Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-09-27 / 39. szám
1953. szeptember 27. лшюа - „ Fwlufműrí»« 3 A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztését szolgáló intézkedésekről A Szovjetunió Kommunista Pástja Központi Bizottságának teljes ülése 1953. szeptember 7-én N. Sz. Hruscsov I. A Szovjetunió szocialista mezőgazdasága, amely a kommunista párt vezetésével jött létre és szilárdult meg, hatalmas ipari, technikai bázisra támaszkodik és a világ legnagyobb és legjobban gépesített mezőgazdasága. Vitathatatlanul bebizonyította döntő fölényét a kisárutermelő parasztgazdaság, valamint a nagyüzemi kapitalista mezőgazdasági termelés felett. Szüntelenül fejlődik a kolhozok korszerű technikával felszerelt közös gazdasága és erősödik a kolhozrendszer. A kolhozok és szovhozok biztosították a mezőgazdaság termelékenységének jelentős növekedését és nagyfokú árutermelését. A háború utáni években helyreállították és jelentősen kibővítették a gabonatermelést, országunk el van látva gabonával. Növekedett a gyapot, cukorrépa, hús, tej, gyapjú és más termékek állami begyűjtése. Az állami begyűjtéseken kívül mezőgazdaságunk a szövetkezeti és kolhozkereskedelmen keresztül nagymennyiségű élelmiszerterméket értékesít. A kolhozgazdaság sokoldalú fejlődésének mértékében növekedik a kolhozok közös gazdasága, emelkedik a kolhozparasztok pénzbeni és természetbeni jövedelme. A szocialista mezőgazdaság mind a békés építés éveiben, mind a nehéz háborús megpróbáltatások éveiben bebizonyította nagy életerejét, azt a képességét, hogy egyre növekvő mértékben el tudja látni a lakosságot élelmiszerrel, a könnyű- és élelmiszeripart pedig nyersanyaggal. A mezőgazdasági termékek termelésének színvonala azonban nem elégíti ki teljes mértékben a lakosság növekvő élelmiszerszükségleteit, valamint a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagszükségleteit és nem felel meg a mezőgazdaság technikai ellátottságának, valamint a kolhozrendszerben rejlő lehetőségeknek. Most, amikor országunkban már létrejött a hatalmas, technikailag tökéletes nehézipar és jelentősen megerősödtek a kolhozok, minden feltétel megvan ahhoz, hogy ezen az alapon biztosítsuk a mezőgazdaság minden ágának gyors fellendülését és két-három év alatt nagy mértékben fokozzuk országunk egész lakosságának élelmiszerárukkal való ellátottságát és egyúttal biztosítsuk a kolhozparasztság egész tömegének az anyagi jólét magasabb színvonalát. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése egvútta! megállapítja, hogy még roszszu! használják ki a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság hatalmas lehetőségeit. Sok kolhozban és vidékén a gabona, kásanövények, len, cukorrépa, olajos- és más növények termése továbbra is alacsony. A mezőgazdaság termelékenységének növekedése, az állattenyésztés hozama a burgonya, zöldség, rostlen, takarmánygabona és más takarmánynövények termelése nem felelt meg a népgazdaság követelményeinek. Ezeknek és több más fontos mezőgazdasági ágnak az elmaradása fékezi a lakosság életfontosságú szükséoleteit kielégítő könnyű- és élelmiszeripar további fejlesztését és komolyan akadályozza a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmének emelkedését. Különösen kedvezőtlenül áll az állattenyésztés fejlesztésének ügye. A gazdaságnak ez a fontos ága sok kolhozban még nem vált sok árut termelővé és nagy jövedelmet hozóvá az állatgondozást rosszul végzik. Az utóbbi években igen lassú az állatállomány növekedése, az ország tehénállománya pedig mindeddig nem érte el a háború előtti színvonalat. Alacsony az állatok hozama, nagy az állatelhullásból származó veszteség, nagy az anyaállatok meddősége. A kolhozokban gyengén fejlett az állattenyésztés takarmányalapja, kevés jó szénát, silónövényt, gyökgumós takarmánynövényt és burgonyát termelnek. Az állatállomány nincs ellátva kielégítően állattenyésztési építményekkel, a farmokon gyengén gépesítenék a nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatokat. A mezőgazdaság fejlődésének nagy hiányossága a burgonya- és zöldségtermelés és komoly elmaradása, ami akadályozza a városok és ipari központok lakossága e cikkekkel való ellátásának megjavítását. A burgonyatermelés elmaradása fékezi az állattenyésztés további fellendülését. Jelentős hiányosságok vannak a szovhozok munkájában. A szovhozok még nem váltak mintaszerű, magas jövedelmezőségű szocialista gazdaságokká. Sok szovhozban alacsony a 'mezőgazdasági növények terméshozama és ’z állattenyésztés produktivitása. Roszelvtárs beszámolója alapján a következő határozatot fogadta el: szül gazdálkodnak, nagyok a nemtermelékeny ráfordítások, valamint a pénz- és anyag túlköltekezés, magas a termékek tényleges önköltsége. Sok szovhoznak nincsenek jó gazdasági épületei, az állatok gyakran primitív, kényelmetlen helyiségekben vannak elhelyezve. Komolyan elmarad az állattenyésztés és a szovhozok több más termelési ágának gépesítése, rosszul és nem kellő mértékben folyik a lakásépítkezés. Milyen okai vannak annak, hogy nem kielégítő az egész mezőgazdasági termelés színvonala és a mezőgazdaság több fontos ága elmarad ? A kommunista párt következetesen követte a nehézipar minden eszközzel való fejlesztésének irányvonalát, mert ez szükséges feltétele a népgazdaság minden ága sikeres fejlesztésének és ezen az úton nagy sikereket ért el. Ennek az elsőrendű népgazdasági feladatnak a megoldására fordította a fő figyelmet, ide irányultak a legnagyobb erők és eszközök. Az ország iparosítása kötötte le legjobb kádereinket. Nem volt lehetőségünk biztosítani a nehézipar, valamint a mezőgazdaság és a könnyűipar egyidejű gyorsütemű fejlesztését. Ehhez meg kellett teremteni a szükséges előfeltételeket. Most ezek, az előfeltételek létrejöttek. Hatalmas ipari bázissal, megerősödött kolhozokkal és képzgtt káderekkel rendelkezünk a gazdasági építés minden területén. De vannak más okai is a mezőgazdaság több fontos ága elmaradásának, olyan okok, amelyek munkánk hiányosságaiban, a mezőgazdaság vezetésének hiányosságaiban gyökereznek, vagyis tőlünk függő okok. Ezekhez az okokhoz tartozik mindenekelőtt az, hogy a . mezőgazdaságban megsértettük azt az elvet, hogy a dolgozóknak anyagilag érdekelteknek kel! lenniök a termelés fejlesztésében jövedelmezőségének növelésében, ami a szocialista gazdálkodás egyik alapelve. A gyakorlat megmutatja, hogy az anyagi érdekeltségnek ezt az elvét, amelyet a gyapot, a cukorrépa, a tea- és citrusfélék termelésénél sikeresen alkalmaznak, nem alkalmazzák a mezőgazdaság több más fontos ágában. A kolhozok szántó- vagy földterülete minden hektárja után járó kötelező t . meny és állati termékbeszolgáltatások kiszámításának a párt és a kormány által megállapított elve megteremtette a kolhozok érdekeltségét a közös gazdaság minden ágának fejlesztésében és ez až elv teljesen bevált. A beszolgáltatás gyakorlatában azonban előfordul ennek az elvnek az eltorzítása, amikor az élenjáró jól dolgozó kolhozokra, amelyek a mezőgazdasági növényekből jó termést takarítanak be és az állattenyésztés magas termelékenységét érik el, általában jelentősen nagyobb mértékű " feladatot rónak ki a kötelező állami termékbeszolgáltatás terén, mint az elmaradt, rosszul dolgozó kolhozokra. Ez a helytelen gyakorlat nem ösztönöz harcra a mezőgazdasági növények terméshozamának és az állattenyésztés termelékenységének emeléséért és nem buzdítja az élenjáró kolhozokat. E rendszerrel nem buzdítják az élenjáró kolhozokat és a lelkiismeretesen dolgozó kolhozparasztokat, akik növelik a mezőgazdasági termékek termelését és ezek kevésbbé kedvező helyzetbe kerülnek azokhoz képest, akik rosszul gondoskodnak a közös gazdaság megerősítéséről, a mezőgazdasági növények terméshozamának és az állattenyésztés termelékenységének növeléséről. Az állattenyésztés, valamint a zöldség- és burgonyatermelés fejlődésének elmaradásához jelentős mértékben hozzájárult, hogy az állam nem serkentette kellően a mezőgazdaság e fontos ágainak fejlesztését. Az eddig érvényben lévő állattenyésztési termék-, burgonya- és zöldségbeszolgáltatási és felvásárlási árak gyengén ösztönözték a kolhozok és kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a mezőgazdaság eme ágainak fejlesztésében. Sok kolhozban megsértették a kolhozgazdaság artyel formájának egyik legfontosabb elvét — a közösségi és a személyi érdekeknek olymódon való helyes összeegyeztetését az artyelben, hogy a személyi erdekek alá legyenek rendelve a közösségi érdekeknek. A mezőgazdasági artyelekben az alapszabály szerint a legfontosabb és döntő a köztulajdonban lévő gazdaság. Egyúttal minden kolhozportának joga van nem nagy kiegészítő személyi gazdasággal rendelkeznie a fogyasztási szükségletek kielégítésére, amíg ezeket a közös gazdaság nem tudja teljesen kielégíteni. Ennek az elvnek a megsértése — я háztáji gazdaság termékbeszolgáltatásainak magas normái, hiányosságaink a kolhozparasztok személyi gazdaságát illető adópolitikában — a kolhozparasztok személyi tulajdonában lévő tehén-, sertés- és juhállomány csökkenéséhez vezetett. Ez a helyzet nemcsak, hoqy sérti a kolhozparasztok érdekeit, de a kolhozok artyel formája természetének eltorzításához vezet, noha ez a kollektív gazdaság egyetlen helyes formája a szocializmus egész szakaszában. A mezőgazdaság több életfontosságú ága komoly elmaradásának egyik fő oka, hogy eayáltalán nem kielégítő módon használják ki ezt a hatalmas technikát, amellyel a szocialista állam a mezőgazdaságot ellátta. A gép- és traktorállomások jelentős részében még alacsony a traktorok és kombájnok egy műszakra eső teljesítménye, nagv a gépállás. meghosszabbodik a legfontosabb mezőgazdasági munkák elvégzésének ideje, ami végső soron termésveszteségekre és oda vezet, hogy a termést nem lehet maradéktalanul betakarítani. A gabonanövények, a cukorrépa és a gyapot termesztése gépesítésének magas színvonala mellett elmaradt az olyan ,a népgazdaság szempontjából fontos ágak termelésének gépesítése, mint az állattenyésztés, a burgonya, zöldség, len és más növények termesztése. Mindeddig nem alkották meg e gépeknek olyan rendszerét, amely az ország különböző övezetei különféle természeti és gazdasági viszonyainak figyelembevételével biztosítaná a mezőgazdasági növények termesztésének komplex gépesítését. Még a gabonatermelésben — ahol a szántás, a vetés és a betakarítás gépesítésének legmagasabb színvonalát érték el — sem gégépesítették kielégítően a nagy munkaigényes munkákat, a gabona betakarítás utáni kezelését a szérűkön, a pelyva és szalma betakarítását és kazalbarakását, a szerves- és műtrágyázást. A takarmánytermesztés terén a szénakaszálás gépesítésének jelentős növekedése mellett majdnem egyáltalán nem gépesítették az ezt követő igen fontos munkákat a széna kazlazása terén. Komoly elmaradás történt újtípusú mezőgazdasági gépek szerkesztése, gyártásának bevezetése, a tömegben gyártott gépek szerkesztésének