Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

1953. június 21. 9 fzalma Földmiiws teljesítéséért, hogy mintaképül szolgáljanak a mun­kában, szakadatlanul szilárdítsák kapcsolatukat a tömegekkel, betartsák a párt és az állami fegyel­met. Eddig még nem tettünk meg mindent, hogy valamennyi tagunk ehhez tartsa magát, s kötelessé­gét a párt s a dolgozó nép iránt lelkiismeretesen- tel­jesítse. Akadnak olyan párttagok, akik nem tartják be a párt és az állami fegyelmet és sok az olyan tag is, akik nem harcolnak aktívan a párthatároza­tok teljesítéséért. A pénzreform, amint mondottam, komoly próba volt tagságunk számára. Várható volt, hogy különféle üzérkedők, kulákok és reak­ciósok bősz ellenállást fejtenek majd ki és meg­kísérlik, hogy magukkal ragadják a dolgozókat is, akik elvesztették megtakarított összegeik egy ré­szét, vagy más átmeneti károsodás érte őket. Rend­kívül fontos volt, hogyan állják meg helyüket pár­tunk tagjai. Ismétlem, hogy pártunk a maga egé­szében igen jó állta ki ezt a próbát. Tagjaink és funkcionáriusaink zöme aktív módon meggyőz­te a dolgozókat a pénzreformnak és a jegyrendszer eltörlésének helyességéről és hasznosságáról. Akad­tak azonban olyanok is, akik a reakció befolyása alá kerültek, akik kommunista kötelességüknek nem tettek eleget. Alapszabályzatunk értelmében ilyen embereknek semmi keresnivalójuk sincs pártunkban. Pártunk a szocializmus építését és a békeharc nagy feladatait csak akkor teljesítheti sikeresen, ha minden párttag úgy teljesíti kötelességét, • ahogy azt a párt alapszabályzata megköveteli és a párttagok kötelességévé teszi. Biztosítani keil, hogy pártszervezeteink ilyen szellemben irányítsák és neveljék tagjainkat és igazi kommunistákat ne­veljenek belőlük. A párt szervezeti felépítésének vezérelve a demo­kratikus centralizmus. Lenin ezt az alapelvet már Oroszország szociáldemokrata munkáspártjának megalakulásakor kitűzte. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának története errői a következőket mondja: „Áhhoz, hogy a párt helyesen működhes­sék és tervszerűen vezethesse a tömegeket, a cent­ralizmus alapján kell szervezkednie, egységes szer­vezeti szabályzattal, egységes pártfegyelemmel, élén egységes vezetőszervvel: a pártkongresszussal és — a kongresszusok közötti időben — a párt Központi Bizottságával, gondoskodnia kell arról, hogy a kisebbség a többségnek, az egyes szerveze­tek a központnak, az alsóbb szervezetek a felsőb­beknek alávessék magukat. E feltételek nélkül a munkásosztálv pártja valóságos párt nem lehet, az osztály vezetésének feladatait nem teljesítheti.“ Ennek az alapelvnek pontos betartása pártunk akcióképessége szempontjából rendkívül nagy fon­tosságú. Az alapelv érvényesítésében azonban va­lóban komoly fogyatékosságok vannak. Akadnak pártszervezetek, amelyek nem teljesítik a felsőbb szervek határozatait. A demokratikus centralizmus alapelveinek betartása megsokszorozza a párt ere­jét, fokozza átütő erejét, s lehetővé teszi számára, hogy teljesíthesse a politikai vezető erő szerepét, amint azt a Szovjetunió Kommunista Pártjának tör­ténete is bizonyíja. Ezért biztosítanunk kell, hogy a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia párt­életünk sérthetetlen alapelvévé váljanak. A párttevékenységnek fontos szakasza a párt politikai tömegmunkája is. Hogy pártunkat széles­körű politikai tömegmunka kifejtésére késztessük, ádáz küzdelmet kellett vívnunk a helytelen bürok­ratikus adminisztratív munkamódszerek ellen, ame­lyek Szlánszky és társaik kártévő tevékenysége következtében pártszerveinkben és pártszervezete­inkben meghonosodtak. A tömegpolitikai munka kifejlesztése különösen az üzemekben bizonyos mértékig eredményes volt ugyan, egészben véve azonban a helyzet nem kielégítő. A párt politikai tömegmunkájának lényeges megjavítása céljából ki kell emelnünk a népnevelők jelentőségét és fel­adatát, emelnünk kell felkészültségüket és ideoló­giai színvonalukat. Nincs szebb és megtisztelőbb feladat, mint' a párt politikáját megmagyarázni a tömegeknek, megnyerni őket a párt politikájának, hozzáférhetővé tenni számukra tanitőmestereink zseniális tanításait. A lángolóan lelkes népnevelő a szocializmus zászlóvivője a