Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-02-08 / 6. szám

1953. február 8.

3

Sza&atf

Földműves

A Nemzeti Bizottság elnökeinek és titkárainak

országos konferenciája

Pénteken, január 30-án nyílt meg Prágában a Szláv otthonban a nemzeti bizottságok vezetőinek kétnapos országos konferenciája. A konferenciáán resztvettek az összes kerületi, járási és egységes nemzeti bizottságok elnökei és néhány helyi nemzeti bizottsági elnök is; továbbá mindegyik kerület részéről a női bizottságok einöknöi képviselve voltak.

A konferencia tárgysorozata kiterjed azoknak a feladatoknak megtárgyalására, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája bízott a nemzeti bizottságokra és amelyek a gottwaldi ötéves terv ötödik évének teljesítéséből folynak. A konferencián jelen volt Antonín Zápotocky kormányelnök, Václav David a nemzetgyűlés aleinöke, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, továbbá jelen voltak dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés enlöke és a Nemzeti Arcvonal központi akció bizottságának titkára, Zdenek Fierlinger kormányelnökheiyettes, továbbá a következő miniszterek: :Ján Harus tábornok, ing.

Ludmila Jankovcová, Jozef Krošnár, Václav Nősek, dr. h. c. Jozef Plojhár, František Krajčír,

Jozef Nepomucky, Antonín Pospíšil, dr. A. Neuman és dr. Štefan Rais. Mint vendég jelen voltak továbbá még dr. Václav Vacek Prága főpolgármestere, Bohumil Červíček a köztársaság elnöki irodájának vezetője, továbbá a Nemzeti Arevenal valamennyi alakulatának, a többi m.nisztereknek es közéletünk minden ágának számos képviselője is.

A konferenciát J. Lietavec elvtárs belügyi megbízott nyitotta meg. Utána dr. V. Vacek,

Praga főpolgármestere üdvözölte a konferenciát. A fobeszamolót a nemzeti bizottságok végzett munkájáról és különösen tavalyi feladatairól V. Nősek elvtárs belügyminiszter terjesztette elő.

A konferencián délelőtt a nemzeti bizottságok számos képviselője vett részt a vitában.

Václav Nősek elvtárs belügyminiszter beszámolójának elején foglalkozott államunk szocialista rendszerének kiépítésével és a nemzetközi helyzettel. Hangsúlyozta, hogy az egész világ dolgozóit a békéért folytatott harcukban lelkesíti a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek példája.

A mi köztársaságunk és népünk is — folytatta Nősek miniszter — a legnagyobb mértékben tartozik ebben a harcban résztvenni. Erre mindnyájunknak kijelölte az utat Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája és különösen az a 10 pont, amely Klement Gottwald elvtárs beszámolójának befejező részében foglaltatik. Ennek a 10 pontnak mindegyike kivétel nélkül a nemzeti bizottságok munkájára és tevékenységére is vonatkozik. Ezért állandóan tanulmányozni kell ezeket a dokumentumokat és a nemzeti bizottságok működésében mindenütt alkalmazni kell őket és megvalósítani.

ígéretünket teljesítjük

Ebben a teremben a tavalyi konferencián megígértük Klement Gottwald elvtársnak, hogy munkánkban mindig szem előtt fogjuk tartani a dolgozó nép és a népi demokratikus állam érdekeit és arra fogunk törekedni, hogy megközeiítsük nagy mintaképünket a Szovjetuniót. Ma tőlünk függ, hogy elmondhassuk, hogy munkánkban teljesítettük-e ezt az ígéretet és hogy mit végeztünk.

