Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-01 / 9. szám

S za b a d Földműves A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja ÍV. évfolyam 9. szám. Ara 2.- Kčs Bratislava, 1953. március 1. Percnyi késedelem nélkül fogjunk hozzá a tavaszi munkákhoz Az új alapszabályzat szellemében az EFSz-ek további győzelméért ITT AZ IDEJE Sok délszlovákiai szövetkezeti tagunk márcsak néhány napsugaras napra vár, hogy boronával és fogasok­kal kimehessen a földekre és nekifoghasson a tavaszi munkáknak, — megkezdhessék a harcot a magasabb ter­mésért. Még a tavaszi munkák megkezdése előtt szét kell tekintenünk portánkon és meggyőződni arról, hogy hogyan készülődtünk fel a tavaszra és meg mit kell ezen készülődéseknek keretében pótolni, vagy elvégezni. Az EFSz-ek legjobbjainak kongresz­­szusa világosan megmutatta a szövet­kezeti mozgalom hatalmas erejét. Ez a nagy erő négy év alatt teljesen meg­változtatta vidéki életünk képét és a munkásosztály állandó segítségével egyre jobban feloldja és fejleszti a dol­gozó parasztságunk alkotó képességeit; állandó harcban az elmaradottsággal, szétzúzva a kulákok és más osztályel­lenség ellenállását, biztosan vezeti kis­­es középparasztjainkat az elavult kis­termelésből a haladó szövetkezeti nagy­termeléshez. Mert kizárólag csak a nagytermelés biztosíthatja a hektárho­zamok és az állatállomány hasznossá­ga emelésének szinte korlátlan lehető­ségeit, hogy így minden nap jobban és jobban biztostísuk dolgozóink zavarta­lan ellátását s ugyanúgy iparunk ré­szére a szükséges nyersanyagot. Gott­­wald elvtárs a kongresszushoz intézett levelében ismételten kihangsúlyozta, hogy „A zavartalan ellátás iparunk si­keres munkájának egyik legfőbb fel­tétele, melynek gyártmányaira a föld­műveseinknek is szükségük van”. A kongresszus már új szövetkezeti férfiakat és asszonyokat mutatott be nekünk, akik mindennél jobban szere­tik hazájukat, a pártot és a Szovjet­uniót. A kongresszus megmutatta azt is, hogy nincsen olyan akadály, amely gátat tudna vetni a szövetkezeti fej­lődésnek. Ezért nincs messze mar az a nap, amikor minden becsületes dolgo­zó paraszt belép a szövetkezetiek ö­­römteli hatalmas családjába. A küldöttek a kongresszuson érté­kelték a szövetkezetek eddigi munká­ját. Sokan igen örömteljes sikerekkel dicsekedhettek. így például a rannai szövetkezet fejőnője bejelentete, hogy naponta 12 liter tejet érnek el átlago­san egy-egy fejőstehéntől. A kereszt­­sorosán vetett rozsból átlagosan 36 métermázsát fizetett hektáronként. Hála az állatállomány hasznossága és a hektárhozamok emelésének a munka­­egység értékét 75 koronáról 134 koro­nára emelték. A vita során kitűnt azonban az is, hogy EFSz-eink gazdálkodásában még nagy hiányosságok vannak. Nepomucky földművelésügyi miniszter elvtárs a kongresszuson elmondott főbeszámoló­jában rámutatott arra, bogy a II. és IV. típusú EFSz-ek 1952 évi gazdálko­dásának vizsgálatai során kitűnt, hogy az EFSz-ek 14.1 százaléka elérte, vagy túlteljestíette a munkaegység terve­zett értékét, az EFSz-ek 41.7 százalé­ka a tervezett munkaegység értékét nem érték el, de az- előleghez tudtak fizetni osztalékot. Ugyanekkor rossz gazdálkodás következtében az EFSz-ek 42.2 százaléka a munkaegység előleg­ként kifizetett értékét sem érte el. Ezt a nagy különbséget az EFSz-ek kö­zött, nem az időjárás viszontagságai okozták, hanem a szövetkezeti tagok gazdálkodása. ' „Hogy a kolhozok tagjai vagyono­sokká váljanak, ahhoz