Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-22 / 8. szám
1953. február 22. /I ШйтЛтч Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista szövetkezetekké, tagjai pedig jómóduakká váljanak Jozef Nepomucký földművelésügyi miniszter beszéde Ha összehasonlítjuk az egyes csoportok szerint elért munkaegység értékét — 40—80 koronáig és 80 koronán felül — valamint az 1951. évi eredményeket, látjuk, hogy csökkent a 40 koronán aluli értékű munkaegységgel bíró szövetkezetek száma. Ezzel szemben a középcsoportba 40—80 koronáig tartozó szövetkezetek száma növekedett, éspedig 29.8 százalékról 39.4 százalékra. Ez az egységes földműves szövetkezetek megszilárdulását jelenti. Az egységes földműves szövetkezetek gazdasági eredményeiben és a szövetkezeti dolgozók bevételeiben mutatkozó különbséget általában nem a rossz talaj vagy éghajlati viszonyok okozzák,mivel ugyanolyan termelési területeken, sőt majdnem minden járásban mindig találunk olyan szövetkezeteket, néha két szomszéd községben is, amelyek gazdálkodásának eredményei teljesen különbözőek egymástól. Fel kell tenni a kérdsét, miben vannak ezek a különbségek, miben rejlenek annak okai, hogy egy szövetkezet egy-egy munkaegység után 120 és ennél több koronát is kifizethet, azonfelül természetbelieket juttathat, mig a másik szövetkezet ugyanazon a termelési területen semmit sem fizethet. Felülvizsgálatot végeztem a köztársaság öszszes területeinek néhány száz EFSz-ében. Kiderült, hogy az alapok mindenütt ugyanazok. Példaként összehasonlíthatunk körülbelül ugyanolyan termelési feltételek közt dolgozó két egységes földműves szövetkezetei a Hlinsko járásbeli ranai EFSz-t és a libereci járásban tartozó sztrázs nad nisou-i EFSz-t. A ranai EFSz 134 korona valóságos munkaegységértéket és még ehhez természetbeni juttatást ért el, míg a sztrázs nad nisou-i EFSz-ben a mérleg szerint semmi sem kerül szétosztásra a tagok között. Ennek okaira rávilágít a következő alapmutatók összehasonlítása: Sztrázs Rana n. Niszou >» c >> c hektárhozam 1 1 > U 1 £ 1 £» 0» w w búza 20 21 17 17 rozs 21 21 18 15 árpa 19 20 19 3 zab 20 20 19 8 Ez az összehasonlítás már az első tekintetre azt mutatja, hogy a rossz gazdálkodás fő okai az alacsony hektárhozamok, éspedig főleg a takarmányterményekben, árpában, zabban. A kapásnövények begyűjtésének összehasonlítása még rosszabb eredményt mutat. Ezáltal a szővetkezet elvesztette a növénytermelésből elérhető bevételeit, nem teljesítette az állammal szemben való kötelességeit és a burgonyánál még meg kell vásárolni az ültetésre szánt burgonyát is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy e szövetkezetben nem tartották be az agrotechnika legegyszerűbb elveit sem és hogy a szövetkezeti tagok a burgonya elültetése után szalmát sem tettek keresztbe. A szövetkezet jó gazdasági eredményeinek első feltétele a legalább olyan becsületes munka, amilyet pl. a ranai Egységes Földműves Szövetkezetben végeztek. A növényi termelésben az alacsony hozamok azután egyenesen aláássák az állattenyésztési termelést, amint ez a további összehasonlításból következik: egy fejőstehénre eső évi tejhozam terv liter 1200 malacozás 15 EFSz Raná eredmény 1780 15 EFSz Sztrázs nad Niszou terv eredmény 1825 700 10 8 togatják és fejik, és a szövetkezetben mindenki nem gondoskodna arról, hogy ezek közül a tehenek közül mindegyik évente egyszer megborjadzék, sem pedig arról, hogy kifejjenek és eladjanak annyi tejet, amennyit egy egészséges tehénnek rendes ápolás, etetés és fejés mellett adnia kell. Ami érvényes az istállótermelésre, kétszeresen érvényes a mezei termelésre is. Itt is az az elv érvényesül, ahogyan vetsz, ültetsz es ápolsz, úgy aratsz, illetve olyan lesz a termésed. Ezek a példák, amelyekre rámutattam, és