Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-18 / 42. szám

8 íiabäe FÄldmilw« 1953. október IS. TĎraktorálIo inasam к hí rei Elöhántós traktorekék A mezőgazdasági növények fejlődése és terméshozama nagymértékben függ a talaj szerkezetétől. Viljamsz, szov­jet akadémikus tudományos vizsgála­tai bebizonyították, hogy legkedvezőbb a morzsalékos talajszerkezet. A mor­­zsalékos talajszerkezetnek döntő be­folyása van a talaj nedvesség- és táp­anyaggazdálkodásra és ezért a talaj­­művelés során mindig a morzsalékos szerkezet előállítására kell töreked­nünk. A*z elóhántó alkalmazása az utóbbi időben a szovjettudósok, főleg Viljamsz kutatásai nyomán terjedt el. Az elő­­hántó beállítása akkor helyes, ha a talajfelszínből tgy részt legfeljebb ^0 cm mélységig lemetsz és a lemetszett barázdaszeletet lefordítja a barázda fe­nekére. Az elöhántós ekével történő szántás­nál két fő működő felület van: az eke­testnek kicsinyített mása és az eke vasa, valamim kormánylemeze párhu­zamos az eketest megfelelő működő felületével. Az előhántót az ekekereten úgy állítjuk be. hogy megközelítőleg 10 cm talajréteget metszen le és for­dítsa a barázda fenekére. Az eketest ekevasa alulról elvágja a barázdasze­letet. A barázdaszelet felcsúzik a kor­mánylemezre, azon szétmorzsolódik és az előhántó által a barázda fenekére fordított fel^ő barázdaszelet morzsalé­kos talajjal fedi be. A talajszeletnek a kormánylemezen történő porhanyítá­­sa közben keletkező por átrostálódik a barázda fenekére, tehát ,a .felső lü—15 cm-es rétegben (20—25 cm-es szántá­si mélységet feltételezve) ideális mor­zsalékos talajszerkezetet érhetünk el vele. Az előhántó munkaszélessége kéthar­mad része az eketest munkaszélessé­gének. Az előhántó munkafelülete a működési irány .szempontjából egyezik az eketest munkafelületével. Az előhántót 10 cm-es szántási mély­ségnél kisebbre beállítani nem szabad. Ahhoz, hogy a barázdaszelet szerkezet­nélküli felső rétegét morzsalékos ta­lajréteggel betakarjuk, legalább 10 cm­­es morzsalékos .talajszeletet kell rá­fordítani. így alakult ki elöhántós eké­vel, mint legkisebb szántási mélység, 8 20 cm. Az előhántót az eketest és a tárcsás csoroszlya közé szereljük. Az előhántó 10 mm-rel beljebb áll a tarló felé, mint az ekelest széle és a tárcsás csorosz­lya még ennél is beljebb áll 20 mm­­rel. A szovjet tapasztalatok és szerkesz­tési elvek alapján készültek a gépállo­másainkon már használatban lévő TE 430-as jelű és a közeljövőben leszállí­tásra kerülő TE 330-as jelű elöhántós ekék. Főbb szerkezeti részei a következők: 1. ekekeret a merevítővel, 2. tartó­tengely és kerék az önműködő kieme­lő szerkezettel, 3. barázdakerék, 4. far­kerék, 5. szántóeketest, 6. előhántó e­­ketest, 7. tárcsás csoroszlya, 8. mély­­ségállitó- és szabályozó-szerkezet, 9. vontató-szerkezet. 1. A keret sik-rácsos kivitelben ké­szül. 2 A tarlós-kerék kapaszkodókkal felszerelhető. A kerékágyra és a ten­gely öntvényére van felszerelve a ábra szovjetrendszerű ekekiemelő automata. (2. ábra). A kiemelőkar (14) meghúzásakor a tengely és a kerék között merev kap­csolat jön létre a kilincs (9) közvetí­tésével. A kapcsolat a tarlóskerék fél­fordultáig tart, miközben az ekeemelö forgattyú (6) és az ekekiemelő rúd (16) közvetítésével az eketestek kiemelked­nek, illetve lesüllyednek a talajba. A tarló- és a barázdatengely, valamint a farkerék kapcsolatban vannak egymás­sal. úgyhogy mindhárom kerék egy­szerre emeli vagy süllyeszti az ekét. Az eke leeresztésekor az ütődés tom­pítására és kiemelésekor az emelés megkönnyítésére 2 rúgó van az ekén. Ezeket úgy kell megfeszíteni, hogy kiemeléskor a farkerék ne csússzon, leresztéskor pedig lehetőleg lassan süllyedjen az eke. 3. A barázdakerék hasonló a tarló­kerékhez, csak kapaszkodó nélkül ké­szül. tó. A farkerék emelése és süllyesztése a kiemelő rudazat közvetítésével és a görgővel ellátott kiemelő karral (7) automatikusan történik. 