Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-01 / 5. szám
2 • ft atmet Földműves 1953. február 1. Lenin útján Sztálint követve a béke és a szocializmus felé A V. I. Leninsmúzeum ünnepélyes megnyitása a prágai Népszínházban A prágai Népszínház — a munkásosztály történetének emlékezetes helye. Ide hívta össze a halhatatlan Lenin negyvenegy évvel ezelőtt, 1912 januárjában az orosz bolsevikok történelmi •lentőségú konferenciáját, itt született meg á világproletariátus vezető ereje, a Nagy Októberi arradaloin diadalmas betetőzője — a Bolsevik Párt. Ez az emlékezetes hely január 21-én a lágproletariátus lángeszű vezérének és a világelső munkásáHama építőjének, V. I. Leninnek ha! la 29-ik évfordulóján valóban történelmi jelentőségű eseménynek színhelye lett országunk < > népünk számára: a kormánynak és a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá- I tk védnöksége alatt ezen a napon nyitották meg itt ünnepélyesen a V. I. Lenin múzeumot, . nely méltó lesz a világproletáriátus halhatatlan tanítója művének és életének. A V. 1. Lenin-múzeum nagytermében 16 óra előtt összegyűltek Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségi tagjai, a kormány tagjai Antonín Zápotocký elvtárs ftormányelnökkel élükön. Továbbá ott voltak a testvéri és baráti országok diplomáciai képviselői, élükön A. J. Bogomolovval, a szovjet nagykövettel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai, valamint az összes szervezeteik képviselői. Röviddel 16 óra előtt, a jelenlévők viharos üdvözlése közepette megjelent Klement Gottwald elvtárs, a köztársaság elnöke. A csehszlovák és szovjet himnuszok után szólásra emelkedik Zdenek Nejedlý tanár, a V. I. Lenin-múzeum építő bizottságának elnöke. Rámutat annak történelmi jelentőségére, hogy a Népszínházban megnyitjuk ezt a múzeumot, amellyel megtlsztejük Vladimír Iljics Leninnek, a népek történetének lángelméjű alakját. Üdvözli a megjelent vendégeket és beszédét forró üdvözlettel fejezi be, amely ebben a pillanatban a moszkvai Vörös-tér felé száll, ahhoz a mauzóleumhoz, amelyben Lenin fekszik és a Kremlbe, ahol Lenin műve felett őrködik és további sikerekre vezet a nagy Sztálin. Bevezető szavai után nagyjelentőségű nyilatkozatot tett Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök. Rámutat a lenini eszmék legyőzhetetlenségére és a mostani nemzetközi és belpolitikai helyzet alapkérdéseinek elemzése után kiemeli, hogy mai munkánkban milyen csalhatatlan iránytű számunkra, mily megbízhatón vezet bennünket a győzelem felé a nagy Lenin tanítványa és követője — Sztálin elvtárs. • Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök beszéde „Elvtársnők és elvtársak, tsztelt barátaim! Valóban nagyfonntosságú esemény, hogy ma, Vladimír Iljics Lenin halálának 29-ik évfordulóján államunk fővárosában megnyitjuk az ő életének és művének múzeumát. Fontos esemény ez azért is, mert a Lenin-múzeumot abban az épületben nyitjuk meg, amelyben 1912 januárjában, tehát negyvenegy évvel ezelőtt lefolyt az rósz szociáldemokrata párt VI. konferenciája, amelyen a bolsevikok Lenin vezetése alatt a pártból kiűzték a mensevikeket és megalkották a bolsevikok önálló pártját. Ennek a múzeumnak megnyitása újra bizonyítja Lenin eszméinek határtalan életerejét és újra bizonyítja a leninizmus győzelmes előrehaladását a vüágon. Mindenekelőtt pedig örvendetes bizonyítéka ez annak, hogy a szabad csehszlovák nép, amely 1945-ben történetének új korszakát kezdte meg, teljesen Lenin mellé nllt, mint legnagyobb tanítója mellé és hogy a Imin izmus zászlaját, mint saját zászlaját tekinti. igen jól tudjuk, hogy dolgozó népünk csupán azért győzött és a kapitalizmust csupán azért tudtuk leverni, mert Leninnek és az ő legkiválóbb tanítványának és követőjének, Sztálinnak utján haladtunk. Csakis azért építhetjük sikeresen a szocializmust, mert Lenin és Sztálin útján haladunk és mert megbízható védőpajzsunk Lenin és Sztálin hatalmas országa a Szovjetunió. És csak ezen az úton érhetünk el újabb győzelmeket és tehetjük hazánkat gazdaggá és boldoggá és védhetjük meg