Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-25 / 43. szám

1953. október 25. Földmfit^S 5 Az őszi munkák gyors befejezéséért ................................................................................................. Asszonyaink példás munkája erősíti szövetkezeteinket \ Kitűnő kukoricatermése van a marcelházai EFSz-nek Élénken emlékezetünkben élnek Z6- potocký elvtárs szavai, amelyeket a hradec králové-l kerület egyik szövet­kezetében mondott az elmúlt hónap­ban, amikoris mezőgazdaságunk újabb ée újabb és sürgős feladatairól be­szélt. Mi a marcelházai szövetkezetben arra törekszünk, hogy ezeket a fela­datokat maradéktalanul teljesítsük. Most az őszi munkákra kell összpon­tosítanunk a figyelmet. Ezen a téren már eddig is jó eredményeket értünk el. Ősziárpánk, lendekünk, rozsunk és repcénk már szépen zöldéi a határban. A búza vetésének is már több mint a felét elvégeztük, úgyhogy ezt a mun­kát is rövidesen befejezzük. Az őszi cukorrépamunkákat, már­mint a szedést és az elszállítást u­­gyancsak elvégeztük már. A répa­fejeket leprizmáztuk, amivel állat­­állományunk számára értékes ta­karmányt nyertünk. Szövetkezeti Nagy látogatottságnak örvendett az október 18-án megtartott nyitrai szö­vetkezeti vásár. Mindjárt az elején meg kell mondanunk, hogy nemcsak a szövetkezetek voltak képviselve, ha­nem a nemzeti vállalatok is. A piac­téren leülő? özö sátrak sorakoztak egymás mellett, tele jáminőségűj és olcsó árúval. A legnagyobb sikert azonban mégis az EFSz-ek aratták. Gerencsér kötség négy frissen vágott sertéssel érkezett, melyeknek súlya egyenként másfél mázsa volt. Óriási tolongás volt itt a sátor előtt. Kozma elvtárs, a szövetkezet elnöke alig bír­ta jegyezni a számokat, mélyek a for­galmat jelentették. A berencsi EFSz-b5l két szekér ér­kezett. Az egyikben vagy 200 csirke és kacsa, a rnásikban pedig borsóval és babbal tele zsákok voltak. Ez szem­re sem lehetett kevesebb, mint 10 mázsa. — Most voltak itt a járási párt­bizottságról — mondotta Danis elv­társ, a könyvelő — és dicséretet kap­tunk forgalmunkért. A baromfink A napraforgó cséplése most van folya­matban. A kukorica töréssel is jól ha­ladunk. Kukoricatermésünk az idén nagyon szépen mutatkozik. Átlagosan 40—45 mázsás hektár­­hozammal számolunk, úgyhogy 100 vagon kukoricánk lesz. Ebből a gazdag termésből bőven jut mindenre: a beadási kötelezettség tel­jesítésére, sőt túlteljesítésére, az .álla­tok hizlalására, takarmányozására stb. Ugyancsak túlhaladtuk a termelési ter­vet a burgonyánál is. A dohányt sikerült megmenteni a fagytól. Idejében, csaknem teljesen veszteség nélkül betakarítottuk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szüretet sem. Annak ellenére, hogy a későtavaszi fagyok igen nagy kárt tet­tek a szőlőben, mégis aránylag jó ter­mésünk volt: összesen 75 hektőliter borunk termett. Ezenkívül minden szövetkezeti tag­nak volt háztáji gazdálkodásában 5 vásár Myitrán ugyanis csaknem egy óra alatt telje­sen elfogyott. Nagy mozgolódás volt a pogranyi szövetkezet kocsija körül is. Bús Fe­renc szövetkezeti . elnök elmondta, hogy 8 sertéssel és 9 birkával érkez­tek a vájárra. A csitári EFSz a 6 bir­ka mellett jóminöségü friss zöldséggel szerepelt. Miskolczi elvtárs, a vi sáp­­apáti szövetkezet elnöke büszkén új­ságolja, hogy nár eladott a vásáron 3 sertést és 15 birkát. Már ebből a pár példából is láthat­juk, hogy a nyitrai szövetkezeti vá­sár jáil sikerült. A sikerhez hozzájá­rult az, hogy a vásárt jól előkészíte­­ték, ami nem kis mértékben a nyitrai járási nemzeti bizottságnak az erde­­me. A jóminőségű mezőgazdasági cik­kekkel tele szekerek arról tanúskod­tak, hogy EFSz-eink egyre többet tér­­rr. 