Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-02-08 / 6. szám

* fiabaet 1953 február 8. FöSdenűves 1 7 A méhcsaládok Minden méhésznek tudnia kell, hogy csakis erós családokkal lehet sikeres méhészkedést folytatni. Erős családoknak mondjuk azokat a méhcsaládokat, amelyek a tavaszi hordás meg­indulása előtt a fészekfiók kereteit teljesen el­lepik és a fészekben, legalább annak három­negyed részében, fiasitást, egynegyed részében pedig mézet, virágport találunk. A fent emlí­tettek eléréséhez azonban szükséges, hogy: 1. ) fiatal jó petéző anyája legyen a családnak, 2. ) a kaptár meleg legyen, 3. ) a család el legyen látva elegendő mézzel és virágporral, 4. ) a gyenge családokat egyesítsük, 5. ) tavasszal végezzünk serkentösetetést és meleg vizű itatást. Ez az öt pont magábanfoglalja a tavaszi erő­sítés teendőit, mert csak az erős családok biz­tosíthatják a főhordás sikeres kimenetelét. fiatal anyát főképpen anyanevelő segítségé­vel biztosíthatunk. Ha nincs anyanevelőnk, úgy válasszuk ki a legjobb méhcsaládot és vegyük ki annak érett anyabölcsős lépét, s még két másik lép közé helyezve a három keretet mé­hestől együtt tegyük az anyanevelő kaptárba, ami nem más, mint eddig üresen álló tiszta kap­tár. Ajánlatos az ilyenmódon létesített anya­nevelőt 3—4 részre osztani, melyet választó deszkával ellátunk, s röplyukakat eszközlünk rajta. Megemlítjük még azt is, hogy a kaptárban a tavaszi fiasítás sikere a megfelelő meleg biz­tosításától függ. A fészek hőmérséklete a fia­sítás idejében sokszor 33 fokra is felmegy. A fiasítás idején arra kell törekednünk, hogy mi­tavaszi erősítése nél jobban támogassuk méheinket munkájuk­ban azáltal, hogy a fészek fölötti részt beta­karjuk és a réseket gondosan betömjük. Igen fontos teendők közé tartozik még a méhcsalá­dok tavaszi átvizsgálása is, amit február vé­gén vagy március elején szintén meg kell ten­nünk. Az első átvizsgálást gyorsan kell véghez vinni Főképpen arra legyen gondunk, hogy él-e az anya. Ezt ebből tudhatjuk meg, hogy a fé­szek közepén fiasitást találunk. Ha ez hiányzik baj van az anyával, elpusztult és pótolnunk kell Serkentőetetés és az itatás lényege Serkentőetetésre és itatásra olyankor kerül sor, amikor a tavaszi kedvezőtlen időjárás miatt a méhek nem járhatnak ki és a készlet elfo­gyott. így a vízhiány áll be. Mindezt a fiasítás sínyli meg, mert a méhek a fiasítás nedvét ki­szívják, ami által igen sok kárt tesznek. Ilyen­kor az itatást tiszta langyos vízzel végezzük. Hordástalan időben a serkentöetetést a követ­kező beosztással végezzük: Március elején fél küogram mézet félliter vízzel felhígítunk. Tíz nap múlva ismét fél kilogramot, április elején már maslélkiló mézet és ugyanennyi vizet. Te­hát szükség szerint etessük méheinket, mert csakis így lehetnek erős családjaink az akác­virágzás idejére. A belső vízitatástól eltérően a serkentőitatást nem tiszta vízzel, hanem egy harmadrész cukor, vagy méz és kétharmadrész vízzel eszközöljük, úgy, hogy minden családnak esténkint 1 del. jusson. Ezt addig folytatjuk, míg a lerakott pe­tékből dolgozó méhek lesznek. Mikor pusztulnak A méhcsaládok csaknem mindig azért hullanak le, pusztulnak el tavasszal sőt nyáron is, mert nincs ennivalójuk. A tava­szi virágzást a hidegek miatt nem tudják kihasználni. A méhész sem tudja a csalá­dokat a hideg miatt átvizsgálni, hogy meg­állapítsa