Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-18 / 42. szám

6

1953. október 18.

A lekéri szövetkezet fejlődése három év alatt

Lekéren már 1949 őszén megalakult az előkészítő bizottság, amelynek az volt a célja, b >gy megalakítsa a szövetkezetei. Ez azonban nehezen ment. mert a kulákság nyomban gáncsolni igyekezett a bizottság törekvését és mindent elkövetett, hogy a szövetkezet meg ne alakuljon. A tagoknak zon ban nem ment el a kedvük, összeadták maguk a földjüket s 1950 őszén munkához fogtak. Megindult a közös gazdálkodás 43 hektár földön. Az őszi munka a traktorok segítségével gyorsan ment. Elsők lettek a járásban.

Ezért szép rádiót kaptak ajándékba.

— Föld már volt. de állatunk semmi — mondia Gál Pál, a szövetkezet elnöke. — Egy tehén, egy üsző. két malac és három girhes ló volt öszszes vagy műnk. Jó termésünket látva, a kisgazdák egy része 1951 nyarán belépett a szövetkezetbe. Ezzel földünk terjedelme 19е hektárra növekedett. Állatot az új tagság keveset hozott a szövetkezetbe, mert nekik is kevés volt. Ekkor az államtól kértünk segítséget. Kaptunk malacokat, üszőket és így hozzáláthattunk állatáHománvunk további fejlesztéséhez. A tagság olyan nagy kedvvel, odaadóan és szorgalmasan dolgozott, fejlesztette a gazdaságot, hogy 1952- ben már elértük a tervezett állományt is.

A tervezett állatállomány elérése a szövetkezetek egyik legnehezebb feladata. jla ezt megoldották, csak akkor jön az igaz" sazdálkodás. A szövetkezet sokkal könnvebben fejleszti vagyonát, könnvebben megküzd a nehézségekKel. többet tud termelni. Termését jó áron értékesíteni tudja, ezzel sa7 ’•’»abb lesz a szövetkezet és vele együtt a tagság is. tgy történt a lekéri EFSz-ben is. Mivel 1952-ben elérték tervüket, lehetővé vált számukra, hogy. állati termékekből 100 százalékra teljesítették, gabonából pedig 2 vagonnal túlteljesíthették beadásukat. Az új istálló építése 50 tehénnek és 11 anyadisznónak. 5 helyiség átalakítása- tehenek disznók és tyúkok részére, nrndez'nagy összegbe került.

A szövetkezet pénzügyi helyzete ennek ellenére napról-napra javult s vele együtt a tagok öröme és elégedettsége is.

HÉT KORONÁRÓL KILENC-i**, EMELKEDETT A MUNKAEGYSÉG ÉRTÉKE.

Ha már a múltját ismerjük a szövetkezetnek. ismerjük meg a jelenét is. Szükséges, hogy visszapillantsunk arra az időre, mikor a taggyűlésen a tagok megt idták. hogy hét korona lesz az előleg. Egyesek bizony keveselték ezt.

— Tőlünk függ, — mondta Babindák István könyvelő — megvan rá a lehetőség, hogy többet kapjunk. Ha jól dolgozunk és többet tudunk termelni, a munkaegység értéke megnövekedhet.

A tagság belátta, hogy Babindák elvtársnak igaza van. Még nagyobb igyekezettel végezt' munkáját és ennek az lett az eredménye, hogy május elseje tiszteletére disznóhúsból 100 százalékra eleget tettek az állam iránti kötelezettségüknek. Ezenkívül 26 mázsát adtak be i -ven felül. Ugyancsak június 30-ra a X. pártkongresszus tiszteletére a tejet, tojást és marhahúst 100 százalékra beadták, sőt még megtoldották 1.500 liter teiiel s 1.500 tojással is Ezenkívül a szomszédos damásdi szövetkezetnek kölcsönadtak 14 mázsa marhahúst.

A tagság igyekezete az aratás és csépié^ alatt napról-napra fokozódott.

Látták, hogy jól fizet a gabona és kilátás van arra. hogy túlteljesíthetik a beadást. Ez ígv is lett. Búzából 120 és árpából 150 mázsát adtak terven felül A tagok, mivel ők is szépen kaptak a félévi elszámolásnál, 130 mázsával megtoldottak a terven felüli beadást. A koTrnánvhatározat. amely szerint fe1 emelkedett a gabona és az egyes gazdasági termékek ára. olyan pénzösszeghez juttatta a szövetkezetét. hogy júliustól kezdve a munkaegység értéke 7 koronáról 9-re emelkedett.

— A tagok megelégedettek — mondja a szövetkezet elnöke. — Meggyőződtek arról, hogy a vezetőség igazat mondott, m’kor kijelentette, hogyha jó! gazdálkodunk, többet termelünk, nagvobb tesz a jövedelmünk, a munkaegység értéke emelkedhet. Ezért elhatároztuk. hogy pártunknak és kormányunknak azzal köszönjük meg e nagy se? mt. hogy még több tejet, tojást és húst adunk terven felül.

AHOL JÓL GAZDALKODNAK, OTT VAN PÉNZ IS.

Am'nt tovább beszélgetünk, a könyvelő szemei ismét felcsillannak.

— Örülünk, hogy kormányunk még fokozrJtabban fogja segíteni a szövetjrp^ptpket. de kő'ön ősén nagyon helyes, hogy az eladósodott szövetkezetek

kölcsönének visszafizetési határideje halasztást nyert, mert ezáltal megerősödhetnek. Mi azonban annak még jobban örü'ünk, hogy ezt a kedvezményt nem vesszük igénybe, meit kormányunk eddigi segítsége révén szövetkezetünk pénzügyi helyzete olyan szilárd, hogy az évvégi elszámolásnál kifizethetjük a munkaegység másik felét is.

Hogvan lehet, hogy az év első felében csak 7 koronát kaptak a tagok, most pedig ilyen rövíi idő múlva már kilencet kapnak és az 50 százalékot is meg fogják kapni? Talán kétszer arattak?

— Ezt a könyvek pontosan mutatják — folytatja a könyvelő. — itt minden hónap végén összegezzük a beadott terményeinkért kapott összeget és már előre tudjuk, mennyi lesz a bev'telünk újévig.

Bizonyságul elmondja a következőket- A 40.000 liter tej helyett eddig 17.000 adtunk. A 14.400 toiást 4.000- rel toldottuk meg. Baromfiból 65 kg helyett 270 kg-ot adtunk. A borsót, kukoricát, burgonyát, cukorrépát, szénát. 100 százalékra beadtuk. A gyapjúból 198 kg helvett 268 kg-ot adtunk. Minden, amit ezután beadunk az terven felül lesz. Ezért szép pénzt kapunk. Amint közeledik az újév, úgy nő napról-napra bevételünk. — 37

hízó is szép bevételt hoz mert mindegyike máris elérte a 120—130 kg-ot. és eltökélt szándékunk, hogy 2 mázsára hizlaljuk őket.

Még két évvel ezelőtt alig volt malacuk, tehenük, úgyszólván semmivel kezdtek, most meg már terven felül tudnak termelni. Ügy látjuk, hogy a pénzösszeg javát az állatokból és az állati termékekből kapják. Pedig kad sok olyan szövetkezet, ahol nem fektetnek kellő gondot az állatokra. Ezért az állatállományból kevés a jövedelmük. A lekéri szövetkezel példaia világosan bizonyítja, hogy a jó állat tenyésztés sok hasznot a szövetkezetnek és a tagságnak nagyobb jövedelmet hoz.

— Mindig arra törekedtünk — mondja az elnök — hogy az előirt tervet túllépjük. Megmutattuk a falu magángazdáinak, hogy mit tud a sző vetkezet, a közös összefogás Most van 147 disznónk, 37 fejőstehenünk, л0 növendékünk. 5 pár lovunk, 2 csikónk. 116 darab juhunk és 516 darab szárnyasállatunk. A kívülállók csak vakarják a fejüket Alig hiszik, hogy ilyen rövid idő alatt így megvagvonosodtunk. És ha az újévi elszámolást is látni fogják, remélem jövőre pár ök is közöttünk osztoznak örömünkben.

A TAGSÁG JÓLÉTE BIZTOSÍTVA VAN.

Hogy milyen élete van a tagnak a szövetkezetben most és milyen /olt a múltban, erről Rendek János beszél.

— Apám Teubinger 1.000 holdas földbirtokosnál volt cseléd Tőrén. Én is ott nőttem fel. Az uraság udvara tele volt almafákkal. A szél az érett gyümölcsből lefújt egvet-egyet. én lopva felkapkoutam azokat. Ha ezt meglátta az „öreg úr”, akinek gutaütés következtében megbénultak a lábai és egy szolga tologatta az udvaron. lóhalálba elmenekültem. Ez azonban nem használt, az „öreg úr” rögtön hívatta apámat, hogy azonnal vezessen elébe, Apám megijedt, félt. hogy felmondást kap és szinte oúzott maga után a förtelmes öreghez. — Amint meg’átott bennünket, magából kikelve ordította; Ha nem volnék nyomorék. hát nozdorjává törnélek benneteket, Átkozottak, azonnal távoazatok előlemI

Mikor felnőttem, cseléd lettem és 25 évig gürcöltem ott egyfolytában. Nem is tudom megmondani, hány keserű napom volt. Ha valamelyik nagyobbcsaládú apa több kenyeret kért. kapott ugyan, de nem kenyeret, hanem ütiegeket a csendőröktől. Azután mehetett.

Életem akkor változott meg. mikor a szövetkezetbe léptem, igaz, eleinte nehéz volt, mert kevéssel kezdtük, de kormányunk segített. Ebben az évben már semmiben sem szenvedünk hiányt. Nyáron kifogytunk a zsírból és a búsból A szövetkezet kisegített bennünket Először 180, azután 200 kg-os hízót vágott és szétosztotta a munkaegységek szerint. Soha nem felejtem el az aratási ünnepéb * amelyre szintén ISO Verve disznót vágtunk Jó munkánkkal magas hektárhozamot

értünk el. Ebből nekem- is sok jutott. Feleségem alig hitt szemének, mikor a két kocsi bejárt az udvarra és leraktuk a 22 mázsa gabonát. Ebből 7.5 mázsát leadtam. A 13 mázsát, amit újévkor kapok, mind beadom, mert ezzel akarom munkáskormányunknak meghálálni a jólétet,- amit nekünk biztosított. Ha újévkor az elszámolást megkapom, megvalósul régi vágyam, építkezni fogok.

KÖTELEZETTSÉG VALLALAS A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM TISZTELETERE.

Felkeresünk egy másik tagot, vájjon mit mond ő a szövetkezeti gazdálkodásról? Filipics Ferenchez megyünk. aki három gyermek édesapja. Negyven év körüli, erőteljes ember. Lassan, vontatottan indul meg a beszélgetés.

— A mi szövetkezetünk, — mondja — 20 családból áll és 230 hektár földön dolgozik. Ez a munkaerő kevés ekkora területhez, de mi nem félünk a munkától. En 40 sertést gondozok, amellett napközben dolgozom a többiekkel a mezőn. Munkámat örömmel végzem, mert van miért Naponta kapok a szövetkezettől 3 liter tejet 50 fillérért literenként. Emlékszem, mikor elkezdtünk a szövetkezetben gazdálkodni és nem volt tehenünk, könyörögtünk a kuláknál egy liter tejért. amiért tíz koronát fizettünk. Ez sem volt neki elég. Azt akarta, hogy még dolgozzunk is 3—4 literért egy napot.

A szövetkezet minden tagjának segít. ha arra szükség van. A nyáron elhullott egy szép disznóm. Most nem tudnék disznót ölni. ha a szövetkezet nem adna helyette mást. Ugyanígy volt Kuruc József is. A nyáron az ő disznói is elhullottak. Most megy férjhez a ^nya s nincs elég zsírjuk húsuk A szövetkezet adott nekik köl csőn .180 kg-os hízót Kurucék majd visszaadják ezt. ha három malacuk megnő és meghizialják őkét Van miből. hisz a fél hektáron 30 mázsa kukoricáink termett. Ilyen segítséget csak a szövetkezet nyújthat. Az eddigi keresetből felöltözködtünk. Amit ezután kapok, azon szoba- és konyhabútort veszek. — Mikor volt ilyen dolga agy munkásnak'^ — Van puha kenyér, vastag szalonna és hozzá vérpezsdítő borocska is. Ezért mindent elkövetünk hogy többterme'őssel viszonozzuk államunk segítségét. Tudjuk. hogy a gabona, tej, hús tervenfelüli beadásával a békét szilárdítjuk és jó életet biztosítunk a város dolgozóinak is. Ennek tudatában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a következő kötelezettséget vállalta szövetkezetünk:

1. Megerősítjük szövetkezetünket politikailag és gazdaságilag

2. Beadunk terven felül io mázsa marhahúst. 90 mázsa disznóhúst 1 500 liter tejet. 600 tojást, 10 mázsa kukoricát.

3. Az állatoknak biztosítjuk a takarmánvalapot.

4. Az őszi vetésünket agrotechnikai időre elvégezzük.

5. A vetőmagot biztosítjuk.

A SZÖVETKEZET TANÁCSADÓJA.