csak egy dolog szükséges” — mondja Sztálin elvtárs — „a kolhozokban becsületesen kell dolgozni, rendesen kihasználni a trak­torokat és a gépeket, jól kihasználni a fogatokat, a földet helyesen művelni és védelmezni a kolhozvagyont". Az EFSz-ek szabályzat-tervezete mindeze­ket a követelményeket törvénybe ik­tatta 27. cikkelyében felöleli a szocia­lista gazdálkodás minden alapvető té­nyezőjét, mégpedig a szovjet kolhozok tapasztalatai alapján. Az első országos kongresszust ezért joggal nevezhetjük történelmi határkőnek szövetkezeti mozgalmunkban, mégpedig azért, mert jóváhagyta a mintaszabályzat terveze­tet, mint az összes EFSz-ek alaptör­vényét. A kongresszust megelőző kam­pányban mezőgazdaságunk több, mint félmillió dolgozója 13.500 szövetkezeti gyűlésén és 288 járási konferencián vi­tatta meg az alapszabályzat tervezetét. Ennek a kampánynak nagy jelentősége abban rejlik, hogy EFSz-eink túlnyomó része ezeket a vitákat egybekötötte saját gazdálkodásának kérdéseivel es így feltárta a hibákat, majd azokat az alapszabályzat alapján igyekezett kikü­szöbölni. EFSz-eink a szabályzat-terve­zet alapján elsősorban igyekeztek az állandó munkacsoportok keretén be­lül helyesen megszervezni munkájukat, rendet teremtettek a normáknál és a jutalmazásnál és helyesen igyekeztek megszabni a háztáji gazdálkodás mé­reteit, megjavították az istállókat, összpontosították az állatállományt és kihajtották tagjaik közül a kulákokat stb. A szabályzat-tervezet vitája so­rán szövetkezeteink tagjai 8.616 köte­lezettségvállalást fogadtak el, amelyek főképpen a hektárhozamok, az állat­állomány hasznosságának emelésére és a haladó munkamódszerek bevezetésé­re irányultak. A kongresszus azt is megmutatta, hogy ez csupán az első lépés volt. Ezt a lépést most a kongresszus után a másik lépésnek kell követnie, ami any­­nyit jelent, hogy mindent el kell kö­vetnünk, hogy az alapszabályzat érvé­nyesüljön a mindennapi életben és csorbítatlan törvényévé váljon szövet­kezeti gazdálkodásunknak. „Őszintén mondva — üzeni Gottwald olvtárs a kongresszushoz intézett levelében — a világon semilyen szabályzat nem ér és nem fog érni semmit becsületes munka nélkül.” Éppen ezért ez a másik lépes csak akkor lesz sikeres, ha szövetkeze­ti tagjaink az alapszabályzat elveit mar most egybekapcsolják a kongresszus által kijelölt legközelebbi feladatokkal. Az új szabályzat szellemében elsősorban alaposan fel kell készülnünk a tava­szi munkákra és azokat a helyes agro­technikai határidők betartásával kell végrehajtani, széles mértékben fejlesz­tenünk kell továbbá az állati termékek termelését, az állatállomány hasznos­ságának egyidőbeli emelésével a mun­kanormák betartásával és az igazságos jutalmazás bevezetésével. Szükséges, hogy a legrövidebb időn belül elsajá­títsuk az agrotechnika és zootechnika alapelveit, kihasználva a szovjet kol­hozparasztok gazdag tapasztalatait. Sokkal jobban, mint eddig és sokkal bátrabban kell megfelelő helyekre, te­hát vezető és felelős helyekre állíta­nunk a jó képességű szövetkezeti asz­­szonyokat, gondoskodnunk kell a pa­raszt-fiatalság politikai és szakképzé­séről, meg kell szilárdítani és minősé­­gesebbé tenni szövetkezeteink vezeté­sét, kíméletlenül harcolnunk kell a szö­vetkezet leádázabb ellenségei, a kula­­kok ellen. Mert, amint Gottwald elv­társ mondja: „A szövetkezeti tagok között az alkotó együttmunkálkodás csak akkor fejlődhet ki, ha a szövet­kezeti tagok kizárják soraikból