Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-15 / 11. szám

3 •Tzabaei Földműves 1953. március Г5. Egész évre szóló szocialista munkaverseny indult meg a tardoskeddi és a jatói EFSz-ek között Ezeknek az irányelveknek és a CsKP országos konferenciája határozatainak megvalósításaképpen vasárnap, 1953. március 15-én 14.30 órakor a csehszlo­vák rádió megtartja a mezőgazdák ré­szére II. rádióbeszélgetést. A beszél­getést köztársaságunk valamennyi rá­dióállomása közvetíti. A beszélgetésben a mezőgazdasági dolgozókkal beszélget­nek Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter, Marek Smida, az állami bir­tokok minisztere, Vratiszlav Krutina, a CsKP KB titkára és Marek Csulen, földművelésügyi megbízott. A beszél­getésben megmagyarázzák mezőgazdáink feladatait a tavaszi munkáknál és be­szélni fognak az állattenyésztés, a föid-Vasárnap, március 15-én második rád'óbeszélge'cs a mezőgazdasági dolgozók számára Klement Gottwald köztársasági elnök Csehszlovákia Kommunista Párt­ja országos konferenciáján tartott ny ilatkozatában rámutatott azokra a fő feladatokra, amelyek előtt mezőgazdaságunk áll. Mint legfőbbet, ezek közül kiemelte a mezőgazdasági termelés fokozását a hektárhozarnok, a gazdasági állatállomány hasznosságának emelésé vei és. azt, hogy minden talpalatnyi földet, mind a'Sbelső, mind a határvidé kelten meg kell művelni. művelés és a felvásárlás különböző sza­kaszain szerzett tapasztalatokról. Ezt a rádióbeszélgetést valamenny' községben tömegesen megszervezve fogja hallgatni a lakosság. A CsKP szervezetei a helyi nemzeti bizottsá­gokkal karöltve szervezik meg a rádió­beszélgetés meghallgatását. A párt­­szervezetek és a helyi nemzeti bizott­ságok kötelessége arról gondoskodni, hogy ebben minél többen részt vegye­nek. A beszélgetés után vita követke­zik. A közös meghallgatás megszer­vezésénél teljes mértékben föl kell használni azokat a tapasztalatokat, a­­melyeket az első (tavalyi) beszélge­tésnél szereztek. Engels Frigyes: MARX KAROLY Marx Károly születésének 135. Március 14-én délután három­negyed háromkor, korunk leg­nagyobb gondolkodója megszűnt gondolkodni. Alig két percre ma­gára hagyva, belépésünkkor széké­ben nyugodt, — de örökálomba szenderülve találtuk. Darwin, a szerves természet fej­lődési törvényét idézte fel, Marx — ugyanúgy — az emberi történe­lem fejlődési törvényét: azt az ed­dig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az emberek­nek előbb enniök, inniök, lakniok és ruházkodniok kell, mielőtt poli­tikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak, hogy tehát a közvetlen létfenntar­tási eszközök termelése s ezzel egy nép v- — korszak mindenkori gaz­dasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezései, jogi felfogása, mű­vészi, sőt vallási -nzetei kifejlőd­tek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni, nem pedig ahogy eddig történt, megfordítva. De ez nem minden. Marx fedezte fel a mai tőkés termelési mód s az ezáltal létrehívott polgári társada­lom sajátos mozgási törvényét is. Az értéktöbblet felfedezése itt hir­telen világosságot teremtett, míg a po’-'ári közgazdászok, valamint a szocialista kritikusok minden előb­bi vizsgálata a sötétben botorkált. Két ilyen felfedezés elég volna egy életre Szerencsés már az is, akinek megadatott, hogjr csak egy ilyen felfedezést tegyen!