Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-22 / 8. szám
Aeуж* 1953. február 22. ______________________ _ Földműves A КСNoЮОД1ЫЮ1. HAZAFEIÉ Az anya petézéséről Tény az, hogy az egyik anya többet petézik, mint a másik és ezért egyik családunk jobban szaporodik, mint a másik Az okot főleg abban találjuk meg, hogy a gyengébb petéző anya kicsi korában, amikor a dolgozó méhek kiválasztották jövendő anyájukat, nem két napos, hanem már kettő és fél vagy háromnapos álca lehetett. Ežáltal nem kapta meg a méhek tejmirigyei által kizárólag az anya részére kiválasztott kitűnő táplálékot fiatal korától végig, hanem fél vagy egész nap csak silány táplálékhoz jutott, melyet a munkás méhek Minthogy a méhek egész télen át esznek, de nem ürítkeznek, várják azt a szélmentes napos időt, amikor a szabadban 9—10 fokos meleg lesz, hogy kirepülhessenek és kitisztulhassanak. Ezt a tisztulást kirepülésnek nevezzük. Minél többször repülhettek ki méheink a tél folyamán, annál egészségesebbek és biztosabb a kitelelésük. Sokszor megtörtönik — leginkább a tél korai beálltával —, ha a méhek egész télen át nem tudnak kirepülni, hogy hasmenést kapnak és sok esetben elpusztulnak. Ha méhcsaládjaink ősszel nem voltak eléggé népesek, akkor tavasszal serkentőetetést kell alkalmaznunk. Ezáltal az anyát több peterakásra kényszerítjük és a méhcsalád kellőképpen megerősödik a főhordás idejére. A méhek serkentését március 15.-től kezdjük el. Aszerint, igazodjunk, hogy milyen az időjárás. Ügy végezzük ezt az akácvirágzásig befejezhessük. A serkentést tehát a jó idők beálltával nyomban kezdjük meg, mert a késedelem igen sok hátrányt okozhat, annál is inkább, mivel a serkentés után a petékből kikelt méhek csak hat hét múlva válnak hasznos tagjaivá méhcsaládjainknak. Viszont elhamarkodnunk sem szabad a serkentést, mert az időelőtti művelet, főképpen ha még fagyok uralkodnak, igen kihatással van a peték kikelésére és fejlődésére. Ugyanis a ko-Ipolyszécsénkén még télen sem kihalt a határ. Itt-ott traktorok zúgnak, hogy behozzák azt, amit az őszön elmulasztottak. Másutt meg szorgalmas asszonyokat lehet látni, akik a trágyát terítik a földeken. A tél folyamán felszántottak 32 hektár földet, mert a közmondás is azt mondja, hogy „Jobb későn, mint soha”. Márpedig a mélyszántás igen nagy jelentőséggel bír a hektárhozamok emelésében. Párhuzamosan azzal, hogy a szövetkezetben lázas munka folyik, a falu kultúrélete is változik. A falu dolgozói még a prágai békekongresszus tiszteletére vállalták. A szőlőskei szőlészeti és borászati mesteriskola tanulói, a közelmúltban tanulmányi kirándulásra mentünk a kitoronyi szőlő- és borgazdaságba. Célunk az volt, hogy elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatokkal kiegészítsük. Madzsár elvtárs, a gazdaság vezetője készségesen megmutatott mindent, ami csak bennünket érdekelt. Figyelmünket a legjobban a szőlőkapálógép kötötte le. Ez a gép egészen egyszerű szerkezetű. Az első pillanatra észre sem veszi az ember. Pedig mennyire megkönynyíti a szőlészeti munkát! Elvégzi a mély, a porhanyító és a gyomirtó kapálást. Egy ló vontatja és két munkás szükséges kezeléséhez. Egyik a lovat vezeti, másik pedig a kapát irányítja. Egy nap alatt 1 hektár szőlő bekapálására képes. Régente ekkora terület kapálása 24 napig tartott. Az új gép