a ku­lákokat és segítőtársaikat, akik belo­pakodtak a szövetkezetekbe és igyekez­nek azt megbontani. Ezeket a vérszopó piócákat határozottan szakítsák le tes­tükről. Hasonlóképpen el kell bánniok a javíthatatlan munkakerülőkkel, akik kárt tesznek a szövetkezeti vagyonban és kerülik a munkát.” Ha a küldöttek a kongresszus hatal­mas lelkesedését átviszik saját és a szomszédos szövetkezetekbe, minden járásban és kerületben és amikor a helyi pártszervezet és nemzeti bizott­ság vezetése alatt a küldöttek a szö­vetkezetek megszilárdításáért folyó harcnak az élére állat ak, hogy a kon­gresszus szellemében az utolsó betűig teljesítsék a kongresszus határozatát, akkor mezőgazdaságunk gyorsan köze­ledik a világ legfejlettebb mezőgazda­ságához, a szovjet mezőgazdasághoz és akkor minden lelkiismeretesen dolgozó szövetkezeti tag valóban vagyonossá válik és nem lesz nálunk többé kister­­melékenységű és semmi hasznot nem hozó kistermelés, hanem magas terme­lékenységű, magas hasznot hozó, szo­cialista szövetkezeti nagytermelés. Vi­dékünkön csupán szerencsés és boldo­gan dolgozó, valamint jólétben élő szö­vetkezeti falvak lesznek. Előre tehát pártunk és Gottwald elvtárs vezetése alatt, a szovjet kolhozosok nyomdo­kain, a hón szeretett Sztálin békezász­laja alatt. Mindenekelőtt ellenőrizzük, hogy a tervezett területre van-e elegendő ve­tőmagunk, hogy a vetőmag ki van-e jól tisztítva és csávázva. Abban az e­­setben, ha vetőmagunk hiányozna, a kölcsönös segítség keretében, más ter­melőktől szerezzük be, vagy vetőmag - csere keretében szerezzük be olyan ve­tőmagért, amelyből esetleg feleslegünk van. Az összes EFSz-ben, de főképpen az új EFSz-ekben a vetőmagot össz­pontosítás útján szerezzük be, nehogy az új szövetkezetét mindjárt a kez­detben a vetőmag árával terheljük meg. Az űj EFSz-ek számára ugyan érvény­ben van a 100 százalékos vetőmagcse­re a legjobb minőségű vetőmag elle­nében. A FRSz az ilyen cserénél olyan kedvezményt nyújt, hogy a magcserc az EFSz-nek valóban semmibe sem kerül, sőt éppen ellenkezőleg, az ilyen módon nyert vetőmag hektoliter súly­ban sokkal nehezebb és egyben bizto­síték is a magasabbb hektárhozamok elérésén. A vetőmag összpontosítás a­­zonban néhány kerületben még mindig késik, dacára annak, hogy a tagoknál van még elegendő vetőmag, amelyet az alapszabályok értelmében összpon­tosítani kellene. (Ez a helyzet a du­­naszerdahelyi. nagymegyeri és az ó­­gyallai járásokban). Azoknál a szövetkezeteknél, ahol magtermeiési területtel rendel­keznek, minden esetben kötelező a magcsere, sőt még a magángazdálko­dók vetőmagját is ki kell cserélni mi­nőségi vetőmaggal, amellyel biztosít­juk a jövőévi gazdag termést. Ha nem volna saját magtisztítógépünk, fordul­junk a legközelebbi FRSz-hez. Minden esetben azonban gondoskod­junk arról, hogy necsak az összes EFSz-nek legyen egészséges, nemesí­tett, csávázott vetőmagja, hanem minden földműves már a vetés meg­kezdése előtt rendelkezzen a szükséges mennyiségű vetőmaggal, nehogy a vétési munkák során kelljen nekik vetőmagról gon­doskodni. Természetes, nemcsak vetőmagra van szükségünk, hanem műtrágyára is, amelyet még a vetés megkezdése előtt a földbe kell juttatnunk. Ez szinten egyik előfeltétele a bő termésnek. Az eddigi helyzet azonban azt bizonyítja, hogy csak nagyon kevés EFSz gondos­kodott a szükséges műtrágyáról. Idáig a mütrágyaszükségletnek csak mintegy 1.0 százalékát vették ki az EFSz-nek, dacára annak, hogy még 