5. A szántóeketest forgatja és por­­hanyítja- a talajt. Az ekekormánylemez cementált felületű acéllemezből, a szántóvas vízben edzhető acélból ké­szül. A kormánylemez vezérgörbéje pa­rabola (1. ábra). 6. Az előhántó kialakítása a szántó­eke testéhez hasonló, csak a méretek kisebbek. 7. A tárcsás csoroszlya a talajt el­vágva megkönnyíti az eke munkáját és az utolsó eketestnél visszamaradó ba­rázda tisztaságát előmozdítja. A cso­roszlya magától a haladás irányába áll be. 8. A szántási mélységet a tarlóolda­lon elhelyezett karral állítjuk be. A kar felemelésével a tarlókereket és ve­le a barázdakereket is emeljük az e­­kéhez képest és így az ekét süllyeszt­jük . A barázda felőli szabályozó karral a barázdakerék helyzetét a tarlókerék­től függetlenül lehet szabályozni. A barázdakereket olyan mélyre kell állí­tani, hogy az ekekeret síkja vízszintes legyen. Jó beállításnál a barázdakerék legmélyebb pontja egybeesik a szántó­vasak élének vízszintes síkjával. 9. A vontatószerkezet helyzete az ekekerékhez viszonyítva függőleges és vízszintes irányban változtatható. A vontatószerkezet húzószárában nyíró csapsžeg van elhelyezve, amely arra szolgál, hogy ha az eke akadályba üt­közik, akkor a csapszeg elnyíródik és megszűnik a kapcsolat az eke és a traktor között és így megakadályozzuk az eke megrongálódását. Nem szabad a nyírócsapszeget vastagabb vagy jobb­­minőségű csapszeggel kicserélni. A szántás minősége az eke beállítá­sától függ. Az eke helytelen beállítá­sának következményei: 1. rosszminőségű szántás, 2. az eke teljesítőképességének csök­kentése, 3. az eke egyes alkatrészeinek gyors elhasználódása, ábra 4. vontatóerőszükséglet és ennek kö­vetkeztében az üzemanyagfo­gyasztás megnövekedése. a) Az eketestek helyzetét zsinegg°l vagy léccel ellenőrizzük. E célból a vágóélek, majd az első és az utolsó eketest szántóvasainak csúszőtálpai kö­zött zsineget feszítünk ki. A többi e­­ketesten lévő szántóvasak vágóéleinek és csúszótalpainak a zsineggel egy síkban kell feküdniök. b) Az eke helyes vontatását és a normális munkaszélességet a vontató­­szerkezet beállításával érjük el. A von­tatószerkezet beállítása akkor helyes, ha a 7. ábrán látható 1., 2. és 3. pon­tok egy egyenes vonalban fekszenek. Az 1-es pont a traktor vontatókerekén lévő csatlakozó fúrat, a 2-es pont a bekapcsolás pontja az ekén, míg a 3-as pont az eketestek együttes ellenállá­sának középpontja, vagyis az eke súly­pontja. Ebből az következik, ha az eke a szántóvasak élén jár a vontatószer­kezetet le kell ereszteni. Ha az eke a csúszótalpakon jár, a vontatószerkeze­tet fel kell emelni. Ha a munkaszéles­ség a kellőnél keskenyebb, a vontató­szerkezetet jobbra, ha pedig túl nagy, a vontatószerkezetet balra kell eltolni. A TE 330-as eke szerkezeti felépí­tését az 1. ábra szemlélteti. A TE jel­zés traktorekét, a 330-as jelzés pedig 3 eketestet jelent, eketestenként 50 cm szántási szélességgel. 4. A farkerék alátámasztja az eke hátsó részét és felfogja az ekére ható oldalnyomás egy részét (3. ábra). A farkerék mélyjárata a htmbábon (5) lévő két csavarral (8) szabályozha­Az elmondottakból azt is következ­tethetjük, hogy a szántási mélységet nemcsak a kerekPk átállításával kell változtatni, hanem a vontatószerkezet átállításával is. A palánta) gépállomás nyúlt son nag>obb segítséget a traktorosbr:gádoknak Sercel István sem hitte volna, hogy i valamikor traktoros lesz belőle Szol­gasággal és napszámmal kezdte, majd később Pozsonyban a hídépítészetnél dolgozott. A szíve azonban a föld leié húzta és így belépett a vizkeleti EFSz­­be. Az év elején a szövetkezet a leg­jobb tagjait traktoros-tanfolyamra je­lölte. Köztük volt Sercel István is. A galántai tanfolyamon megszerezte a hajtási engedélyt és visszatérte után felült a traktorra. A gép vezetésével tisztában volt, hiszen a tanfolyamon bő alkalma nyílott arra, hogy a gép min­den alkatrészével megismerkedjen Tudta nagyon jól, hogy a gép tartós­sága