Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-02-22 / 8. szám

1953. február ÍL Fililmfin») ----- -"3 Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista szövetkezetekké, tagjai pedig jómóduakká váljanak Jozef Nepomucký földművelésügyi miniszter beszéde Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! A földműves szövetkezeti dolgozók I. orszá­gos kongresszusának már maguk az előkészüle­teit és természetesen annál inkább mai megnyi­tásét valamennyi becsületes kis- és középparaszt és asszonyaik és népi demokratikus köztársasá­gunk egész területén minden falu földműves­ifjúsága nagy érdeklődéssel és figyelemmel kí­sérte. Ez érthető is. Hisz már a kis- és közép­parasztok százezrei gazdálkodnak az egységes földműves szövetkezetekben közösen a szovjet kolhozparasztok példája és mintaképe nyomán. Ahhoz, hogy jól gazdálkodhassanak, lerakják a szocialista szövetkezeti, mezőgazdasági nagyüze­mi termelés egyik alapkövét, amely az egységes földműves szövetkezetek mintaszabályzata. E kongresszus előkészületeinek lefolyását és magát a kongresszust azonban a kapitalista sa­kálok és mindenfajtájú zsoldosaik dühös és gyű­lölködő kampánya kísérte és kiséri az áruba bo­csátott nyugati sajtóban és rádióban. Ez az el­lenünk indított uszítás és dühöngés szintén ért­hető. Nem sikerült a Benes vezette áruló cso­portra építeniük. 1948 februárja előtt, és nem sikerült a Szlánszky-bandára sem építeniök, a­­melyet hála kommunista pártunknak és Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnöknek, szintén idejében lelepleztünk és szétzúztunk. Csődöt mondtak azok a kísérletek, hogy dolgozó népünket letérítsék a helyes útról, amelyet a szocializmus építésével kezdett meg azért, mert meggyőződött és naponta határozottabban és erősebben győződik meg a két világfél közti nagy különbségről, amely­nek egyik felén még a kapitailsta ragado­zók és háborús kalandorok uralkodnak. Hogy melyik részén van az igazság, a jog és az igazságosság otthona, hol van meg a dolgozó nép igazi szabadsága, hol irányul minden igyekezet a dolgozók boldogságának és megelégedettségé­nek megteremtésére, arról naponta adnak bizony­ságot a Szovjetunióban és minden népi demo­kratikus országban. Ezzel szemben arról, hogy hol zsákmányolják ki a dolgozó népet, hol szi­­polyozzák ki, hol üldözik és végül, hol gyilkol­ják le, bizonyítékot találunk minden olyan or­szágban, ahol mindeddig a bankárok, gyárosok és nagybirtokosok — egyszóval, ahol a kapitalista embernyúzók uralkodnak. Az imperialista tábor az Amerikai Egyesült Államokkal élén egyre nyíltabban a béke, a népek .szabadságának és az igazi demokráciának leg­nagyobb ellenségévé lesz. Az amerikai imperia­listák és angliai, franciaországi és más orszá­­gokbeli szolgáik nem takarékoskodnak az úgyne­vezett „szabad világ" védelmének szükségességé­ről hangoztatott képmutató proklamációkkal és e célra háborús egyezményeket kötnek és el­nyomják a szabad népeket, hogy annál könnyeb­ben megrabolhassák és kizsákmányolhassák a le­­igázott népet. Az amerikai monopóliumok mérhetetlen nye­reségei megőrzésének érdekében az amerikai agresszorok fokozzák a nemzetközi feszültséget, elnyújtják a koreai háborút és új világháború előkészítésén fáradoznak. Nyereségeik érdekében a békeszerető koreai gyermekek és nők ezreit gyilkolják le. Nyereségeik érdekében Nyugat- Németországban és Ausztriában szabadonbo­­csátják a náci gégemetszőket, hogy felfegyve­rezzék őket és újra otthonaink vadállati elpusz­títására, asszonyaink és gyermekeink legyilkolá­­sára hajtsák őket. Dulles amerikai miniszter európai útja csak folytatása a gyalázatos fon­dorlatszövéseknek és a kapitalista csatlóállamok­­ra gyakorolt nyomásnak, hogy még jobban fo­kozzák fegyverkezési programmjukat' és ezzel az USA-tól való függésüket. Ha a holland kormány például az amerikai háborús előkészületek „biztonságára” kiadott