60 százalék azonnal rendelkezésükre állana és a to­vábbi szállítmányok pedig folytonosan érkeznek. Az összes idény-munkák, tehát a ta­vaszi munkák is egyenesen megköve­telik, hogy az időt a legnagyobb terv­szerűséggel osszuk be és a fejetlensé­get elkerüljük. Éppen azért az EFSz­­ek, az állami gépállomások, az állami birtokok tavaszi munkára szóló rész­letterveinek kidolgozása sürgős és ha-Dolgozóink már most készülnek a világ dolgozó népének legna­gyobb ünnepe, május 1. méltó megünneplésére. Az üzemi mun­kások példája nyomán mezőgazda­­sági dolgozóink és értékes kötele­zettségvállalásokat tesznek, mert tudják, hogy a fokozott rnünka és annak eredménye a legszebb aján­dék május 1-re. Az ekeli egységes földműves szövetkezetben a májustköszöntő kötelezettségvállalásokban az épít­kezési brigád s annak vezetője mutat példát. Molnár Lajos egyé­laszthatatlan. Ennek előfeltétele ter­mészetesen az egészévi termelési terv kidolgozása, amelyektől függ az állam; gépállomás tervének biztosítása. Idáig uz egészévi termelési terv előkészíté­sében nagyon elmaradtunk. Különös­képpen az újonnan alapított EFSz-ek­ben nem tudták a termelési terveket időben elkészíteni. (.\ tavaszi munkálatok megszervezését úgy kell megoldanunk, hogy azok egyes szövetkezetekben ne tartsanak 4—6 hétnél tovább, mint ahogy azt a kor­mányhatározat is előírja. Ott, ahol az időjárási viszonyok ezt lehetővé teszik, a vetési tervet 10—15 nap alatt is tel­jesíteni lehet. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a tavaszi veteményekkel egyidejűleg elvessük a mákot, lent, cukorrépát, olajosmagva­kat, (a bab kivételével) és a takar­mánykeverékeket. Nagyon sok terme­lőnk, főképpen az egyéni gazdálkodók, azon az elavult nézeten vannak, hogy a cukorrépát és a lent később kell vet­ni, vagyis jóval a tavaszi gabonák után Nem akarják megérteni, (mint tavaly is történt), hogy a későn vetett cukor­répát és lent csak nehezen lehet meg­védeni a növények kártevői ellen. Ha e terményeket későn vetjük, a hektárho­zamok csökkennek. Már most meg kell kezdeni a korai burgonya előcsiráztatását, úgy­hogy azokat hatheti előcsiráztatás után kiültessük. Délszlovákiában a burgo-Az EFSz-ek alapszabályzatának megtárgyalása és főleg az I. orszá­gos szövetkezeti kongresszus meg­mutatta mezőgazdasági dolgozóink­nak, hogyan kell felkészülniök, hogy a közvetlenül előttük álló feladato­kat sikeresen teljesíthessék.. A ko­­lozsnémai szövetkezeti tagok a kon­gresszus után két értekezletet ren­deztek, amelyen Веке elvtárs az EFSz elnöke, aki résztvett a kon­gresszuson, megmagyarázta nekik a kongresszus határozatait. Ezeken az értekezleteken még jobban fokozó­dót lelkesedésük. Versenyre hívták ki a szomszédos okanikovói szövet­kezet tagjait, a tavaszi munkák ag­rotechnikai határidejének betartásá­ban és a magas termés biztosításá­ban. Amikor a hó elolvadt a földeken, a kolozsnémai szövetkezeti tagok már felkészülve álltak. Földjeik a meleg szelek hatására hamar kiszá­radnak. Ezért fokozott gondot for­dítottak arra, hogy a Szél ne rabolja el földjeikből a nedvességet. Ami­kor kedden a határba mentek, meg­állapították, hogy fogattal is rá le­het menni a földre. Azonnal mozgó­sították a két munkacsoportot, úgy, hogy a kolozsnémai EFSz-bői 22 ember 14 pár lóval és hat vetőgép­pel egész nap dolgozott. Már az első napon elvetettek 10 hektár árpát és ni kötelezettségvállalása így hang­zik: „1. Betanítok 10 szövetkezeti tagot az ács és kőművesmunkák­ra. 2. Négy vasárnapon díjtalanul dolgozok a szövetkezet bármely építkezésén. , 3. A hulladék mennyiségét a le­hető legalacsonyabbra csökkentem és az anyag szabályszerű felhasz­nálásáról gondoskodok. 