak a sorozáson találkozott. amikor személyi lapjának minden rovatába ez a sokatmondó szó került: „Alkalmas”. Vonásai mindennaposak, álla nagy, gömbölyű, kissé pisze orrán bőven tarkállanak a széplök, okostekintetű szürke szeme derűsen csillan ki napszítta, sűrű szemöldöke, alól, meredek homloka makacsságra vall, haja sűrű, vörösesszOke. — Egyszóval százszázalékos tankolás mellett egy teljes fordulót tudnál megtakarítani? — élénkült fej egyszerre Fjodor Szergejevics. ..Milyen pompás emberek ezek a mieink1 — gondolta. Ilyenekkel lehet dolgozni. Ha téved is az ember ... helyrehozzák, ha valamit nem veszünk észre, figyelmeztetnek. A legfontosabb pedig az, hogy szívvel dolgoznak”. — Ide hallgass, barátom! Te javasoltad azt az új rakodási módszert is? — Igen is, nem is ... — szólt zavartan Iván. — Én csak az ötletet vetettem fel. Most minden egyes menetben fél tonnával többet szállítok. Most Iván törte meg a csendet. — Ma nem jutottam hozzá, hogy rádiót hallgassak. — Kommunistákat fogtak pörbe Amerikában — szolgált felvilágosítással Prosin. mert úgy érezte, hogy útitársa tőle várja a híreket. — Kommunistákat? — Iván elkomorodott. — Ezek szerint félnek a magunkfajtától, ezért hurcolják bíróság elé őket — Párttag vagy? — csodálkozott Fjodor Szergejevics. — Komszomolista vagyok... az egyre megy. Én is velük tartok a háború ellen ... Torkig vagyunk vele! — és Iván arca még jobban elkomorodott. — A háborút is el lehet kerülni — jelentette ki Fjodor Szergejevics, miközben tekintete a hullámzó (rozsföldeket simogatta. — Hej! — sóhajtott fel Iván. — Ha rajtam múlna ... — Éppen rajtad is múlik ... — Prosin újra Ivánhoz fordult. — A kutyák attól félnek, akinek vastagabb a fütyköse! — No, ha így van — mosolyodott el Iván — rajtunk nem múlik a dolog. Akármennyi gabonára is van szükség, mi mind elszállítjuk ... Nézd csak meg, Nyikita mi van a tömlőkkel? Kopik ám a gumi, Fjodor Szergejevics! * * * ... Iván éjjel-nappal száguldott Krasznaja-Nyiva és a begyűjtöhely között. Alvásra is csak a be- és kirakodás között jutott ideje, de még ilyenkor sem mindig. „A gép szereti, ha gondozzák, kenegetik. ápolják” — így tanulta valamikor a hadseregben és erre tanitotta most brigádja soffőrjeit is. Iván saját tapasztalatból győződött meg, hogy a gép kegyetlen bosszút áll minden felületességért, hanyagságért, — ezért aztán valahányszor megállapodtak, valósággal végigszaglászta teherkocsiját. száguldott is a „Zisz”. mint a repülőgép. Tizenegy óra volt, amikor Krasznaja Nyivába visszaértek. Iván meghagyta, hogy rakják meg a kocsit. Maga pedig hazasietett, jó étvággyal megvacsorázott. A bőséges vacsora után elálmosodott. de mégis erőt vett magán, felállt az asztal mellől és kiment ellenőrizni, rakják-e már a gabonát. A csillagos augusztusi éjszaka melegen borult fölé s tele volt hangokkal. Szellő suhant át a kerítés melletti körtefák ágain. Valahol tücsök cirpelt. A víz zuhogva ömlött alá a vízimérő duzzasztógátjáról. A szomszéd faluból mélabús, kedves dal csendült feléje: Hűs. illatos éjszaka hullik a rétre Kinyílik az aimavirág .. . Kire vár a szíved — bevallod-e végre? Kit sz'lit a harmonikád? Amióta nem látta Surát. egyre csak reá gondolt. Vájjon hová tűnhetett? Égyszeriben valami melegséget érzett a szívében — mintha csak fényesebb lett volna a világ, ha néha-néha találkozott a leánnyal az úton. És minél többet gondolt Surára. annál erősebben érezte, mennyire bántja a leány távolléte. Bár mielőbb találkozhatna vele... — Csak ne aggódj! — kiáltott feléje a raktárkezelő, amikor Iván megjelent az ajtó világos négyszögében. — Minden rendben folyik! — ... Moszkva beszél! — harsogta a vezetőségi iroda melletti oszlopról a hangszóró. — A pontos idő 23 óra 30 perc. Legújabb híreink következnek. .. ■ — ... Az aratási és begyűjtési munka egyre nagyobb lendülettel folyik — hangzott a bemondó szava. — Az