Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-03-15 / 11. szám
10 (fzobal! Földműves 1953. március 15. Elletés körüli teendők a sertéstenyésztésben Számos szövetkezetben és állami gazdaságban már igen szép eredményeket érnek el a malacnevelésben, Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a sertesgondozók a legnagyobb odaadással őrködnek már magánál a maiacozásnál is. Vegyük csak például a farkastoroki állami gazdaság sertéstenyésztését, ahol Balázs elvtárs egy anyától átlagosan 14 malacot tudott felnevelni. Vájjon ez az eredmény nem a gondos munka következménye? Mit kell tehát tennánk az éltetésnél. Az ellető istállók tiszták, világosak, , szárazak, к llö hőmérsékletűek legyenek. Éjszakára feltétlenül gondoskodjunk a fiaztatók megfelelő világításáról és figyelmes istáilóőr szolgálatba állítását szorgalmazzuk. A kocák kutricába helyezése előtt javítsuk ki a kutrica falát, bőségesen almozzunk be a kocák alá száraz szalmával, hogy azok tőgyét a felfázás káros következményeitől megóvjuk. Az áthelyezést ne közvetlenül az ellés előtt, hanem 10—12 nappal elóbb végezzük el, hogy a kocák megszokják az új környezetet, mire a fialásra kerül a sót. Különös gonddal figyeljük kocáinkat, hogy azok hogyan mutatják az elles előjeleit, mert a pontos feljegyzéseinken kívül a tünetekből is tudunk következtetni az ellés idejére, főképpen, ha már ismerjük kocáinknak e téren mutatkozó egyéni sajátságait. A vemhesség utolsó napjaiban a péraajkak megduzzadnak. A koca leereszti hasát, a horpasz teltsége megszűnik, ■beszakad, a tőgy és a csecsbimbők feszesek lesznek, megduzzadnak, huzogatásra tej szivárog belőlük. Amikor a koca a kutr.cában lévő szalmából fészket készít magának, nyugtalanul viselkedik, többször lefekszik és felkel, akkor már- rövidesen megkezdődik az ellés. Az eliés alatt biztosítsuk az ellő állat nyugalmát. Nehéz ellés a legritkább esetben fordul elő a sertéseknél, ha a vemnes kocákat rendszeresen mozgattuk és a kivánalmaknak megfelelően takarmányoztuk. Az ellés gyakran rövid idő alatt folyik le, különösen a többször ellett kocáknál. Az előhasi kocák már több felügyeletet kívánnak, hogy azok malacait a lehgtő legkisebb létszám-veszteséggel megtarthassuk. A nyugtalan ellés közben sokat mozgó kocák alól vegyük el az újszülött malacokat, hogy megóvjuk azokat az agyonnyomástól. A kocák előtt, ellés ideje alatt is legyen ivóvíz. Az újszülött malacokat hideg istállóban a rajuk tapadt nyálkától tisztítsuk meg, ^>uha ruhával vagy puha sarjúszénábót készített csutakkal töröljük szárazra testük egész felületét. Ha vérzik a köldökcsonk, akkor fertőtlenítő oldatba mártott cérnával kössük el a hasfaltól négy újjnyi távolságban. A rövidre szakadt köldökzsinórt ne kössük el, nanem mártsuk sebfertőtleníto folyadékba. Azokat az újszülött malacokat, amelyek aleltan fekszenek 1—If/г percig a születésük után vegyük kézbe, tisztítsuk ki orrnyilasukat és szájukat. Ha ezek után sem kezdenek lélekzeni, akkor dörzsöljük a testüket és mesterséges légzés útján próbáljuk a szívműködésüket elindítani. Nyugtalan, vagy • nehézkesen mozgó, malacait veszélyeztető kocák alól szedjük el 1—2 napig az újszülött malacokat, amíg megerősödnek. A malacszedő-kosárba vagy ládába berakott malacokat születésüktől számított 1 órán belül feltétlen szoptassuk meg, mert a fiatal szervezet nem nélkülözheti a föccstejben lévő különleges anyagokat, amelyeknek az újszülött malac további fejlődésének alakulására is óriási jelentőségük van. Amíg a kocától különtartjuk az újszülött malacokat — 3 napnál tovább nem érdemes — addig 1—IV4 óránként meg kell szoptatni azokat. A malacszedó ládába puha szalmát tegyünk, a ládát ne takarjuk be, mert ha az anyjuk alá rakjuk a