— Mi ezt a kötelezettségvállalást szívesen tettük — mondja Lesžik János. Sokat köszönhetünk a Szovjetuniónak. amely felszabadított bennünket. levette vádunkról a terhet. A tegneheze’munkát géppel végezhetjük. n°m úgy. mint egykor, amikor nyolc hektáron gazdálkodtam és hajnaltól éjfélig kis kaszával vágtam a rendet. Az egész családom holtfáradt lett estére. Most a kombáin és az aratógépek ezt könnyen elvégzik.

Leszik bácsi 59 éves. Ért a földhöz, jó szakem r hírében áll. Most is beleszól az irányításba. Tanítja a fiatalokat. sz szeiű tanácsokkal látja el őket. Nézd Pista — mondja a könyvelőnek — ennek így keil lenni — és az jó is lett. Ezért szeretik a szövetkezetben.

Mp^plpgpdett. boldog mosollyal az arcukon beszélnek a szövetkezet tagjai a jövőről, az újévi elszámolásról a minden munkaegységre kapott 5 kg gabonáról a becsű ’ « énítő munka ról Ha jól dolgoznak jövőre még töb bet biztosíthatnak masuknak.

Sándor Gábor.

Dolgozó asszonyaink hatalmas segítséget nyújt analc a répa betakarításánál, képünkén a vágsellyei EFSz földjein Gál Juhs, Petré Anna, Tomiikéivá Mária és Natália a kiszedett répát tisztítják.

A tőrincsi szövetkezet hozza be lemaradását az őszi munkákban !

A hóval vegyesen szitáló hideg eső fokozatosan alábbhagyott. A nap is előbukkant a felhők mögül és úgy szórta melegítő sugarait az átázott földre a losonci járásban lévő tőrincsi EFSz széles határára, mintha pár óra alatt csaknem egésznapi mulasztását akarná pótolni. I

A szövetkezet tagjai — az esőtől ' jócskán átázva — szállingóztak haza a határból. Persze nem szívesen hagyták , félbe a munkát, mert--mind a kukorica, mind a burgonya és a széna betakarítása egyformán sürgős, majd hogy a körmükre nem ég.

Már hogy ne volna sürgős, hiszen csak ezek betakarítása után láthatnak hozzá az ősziek bevetéséhez. Az pedig

beigazolódott tény, hony a kései vetésnél magas hektárhozam elérésére nem számíthatnak.

Amikor az őszi munkák állásáról érdeklődünk, a szövetkezet egyik nőtagjának beszédéből megtudjuk, hogy az asszonyok munkaversenyben végzik a burgonya szedését és a kukorica beta - karítását.

— Azért sem hagyjuk magunkat megelőzni! — jegyzi meg, majd fellelkesülve a versenytől a következőket mondja:

— Amikor esett az eső, akkor sem álltunk félre, hanem tovább dolgoztunk.

A szövetkezet nőtagjai tevékenyen kiveszik részüket a munkából, egyedül a burgonyaszedésnél mintegy 32 no szorgoskodik.

— A szövetkezet tagjai mindinkább meggyőződnek arról — mondja Ottmár Sámuel, a szövetkezet elnöke — ha nagyobb munkateljesítményt nyújta- ■ nak, annak elsősorban maguk látják : hasznát, mert a munkaegység száma emeked’k, amiután természetesen több , pénzt, több gabonát kapnak, ugyanak- ! kor a szövetkezet előrehaladását is segítik.

A tőrincsi szövetkezet a munkaverseny ellenére az őszi munkákkal elma- 1 radt. A lemaradás az ősziek vetésénél tapasztalható. Még őszi árpájuk is a zsákban van, holott a vetési határidó már rég lejárt. De hátra van a rozs és a búza vetése is. A szövetkezet el- ! nöke az eddigi mulasztást igyekszik a gépállomás nyakába sózni; azt állítja, hogy három hétig tartott 5 hektár föld szántása és elművelése a traktorral.

— Az esőre vártunk — jegyezte meg másik alkalommal az elnök. A tőrincsiek addig várták az esőt, hogy az őszi árpájuk a zsákban maradt. Számos szövetkezetünkben — ahol nem helyezkedtek az „esővárás" kényelmes álláspontjára, nem cselekedtek „patópál” módjára, hanem szigorúan ragaszkodtak az agrotechnikai intézkedések betartásához, elvetették az ősziárpát, ott bizony már szépen zöldéi. .

Az aratás-cséplés munkájával a tő- j rincsiek elsőnek végeztek, beadási kötelezettségüket is példásan elsőnek teljesítették. Mi az oka mégis, hogy az őszi munkákkal ennyire megkéstek?

Elsősorban az, hogy a szövetkezet vezetősége túlságosan hosszúra eresztette a gyeplőt. Engedte érvényesülni egyes tagok azon nézetét, akik előbbrevalónak tartották a háztáji termés betakarítását, mint a szövetkezetét. Ez pedig teljes mértékben helyelen. A szövetkezeti tagok jóléte a közös munka gyümölcséből ered, nem ped g a háztáji gazdaságból. A háztáji gazdaság a tagok jövedelmének kiegészítésére szolgál. — így történhetett meg az, hogy körmükre égett a munka, az ősziek vetésével lemaradtak. Hozzájárult a lemaradáshoz az is, hogy a helyi nemzeti bizottság nem nyújt támogatást a szövetkezetnek az őszi munkák mielőbbi befejezésében.

Feltétlenül szükséges, hogy a HNB ismertesse a lakossággal a párt és kormányhatározatokat és annak teljesítésére tegye meg a szükséges intézkedéseket.

A szövetkezet vezetősége az eddigi munkaszervezés tökéletesítése érdekében ne feledkezzen meg a munkák elvégzéséről sem. Hogy erről megfeledkezett, azt az a tény is bizonyítja, hogy tavasszal a csoporton belül elosztott kapásnövények ápolási munkáját ahelyett, hogy családtagjaikkal végezték volna a tagok, olyan egyénekre bízták, akik nem is tagjai a szövetkezetnek. Pedig minden tag, aki a szövetkezet irodájának küszöbére lép, ott láthatja a jelszót, amely így hangzik: „Csakis az EFSz-tagoktól függ, hogy szövetkezetük a sziklánál is szilárdabb legyen". E jelszóból minden tag tanulhat. Szövetkezetük valóban csak akkor lesz a sziklánál is szilárdabb, ha az egész tagság szivvel-lélekkel hozzálát a közös munkához. A termés betakarításánál és a jövőévi kenyér biztosításánál ez fontos azért is, mert az idei víz és fagykár eléggé érintette a tőrincsi szövetkezetét is. Sok mázsa kukoricával, burgonyával és egyéb terménnyel lett kevesebb, a szénájuk is az iszapolódás miatt értéktelenebbé vált. Ez a károsodás kihatott pénzügyi gazdálkodásukra is, habár tekintélyes részét — mintegy 80.000 koronát — államunk víz- és fagykársegély formájában viszszafizetett. Tehát van mit behozniok. Éppen a jobb szövetkezeti gazdálkodással kell, hogy viszonozzák ezt a segítséget.

Nagy súlyt kell helyezniük a tagok közötti népnevelő és felvilágosító munkára, minél több tagot be kell vonni a szövetkezeti munkaiskolába, hogy azo’ fejleszthessék szakmai és politikai tudásukat, amely sarkkövét jelenti majd jövöévi gazdálkodásuk sikeresebbé tételének, a szövetkezet gazdasági és politikai megszbárduíásánaik, a tagok jóléte emelkedésének.

Kovács István

Magas burgonyatermést érték el

A tállósi gazdaságban dolgozó Tóth Ferenc csoportjának tagjai ezekben a napokban takarították be a burgonyatermést. E csoport tagjai 10 hektáron olyan gumókat ültettek, amelyeket ta valy nyáron termesztettek ki. A nyári ültetést úgy végezték hogy a burgonya búza után kerü't a földbe, miután a talaj a ta> lóhántás után kétszer lett felszántva és műtrágyával megtrágyáz-I va A nyári ültetés előnyeit a Tóthcsoport csak most látja, amikor egy j 10 hektáros parcelláról hektáronként ; 220-230 mazsa burgonyatermést taj karított be. A tavasszal ültetett bur- 1 gonva sokkal kisebb termest adott an- i nak ellenére, hogy a talaj művelése és a műtrágya adagolása teljesen egyforma volt.