pénzösszegek egyrészét a tengerparti gátak meg­újítására és megszilárdítására használta volna fel, nem pusztult volna el az a több mint 2000 ember a katasztrofális tengeráradatban, Hollan­diának 300.000 lakója nem vesztette volna el a fedelet a feje fölül és Hollandia földjeinek több mint egyhatod része nem vált volna terméket­lenné számos évre. Ez csak egyike azoknak a bizonyítékoknak, hova vezet az imperialisták eszeveszett fegyver­kezése, nyereséghajszája és világuralmi vágya. Minden uszítás ellenére, a fegyverkezésre kia­dott milliárdok ellenére, a Dullesek és Stasse­­nek utasításai és az Eisenhowerek uszító beszé­dei ellenére sem sikerül az imperialista ször­nyetegnek a hazugságok hálózatával körülfonni saját országaik népét, és annál kevésbbé nem sikerül megrendíteniök a békevédők szilárd el­szántságát és erejét a Szovjetunió hős népével élükön. A béketábor ereje napról napra nő. A né­pek bécsi békekongresszusa megmutatta, ho­gyan kelnek fel tevékeny harcra a világ min­den népének becsületes emberei tántorítha­tatlan egységben a háborús uszítok ellen. „Ez az óriási mozgalom, — mondja Gottwald elvtárs, — a Szovjetunióval az élén ma meg­hiúsítja az imperialisták fondorlatait, széttépi a háborús uszítok és hazugságok fonalát és harc­ra lelkesíti mind Európa, mind Ázsia, Afrika és más világrészek népeit a szabadságért és nem­zeti függetlenségért. Nem lehet kétség afelől, hogy e mozgalom képes megakadályozni az új háborút és megőrizni a békét. Nem kétséges, hogy ezért a mi feladatunk is, hogy mindent el­kövessünk a béketábor megerősítésére és meg­szilárdítására.” A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa is megcáfolhatatlanu! újra bebi­zonyította a szocialista társadalmi rend erejet és nagy fölényét a régi kapitalista rend — a rot­hadó kapitalizmus fölött. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusának 'ülése nemcsak a szovjet népnek adott és ad rugalmasságot és erőt, hanem min­den dolgozó népnek is nálunk és az összes népi demokratikus országokban, valamint az egész világ dolgozó népének. Az SzKP XIX. kongresszusa által az ötéves tervre vonatkozóan kitűzött irányelvek új, súlyos csapást jelentenek az imperialista uralkodó kö­rökre és az új világháború előidézésére irányuló igyekezetükre, mert az egész világ előtt bizo­nyítják a világ első szocialista államában elért óriási sikereket. A dicső komunista párt és a nagy Sztálin vezérelte Szovjetunió embereinek e fényes Csehszlovákiában megvilágítják az utat a szocializmus építésében. Szocialista építésünkben lényeges sikereket értünk el már mi is. Klement Gottwald elvtärs köztársasági elnök Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján beszélt ezek­ről, amikor többek között megemlítette azt a tényt, hogy az öt éves terv négy éve alatt 1949 —1952 évek alatt iparunk nyerstermelése 82 szá­zalékkal emelkedett és a háború előtti színvo­nalnak mintegy kétszeresét (197 százalékot) ér­te el. A faluról beszélve, Gottwald elvtárs kijelen­tette: „Mezőgazdaságunk nagy újjászületésen megy keresztül, az egyéni gazdálkodástól a kol­lektív gazdálkodásig”, és részletesen elemezte a növénytermelés és az állattenyésztés gazdálko­dásának eredményeit. „Az említett adatokból — mondotta Gottwald elvtárs — Iáható, hogy a legutóbbi négy év alatt a mezőgazdasági termelésben, főleg a mezőgaz­dasági állatállományban, határozott előrehaladást tettünk. Úgyszintén látható azonban, hogy a mezőgazdasági termelés eddigi színvonala nem kielégítő. Népünk ellátása, az élelmiszeripari és könnyűipari szükséglet ellátása határozottan megköveteli a mezőgazdasági termelésünk fo­kozását, mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben.” Szükséges, hogy e kérdéseket és problémákat ma és holnap az egységes földműves szövetke­zetek új mintaalapszabályzata körüli vitával kap­csolatban tüzetesen megbeszéljük, hogy kölcsö-Míg 1950. december 31-ig 5115 volt az egy­séges földműves szövetkezetek száma, 1952. de­cember 31-én már 8858 szövetkezet volt, azaz 73 százalékkal több. Az egységes földműves szövetkezetek növe­kedése az egyes évek során egyenlőtlenül ment végbe. 