Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-19 / 29. szám

4 ■Щ/ШЯУЪГШ ------ ^ ■жияд.-Х. Földműves 1953. július 19. Рак Den Aj A BÉKE KIVÁLÓ HARCOSA A hős koreai nép hűséges leánya Béke-Világtanács tagja, a Koreai Mun­kapárt egyik vezetője, a Koreai Nép­szövetség elnöke, a koreai Béketanócs a’elnöke, Pak Den Aj. Fáradhatatlan tevékenysége koreai ■ nük, hazafiak millióit lelkesíti, s példaképül szolgál a békehareosoknak mindenütt, a vilá­gon. Ezt a kicsi, törékeny, de mégis mérhetetlenül erős asszonyt, nem tudta megiörni a sok fájdalom és szen­vedés. nem tudta megtörni a hazájá­ban véghezvitt barbár amerikai pusz­títások borzalmas látványa, pedig mé­lyen. nagyon mélyen szívébe markolt népének minden szenvedése, bánata. Pak Den Aj erős, kemény és bátor. A dicső koreai nép egyik élharcosa ő, s csak az tud ilyen lángoló lelkesedés­sel. ily fáradhatatlanul küzdeni, aki olyan forrón szereti h záját, a szabad­ságot és a békét, mint ő. Pak Den Aj egy Coj nevű észak­koreai szegényparaszt leánya. A japán megszállás rabságában nőtt fel. Korán megismerte a japán imperialisták ke­­gyeťenségét, s megtanulta gyűlölni az elnyomókat, gyűlölni népének porko­lábjait. A fiatal Coj Den Aj nem vár­ta ölhetett kézzel a szabadságot: an­nak a harcnak az útjára lépett, amely­nek célja volt, hogy Korea szabad és virágzó országgá váljék. Itt vége is szakadt Coj Den Aj történetének s megkezdődött Pak Den Aj (Pák kon­­spirációs célokból felvett családi név) bátor illegális tevékenysége. A fiatal leány a népi felszabadító mozgalom vezetőségének megbízásából először egy phenjani gumigyárba ment dolgozni. A fojtó gázokkal telt műhelyek elcsigázott munkásai meg­ismerték és megszerették Pak Den Ajt. aki az elcsüggedt embereket fá­radhatatlanul bátorította. Pak Den Aj férje is bátor forradal­már volt. Első „közös” lakásuk 1935- ben a börtön volt. egy szörnyű ázsiai börtön, amelynek sötét és levegőtlen zárkáiban, -mint holmi sírkamrában sínylődtek a rabok. Pak Den Aj két év múlva nyerte vissza szabadságát, s akkor félelmet nem ismerve folytatta japánellenes illegális munkáját. Bör­tön. újból illegális munka követke­zett ... így volt ez évek hosszú so­rán át. Végre eljött a várvavárt nap, a szabadság napja. Sztálin győzelmes fiai kitárták Pak Den Aj — a sok százezernyi Pak Den Aj — sötét zár­kájának ajtaját, s a szabadság napjá­nak fénye vakítóan beragyogta a so­kat szenvedett koreai földet. A hosz­­szú és zord telet felváltotta a tavasz, a szabadság csodálatos tavasza. Hatalmas lelkesedéssel látott mun­kához a felszabadult Koreában Pák Den Aj. 19-5 novemberében az észak­koreai demokratikus nümozgalom élé­re állt. Harcolt, hogy minél hamarabb megkezdjék műkíkiésüket a bölcső­dék, gyermekotthonok és iskolák. Kim ír Szén bátor harcostársaként ő is egyik építője, ’tervezője a koreai nép új életének. Csakhamar ismét sötét felhők tor­nyosultak Korea fölött. Az amerikai imperialisták betörtek Koreába. Pák Den Aj sokszázezernyi honfitársával együtt harcba indult Korea s az egész világ békéjéért. Harci posztja, mint a koreai nép egyik vezetőjéé, igen fele­1 ősségteljes. A békéért folyó küzde­lemben neve ismertté vált az egész vi­lágon. A béke szószékeiül