Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-01 / 9. szám

2 Шйтйл^«» 1953. március ľ. A februári győzelem ünnepségei Július Fucsik - nemzetünk hőse Vasárnap, február 22.-én országszer­te nagy ünnepségek közepette zajlott le az 194-8-as februári győzelem ötödik évfordulója. Dolgozóink örömteli ün­nepén felvonult a népi milícia, mely e győzelemtől fogva megnyerte bizal­mát hazánk minden becsületes dolgo­zójának s felvonulásával ismét bebi­zonyította, hogy továbbra is képes megvédeni népünk vívmányait az elien­­sé0es gonosztevőkkel szemben. PRÁGÁBAN az ünnepségen megje­lentek a kormány és közéleti tényezők ic, valamint Bogomolov a Szovjetunió nagykövete. Az ünnepi beszédet Anto­nia Novotný a CsKP titkára mondotta. Beszédében felhívta a milícia tagjait a további éberségre és elővigyázatosság­ra az ellenséggel szemben. Az ünnep­ség befejezéséül a népi milíciák alaku­latai felvonultak az emelvény előtt és tisztelegtek a párt és kormány képvi­selőinek. Lelkes taps üdvözölte a had­sereg és a nemzetbiztonsági alakulatok felvonulását is. Ez az ünnepélyes felvonulás bebizo­nyította népi milíciánk, hadseregünk erejét, amely népünk nyugodt békés építésének védőpajzsa. POZSONYBAN, ahol a februári győ­zelem ünnepségei már pénteken, feb­ruár 20-án megkezdődtek az „Anna” című film bemutatásával, a népi milí­cia és vegyes egységek a Nemzeti Szín­ház előtt vonultak föl díszszemlére. A szemlén resztvettek Szlovákia Kommu­nista Pártja képviselői, élükön Pavel Dáviddal, Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkárával, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségiének tagjai, élükön elnökükkel, František Kubacs-csal, a Megbízottak Testületé­nek tagjai, Rudolf Sztrechajnak, a tes­tület elnökének vezetésével, a konzuli testület tagjai, élükön I. F. Berjezin­­nel, a Szovjetunió főkonzulival, továb­bá a hadseregnek, a nemzetbiztonsági testületnek, a tömegszervezeteknek képviselői és sok pozsonyi dolgozó. _ Pont tíz órakor délelőtt elhangzott a müíciaparancsnok vezényszava és a katonazene friss indulói mellett meg­tartotta a szemlét a fölvonult egysé­gek fölött P. David, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának titkára. Miután fölolvasták Klement Gottwald köztársasági elnöknek, a né­pi milícia legfőbb parancsnokának pa­rancsát, Pavel Dávid, Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságának titkára ünnepi beszédet mondott. ZSOLNÁN népi milíciánknak, a nem­zetbiztonsági testületnek és a cseh­szlovák hadseregnek dolgozó népünk februári győzelme ötödik évfordulója tiszteletére tartott szemléje a Szabad­ság-téren folyt le. Az ünnepélyes fel­vonuláson jelen’ voltak Szlovákia Kom­munista Pártja kerületi bizottságának és a Nemzeti Arcvonal alakulatainak képviselői, a nemzetbiztonsági testület és a csehszlovák hadsereg tagjai. Eze­ket az alakulatokat az üzemi dolgozók és a kerületi székhely valamennyi is­koláinak tanulói és diákjai szegélyez­ték. A fölvonult egységekhez, amelyek zászlaikka! a díszemelvény előtt álltak föl, Csehszlovákia dolgozóinak 1948 feb­ruári nagy győzelméről. Karol Savéi. Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának titkára mondott üdvöz­lő beszédet. BESZTERCEBÁNYÁN a népi milícia alakulatainak ünnepi szemléje a Szlo­vák Nemzeti Fölkelés terén folyt le. Sok tízezer dolgozó volt jelen. Tíz óra előtt felvonultak a térre a népi milícia, a hadsereg és a nemzetbiztonsági tes­tület egységei, amelyeket a közönség lelkesen üdvözölt. Az ünnepi emelvény előtt az egységek alakulatokba sora­koztak és az állami himnuszok elját­szása és Klement Gottwald köztársasá­gi elnöknek és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja elnöke parancsának el­hangzása után Tibor Bohdanovszky, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának főtitkára mondott ünnepi beszédet. , KASSÁN