A pártnak és kormánynak a lakosság hússal es hústermékekkel való ellátása javításáról szóló határozatát 1953. január l-ig akként teljesítettük, hogy a szarvasmarhák tervszerinti állományát 100 százalékosan elértük (ebből a teheneket 98 százalékra) sertéseket 116 százalékra, az anyadisznókét 98 százalékra, a juhokét 92 százalékra és a baromfiakét csaknem 100 százalékra. Borjakban és malacokban elértük a tervben előírt mennyiséget. Ennek következtében a közélelmezés az 1951. évihez képest 11.795 tonna marhahússal, 39.676 tonna disznóhússal és 7640 tonna borjúhússal többet kapott. Egyet azonban elvtársak, meg kell jegyeznünk. Habár a fejőstehenek számában csaknem 100 százalékot értünk el. mégis a tejszolgáltatás az utolsó hetekben csak 78.6 százalékot ért el. Habár a házi öléseknél 2 métermázsás, sőt még nehezebb sertéseket is ölnek, a közellátásra beszolgáltatottak távolról sem érik el a tervezett súlyt, tudniillik a 105 kg-ot az EFSz-ből és a magánszektorból és 117 kg-ot az állami birtokokról. Ugyancsak 100 százalékosan, vagyis magasabban, mint 1937-ben lett a baromfiállomány terve teljesítve és még sem szolgáltatjuk be a tervezett tojásmennyiséget. Mi az oka ezeknek a hibáknak? Azt hiszem, elsősorban az, hogy nincs meg a kellő jó együttműködés a nemzeti bizottságok és a felvásárló közegek közt, továbbá, hogy a helyi nemzeti bizottságok elégtelenül vezetik a mezőgazdasági termelés nyilvántartását, végül, hogy a nemzeti bizottságok elégtelenül ellenőrzik a mezőgazdasági termelés beadási feladatainak teljesítését. A helyi nemzeti bizottságok bevezették ugyan az állatnyilvántartást és általában a mezőgazdasági termelés nyilvántartását, azonban, ami a legrosszabb, ez a nyilvántarts elsősorban nem pontos és így gyakran nem felel meg a tényeknek, másodsorban pedig a nyilvántartást nem egészíti ki folytatólagosan, ennek a helyzetnek véget kell vetni.

Fő kérdésünk

a mezőgazdasági termelésben a takarmányalap. Ismeretes, hogy a takarmányalap nem növekedett a marhaállomány magasságával egyenlő árányban.

Az 1952. évben néhol talán kedvezőtlen volt az időjárás a takarmánytermelésre, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a takarmánykészletek súlyos helyzete a nemzeti bizottságoknak ezen a szakaszon kifejtett rossz munkájából is folyik. Nem tudtuk bevetni a tervbevett területeket sem 1951, sem pedig 1952 őszén, a téli és tavaszi Vegyes takarmányokkal. Ezen a helyen különösen figyelmeztettem a szlovákiai elvtársakat, hogy ennek a feladatnak teljesítésében ők messze elmaradtak a csehországi kerületek mögött. Nem tudtuk továbbá a kaszálást kellő időben és szénaveszteség nélkül elvégezni, sem pedig a kapásnövények munkálatait és sok helyen kint marad a földön a répalevél, továbbá nem szedték össze a kombájnok után a szalmát és ma az, aminek takarmánynak kellett volna lenni, csak trágya. A nemzeti bizottságok legfontosabb kérdése a mezőgazdasági politikában azonban továbbra is a JRD-k támogatása. Zápotocky elvtárs folyó évi január 9-én a Nemzeti Arcvonal központi akciós bizottságának ülésén előadta, hogy csaknem félévre való élelmiszereket be kell hoznunk. Ezen változtatni keli, akármibe kerül is, és ezt csak úgy érhetjük el, hogyha saját termelésünk hozamát emeljük, és hogyha hazai forrásokból állítjuk elő a lehető legjobb minőségű és lehető legtöbb élelmiszert. Éppen a mezőgazdasági termelésben kell megnyilvánulnia a nemzeti bizottságok gazdasági szervező munkájának és ugyanazt kell elérni a helyi gazdálkodás szakaszán is.

Önbírálóan ki kell jelentenünk, hogy a nem- ! zeti bizottságok vezetése alatt a helyi gazdálkodás és a községi vállalatok eddig nem teljesítették jól feladatukat. Jogos a panasz a karbantartási szolgálatra, mert az lassú és gyakran rossz és drága. Panaszkodnak arra is, hogy a helyi gazdálkodás vállalatai nem termelnek elegendő árút. A helyi gazdálkodás legfőbb feladata, hogy elsősorban biztosítsa az apró fogyasztási cikkek termelését és a lakosság kiszolgálását javítási és karbantartási munkálatokban.