beszélt Var­sóban és Párizsban, Pekingben és Moszkvában. Mindenütt szenvedélyes erővel tárta a világ népei elé az ame­rikai intervenciósok szörnyű bűntet­teit. tiszteletet parancsoló erűvel kö­vetelve a békét, az igazságot Koreának. A hófehér, föidígérö koreai viseletbe öltözött szónokot, a kis koreai asz­­szonyt, akinek lángoló szavai magá­val ragadták« a hallgatókat, nem egy alkalommal vállukra emelték és így ünnepelték a világ békeharcosai. Mindenütt ott van, mindenhol se­gít, nevel, lelkesít a harcoló Koreá­ban. Gyűléseken szólal fel. tisztaságot teremt a kórházakban, önkéntes ápo­lónőket nevel, rizst Őröl, meglátogatja a véradó állomásokat éppúgy, mint a katonák részére lábbelit készítő csa­ládokat. Ott van a harcok színhelyén, mint a beavatkozók által elkövetett óllatiasságokat kivizsgáló bizottság el­nökhelyettese. Ott áll, amikor a ször­nyű tömegsírokat felbontják, de sze­mét nem homályosítja el a könny, messzire tekint, s érzi, hogy még töb­bet kell tennie, mert meg kell, hogy mentsék az é'etnek Korea és az egész világ gyermekeit. 1 Pak Den ‘; mindig maga előtt látja a célt, a boldog jövőt, az igazi és tartós, meleg tavaszt. Korea s a vi­lág szabadságát és békéjét. Ha a bé­kéről, a jövőről beszél, szomorú hang­ja visszanyeri lágy csengését, szemei fiatalosan ragyognak, kis alakja ki­egyenesedik. szinte megnő. Nem véletlen, hogy e kiváló asz­­szonyt a békeharcosok legkiválóbbjai közé számítják, s nem véletlen az sem. hogy 1951-ben a legnagyobb ki­tüntetés érte: nemzetközi Sztálin-béke­­díjjal tüntették ki. „Ezt a kitüntetést — mondotta át­vétele után — egész népem kapta. És ezt a drága aranyba vésett képet megmutatom majd a koreai harcos­nak, a munkásasszonynak, aki éjt nappá téve, lelkesen dolgozik a gép mellett, annak az öreg parasztasszony­nak. aki fájó, hajlott derekával éjsza­kánként kint dolgozik a földeken, a hídrobbantó partizánnak, aki az ellen­ség háta mögül vágott utat hozzánk és azoknak a koreai ifjaknak, akik a felnőttekkel egy sorban küzdenek az ellenség megsemmisítéséért. Szinte magam előtt látom, hogy a nagy Sztá­lin iránti hála és szeretet őszinte mo­sol ya ragyogja be hazám fiainak fá­radt, elszánt arcát,” Zúgtak, daloltak, sírtak lelkesülten, mint sok testvér, ha egyszer összejön, s vitték áradó, vad szerete tűkben, fürösztve — mint egy új keresztelőn. Kelet ma új jövőjét ünnepelte, s büszkén nyújtott felé kezet Nyugat, az, élnökségbe vitték, felemelve, mint messzirefénylő fáklyájukat. Nem rezzenőn. talpig fehérben ott állt az asszonyok közt, fénylőn, mint a hold. Könnyű testén gyors remegés futott át, s a népek előtt földig meghajolt. Ügy tűnt, e zajnak nem lesz sose vége, a teremmel örökre összenőtt. Korea minden szembe belevéste, honnan fenyegetnek a gaztevök, hogy vérbefojtsák az egész világot.. Vérben lángol a távol drága táj, Korea égő szobraként világlott szemünk előtt kigyúlva Pak Den Áj. i# A kiáltás és ének viharában nyugodtan járt, fény gyúlt, amerre ment s a lassan leszálló csend könnyű­­lágyán, felhő módjára vállán megpihent. S mint kik ocsúdnak lázas látomásból, melynek éltető sód raj szivén üt — a megrendülés úgy^dvükbe gázolt, hogy elállt tőle a lélekzetük. (Somlyó György fordítása) Anyai