Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-01 / 44. szám
1953. novemßer í. Földműves s A Csemadok komáromi színjátszó együttesének sikere a prágai Népművészeti Fesztiválon Népi demokratikus rendszerünk egyre nagyobb gondot fordít a hazánkban élő valamennyi dolgozó gazdasági és kulturális életszínvonalának emelésére. Mint ahogy kormányunk legújabb határozata egyformán kihat a cseh, szlovák, magyar és ukrán dolgozókra, úgy a szocialista kultúra fejlesztése egyaránt érinti hazánk minden dolgozóját nemzetiségre való tekintet nélkül. A sztálini politika szemléltető példáját láthatjuk a Csemadok komáromi kultúregyüttesének prágai szereplésében, ahol a Népművészeti Fesztiválon figyelemreméltó országos sikert aratott Gergely Sándor: „Vitézek és hősök” elmű drámájának előadásával. Alább közöljük a Rudé Právoban „A komáromi magyar együttes sikere” címmel megjelent cikkét, amelyben méltatja a komáromi magyar együttes előadásának művészi színvonalát. A Zdenek Nejedlý Realista Színházban rendezett Népművészeti Fesztiválon vasárnap fellépett a Csemadok komáromi helyicsoportjának színjátszó együttese. A Csemadok — a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete — Gergely Sándor „Vitézek és hősök” című ismert nagysikerű darabját mutatta be. A magyar proletárdiktatúra bukása után 1919-ben bebörtönzött és halálra Ítélt, de aztán megszökött, majd évek múlva újra börtönbe került és kivégzett kommunista Eszterág Pál történetét a komáromi népi színjátszók kiválóan játszották. Ezzel az előadással a népművészeti együttesek szlovákiai szemléjén elnyerték az első díjat. Király Dezső munkásrendező a darabot részletesen kidolgozta, nem feledkezve meg az egyes alakok maszkjának hatásáról és a jelenetek gördülékenységéről sem. Gergely ebben a darabban nagy igényeket támaszt a színészekkel szemben, ennek ellenére a szereplők kiváló színészi teljesítményt nyújtottak. Amit egyesektől láttunk, különösen Cibulkánétől Eszterág özvegyének és Cibulka Józseftől Eszterág Pálnak, fiának a darab hősének szerepében, vagy Király Dezsőtől Eszterágné vejének szerepében, aki sógora elárulásának árán is vitéz akar lenni — ez a Horthyrendszer alatt kialakult nemesi osztááy — nagyon jó színvonalú művészi teljesítménynek tekinthetjük. De Fülöp- Jobbágy M. a cseléd és Weiner a bobori újságíró is oly figyelemreméltó színészi teljesítményt nyújtottak, amely népi színjátszóinknál ritkaság. Az előadás legkiforrottabb és legkimagaslóbb alakítása Csík Jánosné volt, aki nagyszerűen játszotta a hadbírót, a rezsim brutális, ravasz szolgájának szerepét. A kisebb szerepek is, amelyeket Tarics, Kadliosek, Szép, Dolezsa, Veleba, Lövinger és Angyal alakítottak, azt bizonyították, hogy jó színészek kezébe kerültek, úgy hogy az előadásró! szerzett-összbenyomás a lehető legjobb volt. A komáromi magyar együttes a prágai nézőknek igazi meglepetést szerzett, azoknak is, akik nem tudnak magyarul, s a darab értelmét csupán az előadás előtt kapott tartalom segítségével követhették. A darab drámai jelenetei, amelyek korunk magyar drámai alkotásainak legjobbjai közé tartoznak, az együttes nagyszerű játéka következtében egyszer sem maradtak hatástalanul. A Csemadok részvételének a Népművészeti Fesztivál prágai részén a Zdenek Nejedlý Realista Színházban rendezett sikeres estén kívül is nagy jelentősége van. A figyelmet erre a prágai Škodovka