Jó szervezés a tervgazdálkodás alapja

Hogy dolgozóink számára bő, jóminőségű fogyasztási cikkeket biztosítsunk, hogy a javítási és karbantartási munkálatokat megjavítsuk, hogy a szolgálatok minőségét javítsuk és határidejüket a lehető legnagyobb mértékben megrövidítsük és ezeket a szolgálatokat olcsóbbá tegyük, ahhoz az szükséges, hogy e vállalatokba, és ezeknek a vállalatoknak irányító szervezeteibe olyan szervezést vezessünk be, amely megfelel a tervgazdálkodás szükségleteinek és a szakszerű vezetés fokozódó követelményeinek. A vállalatokat a nemzetgazdasági alapágazatok szerint keli megszerveznünk, vagyis fei kell őket osztanunk a helyi ipar vállalataira és a községi gazdálkodás vállalataira. Előkészítjük már az erre vonatkozó javaslatot és már meg is tárgyaljuk azt a kerületi nemzeti bizottságokkal.

Ahhoz, hogy a munkát megjavítsuk és hogy a hibákat megszüntessük, a helyi gazdálkodás vállalatainak segítségére kell sietnie a szocialista versenynek is, mint ahogy azt Antonín Zápotocky elvtárs a központi szakszervezeti tanács ülésén tartott legutóbbi felszólalásában is hangsúlyozta.

A legutóbbi konferencia óta széles mértékben megalakultak a nemzeti bizottságok állandó bizottságai » kerületi, járási és egyes helyi nemzeti bizottságoknál is. Az állandó bizottságok jelentősébe elsősorban abban áll, hogy ezek az alapjául szolgálnak a nemzeti bizottságok tagjai kezdeményezése kifejlődésének és hogy megsegítik a nemzeti bizottságok plénumát vezető és ellenőrző munkájuk elvégzésében. Az állandó bizottságok felállításánál, azok feladatainak kitűzésénél, egyszóval egész munkájuknál figyelembe kell venni az állandó bizottságok funkcióját, tudni kell azt, hogy az állandó bizottságók tagjai nem hivatásos dolgozók ezen a téren, hanem, hogy munkájukat rendes 8 órás munkaidő után végzik és nem szabad elfelejteni, hogy az átmenet erre a munkamódra igen nehéz, azorjban csakis ez a munkamódszer, amely kezeskedik a tömegek mozgósításáról, biztosítja a szocializmus végleges megvalósulását.

A helyi titkárok-feladata

A helyi nemzeti bizottságok munkájának megjavítása céljából egy évvel ezelőtt valamennyi

faluba helyi titkárokat küldtünk ki. Ma már kétségtelen, hogy ezek kiküldése a falvakba helyes volt és hogy ezek a titkárok nagy munkát végeztek. Azonban munkájukban hibák is vannak. Néhol előfordul, hogy a titkár kijelenti, hogy „a nemzeti bizottság én vagyok", máshol a nemzeti bizottság funkcionáriusai a munkát és a felelősséget a titkárra hárítják azzal az indokolással, hogy „ezert fizetik”. Ehhez a helyzethez járul még az is, hogy mind a központi hivatalok, mind a kerületi és járási nemzeti bizottságok a feladatokat a helyi nemzeti bizottságok helyett egyenesen a helyi titkárokra bízzák. E tünetek ellen harcolni kell és véget kell nekik vetni, mert hiszen a titkárokat nem azért küldtük a falukba, hogy feloszlassuk a helyi nemzeti bizottságokat, hanem azért, hogy a helyi nemzeti bizottságok munkáját széleskörben kifejlesszük.

A titkárok további munkája számára következő követelményeket kell felállítanunk:

1. Harcolni kell az ellen, hogy a titkárt és a helyi nemzeti bizottságot azonosnak tekintsük.

2. El kell érnünk azt, hogy a titkárok munkájukkal kizárólag a helyi nemzeti bizottságok titkári munkáját végezzék.

3 Arra kell törekednünk, hogy a titkárok számát a tervszerű szamra kiegészítsük és hogy tényleges számuk ne csökkenjen.

4 A titkárok számának kiegészítésénél abból kel! kiindulnunk, hogy sehonnan sem kapunk kész kádereket, hanem hogy magunknak kell ilyeneket nevelnünk és nem szabad azt a kifogást emelnünk, hogy nincs elég sok káder.

5. Nyíltan rendet kell teremtenünk azoknak a helyi titkároknak ügyében, akik nem váltak be és akiknél nem is várható javulás. Ezeket az elvtársakat nyílt kádermegbeszélés után minél előbb ki kell cserélnünk.

6. Javítanunk kell a járási és a kerületi nemzeti bizottságok gondoskodását a titkárokról, fő- Képpen javítanunk kell munkájuk ellenőrzését, ami azonban nem lehet öncélú.

A kommunista párt, a kormány és dplgoző népünk azt óhajtja és arra van szüksége, hogy a nemzeti bizottságokból a proletárdiktatúra olyan szervei legyenek, mint amilyenek a szovjetek. Vájjon meg vannak-e nálunk erre a lehetőségek és feltételek? Igen, megvannak. Már az eddigi jogszabályok: az alkotrru. ^törvény, a kerületi rendszerről szóló törvény, az 1950. évi 14. számú kormányrendelet és egy egész sereg más jogszabály azokkal a konkrét feladatokkal együtt, amelyek a nemzeti bizottságokra vannak bízva, megadnak erre minden lehetőséget ugyanúgy, mint a nemzeti bizottságok dolgozóinak hatalmas száma.

Gondoljuk csak el, hogy a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságokban körülbelül 300.000 funkcionáriusunk van. Gondoljuk el, hogy feladataink teljesítése egészen másképp állana, hogyha ez a hadsereg elsőtől utolsó tagjáig a pártós kormányhatározat teljesítésének aktív harcosa volna, hogyha fentről le az utolsó faluig következetesen vezetnek és irányítanák. Micsoda óriási erő a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak ez a háromszázezer főnyi hadserege!

Ezt a hadsereget mindenáron mozgósítanunk kel! és aktívvá tennünk és harcba vinnünk hazanK szocialista építésének meggyorsítására.

Sztálin elvtárs azt mondta, hogy a mi országunk a szocialista tábor egyik élbrigádja. Nagy megtiszteltetést és kitüntetést jelentenek erek a szavak, de azt a nagy kötelezettséget is róják reánk, hogy munkánkat mindenütt úgy végezzük el, ahogy arra Sztálin elvtárs és Gotlwald elvtárs bennünket tanítanak.

Kormányhatározat

az országos szocialista munka versenyről

Az ötéves terv negyedik évében üzemeinkben szocialista munkaverseny fejlődött ki az állami gazdasági terv valamennyi feladatának teljesítéséért A kollektívák, üzemek és vállalatok felhívásai, mint például a komárovi Buzuluk-üzem, az apátíalvi Poľana, a nagyszombati Kovoszmalt és a prágai kerület kommunistáinak felhívása indítást adtak a szocialista munkaverseny kifejlődésére, az ötéves terv negyedik éye feladatainak idejében való teljesítésére és a termelés minden téren gazdaságossá tételére. Dolgozó népünknek ebből a kezdeményezéséből kiindulva a Köz pun ti Szakszervezeti Tanács javaslatára a kormány a következő határozatot hozza:

1. A kohóipari és ércbányászati, tüzelőanyagügyi és energetikai, a nehézipari, az általános gépipari, a vegyiipari, az építőipari, az erdő- és faipari, a könnyűipari, az élelmiszeripari, a közlekedési, a vasútügyi, a földművelésügyi, az öszszeKÖttetésügyi, a tájékoztatás- és népművelésügyi. a nemzetvédelmi, a belügyi, az egészségügyi, a begyűjtési és munkaeröügyi minisztériumok, a Központi Szakszervezeti Tanáccsal egyetértésben elbírálják és kihirdetik az országos szocialista munkaverseny feltételeit. Az országos szocialista munkaverseny győztese, azon vállalat kollektívája, amely az elmúlt negyedévben elérte;

a) a bruttőtermelés térfogata tervének teljesítését és túlteljesítését, az állami nemzetgazdasági terv nomenklatúrájának anyagegységeiben a tervezett indexek betartásával a fajtákban és minőségekben, a termelés legnagyobb növelése mellett összehasonlítva az előző negyedév tervteljesitésével;

b) a munkatermelékenység tervének teljesítését és legmagasabb fokú túlteljesítését, a legnagyobb növekedés mellett a megelőző negyedévvel szemben;