4. Tíz tagú brigádommal beve­zetem az EFSz-ben a téglaégetést, ügy, hogy a jövőben a szövetke­nyát már március végén lehet ültetni. Ezzel a szövetkezetek is korábban jut­­nak bevételhez. Délszlovákiában a bur­gonya előcsiráztatását nem szabad el­halasztani egy nappal sem. Ha a bur­gonya csiráztatásához szükséges ládáink nem volnának, ezeket a földműves­­raktárszövetkezettől kölcsönképpen .s megkaphatjuk. A csiráztatás alkalmával az előirt 15 C fok meleget okvetlen be kel! tartani. A megjavított gépeket minőségi szempontból is ellenőrizzük, főképpen azokat, amelyek a traktorokkal együtt fognak dolgozni. Nem szabad a szö­vetkezet tulajdonában lévő traktorok­ról sem megfeledkezni. Abból a célból, hogy minél nagyobb területen kereszt­soros és szüksoros vetést alkalmazunk, gondoskodnunk kell megfelelő mennyi­ségű agregátról, elegendő számú boro­náról és fogasról. A keresztsoros ve­­tőagregátokkal kétszeres időt takarí­tunk meg. A tavaszi munkák sikere az idejében való előkészülettől, jól át­gondolt tervtől, és a munka jó meg­szervezésétől függ, Éppen ezért mar most meg kell szervezni a munkacso­portokat, az alapszabály értelmében biztosítani kell számunkra az összes ingó és ingatlan leltárt, a megmunká­landó területet pedig huzamosabb idő­re kell nekik átadni. Már most meg kell szervezni a tavaszi szocialista munkaversenyt az egyes csoportok, egyének, és szövetkezetek között. további 10 hektárt előkészítettek a vetés alá. Az első sikerek még na­gyobb munkára buzdították őket, úgy, hogy minden tag arra töreke­dik, hogy a tervbevett 47 hektár ár­pát mielőbb földbe juttassák. „Egy bizonyos, — mondják a szövetkezeti tagok — ha a jó idő pár napig még megmarad, akkor március 2.-ig, amikor a terv szerint tulajdonkép­pen a vetést kellene megkezdenünk, már készen is leszünk a munká­val.” A szövetkezeti tagok a ver­sengnek nemcsak azt a részét akar­ják megnyerni, hogy a tavaszi mun­kákat idejében elvégzik, hanem a hektárhozamok fokozásában is túl akarják szárnyalni versenytársukat. Még a tavaszi munkák megkez­dése előtt kötelezettséget vállaltak, hogy az összes munkákat legkésőbb április 10-ig elvégzik. Pártunknak és kormányunknak úgy fejezik ki hálájukat, hogy október 1-ig egész beadási kötelezettségüknek 100 szá­zalékra eleget tesznek. A kolozsnémai szövetkezeti tagok példája nyomán a nagymegyeri já­rásban a többi EFSz-ek is munká­hoz látnak, amennyiben azt az idő­járás megengedi. A dunaszerdahelyi járásban is mozgolódás észlelhető. A felsőpatonyi szövetkezeti tagok már vetik a borsót és nár nap múl­va megkezdik az árpa vetését is. zeti építkezéseket teljesen saját anyagunkból valósíthatjuk meg”. Az ekeli szövetkezet építkezési csoportja értékes kollektív köte­lezettségvállalással köszönti május 1.-t. E nagy ünnepig felépít egy 100 férőhelyes istállót. Az építke­zési munkákat az istállónál kizá­rólag a csoport tagjai végzik. Szo­cialista munkaversenyre hívják kj a nyitrai kerület összes építkez- 'i csoportját. Az, építkezési csoport jelszava; „Nem állunk meg az elért telje­sítménynél”. E jelszó jegyében készülnek május l.-re is. Az ekeli EFSz kötelezettségvállalásai május elseje tiszteletére Kolozsnémán megkezdték a tavaszi vetést

Next

/
Thumbnails
Contents