amelyek ismertek minden járásban és minden kerületben, arról tanúskodnak, hogy a dolog így áll. És nekünk szükségünk van arra és ezért gondoskodnunk kell arról, hogy mindenütt nagy termést takarítsanak be. Hisz a szocialista mezőgazdaság fő feladata, hogy teljesen kielégítse dolgozó népünknek állandóan növekvő élelmiszerszükségleteit — és ez azt jelenti, hogy a földet a lehető legjobban ki kell használni. A föld teljes kihasználásával kapcsolatban még mindig olyan nézetek merülnek fel, hogy nálunk, főként a betelepített járásokban sok a föld, és kevés az ember a földek megműveléséhez. Ilyen következtetésre csak ott lehet jutni, ahol a földet a régi módszer szerint művelik meg. Mindenekelőtt látni kell, hogy az egységes földműves szövetkezetben egy állandó dolgozóra eső szántóföld átlagos területe még a betelepített kerületekben, mint például a karlové vary-i kerületben is 6.6 hektár, ami csak nagyon kevéssel több, mint a gottwaldovi kerületben, ahol a földterület 6 hektár, sőt kisebb, mint a prágai kerületben, ahol az egy dolgozóra eső szánföld területe 6.8 hektár. Jóllehet igaz az, hogy az egyes szövetkezetek között bizonyos és egyes esetekben jelentős különbségek vannak ebben az irányban, tény az, hogy ugyanolyan feltételek mellett az egyik szövetkezet ezeket a nehézségeket legyőzi és termelési feladatait elvégzi, míg a másik szövetkezet nem műveli meg a földeket. Jól használjuk ki a lehetőségeket, amelyeket a traktorállomás segítsége nyújt így például a marianszké-lázne-i járásban lévő trsztenicei Egységes Földműves Szövetkezet. a karlove vary-i kerület egyik legjobb szövetkezete, ahol egy munkaerőre a növényi termelésben átlag 16 hektár föld esik, azt bizonyítja,’ hogy a munkaerőknek ezen kis száma mellett is kiváló gazdasági eredményeket ér el. 1952-ben ebben a szövetkezetben a munkaegység valódi értéke 164.10 korona volt, a természetbeni jutalmazásokon kívül. Ezt az eredményt azért érték el, mert teljesen kihasználták a traktorállomás segítségét és helyesen szervezték meg a munkát állandó munkacsoportokban. Tehát attól függ, hogyan használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a szövetkezetnek a traktorállomás segítsége nyújt, mily messzemenően használják ki a szövetkezet belső munkatartalékait és a községben lévő munkatartalékokat. Azonban nemcsak az összes földek megművelésének kérdéséről van szó, hanem a földek termékenységének fokozásáról, a hektárhozamok émelésérői is. A földek termékenységének tartós fokozását A ranai egységes földműves szövetkezet a kötelező állami beadás teljesítése után még további 21 ezer liter tejet adhatott el az államnak magasabb árakon, mert majdnem kétszerannyi tejet termelt, mint a sztrázsi egységes földműves szövetkezet, amely a szabadpiacra egy litert sem tudott adni. A termelésben és a termelés intenzitásában lévő különbségek visszatükröződnek pénzügyi téren is. A ranai egységes földműves szövetkezetben a mezőgazdasági földek egy hektárjára eső összpénzjövedelem 16.413 korona volt, míg a sztrázsi egységes földműves szövetkezetben csupán 9844 korona. Az összpénzjövedelem legnagyobb része az állattenyésztési termelésre esik, mert Ranában az egy hektárra eső állattenyésztési termelésből származó jövedelem 13.673 korona volt. Sztrázs nad Niszou-ban 6796 korona. Nincs jó vagy rossz föld — csak rossz gazda ügy vélem, hogy a felhozott példa megerősíti Micsurin szavainak igazságát, aki azt mondja: „Nincs jó, vagy rossz föld, csak jó és rossz gazda van”, és Kantnerová elvtársnő etető ehhez hozzáteszi, hogy nincsenek rossz és jó tehenek, hanem jó és rossz állatápolők vannak. Ebből további következményül folyik, hogy a szövetkezetek megszilárdítása és kielégítő eredmények elérése azt jelenti, hogy