Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-18 / 42. szám

1953. októSer 18. FÁIdmftfM 9 A jánoki szövetkezet tagjai sikeresen építik szövetkezetüket Ezelőtt alacsony, szalmafedeles há­zak jellemezték Jánok községet, a szepsi járás egyik legdélibb fekvésű faluját, igaz ugyan, még most is ki-ki kandikál egy-egy zsupoos házikó az új piroscserepes házak közül az utcára, de az élet e falak között is lényege­sen megváltozott. Al szövetkezeti nagytermelés lehetővé tette Eperjesi Istvánnak, Kovács Jó­­z^'ťnek, legalá Józsefnek és a szö­vetkezet számos tagjának, hogy le­rakják házuk új alapját, új falakat e­­meljenek és szalma helyett piros cse­réppel, vagy szürke eternittel fedjék be a tetőt. Mindez persze azt bizo­nyítja, hogy a közös gazdálkodás meg­szilárdulásával nagyot emelkedett a ta­­lu kis- és középparasztjainak az élet­­színvonala és a szövetkezet vagyona. PARTUNK ÉS KORMÁNYUNK MEGMUTATTA A HELYES UTAT De nézzük meg közelebbről, hogy a szövetkezet az eltelt diárom esztendő alatt mennyit fejlődött és mennyit gya­rapodott a közös szövetkezeti vagyon Három év nem nagy idő, de a jánoki dolgozó parasztság életében új korsza­kot jelent a szebb és jobb élethez ve­zető úton. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet mindössze harm,ne szarvasmarhával és 12 malaccal kezdte el gazdálkodását, akkor látjuk, hogy eredményesen jártak azon az' úton. amelyre pártunk és kormányunk ve­zette kis- és középparasztjainkat. Ma már csaknem megtízszereződött a szar­vasmarhák száma, míg a sertéseké 12- ről 450-re szaporodott. Mindezt pedig szorgalmas és kitartó munkával érték el a szövetkezet tagjai. Az állatállomány nagyarányú szapo­rodása megkívánta az istállók, gazda­sági épületek kiszélesítését is. Három év alatt egy új százféröhelyes istállót, két kétszázférőhelyes sertéshizlaldát és öt baromfiólat építettek és adtak át a rendeltetésének. Ezenkívül számos juh­­akolt is emeltek. Az állatok gyors sza­porodása most ismét arra kényszerí­tette a szövetkezet tagjait, hogy új tehénistállót építsenek. Ezt az elhatá­rozásukat nyomban tett követte. Az istállóépület kérdése pedig egyre sür­gősebb, mivel közelednek már a hideg, kedvezőtlen napok és az állatokat nem lehet csak úgy a szabad ég alatt tar­tani. Az építkzési csoport tagjai ezért elhatározták, hogy az istálló felépíté­sét a Nagy Októberi Szocialista For­radalom tiszteletére a tervtől eltérően október 28-ig befejezik és üzemképes állapotban átadják a szövetkezetnek. SZÁZEZER korona a kerülettől A nagy igyekezetben azonban azt a hibát követték el a szövetkezet veze­tői, hogy ugyanakkor, amikor hizlaldá­kat építettek, megfeledkeztek a fiaz­­tató építéséről Most aztán az a hely­zet adódott, hogy a tél folyamán nem tudják megfelelő helyiségbe elhelyez­ni az anyakocákat és veszélyben forog további szaporulatuk. Stromp elvtárs. a szövetkezet elnöke azonban nem esik kétségbe, nyugodtan mondja: — Ha már a hibát elkövettük, igyekszünk most a fiaztatót mihamarabb felépíte­ni. Ez lesz az első teendőnk. Így ezt az égető kérdést is meg fogjuk olda­ni. — Mint látjuk tehát, a szövetkezet tag­jai nem ismernek lehetetlent, és ebben rejlik a szövetkezet nagy ereje. Ki­tartó szorgalommal és eredményesen folytatják munkájukat az őszi vetések és a kapások betakarításánál. VERSENYBEN AZ ŐSZI MUNKÄK SIKERÉÉRT Tóbisz elvtárs, a szövetkezet agro­­nómusa megjegyezte, hogy a munka­­csoportok versenyeznek egymás közt a munkák minőséges és idejében való elvégzéséért. — Ezideig — hangsúlyozza — Dó­­min Pál harmadik csoportja vezet a szántás-vetés és a betakarítási mun­kálatokban, mivel területük csaknem 90 százalékát már bevetették. Még Tóbisz elvtárs be sem fejezte