tehát nemcsak hogy lehetővé teszi 3.500—4.000 Kés megtakarítását, haálcái egyebek között jól felhasználnak. Ezért az ilyen hiányosan táplált anyának a petefészke és egyéb szervei nem fejlődhettek ki úgy, mint azé az anyáé, melyet nyomban a petéből való kibújáskor elláttak kitűnő táplálékkal. A jó petézésre nagy kihatással van az is, vájjon a petéből kibújt kis álca kap-e bőven tiszta, kitűnő táplálékot. Mert tény az, hogy e két naposnál idősebb álcából nevelt anya sohasem petézik olyan sokat, mint az amely mindjárt fiatal korától . kezdve jó táplálékot kapott. A tisztulási kirepülés alkalmával a méhésznek ajánlatos figyelni a méheket. A kirepülés szempontjából szedjük le a kijárónyilás-szűkítőket, hogy a méhek könynyebben ki- és bemehessenek. Ha a méhész megfigyelése alatt azt vette észre, hogy egynéhány család nem repült ki, akkor annak a családnak vagy nem volt elég tápláléka, vagy a hideg miatt elhullottak. Ha azonban zúgást hallunk a kaptárban azt jelenti,, hogy életben vannak. Ilyenkor nem szabad elfeledkeznünk az etetésükről, hogy mielőbb felerősödjenek. rán serkentett családok kikelt fiatal méhei a hideg hatása alatt elhullanak, ami igen nagy veszteség számunkra. Főképpen a főhordás sikerét veszélyezteti. A serkentésre lehetőség szerint mindig mézet használjunk, mert ez jobban ösztönzi méheinket. A mézet föloldva adagoljuk, hogy így a méhcsaládok kellő vízmennyisége is állandóan pótolva legyen. Nagy figyelmet kell szentelnünk méhcsaládjainkra a serkentés után, men a fiasítással rohamosan fogy az eleség és így a családnak hamar elfogy a készlete. Ezt megelőzhetjük, ha serkentés előtt bőven etetünk, és nagy gondot fordítunk méhállományunkra. A serkentés ugyanis pontos és hosszú munkát követel. Ez azonban sokszorosan megtérül. S. G. hogy kultúrotthont létesítenek. Adott szavukat betartották, mert január 31-én ünnepélyes keretek között megnyitották az új kultúrházat. Ebben az épületben azelőtt a gróf urak tivornyáztak, ezentúl pedig az ipolyszécsénkei fiatalok fogják itt tölteni szabadidejüket. Az ifjúság most már nincs rászorulva arra, hogy a korcsmában keresse egyedüli szórakozását. Az új kultúrotthonban nemes szórakozásra talál. Szocialista szellemű színdarabok betanulásával és értékes kultúrműsorok bemutatásával, saját magukat szórakoztatva, emelik a falu dolgozóinak életszínvonalát. Jakab János Ipolyszécsénke. nem még 20—22 munkaerőt is felszabadít. Tökéletessé teszi a munkát azáltal, hogy nemcsak a sorok irányában, hanem keresztben is kapál. így már csupán csak a tőkék alja szorul kisebb kézi kiigazításra. A másik gép, amely ugyancsak megragadta figyelmünket, a fedőeke. Kezeléséhez szintén két ember szükséges, épúgy, mint a kapálógépnél Az eke a sorok között halad és a földet, amelyet kifordít, az oldaltlévő két sorra dobja. Alkalmazásával 14 munkaerőt és 1.600 koronát lehet megtakarítani. A tőkéket olyan tökéletesen befedi, hogy kézi utóigazításra egyáltalán nincs szükség. Trágyázásnál a íedőeke által kimélyített barázdákon mégegyszer végigmennek, hogy mégjobban kimélyítsék Az így nyert árokba beleszórják az fstállótrágyát, amit egyúttal be is takarnak. Ezt a munkát ré„Figyelem elvtársak! A pardubicei kerület után a nyitrai, majd a kassai kerület következik" — hangzott a mikrofonból. A hatalmas teremből szinte végeláthatatlan sorokban tódultak 1:' a küldöttek az előcsarnokba, majd beszálltak a kint várakozó autóbuszokba. Szép sorjába ment minden, úgyhogy elegendő időnk maradt a vacsorára és végül mindenki szép rendben elfoglalhatta helyét a különvonatokban. Ámde ne gondolj-.!:, hogy a küldöttek a padokon elhelyezkedve nyomban aludni tértek. Túl sok volt az anyag, a benyomás és a tapasztalat, ami két nap alatt felgyülemlett bennük, minthogy csak. úgy, egyszerűen napirendre térhettek volna felette. A csoporto'-, melyek együtt utaztak a kongresszusra, ismét megtalálták egymást. Ahány ember voll a fülkében, annyi lobogó lelkesedés. Csakhamar élénk beszélgetés fejlődött ki az egész vonalon. Szövetkezetek nevei röpdöstek a levegőben, mint valami vidám madarak. Ahány szövetkezet neve merült fel, annyi tanulság és annyi ta "ztalat volt. Az egyik arra hivatkozik, hogy a ranai szövetkezetben milyen szép eredményeket értek el az állattenyésztésben és másban is. Mások arról beszélnek, hogy mennyire előrelendítik a z etkezetet a kötelezettségvállalások■ — Majd később az agrotechnika jelentőségére került sor és itt a mi fülkénkben beleszól a vitába Béres István, a vámosladányi szövetkezet rizstermelő csoportjának vezetője. „Higyjétek el elvtársak, a jó eredmény elérésére minden apróságot figyelembe kell venni. Ha valaki egynéhány évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy egy hektáron 100 mázsa, esetleg még több rizstermést lehet elérni, bizony nem hittem volna el. Most pedig el kell hinnem, mert ilyen eredményt mi is elértünk. Igaz, hogy kísérleti parcellán, de mégis elértük” — mondotta Béres István, miközben arca széles mosolyra vidult. Bukoven elvtárs, a lévai járásban lévő dr-.^enicei EFSz elnöke, aki csak keveset ért mr'~.....ni, anynyit mégis megértett, hogy 100 mázsás rizstermelés hektáronként valóban nagy dolog. Megkérte Béres Istvánt, mondja el, hogyan érték ezt a ragyogó eredmé lyt. Béres István nem hagyta kéretni magát. Egyébként is látszott rajta, hogy kikivánkozik belőle a szó. Kicsit még gondolkozott, hogyan kezdje. Hiszen igazán nem akart dicsekedni, de viszont hallgatni sem akart a szép eredményről, ha már elérték- Két évvel ezelőtt a szövetkezetnek csupán négy hektárnyi rizsterüli. ' volt. Az elmúlt esztendőben ez már 24 hektárra bővült. Az első évben 79 mázsás átlagtermést értek el, az elmúlt évben a nagyobb területen pedig 53 mázsa termést adott a rizs hektáronként, annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben az időjárás egyáltalán nem kedvezett. Az elmúlt évben felállítottak két kísérleti parcellát is 40—40- árnyi területen. Ezeket a parcellákat az őszszel jó mélyen felszántották. Szándékosan olyan parcel1 ’’:at választottak ki, hogy az egyiken nem volt szükség egyenlítési munkálatokra s így a termőréteget az egész területen meghagyhatták. A másik 40-árnyi parcellán nagyobb földmunkára volt szükség, több kisebb-nagyobb földbuckát szét kellett hányni, a területet úgyszólván le kellett „gyalulni". így e terület nagyobb részén már nem volt meg a termékeny felsőréteg. Hogy a különbséget kettő között jól meglássák, mindkét darabon egyforma műtrágya-mennyiséget szórtak szét. Ugyancsak a vízárasztás mennyiségét, gyomlálást és annak idejét, stb. egyformán állapították meg és egyidőben végezték. A betakarításnál, sőt