C) az összehasonlítható 3rutermelés önköltségei csökkentése tervének teljesítését és legmagasabb fokú túlteljesítését, valamint a termelés eredményeiből származó akkumuláció tervének teljesítését és legnagyobb túlteljesítését;

d) a termelési alapberendezés legjobb kihasználását ;

e) a selejtek számának kötelező és legnagyobb csökkentését az előző negyedévvel szemben;

I) a termelés racionalizálása és tökéletesítése által elért legnagyobb fokú anyag- és félárumegtakarításokat;

g) új technológiai eljárások, haladó munkamódszerek és munkamegszervezés alkalmazását.

2. Az országos szocialista munka versenyben győztes vállalatok kollektívái szamára minden termelési minisztériumban a kormány vörös vándorzászlaját, a minisztériumok és a ROH szövetség központi bizottságának vörös vándorzászíaját létesítik.

3. Az országos szocialista munkaverseny eredményeinek értékelését és a zászló elnyerésének elismerését a minisztériumok kollégiumának ülésén végzik, a ROH szövetség központi bizottságának részvételével legkésőbb az elmúlt negyedév után következő hónap 26-ig. A kollégium határozata után a végleges kiértékelést a Központi Szakszervezeti Tanács végzi, az illetékes minisztériumokkal és a ROH szövetségi központi bizottságaival együtt.

4 Vörös vándorzászlónak átadására és átvételére joga van az URO elnökének és titkárának, az URO elnökségi tagjainak, a ROH szövetség központi bizottsága elnökének, a miniszternek, a miniszter helyetteseinek és a minisztériumok kollégiuma tagjainak. A vörös vándurzászlókat az üzem dolgozói összüzemi gyűlésén adják at és veszik át. A vörös vándorzászlót a vallalat igazgatója veszi át az üzemi tanács elnökével együtt. A vörös vándorzászló átvételénél a vállalat igazgatója köteles az átvételt megindokolni.

5. A vörös vándorzászlókat a vállalat alapuzemében adják és veszik át A melléküzemek a vörös vandorzászló ünnepélyes átadásara küldöttségeket küldenek ki.

6. A termelési minisztériumok a vörös vándorzászlókat kötelesek a vállalatokban a negyedév értekelése után legkésőbb a következő hónap 30. napjáig a vállalatokban átadni és átvenni

7. A Központi Szakszervezeti Tanács javaslatára a kormány a vörös zászlók összszámát a következőképpen állapítja meg:

Minisztériumok:

Tüzelő és energetika

Kohóipari és ércbányászati

Nehézgepipari

Általános gépipari

Veyyiipari

Építőipari

Könnyűipari

Erdő- és faipari

Élelmiszeripari

Vasútügyi

Közlekedésügyi

Mezőgazdasági

Távösszekőttetésügyi g

Tájékoztatás- és népművelésugyi Nemzetvédelmi Belügyi Egészségüyyi Begyűjtési MJnkaeiougyi

>2

I' Й

О W

s* =P

J* ^ _

g %S

i ;8 «

t «'S

S tа о I

É *

c f сЗЗ

2 7

2 6

3 7

2 8

2 5

2 8

2 8

1 6

1 8

2 7

1 2

2 2

1 3

1 2

2 2

1 2

1 1

1 1

1 1

8. Az egyes miniszterek jogosultak a Központi Szakszervezeti Tanáccsal, az illetékes ROH szövetségek központi bizottságával egyetértésien az illetékes minisztériumnál a szakmájában legjobban dolgozo szamára tiszteletben ielvényeket bevezetni és odaítélni azon dolgozóknak akik rendkívüli módon kiváltak a szocialista munka versenyben.

9. Ezzel a határozattal semmiképpen sem pótoltatnak, sem pedig el nem töröltetnek azol: a szocialista kötelezettségvállalások, amelyeket bármelyik vállalat vagy annak része bejelentett.

Antonin Zápotocky, s. k. kormányelnök.

A míntaszaüályzat szerint gazdálkodni annyit jelent,

mint szocialista PFsz-t építeni és a tagságot gazdaggá tenni