Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-10-25 / 43. szám
10 Jzcňuuf FlMlImHWlS 1953. októb'er 25. K mélyszántás következetes elvégzése a Magasabb hektárhozam titka Ä szeptember 15-iki kormányrendelet elhangzása után a mezőgazdasági dolgozókat az elkövetkező hetekben nagyon felelős munka várja. Különösen az EFSz-ekben, traktorállomásokon és állami birtokokon kell tudatosítani azt, hogy nálunk a magasabb életszínvonal biztosításához elsősorban a mezőgazdasági .termelés színvonalának emelése szükséges. Liszenko elvtárs mondotta: „A tudományt, az elméletet a nép szolgálatába kell állítani, hogy a földek termékenyebbek legyenek s emelkedjen az állatok hasznossága, hogy ezzel is emelkedjék a munka termelékenysége kolhozainkban és szovhozainkban.” Liszenkónak, a híres tanítónak a szavait használom fel arra, hogy ezen cikkemmel felhivjan figyelmét valamennyi agrotechnikusunknak az agrotechnika egyik legfontosabb műveletére, amely befolyásolja a hektárhozamok magasságát. — ez a mélyszántás és annak fontossága. A mélyszántás több okból nagyon fontos. Mélyszántást végzünk egész területünkön, leszámítva az őszi vetéseket, here- fű- és herefélékkel bevetett területeket. A szántás oly mély legyen, amely mélységet a szántóföld tömörsége csak megenged. A mélyszántás első és legkomolyabb előnye az, hogy elesik a tavaszi szántás, mely nem előnyös, mert nagy nedvességveszteséget idéz elő. Ennek következtében a mezőgazdasági növények fejlődése és hozama számára kedvezőtlen körülmények alakulnak. A mélyszántás további előnye az, hogy télen keresztül a talaj kellőképpen meglazul teljes mélységében. A hő- és az esővíz könnyen beszivárog egészen az alsó talajba, ebből téli tartalékot képez, melynek óriási fontossága van különösen a szárazabb területeken, vagy a könnyebb talajokon. A mezőgazdasági tudomány és technika igyekezete az, hogy minél magasabb hektárhozamot és termelékenységet érjen el. A magasabb hektárhozamok elérésének első követelménye az előhántős ekével történő mélyszántás. Viljamsz tanítása szerint, a helyes szántás az, hogyha a. talaj felső rétege, mely kemény, elszakad az előhántős eke munkája következtében kb. 15 cmre a rögtől és befordul a barázdába. Az eke, mely az előhántős eke után következik, a mélységből újabb 12—17 cm földet szánt ki, mely jó, szemcsés összetételű. Ez azt jelenti, hogy a tömör anyagú felső talajsáv a barázda aljára kerül, ahol a vegetáció következtében visszanyeri szemcsés mivoltát. Az alsó sáv már szemcsés formában kerül a felszínre, melyben a növény kedvező életkörülményt talál. Végül a mélyszántás elpusztítja a gyomot és a kártékony férgeket is. A tarlóhántás után kikelt magvak a barázda aljára kerülnek, ahol elpusztulnak. Éppen így semmisülnek meg a férgek, bogarak. A termények betakarítása után a talaj felszínén sok kártékony féreg s azok petéi maradnak, melyek a szántás következtében elpusztulnak. A mélyszántás egyik legfontosabb művelete az agrotechnika egész évi feladatainak. A mai modem agrotechnika el sem képzelhető a mélyszántás nélkül. Éppen ezért, hogy minél tartósabb és magasabb termést érhessünk el a növénytermesztésben, állandóan tartsuk szem előtt az őszi munkák jóminőségü elvégzéséről szóló kormányrendeletet, mely 1952 augusztus 19-én jelent meg „A mélyszántást teljes mélységre november 20-ig kell elvégezni, a kapásnövények számára lehetőleg 28, esetleg több cm mélységre. A traktorállomásokon és állami birtokokon a mélyszántást előhántős ekével kell elvégezni. Azon földeket, melyeknek talaja sekély, 2—3 cm-el mélyíteni, a trágyázást elvégezni ezekkel a munkákkal egyetemben. A lejtős talajokat keresztben szántani, hogy a föld kimosását meggátoljuk. A szántásnál ügyelni kell az egyenletes munkára, hogy így megteremtsük a kombájn használatához a kedvező lehetőségeket...” Ahogy említettem, a mélyszántás a jövő évi gazdag termés alapja. — Ne késlekedjünk tehát — szántsunk minden eszköz felhasználásával — dolgozzunk két váltásban — használjuk fel a lóvontatta ekéket is. Leukanics Pál, a kassai Állami Birtok agronómusa. 7 anncsok új gyümöh ök tel építéséhez Az őszi telepítések ideje rendszerint október második felében veszi kezdetét, amint a faiskolák, a gyümölcsfaoltványok kiszedését és szállítását megkezdhetik. Az oltványokat megérkezésük után azonnal csomagoljuk ki és vermel jük el. A vermelést lehet kötegelve is elvégezni, miután a gyümölcsfák csak rövid ideig, az ültetésig maradnak a veremben. Az elvermelt fákat — ha az időjárás száraz jellegű — öntözzük meg, hogy a szállítás közben többé-kevésbbé kiszáradt gyökerek ismét felfrissüljenek. A telepítés megkezdésekor a vermelőbői annyi fát szedjünk ki, amenynyit aznap elültetünk. Az oltványok gyökérzetét az ültetés előtt metsszük vissza. A visszametszés abból áll, hogy a gyökérvégek roncsolt sebeit éles késsel, vagy metsző ollóval megújítjuk és a törött, vagy egymásba fonódó gyökereket tőből eltávolítjuk. A hajszálgyökereket a lehetőség szerint kíméljük és metszésben ne részesítsük. A megmetszett oltványok gyökérzetét az erre a célra készített agyagos géppel telt gödörbe mártsuk be, hogy a legkisebb gyökereket is óvjuk a kiszáradástól. Az ültetésnél a gyökerekre mindig I porhanyós, jóminőségü földet szórjunk, majd a fát törzsénél fogva meg\ rázogatjuk, hogy a talaj a gyökerek közeit teljesen kitöltse. A beföldelt fák gyökereit óvatosan tapossuk le, hogy a földet a gyökerekhez hozzászorítsuk. Sáros, esős időjárás esetén a gyökereket ne tapossuk meg. A fiatal fákat általában olyan mélyre juttassuk a földbe, amilyen mélyen a faiskolában állott. Ezért a telepítésnél számoljunk a fellazított talaj ülepedésével és a fái magasabbra ültessük, hogy az ülepedés után a talaj eredeti szintjének magasságába kerüljön. Az őszi telepítéseket ne öntözzük be. A telepített oltványokat az elültetés befejezése után azonnal nyulak elleni védelemben részesítjük; tüskés gályákkal, náddal, napraforgószárral kötjük be egészen a korona magasságáig. Utána a fa tövét 30—40 centiméter magasra felkupacoljuk. hogy a fa gyökérzetét a téli fagy ellen megvédjük. Olcsó lömegf akarná’yozás — j gazdaságosabb ЬагожШаг ás A baromfitartás akkor lesz gazdasá- j gos, ha olcsón tartjuk az állatokat és olyan körülményeket biztosítunk számukra, hogy jól termelhessenek. Gondoskodjunk olyan olcsó tömegtakarmányokról, amelyekkel a téli takarmányozás költségeit csökkenthetjük. Főleg a kacsáknak és a ludaknak, de a tyúkoknak és a pulykáknak is jól adagoihatunk egész télen át ilyen takarmányokat Ezek: a jóminőségü lucernaszénából készített lucemaiiszt, takarmányrépa, sárgarépa és céklarépa, burgonya nyersen és főve egyaránt és a silőtakarmányok. Nagyon jól lehet értékesíteni a konyhai hulladékokat is, külonn er, ha télen főzve, melegen etetjüVi A téli tojástermelésre a meleg étel alirflaban előnyös hatású. A m vibagyásra szánt állatokat vizs- i gáljuk felül. Xovábbtartásra mindig a lep üettebb, legegészségesebb állatokai válasszuk ki. .lövőre úgy keltes- ( sünt és neveljünk, hogy állataink őszip teljesen kifejlődjenek. Ilyen esetben a jércék októbér—novemberben megkezdik a tojásrakást Előre döntsük j el, hogy a jövő évben milyen fajtájú és létszámú baromfit akarunk félne- i vélni. Ne feledjük el, hogy a baromfi egész évben állandó bevételt biztosít Hagyjunk meg tehát télre sok baromfit továbbtenyésztés céljából. A kismalacok takarmányezása A kismalacokat minél korábban szoktassuk hozzá a szilárd takarmányokhoz. Hat-hétnapos korban pörkölt