* D~ Marx minden téren, melyet vizsgálata tárgyává tett — és nagyon sok ilyen tér van s egyiküket sem érintette, csak felületesen — min­den téren, még a matematika te­rén is, önálló felfedezéseket tett. Ilyen volt Marx, a. tudomány embere. De ez az egész embernek korántsem tette ki még a felét sem. A tudomány Marx számára a történelmet mozgató, forradalmi erő volt. Akármilyen nagy öröme is telt valamilyen e'méleti tudo­mány új felfedezésében, amelynek gyakorlati alkalmazhatósága még talán meg sem volt állapítható — halálána к 70. évfordulójára. egész más örömet érzett, ha olyan felfedezésről volt szó, amely azon­nal forradalmi hatással volt az iparra, általában a történelmi fej­lődésre. Így élénk figyelemmel kí­sérte az elektromosság terén tett felfedezéseket s az utolsó idöbei még Marcel Deprez felfedez' eit is. Mert Marx mindenekelőtt forra­dalmár volt. Igazi élethivatása az volt, hogy így, vagy amúgy közre­működjék a tőkés társadalom s az általa alkotott állami berendezések megdöntésén, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszabadí­tásán, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükségletei tudatára, annak a tudatára, hogy mik fel­szabadításának feltételei. A harc volt az eleme. S oly szenvedéllyel, kitartással, sikerrel küzdött, mint kevesen. Az első „Rheinische Zei­tung” 1842, a párizsi „Vorwärts” 1144, a „Deutsche Brüsseler Zei­tung” 1847, a „Neue Rheinische Zeitung” 1848—49, a „New-York Tribune” 1852—1861 — ezenkívül harcos bror ' ák tömege, munka Párisban, Brüsselben és London­ban, míg végül az egészet megko­ronázta a nagy „Nemzetközi Mun­kásszövetség”. S valóban, ez me­gint olyan eredmény volt, amelyre megalkotója büszke lehetett, még ha semmi egyebet sem tett volna, S ezért volt Marx kora leggyű­löltebb és leginkább megrágalma­zott embere. Önkényuralmi és köztársasági kormányok egyaránt kiutasították. A burzsoák, konzer­vál'vök éppúgy, mint szélső de­mokraták, versenyeztek abban, hogy megrágalmazzák. Mindezt semmibe sem vette, nem is hede­rített rá s csak akkor felelt, ha ezt a végső szükség kívánta. S amikor meghalt, a forradalmár dolgozó­társak millióinak tisztelete, szere­­tete, gyásza vette körül a szibé­riai bányáktól Kaliforniáig, egész Európában és Amerikában , s bát­ran mondhatom: lebe1'»“' "ég sok ellenfele, de aligha volt személyes ellensége. Neve és műve is élni fog száza­dokon át. Az ivánkai állami gazdasági kertészete 369.000 koronát jövedelmezett hektáronként Már messziről feltűnnek az iván­­kai állami birtokhoz tartozó kerté­szet ablakai, amelyek tömve van­nak a legkeresettebb zöldségfélék­kel. Ahogy Csavanyák elvtárs, fő­kertész mondja, a kertészet a múlt évben hektáronként 3600 koronát jövedelmezett. Vöröshagymából egy hektáron 400 mázsa termett. Ugyan­ezen a földön még más is termett. A kertészet rövidesen 75.000 fej sa­látát szállít a pozsonyi dolgozóknak. Elültettek 10.000 karfiolt, 120.000 kalarábét, 10.000 kelt, amelyek rö­videsen piacra kerülnek. E kertészet egyébként a környék legjobban felszerelt kertészetei közé tartozik.' 8.400 rn2 üvegház, 4.500 m* melegágy, 3 000 m2 üveg áll a kertészet rendelkezésére. Fűtéses üvegház, valamint megfelelő öntöző­­berendezés — mindez hozzájárult a 360..000 korona jóvedelem elérésé­hez hektáronként. (F. J.) A háji EFSz agjai: Szlálin elvtárs müvein keresztül mutatja számunkra az utat Annyi bizonyos, hogy a tardosked­di és a jatói EFSz-ek fejlődésében és munkájában új fejezet nyílt meg ezen a tavaszon, amik r a két szö­vetkezet tagjai kölcsönösen elfogad­ták az egész évre szóló szocialista munkaverseny feltételeit. De ugyan­úgy új fejezetet nyitottak az érsek­újvári járás többi szövetkezetei is, merthiszen épúgy mint a tardos­keddi és a jatói szövetkezet, szintén versenyre hívták ki szomszédaikat, hogy egyre jobban és minél hama­rabb elvégezzék az összes munká­latokat, most pedig főképpen a ta­vaszi munkákat, hogy így biztosít­sák az idei gazdag termést. Maradjunk azonban a tardoskeddi EFSz-nél. Az elmúlt hét végén a tardoskeddi szövetkezet vezetősége ülésre ült össze, amelyen részt vett a párt ne­­lyi szervezete, valamint a nemzeti bizottság képviselője, hogy megvi­tassák a pozsonyi kerület EFSz-ek­­hez intézett verseny felhívását, hegy annak alapján a legapróbb részle­tekig kidolgozzák a versenyfeltéte­leket szövetkezetük számára. A ve­zetőségi ülést még aznap taggyűlés követte, amelyen úgyszólván minden tag vett részt. A taggyűlésen Mis­­kovics elvtárs, a járási szövetkezeti osztály dolgozója meggyőző szavak­kal mutatott rá a szocialista mun­­kaverseny jelentőségére, amely va­lóban dicsőséggé avatja a munkát és öröm' " eredre''"’’ekkel járhat. Őszintén szólva az elmúlt eszten­dőben a munka verseny kevés meg­értésre talált Tardoskedden, mert a tagság még nem ismerte fel moz­gató erejét. Az idén azonban más a helyzet. A szövetkezeti szabályzat megvitatása lényegesen hozzájárult a szövetkezeti munkaszervezés meg­javításához, majd a le^obb szövet­kezeteink nagy termelési sikerei, amelyek különösen az X. országos szövetkezeti kongresszus alkalmával váltak széles körben ismeretessé, világosan megmutatták a sikerekhez vezető utat. A szövetkezet tagsága most már valóban felismerte azokat a lehetőségeket, melyeket a közös gazdálkodás biztosít számára s így nem csoda, hogy a szocialista mun­kaverseny kérdése igen meleg fo­gadtatásra talált a tagság körében. — Megszívleltük a kongresszus jelszavát: „Szocialista munkaver­sennyel a kongresszus határozatai­nak teljesítéséért” — mondotta töb­bek között Mojzes Valéria, az egyik pé! dás szövetkezeti tag. Ugyancsak nagy lelkesedéssel nyilatkoztak a munkaversenyről Vanya, Király, Bogdán, Árendás Mihály, Borbély Ferenc elvtársak és a többiek is. A gyűlésen p-’vhangúlag nemcsak, hogy elfogadták a vezetőség által kidolgozott munkaverseny-terveze­­tet, de egyben »-rsenyre hívták ki a szomszédos jatói szövetkezetei is. E határozat ala Ián másnap nyolc tag1’ küldöttség ’-»reste fel a jatói szövetkezetei és szemé’vesen tár­gyalták eg a munkaverseny felté­teleit. Részt vettek a taggyűlésen is, amely ugyancsak egyhangúlag ma­gáévá tette a nemes versengést. A munkaverseny feltételei Most pedig legalább nagy voná­sokban elmondjuk milyen verseny­­feltételeket szabtak meg maguknak a két szövetkezet tagtói, hogyan el­lenőrzik a verseny lefolyását és ho­gyan értékelik az eredményeket? Természetesen első helyen szere­pel a hektárhozamok magassága, a munka minősége, az agroteennikai batáridő betartása stb., mert ezek a tényezők határozzák meg, hogy mi­lým mértékben teljesítik az évi ter­vüket s így milyen mértékben fo­kozzák a f 'Ság jövedelmet, A fel­adatok a következők: Hektáronként 24 q búza, 22 q rozs, 23 q árpa, 20 q zab, 28 q kukorica, 280 mázsa cukorrépa, 52 q kender, 17 mázsa dohány stb. elérése. Amint említettük, a munkaver­seny rendkívül nagy súlyt helyez az agrotechnikai intézkedések és ha­táridők betartására, mert ezen mú­lik, hogv a fenti hektárhozamokat elérjék, sőt túl is léphessék. Ezért az elvégzett munka értékelésére pontozási rendszert dolgoztak ki. E szerint az egyszerűbb munkáknál minden elvégzett százalékot 1 pont­tal értékelnek. Itt ÍOO«'- — 100 pont. Ez. az egyszerű szántás mértéke, amíg előekével való szántásnál min­den elvégzett százalékért 5 pont jár, tehát az előbbi ötszöröse, a kereszt­­soros vetésnél 3 pont, a simítozás­­ért 2 pont, a vetőmag saját készlet­ből való biztosításáért 3, a szem­csés trágyázó sért 10, a keskenyso­­ros vetésért pedig 5 pont jár minden elért százalékért. Tehát, ha például a szövetkezet 100 százalékra teljesí­ti a keresztsoros vetést, úgy mint azt erve előírja, 300 jó pontot szerez. — Hasonlóképpen alakul a helyzet a többi munkáknál aszerint, milyen a százalék pontértéke. Abban az eset­ben, ha valamelyik munkacsoport, vagv szövetkezet hamarább végzi el a munkát mint azt a terv előírja, akkor minden apért 10 pontot ír­nak javára. Abban az esetben pe­dig, amikor valameiyik csoport, vagy szövetkezet a tervben meghatáro­zott idő után végzi el a munkát, összesen kétszer annyi pontot ve­szít, mint amennyi a munka pont­értéke. Amint látjuk, a két szövetkezet tagjai igyekeztek megfelelő kiérté­kelési formát '-’'Ini. Az első pilla­natban eléggé komplikáltnak látszik a kiértékelésnek e formája, de való­jában igen egyszerű, mert ha tegyük fel az egyik szövetkezetnek 50 hek­tárnyi területet tervezett be kereszt­soros vetésre és azt időben végzi el, 100 százalékos teljesítményért szá­­zalékonkint 3 pontjával összesen 300 pontot szerez. Es így tovább... Antunkavarseny heti értékelése A verseny csak akkor válik iga­zán versennyé, ha az elért eredmé­nyeket rendszeresen értékelik és a verseny állását állandóan ismertetik az egész tagsággal. Ezért elhatároz­ták, hogy minden hét csütörtökjén a két szövetkezőt képviselői össze­ülnek, még pedig egyik héten Tar­doskedden, másik héten pedig Ja­­tón, amikor ellenőrzik az elvégzett munkát, kiküszöbölik az esetleges hiányosságokat, megállapítják a ver­seny állását. Ugyancsak kiemelik és Most, amikor a tavaszi munkával és az őszi vetések ápolásával meg­teremtjük az idei termés alapjait, dolgozó parasztságunkra néz az egész ország. A falu termelésének növelése ötéves tervünk nagy béke­művei végrehajtásának fontos felté­tele. Ennek felismerését tükrözi vissza a házi szövetkezet tagjainak igyekezete, akik fáradtságot nem is­merő munkával a szepsi járásban elsőnek kezdték meg a tavaszi mun­kákat. Egynéhány nap alatt s.ke, '­­sen elvégezték a koratavasziak ve­tését. Nézzük csak meg, mi segítette hozzá a szövetkezet tagjait, hogy a járásban elsőnek indultak el a ta­vaszi munkákkal. Mielőtt erről be­szélnének’, tudnunk kell, hogy a háji szövetkezet a m.lt évben még első típusú szövetkezet volt. Az EFSz­­ek megszilárdításáról és továbbfej­lesztéséről szóló párt- és kormány­­határozat megjelenése után azonban nagy változás történt a községben. Ez a nagy változás az őszi mun­kálatok előtt játszódott le. Az őszi munkákat most már közös erővel végezték a falu becsületes kis- és középparasztjai. Alig végezték be az őszi munkákat, megjelent a szövet­kezetek mintaszabály zmt-tervezete, mely új utat, új távlatokat nyitott meg a falu dolgozó parasztsága előtt. Mindenekelőtt megmutatta a helyes utat, amelyen a szövetkezet tagjai­nak haladniok kell, ha sikeres gaz­dálkodást akarnék folytatni. A szövetkezet tagjai igen sokat vi­tatkoztak a mintaszabályzat pontjai felett. Minden felszólalásuk vissza­tükrözte azt a t'nyt. hony szövetke­zetük csak akkor lehet szilárd és példaképül állítják я legjobb dolgo­zókat és módszereiket, hogy mások is a legjobbak színvonalára emel­kedhessenek. A verseny állásának ismertetésére versenytáblát állíta­nak. Végül hadd mondjuk még el azt is, hogy Borbély elvtárs a tardos­keddi II.-ik csoport vezetője ver­senyre hívta ki a szövetkezet továb­bi öt csoportját, melyeknek tagjai a versenykihívást elfogadták, sőt a csoportokon belül a csapatok is ver­senyre hívták ki egymást. Ugyanek­kor nem feledkeztek meg a két traktoros brigád tagjairól sem, akik­kel a ’»'’szorosabb együttműködést építették ki, hogy teljes mértékben biztosítsák a munkák zavartalan menetét. A traktorosok teljes mér­tékben támogatják a szövetkezeti tagság igyekezetét és maguk között nagyszabású szocialista munkaver­senyt fejlesztettek ki. Ludas elvtárs példáúl versenyre hívta az összes kerekes traktorok vezetőit, míg Va­nya János a hernyótalpas traktorok vezetőit, amire Ványa József azzal felelt, hog” május 1. tiszteletére 15 nappal lerövidíti tavaszi tervét, Ja­­nega Ferenc 16 nappal, Ludas elv­társ 10 nappal s ugyancsak a töb­biek is napokkal hamarább teljesí­tik tavaszi tervüket. Amint a fentiekből látjuk, a tar­doskeddi és a jatói szövetkezetek tagjai karöltve a traktorosokkal jól megszervezett munkaversennyel in­dultak harcba a magasabb hektár­­hozamokért a szövetkezetek felvi­rágoztatásáért. Miklya János. egészséges, ha az egész tagság, sőt még a családtagok is teljes erővel bekapcsolódnak a közös szövetkeze­ti nagytermelésbe. A vita, mely sok hiányosságot hozott felszínre, előse­gítette a munkafegyelem megszilár­dítását, úgyhogy a tavaszi munkák elindulásakor már a falu apraja­­nagyja kisietett a földekre és nagy igyekezette1 hozzáláttak a műtrágya­­szóráshoz, Szép rendben ment a munka, mert a tagság a legapróbb részletekig ismeri a tavaszi munkák terűét. Alighogy előkészítették a talajt a ve* ’~hez, megjelentek a traktorosok, akik ugyancsak a szövetkezetből ke­rültek ki. Vetőgépekből álló agre­gát segítségével megkezdték a tava­sziak vetését. Az első nap, habár későn kezdték meg a munkát, mégis 8 hektár tavaszi búzát elvetettek. A második napon már korábban kezdtek. A traktorosok mellett kint voltak a szövetkezet fogatai is, me­lyek hármas boronákkal szaporán takargatták a vetőgépekkel elvetett nemes magvakat. Még két nap sem telt el ereszen és 50 hektárnyi_ te­rületen befejezték az ára vetését. A néhány szé~ nap után zord hi­degre fordvu az idő és átfagyasztot­ta a vetéshez előkészített földeket. Az egyik reggelen Farkas Jenő, a mezei murJ-icso- rt vezetője igen korán ébredt. A táj csöndes volt. A henyékről