már a fejlődési időszakban is szembeötlő volt a különbség. Mert míg azon a területen, ahol megmaradt a termékeny felsőréteg, 40 áron 45 mázsa rizs termett, addig a másik kísérleti parcellán 37.5 mázsa volt a termés. Tehát a két kísérleti parcella között 7.5 mázsa terméskülönbség mutatkozott. A többi területen, amint mondottuk, átlagosan 53 mázsa termett, ami annyit jelentett a vámosladányi szövetkezetnek, hogy az elmúlt esztendőben a rizstermelésben az első helyre került az egész országban. Itt is világosan megmutatkozott, hogy azokon a területeken, melyekről nagyobb mennyiségben kellett lehordani a termőképes felsőréteget, sokkal kisebb volt a termés. A legtöbb 80, a legkevesebb 5 mázsa volt hektáronként. A. ":or Béres elvtárs erről beszél, bizony még a fejét is megvakarja. Bosszantja őt az a kis terület, amelyen ilyen kevés rizs termett, mert : i tűrés-tagadás, bizony lerontotta egy kicsit az átlagos eredményt. Meg is mondja mindjárt, hogy most, amikor már tisztában vannak a dolgokkal, igyekeznek feljavítani a „legyalult” részeket is, hogy a terméseredmény egyenletesebb legyen. gente ásóval végezték. A gép itt is óriási munkamegtakarítást tesz lehetővé. A fentemlített két gép másik előnye abban van, hogy úgy alkalmazhatók a keskeny sortávolságban is, mint a 80 centiméteres sortávolságban. E nagyszerű gégépek bevezetését Madzsár elvtárs szorgalmazta. Kérésünkre elmondotta, hogy a dolgozók bizony nagyon bizalmatlanul nézték a gépeket. Többen kizárt dolognak tartották, hogy valamire is használni lehessen őket. Csak aztán, amikor bebizonyosodott, hogy kitűnő munkát végeznek, szerették meg az emberi munkát annyira megkönnyítő gépeket. Ha szőlőseinket nézzük, sajnos azt kell Béres elvtárs ennyit akart volna mondani. Igen ám, de a többiek még nem elégedtek meg ezzel. Esek elvtárs, a csúzi szövetkezet küldötte példáúl, aki csak úgy kíváncsiságból kukkantott be a fülkébe, azt szerette volna tudni, hogy milyen agrotechnikai intézkedéseket hajlottak végre a rizstermelésnél. Béres elvtárs nyomban válaszolt. A rizsnél éppenúgy, mint a többi tavasziaknál a jó termés alapját a mélyszántás képezi- Fontos a vetési idő is. A termésben lényeges különbség mutatkozott példáúl annál a rizsnél, amelyet április közepe táján és amelyet május első napjaiban vetettek. A korábbi vetésű rizs szépen beérett, míg a későbbi bizony nagyon ■ gyenge termést hozott. A rizst négyszer trágyázták, m ., "g a vetés előtt közvetlenül, amikor a műtrágyát beszántották a földbe és a talajt leborcnálták. azután bokrosodás előtt és utána ismét, végül pontosan virágzás előtt, trágyázták. A műtrágya mennyiséget úgy osztották el, hogy a négyszeri trágyázásnál hektáronként 4 mázsa szuperfoszfátot, 2 mázsa amónmt és 130 kg kálisót szórtak szét. A műtrágyát a következőkénpen adagolták. Az első három trágyázás alkalmával a műtrágya-mennyiség kétharmadát használták fel, míg a negyediknél a megmaradt harmadik harmadrészt. Ezenkívül mindjárt, amint *?' zntkezett az első gaz, gondosan kigyomlálták azt. Béres eu'tdrs végül nem csinált titkot abból, hogy a rizstermelés nagymértékben emeli a szövetkezet jövedelmét. Béres elvtárs szavai után kis csend telepedett a beszélgetők közé. Látszott rajtuk, hogy valami szeget ütött fejükbe■ Bukoven elvtárs rövidesen meg is mondta, hogy mi az. „Ügylátszik valóban nincs lehetetlenség. Ki hitte volna, hogy olyan területeken, ahol azelőtt semmi sem termett, ilyen ny:myörü eiedményeket lehessen elérni. Ebből azt tanulhatjuk, meg elvtársak, hogy még bátrabban alkalmazzuk a szovjet tapasztalatokat, még nagyobb gondot fordítsunk az agrotechnikai intézkedések alkalmazására és boti-fására” — törte meg a nillanatnyi csendet Bukovan elvtárs. Most már Esek elvtárs, a csúzi szövetkezet küldötte is beleszólt a beszélgetésbe. Nekik is van tapasztalatuk az új módszerekkel. Mint ismeretes, az elmúlt esztendő nem igen kedvezett a kukoricatermésnek. Ott azonban, ahol betartották az agrotechnikai intézkedéseket és fejlődési időszak alatt gondosan ápolták a növényt, mindenek ellenére szép terméshozamot tudtak elérni. Amíg a környéken néhol alig értek el 15—20 mázsás kukoricatermést hektáronként, a csúzi szövetkezet kukoricája 28—30 mázsát fizetett. Ez nem jelenti azt, hogy ezzel meg voltak elégedve. Ok is keresték a lehetőségeket, hogyan lehet még töb1' kukoricát termelňi hektáronként. Esek elvtárs résztvett egynéhány napos tanfolyamon, ahol fők*~-'’n a négyzetes vetésű kukoricáról volt szó■ Munkacsoportjában nyomban i eg is vitatta a dolgot és elhatározták hogy két hektáron kísérletet folytatnak. Most r' -.zük men, hogy vált be ez a kísérlet. ’ r eoyik -’-táron, ahol idejében végezték a mélyszántást, revében végrehajtották a növi ' olási munkálatokat, megfelelő mennyisénr m-Gtrá—-’t szórtak szét és a fészkekben istállót--'--át h^yeztek el, 42 mázsás vo’* a terméshozam. A másik kísérleti hektáron ugyanúgy végreh-!‘-Jt'ik mindent, de a fészkekbe duntn, mennyiségű istállótrágyát hel-"*ek el. Ennek következtében 48 mázsás volt a termés hektáronként. Amikor Esek elvtárs erről beszélt, őszinte öröm csillant meg szemeiben. Hiszen nem akármilyen dolog az, rájönni arra, hogy valamivel több trágyával és gondosabb munkával lényegesen lehet emelni a terméshozamot. » Szinte észrevétlenül csatlakozott a beszélgetőkhöz Petrik Anna, a bresztovani EFSz fiatal sertésgondozónője. Belőle, is kikivánkozott valami. 1,/inť',”opva beszélt arról, hogy a takarmány f~•’sífése révén napi 80 dkg-os súlygyarapodást ér zl darabonként. Azután a beszélgetés fonala ismét visszahajlik a kongresszusra és -égül is mindegyik beszélgetőnél világosan kifejezésre jut, hogy mind-gyikük sok tapasztalattal, gazdagabban és még nagyobb munkakedvvel tér haza szövetkezetébe. Rövidke beszámolónk csak a mi kis fülkénk világából ad hírt, de így volt ez másutt is. Szövetkezeteink legjobbjai úgyszólván az egész úton hazafelé a legkedvencebb fémárjukkal foglalkoztak — szövetkezetükkel. Miklya Jánostapasztalnunk, hogy nagyrészük nincs befödve. Kistornyán azonban a tőkék 70 százalékát befedték. Hogy mi tette ezt lehetővé, azt hiszem nem kell ismét kihangsúlyozni. Megnyerte tetszésünket a présház is. Azelőtt szana-szét voltak a prések. Most összpontosították őket. Ezáltal nagy mértékben legegyszerüsödött a munka. Azelőtt 30 ember dolgozott a présekkel, ma 6—7 ember könnyen és rövidebb idő alatt elvégzi a munkát. Gódor József a szólóskeí mezőgazdaság mesteriskola tanulója. A méhek tisztulási kirepülése A serkentés által erősítjük méhcsaládjainkat Ipolyszécsénke a haladás útján A gépesítés a szőlészetben is megkönnyíti az ember munkáját