Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-22 / 8. szám
1953. február 22.' Földműves 7 Az EFSz-ek új alapszabályzata - a szövetkezeti mozgalom fejlődésének alapja 40 Marele Culen, földművelésügyi megbízott beszéde az EFSz-ek I. országos kongresszusán Kedves szövetkezeti dolgozók, elvtársak és elvtársnók! Gottwald és Zápotocky elvtársak szavai éppúgy, mint Nepomucky elvtárs beszámolója világosan és meggyőzően megmutatták az egységes földműves szövetkezetek útjának helyességét és az új alapszabályzat jelentőségét az EFSZ-ek további megszilárdításában és a közös termelés további növekedésében, a hektárhozamok fokozásában és az állatok hasznosságának emelésében az állattenyésztési termelésben. Csakis így lehet adni elegendő élelmiszert dolgozó népünk számára és elegendő nyersanyagot iparunk számára. Elegendő hús, tej, vaj, tojás es más mezőgazdasági cikk termelésével a szövetkezeti tagok meghálálják az üzemi dolgozók munkáját, akik korszerű gépekkel látják el mezőgazdaságunkat, amelyek megszabadítják a földművest az örökös robottól és lehetővé teszik számára, hogy többet, jobbat és olcsóbban termelhessen. A szövetkezeti gazdálkodást jól irányítani és vezetni, nem egyszerű dolog. Nagy könnyebbség számunkra, hogy szövetkezeteink építésében és igazgatásában a szovjet kolhozoknak a gyakorlatban és minden lépésben alaposan bevált tapasztalataira támaszhodhatunk. Ezeket a tapasztalatokat a szovjet kolhoztagok szívesen és őszinte szeretettel átadják. Hasonlóképpen szövetkezeteink is szereztek több értékes tapasztalatot eddigi tevékenységükben. Azokat a legjobb ismereteket, amelyek szerint a szövetkezetekben a lehető legjobban lehet gazdálkodni, magába foglalja az új alapszabályzat, amelyet e történelmi jelentőségű, I. országos szövetkezeti kongresszusnak kell megvitatnia és jóváhagynia. Az alapszabályzat a szövetkezeti tagok ügyévé vált. A mintaszabályzat-tervezetet nyilvános megvitatás céljából előterjesztették a szövetkezeti tagoknak és a többi kis- és középföldművesnek. A tervezet a szövetkezeti tagok túlnyomó része követelményeinek megfelel, akik rendelkeztek azzal a lehetőséggel, hogy véleményt nyilvánítsanak az EFSz építésének minden egyes kérdésében. Olyan okiratról van tehát szó, melynek összeállításában résztvettek a földművesek és a többi mezőgazdasági dolgozók legszélesebb rétegei. A mintaszabályzat-tervezet visszhangja és a viták eredményei arról tanúskodnak, hogy a földművesek megértették, hogy mindenekelőtt tólük függ, hogyan emelik a mezőgazdasági termelést, hogyan szilárdítják meg szövetkezetüket és hogyan érnek el jelentős emelkedést életszínvonalukban. A mintaszabályzat-tervezet megvitatása arról tanúskodik, hogy az nemcsak egykét funkcionárius ügye volt. A tervezetet az EFSz-ek egész tagsága megtárgyalta és alig volt olyan szövetkezeti tag, aki ha egyszerű módon is, de ne nyilvánította volna véleményét. Ez legjobban a következő számokból látható. A mintaszabályzatot 8853 EFSz-ben 11.358 taggyűlésen megvitatták. A taggyűléseken 408.915 szövetkezeti tag vett részt. Hasonlóképpen 2.268 olyan községben is megtárgyalták a tervezetet, amelyben még nem működik EFSz. Az ilyen községekben 77.880 kis- és középföldműves vett részt a gyűléseken. Ezenkívül az alapszabályzatot megtárgyalták az állami traktorállomásokon, a nemzeti bizottságokban, a fő- és szakiskolákon is. Ilyen értekezleteken 48.378 személy vett részt. Az alapszabályzatot 271 járási konferencia is megtárgyalta, 61.935 küldött részvételével. A konferenciákon 6.160 vezető funkcionárius és szövetkezeti tag vitázott. Annak elenére, hogy egyes szövetkezetekben, főleg a kampány elején az alapszabályzat-tervezetet csak formálisan tárgyalták meg és pár helyen a tervezet feletti vitát nem kapcsolták össze a szövetkezetek gyakorlati életével, összegezve a dolgokat elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok döntö többsége a mintaszabályzat-tervezetet a szövetkezet munkája és feladatai jegyében tárgyalta meg, figyelembevéve a szövetkezet gazdálkodásában és tevékenységében előfordult hiányosságok okait és látta, hogy az alapszabályzat-tervezet jelentős segítséget jelent az EFSz-ek és azok vezetősége munkájának megjavtíásában. Ezt a legjobban abból láthatjuk, hogy azokban a községekben, amelyekben megtárgyalták az alapszabályzatot, 409 új EFSz-t alakítottak és 894 esetben kérték a földek tagosítását. A mintaszabályzat-tervezet megvitatásának időszakában továbbá 1.062 EFSz áttért a III. vagy IV. típusú munkamódszerre; és 15.386 földműves vált szövetkezeti taggá. A szövetkezetek földterülete ezáltal 160.648 hektárral megnövekedett. Külön kell értékelni azt a tényt, hogy a mintaszabályzat-tervezet megvitatásánál a szövet- Kezeti tagok értékes kötelezettségvállalásokat tettek, amelyek mindenelőtt a hektárhozamok fokozására, a tehenek tejhozamának emelésére, továbbá magas súlygyarapodások elérésére, új, haladószellemü termelési és munkamódszerek oevezetésére vonatkoznak, mint amilyen például a keresztsoros és fészkes vetési módszer, a tavaszi munkák idejében való jóminőségű elvégzése. Sok kötelezettségvállalás arról szól, hogy a szövetkezetek meggyorsítva új istállókat építenek saját erejükből, továbbá, hogy belezetik Malinyinova módszerét, stb. Összesen 8.616 kötelezettségvállalásról beszélhetünk azokon kívül, ímelyeket a küldöttek a kongresszuson jelentettek be. így például a párkányi járásban lévő köbölkúti EFSz az 1953. I. 13-án megtartott taggyűlésén a mintaszabályzat-tervezet megvitatásának alkalmával az I. országos szövetkezeti kongreszszus tiszteletére a következő kötelezettségvállalásokat tette: í. 160 hektár tavaszi árpát keresztsorosan vetnek el, a hektárhozamot 2 mázsával emelik és így 320 mázsával többet termelnek, aminek pénzben kifejezett értéke 89.600 Kčs, 2. 64 vagon dinnye helyett 72 vagont termelnek, avgyis 8 vagonnal többet. Ennek pénzértéke 160.000 Kčs. 5. 90 hektár kukoricát fészkes vetési módszerrel vetnek és ezáltal az átlagos hektárhozamot 3 mázsával emelik, vagyis összesen 270 mázsával túlteljesítik tervüket, amelynek pénzben kifejezett értéke 102.600 korona. 4. Az 1953. évben felnevelnek 5.000 tyúkot. Ebből 3.000 fajtyúk lesz, 2.000 tyúkot pedig eladnak. 5. a szarvasmarha fajtenyésztésben a tervezett 324 fajállat helyett 374-et nevelnek a mintavá-A megjegyzések és javaslatok nagy mennyiségét, amelynek a központi kongresszusi bizottsághoz futottak be, pár csoportba oszthatjuk. A kérdések első csoportja a személyi tulajdon és a személyi gazdálkodás köré tartozik. Mindenekelőtt a háztáji gazdálkodás kérdéséről van szó. Ebben a szövetkezeti tagok döntő többségé egyetért a mintaszabályzat javaslatával, hogy a háztáji gazdálkodás ne legyen nagyobb, mint fél hektár. Az EFSz, a közös szövetkezeti gazdálkodás szervezete Maguk a földművesek összpontosítják földjeiket, termelési eszközeiket és állataikat, hogy közös szövetkezeti gazdálkodásukban lényegesen magasabb munkatermelékenységet, gazdagabb termést és magasabb hasznot érjenek el a szövetkezeti állattenyésztésben. Ha a földművesek elhatározták, hogy közös gazdálkodást folytatnak, az természetesen annyit jelent, hogy szövetkezeti gazdálkodás a fő és döntő és hogy egyedül csak a közös gazdálkodás az alapja saját maguk és családjuk jövedelmének és gazdaságának. A háztáji gazdálkodás csupán mellékes gazdálkodás. Ha a földművesek a közös szövetkezeti termelést választották, lehetetlen, hogy emellett nagy háztáji gazdálkodást folytassanak és hogy a gyakorlatban tulajdonképpen továbbra is fennmaradjon az individuális kistermelés. Ezáltal a személyi gazdálkodás kiegészítő jellege továbbra is megmaradna és a szövetkezeti tagok nem vennének részt rendesen a szövetkezeti közös munkában. Ezt teljes mértékben alátámasztják a szövetkezeti tagok tapasztalatai is. Nem véletlen az, hogy csaknem minden szövetkezetben, amelyben alacsonyak a termések és alacsony az állatok hasznossága, rossz a munkafegyelem és alacsony a munkaegységek értéke, nagy háztáji gazdálkodásokat találunk, amelyek elfordítják a szövetkezeti tagok figyelmét a közös gazdálkodástól. Az okot abban kell keresni, hogy ezek az úgynevezett szövetkezeti tagok gondolkodásukban és eljárásukban továbbra is a kistermelők elmaradott színvonalán maradnak. A szövetkezet, közös munkát és közös nagytermelést jelent. A szövetkezet köpönyege alá tehát nem rejtőzhet individuális kistermelés. Ez méginkább érvényben van azon háztáji gazdálkodások terjedelmére, amelyeken sajátos növényeket termelnek. Meg kell emlékeznünk egy-két szóval a személyi tulajdonban hagyott mezőgazdasági állatok számáról is. A megjegyzések egész sorában ajánlják, hogy az alapszabályzat foglalja magába. Az oszthatatlan alap, amely a befektetések fedésére a szövetkezeti gazdálkodás kiszélesítésére és felvirágzására szolgál, a szövetkezet további fejlődésének alapja. Az oszthatatlan alap csökkentése a munkaegységek javára, a folyo évben ugyan emelné a munkaegységek értékét, de a következő években a munkaegységek értéke csökkenne mert az oszthatatlan alap eszközeiből nem lehetne az elhasznált eszközöket megújítani és új befektetéseket létesíteni a közös szövetkezeti gazdálkodás kifejlesztésére és felvirágzására éppúgy, mint a szövetkezeti tagok jövedelmének emelésére. Ebből az következik, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének alapja az oszthatatlan alap, a szövetkezet építésének diapia. Ezért helyes az alapszabályzatnak 11. cikkelye, amely szerint a szövetkezet minden évben pénzjövedelmének legkevesebb 7, és legtöbb 15 százalékát az oszthatatlan alapba teszi, mert így biztosíthatja a szövetkezeti tagok örömteljesebb és boldogabb életének előfeltételeit. Több szövetkezeti tag a vita folyamán kifejezésre juttatta véleményét, hogy a szociális alapnak az évenkénti jövedelem 3 százalékával való kiegészítése nem elégséges a tagság szociális szükségleteinek fedezésére. Erről is kell szólnunk egy-két szót. Az ilyen megjegyzések nagyobbrészt olyan szövetkezetekből érkeztek, amelyeknek termelése nem áll magas színvonalon és ezért a szövetkezet pénzjövedelme alacsony. Ezekután természetesen nem csoda, ha a szociális alap 3 százalékos kiegészítése nem elegendő. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha a szövetkezet legalább közepes gazdálkodást folytat, a szociális alap 3 százalékos kiegészítése elegendő. A kérdést tehát nem a szociális alap kiegészítésének emeléséből, hanem a termelés sárra, vagyis 50-nel többet. Ez további 500.000 Kčs-t jelent. Nagyon értékes kötelezettségvállalást tettek egyéni vállalás címén a szövetkezeti tagok is. Vachó Mária, a hliniszkói járásban lévő ranái EFSz tagja például kötelezte magát, hogy május 1-ig a teheneknél 12 liter átlagos tejhozamot ér el. Most rátérek a mintaszabályzat-tervezethez fűzött megjegyzésekre. Bevezetésül azt szeretném mondani, hogy a központi kongresszusi bizottság a szövetkezeti tagoktól és mezőgazdasági dolgozóktól a köztársaság különböző részeiből 7.138 megjegyzést kapott. Ezek a megjegyzések arról tanúskodnak, hogy a szövetkezeti tagok, valamint a kis- és középföldmüvesek és a többi mezőgazdasági dolgozók gondosan és felelősségteljesen megtárgyalták a mintaszabályzat-tervezetet. Már ez a tény is azt bizonyítja, hogy a mintaszabályzat-tervezetet szövetkezeti tagjaink széles tömegeinek aktív részvételével dolgozták ki. hogy a szövetkezeti tag egy tehénen kívül még egy borjút is tarthat. Érthető, hogy nem szükséges az alapszabályzatban külön kihangsúlyozni, hogy a szövetkezeti tagnak joga van tehenétől borjút nevelni és a borjút eladni a szövetkezetnek, vagy a begyűjtési vállalatnak. Egy-két olyan javaslat is érkezett, amelynek az egyes mezőgazdasági állatok számának csökkentését látják jónak. Ha az alapszabályzat meghatározza a háztáji gzdálkodásban tartott állatok számának felső határát, az nem jelenti azt, hogy ezt a számot minden egyes háztáji gazdálkodásban be kell tartani. A szövetkezeti tagnak meg kell gondolnia, hogy hány állatot tarthat személyi tulajdonban, hogy azokat rendesen takarmányozni tudja a munkaegységek után kapott természetbeni jutalomból, vagy pedig a háztáji gazdálkodásban termelt takarmányból. Sok kérdés a szövetkezeti épületekre vonatkozott. Mivel ezt a kérdést az alapszabályzat nem oldotta meg, szükségessé vált a tervezetet kiegészíteni. Az átvett gazdasági épületek éppúgy, mint a többi szerszám a szövetkezeti tag tulajdonrésze az átvételi ár 20 százalékának leszámítása után. Ez a 20 százalék az oszthatatlan alapba megy, mint a tag kötelező betéte. Az átvett épületeknél mindenekelőtt azokról van szó, melyeket átalakítanak vagy megjavítanak, hogy ezáltal megfelelőek legyenek a szövetkezeti nagytermelés követelményeinek. Sok megjegyzés vonatkozott a beadott vetőmag, ültetvény és takarmány kérdésére, mégpedig olyan értelemben, hogy ezeket ne fizessék meg. Ezek a megjegyzések helyesek és szükséges, hogy a 7. cikkelyt olyan értelemben javítsuk ki, hogy a szövetkezet csak akkor fizeti meg a szövetkezeti tagoknak a vető- és ültetőmagot valamint a takarmányt, ha azok mennyisége nagyobb, mint amennyi a szövetkezeti tag által beadott földterületnek megfelel. Ugyanez érvényes az állatok beadására is. A második csoportba azok a kérdések tartoznak, amelyek a szövetkezet jövedelmének szétosztásával foglalkoznak. Akadtak olyan megjegyzések, amelyek az oszthatatlan alap kiegészítésének csökkentését javasolták és inkább a szociális alap kiegészítésének emelését ajánlják. Annak ellenére, hogy ilyen megjegyzés aránylag kevés volt, a szövetkezeti alapok fontosságára való tekintettel, meg kell emlékeznünk erről a kérdésről is. fokozásából és ezáltal elegendő pénz jövedelem biztosításából nézve kell feltenni. A szociális alap és annak kiegészítése kérdésével kacsolatban tudatában kell lennünk annak, hogy a szövetkezeti