javítása gyártási minőségének emelése terén. A gép- és traktorállomásokon rendelkezésre álló technikailag képzett kádereket követelő bonyolult technikát idénymunkásokra bízták, akiket a kolhozok csak mezei munkák idejére jelölnek ki. A gép- és traktorállomások vezető kádereinek többsége nem rendelkezik kellő mérnöki-technikusi és agronómusi képzettséggel és nem biztosítja a nagyüzemi gépesített mezőgazdasági termelés szakképzett vezetését. A mezőgazdaság több ága komoly elmaradásának igen fontos oka, hogy a párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervek nem kielégítően irányítják a kolhozokat, a traktor- és gépállomásokat és a szovhozokat, mindenekelőtt a mezőgazdasági káderek kiválasztása és elosztása, valamint a falusi pártpolitikai munka végzése terén. A modern technikával felszerelt nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termelés csak az állandó szakképzett vezetés esetén fejlődhet sikeresen. Az egyesítés után a kolhozok sokágú bonyolult gazdaságokká váltak. Létrejött minden szükséges feltétel a korszerű technika, a szovjet agronómiái tudomány eredményeinek és a mezőgazdasági élenjárók és újítók gazdag tapasztalatainak széleskörű alkalmazásához. Mindez minden kolhoz, szovhoj, gép- és traktorállomás, kerület, a mezőgazdaság minden ága és sz egész mezőgazdasági termelés hozzáértő Vezetését követeli. Ezért égető szükség van arra, hogy a kolhozok, gép- és traktorállomások, szovhozok, kerületek élén szakképzett vezető funkcionáriusok, agronómusok, gépészmérnökök, zootechnik'usok, közgazdászok és más mezőgazdasági Szakemberek álljanak. E •fontos feltétel nélkül nerft haladhat továbl előre a nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termelés. A mezőgazdasági intézmények hálózatában foglalkoztatott 350.000 felső és középfokú végzettséggel rendelkező szakember közül csak 18 és félezer dolgozik a kolhozokban és csak 50.000 gép- és traktorállomásokon. 94.000 kolhozelnök közül csak 2.400-nak van főiskolai végzettsége és csak 14.200- nak középfokú szakképzettsége, A gép- és traktorállomási igazgatók, főmérnökök és főagronómusok túlnyomó többségének nincs főiskolai végzettsége. Az agronómusok, mérnökök, zootechnikusok, állategészségügyi dolgozók és más szakemberek nagy része különböző intézményekben dolgozik, a gép- és traktorállomások, a kolhozok és szovhozok pedig a legnagyobb mértékben hiányt szenvednek szakképzett mezőgazdasági káderekben. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése úgy véli, hogy több minisztérium, különösen a Szovjetunió fa- és papíripari minisztériuma, a Szovjetunió építőanyagipari (minisztériumd, a Centroszojuz, a helyi és a szövetkezeti ipar távolról sem a kivánalmaknak megfelelően segíti a mezőgazdaságot a kolhozoknak, gép- és traktorállomásoknak, valamint a szovhozoknak faanyaggal, téglával, mésszel, tetőfedőanyaggaí való ellátásában, ami fékezi az állattenyésztési és más gazdasági épületek építését a kolhozokban és szovhozokban, valamint a traktor- és gépállomásokon folyó építkezést. Végül beszélni kell azokról az okokról, amelyek maguktól a kolhozoktól, a kolhozok elnökeitől és vezetőségétől, a kolhozparasztoktól függenek. Sok artyelben még mindig rossz a munkafegyelem. Nem minden kolhozparaszt vesz részt teljes mértékben a termelésben. Nem mindenütt szervezték meg jól a kolhozparasztok munkáját. Még sokszor előfordul a közös tulajdon iránti nem öntudatos és hanyag magatartás. A Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése, amikor megállapítja, hogy a mezőgazdaság több fontos ágának helyzete kedvezőtlen, a kolhozok, szovhozok és kerületek mezőgazdasága elmaradt