árpát, vagy pörkölt borsót adjunk nekik kis lapos vályúban, 12—13 napos korban pedig kezdjük meg a daräkeverékek adagolásét. A darakeveréket enyhén ned vesítsük meg és egyszerre mindig csak annyit adjunk, amennyit jóízűen megesznek. A takarmányok minőségének mindig kifogástalannak kell lenni, nem szabad e malacoknak penészes, dohos, vagy romlott takarmányt adni. Hét-nyolcnapos koruktól kezdve, mindig tiszta víz álljon a malacok előtt. Télen állót vizet adjunk nekik. Gondoskodni kell az ásványi anyagok pótlásáról is. A konyhasó az abrakmennyiség egy százalékát tegye ki, a takarmánymeszet pedig az egyes takarmányok mészhiánye szerint kell pótolni. Ha lucerna lisztet, vagy zöldiunemát etetünk, az abban levő meszet be kell számítani, mert a többletmész adagolása éppen olyan káros lehet, mint a mészhiány. Télen mindig szerepeljen az abrak féléken kívül lucernaliszt és sárgarépa az állatok takarmányában. Ezzel fedezzük a r^alacok A- és D- vitaminszükségletét. A nyomelemek pótlására vörös agyagot, faszenet, kőszenet kell a malacok elé tenni, hogy abból kedvük szerint fogyasszanak. GAZDANAPTÁR Legsürgősebb feladat: a vetés mielőbbi befejezése. Az őszi vetésj munkák sürgős befejezése mezőgazdasági termelésünk legfontosabb feladata. Az állami gazdaságok, EFSz-ek túlnyomó többsége már befejezte az ősziek vetését, betartotta az agrotechnikai intézkedéseket, sőt jóval a határidő lejárta előtt teljesítette ezirányú feladatát, mint például a csúzi állami birtok, továbbá a nagyudvarnoki EFSz, stb. Mindemellett vannak lemaradozók is. Ezek közé tartozik a tőrincsi, a damásdi EFSz is, ah tl az előbbinek az esővárás miatt zsákban maradt az ősziárpája, az utóbbi pedig a 150 hektár búza alá a talajelőkészítést október 8-án még 130 hektáron nem végezte el. A késlekedők lássanak hozzá az ösziek elvetésének mielőbbi befejezéséhez, A helyi nemzeti bizottságok, EFSzek, kis- és középföldművesek együttes munkája szolgálja most a vetés mielőbbi befejezését. ♦ SOK Kicsi SOKRA MEGY — tartja a régi közmondás. Ha valaki számításokat végezné arra v natkozólag, hogy például 100 szarvasmarhából .álló tehenészetben egy-egy etetés alkalmával a gondtalan kezelés következtében elszóródó széna, vagy abrak egész esztendőre mennyit tesz ki — bizonyára megdöbbene az eredményen. Ha nem több, mint egy marék széna szóródik el egy-egy állat etetésénél, az 100 állatnál 20 kilogramm naponta. Ez egy év alatt 73 mázsa széna elszőródását jelenti. Ennyi vész kárba a gondatlan kezelés következtében. Ez 7 tehén egészévi szénaszükségletét fedezi. Meggondolandó tehát, hogyan bánjunk a takarmánnyal. ♦ A burgonya téli tárolásánál nagyon fontos körülmény, hogy a végleges prizmázás előtt a burgonyát 4—5 fokra lehűtsük. Ennél magasabb hőfokú burgonyát ne prizmázzunk. Ezért, ha éjszakára nem várható fagy, ’'agy eső, vegyük le a prizmáról a szalmatakarót és így hűtsük le a kellő hőfokra. Ha a hőmérséklet a fagypontra sülylyed, meg kell kezdeni a prizma végső betakarását. Ilyenkor ismételten át kell vizsgálni a burgonyát és csak akkor szabad a végső takarást elvégezni, ha a gumók teljesen egészségesek. Ha közben a szalmaréteg megázott volna, cseréljük azt ki száraz, egészséges szalmával, mert a nedves szalmaréteggel fedett burgonya megfagy. Ekkor már 50 centiméteres, laza szalmaréteget tegyünk a prizmára, ugyanis az ilyen vastagságú, laza szalmaréteg a rárakodó föld nyomása alatt megüllepedve is eléri a 30 cm vastagságot. A szalmarétegre tegyünk még fokozatosan 30—40 centiméter vastagságú födltakarót is. A betakaráshoz szükséges földet a prizma mellől emeljük ki úgy, hogy a prizmára rakott földrétegnek a talajjal érintkező szélétől számítva legalább 50 centiméter szélességben padka maradjon. ★ NEMY SORBAN... A