mennyi a mézük. De megtörténik nyáron is, hogy éhenpusztulnak, mert hű­vös idők járnak és nincs hordás. A legtöbb méhész az akác hordásból keveset hagyott nekik. Ezért ajánlatos, hogy szakítsunk a régi szokással, s a fészekből semmit sem vegyünk el, hanem csak a mézkamrából. Dehát a fészekben nem is lehet más ilyen­­ker, mint fiasítás. Ha a fészekben mégis akad egy-két mé­zes lép az még nem jelenti azt, hogy ezu­tán bármilyen időjárás mellett is elég lesz egész nyáron, esetleg őszig. Ezért a méz­kamrában mindig hagyjunk egypár kere­tet. Sőt már most télire is kell gondol­nunk, mert a múlt évben az aratás után sem volt kedvező hordás és a méhcsalá­dok nem tudták kellő mértékben biztosí­tani a téli élelmüket. Ha a családok kevés élelemmel rendelkeznek, akkor legyöngül­el a méhcsaládok nek, ami nagy kihatással van a méhek to­vábbi szaporulatára. Az anya is beszünteti a petézését, számos esetben kiröpül a kap­tárból és elmenekül. A téli hideg követ­keztében meg éhen halnak családjaink. Sokszor felvetődik a kérdés, hogy a mé­hek tartalékolnak-e maguknak eleséget. Ez igaz. A méhek tudnak takarékoskodni élelmükkel, de ez, mint emlitettük, mindig a fejlődés rovására megy. Az éhségben szenvedő és már az utolsó perceiben élő család zúgással adja tudtul a bajt. Zúgá­suk egyre gyöngül, míg végleg kimúlnak. Ha a méhész a pusztulóban lévő családot észreveszi, azonnal avatkozzon be, segítsen rajtuk lépes méz beadásával. Ha pedig már annyira erőt vett rajtuk az éhség, hogy lehullottak, de még élnek, mozognak, ak­kor langyos mézes vízzel finoman perme­tezzük meg őket, amitől magukhoz térnek. Utána a kaptárba is adjunk be mézet. Ezt a mentő etetést mindenesetre nem a sza­badban, hanem zárt helyen, melegben vé­gezzük ei. Miután magukhoz tértek, ismét ki Lehet őket tenni a helyükre. Gyűjtsük össze a méhek által lerágott viaszt Tavasszal, amikor az első átvizsgálást szok­tuk megejteni, a befedett mézeslépek sejtjeiről a kaptárfenék deszkája a teli fészek alatt a mé­hek által lerágott sonkoly-törmelékkel van te­le. Sokszor bizony ezek a megdarált, kávéhoz hasonló morzsák között lehullott méhek is van­nak. A lehullott morzsák sok viaszt tartalmaz­nak, ezért, ha már elég meleg van, az' első ta­vaszi átvizsgálás alkalmával seperjük ki egy la­dikéba és ne hagyjuk addig a kaptárban, amíg a méhek rendszeresen nem járnak ki, mert ak­kor azok kihordják, szétszórják a szabadban s ezzel elveszítünk egy csomó viaszkot. Már pedig tudjuk, hogy a viasz milyen fontos eszköze a méhészetnek és a méhész másképpen nem tud viaszhoz jutni, amiből aztán műlépet is készít­het. Ha az első átvizsgálásánál nem tudnék kise­perni a törmeléket, akkor ezt a nagy átvizs­gáláskor tegyük meg, ha pedig kisepertük és nem volna rostánk, akkor egy darab rostaszöveten szitáljuk át. A morzsa között lévő méhhullákat pedig átszitálás után ássuk el, míg a morzsákat, ha nyomban olvasztjuk ki, nyomkodjuk össze te­nyerünkben gomolyagba jő erősen, hogy a viasz­molyok ne tudják megenni és amikor majd időnk lesz rá, főzzük ki. Ne feledkezzünk meg * ♦ . Ezt úgy oldhatjuk meg, ha a kaptárba két­­három rét rongyot, erre pedig forró téglát he­lyezünk. Mikor felmelegedett, a téglát és a ron­gyot vegyük ki. A cinkék és a harkályok elleni védekezésről. Egy olyan sodronyhálőt feszítsünk ki a méhes elé. amelynek nyílásain nem férnek át a mada­rak