'чек, a nagy vásárlóközönség pedig annak adta tanujelét, hogy népünk vá­sárlóereje állandóan emelkedik. Mártonvölgyi László, Nyitra. ár szőlője, amiből mindnyájan szü­­’ reteltek egy kis bort. Lesz tehát Marcelházán a jó fehér kenyér mel- 1* bor is. Eredményeink alapján a tagság meg­kapta a félévi elszámolás óta eltelt há­rom hónap alatt ledolgozott munka­egységek után a természetbeni jutal­mat. A gazdag jutalomért most már mindannyian olcsóbban vásárolhatunk, amiért háláyal tartozunk pártunknak és kormányunknak. Hálánkat elsősorban is jő munkával röhetjuk le. Ezért a még hátralévő őszi munkákat a lehe­tő legrövidebb időn belül elvégezzük Így gondol fordítunk a mélyszán­tásra, hogy egy talpalattnyi föld se maradjon tavaszra felszántatla­­nul. A trágyázást szakszerűen Mácsik Béla agronómus utasításai szerint végezzük, mert ezzel is a jövőévi jő termés alap­jait rakjuk le. Marikovecz Aladár, Marcelbáza Szovjet módszerekkel vetnek A perbetei szövetkezetben a vetési munkák jól haladnak. Eddig elvetet­tünk 114 hektár rozsot, 206 hektár búzát, 210 hektár ősziárpát és 60 hek­tár őszi takarmánykeveréket. Mivel a múlt évben kézzelfoghatóan bebizo­nyosodott, hogy mennyire érdemes a vetésnél is alkalmazni a szovjet mód­szereket, ezért most űz ősszel a fent felsorolt gabonanemüket kizárólag ke­reszt- és szükszorosan vetettük el. Ez minden bizonnyal elősegíti azt, hogy a jövő évben még az ideinél is maga­sabb hektárhozamokat érjünk el. A kapások betakarítása ugyancsak rendjében megy. A cukorrépa szedése immár a befejezés előtt áll. Eddig el­szállítottunk 35 vagon cukorrépát. A szövetkezeti tagok jó kedvvel dolgoznak, mert munkaegységeik után rendesen megkapják az előleget, sőt gazdasági eredményeink olyanok, hogy az éwégi elszámolásnál ki tudjuk fi­zetni a munkaegységek után a hátra­levő részt. Tagságunk megelégedett és az a célkitűzése, hogy még jobb mun­kával emelje a terméshozamokat, hogy több jusson nekik, de egyben, hogy több jusson egész dolgozó népünk szá­mára. SUtti József, Perbete Fordítson nagyobb figyelmet a takarmányalap biztosítására a balázsfai EFSz A balázsfai EFSz-ben az elmúlt tél nagyon nehezen tejt el, mégpedig a­­zért, mert nem volt elég takarmány a szarvasmarhaállomány számára. A szövetkezeti tagok kénytelenek voltak szalmát vásárolni szabad áron (160 ko­ronáért régi pénzben). Ebből is láthat­juk, hogy milyen nehézségeket okozott a takarmányhiány. A múlt télen szerzett tapasztalatok­ból és hibákból azonban a szövetkezet vezetői nem vonták le a tanulságot. Erről tanúskodik az, hogy most sem gondoskodnak kellőképpen elegendő ta­­karmány biztosításáról a téli Időszak­ra. Nagy hiba az, hogy már most szá­raz kukoricával ete'tnek. Ennek követ­keztében a tejhozam csökken. Számos szövetkezetünk megértette és — esze­rint cselekszik — hogy most zöldta­karmánnyal, • mégpedig csalamádéval, zöld cirokkal és szudáni fűvel kellene etetni. A balázsfai EFSz azonban ezzel nem törődik. Nagy hiba az is, hogy október 17-ig a tervezett 500 köbméter helyett csu­pán 90 köbméter takarmányt silóztak le. A takarmányalap biztosítása terén el­követett hibákat az EFSz jó munka­­szervezéssel még helyrehozhatja. Első­sorban is a friss kukoricakórót és a zöldséghulladékot silőzza le! A szövet­kezet vezetősége gondoskodjon arról, hogy a kórót azonnal a kukoricatörés után Iesilózzák, mert ekkor rendelke­zik a legtöbb tápanyaggal. Erre a kérdésre a balázsfai EFSz vezetőségének sokkal nagyobb gondot kell fordítani annál is inkább, mert az egýre fokozódó állatállomány zavar­mentes áttelelését csakis akkor bizto- | síthatja, ha bőséges takarmányalap áll a szövetkezet rendelkezésére. Jó takar­mányt igényel a szövetkezet sertésállo­mánya is, amely egyébként szépen fej­lődik. Hrdý János zootechnikus büszke is a sertéstenyésztésben elért sikerek­re, amelyek azonban csak akkor ma­radnak meg, ha a takarmányozás te­rén nem lesz semmi hiba. Hrdý elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy terven felül tiz darab 150 kg-os ser­tést ad be a dolgozók közellátására. Holý Mihály sertésgondozó, aki 61 a­­nyasertésről gondoskodik, ugyancsak kötelezettséget vállalt, hogy az ösz­­szes gondjaira bizott anyánál bevezeti Ljuszková módszerét, hogy ezzel emel­je a malacszaporulatot. Krajcsovics Nándor Dunaszerdahely. Jobban be kell vonni az asszonyokat a szövetkezeti munkába A nemrég megrendezett sajtóvitán még jobban felismertem, hogy mi­lyen fontos szerepük van a szocia­lista sajtónál a munkás-paraszt le­velezőnek. Ennek alapján elhatároz­tam, hogy ezentúl még rendszere­sebben fogok tudósításokat küldeni szövetkezetünkről és a falunkban le­játszódó eseményekről. Ezalkalommal az őszi munkákról szeretnék beszá­molni. A csúzl szövetkezetben a vetéssel jól haladunk. Október 18-ig elvetet­tünk 22 hektár repcét, 35 hektár ősziárpát, 27 hektár őszi takarmány­­keveréket, 200 hektár búzát és 80 hektár rozsot. Mindezt keresztsoro­­san végeztük, amivel azt a célt kö­vetjük, hogy a jövő évben még az ideinél is jobb termést érjünk el. Ml a helyzet az őszi termények betakarításában? Sajnos ezen a té­ren becsúsztak klsebb-nagyobb hi­bák. Ez mindenekelőtt a dohányra vonatkozik. Dohánytermésünk 8 szá­zaléka ugyanis megfagyott, amire egyáltalán nem került volna sor, ha a szövetkezeti tagok feleségei, a szö­vetkezeti asszonyok jobban bekap­csolódtak volna a munkába. Igaz, volt egynéhány öntudatos asszony, akik mindent megtettek azért, hogy a dohányból semmi se menjen kár­ba, de bizony az üyen asszonyok száma kevés volt. Erre a kérdésre, vagyis az asszonyok nagyobbarányú bekapcsolására a szövetkezeti mun­kába ezentúl az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítani. Fokoz­ni kell a meggyőző munkát és min­den szövetkezeti tagnak, de elsősor­ban a vezetőségnek a kötelessége az, hogy meggyőzzék asszonyaikat arról, hogy mennyire fontos az, hogy ők Is részt vegyenek a szövetkezeti munkában. A cukorrépa betakarítása teljes U- temben folyik. Ezen a téren sokat segít a szocialista munkaverseny, a­­melyben ezidőszerlnt Paíkovics János csoportja vezet. Nagy gondot for­dítunk arra, hogy állatállományunk számára téli időszakra elegendő ta­karmányt biztosítsunk. Ennek érde­kében amit csak lehet, lesilőzunk. Eddig 2.000 köbmétert silóztunk és még az őszön körülbelül ezer köb­méter takarmányt konzerválunk siló­­zással. Ha a csúzi szövetkezetről beszé­lünk, nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a, szövetkezet traktorosait sem. Mi büszkék lehetünk traktorosaink­ra. Szalma Béla, a járási és egyben a kerületi verseny győztese a ver­senyhétben Škoda traktorával 78.8 hektárt szántott fel s így normáját ezen a héten 320 százalékra teljesí­tette'. Mint a kerület győztese, az első díj fejében kapott egy öltöny ruhára való finom szövetet, egy rend alsóneműt és egy pár félcipőt zok­nival együtt. A járási versenydij, a­­melyet Szalma Béla nyerett, egy kék munkaruha volt. Szalma elvtárs büszke az elért eredményeire s ez a büszkeség Jogos. De a dicsőség nem száll a fejébe, hanem még jobb mun­kát akar végezni, hogy ezzel is elő­segítse szövetkezetünk sikeres gaz­dálkodását és ezen keresztül a tag­ság jólétét. Esek József, Csúz. „Közösen aratunk” — jelszó lát­ható még Л-ott a falakon Kéty kóz­­ségbeú. Igaz, hog i az aratás már rég volt, de ez a jelszó jelzi, hogy a ké­­tyi szövetkezet tagjai ezidén ;lőszôr arattak közösen. Szövetkezetük csak 1952 szeptember 10-en alakult meg. tehát éppen egy éve. A 337 hektár föld t 43 család műveli meg. egymást megértve, egy akarattal, a közös cél eléréséért, a jobb holnapért. A szövet­kezeti munkákból az asszonyok dere­kasan kiveszik részüket. Dánó Irma a szövetkezeti elnök felesége, öntuda­tosan beszél az asszonyok munkájáról. — Nekünk, az aratás úgy ment. mint a karikacsapás. Hát még a atép­lés. Huszonnégy asszony két 'váltás­ban dolgozott. Én reggel 5-től i2-ig csépeltem. 12-től 2-ig otthon főztem, 2-től dohány földeken dolgoztam este hétig, akkor elvégeztem az otthoni munkámat. Másnap délig a kertészet­ben dolgoztam és délután ismét csé­peltem. így volt a többi asszonytár­sam is. Rosszul éreztem magam — folytatja — ha egy napot valamilyen oknál fogva elmulasztottam. A közös munka vonzott és jobb munkára ser­kentett. A cukorrépa-részemet is ok­tóber 12-re felszedtem. Meg vagyok róla győződve, hogy helyesen -sele­­kedtem, mert munkámmal magamnak és a szövetkezetnek is hasznot hoz­tam. Vida Irma, a helyi nemzeti bizott­ság tagja is megállja a helyét, leg­mondja a éleményét, ha valami r.em tetszik neki, s kitartóan harcol az igazságért. — Látom, hogy munkáskormányunk mennyire s segít bennünket. Ezért adósnak érzem magam és becsületes munkával igyekszem mindezt a segít­séget meghálálni. Fiam a nyáron fog érettségezni,, azután egyetemre megy. Mikor járt egy munkás fia egyetemre? Még hezzá ingyen? László olyan jót tanul, hogy kapja az ösztöndíjat, így alig kerül pár koronámba iskolázása. Hascnlókép vélekedik a többi asz­­szony is. Szeretik v xzövetkezetet. Igaza volt Gcttwald elvtársnak, mikor a szövetkezeti dolgozók első konferen­­c'íjára február 15-én küldött levelé­ben rámutatott arra, hogy