dolgozó tömegek meg­nyeréséért vívott harcban. A tömegpolitikai mun­ka természetesen nem lehet csak a népnevei# ügye. Az alapszabályzat valamennyi párttagnak köteles­ségévé teszi, hogy szakadatlanul szilárdítsa kap­csolatát a tömegekkel. Szükséges továbbá, hogy a kommunisták meg­javítsák munkájukat a szakszervezetekben a CslSz­­ben és a többi tömegszervezetekben. Az alapszabály­zat értelmében a kommunistáknak ezekben a szer­vezetekben pártcsoportokat kell létesíteniük, hogy mindenképpen erősítsék bennük a párt befolyását és megvalósítsák a párt politikáját a pártonkívü­­liek közt. A kommunisták jó munkája révén el kell érnünk, hogy a szakszervezetek valóban a kom­munizmus iskolájává, a munkások széles tömegei­nek igazi mozgató erejévé váljanak. A CsISz-ben működő kommunisták gondoskodjanak arról, hogy , fiúk és leányok széles tömegei váljanak a szocia­lizmus építésének aktív és lelkes építőivé, a párt aktív harcosaivá. t • Különösen nagy figyelmet kell szentelni a jelen­legi időszakban a párt tömegmunkájának az üze­mekben és a falvakon. A falusi agitációs munka eredményeit, tartsuk gondosan szemünk előtt, s gondoskodjunk róla. hogy a kis- és középparasz­tokkal való szövetség minden faluban megszilárdul­jon. A sikeres tömegpolitikai munkának fontos elő­feltétele a bírálat és az önbírálat fejlesztése. Azok­ban az üzemekben, vagy falvakban, ahol a funk­cionáriusok hibáit és fogyatékosságait elkendőzik, ahol elnyomják a bírálatot, sőt esetleg üldözik, ahol álszenteskedő és formális az önbírálat, nem folyhat jó tömegpolitikai munka. Engedjétek meg, hogy idézzem Malenkov elvtársnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán e kérdéssel kapcsolatban mondott szavait: „Balga hiedelem, hogy az alulról jövő'"bírálat önmagától, spontánul is kifejlődhet. Az alulról jövő bírálat csak abban, az esetben fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos benne, hogy szervezeteink támogatják s hogy a fo­gyatékosságokat, amelyekre rámutatott, valóban meg is szüntetik. Szükséges, hogy a pártszerveze­tek és a pártfunkcionáriusok összes vezetőink az élére álljanak ennek az ügynek és példát mutas­sanak a bírálat iránti becsületes és lelkiismeretes magatartásra. Valamennyi vezető és különösen minden pártfunkcionárius köteles megteremteni a kellő feltételeket ahhoz, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa a szervezetek és intézmények munkájában észlelt fogvatékosságokat.“ Nagyon helyes lesz, ha mi is érvényesítjük majd azt az alapelvet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresz­­szusa fogadott el. Pártunk politikai és szervezeti tevékenységében nagyon fontos helyet foglal el a káderpolitika. Ká­dermunkánkban mutatkoznak a leggyengébb ered­mények. Azért van ,ez így, mert_ a pártszervek, a pártszervek egyes osztályai még mindig nem tuda­tosították eléggé a káderek helyes kiválasztásának és kiemelésének döntő fontosságát a párt politiká­jának keresztülvitelére. Különösen azoknak az elv­társaknak kell ezt erősen lelkére kötnünk, akik a káderügyeket kizárólag adminisztrative kezelik, hogy a helyes káderpolitikának az az alapelve, hogy a káderek kiválasztásában és- kiemelésében első­sorban az a szempont érvényesüljön, ki hogyan vá­lik be mindennapi munkájában a párt politikájának megvalósításában. A káderek kiválasztása sajnos még ma is ötletszerűen folyik, mert a pártszervek nem ismerik jól a kádereket, nem figyelik fejlődé­süket, nem ismerik munkaképességüket és más ké­pességeiket és többnyire csak a káderanyag alap­ján döntenek. Végül meg kell jegyeznem, hogy nagy szervezeti és politikai kárt okoz nekünk az az ügyviteli ren­detlenség is, amely pártszervezeteinkben, különö­sen a tagok nyilvántartásában és a tagjelöltek tag­gá avatásában uralkodik. Kiderült, hogy minden felülvizsgálás alkalmával bizonyos számú párttag egyszerűen „eltűnik“. Senki sem tudja, hová let­tek, mi történt velük, mi történt pártkönyvecské­jükkel. A tagfelvételi kérelmek elintézése sokáig elhúzódik, mégpedig nem azért, mintha a felvételi kérelmet nagy alapossággal felülvizsgálnák, hanem egyszerűen azért, mert heverni hagyják. Ezért szi­gorú adminisztrációs rendet kell teremteni, be kell tartani az