Ezenkívül dobaljuk meg a harkályokat, és a cinkéket. A harkály egyébként sem megy oda, ahol emberek járnak. Legveszedelmesebb azon­ban az úgynevezett zöldharkály, amit vaktöl­téssel hatásosan kiűzhetünk méhesünkből. A méhek kirepülési teendőiül. Minden egyes méhésznek a méhek kirepülése alkalmával szalmát kell terítenie a méhes elé, hogy az esetleg gyönge méheket, amelyek be­tegség vagy gyöngeség folytán nem tudnak re­pülni, megmentsük az elpusztulástól. Ugyanak­kor figyeljük meg, hogy minden család kire­pült-ei Ha ez nem történt meg, abban az eset­ben zörgessük meg a kaptár oldalát és ha még így sem akarnak kirepülni, fecskendezzük meg őket langyos mézfolyadékkal. Ez majd kihajtja őket. Sokszor megakad, hogy jelentékeny meny­­nyiségű méh a tisztulási kirepülésnél lehullik. Ekkor legfőbb teendőnk, hogy a lehullott méhe­ket összeszedjük egy szitába, leborítjuk őket és meleg helyen elhelyezzük. Ha már fölmeleged­tek visszaeresztjük őket a szabadba vagy a kaptárba. Hogyan fehérítjük a viaszt? Vegyünk olyan fatáblát, mint a rajztábla. Ezt bemártjuk hideg vízbe, onnan a forró viaszba, innen megmt a hideg vízbe. Azután a ráragadt viaszlapot lehúzzuk, majd szalagokra daraboljuk, vizes deszkára rakjuk és pormentes helyen nap­ra kitesszük, ahol többször megöntözzük és meg­forgatjuk, Ha a viasz nem tiszta, lassú tűznél többször felmelegítjük, esetleg megszűrjük. Hogyan történik a tojásátvétel a járási fogyasztási szövetkezetekben A tojásbegyüjtés megszervezése A tojásbegyüjtést a fogyasztási szövetkezetek dolgozói minden nap rendszeresen végzik. A be­gyűjtés helyi propagálását a járási fogyasztási szövetkezetek valósítják meg, karöltve a begyűj­tési üzemmel és a begyűjtési minisztérium járá­si meghatalmazottjával. A fogyasztási szövet­kezet köteles ellátni a begyűjtési minisztérium járási meghatalmazott szervének dolgozóit a to­­jásbeadásról szóló adatokkal. A tojás átvétele A tojásátvételnél be kell tartani az illetékes minőségi normákat. Ez annyit jelent, hogy az üzletvezetők csak hibanélküli tojást vehetnek át. Az átvételnél a vezető azonnal megfizeti a tojás árát az érvényben' lévő árjegyzék szerint. Az átvételnél a termelő átvételi lapot kap, a­­melynek a következő adatokat kell tartalmaznia: A beszolgáltató neve, sorszáma, a tojás meny­­nyisége. továbbá, hogy a tojást a rendes beadás teljesítésére adta-e be a termelő, vagy pedig va­lami más termény helyett. Fel kell tüntetni to­vábbá a tojás súlyát a kilogrammonkénti árat, a hibák miatt történő lévonásokat, a kifizetett pénzösszeget és az átvétel dátumát. A terme­lőnek az ávéteii lapot alá kell írnia. Az átvételi lapot minden egyes beadásnál 5 példányban ké­szítjük. Az eredeti példányt a termelő kapja meg, két példányt a begyűjtési üzem kapja, a negyedik példány a fogyasztási szövetkezetben marad, az ötödiket pedig a könyvben hagyják. Az aláirt lapokat minden termelő és minden el­árusítóhelye az 1953-as év végéig megőrzi. Az átvételi lapok nyomtatványát erre a célra a ke­rületi begyűjtési vállalat ossza szét az egyes ke­rületekben. A tojások csomagolása és raktározása Az átvett tojásokat ládákba i^ell csomagolni az eddigi módszerrel. A ládákba mellékelni kell az ellenőrzési lapot, amelyen a tojások száma van feltűntetve és amelyet az elárusítóhely pe­csétjével és azon dolgozó nevével látnak el, aki a ládát csomagolta. A telt ládákra