sokoldalú állattenyésztési termelést kell építeni, olyat, amely saját takarmányalapra és az összes növények jó hozamaira támaszkodik és amelyet jó állatápolők irányítanak. Az összes tapasztalatok azt mutatják, hogy • szövetkezetnek két ellensége van. Az egyik elsősorban a kulák, aki a szövetkezetét megbontja és minden téren árt neki, ha a szövetkezeti tagok nem teremtenek vele következetesen rendet. Azonban nagy ellenskége a szövetkezeteknek a naplopás is, a felelőtlenség, a közös tulajdonhoz való rossz viszony, amely következményeiben a szövetkezeti vagyon szétlopkodásához vezet, amely a szövetkezet gazdagságának és a szövetkezeti tagok vagyonosságának alapja. Mindkettőt megakadályozhatja a jó elnökség és a jó ellenőrző bizottság, mindkettőt különböző módon ki lehet küszöbölni az egységes földműves szövetkezetből. Természetesen a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan segít a szövetkezetnek a járási nemzeti bizottság és a pártszervezet. Hogyan lehetséges, például, hogy a libereci járási bizottságban és járási pártbizottságban lévő elvtársak már az év folyamán nem látták a Sztrázs nad Niszou-i egységes földműves szövetkezet gazdálkodásának komoly fogyatékosságait és nem végeztek elégséges operatív ellenőrzést? Hogyan lehetséges, hogy a sztrázsi pártszervezet nem mozgósította az egységes földműves szövetkezetben lévő kommunistákat azoknak a hibáknak és fogyatékosságoknak kiküszöbölésére, amelyekből ebben a szövetkezetben több, mint sok volt? Ha a járási pártbizottságban, a járási és helyi nemzeti bizottságban lévő elvtársak azt tennék, amit a párt és a kormány tőlük vár, akkor az egységes földműves szövetkezet gazdálkodásának mérlege is kedvezőbb volna a tagok számára. Az egységes földműves szövetkezeteknek és a szövetkezetek vezetőségének ezért sokkal jobban, mint eddig nemcsak látogatóba, hanem segítségül is kell hívniok a járási dolgozókat az Az összes tapasztalatok azután továbbá azt mutatják nekünk, hogy a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan állapítják meg és tartják be a munkanormákat, milyen munkáért állapítják meg a munkaegységeket. Az olyan munkáért elismert munkaegységek, amelyet ténylegesen nem végeztek el, végeredményben egyenlők a szövetkezeti vagyon szétlopkodásával és a szövetkezeti tagok munkaerköicsének aláásására vezetnek, — a közös szövetkezeti tulajdonhoz való viszonyuk aláásására. Az e téren tartott rend az igazságos jutalmazásnak első feltétele. Ez a harmadik tényező, amelynek befolyása van a szövetkezetek gazdasági eredményeire. A szövetkezet gazdálkodásának eredményei majdnem mindig attól függnek, hogy ki és hogyan vezeti a szövetkezetét, vagyis a vezető funkcionáriusok szervezőképességétől, szakismeretétől és jellembeli tulajdonságaitól. A szövetkezeti gazdálkodás helyes vezetése azonban egyedül csak akkor érvényesülhet, ha a szövetkezet vezetősége biztosítja hozzá az alapokat, főleg a munkáknak és a szövetkezeti tulajdon változásainak megbízható nyilvántartását. A szövetkezet jó vezetése nem nélkülözheti a tervnek és a szövetkezet pénzügyi gazdálkodásának rendszeres figyelemmelkövetését és ellenőrzését. És itt érvényes a régi cseh közmondás, amely azt mondja: „amilyen a gazda, olyan a jószág”, vagyis, amilyen a vezetőség az elnökkel az élén és amilyen az ellenőrzöbizottság, rendszerint olyan a szövetkezet is. összes fontos kérdéseknél, a növényi és állati termelés, valamint a munkamegszervezés megoldásában. És éppen ezért olyan fontos, hogy az egész évi termelési terveket, amelyeket minden egységes földműves szövetkezetben kidolgoznak, reálisan és jól készítsék el, hogy az új mintaalapszabályzattal együtt tankönyvül szolgáljanak a növényi és állattenyésztési termelés irányításában és я munkák