Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-11 / 41. szám

2

1953. október 11.

Békehadseregünk örömteli ünnepe

Az elmúlt vasárnap országszerte nagy ünnepségek közepette tartották meg a Hadsereg Napot. Az ünnepségek ismét igazolták, hogy népünk és hadseregünk egysége szilárd, megbonthatatlan. Dolgozóink mind a városokban, mind falvainkon ezeken a nagyszabású ünnepségeken újból j meggyőződhettek arról, hogy népidemokratikus hadseregünk biztosíték arra, hogy megvédje hazánk szabadsá- i gát és függetlenségét. Évről évre e. j melkedik hadseregünk tagjainak harci és politikai felkészültsége, melyet szinte naponta egyre jobban elsajá- j títanak legnagyobb példaképünktől, népünk felszabadítójától, a Szovjet Hadseregtől. ,

Fővárosunk, Prága fellobogózott utcái már a kora reggeli órákban, katonai és civilzenekarok pattogós indulói közepette fogadták a vidékről érkező vendégeket, akik az ország

legtávolább részeiből jöttek fel Prágába, hogy szemtanúi legyenek az idei Hadsereg Napja hatalmas ünnepségének.

Az ünnepség alkalmából a különböző alakulatok csaknem 185 tagja, katonája részesült elismerő és »Példás Katona«-i kitüntetésben, akiket a hadseregben odaadó munkájukért, példamutatásukért tüntettek ki.

Ezalkalommal az ünnepség a délutáni órákban érte el csúcspontját a sztrahovai hadsereg stadionban, ahol megjelentek a párt, a kormány képviselői is, élükön Antonín Zápotocky elvtárssal a Csehszlovák Hadsereg főparancsnokával. A nagyszámú nézőközönség egyre jobban gyönyörköd hetett a különböző katonai bemutatókban, gyakorlatokban, melyeken hadseregünk tagjai hatalmas harci felkészültségről tettek tanúbizonyságot.

Pozsonyban ugyancsak megünnepelték m Hadsereg Napot. A Hviezdoslav téren a Nemzeti Színház előtt számos dolgozó jelenlétében a katonákkal együtt az úttörők és az üzemek dolgozói köszöntötték hadseregünk tagjait. De nemcsak Pozsonyban és Prágában részesítették derék katonáinkat ünneplésben, hanem az ország legtávolabb eső falujában is megemlékeztek népi hadseregünk nagy erejéről, mely szilárd részét képezi a világbéke hatalmas táborának.

A Hadsereg Napja azonban nagy kötelezettségeket is ró dolgozóinkra. Mindenekelőtt azt, hogy munkahelyeinken adjuk munkánk legjavát, mert szocialista építésünk nagy ügyéről van szó. Ezzel ugyanis mégjobban megszilárdítjuk hazánk védelmi készségét és hozzájárulunk életszínvonalunk további emeléséhez, a városokon és falvainkon egyaránt.

A legutóbbi kormánynyilatkozat a párt és a kormány intézkedései, főleg a kiskereskedelmi árak nagyszabású csökkentése világosan megmutatják a párt és a kormány törekvését az emberről való gondoskodás 'okozására és bizonyítják, hogy népgazdaságunk szilárdul és állandóan gyarapodik. A dolgozók életszínvonala további és állandó eme'kedésének biztosítása érdekében minden szakaszon következetesen meg kell valósítani a kormányhatározatból eredő feladatok teljesítését. Különösképpen fontos a feladatok teljesítése a mézögazdaságban. ahol a haladó munkamódszerek alapján elért jelentős sikerek mellett is még hiányosságaink vannak.

A mezőgazdaságban most nagy feladat előtt állunk: biztosítani kell az őszi munkák elvégzését. . Az őszi munkák eddigi lefolyása nem kielégítő mivel a rozs vetését csak 26 százalékra teljesítették, noha az agrotechnikai határidőt tekintetbe véve már mindenütt el kellett volna vetni.« Úgyszintén komolyan elmaradt a fö'd előkészítése a többi őszi gabonafélék vetésére. A dohány. a burgonya, kukorica, cukor, répa begyűjtése, valamint a tak .rmányalap biztosításával kapcsolatos munkák sem kielégítőek.