papírszalagot kell ragasztani, amelyen rajta van az elárusító­­hely pecsétje vagy az átvevő aláírása. A tojásokat alkalmas helyiségekben kell rak­tározni, ahol sem a meleg sem a fagy, sem pe­dig a nedvesség nem tesz kárt. Az üres ládákat is védeni kell a kedvezőtlen időjárás ellen. Lá­dákkal a fogyasztási szövetkezeteket a kerületi begyűjtési vállalat látja el. Nyilvántartás és bejelentés A fogyasztási szövetkezetek, elárusitóhelyeik közvetítésével pontos nyilvántartást vezetnek a tojásbeadási kötelezettségek teljesítéséről az egyes termelők szerint és hetente legalább egy­szer ellenőrzik a termelők beadását. E célból a begyűjtési üzem jegyzéket ad az egyes Köz­ségek, beadási kötelezettség alá eső termelők­ről. Ezeket a jegyzékeket azonnal átadják, amint a meghatalmazott előírta a beadási kötelezett­ségeket. Reklamációk A begyűjtési raktár a tojások számát illető­leg, az átvétel után 52 óráig reklamálhat. Ilyen idóterjedelemben reklamálhat-a kerületi begyűj­tési vállalat is, például a tojások minőségével kapcsolatban. A kerületi begyűjtési vállalat nem emelhet panaszt a tojás minőségét illetőleg ab­ban az esetben, ha az egyes beadásoknál a meg­állapított veszteségi normák 20 százalékát túl nem haladja. A tojás átvétele után a repedt vagy összetört tojásokat nem lehet reklamálni. A fogyasztási szövetkezet a panasztétel után 68 órán belül köteles válaszolni és a panasz helyes­ségéről is ugyanezen időben van joga meggyő­ződni. A kerületi begyűjtési üzem köteles a je­lentések részletezését további 52 órán belül át­adni a fogyasztási szövetkezetnek. A panaszté­­teli határidőket meg lehet hosszabbítani abban ez esetben, ha a KBV begyűjtési üzeme a ba­­romfiűzemekbe több tojást ad, mint amennyi az üzem kapacitása. A meghosszabbítási idő a­­szerint igazodik, hogy a fokozott beadások fel­dolgozása mennyi időt igényel. Emellett legelő­ször a régebbi szállítmányokat kell feldolgozni. A fogyasztási szövetkezetei a panasztételi idő meghosszabbításáról a tojás átvétele után 24 órán belül értesíteni kell. Szállítási terv A tojásszállítás tervét a KBV begyűjtési üze­me és a fogyasztási szövetkezet megállapodása szerint állapítják meg. A szállítási tervet azon­ban egybf kell hangolni az eladási helyek el­adási idejével. A KSV minden hónapban tizen­négy naponként legalább egyszer köteles a to­jást elszállítani, sőt februártól augusztusig min­den héten egyszer. Kivételes esetekben kölcsö­nös megegyezés után többszöri szállítást is le­het bevezetni, amennyiben nemzetgazdasági kár keletkezésének veszélye forog fenn. Jutalmazás Az átvevők jutalmát a , fogyasztási szövetke­zet havonként egyszer fizeti ki. Milyen eredményeket hozott a piaeszem lélet 1952-ben A kereskedelmi konjunktúra (piac) áttekinté­se, alapja minden gazdasági tevékenységnek. Megvolt ez a kapitalista gazdaságban is, csak­hogy akkor a piacszemléletet a lehető legmaga­sabb nyereségek elérésére állították be a dol­gozók kizsákmányolása alapján. A piacszemlé­letnek nálunk egyenes viszonya van a tervgaz­dasághoz. Nagy szerepet játszik a termelési terv összeállításánál és a kereskedelmi tevé­kenység igazgatásánál. Irányítja a termelést a szükséglet terjedelme és a fogyasztás struktú­rája szerint. Hatással van az áruk minőségének megjavítására is a fogyasztók követeleményei­­nek megfelelően. Fokozza az ellátás szakszerű­ségét és