alapszabályzat rendelkezéseit a tagok lakhelyváltoztafásával kapcsolatban, és gondot kell fordítani a párt növekedésére és az új tagok felvé­telére. Elvtársak! Pártunkat a Szovjetunió dicső Kom­munista Pártjának példájára építjük fel, pártunkat új alapszabályzattal vértezzük fel, hogy készen áll­jon a szocializmus győzelméért vívott új küzdelmek­re. Ha egész pártunkat áthatja új alaptörvényünk szelleme, nincs az a feladat, amelyet ne tudnánk teljesíteni, nincs az a nehézség, melyet ne tudnunk legyőzni. C.j alapszabályzatunk szellemében neveljünk tag­jainkból erős, szívós harcosokat, akik minden píl­­lanatban készek a párt bármely parancsát teljesí­teni, neveljünk képzett kommunistákat, akik elsa­játították a marxista-leninista elmélet alapjait, akik könyörtelenek a fogyatékosságokkal szemben, akik éberek és elvhfíek, akik szerények és odaadó hívei a munkásosztály, a szocializmus ügyének és a nagy Szovjetuniónak. Elvtársak! Első gottwaldi ötéves tervünk utolsó tervévében vagyunk. Szocializmust építő munkánkban sok ér­tékes tapasztalatot szereztünk. Bonyolult és nehéz feladatok perspektívája tárul fel előttünk, egyúttal azonban hazánk további nagyszerű gazdasági és kulturális fellendülése is. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy olyan gazda­sági, szociális és kulturális kérdéseket oldunk meg Szlovákiában, amilyeneket egyetlen burzsöa kor­mány sem oldott meg és nem is tudott megoldani. Ma nem az a gondunk, hogyan számoljuk fel Szlo­vákia „ősi nyomorát.“ Ez a kérdés már régen a múltba veszett. Ma már nem az a gondunk, hogyan biztosítsunk munkát dolgozóink számára. Már ez a kérdés is régen a múlté. Ma már azt mérlegeljük, hogyan biztosítsuk a szükséges számú szakembert hatalmasan fejlődő gazdasági és kulturális életünk számára, hogyan használhatjuk ki jobban és tökéle­tesebben hazánk természeti kincseit, amelyek a bur­zsoázia uralma idején parlagon hevertek, hogyan biztosítsuk dolgozóink jólétének és kultúrájának to­vábbi szüntelen növekedését. Boldogok vagyunk, hogy a szlovák népet a cseh néppel karöltve a béke táborába vezethettük, ahol megbonthatatlan egységben és testvériségben épít­jük a cseh néppel közös államunkat, ahol a kis nem­zeteket semmiféle veszély sem fenyegeti, ahol sza­badon élhetnek és alkotó módon fejleszthetik ki nemzeti életüket, ahol teljes mértékben érvényesül Lenin és Sztálin a népek egyenjogúságáról és test­vériségéről szóló lángelméjű tanításának éltető ere­je, ahol nemzeti életünk szabad virágzása örökre biztosítva van. Boldogok vagyunk, hogy aktív részvevői vagyunk annak a hatalmas, gigászi világküzdelemnek, a né­pek közti tartós béke megteremtéséért folyó küz­delemnek, melynek élén a nagy szovjet nép áll. Biztosak vagyunk benne, hogy helyes úton já­runk, biztonságban élünk és nagyszerű perspektíva tárul fel előttünk. A kapitalista világnak sem biz­tonsága, sem perspektívája nincsen. Ezért lelkesen és újult erővel látunk a további munkához, hogy tel­jesítsük első gottwaldi ötéves tervünk utolsó évé­nek feladatait, hogy még jobban fellendítsük gazda­sági és kulturális életünket. Ezért tántorithatat­­lanul folytatjuk útunkat. Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Klement Gottwald művéhez hiven, előre a szo­cializmus győzelméért hazánkban, előre a boldog Szlovákiáért, a szocialista Csehszlovákiában. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja és gott­waldi Központi Bizottsága! Éljen Szlovákia Kommunista Pártja, a CsKP har­ci osztaga! Éljen gyönyörű csehszlovák hazánk és elnökünk, Antonín Zápotocky elvtárs! Éljen példánk és mintaképünk, a világ proleta­riátusának élcsapata — a Szovjetunió Kommunista Pártja! if A küldöttek Široký elvtárs beszéde végén feláll­nak, zajos tapssal és „hurrá“ kiáltással, drága pár­tunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és gottwal­di Központi Bizottsága éltetésével szakítják félbe szavait. A lelkesedés megnyilvánulásának hulláma a Szovjetunió szívből jövő éltetésében éri el tetőfo­kát. A küldöttek így éljeneznek: „Éljen Zápotocky elvtárs! Éljen a CsKP! Éljen Široký elvtárs! Éljen Szlovákia Kommunista Pártja! Éljen a Szovjetunió! i Világ proletárjai, egyesüljetek!“ i

Next

/
Thumbnails
Contents