Szövetkezeti dolgozók, földművesek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások dolgozói és többi mezőgazdasági dolgozók! Fejtsetek ki minden erőt és használjatok ki minién lehetőséget az őszi munkák idejében való elvégzésére teljes terjedelmükben az összes haladó agrotechnikai alapelvek alkalmazásával.

1. A palárikovói, szimői és kamoesai EFSz példáját követve, egy napot se mulasszatok el a kapásnövények begyűjtésében. Szervezzétek meg a munkát úgy, hogy minden burgonya- és cukorrépaszántót kihasználjatok. Minél nagyobb számban kapcsoljátok be a dolgozókat ezekbe a munkákba. — Munkaerőhiány esetén főként a helyi forrásokból szervezzetek brigádsegítséget. Teljesen használjatok ki minden fogatot a kapásnövények betakarítására. Figyeljétek főleg a cukorrépa kiásásának és behordásának pontos időben való teljesítését, hogy lemaradás esetén idejében megtehessétek a szükséges intézkedéseket. Gyorsan fejezzétek be a dohány begyűjtését, hogy megelőzzétek a fagyás következtében előadódó esetleges veszteségeket. Fordítsatok fokozott figyelmet a burgonya elraktározására is és ügyeljetek arra, hogy a burgonya jó tárolását szellőztetéssel biztosítsátok és ezzel megelőzzétek a veszteségeket.

2. Használjatok ki minden traktort és fogatot a talaj gyors előkészítésére a vetéshez és az őszi gabonafélék vetésének idejében váló elvégzésére. Szervezzétek meg a szántást éjjeli műszakokban is. — Dolgozzatok ki terveket a magánszektorban lévő fogatok kihasználására is. A termés növelése érdekében előnyösen csökkentett áron váltsátok ki a nemesitett vetőmagot. Vegyetek át és kellő mennyiségben használjatok műtrágyát és minél több szemcsés trágyát termeljetek. Idejében hordjátok ki és szántsátok be a kapásnövények és ipari növények alá az istállótrágyát. A legszélesebb mértékben alkalmazzátok a kereszt- és szűksoros vetési módszert.

3. Az állattenyésztés gyarapítása érdekében végezzétek el az összes

takarmányfélék következetes begyűjtését. Minél nagyobb silókészleteket létesítsetek, amelyre nemcsak az elvetett takarmányféléket, de a répaszeleteket, kukorica és más növényi zöld hulladékokat is használjatok fel. Kövessétek a bösi EFSz példáját, amely minden darab marha számára 50—60 mázsa silót készített. Gyorsan vessétek be az őszi tarlókeverékek tervezett vetésterületét, mint a tomášovcei EFSz-ben törtérjt, ahol már 30 százalékkal túlteljesítették az őszi takarmánykeverékek vetéstervét. Készüljetek fel a rétek és legelők alapos rendezésére és az évelő takarmányfélék gondozására.

4. Minden erőt és eszközt mozgósítsatok a mélyszántás idejében való elvégzésére úgy, hogy az őszszel egyetlen hektár terület se maradjon felszántatlanul. Ez alkalommal a begyűjtő szervezet munkatársaihoz is fordulok, főleg azzal, hogy a vetőmag és ültetésre szánt burgonva kicserélésében, valamint az összes termények begyűjtésében nyújtsanak kedvezményt a szövetkezeti dolgozóknak és parasztoknak.

Szövetkezeti dolgozók, földművesek, állami gazdaságok dolgozói, traktorosok és többi mezőgazdasági dolgozók! Rójuk le hálánkat pártunknak és kormányunknak a nagyszabású árucsökkentésért azzal, hogy idejében és jól elvégezzük az őszi munkákat. Ezzel lerakjuk a gazdag termés alapjait és előfeltételeket teremtünk a további fokozatos árcsökkentésekhez és minden dolgozó életszínvonalának emeléséhez.

Stefan Gaiik, földművelésügyi megbízott.

Jgy ünnepeltük a

A Csehszlovák Hadsereg kilenc év- , vei ezelőtt a Szovjet Hadsereggel ! együtt véres harcokat vívott a fa- I siszta megszállók ellen. így sikerült átjutniok a Dukla-szoroson és ki- j űzni hazánkból az idegen megszállókat.

E harcnak az évfordulóját ünnepeltük október 4-én. Erre az ünnepre jól felkészültünk.. Iskolánk tanulói gazdag sport- és kultúrműsorral kedveskedtek a galántai járásból bevonuló jövendő bajtársaknak. Az énekkar szép énekeket adott elő, a tánccsoport pedig táncokat mutatott be.

Hazánk minden dolgozója örömmel

Hadsereg Napját

emlékezett meg a Hadsereg Napjáról, mivel tudja, hogy a Szovjet Hadsereg oldalán résztvett hazánk felszabadításában és kiharcolta a szebb es boldogabb jövendőt mindannyiunk számára. Hiszen népi hadseregünk tagjai magából a dolgozó népből kerülnek ki, akik szilárd védelmezői békés építőmunká’- nak, melveket dolgozóink szorgos kezük munkájával hoztak létre.

Kolozsi Ernő

A galántai 11 éves iskola IX. osztályának tanulója.

További kedvezmény földműveseinknek

A Földművelésügyi, valamint a Begyűjtési Minisztérium a húsellátás megjavítása céljából állatokra hizlalási szerződések megkötését készíti elő.

A fiatal vágómarhákra szóló szerz ődéseket a begyűjtési üzemek a szövetkezetekkel és a kis-, valamint középföldművesekkel karöltve kötik meg, főképpen azokkal, akiknél minden előfeltétel adva van, hogy ezévi húsbeadásukat jóval túlteljesítik. Az állattenyésztők, akik hizlalási szerződéseket kötnek, minden darab állat után hivatalos árért két mázsa szemestakarmányhoz jutnak. Abban az esetben, ha a termelő a megadott időben teljesíti szerződésbeli kötelezettségét, ismét ke dvezményes összeghez jut. Az ebből az akcióból származó felvásárlási öss zeg kétszerese a napi folyó begyűjtési áraknak. A hizlalási szerződés után érdeklődők jelentkezésüket ez év november 15-ig jelenthetik az illetékes helyi nemzeti bizottságokon vagy a felvásárlási üzemeknél.

A népi Kína kulturális sikerei

A Kínai Népköztársaság megterem- | tése óta eltelt három és fél év alatt a kommunista párt vezette kínai nép hatalmas sikereket vívott ki az új élet építésében.

Kínában kultúrforradalom megy végbe. Az egyszerű emberek százmilliói csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz. Mindenki tanul a népi Kínában.

Kína népi kormánya óriási összegeket biztosít a nép szociális-kulturális szükségleteinek fedezésére. Az 1953. évi állami költségvetés enre a célra 34.807 milliárd 500 millió jüant irányozott elő. Ez az összeg az állami költségvetés 14.9 százaléka. Az 1950. évi kiadásokhoz viszonyítva, ebben az évben 360 százalékkal többet költenek a kínai nép szociális-kulturális igényeinek kielégítésére.

A népi Kína a kulturális építés terén elért óriási sikereiről az alábbi tények

tanúskodnak. Az ország elemi iskoláiban ebben az évben 50 milliónál több gyermek tanul. Ezek nyolcvan százaléka munká - és parasztcsaládok gyermeke. Az esti tanfolyamokon résztvevő parasztok száma meghaladja a 27 milliót. Ezenfelül a téli iskolában további 48 millió paraszt tanul.