köszönetem Irta: A. Zsamba Tízgyermekes anya vagyok. Az én gyermekeim a Sztálini Alkotmány ra­gyogó napfényében nevelkednek. Nem nyugtalanít az ö sorsuk. Valamennyien méltó helyet találtak a mi szovjet tár­sadalmunkban. A kommunista párt és a szovjet kormány szakadatlan gon­dot fordít a gyermekekre és azok ne­velésére. Ezt a gondoskodást én is ér­zem családom életében. A szovjet ál­lam 33.000 rubeles segítséget adott ne­kem a gyermekek neveléséhez. Emel­lett gyermekeim ingyen tanulnak, síit a műszaki iskolában tanuló gyerme­keim még ösztöndíjat is kapnak. Hol, melyik kapitalista országban fordít az állam ilyen nagy gondot a gyermekekre? Sehol a Hágón. A Szovjethatalom megmentette csa­ládomat éppúgy, mint az egész mpld­­vai népet a sötét földesúri rabságtól. Négy gyermekem elvégezte a közép­iskolát. Két leányom, Eugenia és Evo­­chia tanítónők. Mindketten szeretettel szentelik erejüket és ismereteiket falu­juk gyermekeinek nevelésére s a gyer­mekek szívébe mélyen beoltják a lán­goló szovjet hazaszeretetei. Két ki­sebb leányom, Viktória és Olga abban az osztályban tanulnak, amelyet ta­nítónő nővérük vezet. Iván fiam egész­ségbe. Iván igen sok orvosi könyvet olvas, állandóan tökéletesíti ismereteit. Egy másik fiam, Viktor, a kulturális és tanügyi osztály felügyelője. Pál fiam most végzi a középiskolát. Vla­gyimir, Rosztov tartományban a mun­­kaerőtartalékok egyik iskolájában ta­nul. Valentina lányom Szórókéban, a könyvtáros műszaki iskolában tanul és csupa jó jegye van. György fiam falunkban a 7-ik o^-tályos iskolába jár. Anyai büszkeség tölti el szívemet, hogy gye*- ■>keim mind igaz úton ha­ladnak, a Lenin-Sztálin dicsőséges pártja által mutatott úton. Dária leá­nyom és Pál fiam párttagok. Iván, Viktor, Valentina és Vlagyimir kom­­szomolisták. György és Viktória pe­dig pionírok. A szovjethatalom előttem is meg­nyitotta a lehetőséget, hogy igaz em­berré váljak. Megtanultam a betűve­tést és most szabad időmben újságo­kat, folyóiratokat és könyveket díva­­sok. Számunkra, kolhozparasztok számára a munka dicsőség és hősiesség kérdé­se. Családom az elmúlt évben 1500 munkanapot végzett, amiért nagy­­mennyiségű terményt és pénzt kap­tunk. Igyekeztem kifejleszteni gyer­mekeimben is a munkaszeretetei, a nép javáért végzett szabad, alkotó munka szeretetét. Drága Kommunista Pártunk és a szovjet kormány biztos lehet abban, hogy az egész -népes családom tagjai, éppúgy mint a többi szovjet ember, erejüket nem kímélve fognak dolgozni drága hazánk szakadatlan felvirágoz­tatásáért, a kommunizmus építéséért. (A „Moldova Szocialista” című újságból). Hírek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból Gazdagodnak a V. I. Lenin« csatorna menti kolhozok A sztálingrádi területen a V. I. Le­­nin-csatorna mentén újabb kolhozföl­dekre terjesztették ki az öntözést. A vizet szivattyúberendezések segítségé­vel elosztócsatornákkal juttatjuk el a csatornából a földekre. A kolhozpa­rasztok megöntözték a zöldségféléket, az ipari növényeket és a gabonafélé­ket. Az öntözés megkezdésével a kolho­zokban a mezőgazdaság gyors fejlődés­nek indult. Különösen a zöldségterme­lés, a kertészkedés, a szőlőművelés és a haltenyésztés fejlődik nagy lendü­lettel. Sok gazdaságra jellemző az a változás, amely a ,,Narimanov”-ko'.­­hozban ment végbe. Ez a kolhoz még a múlt évben kezdte meg a csajoma vizének felhasználását. Az öntözött te­rületek terméséből a kolhoz milliós jövedelemhez jutott. A jövedelemből nagy építkezéseket kezdtek. Lakóháza­kat, gazdasági és igazgatási épülete­ket, valamint könyvtárat, új iskolát, óvodát, bölcsődét, nagy áruházat, üdü­lőparkot, sporttelepet építenek. Vízvezeték a kolhozokban A berezovi kerületben lévő Vörös Halom kolhoz tagjai elhatározták, hogy saját erejükből vízvezetéket építenek és teljesen gépesítik az állattenyésztő­telep vízellátását. Az elhatározást tett követte; már építik is a szivattyúállo­mást és a földalatti csőhálózatot. Ezen a vidéken sok más kolhozban is építenek vízvezetéket. Műtrágyázás mesterséges eső segítségével Kilométereken át húzódik a Dnyesz­­ter partja mentén a Frunze szovhoz kertészete. Ez a több mint 300 hektár nagyságú gyümölcsöskert lecsapolt, egykori mocsaras vidéken terül el és gyümölcse messze földön híres. A szovhoz dolgozói szoros kapcsolat­ban vannak a kertészettel foglalkozó tudósokkal és mindig szívesen alkal­mazzák az élenjáró agronómia leg­újabb eredményeit. A szovhozban a többi között mesterséges esőt is elő­állítanak. Ilymódon nemcsak elegendő nedvességgel, hanem vízben feloldott műtrágyával is ellátják a talajt és a gyümölcsfákat. Ezzel jelentős mérték­ben meggyorsítják és megkönnyítik a dolgozók munkáját. Az új módszerrel egy munkás naponta 15 hektár terüle­tet is beboríthat műtrágyával. Azelőtt 12 ember végezte ezt a munkát. A bolgár dolgozók egészségéért A bolgár népi kormány évről évre jobban gondoskodik a dolgozó emberek egészségének védelméről. Gyors ütem­ben épülnek az új egészségügyi intéz­mények. .Nemrégen adtak át új kórhá­zat Vratca, Szvilengrád, Tolopovgrád, Pervomáj és más városokban. Jelenleg három és félszerannyi hely van a bol­gár kórházakban, mint 1939-ben. Ugyanez idő alatt az orvosok és ma» egészségügyi szakemberek száma har­mincszorosára nőtt. 1939-ben a bolgár falvakban nem volt egyetlen szülőott­hon sem — ma a számuk több mint hatszáznegyven. A Kubán-vidék, a Sztavropol-vidék, Ukrajna és a Szovjetunió-más terüle­teinek gépállomásai és kolhozai sok értékes tapasztalatot gyűjtöttek össze, hogyan kell megszervezni a gabonabe­­takarftás komplex-gépesítését. A ga­bonát kombájnnal aratják — de ezen kívül gépesítették itt a szalma és s pelyva összegyűjtését, s a szérűkön « gabona tisztítását, szárítását, mérésé; és rakodását is. A kombájnaratáss'i' egyidejűleg „a tarlót is felszántják. A kolhozoknak a gabonabetakarítás kom­plex gépesítéséhez nagy segítséget ad­nak a gépállomások. A sztavropoli határterület petrovsz­kajai gépállomás з körzetéhez tartozó kolhozokban tavaly 12 gépesített szé­rű^ állított fel. A gépkezelők lelemé­nyességről, alkotó és kezdeményezd kedvről tettek tanúbizonyságot. A ga­bona tisztítására sók új gépet szer­kesztettek, s a régi gépeket is alkal­massá tették a munkára. Rendbohoz­­ták a futószalagokat és az önműködő rakodókészülékeket. A szalma össze­­szedésére kerltőhálót. összerakására pedig kazalrakót, s a kolhozparasztok munkájának megkönnyítésére még más gépeket