főképpen a karbantartástól függ és erről sohasem feledkezett meg. A brigádon kezdetben csak mint kisegítő traktoros dolgozott és csak a csúcs­­munkák idején traktoroskodott. Később azonban a brigád több gépet kapott és így traktorosra lett szükség. Sercel István új Z-25-ös gépet ka­pott. A munkát két műszakban szer­vezték meg és hasonnevű szaktársá­val, Sercel Nándorral dolgozik. — „Sokan azt mondják — mondja sértő­dötten Sercel István —, hogy a gépi munka nem is olyan nehéz. Igaz, hogy nem fejtek ki valami nehéz izommun­kát, de munka közben a gépet állan­dóan figyelni kell. A munka minőségé­re nagy gondot fordítok. Azért irányí­tom a gépet, hogy a gép dolgozzon és nem pedig fordítva”. Hát ebben tökéletesen igaza van Sercel elvtársnak. A gépet igába kell fogni, hogy az emberek mentesüljenek a nehéz izommunkától. A galántai gépállomás az őszi mun­kák értékelésénél az elsőbbséget a vízkeleti traktorosbrigádnak ítélte, amely tervét az egész körzetben a leg­magasabban, 37.59 százalékra teljesí­tette. Ebben a szép eredményben nagy része volt Sercel Istvánnak, aki nor­máját 55.31 százalékra teljesítette és így a brigádban a legmagasabb telje­sítményt érte el. Munkalendületével példát mutatott a többi traktorosnak is, akik dsak nagyon kevés különbség­gel maradtak el élmunkás társuk mö­gött. Sercel István sikerét főképpen az aggregátok használatának köszönheti. A vetésnél hármas vető-aggregátot használ, amely két 22-soros és egy 24-soros vetőgépből áll. Tárcsás agg­­regátot is szerkesztettek, amelyet fo­gas bókkal huzattak. Hármas vető­­aggregáftal hossz- és keresztsorosan napi 10 hektárt elvetett. A tárcsázás­nál pedig 11—12 óra alatt 18 hektárt megtárcsázott. Mindezeken kívül kilenc fogasból álló aggregátot is használt és egy irányban 7.5 m-es fogást ért el. Mindezeket az eredményeket az új Z-25-ös gépével érte el, amelyet trak­torosbrigádjaink az idén használnak először. A traktorosbrigád a szövetkezet ag­­ronómusával a legszorosabban együtt­működik. Kellner elvtárs a szövetkezet összes dűlőit tökéletesen ismeri. Ha a traktorosok a dűlők nagyságával nin­csenek tisztában, Kellner elvtárshoz fordulnak, aki csak úgy fejből ponto­san megmondja a tábla nagyságát. Kellner elvtárs hatalmas termetű, mo­solygós ember. Borotválkozni, — mint minden agronómus — ő sem szeret és így körülbelül egyhetes szakállt visel. Azonban így is fiatalnak néz ki. Ami­kor koráról esik szó, Prágai Mária, a brigád alig tizenhatéves gazdanője 32 évesre becsüli. Kellner elvtárs moso­lyogva vallja be, hogy bizony már a 43-ik évét nyomja és nagyon örül an­nak, hogy őt még a leányok ilyen fia­talnak tartják. Kellner elvtárs a brigádról kezd be­szélni : — Hát bizony eleinte nem úgy dol­goztak a traktorosok, ahogy kellett volna. A traktorokkal csak szaladgál­tak minden értelem és cél nélkül. A munkát is hiányosan végezték el és a minőségre kevés súlyt fektettek. Most már azonban a vízkeleti brigád nem is hasonlít a régi brigádhoz. A helyzet főképpen azóta változott meg gyöke­resen, amióta a szövetkezeti tagok is traktorosok. A brigáddal 1270 hektár föld megművelésére kötöttek szerző­dést. Nagy baj azonban, hogy a szö­vetkezet földjeinek egyharmada kilenc kilométer távolságban van és ráadásul 21 dűlőből áll. Lófogatokkal az út oda vissza két órát vesz igénybe és így a szigeti földek megművelésénél mindig jelentős időveszteségekkel kell számol­ni. A brigád eddig 450 hektár közép­szántást, 687 hektár mélyszántást el­végzett. Ugyanakkor 224 hektárt ke­resztsorosan elvetettek. 