Gyökeres változások történtek a a főiskolai oktatás terén is. Felszámolták a reakciós módszereket és új tanterveket dolgoztak ki.

A tanulók túlnyomó részben az ipari munkások és parasztok soraiból kerülnek ki. Egyik ilyen főiskola — Kína népi egyeteme. Az államépítés szükségleteivel együtt szakadatlanul növekszik a kínai főiskolák hallgatóinak száma is. 1952-ben számuk elérte a 220.000- et, ami 69 százalékkal több, mint a régi főiskolák hallgatóinak száma. A népi Kínában ma- 9 intézetben nevelik a nemzeti kisebbségek új kádereit.

A kormányhatározat teljesítésével mezőgazdaságunk mindenáré nyű fejlődéséért

(folytatás az 1. oldalról)

hogy a feladatok megoldása nem könnyű. De igen örömteli feladatok ezejc, mert rajtuk keresztül mint egy vörös fonal húzódik az a nagyszerű távlat, amely mezőgazdasági termelésünk további hatalmas fejlődését mutatja. A kormányhatározat olyan kulcsot adott a kezünkbe, amelynek segítségével megnyitjuk a további fejlődés útját, amelyen eljutunk mezőgazdasági termelésünk további fejlődéséhez, magasabb színvonalához. Dolgozó parasztságunk már az eddig végrehajtott intézkedésekből, mint a vetőmag árának csökkenéséből, külö- I nősen pedig a kiskereskedelmi árak

leszállítása következtében kettős segítséget kapott, mert ehhez hozzájön még az egyes felvásárlási árak felemelése. Az egyik oldalon dolgozó parasztságunk az eladásra felajánlott termékeiért magasabb árakat kap, míg azokat a cikkeket, amelyekre szüksége van, immár olcsóbb árakon veheti meg.

Pártunk és kormányunk eme nagy segítsége minden bizonnyal arra fogja ösztönözni dolgozó parasztágunkat, hogy tovább emeljék a termelést, javítsák a mezőgazdasági termékek minőségét és minden tekintetben hozzájáruljanak mezőgazdaságunk további örömteli fejlődéséhez.

A koldustarisznya

A lilaszínű alkonyat némán ereszke-1 dett az augusztusvégi délutánra. Vasárnap volt s egy kis eszmecserére átnéztem a»szomszéd Karikás János bátyához.

Szeretem az öreget, szeretem egészséges humorát, bár csavaros észjárásával nem egyszer kihozott már a sodromból

Az alkony ott ért az udvaron. Ügy látszott, hogy kifogytunk a mondanivalóból. egy egy szó után nagy pihenőket tartottunk: hallgattunk.

Már éppen készülődtem, amikor az utca felől csilingelő nevetgélés közepette három lány robogott az udvarba, köztük János bátya unokája, az Esztike is. ä

— Szemrevaló teremtés nőtt ebből ez Esztikéből — jegyeztem meg elragadtatással.

— Abizony — szólt János bátya, hangjában jó adag .büszkeséggel.

A három lány, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Csak a kiskapuból fordult vissza Eszti, mintha megérezte volna nagyapó kisérő tekintetének forró szeretetét és onnan csicseregte:

— Nagyapó! A „kultúrba" megyünk próbára.

— Készülnek az ünnepélyre — fordult felém nagyapó, mintegy magyarázatképp. — Ügy mondta a lelkem, hop- valami csuduszép, tarka műsorra! köszöntik a gazdag termés betakarítását.

Ragyogott nagyapó szeme, szinte együttérzett a fiatalokkal, ahogy ismét megszólalt.

— Jó ezeknek a mai fiataloknak ...

nagyon jó' Ugyanakkor azonban csillogó szeme hirtelen komollyá vált, mintha a mind sűrűbbé váló alkonyat elnyelte volna csillogó szeme ragyogó fényét. I

Majd hirtelen felém fordult és ismét megszólalt. Szeretet, büszkeség izzott a hangjában, amikor újra megszólalt.

— Nagyot fordult a világ kereke, nagyot bizony. Ez az Eszti lyány a talpán, annyi bizonyos. Nos, de üljön még egy csöppet öcsém, hadd mondom el Esztikém „hőstettét”, oszt eltesszük magunkat holnapra.

Elhelyezkedtünk a kis fonott asztal mellett. A kertek mögül a hold óvatosan kúszott fölfelé s ránkvetette ezüstös fényét. A langyos szél a frissen csépelt búza illatát hozta felénk. És nagyapó beszélni kezdett:

— Akkor kezdődött, amikor a Csordás lyány megbetegedett a gépnél. Ez a mi Esztink a kertészetben dolgozott, mert hiszen ott is kellett a munkáskéz. EHg abból annyi, hogy Eszti került a Csordás lyány helyébe a dobra.

János bátya komótos ember a beszédben — nem úgy mint fiatal korában a dologban. — Már csak vártam nagy kíváncsian, hová lyukad ki. Pipagyújtás után folytatta jámboran:

— Hét csak gyün a lelkem este hárangszó után nagy porosán, meg kirítt szemmel, oszt se egy falat étel, se egy árva szót sem szólt senkihez. Csak tisztálkodik, oszt mars az ágyba. Ejnye a tagadóját ennek a — „fájós fognak”, hogy megklnozza a szegény lyánykát — mondom tréfára fogva a dolgot.

Fenemód fúrta az oldalamat a kíváncsiság és megkozkáztattam a kérdést:

— Aztán, mi volt a baj János bátya?

— Csak nyugodtan öcsém, — intett le az öreg — hisz alapos magyarázatból, ért az ember fia... nem igaz?

— Igaz — bólintok megadóan.

— Látom, hogy nem tréfa a dolog — folytatta az öreg egyazon nyugalommal — szólok az Imre fiamnak, eriggy szaporán a faluba, oszt tudd meg, hogy ki vétett az én Esztimnek. El is ment az én Imre fiam, oszt vagy

egy óra múlva meg is gyütt. Láttam én nyomban Imre fiam képéről, hogy nagy baj nincs, de azért valamicske akad.

— Na és mivel járt — szóltam közbe.

— Ejnye öcsém, de türelmetlen — korholt szelíden az öreg. Mit volt mit tennem, megadtam magam ennek a konok, ezüsthajú, öreg akaratának és magamban megfogadtam, hogy nem szólok többet közbe egyetlen szót sem, míg a végére nem ér, mégha fel is vet engem a kíváncsiság. János bátya, mintha megsejtette volna szilárd elhatározásomat, ugyancsak próbáratett engem, mert rendíthetettlen nyugalommal folytatta:

— Mer, hogy az alvég! Kovács Jani volt az oka mindennek, már az a Kovács Jani, akivel télen Eszti együtt szerepelt. No meg azóta is „szerepelgetrtek” úgy esténkínt a kiskapuban. Már most az úgy történt — sodrott egyet a bajuszán — hogy az a bizonyos nap is elmúlt, mint a többi, már úgy értem, hogy az a nap, amikor a lyányka dobrakerült és a gép az esti órákban megállt. A szokáshoz híven az ottdolgozók fogták a tarisznyájukat és várták a megszokott adag, vagyis két bögre búza beöntését. Mer, hogy „ne vesszen kárba” a mázsa körül szétszóródott mag. így mondták ezt mindannyian, akik ott álltak a tarisznyával. Persze a mázsás gondoskodott róla egész nap, hogy jusson mindenkinek a szétszóródó magból. Jámboran pislogott a szeme, járt a keze szaporán és ügyesen, így végzett az elosztással, azaz, még a mi Esztink volt hátra. Az meg csak állt ottan nagy bambán a meglepetéstől, mintha megbántották volna. Hanem a nem-soká tartott. Megmozdult valami a mi Esztinkben, elfogta a harag és mire a mázsás Varga, az a csúfpofájú, megszólította, már akkor készen volt a válaszszal. Aszonygya a Varga: „No mozdulj már, te lyányka, ne várakoztass! Ha nincs tarisznyád, tartsd a kötényed. Hisz sötét van, úgysem látja senki.