is készítettek. A kolhozok minden szérűjére három kombánjtól fut be a gabona. A gabona tisztítására bonyolult tisztító- és válo­gató-szerkezeteket, továbbá átalakított cséplőgépeket használnak. A gabonát futósz.rag viszi a tisztítókhoz. A mag­tisztítókat villyanymotor hajtja. A megtisztított gabonát ugyancsak futó-A gabonabetakarítás komplex gépesítése szalag viszi tovább, majd kupacokba rakják, s innen külön önkiüritők vagy tartályok segítségével kerül a gépko­­. csiba. Ezek a gépek óránként csaknem 100 mázsa gabona tisztítását és szállí­tását teszik lehetővé. A szérűket vil- I kmyvilágítással látták el, s így éjjel— : nappal folyik a munka. Idejében meg­­; tisztítják és felrakják tehát a kom­­j bajnoktól beérkező gabonát. Egy-egy j szérűn 10—15 kolhozparaszt dolgozik. A gépek segítségével minden munkát könnyen elvégezhetnek. A gépesítés nélkül ehhez a munkához legalább 150 ; emberre lenne szükség. A gabona mé- i résére a szérűkön mérlegeket állítot- 1 tak fel; ezeken egy-két perc alatt le­­j mérnek egy-egy gabonával telt gépko­­! csit. ! A petrovszkajai gépállomás körzeté- I ben a Lenin-kolhoznak három gépesi- I tett szérűje van. A szérűkön szerve­zetten, torlódás nélkül halad a munka. Az egyes számú szérűn például alig néhány ember dolgozik a szérű veze­tője, a mérlegkezelö, a motorkezelő, a gabona tisztítására átalakított csép'ó­­gépek két gépésze, a gabona önműkö­dő felrakásánál egy ember és négy-öt j segédmunkás. Ha a négy Kombájntól I érkező gabonát kézzel tisztítanák és raknák fel a gépkocsiKra, ehhez lega- I lább 100 emberre lenne szükség. A a Szovjetunióban komplex gépesítés lehetővé tette a kol­hoznak, hogy a gabonabetakarítás fu­­tószal^gos módszerét alkalmazza. En­nek a munkának a technológiáját oly­módon dolgozták ki, hogy a kombáj­noktól egy nap alatt beérkező egész gabonát 24 óra alatt megtisztítják, megmérik, s elszállítják. Összegyűjtik kazalba rakják a szalmát és a tarló­hántást is elvégzik. A gabonabetakarítás futószalago módszere azonban nemcsak a gabona­tisztítók és egyéb gépek gyors és pon­tos munkáját, hanem a kombájnok jó kihasználását is megköveteli. A pet­­rovszkájai gépállomás kombáinosai így is dolgoznak. A kombájnosok óragrafi kon és menetirányterv szerint aratna1 Munkaidejük minden percét kihaszná1 ják. A kombájnok tartályait példái: menetközben ürítik ki, s a lehető leg kisebbre csökkentik a gépek üresjára­tát. I. Sutko, a szocialista munka hőse. a petrovszkajai gépállomás kombájnn­­sa az aratással egyszerre gereblyézi össze a kalászokat és hántja a tarlót kombájnja után gereblyéket és tár­csát kapcsol. Szalmagyüjtőkocsi segít- j ségével összegyűjti és csomókba rakja a szalmát is. Tavaly ezt a sztahanovis­ta műnk .módszert alkalmazva. „Sztá­­linyec 6" Kombájnjával egy nap alatt mintegy 25 hektárról vágta le a ga-I bonét és hektáronként csaknem 35 j mázsa gabonát csépelt el. A gabona még aznap eljutott a gépesített szé­rűkre. Éjszaka traktorok mentek a mezőre, s az aznap learatott terület­ről húzóháló segítségéve! összeszedték és kazalba is rakták a szalmát. A szalma kazalozásához kazalozó szerke­zetet alkalmaztak. Mindez alaposan meggyorsította a gabonabetakarítá nagy munkáját és lehetővé