ágainak az élenjárók színvonalára emelése érdekében szükségesnek és halaszthatatlannak tartja több jelentős intézkedés végrehajtását, hogy biztosítva legyen az egész szocialista mezőgazdaság hatalmas fellendülése, A feladat az, hogy a legközelebbi két-három év alatt élelmiszertermékekben bőségesen kielégítsük országunk lakosságának növekvő szükségleteit és bőségesen ellássuk nyersanyaggal a könnyű- és élelmiszeripart. II. Az állaftenyészfés további fejlesztéséről А к ölhöz paraszt ok, munkások és alkalmazottak gazdaságai kötelező állati termékbeszolgáltatási normáinak csökkentéséről A kolhozok és szovhozok rövid idő alatt pótolták azokat a súlyos károkat, amelyek az állattenyésztést a háború évei alatt érték. Jelentősen növelték az állatállományt is. A Szovjetunió szarvasmarhaállománya 1945 júliusától 1953 júliusáig 11.3 millióval, a juh- és kecskeállomány 53.9 millióval, a sertésállomány 25.1 millióval, a lóállomány pedig 6,2 millióval emekedett. Az állattenyésztés fejlesztése terén elért sikerek lehetővé tették az állami állattenyésztési termékbeszolgáltatások volumenének növelését: a húsbeszolgáltatás 1952-ben hárommillió tonna volt, ami másfélszeresen felülmúlja az 1940. évi beszolgáltatást, a tejbeszolgáltatás 10 millió tonna volt, vagyis majdnem 1.6-szer több, mint 1940-ben, a gyapjúbeszolgáltatás 182.000 tonna, vagyis másfélszer több, mint 1940-ben. Sok szovhoz és kolhoz az állatok nagyfokú termelékenységét érte el. A kosztroma területi Karavajevo, az omszki területi Omszkij, a Moszkva területi Gorki II, Lesznije Poljani és Holmogorka szovhozokban és sok más szovhozban az utóbbi években egy tehéntől átlag több mint 5500 kiló tejet fejnek. Több mint 200 szovhoz 1952-ben átlag minden tehéntől több mint 4000 kg tejet fejt. A kosztromai területi kosztromai kerületben lévő „Október 12” kolhoz, a moszkvai területi lohovici kerületi Sztálin-kolhoz és a ramenszki kerületi Molotov-kolhoz, az archangelszki területi holmogo•/ri kerületi „Üj élet”-kolhoz és sok más kolhoz 1951—1952-ben egy tehéntől átlag 5000 kg és még több küogramm tejet fejt. A finomgyapjú nyírásánál kiváló eredményt — 6 és fél kilogrammot egy juhról — értek el a sztavropoli határterület Szovjetszkoje Runo és Bolsevik, az altáji határterület Rubcovszkij, a groznói terület Cservlenije Buruni élenjáró szovhozai, valamint a sztavropoli határterület sztyeppéi kerületének „Szovjetek országa”, ipatovoi kerületének „Második ötéves terv” kolhozai, valamint a rosztovi grozniji terület és az altáji határterület több kolhoza. A csernyigovi terület csernyigovi kerületének „Világ — október” és „Üj út” kolhozaiban, valamint a poltavai és moszkvai terület több kolhozában minden 100 hektár szántóföld után 2—4 tonna sertéshúst kapnak élősúlyban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülése egyúttal megállapítja, hogy a közös állatállomány elért növekedése és termelékenységének színvonala egyáltalán nem kielégítő. Az ország, tehénállománya 3.5 millió darabbal a háború előtti színvonal alatt áll és 1928-hoz képest 8.9 millió darabbal csökkent. Csupán 1952-ben az ország egész szarvasmarhaállománya 2.2 millióval csökkent, a tehénállomány 550.000 darabbal. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy az országban a forradalom előtti időhöz képest 60 százalékkal, a háború előtti 1940. évhez képest 27 százalékkal csökkent a lóállomány. A gazdaság helyes vezetése esetén a lóállomány csökkenése lehetővé teszi a haszonallatállomány jelentős növelését. Ez azonban nem törté it meg. Az állatállomány növelésének állami terveit évről-évre nem teljesítik. A rossz állatgondozás következtében rendkívül alacsony marad az állattenyésztés hozama. Ráadásul az utóbbi időben a kolhozokban csökken a tejhozam, a gyapjúhozam és az állattenyésztés több más minőségi mutatószáma. A kolhozoknak évente nagy állatveszteségei vannak az állathullás következtében és az anyaállatállomány meddősége következtében jelentős mennyiségű szaporulatot nem kapnak meg. A kolhoz-, helyi szovjet- és mezőgazdasági szervek sok vezetője ahelyett, hogy a közös állatállomány utánpótlása érdekében megszervezné a farmokon a munkát, folytatja a tömeges állatfelvásárlást a kolhozparasztoktól. Az utóbbi években különösen nagy hibákat követtek el az állattenyésztés fejlesztése terén a Kazah SZSZK, a Kirgiz SZSZK, a kalinyini, kalugai, kosztrimai mövgorodi, volodgai, szmolenszki, kirovi, novoszibirszki és voronyezsi terület kolhozaiban és szovhozaiban. Az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett és nem tudta teljes mértékben kielégíteni a lakosság szükségleteit hús- és tejtermékekben, valamint a könnyűipar szükségleteit a legfontosabb nyersanyagféleségekben. Most, amikor a népgazdaság új, magasabb fokra emelkedett, mérhetetlenül megnőtt a lakosság szükséglete az állattenyésztési termékekben és ebben a helyzetben az állattenyésztés krónikus elmaradása komoly akadállyá vált a dolgozók anyagi jóléte további emelésének, valamint a könynyü- és élelmiszeripar fejlesztésének útján. Az állattenyésztés fejlődésének kedvezőtlen helyzetét mindenekelőtt a takarmánytermelés és beadás elmaradása magyarázza. Sok kolhozban gyengén fejlett a fűvetés, igen alacsony a természetes takarmányterületek és vetett füvek terméshozama, elhanyagolt állapotban van a gyökgumós, a kobakos takarmánynövények, valamint a silózásra vetett kukorica és napraforgó termelése. Igen kismértékben termesztenek burgonyát állatok takarmányozására. A takarmánynövények alacsony terméshozama, valamint a szénabetakarítás és különösen a szalmabehordás és kazalozás gyenge gépesítése következtében a szálastakarmánybegyüjtési terveket évről évre nem teljesítik. A farmokon a munka termelékenysége növekedésének komoly akadálya, hogy az állattenyésztésben még mindig nincsenek eléggé gépesítve a nagy munkaigényes munkák, elsősorban a vízellátásban és a takarmányelőkészítésben. Az állattenyésztő farmokon továbbra is túlsúlyban van az alacsony termelékenységű, kézierővel végzett munka. A sztyeppés, aszályos területeken nem kielégítő az állatok vízellátása, ami akadályozza az állatállomány növekedését és termelékenységének fokozását. Sok kolhozban nem teljesítik az állatok számára szolgáló helyiségek építésének terveit, aminek következtében az állatokat téli iőben rosszul berendezett helyiségekben zsúfoltan helyezik el. Az állattenyésztés elmaradásának egyik komoly oka, hogy a kolhozok és kolhozparasztok nincsenek anyagilag kellően érdekelve a mezőgazdaság e fontos ágának fejlesztésében. Sok kolhoz az állattenyésztés termékeinek jelentős részét mindeddig az államnak adta a kötelező beszolgáltatás keretében és az érvényben lévő hús-, tej-, vaj-, tojásbeszolgáltatási árak nem teremtették meg a kolhozok és kolhozparasztok szükséges érdekeltségét a közös állatállomány fejlesztésében. A Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési minisztériuma, a Szovjetunió szovhozügyi minisztériuma, sok helyi szovjet- és mezőgazdasági szerv éveken keresztül beletörődött a mezőgazdaság fejlesztése terén mutatkozó hiányosságokba, nem tett kellő intézkedéseket annak érdekében, hogy valóban növeljék a takarmánytermesztést, az egész állatállományt épületekkel lássák el, fejlesszék a takarmánytermesz(Folytatás a 4. oldalam! I