fülek! gépállomás vezetősége csináljon rendet a csornai brigádközponton. Távoltísa el a traktorosok soraiból a nem odavaló elemeket, akik hátráltatják az őszi munkák menetét. ♦ A kassai járásban lévő Szinai szövetkezetben idejében elvetették az őszieket. Virít is a határban az üdezóld vetés. ♦ A sidi szövetkezet 370 köbméter silótakarmányt tervezett. Eddig ebből egy köbméternyit sem teljesítettek. Mikor akarnak hozzá látni a silpzáshoz? — Majd ha leesik a hó? ♦ Október 9-én a csatai EFSz-ben befejezték a cukorrépa betakarítását. Ezt az eredményt azzal érték el, hogy a növénytermelő csoportok egymásköz-j ti versenyzése mellett répakombájntj alkalmaztak, amely naponta 3 hektári répát szedett fel. Csurilla méhész hozzászól Szijjártó Gyula javaslatához ,Szijjártó Gyula méhész levelét ol- | vasom. Végre valaki megtöri a leget. , Már sokszor hallottam, hogy jó a ', Szabad Földműves méhészrovata, csak kis terjedelmű. Valóban a téli időszakot felhasználhatjuk egyes dolgozok megvitatására. Azért remélem, hogy minden méhésztársam hozzászól, hogy a következő fontos kérdést tisztázni tudjuk-Milyen nagy legyen a kijárónyilás a betelelt családoknál? Szijjártó elvtárs elég fogas kérdést adott fel, de fontosabbat nem is ajánlhatott volna. A szűk vagy a tágas kijárónyilás jobb-e, — erre egyszerűen válaszolni nem lehet. Télire a kijárónyilás megválasztásánál figyelembe kel venni a méhcsalád nagyságát és a kaptárt. Kisebb családnak kis nyílást adok, nagynak nagyot De mennyi a k-'csi és mennyi a nagy? Kezdő koromban a méheket a hidegtől jobban féltettem, mint a fűztől. Ha valahol télen egy család elpusztult, azt mondták, hogy kífagyott. Elhatároztam, hogyha mindenkié megfagy is, az enyém nem fog. Ezért meleg kantárakat csináltam. A kaptárt meleg építményiére rendeztem be. A fedödeszkát vastagon betakartam papírral és szálmavánkossal. Tavaszra nem fagytak meg méheim, hanem vérhast kaptak és valamennyien úgy szédelegtek, mint a kénezett méhek. A kaptár belseje vizes és penészes volt. Olyan bűz áradt ki belőle, hogy még embernek is rossz volt, nem a méheknék. Azóta nem a melegségre, hanem az élelemre és a méhek mennyiségére fordítok nagyobb gondot. A kijárónyílást S—10 cm szélességre és 1—2 cm magasságra hagyom télire. Anyásítássál igyekeztem, hogy családjaim népesek legyenek télire. Ebben az évben 14 új anyát adtam családjaimnak: hetet nagy hordás közben, hetet nyárutókor és ősz dején. Azok a családok, amelyek nagyhordás közben kapták az anyát, jól mézeltek és már október elején befejezték и Hasítást. A későn nevelt anyáknál még két-három kereten teljesterjedelmű fiasítás volt. Október negyedikén, ahogy kibontottam az egyik családot, amelyiknél fiatal anya szeptember első felében párzott, olyan sok méh járt a kereten, mint tavasszal, amikor a mézkamrákat raktam fel. Ezeket a családokat serkentéssel már úgy felerősítettem, hogy a jövő tavaszon népesek lesznek. Öreganyás családot hiába serkentettem, az csak lepecsételte a mézet a keretben, de nem fiasítotl. Aki fiatal anyával 10—15 kg mézzel és sok méhhel telelte be családjait, ne szűkítse le nagyon a kijárónyílást. A méh nem fagy meg, csak méze 1 egyen elegendő. Láttam már olyan méhcsaládot, amely szikla közé építette sejtjeit, ahová a hóvihar is bevert. Tavaszra kevesebb méh pusztult él ott, mint nálam az agyontakargatottakn&.” Csurilla József. * * * Csurüla elvtárs hozzászólását örömmel fogadjuk. Jó lett volna azonban, ha pontosan megírta volna, hogy hány cm-t hagy a kijárónyílásra, mert 8 és 10 cm között különbség van. Jó lenne, ha a hozzászólásokat konkréten Írnánk, körülbelül így: — „A Balog méretű 35x35 felsőkijáró kaptárnál, amelyben a méhek hétkereten téléinek és a kaptár a szabadban lesz, télre 8 cm hosszú és 1 cm magas szeleiőnyilást hagyok. A melegépítményű Zirzon 20x24 alsőkijáratú kaptárnál, amelyben a méhek kilenc kereten telelnek, W cm hosszú és két cm magas kijárót hagyok.” Ezt mindenki megérti és minden olvasó hozzászólhat jó-e, vagy rossz a Hjáró nyílás meghagyása. — <A szerkesztőség megjegyzése.) A méhek telelése és betelelése A sikeres és hozamteljes méhészet- i nek előfeltétele a méhek jó telelése, j Miért kénytelenek a méhek télen át táplálkozni? A méh teste élő állapotban 1.2—2 ; százalék, kiszorított állapotban 5.10—7 , százalék tápanyagot (zsiradékot) tartalmaz a test súlyához viszonyítva. Viszon* a méhek rokonai, a darázs, dongó stb. a telet átalusszák, anélkül, hogy j táplálkoznának. Ez azért van, mert tes- ' tűk élve 12.3—27.9 százalék és kiszárított állapotban 30—60 százalék tápanyagot tartalmaz. Ha a méhek a dermedtség beállta előtt meg voltak etetve és 6—8 fok melegnél estek dermedtségbe, 4—5 nap után, némelyek, pedig 8—9-ik napon ébrednek fel. Az éhes méhek a második napon rendesen elhullnak. A dermedtségbe esett méheket meleg helyiségbe kell vinni és megpróbálni őket életre kelteni. A téli fürt (gomolyag) és rendeltetése A téli fürtnek két része van: első a fürt héja, amelyet a takaróméhek alkotnak, második a fürt felső része, a mag, ahol a méhek lazábban helyezkednek el. Azonkívül az -gész téli fürt körül van véve atmoszférikus levegőtakaróval. A téli fürt szabályozza a fürt levegőjének kicserélését, megkönnyíti в méhek téli táplálkozását, meleg fejlesztésé\ annak megtartását és a meleggel való takarékos gazdálkodást. Dr. Himmer szerint a mag hőmérséklete egész télen át 15—25 fok között és ha már van fiasítás, 18—34 fok között változik. A méhek heterohermetikusak, ami azt jelenti, hogy nemcsak meleget fejleszteni, hanem a magasabb hőfokot lesüllyeszteni is képesek, (ezért ha kaptáraink napon vannak és e hőmérséklet eléri a 37—38 fokot, a méhek nem repülnek ki mézhordásra, hanem csökkentik a hőfokot.). A komáromi mezőgazdasági kiállításon bemutatott méhekről A mezőgazdasági kiállítás méhészet: részlegében, a komáromi járási méhészegyesület mutatványait láthatj ik Elsősorban is a keszegi'alvai EFS, mutatta be a legmodernebb kaptán kat. melyekkel még 1952. évben Kezate el a méhészkedést. A továbbiakban Drobán János postás 2 mutatványát láthatjuk. Az első egy üvegburában elhelyezett mehek, mely a kasosméhészetet, a második pedig egy üvegedényben elhelyezett méhcsalád, mely a köpüben való elavult méhészetet mutatja be. Germán János .méhész, a Szlovák normalizált C típusú kaptár méretéit alkalmazva, üvegből készült iskolakaptárban mutatta be a méhek éle tét és munkáját. A méhek hosszú cső vön keresztül voltak összeköttetésben a külvilággal. Ugyanígy elkészítve mutatta be egy anyapároztató kalitkában a méhek munkáját. Ezenkívül 3'invákia térképét az egyes járások jellegzetes mézét kis kémcsövekben kifüggesztette. Ügyszintén ő mutatta be mindazon méhészeti felszerelése két, amelyek szükségesek egy jól felszerelt modern méhészethez. A járási méhészegyesület .szolgáltatta a feliratokat, melyek -a látogatók figye'mét felhívták a méhészet nagy jelentőségére a mezőgazdaságban, va lamint a szovjet méhészeti módszerek eredményes voltára és azok felhasználásának fontosságát. Úgyszintén bemutatta az egyesület könyvtárát, mely magábafoglalja a cseh. szlovák, orosz és magyar méhészeti szakirodaimat és, folyóiratokat. _A látogatók nagy érdeklődése a méhészet iránt élő bizonyítéka annak hogy a méhészegyesület mindent megtett annak érdekében, hogy a méhek szép és titokzatos életével megismertessen olyan embereket is, akik csak annyit tudtak a méhekről, hogy azok adják a mézet. A párkányi EFSz pedig a látogatóknak iutányos árpn árusította mezfeleslegét