tette, hogy gyorsan és jól előkészítsék a talajt a vetéshez. A gabonabetakarítás komplex-gépe­sítésével és a futószalagos módszer alkalmazásával kitűnt a krasznodan határterület besszkorbnyenszki gépái­­'omása is. A gépállomás területéhez tartozó kolhozokban ugyancsak két vagy három szerelőrostából és elevá­torból, továbbá „gabonaágyú”-ból és felrakószerkezetből álló különböző gép­csoportokat alkalmaznak. A kolhozpa­rasztok a gépek segítségével 24 óra alatt megtisztítják és felrakják a kom­bájnoktól érkező gabonát. Minden gé­pesített szérűre naponként 100—120 tonna gabona érkezik. A szérű gépesí­tése lehetővé tette, hogy kilencedre- ! szére csökkentsék a felhasznált mun- , ka erőt. j A kolhozparasztok saját szemükké1 . győződtek meg arról, hogy a gabona- ' betakarítás komplex gépesítése gazda­ságos és előnyös, s ebben a munkában a kolhozok is nagy alkotó, kezdemé­nyező kedvről és kitartásról tettek ta­núságot. A krasznodari határterület kurganyini kerületében M. Dudko, a Kalinyin kolhoz gépésze például saját maga tervezett és készített öt nagy­teljesítményű gabonatisztítógépet. Min­den ilyen szerelőrosta típusú gabona­tisztítógép két-három kombájntól be­érkező gabonát tisztít meg, s kezelésé­hez csupán három-négy ember szük­séges. Ezek a gépek szükség szerint el is mozdíthatók, önműködő szerkeze­tűkkel a kupacokból felszedik és meg­tisztítják a gabonát. A Szovjetunió gépállomásainak és kolhozainak összegyűjtött tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a komplex gépesítés gazdasági hatásfoka igen nagy. A gépesítés lehetévő teszi, hogy a termést jóval kevesebb ember taka­rítsa bé, mint ezelőtt; meggyorsítja a betakarítás és gabonabeadás ütemét, s csökkenti a szemveszteséget. A gépe­sítés eredményeként sok kolhozparaszt a gazdaság más munkaterületein dol­gozhat. A gépesítés biztosítja, hogy veszteség nélkül gyűjtsék össze a kol­hozok közös állattenyésztéséhez szük­séges értékes takarmányt, lehetőséget ad arra, hogy a fejlett agrotechnikai eljárásoknak megfelelően, időben és helyesen munkálják el ősszel a talajt, s ezzel megteremtsék a következő év bő termésének előfeltételeit. Nyikoláj Tyihonov': Pak Den Ai Korea leghüsiesebb asz­­szonyáról írja ezt a ver­set Tyihonov, a nagy szovjet költő. A varsói második Békevilágkon­gresszus egyik legmegrá­zóbb eseményét foglalta költeménybe. Hol van rád szó, hallatlan egyszerűség? Hol mondhatom a dalnak. rajta, - szállj! A terem, úgy tűnt, oszlopokra dűl szét. ahogy lejött a lépcsőn Pak Den Áj. Felugrottak székekre, asztalokra, s Napkelet női zúdultak felé, mintha a morajló termet zuhogva az áradás heve el öntené. S a nők közül ki hozzá legelőbb ért, arcra bukva csókolta e helyet, ákár a megkínzott Korea földjét, mely itt minden szíven átremegett. Az asszonyok levetíts s Pák Den Ajra borították lágyan kabátjukat, mintha varázslatos erőt kínálna egy pillanatnyi érintése csak. Ölelték-csókolták, ahol csak érték, arcát, nyakát, ruháján a szegélyt, s a szemekben megvillanó sötétség szédülete szívünk mélyéig ért. Karonfogták. Egy piros szekfű­­csokrot adtak kezébe. S az oly szertelen, lázító, vad tüzekben lobogott ott, akár a vér, a hószín selymeken.

Next

/
Thumbnails
Contents