a város és a környék dol­gozói szívélyesen üdvözölték a népi mi­lícia egységeit, amikor a februári győ­zelem ötödik évfordulójának tisztele­tére ünnepi szemlére felvonultak. Reggel a Szovjet Hadsereg elesett hőseinek emléke elé és a védöharcok ismeretlen katonájának sírjához dísz­­örség vonult fel, amely a hadsereg és népi milícia tagjaiból áilt. A Fölszaba­­dítók terén pedig fölsorakoztak a népi milícia, a hadsereg és a nemzeti biz­tonsági testület egységei. A fölsorakozott egységekhez a pa­rancs fölolvasása után M. Sulek, Szlo­vákia Kommunista Pártja kerületi bi­zottságának titkára intézett üdvözlő beszédet. Szovjet Hadsereg Herkules rég — így szól a monda — kígyót fojtott meg bölcsejében, két szörnyet, melyet ellene ádáz erő küldött az éjben. Erős csecsemő, vidám gyermek, alattomos hüllők ölője, így indult hegymozdító útra, hogy rémek rettegjenek tőle. Tizennégy kígyót, még bölcsődben, így győztél le — s ez nem rege — te, talpraszökkent proletárok harcok-dajkálta serege; így keltél aztán Herkulesként folyót terelni, mocsarat csapolni, s mint ő, mindig készen tartottad buzogányodat. A természettel küzdő ember — be rég már! — rólad álmodott, ki megalázol orkánt, szirtet s sziklánál sziklább zsarnokot. A mesék köntösét ledobtad, itt állsz, te hős, mindent merő, évezredek kínját legyőző, testetöltött első erő. Huszonnyolcé vés ifjú vottáll, mikor megláttunk. Fújt a szél, a régi vágyakat terelte a csak sejtett jövő feié. Rügy bontó szél volt, szívnyHó, dús; nyíló elmékben olvasott; s pincék mélyébe be-benéztek ifjúság-arcú harcosok. Kettővel én is útrakeltem, mint aki járni most tanul, ők biztonságosan haladtak, mentem mellettük, szótlanul. Közelükbe egy aknát vágott végső vonaglásaival az ellenség a túlsó hegyről; porhenyósan máHott a fal. Megtorpantam. Egymásra néztek nevetve, s aztán újra rám. Csodálkoztak, amért megálltam, intettek és hívtak tovább. Egykedvűség, vagy érthetetlen jókedv volt bennük? Öntudat! Akkor mint rejtvényt fejtegettem, most értem tanításukat. Előre! Aki tudja, mért él, az nem torpan meg. Ennyi csak az igazság, nem több, de ennél nem is lehet több: öntudat. Nem állunk már meg. Győzhetetlen a tett- s tudás-táplálta hit, ezt tanultuk tőled és attól, ki téged vezet és tanít. Harmincötéves férfi vagy ma. Köszöntünk. De ha nem a tett, csak emlék-szavak csokra volna, üres volna a köszönet; ha nem tudnók gonddal növelni az erőt, melyet adsz nekünk, s nem tudná fejét fölemelni arcodra nézve seregünk. Kígyót öltél, őserdőt törtél, de tennivaló van elég: egybefonódó három kígyó fú és sziszeg délről felénk, a kígyőbűvölő parancsát lesi az óceánon át. Herkules-sarjak, mindig készen kell tartanunk a buzogányt! Mi úgy köszöntünk, hogy kimondjuk neked köszönjük életünk. Ismerd meg jobbunk szorítását, mert általad él jobbkezünk. És melletted tud utat tömi a már tudott holnap felé, mely emberarcú vadak hulltán a győzedelmes emberé. DEVECSERI GÁBOR Készüljünk a Nőnap megünneplésére Szlovákia valamennyi kerületében folynak az előkészületek a Nemzetközi Nőnapnak — március 8-ának előkészí­tésére, amely ebben az évben ezen jel­szó alatt folyik: „A nemzetek közötti békéért, a szocializmusért hazánkban, gyermekeink boldogságáért. A cseh­szlovák nők szlovákiai bizottsága a Szlovák Nemzeti Arcvonal alakulatai­nak és a népi igazgatás alakulatainak segítségével ezen a napon minden köz­ségben manifesztációkat, ünnepélyes üléseket rendez, amelyek kifejezik a dolgozó nép szilárd elhatározását, hogy nagyobb teljesítményekkel fognak küz­deni a szövetkezeti földeken és szor­galmasabb munkával harcolnak az üze­mekben a világ béke fenntartásáért. Már most aktívákat rendeznek az ösz­­szes járásokban, amelyeken a női bi­­zottsügok, a tömegszervezetek és né­pi szerveink funkcionáriusai megis­mertetik a nőkkel azokat a