alkalmazottai üzemi klubjának képviselője hívta fel, aki üdvözölte a Prágába érkezett magyar elvtársakat. A Fesztivál esten mindkét üzemi klub között tartós szövetség alekult ki, amely megerősítette a csehszlovák-magyar barátságot. Ezenkívül megmutatta, hogy a magyar kultúra szabadon és sikeresen fejlődik nálunk. A Csemadok tagjai már régebben megmutatták, hogyan lehet a hajógyár műhelyében és a többi komáromi üzemekben végzett jó és örömteli munkát összekapcsolni munka után a kulturális élettel. így például Csík János újító és élmunkás. Cibulka József szintén újító és élmunkás, Tarics pedig az Ingstav kiváló dolgozója. De a többiek is jó ipari dolgozók. Az együttes vezetője kijelentette, hogy prágai fellépésük tiszteletére feladataikat munkahelyeiken 200 százalékra teljesítik, amivel bebizonyítják,' hogy teljes tudatában vannak feladataiknak népi demokratikus köztársaságunkban. Gergely Sándor drámája a legnagyobb sikerrel bemutatott, darabjuk. Az együttes gazdag kulturális tevékenységén kívül a falvakon is végez agitációs munkát. Segít az EFSz-ek alapításánál, az aratásnál, s ahol megjelentek, ott a földművesek az első helyre kerültek a begyűjtés teljesítésében. Az együttes tagjai mind öntudatos élmunkás, újító és kitüntetett munkás. Valamennyien, ahogyan ezt képviselőjük kijelentette, s ahogy színészi teljesítményeik is mutatják, munkájukkal és művészetükkel közösen harcolnak a világbékéért és dolgozóink élet- és kulturális színvonalának emeléséért. Elmondhatjuk, hogy a Csemadok elvtársai szemléltetően és meggyőzően bizonyítják, milyen alkotó erőket szabadított fel népünkben népi demokratikus rendszerünk. , A Csemadok színjátszóinak teljesítménye nem véletlen munka, hanem céltudatos mű. Művészeti vezetőjük,. Murik István, a komáromi Magyar Területi Színház rendezője, a népművészeti együttes segítségével szemléltető példát mutat a művészi dolgozóknak a munkásosztállyal való jó kapcsolatról. Jozef Sekera. A színjátszók Felsőszelin a Csemadok színjátszó csoportja bemutatta a „Csikós’’ című klasszikus színmüvet. Az előadásnak megérdemelt sikere volt A drámai színmű egy olyan történeti korról szól, melynek hű ábrázolása még a hivatásos, színészek képességét is próbára teszi. Mégis a felsőszeli színjátszók eredményesen birkóztak meg a nehéz feladattal. Különösen jól volt kidomborítva a pozitív hősök alakítása, akiknél csak az volt a hiba, hogy nun látszották mindig hűen a jobbágyokat csikósokat a színpadon. Mert 106 évvel ezelőtt még nem öntudatos, hanem ösztönös volt a magyar jobbágy harca A közelgő téli idényben nagyon sok színjátszó csoport fogja játszani a „Csikós" című drámai színmüvet. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy néhány tanáccsal segítséget nyújtsunk rendezőinknek, mit vegyenek fig e'embe a mű betanításával kapcsolatosan: Elsősorban fontos, hogy megértsük a történelmi kor mondanivalóját és alaposan megismerjük annak a kornak a társadalmi helyzetét, melyről a mii szól: Szigligeti Ede színmüve, melyet Móricz Zsigmond dolgozott át, arról a szomorú korról szól, amikor Magyarország városait és falmit koldušt~nger özördi él, amikor nyögve roskadozik a magyar jobbágy a vaskalapos osztrák császár udvara körül ólálkodó népsanyargatók korlátlan uralma aloit. A városokon és falvakon száguldozó csézákban hájtól szenvedő földbirtokosok ülnek, kiket úton-útfélen rongyos, meggyötört koldusjobbágyok közelítenek meg és alamizsnáért könyörögve nyújtják feléjük éhségtől kiaszott sovány karjaikat. A dől у fős úr idegességtől ordítva kiáltja: hajts rá a n omorult féregre! És a kocsis a koldus nyaka közé csördít az ostorral. 1847- ben ilyen az élet. A magyar jobbágy kínlódva, nyögve vonszolja agyonkínzott testén az osztrák elnyomók és züllésnek indult maavar földbirtokosok jármát. A bilincsbevert milliók megszemélyesítője a műben Bálint. Elkeseredetten harcol az elnyomás ellen, élni. akar ott, ahol nagyapja, dédapja született, mert úgy érzi, hogy ez a föld az övé is. Bálint lázadása csak akkor "dk valósággá, amikor a határt nem ismerő, elkénvesztetett földbirtokoscsemete, Azfólt úr már nemcsak a földjét és vérét vette él a jobbágynak, hanem már a lányát is akarja. Fölforr a vér a jobbágyban és elhatározza, ha tömlöcbe kerül is, becsületét nem hagyja meggyalázni az úr fitói. A magyar jobbágynak már nincs egyebe a becsületén kívül, mert minden mást elvettek tőle. Ezt az utolsó értékét a legelkeseredettebben védi. A dráma ott éri el tetőpontját, amikor ártatlanul elhurcolják, azt hiszi, hogy a lánya becsapta és Bálint megátkozva küldi el magától. Andris, n csikó- sok mindent nem és a „Csikós“ lát világosan, mert vak a szerelemtől, de ezen a szemüvegen keresztül is gyűlöli az urakat és valamennyit legszívesebben véresre verne. Márton gazda, a tapasztaltabb, már sok keserű tapasztalattal a háta mögött tudja, hoovan kell az ilyen úrfélékkel bú. .i. Látja, hogy a földbirtokosok szeme előtt csak egy lebeg, minél több pénzt kicsakarni a magyar földből, még akkor is, ha a híres magyar ménes rüsztül el. S mindezt azért, hogy a császári kutyák székvárosában, Becsben, gazdagot mímelve, szórhassa a pénzt. Márton gazda a magyar paraszt éles észjárásával leleplezi az urakat és Bálint kiszabadul. Másik oldalon Ormódyné földbirtokos és a bécsi levegőhöz szokott élkényesztett Azf It fia a etünő magyar dzsentri vüág képviselői. Bencére, az unokaöccsre. aki kegyelemből él az úri háznál, mert már elitta vagyonát, mégis „kutyából nem lesz szalonna" jelszó illik. A pénzért, a vagyonért, nemcsak a jobbágyokat képesek megölni, hanem egymást is, Azfolt meghal. Áldozata lett a pénznek, a vagyonhajhászásnak. Az úri világ roskadozik, bűzlik és a magyar jobbágy undorodva fordul el tőlük, csak azt nem tudja, mit kezdjen, mii cselekedjen. A felsőszeli Csemadok-tagok több mint 100 év távlatából is megértették a magyar nép mérhetetlen szenvedését. És a lakosságnak gazdag élményt nyújtottak azzal, hogy megismertették vele a kizsákmányolok minden gazságát, Ez a Csemadok söpört letért a könnyűfajta polgári színjátszás útvonaláról és a darab minden egyes szereplője arra törekedett, hogy kiemelje és szemléltetővé tegye az urak és parasztok közötti ellentét kiéleződését. Dolgozóink, akiket a burzsoá kultúra színjátszói arra neveltek, hogy elhomályosítsák a valóságot a színdarabban, most tanulhatnak, megismerhetik a magyar nép múltját és sokat tanulhatnak, ha olyan lelkiismeretesen fogják előadni, mint a felsőszeliek. A darab szereplői dicséretet érdemelnek. Elsősorban Bálint szerepében Szabados Károly, aki oly hűen alakította a jobbágyot, hogy bátran megállhatná a helyét még a hivatásos színpadon is. Elhittük, hogy jobbágy. Szabados István délceg tartásával, nyugodt, megfontolt mozdulataival jól alakította