tagok élvezik a nemzeti biztosítás óriási vívmányait és hogy ezáltal a szövetkezeti tagoknak biztosítva van az öregségi, vagy esetleg rokkantsági járadékuk. Akadt egy-két elszigetelt megjegyzés arra vonatkozólag is, hogy a szövetkezeti tagok természetbeni járadéka az állam iránti kötelezettség és a szövetkezet vetőmag- és takarmányalapja előtt álljon. Miért helyes az, hogy az állami beadási kötelezettségeket kell teljesíteni mindenekelőtt? Azért helyes ez. mert államunk a munkások és parasztok állama, amely mindig teljesítette a parasztság iránti kötelességeit, földet adott a földműveseknek, megszabadította őket a nagybirtokosok, a kulákok és a burzsoázia kizsákmányolása alól, gépeket ad nekik és óriási technikai segítséget nyújt számukra a traktorállomásokon keresztül Ez anyagi és pénzbeni segítséget is jelent a szövetkezetek számára. Hogy az állam teljesíthesse feladatait, elegendő élelmiszerre van szüksége a többi dolgozó számára, és ugyanakkor nyersanyagot is kell biztosítania az iparnak. Helyes tehát, hogy az állami beadási' kötelesség teljesítése álljon az első helyen, mert ez csak egy minimális kötelesség, mely szerint a szövetkezeti tagok terményeik bizonyos részét az államnak adják el. A vetőmag és takarmányalap biztosításával kapcsolatban fel kell tennünk a kérdést, hogy е9У jó gazdának jöhet-e olyan ötlete, hogy nem hagy vetőmagot és tesz félre elég takarmányt állatai számára. Azt gondolom ezért, hogy ez az ügy annyira tiszta, hogy nem kell tovább fejtegetni. A vitában utoljára felvetett kérdés a földhasználat megtérítése volt. Többen javasolták, hogy földhasználati díjat egyáltalában nem kellene kifizetni. Hangsúlyoznom kell, hogy a taggyűlés hatáskörébe tartozik dönteni afelől, hogy kifizessék-e a föld használati díját, vagy ne. Ha a szövetkezeti tagok saját maguk rájönnek arra, hogy a földhasználat megtérítése csökkenti a munkaegységek utáni járandóságukat, határozhatnak abban, hogy földhasználati díjat a jöcöben nem fizetnek. Az ilyen elhatározást azonban mindig alaposan meg kell gondolni. A kérdések harmadik csoportja a szövetkezeti demokráciát illeti. Két kérdés külön figyelmet érdemel. A vita folyamán páran azt javasolták, hogy a szövetkezeti tag családtagjai legyenek kötelesek a mezőgazdaságban maradni és a szövetkezetben dolgozni, vagy pedig a szövetkezeti tag felesége kötelezően szövetkezeti taggá váljon. Az ilyen megjegyzések és követelmények olyan szövetkezetből erednek, ahol látszólagos munkaerőhiány van. Ez a megoldás nem lenne helyes. Mindenekelőtt a munka helyes megszervezésével és a gépesítés teljes mértékben való felhasználásával kell számolnunk, amelyet az állam bocsát a szövetkezetek rendelkezésére a traktorallomásokon keresztül. Ezzel szemben teljesen helyes az, hogy a szövetkezeti tag azon családtagjait, akik semilyen munkába nem járnak, megnyerjék és Ьекарcsoíják a szövetkezeti gazdálkodásba, hiszen egyenesen szégyen lenne az, ha most nem dolgoznának azon a földön, amelyen azelőtt mindig dolgoztak. A szövetkezeti tag feleségének és többi hozzátartozójának a szövetkezetbe való kötelező belépésével kapcsolatban világosan meg kell mondanunk, hogy a szövetkezetbe való belépés önkéntes jellegű. Ez az önkéntesség éppúgy érvényben van a nőkre is, mint a férfiakra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeti tag felesége és gyermekei ne legyenek szövetkezeti tagok. Ellenkezőleg. Az alapszabályzat 8. cikkelye világosan