feladato­kat, amelyeket a nőnap sikeres le­folyása érdekében el kell végezni. Vegyük ki részünket mindnyájan a nőnap méltó megünnepléséből, mert ezzel is hozzájárulunk szocialista ha­zánk kiépítéséhez. Ezekben a napokban kegyelet­tel emlékezik meg az ország minden dolgozója Július Fucsík­­ról, nagy nemzeti hősünkről, 50. születésének évfordulója alkal­mából. Ő volt az, akinek élete összeforrt a munkásosztály a párt és a Szovjetunió iránti sze­retettel, amiben az emberiség / boldog jövőjét látta kibontakoz­ni. Fucsik ma mint hős áll előt­tünk, mert a népért, hazájáért és a pártért még az életét is képes volt feláldozni. Azért a pártért áldozta életét, amelynek vezetésével népünk felemelte haragját a fasizmus ellen és amely harcból a Szovjetunió se­gítsége révén győzelmesen ke­rültünk ki. Fucsik szerette az életet és annak szépségéért ment csatá­ba. Minden erejét, tudását, sze­­retetét a dolgozó nép boldogu­lásáért áldozta. „Szerettelek benneteket emberek, boldog vol­tam, ha szeretetemet viszonoz­tátok, szenvedtem, ha nem ér­tettetek meg. Akit megbántot­tam, bocsássa meg nekem ... Szomorúság soha ne tapadjon a nevemhez!” — írta. Szomorúság ma se tapadjon nevéhez, amikor születésének évfordulója alkalmából köztár­saságunk minden magyarajkú dolgozója megpróbálja maga elé idézni az oly végtelenül rokon­szenves és oly emberies hősi alakját. Július Fucsik, mint munkás­gyerek már fiatal korában igen tehetséges volt. A munkásság szülötte, a pilzeni Skoda gyár dolgozói körében nőtt ki. Igen szerette az irodalmat. Fiatal ko­rában nagy hatással volt rá a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, melynek hullámai tel­jesen áthatották. írásaiban a nép boldogulását és szabadságát rögzítette le, melyek az üzemek és falvak dolgozóit az elnyomók elleni harcra lelkesítették. Július Fucsik harcos kommu­nista volt. Ezért lett forradalmi újságíró. Forradalmiságát megőrizte ak­kor is, amikor a fasiszta hóhé­rok elfogták és bebörtönözték. A börtön falai között sem szűnt meg szeretni hazáját és népet, akinek életért és szabadságáért nyiltan síkraszállt a burzsöá la­kájokkal szemben. Törhetetlen magatartásával még ellenségei rokonszenvét is megnyerte. Amikor Fucsik tudta, hogy a halál végkép elkerülhetetlen és Berlinbe viszik kivégezni, azt mondta a fasizmus barbár szol­gáinak: „Egy ember halála semmit sem változtat meg. Én és Pártom akkor is élni fogunk, amikor a világ népei már régen eltemet­ték magukat... A jövő a miénk, a kommunistáké!” A Szovjetunió iránt érzett bi­zalma révén tudta azt, hogy a legsötétebb megaláztatás után el kell jönni annak a napnak, amikor népünk lerázza magáról az idegen elnyomók bilincseit. Ez számítása szerint be is kö­vetkezett, mert bár milliók pusz­tultak el a fasizmus elleni harc­ban, de omló vérükből kihajtott szabadságunk virága. Millió és millió ember értelméhez és szi­véhez szól ez a kiontott vér és Fucsik halhatatlan szava: a jövő a miénk ... ! Üzenete végén ott az intés: „Szerettelek titeket emberek, legyetek éberek! Mi mindnyájan megfogadjuk, hogy éberen fogjuk őrizni to­vábbra is szabadságunk vívmá­nyait, szép szabad hazánkat. Fu­csik továbbra Is él közöttünk és művei nagy segítségül szolgál­nak mindnyájunknak az új em­berért és békéért vívott nagy harcunkban. A nagymagyari szövetkezet tagjai szocialista munkaverseeiiyef készülnek a tavaszi munkákra A nagymagyari IV. típusú EFSz dolgozói örömmel készülnek a ta­vaszi munkákra. Megszervezték a mezei csoportokat és az egyes csoportok között a szocialista munkaversenyzést is bevezették. Puc János elvtárs, az első mezei csoport vezetője versenyre hívta ki Mucska Bélát, a második cso­port vezetőjét, hogy a tavaszi munkákban a csoportjában dolgo­zó tagok munkaegységét össz­hangba hozzák és ezzel a tervezett hektárhozamot 100 kg-al emeljék. A szövetkezeti