ország kolhozai és szovhozai napról-napra több gabonát adnak az államnak. Iván még sose érezte ennyire biztosan, hogy Moszkva most róla is beszél. Igaz. hogy 6 bár kicsi sejtec^ke a hatalmas szervezetben, viszont a szervezet egészen mégis csak ilyen parányi sejtekből áll. És szívét boldogság töltötte el: büszke volt magára. a hozzá hasonló emberek millióira. A hangszóró ekkor már az elektromos traktorról és az önműködő rakodógépekről beszélt, meg arról, hogy megkezdik a különleges tejleföíőzőgépek sorozatgyártását. — Haj, de elkelnének nálunk! — szólalt meg most az Őr. — Meg is kapjuk meglátod — vágta rá Iván határozottan. — Hová küldenék. ha nem mihožzánk? Azután arról hallottak, hogy Varsó környékén autógyár épül, Albániában textilkombinát, Romániában ha talmas nyomda. Magyarországon csatorna. Szófiában színház. — Lám, hogy megindult náluk is a munka! Az emberek fellélekzettek — jegyezte meg Iván. .— Mi mindenkor tanítottunk és segítettünk! — Az öregember nagyot szippantott és méltóságteljesen köhintett. — Úgy bizony! Közben a rádió híreket közölt a belgiumi munkanélküliségről, franciaországi áremelkedésről, olasz gyárak bezárásából. — Amerikai segítség! — szólt az öreg és megvetően elhajította a cigarettát. — Add az inget, kapsz helyette nyakkendőt! Területi viszonylatban a pocsevoi kerület az elsők között volt, amely tejesítette a beszolgáltatást rozsból és búzából. Megkezdődött a zab szállítása. Iván mindennap, kétszer is fordult, mégis maradt ideje pihenésre. Most többet tartózkodott a gépkocsirészlegnél és gyakrabban beszélgetett barátaival. Lám ma reggel is, alig. hogy belépett a kapun, találkozott a komszomolvezetővel. — Vorobjov! — kiáltott örvendezve Anya és hozzá sietett. — Láttad a mai újságot? — Van már rádió a fülkémben. Hajtok és közben hallgatom az egész országot. — De az itteni újságot nem láttad? Nahát! Nézd csak meg gyorsan! Rólad írnak benne! — Szürke kosztümkabátja zsebéből újságot húzott elő és átnyújtotta Ivánnak. — No-no! Lássuk csak! — érdeklődött Iván és szive nyugtalanul dobogott. őszintén szólva már régóta ábrándozott, hogy egyszer írnak róla az újságban. Lám, Szenyáról már hányszor írtak ..: * * * A végeláthatatlan földeket izzó napfény öntötte el. A sima országúton sebesen száguld Iván „Zisz”-e. A fülkéje fölött vörös zászlón e szavak: „A gabona-béke!” Mély hangon búg a motor. Ismerős falvak házikói rohannak szembe és tűnnek tova, sürgönvoszlopok hosszú sora. kertek és kutak, hidak és kolhozraktárak. Már számtalanszor látta ezt, de mégis minden egyes alkalommal érdekes és kedves a szemének. Aztán a bemondó beszélt valami tengerentúli úriember ama kivánságáról, hogy ,,ki kell használnunk előnyös helyzetünket, erélyesen és következe- < tesen fel kell lépnünk a Szovjetunióval és barátaival szemben.” Ivánnak a „Krokogyil” egyik karikatúrája jutott eszébe. Roskatag, viszszataszító vénember, amint a rémülettől és a tehetetlen dühtől szinte eszét vesztve rázza „Atombomba” feliratú füstölgő fáklyáját. A vénember szájából nyál fröccsen szét. Szeme valósággal kifordul üregéből. Féktelen dühében kész lenne felgyújtani a varsó-környéki autógyárat, a szófiai színházat Moszkvát, Krasznaja Nivát. Iván keze ökölbeszorult. Hej, ha az a harcias úriember láthatná ezeket a kemény kérges kezeket! Ha nem lenne olyan kurta az emlékezete, eszébe jutna: pontosan ilyen kezek akadályozták meg. hogy Moszkva főutcáján valaki ezt a táblát szegezze fel: , Tverszkája-Strasse” és ugyanilyen kezek írták fel a Reichstag épületére: „Mi azért jöttünk ide, hogy Németország többé ne jöjjön mihozzánk1” — Eszébe juthatná annak az úriembernek. hogy ugyanilyen kezek rakták le a Lenin-mauzoleum alapzatához azokat a szánalmas „győzhetetlen” német zászlókat és akkor megértené, hogy ezek a kezek milyen keményen tudják megragadni a tankok kormánykerekét, de az ellenség torkát is.