hangsúlyozza, hogy a nőket és az ifjúságot is meg kell nyerni a szövetkezetbe való belépésre. Egész sor megjegyzés, a taggyűlésekre vonatkozott. Konkrétan azt javasolják, hogy abban az esetben, ha megállapított órára a felénél több szövetkezeti tag, vagy pedig a tagság kétharmada nem jön össze a taggyűlésre, akkor azt egy órával később tartják meg. Ez a gyűlés akármilyen alacsony részvétel mellett is határozatképes legyen. Sokat vitáztak a munkaegységek alsó határának megállapítása körül. Több javaslat ajánlja, hogy a munkaegységek kötelező számát csökkentsék, azzal indokolva, hogy a legalacsonyabb nehézségi osztályban ezt a minimumot a gyakorlatban nem lehet elérni. Aránylag kevés javaslat hangzott el a munkaegységek minimumának emelésére. Az egyes megjegyzések átgondolása alapján ajánlatos, hogy a végső szövegben a munkaegységek minimális számát 150-re határozzák meg. Félreértések mutatkoztak azon a téren, hogy a szövetkezeti tag milyen földterülettel lép be a szövetkezetbe. Figyelembevéve az egyes megjegyzéseket a 2. cikkely szövegének végső hangzása a következőképpen lett kiegészítve: a szövetkezeti tagok egész földterületüket beadják a közös szövetkezeti gazdálkodásba; ide tartozik minden föld, amelyen a tag azelőtt gazdálkodott. Ez annyit jelent, hogy be kell adni a szövetkezeti gazdálkodásba a családtagok földjeit is, hasonlóképpen az árendás földeket, vagyis minden földet, amelyen a szövetkezeti tag az EFSz-be való belépése előtt gazdálkodott. Végül azt javasolják, hogy az 1. cikkelyben, amely a szövetkezet feladataival és céljával foglalkozik, külön ki legyen hangsúlyozva, hogy a szövetkezetét csak a kulákság elleni kérlelhetetlen harc jegyében lehet építeni. Ez a javaslat helyes és ezért az 1. cikkelyt ebben az értelemben ki kell egészíteni. Az alapszabályzat feletti vita — a szövetkezeti tagok nagy iskolája A mintaszabályzat feletti vita nagy iskolát jelentett szövetkezeti tagjaink számára. Már a vita tapasztalatai megmutatták, hogy az EFSz-ek mintaszabályzata összpontosítja magába a szovjet kolhozok és élenjáró szövetkezeteink gazdag tapasztalatait és igy a már meglévő szövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének, valamint az új EFSz-ek építésének alappillérévé válik. Erről tanúskodik a kötelezettségvállalások nagy mennyisége, amelyek a szövetkezetek munkájának megjavítására vonatkoznak és amelyeket a szövetkezetek és szövetkezeti tagok a mintaszabályzat-tervezet megvitatásakor tettek. Bízom abban, hogy a szövetkezeti tagok a mintaszabályzat jóváhagyásával és a gyakorlatban való pontos betartásával rátérnek faivaink örömteljesebb és boldogabb élete építésének útjára és így meggyorsítják a szocialista falvak kiépítését. Fontos, hogy a jóváhagyott alapszabályzatot a gyakorlatban megvalósítsák, hogy gondoskodjanak arról, hogy az alapszabályzat minden egyes szövetkezeti tag vérévé váljon, hogy a mindennapi munka vezetője legyen. Ez a biztosíték az EFSz-ek megszilárdítására és továbbfejlesztésére, faivaink örömteli és boldog életének biztosítására. Javaslom, hogy az I. országos szövetkezeti kongresszus fogadja el az EFSz-ek mintaszabályzatát a megjelölt változtatásokkal, amelyek a viták alapján váltak szükségessé és hogy a kongresszus által elfogadott alapszabályzatot terjesszük a Csehszlovák Köztársaság kormánya elé jóváhagyás céljából. Javaslatok és megjegyzések az EFSz-ek mintaszabályzatához Oszthatatlan alap — a szövetkezet fejlődésének alapja