készenlétszeruségét. Megjavítja a köz­ellátást és elősegíti a kiskereskedelmi forgalom tervének teljesítését. Az elmúlt évben a kereskedelmi konjunktúra áttekintését a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács végezte. A járási fogyasztási szövetkezetek, a Hol voltak a A piacszemléletben némi javulás következett be a tervteljesítés ellenőrzéséről szóló beszá­moló után. A piaeszemléletnek legnagyobb fi­gyelmet ц nyitrai kerületi szövetkezeti tanács szentelte, amely a munkát úgy szervezte meg, hogy az alsóbb szervek jelentésein kívül saját szervein keresztül is figyelemmel kísérte a piaci helyzetet. Knoc elvtárs, a kerület dolgo­­zóje rendszeresen látogatta az elárusítasi he­lyeket, megismerkedett azok problémáival, és a fogyasztók igényeivel, s így a járási fogyasz­tási szövetkezet és a kerületi tanács kereske­delmi osztályán több javaslatot tett a hibák kiküszöbölésére és a fogyasztók ellátásának megjavítására. Kerületeink tevékenysége A kassai kerületi szövetkezeti tanács teljesen elhanyagolta a piacszemléletet. Az ellenőröket és felügyelőket nem használták ki erre a célra, pedig nekik van a legközelebbi kapcsolatuk az elárusítókkal. Az eperjesi kerületben sem men­tek a dolgok úgy, ahogy kellett volna. A piac­szemléletet már csak az év vége felé kezdték szorgalmazni. Ugyanez elmondható a többi ke­rületekről is. kerületi szövetkezeti tanácsok, az év végén pe­dig a fogyasztási szövetkezetek szlovákiai szö­vetsége -saját szerveikkel valósították meg a piacszemléletet az elárusítókkal és a fogyasz­tókkal való állandó érintkezés alapján. Ezen­kívül még a levelezési módszert is használták pontos áttekintés megszerzésének érdekében. A járási fogyasztási szövetkezetek elárusítóiból a levelezők észrevételeiket egyenesen a szlová­kiai szövetkezeti tanáccsal közölték. E módszer­nek voltak jó oldalai is, de ugyanakkor előfor­dult, hogy a levelezők feladataikat elhanyagol­ták, észrevételeiket egyáltalán nem közölték vagy pedig csak felületes jelentéseket adtak. Előfordult az is, hogy a járási fogyasztási szö­vetkezetek és a kerületi szövetkezeti tanácsok olyan jelentéseket küldtek, melyek nem tar­talmazlak semmüyen konkrét adatot, vagy pe­dig kritikát a közellátási helyzetről. liiánvrs^ágok A járási fogyasztási szövetkezetek sem érte­sítették a központot rendszeresen a piaci hely­zetről. Ezen a téren a legjobb eredményt a ma­lackai és a pöstyém járási fogyasztási szövet­kezet érte el, de ugyanakkor a bratisiavai ke­rületben a somorjai, bazini és a nagyszombat! járásokban elhanyagolták a piaci helyzetről szó­ié jelentések beküldését. A nyitrai kerület járásai — amint már em­lítettük — aránylag eléggé igyekeztek eleget tenni feladatuknak. Nem vonatkozik ez azonban a nyitrai es komáromi járási fogyasztási szövet­kezetekre. A besztercebányai kerületben átlagos ered­­ménfZ írt el a korponai, hnústyal, Körmöcbá­nyái és a rimaszombati járási fogyasztási szö­vetkezet. A kerület többi járásának eredmé­nyei ezen a téren gyengék. Az eperjesi kerületben a bártfai, mezőlaborci, és a Stará Luboviiai járásokban eléggé szorgal­mazták a jelentések beküldését. A vranovi, ho­­monnai és a szabinovi járások teljesen lema­radtak. A nagykaposi járási fogyasztási szövet­kezet ugyan rend szít esen küldte a jelentéseket, de azok' sejmlytn konkrét adatot nem tartal­maztak. i

Next

/
Thumbnails
Contents