leereeszkeáő hideg levegő még mindig elárasztotta a környéket. — Azért talán csak lehet dolgoz­ni a határban — tépelődött Farkas elvtárs — hisz'n úgy látszik jó me­leg nap lesz ma. így teljesen befe­jezhetnénk a tavasziak vetését. Far­kas elvtárs, munkacsoportjával te­hát kivonult a határba. A hideg szél valósággal csípett, de nem tö­rődtek vele. A legnagyobb baj ott volt, hogy a borona sem merült a friss szántóföldbe. Nem lehetett mást tenni, visszahúzódtak a falu­ba. A nap azonban délfelé sem akart elöbújni a '-Ihök mögül és így a hideg óráról-órára fokozódott. A szövetkezeiben ilyen időben is akad munka. Meg kell beszélni a legköze­lebbi teendőket, meg aztán új te­hénistállót szándékoznak építeni és ezt ugyancsak alaposan meg kell be­­szf ’ hogy sikeresen fölkutathassák a munkát. Ezért a szövetkezet tag­jai vezetősége összegyűltek a he­lyi nemzeti bizottságon, hogy mind­ezeket kérdéseket mégegyszer ala­posan megbeszé1'"­Vidám beszélgetés, tevezés és egyéb nondok foglalkoztatták a szö­vetkezet tagjait, am’kor váratlanul bel évtiink tanácsterembe. Rövid üdvözlés után közöltük a hírt, hogy Sztálin elvtárs eltávozott az élők sorából. A jelenlevők megrendülve hallgatták a szomorú hirt. Egysze­ribe megakadt az egybegvvltek be­szélgetése. Mester Gyula, Pozsga Jó­zsef, akik nehéz életkörülmények között éltek a kapitalista világban, már régen felismerték Sztálin elv­társ nagyságát, nagy szeretetét és odaadását a dolgozók iránt. Most lehorgasztott fővel vették tudomá­sul a jelentést. Egy néhány pillanat­tal később azonb. „ már komoly elhatáro' tság lett úrrá a jelenle­vőkön. Meglátszott rajtuk, hogy nagy elhatározások érlelődnek ben­nük. Többen kifejezésre juttatták érzéseiket. — Eltávozott közülünk — mon­dogatták — pedig mily nagyon -ze­­rettr’• Szívesen olvastuk írásait, tanultunk tőle, követtük útmutatá­sait. A dolgozók hatalmas béketá­borának elszánt harcosai vagyunk, — hangzott, mint a fogadalom. Fejedelem József csoportvezető erőt vett magán és megindult sza­vakkal mondotta: — Sztálin elvtárs nem halt meg, ha el is távozott közülünk. Élni fog örökké szívünkben, emlékezetünk­ben és mindenütt ott, ahol a dolgo­zók jobb Cetéről, a gyermekek bol­dogságáról és a békéről van szó. Valóban. Sztálin el"’’~s kimagasló személyisége, halála után som szű­nik meg érettünk dolgozni, mert művein keresztül megmutatta szá­munkra az utat, melyen haladnunk kell és tanításait követve még szeb­bé és Gazdagabbá építhetjük orszá­gunkat. Ezt jól tudhatják a háji szövetke­zet tagjai is, amikor Sztálin elvtárs halála hírét hallották. Nem csüg­gedtek el, rr t Sztálin elvtárs alak­ja, útmutatása mélyen a szívükbe vésődött. Valamennyien megfogad­ták, hogy stziáliv •’ •frrs küzdelme, bolsevik jelleme példakénünk lesz a minden veszéllyel szembeni legyőz­hetetlen er" -ek, az állhatatosság­nak és a vezetésnek, ami utat mutat az újabb győzelemhez. A 'élű** ni órákban az égbolton eloszlottak a felhők és kisütött a ! nap, de a szél még nem állt meg. — Fehér port, homokfeU.ől.et kavart a falu utcáir ' kint " földeken. A szövetkezet tagjai mégis Ki:ncntek a földekre. — A traktorvomtalla hár­mas agregát már a mezőn forgatta kerekeit. A szövetke-et tagjai da­colva az idő-el aznap még nagt munkát végeztek. Szombath A.

Next

/
Thumbnails
Contents