megszervezésében az egész év folyamán. Rossz a helyzet minden olyan egységes földműves szövetkezetben, ahol a termelési feladatokat megtervezik ugyan, de a terv az asztalfiókban hevei és ahol nem végeznek összefüggő szervezési és ellenőrző intézkedéseket, vájjon a termelési feladatok tervét biztosítják és teljesítik-?. Az ellenőrzésről Ha az egységes földműves szövetkezetek szükséges megszilárdításáról beszélünk, a szövetkezetek termelésének és gazdálkodásának megszilárdítására kell gondolnunk. A szövetkezetnek nem érne semmit sem az, ha például kétezer tyúkja volna, hogyha az állatápolók, az elnökség, az ellenőrzöbizottság, az összes férfi és nő tagok nem biztosítanák azt és nem gondoskodnának arról, hogy minden egyes ezek közül a tyúkok közül évente 115—120 tojást tojjon, A szövetkezetnek nem érne semmit sem az, ha 50 anyadisznója volna, de ha az ápoló és a szövetkezetben senki sem gondoskodna arról, hogy mindegyik anyadisznőt évente kétszer pároztassák és hogy a két ellésből legaláb 12 malacot neveljenek fel hizlalásra, vagy pedig eladásra. A szövetkezetnek nem érne semmit sern az, ha — jóllehet 300, sőt több tehene is volna, — ha azok, akik a teheneket etetik, ápolják, tiszelsősorban a füves vetésforgó eljárás bevezetésével, a lóherés és lucernás tagokkal lehet elérni, amelyek segítik a föld összetételét porhanyóssá tenni, lehetővé teszik a nedvességgel való jó gazdálkodást és ezáltal magas évi hozamok elérését. Ez annyit jelent, hogy tovább kell fokozni és fejleszteni az állattenyésztési termelést, ami nagyon hatásosan hozzájárul a földek termékenységének tartós fokozásához az istállótrágyával, amely a földeket termékennyé teszi. Természetesen biztosítani kell az istallótrágya eddiginél jobb gondozását és megakadályozni a Egy további kérdés az állattenyésztési termelés fokozása és bővítése. Itt a takarmányalap biztosításán kívül főként a közös istállók felépítéséről van szó. Az állattenyésztési termelés fejlesztésének és az intenzív állattenyésztésnek alapvető jelentősége van az egységes töldműves szövetkezetek további megszilárdításában es fejlesztésében, a szövetkezet gazdagságának és a szövetkezeti tagok vagyonosságánarc növelésében. A dolgot úgy lehet jellemezni, nogy mezőgazdaságunknak szövetkezeti alapokra való helyezésénél nemcsak gabonaproblémákat kell megoldanunk, hanem ezzel egyidejűleg dolgozóink hússal, tejjel, zsiradékkal és tojással való jobb ellátásának kérdését is. Az egységes földműves szövetkezetek megalapítása, megszilárdítása és további fejlődése ezért minket a szövetkezeti tehénistállók, sertéshizlaldák, baromtifarmok gyors és nagyméretű felépítésének kérdése elé állít, ami mind nélkülözhetetlen előfeltétele a szocialista állattenyésztési termelés fejlődésének. Ez persze azt jelenti, hogy falvaink szocialista átépítése, ami nélkülözhetetlen előfeltétele élelmezési helyzetünk, megjavításának, elkerülhetetlen beruházásokat követel meg, amelyeket aránylag rövid idő alatt gyors ütemben kell kiépíteni. A gazdasági állatok összállományából eddig állami gazdaságokon közös istállókban a szarvasmarhák 16 százaléka, a tehenek 12.7 százaléka, a sertések 18.9 százaléka, az anyadisznók 21.3 százaléka, a juhok 26.2 százaléka, és a tyúkok 73 százaléka van elhelyezve. Az egységes földműves szövetkezetekben a gazdasági állatok e számának közös tenyésztése céljaira, a közös berendezések kiépítésére eddig összesen 5 mliiiárd 465 millió 636 ezer koronát fordítottak a szövetkezetek tagjai saját munkájuk értékén kívül. Ez azt jelenti, hogy mezőgazdaságunk szö-Az eddigi begyűjtési rendszer, — akár a kontingensek, akár a későbbi szerződéses alapon való beadási módszer, — hiányos és fogyatékos volt abban, hogy nem támaszkodott a termelés szilárd mutatóira és gyakran megtörtént az, hogy ezeket csak lineárisan állapították meg. Számos esetben megtörtént az, hogy előnyben részesítették a falusi gazdagokat főként ott, ahol mindeddig pozíciók voltak, vagy a nemzeti bizottságban, vagy pedig a szétírási bizottságokban; másrészt olyan jelenségekre került sor, hogy némelyik parasztnak, vagy egységes földműves szövetkezetnek nehezen teljesíthető beadásokat írtak elő. Mindezek a jelenségek főként ott fordultak elő, ahol elterjedt az előnyben részesítés és a cimboraság. A beadások vetési terület és állatállomány alapján való meghatározásának eddigi módszere nem vezetett a termelés fokozására, mert a tápanyagveszteséget, ami a helytelen kezelés következtében következik és ami egész mezőgazdaságunkban csupán a nitrogénnél mintegy kétszerannyit tesz ki, mint amerinyit műtrágya formájában adunk. Az istállótrágya jelentősége és helyes konzerválása nálunk még nincs kellőképpen értékelve. Ezzel ugyancsak összefügg a helyes agrotechnika alkalmazása, főként a helyes földművelés, elöhántóval végzett szántás és a szántóföldek fokozatos kimélyítése. vetkezeti alapokra való helyezésének folyamán • gazdasági állatok egy részének közös istállókba való helyezése céljaira még óriási összegekre lesz szükségünk, nem tekintve az állattenyésztési termelés gépesítésére szükséges beruházásokat. Érthető, hogy az ipar jelenlegi felépítése mellett az állam ezt a feladatot nem tudja egymaga teljesíteni. Ezért az egységes földműves szövetkezeteknek saját anyagi, pénzügyi és munkaerőforrásainak feltárására és kihasználására kell irányítani figyelmüket. Ez azt jelenti, hogy az egységes földműves szövetkezetekben a rözös állattenyésztési termelés berendezéseinek építésénél továbbra is az adaptálások, a kuiákok mezőgazdasági épületeinek megszerzése, lebontott épületekből szerzett anyagok és ki nem használt más alkalmas térségek megszerzésének útján fogunk haladni. Szükséges azonban az is, hogy a szövetkezeti tagok ebből a szempontbői tekintettel legyenek saját érdekükben az oszthatatlan alap kiegészítésének és megerősítésének kérdésére is. Ez elsősorban maguktól a szövetkezeti tagoktól függ. Közös berendezések nélkül nem lesz közös szövetkezeti, állattenyésztési termelés es közös állattenyésztési termelés nélkül az egységes földműves szövetkezetek nem lesznek vagyonosak. A hektárhozamok és az összes gazdsági állatok hasznosságának emelése — ez az a biztonságos út, amely ehhez a célhoz vezet. Ez az az út, amely ugyancsak lehetővé teszi számunkra, hogy teljesítsük és túlteljesítsük a termelési tervet, amely lehetővé teszi számunkra minden egyes egységes földműves szövetkezetben az összes állami beadások teljesítését az űj beadási normák alapján, amelyekkel már önök megismerkedtek, amelyekről azonban engedjék meg, hogy ennek ellenére röviden megemlékezzem. gyakorlat sokszor olyan volt, hogy míg az egységes földműves szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, akik jól gazdálkodtak, és jó hektárhozamokat és az állatoknál magas hasznosságot értek el, emelték a beadási feladatokat a rossz gazdák előnyére. Az eddigi begyűjtési rendszer nehézségeket okozott a tervezésben is, főként az egységes földműves szövetkezetekben, mert a beadásokat évről-évre állapították meg úgy, hogy az egységes földműves szövetkezetek nem tudták elég jól kidolgozni perspektívatervüket termelésük beállítására és emelésére és érthetően nehézségeik voltak a folyó évi termelési és pénzügyi tervük összeállításánál is. A fő mezőgazdasági termékek kötelező beadását most szilárd beadási normák alapján határozzák meg a mezőgazdasági vagy szántóföldek minden egyes hektára után. A beadási normák Az EFSz-ek két ellensége Az istállók építéséről Az új beadási rendszerről