— Hanem a mi Esztink: „Hát neVn sül le a pofájukról a bőr — kezdte haragtól szikrázó szemmel — Nem szégyenük magukat napről-napra meglopni a szövetkezetét?

— S ekkor történt a baj, mert az a Kovács Jani, akivel az Eszti szerepel, közbeszólt nagy hegyesen. Éppen a Kovács Jani:

„A miénk a szövetkezet, angyalom. A magunkét visszük, meg oszt — tette hozzá nagy röhögve — úgyis itt veszne kárba”.

— Ügy — pattant fel az én Esztikém — folytatta az öreg most már nekihevülten — hát, akik a dohányban, a kertészetben dolgoznak, meg akik gondozzák a teheneket, sertéseket, tyúkokat, azok nem ide tartoznak? Mi volna akkor, ha azok is hazahordanák esténkínt a malacokat, borjúkat, tyúkokat, paprikát, dohányt meg mindent ...

Am a Jani gyerek erre is rákontrázott:

„Csakhogy azokat nem csípi a por hétről-hétre angyalkám.”

— Lett is erre nagy nevetés. De Eszti unokám nem maradt adós a válasszal. Megmondta ő bizony, hogy csodálkozik, hogy a por csípi a bőrüket, mert a koldustarisznya azt bizonyítja, hogy elég vastag az ő bőrük. Hű, nem nevettek erre a tarisznyások. Keserű lett nekik a szájuk íze, de keserű lett az én Esztikémnek is- a szája íze, hogy

zt meg kellett nékie mondania. Hát ezért feküdt le a lelkem akkor este étien- szomjan.

— Na és aztán, mi lett a vége — buggyant ki belőlem a kíváncsiság.

— János bátya rosszallóan ingatta a fejét, szeme sarkában ráncokat vetett a gúnyos mosoly és hamiskásan pislogott rám, amikor megszólalt:

— Hát, öcsém, maga is hiába örökölte a szemét, meg a fülét, akár csak az a csúfpofájú mázsás.a cséplőgépnél. Hisz még az iskolások is tudják, hogy mi lett a vége.

— Erre aztán elöntött a méreg és nyújtottam is már a kezem, hogy távozom. Az öreg azonban atyáskodva visszanyomott a helyemre és így kenegette a szívem táját:

— Hát öcsém, igaza van a feleségének, túl ideges maga.

Nyeltem egy nagyot és hallgattam.

— Most meg hazamenne és álmatlanul hánykolódna reggelig. Nos hogy tudja, hát az lett a vége, öcsém, hogy másnap, meg azután is mindenki koldustarisznya nélkül ment a géphez.

Miközben hallgattunk, az öreg fürkészve nézett rám. Egyszerre csak elnevette magát, de amúgy betyárosan.

— No öcsém, ha jól látom, még valamit szeretne kérdezni, de nem mer. Még pedig azt szeretné tudni, ha jól sejtem, hogy mi történt Esztike meg a lókötő Jani gyerek között. Hanem erről én egy kukkot sem szólok, mert az olyan fiatalembernek, mint maga öcsém, meg kellett volna ltánia Esztikén az imént, amikor ittjárt.

Mit tehettem, zavaromban mosolyogtam, majd kezet szorítottam vele és indultam hazafelé. De az öreg nem hagyta ennyiben, hogy teljessé tegye elbeszélését, .még utánam küldte csavaros eszének találós termékét.

J- De hogy jobban megértse, még annyit szeretnék mondani öcsém, hogy jól készítse el a két ballábát, mire a borok kiforrnak.

Lovicsek Béla, Zsemlér.

" e Ж

A fö4müvelésügyi megbízott felhívása az őszi munkákra