95 hektár cu­korrépái már teljes egészében betaka­rították. Llgyancsak elvégezték a 15 hektár kender lekaszálását is. Az elért sikerek ellenére a brigád nehézségekkel is küzd. A vízkeleti traktorosok gépállománya nem kielé­gítő. A meglévő gépekből az egyik traktor már hosszabb ideje javításában van, ami a tervteljesltésnél hátrányt jelent. Az üzemen kívül álló gépre eső feladatot a meglévő traktorokkal kell elvégezni, ami bizony elég nagy meg­terhelést jelent. A traktorosok sem Vízkeleten, sem másutt nem kapnak a gépállomástól kellő támogatást. A ga­lántai traktorosbrigád az Uzemtelen gé­pek magas százalékaránya miatt a gép­állományának csak a 75, legfeljebb 80 százalékát tudja használni. Sőt a ki­mutatások szerint vannak olyan bri­gádok is, ahol 7 gépből csak kettő dol­gozik, a többi pedig üzemen kívül van Ugyanez a helyzet áll fönn Nyarasdon is. A felsőszeli gépállomáson a hernyó­­talpas traktorok folyamatos üzemzavar miatt nem tudják tervüket teljesíte­ni. A gépállomás szerelői a határban kinnálló DT-54-es hernyótalpast 10 na­pig megjavítatlanul hagyták, amelyet sehogyan sem tudnak megjavítani. U- gyanez a helyzet a nagyteljesítményű Sztalineccel is, amelyet sehogyan sem tudnak rendbehozni. Egy napig dolgo­zik, azután 4—5 napig állnak vele. A diószegi brigádon sem jobb a helyzet. Üzemzavar miatt gyakran két-három gép is áll. Katona elvtárs a diószegi traktoros­brigádon dolgozik. Gépe sehogyan sem akart rendesen működni. Ezért elment vele a gépállomásra, ahol elmondta, hogy a traktor motorja állandóan me­legedik. A hűtőben lévő víz szinte forrt és ezáltal gyorsan kipárolgott. Ennek következtében a géppel nem Is tudott rendesen dolgozni. A gépállo­más javítói azonban az igazi hibájára nem tudtak rájönni. A gépen minden­féle javítást eszközöltek, de a gép ép­pen úgy melegedett, mint azelőtt. Ami­kor már teljesen tanácstalanok voltak, még akkor sem kértek szaktanácsot. Ehelyett inkább a hengerbe új betéte­ket helyeztek. A robbanó kamarát is kicserélték és a gép új tömítést ka­pott. Az igazi hiba azonban az volt, hogy a szigetelés nem volt rendben és csak ezt kellett volna kicserélni, mert a légsűrüsödés következtében keletke­zett erő a szigetelés mellett elillant és a vizet visszanyomta a hűtőbe. Több bizonyítékból arra lehet követ­keztetni, hogy a galántai gépállomás javítói a javításokat csak felületesen intézik. A traktorok rossz karbantar­tása, valamint a felületes javítások okai annak, hogy a nyárasdi és a dió­szegi traktorosok a napi tervüket tud­ják teljesíteni. Ezekért a hibákért min­denekelőtt a gépállomás volt vezetői felelnek. Ondreák István, a gépállomás volt igazgatója a munkaszervezéssel nem törődött. Azzal sem törődött, hogy a gépállomás dolgozói hogyan dolgoz­nak. A politikai helyettes a káderek nevelésével nem foglalkozott és azok kiválasztásával sem törődött. Csak így történhetett meg, hogy amikor a nyá­rasdi traktorosbrigád tagjai október 7- én az összes illetékes szervek bevoná­sával tanácskozásra gyűltek «gybe, hogy megoldják a brigádok halasztha­tatlan feladatait, Fehér brigádvezető í lapotban érkezett, hegy egyetlenegy szót sem lehetett kihúzni belőle. Munka versenyek megszervezése is sok kívánnivalót hagy maga után, amit szintén a politikai helyettes hanyag­sága okozott. így hát nem csoda, hogy az őszi munkák tervét a gépállomási körzet október 7-ig csak 22.39 száza­lékra teljesítette. Ha a gépállomás nem nyújt nagyobb segítséget a brigádok­nak, akkor még az olyan traktorosbri­gádok is, mint a vízkeleti brigád, az első helyről az utolsóra csúszik és nem marad a gépáliomási körzetben egy olyan brigád, amelyet érdemes volna megemlíteni. A gépállomások főigazgatósága azon­ban erélyes kézzel rendet teremtett a gépállomáson. A volt vezetőket levál­totta. Az állomás élére pedig a csal­­lóközcsütörtöki gépállomás érdemes igazgatója került, aki az irányítás mun­káját kezébe vette. A kormány segít­sége Is a legjobb időben érkezett. Az állomás 9 DT-54-es hernyótalpas gépet kap rövidesen. Sárkány elvtárs, a gép­állomás főgépésze arról ad hírt, hogy az állomás 65 sűrűsoros vetőgépet kap és ezentúl csak sűrűsorosan fognak vetni. Mindezek az intézkedések arra a jogos reményre adnak tápot, hogy a galántai gépállomásról a jövőben sokkal jobb híreket közölhetünk. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents