Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-15 / 11. szám

1953. március 15. 7 Petőfi Sándor a szabadság lánglelkii költője Szabad Földműves A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma, a Szovjetun ó M nisztertanácsa, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége együttes ülésének határozata A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának Elnöksége ebben a par­tunkra és országunkra nézve nehéz időben a párt és a kormány legfonto­sabb feladatának tarja az ország egesz élete fennakadásmentes és helyes ve­zetésének biztosítását, ami a vezetés legnagyobbfokú szilárdságát, minden zűrzavar és pánik megakadályozását követeli, hogy ilymódon feltétlenül biztosítva legyen pártunk és a kor­mány által kidolgozott politika sikeres végrehajtása mind országunk belügyei, mind a külügyek terén. Ebből kiindulva és annak érdekében, hogy megakadályozzanak minden fenn­akadást az állami és pártszervek tevé­kenységének vezetésében, a Szovjetunió Kommunista 'SPártja Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége szükségesnek tartja több intézkedés megszervezése terén. I. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökéről és az elnök el­ső helyetteiseiról: 1. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé G. M. Malenkovot kell kine­vezni. 2. A Szovjetunió Minisztertanácsa Ausztria elnökének távirata Nyikolaj Svernyik őexcellenciájának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­sége enlökének, Moszkva. Mélyen megrendülve Joszif Visszá­­rionovics Sztálin, a nagy áiiamférfi ha­lálhírétől, kérem Nagyméltóságodat, fo­gadja mély részvétemet. Biztosítom ünt, hogy az osztrák nép őszintén e­­gyüttérez a szovjet népek családjával a sú'yos sorscsapás alkalmából. Theodor Körner szövetségi elnök. India elnökének távirata őexcellenciájának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnökének, Moszkva, Kreml. . India kormányát és népét mélyen le­sújtotta Sztálin generalisszimusznuk, a világ kiemelkedő személyiségének tra­gikus, váratlan haláláról szóló hír. India kormánya és népe, velem e­­gyütt, legmélyebb részvétét fejezi ki Nagyméltóságodnak és a Szovjetunió népének az Örök fájdalmas vesztesége alkalmából. Engedje meg, hogy őszinte részvé­temet fejezzem ki az árvánmaradt csa­ládnak. Radzsendra Praszad India elnöke A Finn Köztársaság elnökének távirata Nyikolaj Mihajlovics Svernyik úr őexcellenciájának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnökének, Moszkva. Fogadja Elnök úr, a finn nép és a magam mélységes részvétét Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszi­­musznak, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének elhunyta alkalmából A hatalmas szovjet állam nagy vezére és építője őszintén törekedett az or­szágaink közötti bizalom és barátság megerősítésére. Ragyogó emléke fenn­marad a finn nép szívében. J. K. Paasikivi, A Finn Köztársaság elnöke A finn miniszterelnök távirata A Szovjetunió Minisztertanácsának, Moszkva. A finn kormány mélységes részvé­tét fejezi ki a Szovjetunió kormányá­nak és népeinek Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusznak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének el­hunyta alkalmából. A szovjet nép nagy vezére számtalanszor tanúbizonyságát adta Finnország iránti jóindulatának. Ragyogó alakja fennmarad lelkünk mé­lyén és további harcra lelkesít ben­nünket, hogy hagyománnyá tegyük az országaink közötti barátságot és meg­szilárdítsuk ezeket a hagyományokat. Urho Kekkonen Finnország miniszterelnöke Az Argentin Köztársaság elnö­kének távirata Nyikolaj Mihajlovics Svernyik úr, őexcellenciájának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnökének, Moszkva. A Szovjetuniót ért hatalmas veszte­ség, Joszif Sztálin generalisszimusz, a kiváló áiiamférfi elhunyta alkaimáoó! kérem Nagyméltóságodat, fogadja p­­szinte részvétemet. Juan Peron az Argentin Köztársaság elnöke. elnökének első helyetteseivé L. P. Bé­rijét, V. M. Molotovot, N. A. Bulga­­nyint, L. M. Kaganovicsot kell kme­vezni. II. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökségéről: 1. Szükségesnek kell nyilvánítani, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsában két szerv, az elnökség és az elnökség irodája helyett egy szerv legyen' a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­sége. 2. Le kell szögezni, hogy a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökségének tagjai: a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökének első helyettesei: III. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnökéről: Javasolni kell a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének elnöki tiszt­ségére K. J. Vorosilovot és fel kell menteni e tisztségről N. M. Svemyiket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének tikáráról: 1. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárává N. M. Pegovot kell kinevezni, és fel kell menteni öt a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága titkári tisztségétől. 2. A. F. Gorkint, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének jelenlegi titkárát a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárhelyettesévé kell kinevezni. IV. A Szovjetunió belügyminisz- 1 tériumáról: A Szovjetunió államvédelmi minisz­tériumát és a Szovjetunió belügymi­nisztériumát egy minisztériummá, a Szovjetunió belügyminisztériumává keli egyesíteni. A Szovjetunió belügyminiszteréről: A Szovjetunió belügyminiszter-zve L. P. Beriját kell kinevezni. V. A Szovjetunió külügyminisz­teréről és külügyminiszterhe­­lyetteseiről: 1. A Szovjetunió külügyminiszterévé V. M. Molotovot kell kinevezni. 2. A Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyetteseivé A. J. Visinszkijt és J. A. Malikot kell kinevezni. 3. V. V. Kuznyecovot a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesévé kell kine­vezni. 4. A. J. Visinszkijt a Szovjetunió ál­landó ENSz-képviselőjévé kell kinevez­ni. VI. A Szovjetunió hadügymi­niszteréről és a hadügyminiszter első helyetteséről: 1. A Szovjetunió hadügyminiszterévé N. A. Bulganyint, a Szovjetunió mar­­sailját kell kinevezni. 2. A. M. Vasziljevszkijt, a Szovjet­unió marsallját és G. K. Zsukovot, a Szovjetunió marsallját a Szovjetunió hadügyminiszterének első helyetteseivé kell kinevezni. VII. A bel- és külkereskedelmi minisztériumról : A Szovjetunió külkereskedelmi és ke­reskedelemügyi minisztériumát egy mi­nisztériummá, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériumává kell egyesíteni. 1. A Szovjetunió bel- és külkereskedel­mi miniszterévé A. 1. Mikojant kell ki­nevezni. 2. I. G. Kabanovot a Szovjetunió bél­és külkereskedelmi miniszterének első helyettesévé, P. N. Kumikint és V. G. Zsavoronkovot miniszterhelyettessé kell kinevezni. VIII. A gépipari minisztérium­ról: Az autó- és traktoripari miniszté­riumot, a gép- és műszergyártási mi­nisztériumot, a mezőgazdasági gép­gyártási minisztériumot egy miniszté­riummá — gépipari minisztériummá kell egyesíteni. A gépipari miniszterről: Gépipari miniszterré M. Z. Szaburo­­vot kell kinevezni és fel kell menteni öt a Szovjetunió Állami Tervbizottsá­gának elnöki tisztsége alól. A közlekedési és nehézgépipari mi­nisztériumról : A közlekedési gépgyártási miniszté­riumot, a hajóépítésipari minisztériu­mot, a nehézgépipari minisztériumot, valamint az építőanyagipari és útépí­tési gépgyáttási minisztériumot eg> mi­nisztériummá — közlekedési és rehéz­­gépipari minisztériummá kell egyesí­teni. A közlekedési és nehézgépipari mi­niszterről : Közlekedési és nehézgépipari minisz­terré V. A. Malisevet kell kinevezni. A villamoserőmüvek és a villamos­ipar minisztériumáról: A villamoserőművek minisztériumát, a villamossági ipari minisztériumot és a posta- és rádióipari minisztériumot egy minisztérummá — a villamoserő­müvek és a villamosipar minisztérium­má kell egyesíteni. A villamoserőmüvek és a villamos­ipar miniszteréről: A villamoserőművek és a villamos­ipar miniszterévé M. G. Pervuhint kell kinevezni. IX. A Szovjetunió Állami Terv­bizottságának elnökéről: A Szovjetunió Állami Tervbizottságá­nak elnökévé G. P. Koszjacsenkót kell kinevezni. X. A Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsának elnö­kéről : Javasolni kell N. M. Svernyiket a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke tisztségére es fel kell menteni ettől a tisztségétől V. V. Kuznyecovot. 1. Szükségesnek kell nyilvánítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságában a Központi Bizottság két szerve, az elnökség és az elnökség irodája helyett egy szerv, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának elnöksége legyen, amint ezt a párt szervezeti szabályza­ta meghatározta. 2. Az operatívabb vezetés érdekében az elnökség létszámát tíz tagban és négy póttagban kell megállapítani. 3. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben kel! megerő­síteni: A Központi Bizottság Elnökségének tagjai: G. M. Malenkov, L. P. Berija, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, L. M. Ka­­ganovics, А. I. Mikojan, M. Z. Szabu­­rov, M. G. Perhuvin. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének pót­tagjai: N. M. Svernyik, P. K. Pono­marenko. L. G. Melnyikov, M. D. 8a­­girov. 4. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkárává kell választani Sz. D. Ignatyevet, P. N. Poszpjelovot, N. N. Satalint. 5. Szükségesnek kell nyilvánítani, hogy N. Sz. Hruscsov kizárólag a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központ) Bizottságában végezzen munkát és ez­zel kapcsolatban fel kell menteni a Szovjetunió Kommunista Pártja mosz­kvai bizottsága első titkári tisztsége alól. 6. N. A. Mihajlovot, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának titkárát a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja moszkvai bizottsága első tit­kári tisztének betöltésével kell meg­bízni. P. K. Ponomarenkót és N. G. Ignatovot, a Szovjetunió Minisztertaná­csában végzendő vezetőmunkájukra va­ló tekintettel fel kell menteni a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkári tisztségétől, u­­gvancsak fel kell menteni e tisztségé­től L. I. Brezsnyevet, mert a haditen­gerészeti minisztérium politikai főcso­portfőnökének munkáját veszi át. XII. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa 4. ülésszakának összehí­vásáról : 1953 március 14-re Moszkva váro­sába össze kell hívni a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa negyedik ülésszakát, hogy megvizsgálja a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának tel­jes ülése, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa és a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnöksége együttes ülésének Ha­tározatait, amelyeket a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kell megerősíte­nie. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Szovjetunió Minisztertanácsa A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Az 1848-as szabadságharc 105. évfordulóját a magyar és a világ­­irodalom egyik lángelméjű költőjé­vel, Petőfi Sándorral együtt ünne­peljük. És ma szólnunk kell arról, hogy ez a nagy szabadságharc mél­tó elődje népi demokratikus Köz­társaságunknak, olyan értelemben, hogy távlatot adott a magyar nép­nek elnyomói ellen folytatott har­cában. A mi új életünk nem az ég­ből pottyant le a földre, hanem gyö­kerei messze a dicső szabadsághar­cok korszakába nyúlnak. Petőfi Sándort és a szabadság­harcot, Petőfit és a magyar népet nem lehet egymástól elszigetelni. Nincs a magyar irodalomnak még е9У olyan költője, aki Petőfihez ha­sonlóan magasztos ihlettel fejezte volna ki népe panaszát, érzését, gondolatvilágát. Tájleíró verseiben a haza birtokba vétele mutatkozik meg nála, lírai verseiben pedig rea­lizmusa. Nem kell csak a „Csárda romjaira”, vagy a „Puszta télen” című verseire gondolni és Petőfit olyan költőnek ismerjük meg, aki a látottakból mindig ki tudja emel­ni a lényegeset. Verseinek dallama és a vers könnyen érthető szerke­zete nem csoda, hogyha az olvasók ezreit toborozta szerzője köré. És Petőfi nemcsak azért lett naggyá, mert a népnek írt, hanem mert a nép hangján szólt, mint egy a nép közül és viharmadara lett az 1848-as szabadságharcnak. Az 1848-as esztendőt megelőző években Magyarországon 46 millió ha földből 13 millió volt a jobbágy­ságot nyomorúságba döntő birto­kososztály kezén. A jobbágy viselte a feudális urak fényűzéseinek min­den terhét. Robotolt, dézsmát és papi tizedet fizetett. Az ország ipara és kereskedelme nem fejlődött, mert Ausztria a magyar nép földjét nyersanyagforrásává tette, és ke­reskedelmével még a magyar nagy­birtokososztály áruinak elhelyezését is korlátozta. Ezra más államtól el­­tiprott, a saját határain belül is gyengén felépített társadalmi rend­szer, a szolgaság és az emberi el­nyomás fészke volt Petőfi hazája. Mégis szenvedélyesen szerette ha­záját, amint ez nagyszerű „Magyar vagyok" című. verséből is kitűnik. A társadalmi nyomorúságból ki­vezető út egyedül a polgariasodás útja. Ezen az úton indul el Kossuth vezetésével a középnemesség. Az elmaradt, az alvó nemzetet a po­litika és az irodalom kiváló képvi­selői ébresztgetik. Az irodalom te­rületén a már közismert költő, Pe­tőfi a haladás ellenségeinek Kímé­letlen ostorozója. A nép. a 48-as esztendőt megelőzőleg már izgatot­tan figyeli a költő szavát, és .gázát adóan olvassa „Okatootája” című versét. Ez a vers maró gúnnyal os­torozza a maradiságot, mint az elő­rehaladás legveszedelmesebb ellen­ségét. Petőfi Sándor olyan . rszágot csapkodott meg lángostoraval, ahol költők és művészek nem találhatók, ahol az úri rend így szól a paraszt­hoz „nesze semmi, fogd meg jól”, ahol a nyilvános épületek a minden falu határában meglelhető akasztó­fák, s végül ahová a civilizációnak még csak a szele sem ér el. A haladás képviselője a középne­messég, azonban ez sem akar le­mondani kiváltságairól. A feszült helyzet idejében, amikor sorsdöntő kérdéssé válik a forradalom és a reformközötti választás, 1846-ban a Tizek társasága lép fel, amelynek tagjai régen túlhaladták a refor­mot, és tudják, hogy „ebben az országban minden rossz és minden­nek meg kell változnia.” A Tizek társasága tagjainak vallást és nem­zetiséget megkülönböztető gondo­lata helyébe a világszabadság gon­dolata lép. Ekkor már Petőfi aki jól ismerte a francia szocialisták u­­topikus eszméit, nagy vihar köze­ledtét érzi, amely végigseperhet a csodálatos szépségű Alföldön és a népek szabadságát is elhúzhatja A távlatokba látó költő összefogásra szólítja fel a nemzetet: „A század viselős, születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai, Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen Az eljövendő óriásokat.” Petőfi tollát népe szolgálatába ál­lítja és népét az általa annyit meg­álmodott véres forradalom felé vi­szi. Egyedüli gondolata népének szabadsága, és megszületik a világ­­irodalomban is példátlan „Egy gon­dolat bánt engemet” című verse. Ez a pontaťan sorokból álló vers Petőfi állásfog'alásának egyik leg­remekebb kifejezője. Meghalni az­ért, hogy Kelettől Nyugatig a zsar­nokság összeroppanjék, és helyébe a világszabadság lépjen. Petőfi Sán­dor az 1848-as szabadságharc elő­estéjén már nemcsak költő, hanem iránymutató politikus is. Ezt iga­zolja a 19. század költőihez c. ver­sében. „Előre hát mind aki költő, A néppel tüzön-vfzen át. Átok reá, ki