szerepében Csikós Márton gazdát. Andrfs, csikós szerepében Rakuca Rezső nyújtott jó alakítást. Azfólt szerepében Deák István mec állta helyét. Bence ellenszenves alakját Szabó Jánosnak sikerült megformálni. Ki kell még külön emelni egy kis szerep alakítóját, a csaplárosné szerepét, amit Misik kultúrtársnő hozzáértéssel alakított. De nemcsak az említett szereplők, hanem valamennyi jól jászott. Joggal mondhatjuk, hogy a Csemadok felsőszeli-i színiegyüttese a szocialista kultúra ápolása terén megkezdte nemes hivatása teljesítését. Vajda József. Gyúr cső István' fi vajátii kertek alatt A vajáni kertek alatt fúj a szél. Búcsúzik a kisangyalom útra kél. Elbúcsúzik forró csókkal éntőlem: fáj a szívem, de nem látja a könnyem. Miért sírnák? jó helyre megy a párom. Agronómus iskolán lesz a nyáron. Azért megy, hogy a vajáni határban, keményebb mag teremjen a kalászban. Nem sírok, de fáj a szívem közepe. De csak azért, hogy nem mehetek vele. Megfogadom: amíg -ő most odajár, nem lesz dudvás a vajáni nagy határ. A\ Krúdy Gyula: , A\ 1ГШР1Е 1ВСМВ1Ш Októbr 21-én volt Krúdy Gyula, a magyar próza egyik nagy művésze születésnapjának 75. évfordulója. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi elbeszélést, amely a Rákócziszabadságharcról szól. A Krimóczy-huszárszázadnak elesett ж trombitása a szabadságharcban. Ilyesmi bizony előfordult máshol is, nemcsak a Krimóczy-huszároknál. Csata után bizony néha sok huszár hiányzott, Az öreg Pap János, a marcona őrmester ilyenkor keservesen kiáltott fel: — Fiúk, huszárok, jobban vigyázzatok magatokra! Még megérem, hogy egymagám maradok az egész dicsőséges századból. Egyszer éppen a trombitás hiányzott. Hiába szólongatta a csata után nevénél Pap őrmester: a trombitás nem jejelentkezett. — Elment az trombitálni, őrmester uram, a túlvilági hadseregbe — jegyezte meg egy vén huszár. Dehát most már azon kellett lenni, hogy hamarosan másik trombitást szegezzenek a huszároknak. A huszár trombitás nélkül félember. A trombitaszó tanítja meg arra, hogy mit kell tennie. Ha rohamra indul, mint a férgeteg, a trombitás fújja hozzá az indulót. Ha meg pihenőre tér este, a trombita melleit hunyja le fáradt szemét Még a paripák is értik már a trombitajeleket. Hát már most hol vegyenek alkalmatos trombitást a Krimóczy-huszárok! Éppen egy rengeteg tölgyfaerdön haladtak keresztül, amikor a fák kö zül tülökhangot vitt feléjük a szél. Valami kondás makkoltatta ott a disznókondát Pap őrmester hallgatta egy darabig a tülökhangot. — Jól fújja — mondta. — Hatalmas tüdejü gyerek lehet. Hozzátok csak ide azt a kondást! Egy huszár kiugrott a sorból, aztán vitte nagy nevetve az erdőből a disznópásztort. Bíz az furcsa figura volt. Fiatal volt-e vagy öreg? Ki tudná megmondani? Az arcát benőtte a szőr Kék inge, gatyája egy gyermeknek is kicsiny lett volna, mert a kondás egy cseppet se volt nagyobb, mint egy kisebbfajta törpe. A vén őrmester is mosolygott a bajusza alatt. — Te fújtad azt a tülköt? — Én hát — felelt hetykén a törpe kondás. — Hát a huszártrombitát tüdnád-e fújni? — Tudnám hát! Már hogyne tudnám. mikor tudom. Pap őrmester megcsóválta a lej t — Ne bolondozz hékás, mert megharaplak. A kis kondás csak körülnézett: — Hol az a trombita? Adtak neki egy trombitát A szájához vette és belefúit Hej, hogy zen-dűlt fel egyszerre az erdő! Л huszárparipák kényesen emelgették a lábukat, még a huszárok is vígan mosolyogtak a bajuszuk alatt. Fújta, fújta a kis kondás. A trombitahang zúgvabúgva járta be az erdőt. — így még nem hallottam fújni — dörögte az őrmester. — Hogy hívnak öcsém? — Vad Marci a nevem. — Nohát. Vad Marci, akarsz-e huszár lenni? — Már hogyne akarnék — felelte boldogan a kondás — mikor akart k. Csak úgy ragyogott az arca a nagy gyönyörűségtől. — Mentem volna már magamtól is, de mindenütt kinevettek. Sehol sem kellettem. — Nohát velünk meglehetsz, mert jól tudod fújni a trombitát — szólt az őrmester. Lenyírták bozontos szakállát. haját. Huszárgunyát húztak rá. Igaz, hogy lötyögött az rajta, mintha egy gyerek a nagyapja ruháját öltene fel. De Marci büszkén pödörgette a bajuszát Nézegette magát jobbróDbálról. — Soha se hittem volna, hogy még huszár leszek valamikor! Felültették egu vezetéklóra, nyakába akasztották a trombitát, aztán kezet szorított vele Pap őrmester. — Ezentúl pedig megbecsüld magad, mert a legvitézebb huszároknál szolgálsz, öcsém! így lett huszár a törpe disznópásztorból. Hanem, hát hiába fújta olyan nagyon gyönyörűen Vad Marci a trombitát, azért a huszárok mégis évődtek veié folyton-folyvást. A délceg, szálas legények nagyon lenézték a törpe huszárt. Ahány tréfát elkövettek a világ kezdete óta, azt mind elkövették Vad Marcival. A trombitás pedig búsult, de nem segíthetett magán. Csak azt emlegette mindig: — Megálljotok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok! A huszárok erre csak nevettek. Nekik mutatná meg Vad Marci a bátorságot, akik annyi diadalmas csatában vettek részt? Tán a világon nincs olyan huszár, mint akármelyik Krimóczy-huszár. Egyszer, amint a Krimóczy-huszárok százada folytatta útját, az előőrsök alkonyaikor azzal tértek vissza, hogy nem lehet tovább menni, mert az útbaeső várost megszállva tartja az ellen ség. Most már visszafordulhatnak, vagy megtámadhatják az ellenséget. — Mennyi az ellenség? — kérdezte Pap János. — Legalább tízszerannyian vannak mint mi. — No, akkor vissza kell fordulnunk Éjszakára lepihentek az erdőben Vad Marci meg elfújta nekik a trombitáján az esti takarodót, álomra hunytak a fáradt szemek, a trombitás pedig titkon elhagyta az erdőt. — Szakadt az eső, zúgott a szél, lován 'csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedjg a város első házához ért, sarkantyúba kapta a lovát, és belefújt a huszártrombitába. Fújta, teli tüdőből fújta az indulót, amellyel к huszárok rohamra szoktak indulni. — Végignyargalt a városon, és eny percig sem hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjszakában riadtan ébredt fel az ellenség. — Itt vannak a huszárok! — kiabáltak mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejveszetten szaladgált jobbra-balra. Hol vannak a huszar k? Csak a trombita zengett folytonosan a vaksötét éjszakában. — Körülfognak bennünket, mind itt pusztulunk! — kiabálták. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból. A törpe trombitás hajnalban azzal keltötte fel Pap Jánost: — Őrmester uram, kitakaradott az ellenség a városból. Menjünk be mi addig, amíg észre nem veszik a cselfogást. így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot, amit egymaga rendezett trombitájával. A vén őrmester csak megölelte ж törpe trombitást. — A fiúk — kiáltotta dörgő hangon — ne bántsátok többé ezt a gyßreket. Aki bántja, vasra veretem. Igazi Krimóczy-huszár ez!