mondanivalóját, amikor a szövetkezet irodájába lép egy életerős, pirospozs­gás arcú fiatal ember. — Miről is van szó Józsi bácsi? — kérdezte nagy ér­deklődéssel. — Az őszi munkákról be­szélünk Laci — felelte az agronómus. Kiderül, hogy az újonnan érkezett nem más, mint Molnár Laci, az első csoport vezetője. Kint az ajtó előtt el­lesett pár szót-az agronómus és a töb­biek beszélgetéséből, azért szükséges­nek tartotta, hogy ő is megmondja vé­leményét. — Könnyű ám — mondja — a har­madik csoportnak az elsőséget tartani, hiszen csupa olyan veteménye van, a­­melyet korábban kell vetni, mint rep­ce. ősziárpa és rozs. Mi pedig több bú­zát vetünk, sőt még a kukorica beta­karításának a nagy része is a mi fela­datunk. De igyekszünk, és munkánkat úgy akarjuk elvégezni, hogy a gazdag termést, már mint a kukoricát is, rö­vid időn belül betakaríthassuk. Molnár László elvtárs csoportjának ugyanis még kilenc hektár kukorica­­termése vár betakarításra, Az átlag­termés, mint a csoportvezető kijelen­tette, közel lesz a negyven mázsához. tározat és árleszállítás milyen lehe­tőségeket tár a szövetkezeti gazdálko­dás és a tagság jövedelmének fokozá­sa elé. Erről ismét Stromp elvtárssal és a körülötte lévő többi tagokkal vál­tottunk szót. — Örömmel' mondhatom — szólott az elnök — hogy nagy megelégedéssel értesültünk a kormánynyilatkozatról, az iparcikkek árainak leszállításáró1 Mindez hozzásegít minket ahhoz, hogy tagjaink még nagyobb kedvvel és oda­adással végezzék munkájukat. Azt a kérdést intézzük most az el­nökhöz, vájjon a taggyűlés megvitat­ta-e kormányunk legutóbbi intézkedé­sét a hizlalás! szerződéssel kapcsolat­ban, amely lehetővé teszi, hogy a szö­vetkezet tagjai egyénileg is vállalhat­nak hizlalást, ami megint csak nagy segítséget jelentene bevételük növe­kedésében. — Meg kell mondanom — mondja az elnök — ezt még nem beszéltük meg közös összejövetelen, minket erre még nem hívtak fel, sőt a helyi nem­zeti bizottság sem kezdeményezett ezzel kapcsolatban gyűlést. TÖBB SEGÍTSÉGET A JÄRÄSTÖL A jánoki EFSz példájából világosan kitűnik, hogy a szepsi járási nemzeti bizottság funkcionáriusai nem végzik úgy kötelességüket, mint ahogyan pártunk és kormányunk a dolgozó nép érdekében elvárja tőlük. Miért nem mentek ki Jánokra? Vagy nincs a szö­vetkezetnek a járáson instruktora? Bizonyára megfeledkeztek erről a já­ráson, úgy gondolták, hogy kis- és középparasztjaink minden magyarázat nélkül megértik kormányunk intézke­déseit. Pedig olyan lehetőségei adódnak a szövetkezetnek az árleszállítás után, amelyről a tagokat fel kellett volna világosítaniok és k-ónkrét példákon megmutatni nekik azt, hogy kormá­nyunk következetesen beváltja ígére­tét a mezőgazdasági termelés feleme­lése és dolgozó parasztságunk élet­­színvonalának emelése szempontjából. Hiszen, ha csak a beadott gyapjút vesszük a jánoki szövetkezetben, ami­ért az új pénzben jelentős összeghez jutottak, akkor ez 69.000 korona meg­takarítást jelent a becsületesen dolgo­zó tagoknak, mert a beadott gyapjú után juttatott utalványok a ruhane­­műek kedvezményes vásárlását teszik lehetővé a tagságnak s ez munkaegy­ségenként 1.30 korona megtakarítást jelent egy-egy'1 tagnak. Ezzel pedig érdemes lett volna foglalkozni, köze­lebbről megismertetni vele a szövet­kezet tagjait. Bizonyára a jövőben ebben is nagyobb támogatást nyújta­nak majd a szövetkezetnek. Mindaz, amit az előbbiekben elmon­dottunk a jánoki szövetkezetről, csak pillanatkép arról a hatalmas iramú mun­káról, ami a megalakulástól az építke­zés terén folyik. A szövetkezet tagjai becsületes törekvéseit a járás, sőt a kerület is éber figyelemmel kisérte s most úgy döntöttek, hogy százezer ko­rona beruházási segélyt bocsátanak az EFSz rendelkezésére a még hátrama­radt épületek befejezése céljából. Ezt az összeget a bankban már a szövet­kezet javára írták, ami további lendü­letet ad a munkák sikeres elvégzésé­hez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jánoki szövetkezet nemcsak az épít­kezésben tanúsított igyekezetéért kap­ta meg az említett összeget, hanem főképpen azért, mert a legkevesebb kiadásokkal, a helyi erőforrások kihasz­nálásával csaknem saját erejükből e­­melték fel eddigi épületeiket. — Nem is csoda — kapcsolódott most ismét beszédbe az agronómus, hiszen Laciék négyszer kapálták meg kukoricájukat, úgyhogy a részükre ki­mért parcellákról várjuk a legmagasabb termést. Bár a munkaszervezés eléggé jó a szövetkezetben, mégis meg kell emlí­tenünk, hogy helytelenül jártak el, a­­mikor az egyes munkacsoportok között nem osztották el arányosan a vélemé­nyeket. Mind az első, mind a második vagy a harmadik mezei csoportnak egyenlően kellett volna szétosztani a búza, rozs és a kapásnövények vetés­­területét is és akkor még nagyobb erő­vel, egyenlő eséllyel bontakozna ki az állandó munkacsoportok közötti szocia­lista munkaverseny. Az elosztásnak ez a módja még jobb munkára serkente­né a csoportok tagjait. A jövőben er­re is nagy súlyt kell helyezni. \ Már ha a munkaszervezést megemlí­tettük, érintsünk csak még egy kér­dést, mégpedig azt, hogy a kormányha­KISS JÓZSEF ÚJ CSALÄDI HÄZA Kiss József a szövetkezet sertés­gondozója ma talán a falu legboldo­gabb embere. Vájjon miért? Főképpen azért, mert kormányunk intézkedései nyomán lakásépítésre most hosszúlejá­ratú kölcsönt kap az államtól és min­den jel azt mutatja, hogy a szövetke­zet segítségével még ebben az eszten­dőben beköltözhet az új lakásba. Kissék a múltban még álmodni sem mertek volna családi lakásról. Igaz nem is lehetett, mert az apró gyer­mekekre mindig nagy volt a kiadás és a bevétel nem volt annyi, hogy új házra is félre lehetett volna tenni be­lőle. Most azonban a közös szövetke­zeti gazdálkodásban nagy lehetőség nyílik arra, hogy a termelést mind jobban emeljék s aztán ebből fakad az is, hogy Kissék a szövetkezet segít­ségével új családi házhoz juthattak. Mindezt jóváhagyta a taggyűlés is, mert Kiss József hatgyermekes csa­ládapának oroszlánrésze van abban, hogy a szövetkezet 12 malacról ma több, mint 400-ra növelte a közös ser­tésállományt, holott az EFSz folyama­tosan teljesítette és teljesíti beadási kötelességét. De nemcsak Kiss Józsefnek kell csa­ládi lakás, hanem még több szövetke­zeti tag is megérdemelné, hogy élvez­ze kormányunk segítségét. Mindez megvalósulhat. Attól függ, csak, hogy a szövetkezet hogyan biztosítja a jö­vőévi gazdag termést, ami mindenek­előtt az őszi munkák haladéktalan el­végzésén múlik. Az is igaz, hogy ne­héz most a szántás Jánokon, mert a traktorállomás csak egyharmadát vé­gezte el a tarlóhántásnak s ez nagy- I mértékben hátráltatja a szántás-vetés ■ befejezését. De az őszi munkákat el ■ kell végezni annál is inkább, hogy a I jövőben még gazdagabb számadást ; készíthessenek saját maguk és a közös : szövetkezeti vagyon javára. A gazdag i termés további előnyök biztosítéka lesz elsősorban azok részére, akik ezt a legnagyobb mértékben elősegítették Rajta hát, a lemaradást még mindig be lehet hozni, csak lássunk szaporán munkához. Szombath A. Egy este a leleszi szövetkezetben... A fényesen tűző nap bíborvörös színek közé rejtőzve befejezte egy na­pi pályafutását és eltűnt a láthatáron. A falura szürkület és egyre nagyobb sötétség ere ?kedett, már csak az őszt szél hozta messziről errefelé a határ­ban szántó traktorok dohogását. A szövetkezet helyiségében azonban fé­nyes lámpák világították meg a be­lépő szövetkezeti tagok napbarnította arcát. Ebben a helyiségben jönnek össze csaknem minden este a leleszi szövetkezet tagjai, hogy számot ad­uinak elvégzett napi munkájukról és megbeszéljék a következő napi munka­tervet. Ezek az összejövetelek az utób­bi napokban élénkebbek, zajosabbak mint az előző hetekben voltak, hiszen van most miről beszélni, sürget az őszi szántás-vetés, betakarításra vár­nak az őszi kapásnövények. Meg az­tán a közelmúltban megjelent kor­mánynyilatkozat. a termények begyűj­tési árainak felemelése, az iparcik­kek árainak nagyarányú csökkentése került minden este a vita középpont­jába. Számítgatnak, osztanak, szoroz­nak a becsületesen dolgozó tagok, hogy szorgos munkájuk által mily elő­nyökben részesülnek, mennyivel lesz nagyobb a jövedelmük és hogy pén­zükért mit is vásárolhatnak. Ezen az estén is élénk vita fejlődött ki. A csoportvezetők ki-ki saját mun­kájáról számolt be. Mint minden eset­ben, ezúttal is Dobos elvtárs, a szö­vetkezet elnöke kért szót a gyűlésen. •-— Elvtársak — mondotta — higy­­jétek el, mióta áttanulmányoztam a kormánynyilatkozatot és tüzetesen megismertem kormányunk intézkedé­seit, azóta úgy érzem, hogy munkába menet még a lépéseim is meggyor­sulnak. Tudatában vagyok annak, hogy mindazok az intézkedések, me­lyek mezőgazdasági termelésünk fo­kozását iráfnyozzák elő, mind a szövet­kezeti tagság életszínvonalának emel­kedését jelentik. Ezért tehát még na­gyobb lendülettel végezzük további feladatainkat. Az összes jelenlevők figyelmesen hallgatták az elnök szavait és szemük­ben az öröm és a megelégedés fénye csülant fel, amit persze lelkes szóvál­tásuk is kifejezésre juttatott. Most Kovács Ferenc sportvezető vette át a szót és kijelentette: „Őszin­tén mondva elvtársak, soha ilyen ter­més nem volt még Leleszen, mint éppen ebben az esztendőben. Har­minchat mázsa gabonatermés hektá­ronként nem lebecsülni való ered­mény. ' így van ez most a burgonyá­nál is. Mi egy hektárról 1X0—200 má­zsás termést takarítottunk be m g a háztáji gazdi'kodásra megh'njy ti földjeink csak a fele terméshozamot adták. Most láttuk csak, milyen előnyt jelentenek őszi munkaterveink meri aki tervez, az a jövőbe is lát. Persze, tavaly ilyenkor még nem is gondol - tunk burgonyáséért értre, aztán elkésve a novemberi erős deres nanokhnn kel­lett felszednünk a nyakig ázott föl­dekről a sáros buraonyát és bizony elvtársa’■ ‘ktcor sok burgonya Anni veszett a földeken. Most pedig már több mint harminc hektárról betakarí­tottuk e a terményt és minden jel azt mutatja hogy október 20-ig vég­zünk véle. Naponként három és tél hektár termését takarítjuk be. de mini az elnök elvtárs mondotta, ezután még nagyobb igyekezettel látunk munkánk elvégzéséhez. Imre Ádám, a szövetkezet trakto­rosa maga és többi társai nevében szólalt fel. ezeket mondotta: „Mi a i. r­­vek szerint az agrotechnikai határidői betartva ígérjük, hogy pontosan % vé­gezzük az őszi szántást, vetést és a mély szán ást is. Legfőbb törekvésünk arra irányul, hogy munkánk által a szövetkezet jövőre még nagyobb ter­mést takarítson be.” Ezen az estén örömmel jelenthetem hogy elvetettünk több, mint 75 hektá ősziátpát, — 60 hektár rozsot, több mint 40 hektár búzát, 20 hektár őszirepcét és több mint 50 hektár talajt készítettünk el további vetés alá. Munkánkat ezideig több mint 70 százalékra elvégeztük és ígérem, hogy október végéig min­den munkával végzünk — tehát előbb, mint tervünk előírja. Imre Ádám traktoros, a szövetkezet egyik legjobb dolgozója ATZ trakto­rán barátjával. Papp Sándorral együtt 200 százalékra teljesítik napi munka­­tervüket. Most pedig ígéretet tettek, hogy teljesítményüket napi 20 szá­zalékkal még megtoldják, hogy ezzé! is meggyorsítsák az őszi munkák idő­ben való elvégzését. Nem kisebb tel­jesítménnyel dolgoznak Világi Imre és Ménf ői elvtársak is, akik csakugyan mindem elkövetnek az őszi munkáik sikeréért . Az eddig elért eredmények becsü­letes munkáról tanúskodnak és a szö­vetkezet tnniait további lelkes mun­kára serkentik, ami biztosítéka an­­j nak, hogy a leleszi szövetkezet idejé- I ben, sikerrel befejezi az összes őszi i munkákat. Sz. Meg kell gyorsítani a cukorrépa szedését a kassai I Falvaink legfőbb feladatai közé tartozik e napokban a cukorrépa kiszedése és mielőbbi elszállítása. Ezt a fontos feladatot igen ko­molyan veszik répatermelőink, fő­képpen az állami gazdaságok és szövetkezeteink. Például a perbe­­nyiki állami gazdaságban, vagy Cserjakon, akár Tőketerebesen, ha­sonlóképpen Kistárkányban és Szol őskén egy napot sem k°stek a cukorrépa szedésével és jól foly­tatják az elszállítást is. A répa­­szedést ezideig leginkább az egyé­nileg gazdálkodók hanyagolják el, akik csak kevés százalékban attak hozzá a répa szedéséhez. A cukorrépa időben való szedése azonban nemcsak a határidő előtt való kéz... stől füPF. hanem főkép­pen a helyes munkaszervezés az. amellyel elkezdett munkánkat sike­resen tovább folytathatjuk. A nagy­­géresi állami gazdaságban például a cukorrépa betakarítására kellően mozgósították a gazdaság összes dolgozóit. A csoportok és csapatok között egyenlően felosztották a ré­paterületeket, akik az elvégzett munka mennyisége alapján kapják jutalmukat. Az egyes csapatok egy­más között versenyeznek a legma­gasabb teljesítményért. Ezzel szem­ben leevés szövetkezetünk, sőt még állami Gazdaságunk dicsekedhet olyan eredményekkel, amilyenekké: a nagygéresi gazdaság dolgozói. A kassai kerület egynéhány köz­ségében az előipiek azt mutatják, hogy helyes munkaszervezés és brigádsegítség igénybevétele nélkül még sem fogják tudni időben be­takarítani a cukorrépát. Mind­­ezideig nem látszik meg ezeken a falvakon, hogy előre gondolnának A cukorrépa betakarítására és meg­szerveznék a brigádokat olyan fer­eriiletbeu mában, hogy biztosítva legyen a répa szedése és elszállítása. A múlt­ban ezeken a helyeken igen sok tapasztalatot szerezhettek, mert akkor láttak hozzá a répaszedés­hez, amikor a zord hideg idők be­álltak, úgyhogy ezáltal igen nagy veszteség érte a szövetkezeteket és az- egves állami gazdaságokat. En­nek elkerülése végett már most meg kell szervezni a brigádokat, hogy gyorsasak meg a répaszedést és így mentsék meg idei gazdag cukorrépatermésünket. Amíg például a királyhelmeci szövetkezetben minden lehető időt, erőt felhasználnak a répa betakarí­tására, sőt az ünnep- és vasárna­pokat is a munkák elvégzésére szentelik, addig több helyen ké­­nyélmeskednek. Nagy felelősség hárul ezért most a népi szervek, a helyi nemzeti bizottságok funk­­cionáriurb’-a. akiknek legfőbb fel­adata hogy mozgósítsák dolgozóink legszélesebb rétegeit ezen munkák sikeres elvégzésére. A tervek tel­jesítését szinte naponként kell el­lenőriznie, hogy világos képet nyer­jünk a répakampány folyásáról. A migléci szövetkezet tagjai, akik egész éven át gondosan ápolták répájukat, most gazdag termést ta­karítanak be: mintegy 300 mázsát hektáronként. A szinai szövetkezet répaföldjein pedig 260 mázsa répa­termést értek el. A kistárkányi ál­lami gazdaságban 350 q, Király hel­­meoen pedig 250 mázsás termesiől számolnak be. — Ezeken a példá­kon okulva tehát még fokozottabb lendülettel lássunk hozzá a répa beta ka -fásához, mert ez fontos ha­zai nyersanyagunk és mint fehér arany szir e minden háztartásban nélkülözhetetlen. A vagsellyei EFSz-ben minőén időt jól kihasznainak a cukorrépa elszállítására

Next

/
Thumbnails
Contents