a szövet­kezeteinkben: ,jelentős szerepet já szanak a nők, akik a tagok számának több mint a felét képezik. A mi asz­­szonyainknak arany kezük és jó eszük van. A szövetkezetek vezetésében azonban kevéssé számítanak rájuk. Azt hiszem, az ügy javára szolgálna, ha a tehet égés nőket kiemelnék a szövetkezet vezető helyeire is.” Ez a kétyi szövetkezetre is vonatko­zik. Ha az asszonyok olyan odaadóan és aktívan dolgoznak, ajánlatos lenne a szövetkezet irányításába is bevonni őket. Kinek az érdeme, hogy a kuko­rica, burgonya már be van takarítva, és hogy a dohány, paprika nem fa­gyott meg? Nagyrészt az asszonyoké. Hisz Dánó Ilonánrk, 180 — Vida Ir­mának 165 — Bohák Erzsébetnek pe­dig 200 munkaegysége van. Ha minden szövetkezetben az asszonyok így be­kapcsolódnának a munkába, nem vol­­na lemaradás és a szövetkezet pénz­ügyi helyezet olyan lenne, mint a kétyieké. A BANKBAN KÖZEL NE­GYEDMILLIÓ KORONÁJUK VAN. — A közös munka már az első évben meghozta gyümölcsét — mondja Binó Lajos, a •zövetkezet elnöke. — Olyan előleget tudunk a tagoknak munkaegységeikre biztosítani, hogy eleinte. ■ maguk sem hitték, hogy meg­kapják. Bezzeg, mikor mértük a ga­bonát, nagy volt az öröm. Ez érthető, mert a tiz korona előleghez még kap­tak négy és fél kilogramm gabonát, 1.70 csöveskukoricát és fél kilogramm burgonyát. Ezenkívül figyelembe kell venni a háztáji gazdálkodást is. Min­den tag sertést hizlal, sőt sokan sza­bad áron adják be a hízott sertést. De nemcsak a tagok állnak jól a hizlalással, hanem a szövetkezet is. 50 mázsával túlteljesítette a sertés­húsbeadást és kilátás van arra, hogy még negyven mázsával növeli ezt a számot. Kár, hogy Vida elvtárs, a sertés­gondozó, aki egyben pénztáros is, nem méri meg a sertéseknél a napi gyara­podást. így nem 4udja pontosan meg­mondani, hány dekát híznák. Vida elvtárs csöndes ember, nem szeret so­kat beszélni de annál többet dolgozik. Felesége azonban beszél helyette: — Mondd meg József — mondja — hogy a múltban 6.27 hektár földön gazdálkodtunk. de annyi jövedelmünk nem volt, mint most. — 3.27 hektár haszonbérben volt és a magas áron bérelt földek elvitték saját, földünk termését is.•» Az ember ezután nekibátorkodva megszólalt: e igazad van asszony, meg kell. mondanom, hogy a szövetkezet segí­tett az életünkön. Kaptunk H nazsa búzát, nyolc mázsa árpát, 280 kg ro­zsot, 10.50 mazsa kukoricát, burgo­nyát és még újévkor ismét kapunk. — Ha ezt pénzt en átszámítjuk, bizr-ny szép összeget kerestünk. A Vida-házaspár mondanivalójából kiderül, hogy mindem, amit a szövet­kezet tagjai becs’"U te- munkájukért kaptak, meg is érdemelték. Szorgal­masan és odaadóan dolgoztak. A nö­vénytermesztő csoport is például túl­lépte a tervezett hektarhoeamut. A PÔTJUTALOM KIOSZTÁ­SA JOBB MUNKÁRA SER­KENTETTE A SZÖVETKE­ZET TAGJAIT. x Búzából 149.18 mázsával termett több a tervezettnél. Ennek 25 száza­lékát kiosztottál? a tagoknak pótjuta­­lojnként a ledolgozott munkaegységek után. Szalma Lajos, a búza összmun­káinál ledolgozott 53.98 munka z '< у sé­get. Ezért us kg búzát kapott. Bo­hák 1st' ám 176.25 kg-ot kapott. Gu­­bik Jenő, könyvelő meg is jegyezte: — Úgy dolgozzunk, hogy jövőre még többet kapjunk. De rte.n is kell bíztatni a tagságot a munkára. Minden munkahelyen megállják a helyüket. Ezt bizonyítja az is. ho„y tejből, marhahúsból, tojás­ból már eddig 100 százalékra teljesí­tették a beadást. Mindezek lehetővé teszik, hogy újévkor újabb osztalék­ban részesüljenek. Az újévkor кapott gabonát a tag^k mind beadják, mert félévi munkájuk után annyit kaptak, hogy bői n futja egész esztendőben. Sőt minden *ag a félévi természetbeni osztalékból is adott be gabonát. Szal­ma Gyula ■ például 5 mazsa búzát és egy hízósertést adott. Eddig 400 egy­séget dolgozott le a szövetkezeiben. Agronómus, egyben csoportvezető is. Az őszi munkákról beszélgettünk veLei ' örömmel mondja: — Olyan szép a repcénk, hogy pár­ját ezen a tájon nem találjuk. Mát nem látni a sorközöket, az egész táb­la zöld. Igaz. már augusztus 20-ra el­vetettük. A földet jól megmunkáltuk. Fzáltal a mag szép egyenletesen ki­kelt. De nemcsak a repce, hanem az ősziárpa és a rozs t- A búza vetese most már gyors iramban halad előre. A kukoricakorót mind levágták. A cukorrépa szedése folyamatban van és október 27-ig befejezzük az ősziek vetését. Az árleszá’lítás arra kötelez bennünket, hogy többet termeljünk, hon■ a dolgozóknak ne legyen sem­miben hiányuk. ? A tagok tisztában vannak azzal, mit jelentett á kormányhatározat ak­kor, mikor a terményeik ára felemel­kedett. az ipari cikkeké pedig leszállt. Jóval kisebb összegből bevásárolhat­nak. Ez mind azért ixAt lehetséges, mert a munkásság többet termelt. —; Nekünk most az a feladatunk — f01у-\ tatja az anronómus, — hogy mi is többet termeljünk. Ezért igyekszünk, hogy az ősziek vetését minél hama­rabb befejezzük. A SZÖVETKEZET EZER­MESTERE. A kétyi szövetkezetben mindenki kiveszi részét a munkából. Példa rá Pérés Lajos, a szövetkezet raktárnoka, aki korán reggel elvégzi a raktárnoki teendőit, ezután odamegy ' dóig zni, ahol legsü gősebb a munka. Minden­hez ért. Ha bognárra van szükség a kocsi javításához, azonnal őt hívják. Ólak, szárítók, építésénél ugyancsak megmutatja szaktudását. A szövetke­zet vezetősége büszke az ilyen ta­gokra. Nagy József dohányos is pél­dásan végzi a munkáját. Rendben is van a dohányuk. Mire jött a fagy, mind fedél alá hozták. Persze az asz­­szonyok versenyszerűen törték, egyik előzve a másikat. Ment a munka mint a vízfolyás. Ennek meg is lett az ered­ménye, mert 25 000 koronával árul­tak többet dohányból, mint ahogy ter­vezték. Tehát érdemes mit jól dol­gozni, hisz a tagok maguk látják en­nek hasznát. Ezt mondja Bajka La­jos is. aki szintén a dohánymunkánál segédkezett. Ha azt akarjuk, hogy a munkaegy­ség értéke növekedjen, minden alkal­mat meg kell ragadni, f\ogy az őszi­eket szemveszteség nélkül betakarít­suk. Milyen kár származott volna, ha a dohánynak egy része, a paprika, vagy a paradicsom megfagyott volna, így már jó helyen van. Újévkor mind­ez megmutatkozik az osztaléknál. Bajkai elvtárs, aki 309 munkaegy­séget dolgozott le. ezt mondja: — Meg vagyok győződve, hogy a szövetkezeti úton haladva, erőnket és tudásunkat összeadva, szebb jövő felé haladunk. Nem kell félnünk a 'wlnap­­tól, bármennyire is dolgozik a reak­ció, bek törekvésünket nem tudja megtörni senki. / Sándor- Gábor,

Next

/
Thumbnails
Contents