1950-ben nagy mértékben növekedett az egységes földműves szövetkezetek (túlnyomóan az alacsonyabb típusú szövetkezetek) száma, és­pedig 133 százalékkal. A további években a kö­vetkező számok fejezik ki a növekedést: 1951 1952 az I.—IV. típusok száma növekedett 220/0 420/0 a II..—IV. típusok száma növekedett 180/0 760/0 a III.—IV. típusok száma növekedett 880/0 970/0 1951-ben tehát lassúbodott az egységes föld­műves szövetkezetek növekedésének üteme. Csupán az egységes földműves szövetkezetek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló 1952. júniusában kelt párt- és kormányhatáro­zat kiadása után került sor ismét a szövetkeze­tek hatalmas fejlődésére. Egyúttal megkezdő­dik a III. és IV. típusú közös gazdálkodású egy­séges földműves szövetkezetekre való átmenet. Míg 1950 végén a III. és IV. típusú EFSz-ek az egységes földműves szövetkezetek összszámának csupán 31 százalékát tették ki, számuk 1951. végén 48 százalék, 1952. végén pedig már 66 százalék volt. Ez arról tanúskodik, hogy ma már a közös gazdálkodású, azaz a III. vagy IV. tí­pusú EFSz-ek a szövetkezetek tevékenységének legelterjedtebb formáját alkotják és földműve­seink ma már helyesen látják, hogy az egységes földműves szövetkezet közös szövetkezeti gaz­daságot jelent, közös növénytermeléssel és ál­lattenyésztéssel. Ma már a községek 40.7 százalékában III. és IV. típusú EFSz-ek működnek, a községek 47.7 százalékában pedig felszántották a mezsgyéket. Emellett tovább fejlődtek a III. és IV. típusú egységes földműves szövetke­zetek, éspedig a pozsonyi kerületben (69.2 százalék) az ústi n. labemi kerületben (66 százalék és a nyitrai kerületben (63.7 száza­lék). A felszántott mezsgyék számában további gya­rapodás állt be a libereci kerületben (77.8 szá­zalék). A mezsgyék felszántásával késnek azon­ban a pardubicei kerületben (30.2 százalék), a gottwaldovi kerületben (31.9 százalék) és a zsol­nai kerületben (32.3 százalék). Az egységes földműves szövetkezetek 1951. évi növekedése és fejlődése feltűnő lassúbodásá­­nak okai abban rejlenek, hogy 1950-ben az EFSz­­ek nagyrészét a határövezetekben alapították meg, melyek a termelékenységet illetően ke­vésbbé jelentős területek voltak és az EFSz-ek megalakítását nem irányították köztársaságunk­nak termékenységét illetően legfontosabb he­lyein fekvő községekre. Ez azzal a következ­ménnyel járt, hogy a szövetkezetek megszilárdí­tása nagy kezdeti nehézségekkel járt és ebben sok elvtársunk alaptalanul nehézséget látott az egységes földműves szövetkezetek alapítása es fejlesztése terén. Ehhez nem kis mértékben hozzájárult a Szlánszky-banda kártevékenysége is. nősen, gazdag tapasztalataik alapján kell tenni a szövetkezeti földtáblákon és a szövetkezeti is­tállókban, hogy a szovjet kolhozparasztok pél­dájára elérjük az egyre emelkedő hektárhoza­mokat és az összes gazdasági állatok egyre fo­kozódó hasznosságát. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Engedjék meg, hogy mielőtt áttérnék beszá­molómnak a legközelebbi termelési feladatokról szóló részére, jelentést tegyek önöknek az egy­séges földműves szövetkezetek fejlődéséről. Az egységes földműves szövetkezetek fejlődé­sében jelentős előrehaladást idézett elő Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának 1950. februárjában megtartott ülése. A párt megmutatta a földműveseknek az egységes földműves szövetkezetek építésének egyedüli helyes irányát azzal, hogy a föld­nek az összesített táblákon közös vetés ál­tal történő közös megművelésére irányította őket. Világosan megmutatta e téren, hogy a szocia­lizmus építésére vezető út különféle mellékbe­rendezések építésében nem vezet és nem vezet­het a mezőgazdasági termelés kérdéseire való tekintet nélkül, hanem csak egyedül a közös szö­vetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelés megszervezésében és építésében. A párt földmű­veseinknek nagy segítséget nyújtott, amikor megmutatta, hogy a szövetkezeti nagyüzemi ter­melés megteremtésének első és döntő lépése a mezsgyék felszántása és a közös vetés beveze­tése a föld közös megművelésével együtt. Emlé­kezzünk csak vissza a szövetkezeti gazdálkodás haladó formáinak első úttörőiről mint pl. a bo­­haticei egységes földműves szövetkezetre, amely elsőnek tett kísérletet a közös vetés bevezetésé­re, vagy a dolany-i EFSz-re, ahol a kis- és kö­zépparasztok többségének jóváhagyásával a köz­ségben végrehajtották a föld első összesítését a közös megművelés céljára. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának 1950. évi februári ülése után nagy fejlődésen mentek keresztül az EFSz-ek, mert akkor több mint 3000 egységes földműves szövetkezet szántotta fel a mezsgyéket és tért át a föld közös megművelésére, az előrehala­dottabb szövetkezetek pedig már megkezdték a közös állattenyésztés építését is. Éppen úgy nem használták ki teljes mértékben győzelmei nekünk is, a népi demokraiikus az EFSz-ek további megalakítása és fejlesztése érdekében az 1951. évi aratást. Milyen az EFSz-ek tagsági alapja? Az EFSz-ek tagsági alapjának szociális réte­­geződése azt mutatja, hogy 1950. első időszaká­ban a középparasztok inkább a határmenti kerü­letekben léptek be az egységes földműves szö­vetkezetekbe és kevésbbé a belső területen, ahol a szövetkezetek alapját a zsellérek és kis darab földet megművelő munkások képezték. Nem ritkán előfordultak olyan esetek, hogy közép- sőt kisparasztok nélkül is létrejöt­tek szövetkezetek. Ezáltal kisebbségi egy­séges földműves szövetkezetek keletkeztek, amelyek igen gyakran elszigetelődtek a töb­bi kis- és középparaszttól. A középaprasztok ezt a tartózkodását, ami az egységes földműves szövetkezetekbe való belé­pésüket illeti, többek között a falusi gazdagok ellen nem következetesen folytatott harc idézte elő Elterjedtek a Szlánszky-bandának a „jó" és „rossz” falusi gazdagokról vallott ellenséges el­méletei, hogy a középparasztot csak a falusi gaz­dagokon keresztül lehet megnyerni az EFSz-nek, mert az hatást gyakorol rá. Az egységes földműves szövetkezetek tavalyi további fejlődése megmutatta, hogy éppen a falusi gazdag ellen minden kompromisszum nél­kül folytatott harc után került sor a középpa­rasztoknak EFSz-ekbe való nagyobbszámú be­lépésének megkezdésére. Főleg az egységes föld­műves szövetkezetekről szóló párt- és kormány­­határozat mutatta be a középparasztot, mint az EFSz-ek további megszilárdításának és alapí­tásának központi alakját. Ez is utat nyitott a középparasztoknak a szövetkezetekben felelős­ségteljes funkciók vállalására, szak- és gyakor­lati tudásuk, valamint tapasztalataik alkalma­zására a szövetkezet gazdálkodásában. 1952. december 31-ig a gazdaságok összszá­­mából a 0.50 hektáron aluli gazdaságok 10.8 szá­zaléka, a 0.50 hektár—2 hektár közti gazdasá­gok 22.4 százaléka, a 2—5 hektár közti gazda­ságok 26,9 százaléka, az 5—10 hektár közti gaz­daságok 23.5 százaléka és a 10—15 hektár közti gazdaságok 13 százaléka volt már benn a 111. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetek­ben. Elmondható, hogy a III. és IV. típusú EFSz­­ekben a kétlaki parasztok és kisparasztok gaz­daságainak kb. 40 százaléka és a középparasz­tok gazdaságainak kb. 56 százaléka van benn. A mezőgazdasági üzemek összszámából a föld­műves települések 16 százaléka van benn ma a III. és IV. típusú EFSz-ekben, á legtöbb emellett Szlovákia összes kerületeiben, Zsolna kivételével, a legkevesebb pedig Osztrava, Olomouc és Hra­dec Králové kerületekben (9.5 százalék). A kétlaki parasztok tagságának kérdését a ta­valyi közellátási intézkedések világították meg. E dolog nem értelmezhető úgy, mintha csök­kent volna jelentőségük, mert a zsellérek — különféle foglalkozású munkások, mint haladó elemek a falu fontos politikai támaszai. Tud­nunk kell azt is, hogy a szövetkezetek nem nél­külözhetik az asszonyok tagságát sem, akik az egységes földműves szövetkezetek természetes támaszai. Azonban nemcsak az úgynevezett kétlaki pa­rasztok asszonyairól van szó. A termelés növe­kedése és minden talpalatnyi föld megművelé­sének szükségessége megköveteli, hogy minden falusi nőt megnyerjünk az EFSz-ekben végzett munkának. Az eddigi fejlődés tapasztalatai igazolják, hogy az egységes földműves szövetkezetek­ben a nők a szocialista mezőgazdasági kiváló építői és jól beválnak a legkülönfélébb funk­ciókban. A nők jelentőségét a szocialista metőgazdasági termelésben az a tény is bizonyítja, hogy a cseh­országi kerületekben az EFSz-ek állandó mun­kaerőinek 54 százalékát — sőt a prágai kerü­letben 60 százalékát nők képezik. A mezőgazdasági dolgozók korhatár szerinti rétegeződés adatainak elemzése arról tanúsko­dik, hogy az egységes földműves szövetkezetek­ben igen alacsony az ifjú dolgozók százaléka, tehát az ifjú emberek nem kapcsolódnak be a szövetkezeti mezőgazdasági termelésbe úgy, a­­hogyan az a szövetkezeti nagyüzemi termelés si­keres fejlődése érdekében szükséges. A III. és IV. típusú EFSz-ek tagjai összszámának csupán 2.5 százalékát képezi a 16—19 éves korú ifjú­ság a csehországi kerületekben, Szlovákiában 6.8 százalékát. Habár másrészt a gép- és traktorállomások káderei között túlnyomó részben vannak fiata­lok és a gép- és traktorállomások dolgozóit te­kintetbe kell venni annak elbírálása terén, ho­gyan kapcsolódik be a serdülő ifjúság általában a mezőgazdaságba, mégsem nézhetjük el a dol­gozóknak igen kedvezőtlen korhatár szerinti ré­­tegeződését éppen az egységes földműves szö­vetkezetekben. Ez főleg az állattenyésztési ter­melésben mutatkozik meg, ahol úgyszólván tel­jesen hiányzik a serdülő ifjúság. Éppen e téren nagy feladat vár a Csehszlo­vákiai Ifjúsági Szövetségre, hogy ne csak azon ágazatok munkájára és ifjúságának irányítására szorítkozzék, ahol van ifjúságuk és ahova ma­guk mennek a fiatalok, hanem hogy meg tudja nyerni a fiatalok egyrészét az olyan gazdasági ágazatokban végzendő munkára, ahol hiányoz­nak a fiatalok. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek, a nemzeti és középiskolák tanulóinak, a nem­zeti bizottságok dolgozóinak állandóan fel kell világosítaniok a fiatalokat, az elmaradt egyéni kisüzemi termelésnek, — amely nem nyújt lehetőséget a fejlett technikai és gé­pesítés alkalmazására, — és a kollektív szö­vetkezeti mezőgazdasági nagyüzemek terme­lésnek lényeges különbségeiről. Az a fontos, meg kell mutatni a fiataloknak a szocialista mezőgazdaság távlatát, amelyben tel­jes mértékben érvényesülnek a tudományos is­meretek, ahol a szövetkezeti dolgozók munká­ja a tudományos, agrotechnikai és micsurini é­­lettani ismeretek alapján fog fejlődni a növény­­termelés és az állattenyésztés terén és egyre jobban nagy szakképzettségű munkává és épp­olyan megtisztelő és elengedhetetlenül szük­séges munkává válik, mint minden más ágazat­ban. Az 1952. december 31-i állapot szerint a 1IT. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetek tagjainak és családtagjainak teljes száma 697.910 volt. Nyilvánvaló, hogy nem minden EFSz-tag és családtagja szentel annyi munkát a szövetkezeteknek, amennyit tudna. Sok olyan van, akik legkülönfélébb okokkal való kimagya­rázkodásokkal kerüli a szövetkezetben végzett becsületes munkát. Ennek persze az a következ­ménye, hogy a község többi munkaerőtartalé­kait se mozgósíthatják a csúcsmunkák idején úgy, mint ahogy az kívánatos lenne. Milyen volt az EFSz-ek számának fejlődése típusok szerint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents