Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-25 / 4. szám

и I О No1 Ä Ы C

Bónyi Adorján elbeszélése

Uj hii

s

Nagysikerű előadások a tardoskeddi EFSz-ben

A tardoskeddi EFSz-ben is megkezdődött a szövetkezeti tagság iskolázása. A szövetkezet tagsága megismerkedik a haladó mezőgazdasági termelés azon módszereivel, melyeknek birtokában fokozni tudja a termelést és emelni saját jövedelmét.

A legutóbbi iskolázáson a tagság 75 százaléka vett részt. Nagy érdeklődéssel hallgatták az állattenyésztés fejlesztését szolgáló előadást és hozzá szóltak a vitához. A hozzászólások bizonyítják a szövetkezeti tagság iskolázásának nagy jelentőségét a szövetkezeti gazdálkodás további munkájára nézve, mert a vitában világosan kifejezésre jutott, hogy a múltban hol követtek el hibákat és hol kell ezeket kiküszöbölni. A szövetkezeti tagság tudása birtokában a jövőben mindent megtesz, hogy emelje a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát.

Az EFSz az őszi vetési munkákat és a mélyszántást is sikeresen befejezte. Elvetettek 282 ha búzát, 122 ha rozsot, 60 ha bükkönyt, 5 ha repcét és az őszi mélyszántást is elvégezték 1100 ha-on.

EFSz-ink nőtagjai — példás sertésgondozók

Az őszi munkálatokkal kapcsolatos szocialista munkaverseny mellett összszlovákiai méretben az állattenyésztés terén is kiértékelték az elért eredményeket. Legnagyobb sikereket ezen a téren az okánikovói EFSz-ben Kolárik Ferenc munkacsoportja érte el s így Szlovákiában az első helyre került. A munkacsoport az asszonyi munkaerők bekapcsolódásával is évi 15 darab választási átlagot ért el anyakocánként. A választott malacok átlag súlya 10—13 kg. Az elválasztásnál különös figyelmet szenteltek az egészségügyi intézkedések érvényesítésének, amiáltal nagyban csökkentették a választott malacok elhullását.

Az állattenyésztésnél második helyen a rozsnyói járás borzovai EFSz sertésetetői és tehenészei végeztek. A tehenek évi tejhozama naponta 5.8 liter átlag. A malacok elválasztásánál évente 15 darabot érnek el egy anyakocától. A szarvasmarhák napi súlygyarapodása 0.53 kg, a hízóké 0.68 kg. Az egy évre átszámított juhtejtermékből

7.2 kg sajtot készítenek s juhonként átlag

3.7 kg gyapjút termelnek ki.

Jó eredményeket ért el a radványi EFSzből Rohács János csoportja is, ahol az etetési technika helyes alkalmazásával tehenenként napi 8—10 literes tejátlagot sikerült elérniök. Ebben a szövetkezetben 210%-ra teljesítik tejbeszolgáltatásukat, hasonlóképpen jól haladnak a sertéshúsbeszolgáltatásban és a tojás átadásában is. Az állattenyésztő munkacsoport nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a radványi EFSz több termékből túlszárnyalta beszolgáltatási kötelezettségét.

A falusi gazdagok és spekulánsok különféle módon fékezik szocialista építésünket. Ámde munkásosztályunk ébersége következtében meghiúsul cselszövésük. A komáromi járásban ilyenek közé tartozik Bohus Károly ekecsi 22 ha-os kulák, aki az 1952-es esztendőben 405 kg sertéshússal, 8001 liter tejjel, 484 kg kukoricával, 614 kg napraforgóval, 200 kg szénával és 10.549 kg cukorrépával maradt adós államunknak. E- gyebek között még a tervezett állatállományt sem tartotta be s főleg nagykiterjedésű szőlőjében tevékenykedett, elhanyagolta a szántóföldek művelését. Ezenkívül a sertések részére kenyérgabonát darált. A fent vázolt szabotáló bűncselekmények megállapítása után, mint a munkásosztály ellenséget vonták felelősségre. A jápási büntető bíróság' igazságos ítéletet mért ki Bohus kulákra, elrendelte vagyona elkobzását s mint főbüntetést 30.000 korona pénzbüntetésre Ítélte.

HIBAIGAZlTÄS

Multheti számunkban a nyomda hibájából több értelemzavaró hiba csúszott be, amiért kérjük olvasóinkat, hogy az 5. oldalon közölt bánkeszii beszámolónk címét a következőképpen helyesbítsék: „A mintaszabályzat-tervezet megvitatása a bánkeszl EFSz-ben a szövetkezet rohamosabb fejlődését segíti elő”.

Az alsószecsei cikkünkben pedig a 12 bekezdés eleje így hangzik helyesen: „A bényi szövetkezetben például tavaly több mint hárommillió korona készpénzt jövedelmezett a kertészet”.

Jóska a vasúttól gyalogolt befelé a faluba. Kezében vitte csinos kofferét, szaporán lépegetett. Közben csak félszemmel figyelgette a réglátott falu új orcáját, mert arra is vigyázni kellett, hogy elkerülje a gyalogjáró kis tócsáit. Üj barna cipő volt rajta, errefelé még nemrégiben kiadós eső járhatott vendégségben. Esteledett.

így esett, hogy egy hosszú ház kapujánál majd összeütközött valakivel, aki ugyancsak frissen fordult ki az udvarból. Fiatal leányféle volt.

— Nincs szeme? Vigyázhatna hé. Majd felborított — szólt a lány, kis méreggel.

— Szerencsére még lábon áll, úgy látom, Ami meg azt illeti, egy fikarcnyival sincs több szemem, mint magának. Maga is vigyázhatna — szólt vissza a fiatalember és félrevágta a fejét, amint hirtelen rágyönyörködött a szép, fiatal lányarca.

A hangjára a lány szeme megrebbent, tágabbra nyílt. Kicsit előbbrehajolt, Jóska arcába nézett.

— Ne legyek — aki vagyok, ha ez nem Varga Jóska — a mondat úgy hangzott, mint a nevetés, meglepett, csendes, friss nevetés.

— Az a nevem — a fiatalember nézte a lányt, méregette magában nagyságát, orcáját, hangját. Tűnődött: — Maga meg .., maga meg ...

— Na, halljam, ki vele. Ki vagyok?

— Maga meg — Jóska csak azt látta, hogy ez itt igen formás teremtés, karcsú, mint egy fiatal rózsafa, szép szökés haját lebegteti az alkonyat fuvallata kerek arca körül, jól áll rajta a csinos, városias őszikabát, a kezében meg egy csomó könyvféle, füzet, ilyesmi. — Maga... egy nagyon helyes valaki, az biztos.

— Ez az egész? —■ a lány hangja csúfondáros lett, de ezzel mintha valami csalódásfélét takargatna: — Ügylátszik nagyon elkoptathatta azt a kis eszét is, ami volt, ha már rám sem emlékszik.

S hozzátette elnyújtott, gyerekes hangon:

— Parittyás Jóska.

Elég folt ez a suhanckori „csúfnév’’, a fiatalember hirtelen letette bőröndjét a kapufa száraz aljába s összecsapta a két kezét:

— Na, már ez nem is igaz. Te volnál? . .. Te ... Juliska? Ács Julika? Nahát.

S valahonnén mélyből, messziről eszébe tűnt egy szeplős kis, tizenkét-tizenhároméves lánykölyök, aki nem volt szép, csak vidám volt, mint a mókus, nyurga, hosszú kezűlábú, nyelves a lányok közt, hetyke a fiúk közt, olyap, játszópajtás, mint hat fiú egy rakáson, nyugtalan, mint a böjti szél. Ács Juliska — nézd csak, mi lett belőle!

— De felnőttél, de kiformásodtál. Itt hagytam egy kis csalánbokrot, aztán most itt találok egy . ..

— Csak valami csúfat ne mondjál. Mert biztosan még mindig olyan goromba vagy, mint akkor voltál. Most is ugye azzal kezdted, hogy nekem jöttél.

— Bocsánatot kérek szépen érte. — Jóska megemelte kicsit a kalapját tréfásan — tudom én a jó modort, ha ilyen szépruhás, finom valakivel állok szemben, aki akárcsak egy pesti ruhakirakatból lépett volna elém.

Most a lány nézett végig a fiatalemberen, jó barna kabátján, szürke pantallóján.

— Te sem panaszkodhatsz. Azt »a rongyos, zöld fiúnadrágodat, meg a foltos mellényedet jól elcserélted közben.

Jóska csak köhintett egyet.

Valahol a kerítésen túl alvásra készülő tyúkok kotyogása hallatszott.

A levegő hüvösödött, de valahogy itt, ez előtt a kapu előtt ez most nem érzett.

— Hol jártál azóta? — szólt a lány. — Négy esztendeje...

— Csakugyan annyi ideje, hogy elköltöztünk innen — emlékezett Jóska is, — mikor apámat az állami gazdaságba hívták állattenyésztőnek. Hogy hol jártam? Tanultam a városban. Eleinte kicsit nehezen. Aztán belejöttem.

Sejtelemnyi nesz hallatszott: a hervadt akácfán suhant át az alkonyat gyenge szellője, vagy lehet, a lány sóhajtott egyet?

— Négy esztendeje nem is jártál erre? — kérdezte.

— Tavaly nyáron voltam itt a faluban. Tanulmányi bizottsággal s hirtelen hozzátette: — De nem láttalak.

— A nyáron ém sem voltam itthon. Én ts tanultam. Aztán vizsgázni voltam.

Vafahol egy kutya elvakantotta magát. Közel-távolról nyomban feleltek rá a falu kutyái.

— Te is tanultál? — nagy hitetlenség volt Jóska hangjában. — Hiszen igaz lányok is tanulnak. De te? Ha jól emlékszem, akkoriban olvasni se nagyon tudtál sehogysem.

A lány arca kigyult.

— Az se igaz, de mindegy. Nemcsak te bérelted ki a tudományt. Maradt nekem is, elhiszed?

Jóska a lány keze felé intett a könyvek felé:

— Ez mind az? A te tudományod? Lássam — s elkapta Julika kezét, ,megnézte a legfelső füzetet olvasta: — „Utóhang a tsz — elnökök országos kongresszusához".

Eleresztette a lány kezét, nagyott nézett, mosolygott:

— Ilyeneket olvasol? Utóhang. téesz elnökök ... Minek ez neked? Mi vagy te?

Julika most egyenesen állt, büszkén és szép komolyság csengett a hangjában:

A szövetkezet irodájában dolgozom.

Az alkonyat lejjebb ereszkedett. Jóska csak nézte a lányt: Julika arca, a fogyatkozó világosságban még édesebbnek, hamvasabbnak, ingerlőbbnek látszott.

— Es te fnost mi járatban vagy most itt? — kérdezte hirtelen a lány.

— Itt fogok lakni. En vagyok az új agronómus.

Julika nyitott szájjal vette a lélegzetet:

— Hát akkor ... Jó munkát kívánok. Most már mennem kell,

Jóska elébe állt.

— Még csak egy kicsit. Most jut eszembe valami. Mintha akkor régen mi haragban váltunk volna meg egymástól.

A lány csak bólintott.

— De miért is? — töprengett a fiatalember és le nem vette a szemét a lányról. — Hadd gondolkozzam csak. Hátha eszembe jut.

A lány elmosolyodott, kötődő kis mosoly volt ez:

— Talán segítek. En még emlékszem ... ugyan nem is tudom miért... nincs sok értelme. A Szűcs Vendel bácsiék kertje végében voltunk délután, egy rakás fiú, lány. Глkásztunk. Mikor ott kuporogtam a víz felett, te a nyakamba raktál hátulról egy rákot.

— Űhüm — bólintott Jó$ka. — Nem nagyon szerettelek.

— Nem nagyon.

— Aztán mi is lett a rákkal?

— Nagyon dühbe jöttem. Nem néztem, hogy nagy fiú vagy, nálamnál három-négy évvel is idősebb, megfordultam, aztán ... jól képen vágtalak.

Jóska próbált visszaemlékezni, nagyokat bólingatott. — Szemtelen, szeplős, csúnya kis vakarcs voltál... És azután mit csináltam?

— Semmit — a lány édesen vonogatta a

vállát. — Csak álltái, bámultál, mint aki nem. hisz a szemének-fülének. nem tudja mit csináljon. Olyan zavarba jöttél, olyan buta lettél... én még most is nevetek, ha rá gondolok. ö

Denevér surrant el a fejük felett. Az utcán lélek sem járt. Jóska szeme parázslani kezdett a homályban. Motyogott valamit:

— Csak álltam ott, mint egy hülye. Csak álltam.

Ráncolta homlokát, erősén eltűnődött pillanatig. Aztán egyszer csak kicsit előrehajolt és váratlanul, gyengéden, olyan gyengéden, szinte mint csak egy futó ériútés és talán kicsit bátortalanul is, megcsókolta a lány arcát.

A lány utána úgy elkapta magát, hogy szinte nekihanyátlőtt a kapufának.

— Mi volt ez? — kérdezte ijedt, meglepett, lihegő, parányi haragos suttogással.

Jóska valami meleg új örömmel eltelt szemmel nézte véges-végig, nézte tetőtől-talpig, tekintete elakadt ott a lány kezében, a legfelső füzeten, aminek az vöt a címe, hogy „Utóhartg a tsz-elnökök országos kongresszusához” és szélesen elmosolyodott:

— Mi lett volna? Utóhang. Ahhoz a régi pofonhoz.

Felkapta bőröndjét, felnevetett jóízűen:

— Vagy inkább előszó. Valamihez, ami még csak ezután lesz ... ami az életed ,,, és az én életem.

Rájöttek a komáromi óra-csempészők üzérkedéseire. Szocialista gazdálkodásunk napról-napra erősödik. Dolgozóink nagy akaratereje révén Köztársaságunk egyre szilárdul úgy politikai, mint gazdasági téren. Azonban újjáépítésünk' során igen sok nehézséggel kell megküzdenünk, köztük olyanokkal is, amelyeket az amerikai ügynökök mesterségesen állítanak elénk. Ilyen ügynökök, mint például Lichtestáhl József komáromi volt órakereskedő, Nappel Jenő, Forró Ferenc szintén volt órakereskedők Tito Jugoszláviájából óracsempészésre szánták el magukat. Az órákhoz a jugoszláv hajósokon keresztül jutottak és darabonként 4—5 ezer koronáért árusították. Ezáltal köztársaságunkat több tízezer koronával károsították meg,- mert elkerülték a vámhatóságokat, akik később megállapították, hogy Lichtestáhl és társai összesen 124 darab órát hoztak be feketén államunk területére. Ebből az esetből kifolyólag tudomásunkra kell vennünk, hogy aki csempészett órát vásárol, nemcsak a törvényt szegi meg, de segíti a külföldi ellenséges elemeket áruló tevékenységében. Az ilyen felforgatok és segítő társaik ellen meg kell tennünk a szükséges lépéseket, jelentenünk kell a nemzetvédelmi szerveinknél, hogy megakadályozzák káros tevékenységüket.

*

A kishindi EFSz a Csehszlovák Békevédók II.

országos konferenciája tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy egész évi húsbeszolgáltatási kötelezettségüket félév alatt teljesíteni fogják. *

Olomúc kerület Vaglov községe a kerület egyik legrosszabb faluja a tejbeszolgáltatás terén. Hogy lehet ez? Mert maga a helyi nemzeti bizottság elnöke Bútor János sem teljesíti a kötelezettségét, ezáltal nem jár elől jó példával a kis- és középparasztság előtt. A nemzeti bizottság elnöke több, mint 23 ha-on gazdálkodik.

A kötött heti körmi kedelmi m a Hivatala közzé az á detpiénnyei ben volt n valósul me

Élelmisze adnak ki n kül arra, ; erőket. Él továbbá ne jai sem, sí jóllehet csa suk jövede nak azon t vannak all ruhajegyek sem falusi gazdagok h abban az e torban vám

A járási ják az éleli piacról vak zárják a ke mint példái nagykereski sági tanács publika és vatalt elláti a csendőrsé az országos nököket, a róságok ein

A további ság néhány a kötött piai parasztolmai dasági föld gekben két háztartásuk ha alkalmaz ban, az üzen gyeket adna] 500 g darás 1000 g kényt

Az EFSz-b hető nyílván tásnak, mert szó, hanem a ról. Amennj pusú EFSz t alapszabályzi kaegységet é nyilvános szí taknak járó szelvény néll alkalmazottal kapnak a III tartásának a zott tagjai, rr kül, a fiatal!

A házi seri hatállyal, azc látók, az öné mítják át ■ szí emellett úgy dón megállapí nak ki.

Azok az as éven aluli saj legalább egy akinek szülei alkalmazva, ú szóló jegyeket akik egy vág: gyermekükről számára szóló legalább fél n vannak alkaln háztartásukbai gítség.

Mindezek a hacsak nem öl ról való élelmt szó.

A hirdetmén ellátás eddigi gyermekek és tojásellátását á

A hirdétmén bányász-őrsége összetétele. A 1 lyik nagyon fői a szabadtej el helyen.

A hirdetmén: dosítást tártain mázzá a kötött meghatározások

A „Vnítŕni о piac rendelkezi kiadja brosúra :

Puskás, Európa legjobb futballistája. Zátopek

után, akit a világ legjobb sportolójának tüntettek fel, a kapitalista államok ismét ankétot rendeztek, ahol megvitatták, hogy ä sportolók közül ki érte el az 1952-es évben a legjobb eredményeket. A kapitalista világ kénytelen volt elismerni a magyar válogatott oszlopos tagját. Puskás Ferencet, Európa legjobb futbalistájának.

Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Óráé” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Merkantilné tlačiarne n. p. zz., Bratislava, Ul. Nar. povstania 4L Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kčs, félévre 50.— A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. számi: PIO 566/52. IV.2'