malacokat, könnyen megfázhatnak a hirtelen hőmérsékletváltozás következtében. Ellés után tisztogassuk ki a kutricát. A magzatburokkal együtt a beszennyezett almot is hordjuk ki a kutricábói. A koca neszennyezett testrészeit nedves ruhával töröljük tisztára. Gyakori ellenvetés az ellés utáni tisztogatás ellen az, hogy ilyenkor a koca megtámadja a kutricájába belépő embert. Tény, hogy vannak vad természetű kocák — különösen az előhasiak között — de ha már ismerik gondozójukat s kíméletesen bánnak velük, nem kell attól tartani, hogy kárt tesznek a tisztogatást végzőkben. Ehhez azonban természetesen nem szabad, hogy közelben malac visítson. A csecsbimbó számánál többet ellő kocák csecsnélkü! maradt malacait más, kevesebbet ellő kocák alá tesszük úgy, hogy vagy az áthelyezett malacot bekenjük a nevelőkoca magzatburkával, vagy valami más átható szagú, de a bőrre ártalmatlan anyaggal bedörzsöljük z összes malacokat. így a koca nem ismeri meg az alátett malacokat. Fďkozott baron^enyésztésse! dolgozóink közeíiáfásának megjavításáért A baromfitenyésztés legfontosabb ágazata a tyúk tenyésztése. Legfontosabb pedig azért, mert ezúton jutunk az egyik lényeges emberi táplálékhož, a tojáshoz. A kicsi magángazdaságok udvarain, kis földparcelláin okszerű tyúktenyésztés nem lehetséges: a kis gazdaságokban a gyakorlatban csak külterjes baromfitartás és nem okszerű, belterjes baromfitenyésztés folyik. Ez a mód a tömeges termelés szempontjából nem hozhat kielégítő eredményt. Éppen ezért az okszerű, kollektív baromfitenyésztés és a tojás tömeges termelésének feladatát szövetkezeteinknek kell magukra vállalniok. Be kell tölteniök feladatukat, hogy közellátásunk zavartalan folyamatát ezzel is biztosíthassák. Hozzá kelj látnunk tehát a munkához. Baromfi állományunkat mindenekelőtt összpontosítani kell a szövetkezeti tenyésztésekben. Ki kell építenünk és bővítenünk baromfiíarmjainkat az adott helyi viszonyok és lehetőségeink arányában, hogy az összpontosított tenyészállomány megfelelő egészsége férőhelyet kapjon. Fontos lépés a továbbiakban a három évnél öregebb tojók kiselejtezése. Az ilyen, idősebb állatok már csak „sokat kárálnak, de keveset tojnak” és nagyon hajlamosak a megbetegedésre. Szerezzünk be tisztafajú, „idegen” kakasokat, olyan fajuakat, amelyek tojáshozamra lettek kitenyésztve. A tisztafajtájú kakasok beállításával összpontosított parlagi tyúkjainknál úgynevezett hibridizációt érünk el, vagyis hibri-csibéket kapunk. Hibrid csibék az „első keresztezés” utódai. Megdönthetetlen tudományos bizonyítékok és bőséges gyakorlati tapasztalataink vannak arra, hogy a hibridutód az apa és az anyaállat kiváló tulajdonságait örökli. Gyorsabban fejlődik, életerősebb, jobban tojik, oetegségekkel szemben ellenállóbb és szervezete az elfogyasztott takarmányt sokkal jobban értékesíti, mint tisztafajú elődeik. A hibridizációt a Szovjetunióban nagymértékben alkalmazzák és bámulatos eredményeket érnek el vele. De, hogy a tárgytól el ne térjünk, a tisztafajú tenyész kakasok beállítása tehát a hibrid-csibék előállítása céljából mellőzhetetlen. Szövetkezeti baromfitenyésztéseinkben a következő feladatok várnak ránk: hibrid-csibe keltetés és nevelés a szovjet tapasztalatok alapján. Ősszel azután a felnőtt hibrid-jércék tojásra való beállítása következik. A csibekeltetésről, gondozásáról, neveléséről és általában a célszerű baromfitenyésztés gyakorlati módszereiről a pártunk és kormányunk gondoskodásából felállított tanfolyamokon szerezhetünk szakismereteket. Egy ilyen kéthónapos magyarnyelvű tanfolyam május 1-i kezdettel Tallóson nyílik. A tanfolyamon való részvételre baromfitenyésztőink figyelmét ez alkalommal is felhívjuk. Minden út nyitva számunkra Nem is tudom, hogy fejezzem ki hálámat pártunk és kormányunk iránt, hogy én, mint egyszerű parasztaszszony, három gyerek édesanyja tanulhatok. Mindig vágyam volt, hogy képezzem magamat. A kapitalista világban ez lehetetlen volt. Annál is inkább értékelem, hogy most részivé-, hettem a női bizottságok elnöknői számára rendezett tanfolyamon. A népi demokráciában számunkra is minden út nyitva van. A szövetségi vasútvonalon dolgozom, mint szakácsnő. Gondosan végzem munkámat, mert tudom, hogy így némileg leróhatom hálámat. Tomy Mária, Kovácsi Minden szövetkezetben és állami gazdaságon legyen zöld futószalag Az állattenyésztéssel kapcsolatban igen fontos teendő a nyári takarmányozás megtervezése és megszervezése. A takarmánynövények termelése szerepel ugyan a növénytermelési tervekben is, de ott szétszórtan az egyes vetésforgók és táblák szerint. Feltétlen szükséges a takarmánytermelés, illetve a takarmányozás tervét külön is összeállítani, hogy minden állattenyésztő világosan lássa, miképpen van biztosítva kora tavasztól késő őszig az állatok takarmányszükséglete és esetleg milyen feladatok várnak még ezen a téren megoldásra. Kora tavasztól késő őszig az állatok legjobb takarmányai a különböző zöldtakarmányok. A növények zölden való feletetése több szempontból előnyös. Közismert dolog, hogy a zóldt-jkarmányokat szívesebben eszik az állatok és többet is termelnek tőlük, mintha szénává szárítják ugyanezeket a növényeket. A zöldtakarmányok izletesebbek, a bennük levő tápanyagok könnyebben emészthetők, sokkal több vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a széna. Olcsóbb is a zöldtakarmányozás mert nem szükséges szárogatni és tárolni, s elmaradnak a szárítási és tárolási veszteségek. Mindezek az előnyök megkövetelik, hogy szövetkezeteink és állatni gazdaságaink a szovjet kolchozok mintájára megszervezzék kora tavasztól késő őszig az állatok zöldtakarmányokkal való folyamatos ellátását, azaz a zöld futószalagot. A zöldfutószalag megszervezésénél első feladat az állatállomány zöldtakarmány-szükségletének kiszámítása, tíznaponkénti beosztásban. Ennek a kiszámítása nem nehéz. Egy állat napi zöldtakarmány-szükséglete hazai tapasztalatok szerint körülbelül a következő: Tehénnek 40—50 kg, egy éven felüli növendékmarhának 30—40 kg, egy éven aluli növendéknek 15—25 kg, egy könnyű igáslónak 30—35 kg, egy éven felüli csikónak 20—25 kg, egy év alatti csikónak 10—15 kg, egy felnőtt sertésnek 5—6 kg, süldőnek 3—5 kg. Tenyészkosoknak napi 5—6 kg, egy éven aluli növendékjuhoknak 3 kg. A takarmányszükséglet 10 naponkénti felosztása azért szükséges, mert egyes növény zöldállapotban való fele-A növény neve: Takarmányrozs Legelő Szöszös-bükkönyös őszi-keverék, bíborhere Lucerna első kaszálása Bükkönyös, őszi borsós keverék Baltacím, vörös here első haszálása, füves here Fehér mustár, pohánka Tavaszi árpás borsó, lucerna Zabosbükköny Szudáni cirokfű Cukorcirok-csaiamádé Lucerna harmadik, vöröshere és somkóró második kaszálása Kukoricacsalamádé Szudáni cirokfű második kaszálása Legelő Cukorcirok-csaiamádé második kaszálása, kukoricacsalamádé tarlóba Lucerna negyedik kaszálása Szudáni cirokfü harmadik kaszálása Kukorica- és cukorcirok-csaiamádé tarló Fehérmustár, pohánka tarló Takarmánykáposzta tarló Természetesen ezek közül minden gazdaság azokat a növényeket válogatja össze, amelyek tapasztalataik szerint talj és éghajlati viszonyaiknak legjobban megfelelnek. Különösen nagy tetésének ideje kb. 10 nap és annak megfelelően kell gondoskodni az e célra szánt növények vetésének ütemezéséről is. Miután az állatállomány 10 naponkénti szükséglete ismeretes, össze kell válogatni azokat a növényeket, amelyek alkalmasak a zöldtakarmányozásra. Nálunk főleg a következő növényekkel lehet biztosítani az állatok folyamatos zöldtakarmányozását: Felhasználás ideje: Április utolsó, május első harmada Május 1 — július 15 Május első harmada Május sleő és második harmada Május második harmada Május második és harmadik harmada Május utolsó és június első harmada Június első és második harmada Június középső harmada Június utolsó és július első harmada Júúlíus első és második harmada Július második és utolsó harmada Július utolsó és augusztus első harmada Augusztus első harmada Augusztus második fele, szeptember, október Augusztus második, harmadik és szeptember első harmada Szeptember első és második harmada Szeptember második fele Szeptember utolsó és október első harmada Október első és második harmada Október utolsó harmada, november és december gondot kell fordítani a másodvetésü növényekre. Ezek játszák a főszerepet az állatok nyári zöldtakarmányozásában. Tavaszi munkák a rizsföldeken A tavaszi szántóföldi munkák megkezdését a telep víztelenítése előzi meg. A mélyebb pontokon megrekedt esőlevet külön erre a célra ásott kis. csatornák útján le kell vezetni a víztelenítő hálózatba. Tárcsázás és boronálás Tekintet nélkül arra, hogy ősszel megszántották-e vagy sem, a rizsföldet tavasszal (márciusban) meg kell tárcsázni és boronálni. A tavaszi tárcsázás és az utána következő boronálás kettős célt szolgál: egyrészt jól átszellőzteti a talajt, másrészt előmozdítja a gyommagvak kikelését. A talaj felső rétegének 4—6 cm mély megtárcsázásával elérjük azt, hogy a porhanyított réteg alatti erőteljesebb szellőződés indul meg, de egyben megszűnik a nagyfokú párolgás következtében előálló talajhőelvonás (talajlehülés) is. Igv a porhanyó felület alatt részben szellőzödött, részben melegedett réteget kapunk. A tavaszi tárcsázásnak és boronálásnak nagy jelentősége van a gyomirtás szempontjából is, különösen olyankor, ha az őszi szántás elmaradt. Tavaszi szántás A tavaszi szántást április folyamán, közvetlenül vetés előtt 13—12 cm mélyen végezzük. A tavaszi szántást a szükséghez mérten fogasolás, simitózás és hengerezés követi. A tárcsázás után kicsirázott és kikelt gyommagvakat a tavaszi szántás aláfordítja és ezáltal elpusztítja. Igen fontos az, hogy a tavaszi szántást április, folyamán olyan időpontban végezzük, amikor a talaj már morzsalékosan omlós. Az eke után mindenesetre fogast, vagy más talajporhanyító szerszámot kell járatni. A talaj megfelelő elmunkálása és aprómorzsás, kertszerü elkészítése után kezdjük meg a vetést. Trágyázás Üjabban a szovjet rizstermesztők egyre gyakrabban használnak istállótrágyázási módszert. Ezt úgy végzik, hogy az öntözőcsatornákba gödröket ásnak s ezeket megtöltik istállótrágyával. így az árasrtóvíz hordja széjjel a rizstáblákra a trágyát, illetve annak oldható részeit. Az alistáli szövetkezetben meglátszik, hogy jól felkészültek a tavaszi munkákra. A tagok az esti iskolákon sok értékes tapasztalatot szereztek, amelyeket most nagyon jól felhasználnak a tavaszi munkákban. *** A dolné hámry-i EFSz-ben a női bizottság' tagjai a Nemzetközi Nőnap tiszteletére ledolgoztak 300 brigádórát. A nitrogénműtrágyák közül a legelterjedtebb a vízben könnyen oldódó és a növény által mindjárt felvehető salétromsó és az ammóniák. Hazai rizstermesztésünknek azonban elsősorban a foszfor savműtrágyákra van szüksége. A foszforsav magra dolgozik, fejlődést gyorsít, érést siettet, általa nagyobb és biztosabb termésre számíthatunk. Az is beigazolódott, hogy műtrágyák után rizstermesztéskor komoly eredményt csak úgy remélhetünk, ha a szántóföldön szokásos adag többszörösét adjuk. (Szuperfoszfátot kát. holdankét 300—400 kg-ot). A foszforsavtartalmú műtrágyák közül a szuperfoszfát használatos, amelyet leghelyesebb tavasszal kiszórni (a vetés előtt legalább 2 héttel), szélcsendes időben, hogy a műtrágya legértéke-A palántaültetés előkészítésének régi kisüzemi módszere az, hogy a palántáknak a helyét sorolóval kijelölik keresztben és hosszában, majd kapával egy mélyedést vágnak és ebbe locsolóval vizet öntenek, hogy a palántának ültetés után rendelkezésére álljon a szükséges talajnedvesség. A palántázás másik ismert módja, amikor a barázdás öntözésnél a barázdák meghúzása után a barázdákat vízzel telítve, a palántákat a barázdaköz középvonalára ültetik. E módszer hátránya az, hogy az elültetett gyenge palánta gyökere • nem kapja meg kellő időben és kellő mennyiségben a szükséges nedvességet és így fejlődésében megkésik, ami terméskiesést idéz elő. A szovjet irodalomban Kosztjakov akadémikus a következő eljárást ajánlja: A barázdákat megfelelő sűrűségben, mélységben és irányban meghúzzuk. Palántázás előtt a barázdákat kétharmad magasságban megtöltjük vízzel, tehát a barázda falát kellőképpen megnedvesítjük, hogy a talajban meglegyen a palántának szükséges vízmennyiség. A palántát azután a barázda egyik oldalába ültetjük be oly módon, hogy a gyökérzet a talaj jól átnedvesedett rétegébe kerüljön. így a palánta gyökérzete azonnal olyan körülmények közé kerül, ami a fejlődésének legjobban megfelel. Gyorsan megéled és fejlődésében .incs visszaesés. Ebben a barázdában végezzük egyelőre az öntözést. Nagyon fontos az, hogy a barázdák teljesen párhuzamosak legyenek, mert a nagyüzemi gépesített művelés csak úgy biztosítható. Mikor a kiültetett palánták már sebb finom pora is a rizsföldre hulljon. Elszórás után ilyenkor a szuperfoszfátot a többi műtrágyával együtt azonnali fogasolással a talajba keverjük. Meszezés Mindazokon a rizstelepeken, ahol a talajvizsgálat szerint meszezésre van szükség, szórjunk ki az ősszel megszántott talajra a talajvizsgálat eredményeként előírt mennyiségű száraz cukorgyári mésziszapot, vagy őrölt mészkőport és azt fogasoljuk, illetve tárcsázzuk be. A mész a talajt lazábbá teszi és savanyúságát is nagymértékben közömbösíti. (A rizsvetésről lapunk legközelebbi számában.) megéledtek, akkor új barázdákat húzunk, mégpedig úgy, hogy a beültetett barázdának ahhoz az oldalához vettetjük a földet, amelybe a palántát ültettük. Ezzel elérjük azt, hogy a palánták a föld felszínével egyenlő magasságig feltöltjük földdel. A barázdába vizet engedünk, vagyis elvégezünk egy öntözést. A földet ismét megnedvesítettük, a palánta gyökereinek vizet adunk és lehetővé tesszük a gyökérzet erőteljes fejlődését és a földfeietti részek gyors kialakulását. Azonban még ez a barázda sem végleges. Mikor a talaj, illetve a növény újabb öntözést kíván, akkor új barázdát húzunk, most már úgy, hogy az, a két növénysor között pontosan középre kerüljön. Ez már a végleges barázda. Ebben a barázdában végezzük azután az egész tenyészidő alatt az öntözést. Ezzel a módszerrel elérjük tehát azt, hogy a növény mindig kellő időben és a gyökérzet fejlődésének megfelelően kapja a vizet. A palánta gyökérzete eleinte még kicsi és ha messze van tőle a víz, nem tudja azt elérni. Később a gyökérzet fejlődik, tehát a vizet távolabbról is eléri. Utoljára a gyökérzet már annyira fejlett, hogy a sorköz középvonalán vezetett víz is eljut a gyökérzethez. Azzal, hogy a vizet kellő időbén adjuk a palántának és a fejlődő növénynek, elérjük azt, hogy a növény egyenletesebben, szebben fejlődik és így terméshozama is nagyobb. Nagyüzemi kertészeteinknél ajánlatos e szovjet módszer bevezetése, mert ezzel kiküszöböljük a kannázast, vagyis munkát takarítunk meg, biztossá tesszük a palánták megéledését — így kevesebb a palántapusztulás és nagyobb a termés. Palántázás öntözobarázdákba