elhajítja kezéből A nép zászlaját. Átok reá, ki gyávaságból, vagy lom­haságból elmarad Hogy míg a nép küzd, fárad, izzad Pihenjen ő árnyék alatt.” A költői hivatás igen mély át­­érzéséből született ez a vers. Vil­lámként sújt le mindazokra, akik­nek lantja nem a haza, a nemzet ü­­gyének előrevitelére buzdít. És ilyen költők a forradalmat megelőző é­­vekben bőven akadtak Magyaror­szágon. Ez a hős költemény arról győzi meg az olvasót, hogy Petőfi már több mint 100 évvel ezelőtt lát­ta, hogy addig nem lehet megállni, míg az „Ígéret" földjére nem érünk. Petőfi Sándor „A Nép nevében” című versében Dózsa parasztvezér­re utal, hogy népének csapásait el­nyomói ellen fordítsa. A nyolc vers­szakos roppant nagy feszültségű vers, a nép megtörhetetlen erejét önti rímbe, amely képes az orszá­got lángragyújtani, ha az őt meg­illető jogban nem részesül. Petőfi 1847-ben az ország legtehetségesebb költője. A végeláthatatlan Alföldön, a Duna Tisza egymást kergető hab­jain a nép szemével gyönyörködik. És nála a nép nevében beszélni ma­gas művészi eszközökkel céltudatos volt. Arany Jánosnak így írt erről: „Ha a nép uralkodni fog a költé­szetben, köze! áll ahhoz, hogy a po­litikában is uralkodjék.” A költő mi­közben halhatatlan verseivel a ma­gyar népet ébresztgeti, Párizsban kitör a forradalom. A munkások vö­rös zászlóval és Louis Blanc szo­cialista igéjivel a barikádokra áll­nak. Erről a lelkesítő hírről hallva, mit» tegyen Petőfi, Magyarország legnagyobb költője? A toronyba fusson, megkondítani a vészharan­got? Nem. Petőfit az események az alföldön a hegyek aljában bosszú­álló magyarok figyelmeztetésére, késztetik. A költő március 15-én kora reggelre a Pilvax-kávébázben szervezi a fiatalokat. A szabad saj­tó kiharcolásáért és a magyar nép 12 pontjának az elfogadtatásáért Petőfi mögött orvostanhallgatók és mérnökök állnak. Länderer nyom­dája egy kettőre szabad lesz és ki­nyomatják Petőfi „Nemzeti dal” cí­mű költeményét. Hatalmas tömeg tartja megszállva a pesti uccát, mi­közben a börtönből Táncsicsot is kiszabadítják. A múzeum köré gyüle­kező egyetemi ifjúság és a Rákos mezei vásárról odatóduló subás, pa­rasztok ajkáról egyszerre hangzik el az eskü: „Rabok tovább nem leszünk!” A vers csodálatos hatása az érzé­sek és az indulatok felkorbácsoló ja. Ez a Petőfi verseivel táplált tömeg az országgyűlést engedmények kész­teti. Kossuth a reformokat Becsben elfogadtatja és az újjonan alakult kormány a polgári állam megszer­vezésén munkálkodik. Azonban 8 nemzetgyűlés összetételében sem­­mitsem változott. A képviselők nagy többsége, a birtokos osztály képvi­selője és mint ilyen nem a feuda­lizmus gyökeres likvidáláséra tö­rekedett, hanem a forradalomban károsultak vagyonának a kárpót’á­­sára. Az új kormány Beccsel alku­dozott, ahelyett, hogy cselekedett volna. Jelasits horvát bán serege rá­tör a szabadságért küzdő magyar népre. Hiába áll ekkor már Kossuth a nemzeti hadsereg élére az orosz cárral szövetkezett bécsi reakció ellen nem tud sikeresen küzdeni. Petőfi a nagytehetségű költő Bem seregébe jelentkező és utolsó lehe­letéig küzd forrón szeretett népe szabadságáért. Azonban a segesvári csatával a magyar nép szabadság­­harcát vérbe fojtják. 1948, a népek szabadságharca nagy jelentőségű a mi szemünkben, mert egy hatalmas lépés volt előre azon az úton, amelyen ma a tes< véri népek családjában haladunk Ami a szabadságharc kiváló képv selőjének 1848-ban nem sőerült az hála a Vörös Hadsereg fe’szabaTito harcának sikerült 1945-hen. És m csehszlovákiai mapvar dolgozók magyar nép szabadságharcát azz­­becsüljük meg, ha tudásunk legja­vával kivesszük részünket nagy szó cializmust építő munkánkból. Mécs Józset XI. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségéről és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárairól:

Next

/
Thumbnails
Contents