tagok kihasználták a téli fagyot és a trágyahordást 100 hektár földön befejezték. Minden szövetkezeti dolgozó kive­szi részét a munkából, mert az új mintaalapszabályzat biztosítja a dolgqzóknak az igazságos munka elosztását és az igazságos jutal­mazást. A szövetkezeti tagok, hogy Elítélték az osztravei Az osztravai bíróságon február 33-téi 15-ig tárgyalták kilenc kém és áruié — Bohumír Micek, Josef Kobout, Sta­nislav Ptácek, Fridolin Keval és mások perét. Ezek a kémek és árulók az angol hírszerzés szolgálatában álltak. Tevé­kenységüket R. N. Gardnernek, az an­gol nagykövetség másodtitkárának ve­zetésével folytatták. Gardnert kiutasí­tottak Csehszlovákiából, mert durván megsértette a nemzetközi szokásokat és visszaélt a diplomáciai előjogokkal. Gardnert, az angol nagykövetség volt m sod titkárát 1951 december lS-án abban a pillanatban érték tetten, ami­kor a rejtekhelyről kivette azt a ltém­­anyagot, amelyet a kémbanda tagjai helyeztek oda. Először a kémcsoport vezetőjét, Bo­humír Micek, volt poetaalkahnazottat hallgatták ki. A vádlott a háború alatt a Gestapo ügynöke voít Ostrjvában és Bmóban. A Gestapo utasítására elá­rulta az ellenállási mozgalom rész­vevőit. A háború után sikerült eltit­kolnia árulő mukjét és az ellenállási a tavasai munka zökkenő nélkül folyjék, a fogatokat is szépen rendbeszedték. A szövetkezeti tagok terve: Borsóból 15 hektár, tavaszi bük­könyből 15.19, kukoricából 19.13, heréből 26.10, árpából 70.08 és zabból 18.00 hektárt vetnek el. Az árpát 50 hektáron keresztsorosan vetik, mert a múlt évben meggyő­ződtek arról, hogy ezzel a mód­szerrel hektáronként 2 mázsával több terem. Mészáros Béla dohányos boldo­gan beszél arról, hogy a kerté­szetben már elkészítették a me­legágyakat. E hó 26-án már 3 hektár földön ültetik el a magot. A szövetkezeti tagoknak az a ré­sze, amelyik melegágyakon dolgo­zik, a komposzok alapos előkészí­tésével a palánták mielőbbi kifej­lődését segíti elő. kémper vádfottert mozgalom részvevőjének tüntette fel magát. 1951-ben Micek vádlott az In­telligence Service „Studený” név alatt megbúvó ügynökén keresztül azt a feladatot kapta, hogy alakítson az os­­travai területen kémszervezetet. Micek és bandájának tagjai pontos kémérte­­süiéseket gyűjtöttek az angol hírszer­ző szolgálat számára az ostravai te­rület iparáról, a kuncicei Klement Gottwald új kohókombinát építéséről és másról. A tanúk vallomását teljes mértékben bizonyították a kémcsoport valameny­­nyi tagjának bűnösségét. A bíróság Bohumír Micek és Josef Kohout vádlottat halálra, Stanislav Ptácek, Fridolin Keval vádlottat élet­fogytig tartó börtönre, Ondrej Brzuska vádlottat 25 évi börtönre, Ludvik Vicék vádlottat 20 évi börtönre, Jarmila Sy­­sová vádlottat 18 évi börtönre, Josef Seveik vádlottat 15 évi börtönre és Václav Pejse vádlottat 12 évi börtönre Ítélte. Valamennyi vádlottat ezenkívül polgári jogainak elvesztésére és va­gyonelkobzásra ítélték. Kormánybizottság alakult a Fucsilc-évre Nemzeti hősünk, Július Fucsik emlékének tiszteletére rendezendő akciók méltó lefolyásának biztosítására, amelyek 1953. szeptember 8-án — Fu­csik hősi halálának napján — érik el csúcspontjukat, a kormányelnökség bizottságot állított össze, amelynek elnökévé Zdenek Nejedlý kormányel­nökhelyettes, akadémikust nevezték ki, alelnökévé pedig Václav Kopecky kormányelnökhelyettest. Ennek a kormánybizottságnak tagjaivá kinevezték Jiri Taufert, az állami művészetügyi bizottság elnökét. Erneszt Szykora is­kola- és művelődésügyi minisztert. Ladiszlav Stoll, főiskolaügyi minisztert, František Necsászeket, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkárát, Vojtech Dolejset, a Csehszlovák Újságíró Szövetség elnökét, Guszta Fucsíkovát, a Békevédők csehszlovákiai bizottsága alelnökét és Má­ria Majerová nemzeti művésznőt. *

Next

/
Thumbnails
Contents