a békét hajlékainknak. Ez természetesen arra kötelez bennünket, hogy mindig és minden körülmények közt hűek maradjunk a lenini zászlóhoz. Ez arra is kötelez bennünket, hogy folyton mélyebben és mélyebben sajátítsuk el a lenini tanokat. Ezt a célt fogja szolgálni Vladimír Iljics Lenin-múzeuma is, amelynek feladata, hogy népünk ezrei, százezrei гз milliói számára a kommunizmus igazi iskolája legyen. Fivtársnők és elvtársak, mit jelent a leninizmus tanainak elsajátítása? Lenin és Sztálin tanait elsajátítani azt jelenti, hogy elsősorban tanuljuk meg ezt a tanítást a mindennapi életben alkalmazni, hogy tanuljuk meg útjainkon és válaszútjainkon ezt a tanítást iránytűként használni. Lenin és Sztálin tanítása segít bennünket abban, hogy megtaláljuk a választ azokra a legfontosabb kérdésekre, amelyek fölmerülnek előttünk és hogy Olyan választ találjunk, amely segít abban, hogy minden helyzetben a dolgozó nép javára, a szocializmus javára cselekedjünk. Foglalkozni akarok életünknek néhány különösen fontos kérdésével, amelyeket csakis a lenini tinitás világításában lehet megérteni és megoldani 1. Ilyen elsősorban a háború és béke kérdése. Lenin volt az, aki föltárta a jelenkori háborúk okait és törvényszerűségét, aki leleplezte, hogy a jelenkori háborúk se nem „természetes népi dolgok”, se nem elemi sötét erők, amelyek váratlanul, nem tudni hol és mikor robbannak ki, hanem hogy ezek a háborúk a kapitalizmus imperialista korszakának elkerülhetetlen kísérő tünetei. A kapitalizmus imperialista korszakában rohamosan erősödik az egyes kapitalista országok gazdasági és politikai fejlődésének aránytalansága és Így a gyöngébb ragadozók gyakran hamarosan erősebbek lesznek, mint társaik. És minthogy az imperializmus idejében a világ, a világpiacok és a nyersanyagforrások már szét vannak osztva, azért a háború az a legfőbb eszköz, amellyel a világot az erősebb és gyengébb tőkés ragadozók közt újra föl lehet osztani. Lenin az első világháború idejében remek jellemzését adta az imperialisták közti minden háborúnak, amikor róluk ezt írta: „Háborút minden nagyhatalom a zsákmányért, a világ Kiosztásáért, a piacokért és a népek rabszolgaságba döntéséért folytat. A burzsoáziának ez fokozott hasznot hajt”. A második világháború után egyes elvtársak úgy gondolták, hogy a tőkés államok közt a háborúk az új föltételek következtében többé nem elkerülhetetlenek és hogy a jövőben csakis a kapitalizmus táborának a szocializmus tábora elleni háborúja lesz lehetséges. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című müvében ezt a nézetet mint nem-lenini nézetet megcáfolta. Bebizonyította, hogy az imperialisták közti ellentéteknek a mostani viszonyok közt is tovább kell élesödniök és hogy így a kapitalista országok közötti háború elkerülhetetlenségének törvénye továbbra is érvényben marad. Vájjon azonban enrtek a törvénynek létezése azt jelenti-i, hogy a háborúknak oly elkerülhetetlenül kell bekövetkezniök, mint mondjuk tél után a tavasz és tavasz után a nyár következik? Vájjon azt jelenti-e ez, hogy a háborút nem lehet elodázni, hogy nem lehet megakadályozni és hogy csak ölhetett kézzel kell várni a háború bekövetkezését ? Erre a kérdésre is világos választ adott Lenin. A bolsevikok, élükön Leninnel, voltak egyedül azok, akik az első világháború után nem estek áldozatul a háborús uszításoknak és hadat üzentek az imperialista háborúnak a demokratikus béke érdekében. Akkor sokan voltak, akik fölényesen lenézték a bolsevikok háborúellenes tevékenységét és képzelődőknek nevezték őket. Mégis az ő tevékenységük eredménye volt az, hogy 1917 novemberében a világ egyhatod része véget vetett nemcsak a háborúnak, hanem a háború okának, a kapitalista rendszereknek is és uralomra juttatta a munkások és földművesek kormányát. A Szovjetunió létezése új helyzetet teremtett a dolgozó tömegeknek a béke megtartásáért folytatott harcában. Az imperializmus világával szemben, amely csak háborúkat szül, itt szocialista hatalom keletkezett, amely politikáját a békéért való harcra alapította. így a Szovjetunió már keletkezése óta legfőbb akadály lett az imperialisták véres háborús terveinek megvalósításában. Azonban az imperialistáknak a Szovjetunió minden törekvése ellenére végül mégis sikerült a második világháborút kirobbantani. Ennek eredménye azonban új, fenyegető figyelmeztetést jelent a világ tőkései számára. Ahogy az első világháború és a Nagy Októberi Forradalom következtében a kapitalista rendszertől elvált a világ egy hatodrésze 140 millió lakossal, úgiy a második világháború és a Szovjetuniónak a fasizmus fölött aratott győzelme következtében megnövekedett a béke és a szocializmus tábora több mint 800 millió emberre. Ma ez természetesen még nagyobb akadály a háborús uszítok számára, mint bármikor azelőtt. Annál nagyobb akadály ez, mert e szocialista tábor körül csoportosult a hatalmas világbékemozgalom, amely a kapitalista országokban is a dolgozók újabb tízmillióit foglalja magában. Ez az óriási mozgalom — élén a Szovjetunióval — ma meghiúsítja a háborús uszítás és hazugságok szövevényeit és Európa, Ázsia, Afrika és más világrészek népeit a szabadságért és nemzeti függetlenségért való harcra buzdítja. Nincs kétség afelől, hogy ennek a mozgalomnak megvan az ereje ahhoz, hogy elhárítson egy új háborút és megóvja a békét. Ezért nincs kétség afelől sem, hogy a mi feladatunk is az, hogy mindent megtegyünk a béketábor megszilárdításáért és megerősítéséért. Azonban azt is meg, kell mondanunk, hogy nem félünk az ellenség fenyegetéseitől. A Szovjetunió és a népi demokrácia országainak oldalán meg tudnánk védeni és oltalmazni hazánkat a támadóval szemben. És egy ilyen háborúra nem a szocializmus tábora, hanem az imperialista támadók fizetnének rá drágán. Már sokkal a második világháború előtt figyelmeztette Sztálin elvtárs az imperialistákat arra, hogy a világ fölosztásának egy második háború kísérlete „a világkapitalizmusnak sokkal drágább lesz, mint az első”. Sztálin jós szavai teljes mértékben beteljesedtek. Ezért nem lehet abban kételkedni, hogy abban az esetben, ha az imperialisták újabb háborús öldöklést kezdenének, akkor — ahogy Malenkov elvtárs mondotta a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán — minden alapunk megvan arra a föltevésre, hogy egy harmadik világháború a kapitalista világrendszer összeomlására vezet. így világítja meg előttünk a leninizmus az imperialista háborúk törvényeit, így tanít meg bennünket a háború elleni harcra és főként így buzdít bennünket arra, hogy állandóan szilárdítsuk gazdaságunkat, államhatalmunkat, védelmi erőnket, mint a béke legfőbb biztosítékait és mint az imperialisták bármely szándékának meghiúsítására szolgáló fegyvert. 2. Érinteni akarom továbbá az amerikai imperializmus jellegének kérdéseit. Nálunk egyesek eddig nem tudják felfogni, hogyan van az, hogy az Amerikai Egyesült Államok lettek ma a világreakció állandó központjává, az új háború fő szítójává és a szabadság és demokrácia nemzeteinek legnagyobb ellenségévé. Ezért nem értik meg kellően ezt, mert naív illúziókat táplálnak magukban Amerikának, az utolsó világháború előtti szerepéről. Ügy vélik, hogy ez előtt a háború előtt az amerikai imperializmus mégis csak haladóbb, mégis csak demokratikusabb, mégis csak békeszeretőbb volt, mint a többi országok kapitalizmusa. Ez a nézet alapjában téves, sőt ma veszélyesen téves. Lenin már az első világháború előtt leleplezte az amerikai kapitalizmusnak különösen ragadozó és rabló jellegét. „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című müvében mély elemzést adott az amerikai imperializmusról is és kimutatta, hogy annak különleges fejlődése következtében a legújabb amerikai kapitalizmus élősdi vonásai különös élességgel ütköznek ki”. Az amerikai imperializmusnak háborús alapirányzatát Lenin lángeszű előrelátással világította meg 1918 novemberében. Akkor azt mondotta, hogy Amerika és Anglia ugyanúgy megvadultak és elvesztették fejüket, mint annakidején Németország és hogy ezért ugyanolyan gyorsan, sőt talán még gyorsabban közelednek azon vég felé, amelyet a német imperializmus oly sikeresen elért. Kezdetben hihetetlen módon szétterpeszkedett Európának háromnegyed részére, de azután fölfuvalkodott ös helyben szétpukkadt, borzalmas bűzt hagyva maga után. Ilyen vég felé tart most az angol és amerikai imperializmus. Ugyanebben az időben egy más alkalommal Lenin az amerikai burzsoa demokráciáról ezt irta: Wilsonnak idealizált demokratikus köztársasága valóságban mint a legőrültebb imperializmus, a gyönge és kis népek leggyalázatosabb elnyomásának és fojtogatásának formája nyilvánult meg. Lenin e szavaiból teljesen megismerjük a mai amerikai kapitalista imperializmust is. Azok a vonások, amelyekre Lenin figyelmeztetett, még fenyegetőbb alakot öltöttek. A koreai nép gyilkosai, a gyarmati és európai népek elnyomói a barbár fajelmélet hirdetői — ez az a legőrjöngőbb és leggyalázatosabb amerikai imperializmus. De ugyanolyan lángeszűén, mint ahogy Lenin az amerikai imperializmus lényegét meghatározta, rámutatott annak jövendő sorsára is. Fölemlítve, hogy a német imperializmus hogyan jutott csődbe, amikor el akarta nyomni az orosz és ukrán nép fölszabadító mozgalmát, Lenin ezt mondta: Az angol és amerikai imperializmus annál inkább sírba kerül, ha olyan kalandba bocsátkozik, amely politikai bukásba viszi és ha katonaságát arra a feladatra Ítéli, hogy egész Európ elnyomója és csendőre legyen. A hitleri fasizmus gyalázatos vége csak még jobban aláhúzta Lenin prófétai figyelmeztetését. Nem lehet kétség az iránt, hogy ha az amerikai imperializmus továbbra is mostani útján halad, akkor úgy végzi, mint a népek minden elnyomója és a világuralom minden jelöltje. így mutatja be nekünk a leninizmus az amerikai imperializmus jellegét és így mutatja meg annak fejlődési távlatait. 3. Harmadszor meg akarok emlékezni Lenin tanításának nemzetközi érvényéről és a Szovjetunió tapasztalatairól. Lenin állandóan hangsúlyozta a bolsevizmus nemzetközi jellegét és tapasztalatait. „A bolsevizmus alkalmas arra, hogy mindenki számára a taktika mintája legyen.” Ezt írta a renegát Kautskyval folytatott vitájában. Végül teljesen bizonyítják ezt kommunista pártunknak tapasztalatai. Hogy ha párunk képes volt valamire, hogy ha vezetni tudta népünket a darab kenyérért való harcbn és a fasizmus elleni harcban, végül, hogy ha le tudott számolni a kapitalistákkal és az árulókkal, ezt csak azért tudta, mert Moszkvába jártunk, hogy megtanuljuk a bolsevikoktól, hogyan kell a burzsoázia nyakát kitekerni. Lenin azonban ugyanolyan helyesen előre látta, hogy a Szovjetunió gazdasági kiépítése „mintaképül fog szolgálni a jövendő szocialista Európa és Ázsia számára”. Leninnek ezek a szavai, amelyek természetesen nemcsak a gazdasági kiépítésre, hanem általában a szocialista társadalom kiépítésére vonatkoznak — különösen ma nyernek különös fontosságot, amikor valóra válnak mind az európai népi demokratikus országokban, mind a népi Kínában. Természetes, hogy a szocializmus felé vezető útunkon ugyanúgy, mint a népi demokrácia többi országaiban, nem kevés eltérés van a Szovjetunió útjától. Különbözik már maga az 1945- ös év az 1917-estől. Ezek az eltérések azonban csak a formát érintették, de nem az új rendszernek lényegét, amit a dolgozó nép kormánya jelent a munkásosztály vezetése alatt, amit a proletariátus diktatúrája képez. Ezt a kérdést is megvilágította Lenin, amikor ezt írta. A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet kétségkívül a politikai formák nagy gazdaságát és változatosságát hozza magával, azonban lényege elkerülhetetlenül csak egy lesz: a proletariátus diktatúrája. Ezért butaság és veszélyes dogmatizmus volna. hogy ha nem vettük volna észre ezt az eltérést 1945 óta megtett útunkon. Ellenkezőleg. Az, hogy figyelembe vettük és helyesen fel tudtuk használni, megsegített bennünket abban, egyebeken kívül, hogy 1948 februárjában le tudtunk számolni a belső burzsoa reakcióval. Másrészt azonban bűnös butaság volna, hogy ha ezen „eltérések némelyikét, amelyek csak átmeneti jellegűek voltak és fokozatosan elhalnak, konzerválni akarnánk. A szovjet tapasztalatok folyton bővebb és mélyebb kihasználása és így az egyre fokozódó közeledés a szovjet mintához, ez a népi defriokratikus országok fejlődésének egyik legfőbb törvénye. Tehát minden szorosabb közeledés a szovjet mintához, ahhoz a társadalomhoz, amely már kiépítette a szocializmust és amely helyettünk is számos fájdalmat, megpróbáltatást szenvedett el, amikor kereste és megtalálta az új életformát — ez a mi sikerünk, ez jelentős haladás a szocializmus felé vezető úton. Ilyen siker például pártunk új alapszabályzatának elfogadása, amely legfontosabb pontjaiban teljesen egyezik a Szovjetunió Kommunista Pártjának alapszabályzatával. Viszont az alacsonyabb átmeneti formák . kiemelése és konzerválása és ezeknek megváltoztathatatlan „specifikum” gyanánt való feltüntetése ugyanúgy, mint ahogy a szovjet példa és tapasztalatok elhanyagolása vagy visszautasítása, végül is a népi demokrácia lényegének tagadásához, annak megdöntéséhez és a kapitalizmus visszaállításához vezet. Ekként a leninizmus megtanít bennünket, hogy minden tekintetben felhasználjuk a szocializmus első országának nagyszerű tapasztalatait és hogy a szocialista társadalom építésének alsóbb formáiról magasabb formák felé haladjunk. 4. Végül engedjétek meg, hogy megemlítsem azt a kitűnő írást, amelyet Lenin éppen 30 évvel ezelőtt, január elején írt a „Szövetkezeti mozgalomról” és amely Sztálin elvtárs szavai szerint Lenin politikai végrendeletéhez tartozik. Ebben az írásban Lenin a marxizmus történetében először adta meg az irányelveket ahhoz, hogy hogyan kell elintézni a szocializmus építésének egyik legbonyolultabb feladatát, azt a feladatot, hogy a kisföldműveseket megnyerjük a szocialista építés számára, azt a feladatot, hogy a kis mezőgazdasági termelést átalakítsuk szocialista nagytermeléssé. Rámutatott, hogy ezt a szövetkezeti mozgalom segítségével kell megtenni a kollektív elvek fokozatos bevitelével a mezőgazdaságba, először a mezőgazdasági termények fogyasztásának, azután azok termelésének terén is. Lenin a szövetkezeti mozgalomban az új rendszerre váló átmenet, „legegyszerűbb, legkönnyebb és a földművesek előtt legmegérthetőbb” útját látja. Lenin lángeszű ösztönzése alapján Sztálin kidolgozta és életbe léptette a mezőgazdaság kollektivizálását, azt a kollektivizálást, amely a Szovjetunió mezőgazdaságát szocialistává tette és a szovjet földműveseket a szovjet rendszer hű támaszaivá, azt a kollektivizálást, amely véglegesen és örökre elintézte a „gabonakérdést” és amely a szovjet mezőgazdaságot a világon első helyre emelte. Sztálin, amikor a „Szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” című művében a szovjet mezőgazdaság fejlődési útjáról beszél, ezt mondja: „Nem kétséges, hogy minden olyan kapitalista ország számára, amelyben többé-kevésbbé számottevő kis- és középtermelő osztály van, a fejlődésnek ez az útja az egyetlen lehetséges és célszerű út a szocializmus győzelme szempontjából”. így Lenin 30 évvel ezelőtt nekünk Is megmutatta a falu szocialista átalakításának egyetlen útját. És ahogy akkor azt mondta, hogy „s mégis nem minden elvtárs ad magának számot arról, milyen gigászi, mérhetetlen jelentőségre tesz szert most a mi szempontunkból Oroszországnak szövetkezetekbe tömörítése”, ez a megfelelő változtatással a mi viszonyainkra is érvényes. Nálunk is vannak egyes dlvtársak, akik előtt még nem világos, mily óriási, mérhetetlen jelentőséggel bír számunkra is a földműves szövetkezeti mozgalom kiépítése és megszilárdítása. Csakis egészséges és viruló egységes földműves szövetkezetek kiépítésével nyerjük meg a kis- és középföldműveseket véglegesen a szocialista életformának. Csak Így fokozhatjuk mezőgazdaságunk hozamát és oldhatjuk meg égető gabona és általában közellátási kérdéseinket is. És csak így jutunk tényleg előre a szocializmus győzelméhez. Erre tanítanak bennünket Lenin és Sztálin. Elvtársak, ez néhány időszerű kérdés, ahogyan azokat Lenin és Sztálin tanítása előttünk megvilágítja. 5. Ahhoz azonban, hogy az ő tanításaikat életbe is tudjuk léptetni, egyre van szükség: a le-Folytatás a harmadik oldalon.
