Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-21 / 25. szám
%0 ľialKJď ' földműves 1953. június 21. Marek Csulen elvtárs felszólalása Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán Siroky elvtárs mondta beszámolójában, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa óta falvainkban is nagy utat tettünk meg a szocializmus felé. Bátran léphetünk tehát a dolgozók elé, hogy számot adjunk az eltelt időszakban végzett munkánkról. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kapitalizmus alatt száz éven át sem tettek annyit a dolgozók érdekében, mint mi ebben a rövid időszakban. Szem előtt kell azon. ban tartanunk, hogy a siker ne szálljon a fejünkbe. Ma Szlovákiában több mint két. ezer szövetkezetünk van, köztük 1.700 harmadik és negyedik típusú szövetkezet. A szocialista mezőgazdaságnak ez a nagyarányú fellendülése nagy feladatokat is ró ránk. Gottwald elvtárs a CsKP országos konferenciáján tíz pontjában lelkűinkre kötötte, ne feledjük, hogy minden törekvésünk végső célja az ember, az ember javáról való gondoskodás. Ezért szükséges, — mondotta Gottwald elvtárs — hogy lehetőségeinkhez mérten az ipari és mező. gazdasági termelésben egyaránt jávítsuk lakosságunk ellátását napi közszükségleti cikkekei, különösen pedig, hogy a piacra kerülő árut összhangba hozzuk a lakosok vásárlóképességével. Mi, mezőgazdasági dolgozók ma kénytelenek vagyunk birárólag megállapítani, hogy mezőgazdaságunk ezt a feladatát még nem teljesíti kielégítően. Különösen az állattenyésztés és az ipari növények termesztése terén érezhetők a hiányok. Noha egyes növényfajtákban a globális tervet teljesítettük, a legtöbb szövetkezet elmarad az állatállomány összpontosításában, a közös állattenyésztés megszervezésében. Ennek legfőbb oka, hogy még nem tanultuk meg naponta ellenőrizni, hogyan teljesítik a párt és a kormány határozatát. Szlovákiában a gazdálkodók 15 százaléka két hektárnál kisebb kis. birtokos, akik keveset visznek piacra, sőt szükségletük nagy részét vásárolni kénytelenek. A 2 hektárnál nagyobb birtokok tulajdonosainak arányszáma közel 40 százalék, de nem visznek piacra annyit, amenynyire szükség volna, mert sok köztük a kulák és a zsirosparaszt. Éppen ezért a szocialista szektornak, különösen az egységes földművesszövetkezeteknek minden erejüket meg kell feszíteniük, hogy pótolják a dolgozók ellátásában levő hiányokat. A megművelt földterület 45.6 százalékának, amely a szocia. lista szektor (egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok) kezében van, 70 százalékban biztosítania kellene dolgozóink ellátását. Az állami gazdaságoktól eltekintve, a fennmaradó földterület 43.5 százaléka a szövetkezetek, 56.5 százaléka pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok kezében van. Ezt tekintetbe véve a terménybeadásban a szövetkezetek a következőképpen teljesítik feladatukat: búzában 53 százalékra, rozsban 41 százalékra, árpában 52 százalékra, burgonyában 46 százalékra. Állati termékek, ben a helyzet újév óta a következő: marhahúsban 47 százalék, sertéshúsban 63, tejben 53, az előírt marhahús 35, sertéshús 57, tej 43 helyett. Azt mondom, az állami gazdaságoktól eltekintve, mert tudjuk, hogy az állami gazdaságok az utóbbi időben igen jól teljesítik feladataikat, különösen az állati termékek beadásában. Gottwald elvtárs hangsúlyozta, hogy a hektárhozamok és az állatok hasznosságának fokozásában az egységes földmüvesszövetkezetek egyre nagyobb szerepet fognak játszani. Ezért pártunknak a szocialista falu építésének érdekében fokozott figyelmet kell fordítania az egységes földmüvesszövetkezetekre. Mindnyájan meg vagyunk győződve róla, hogy pártunk X. kongresszusa hatalmas ösztönzést ad a már létező EFSz-ek megszilárdítására, további szövetkezetek alakítására és történelmi határkő lesz a szocialista falu építésének további útján. Siroky elvtárs a gazdálkodásról és a gazdaságosságról beszélt. A gazdaságosság az alappillér,, amely nélkül nem építhetjük fel a boldog jövőt még az EFSz-ekben sem. Gyakran tapasztaljuk, hogy a szövetkezeti dolgozók gondolkodását még nem hatotta át az EFSz.ek mintaalapszabályzata, amelyet a szövetkezetek első országos kongresszusán hagytak jóvá. Ez az alapszabályzat hangsúlyozza, hogy a szövetkezeti tagok jólétének alap. ja kizárólag a társastulajdon és a közös munka nem pedig a háztáji gazdaság. Még mindig sok az olyan Szövetkezeti tag, aki — mint pl. a Modor melletti Temőben, Darula, Klaucsi, Tóth és mások — nem fél, hanem három és négy hektáron folytat magángazdálkodást. Más szövetkezetekben a tagok fölöslegesen sok tehenet és lovat tartanak meg maguknak, amelyekkel továbbra is vidáman fuvaroznak a saját szakállukra. így történt Sárosfán, a Szobránc járási Polanában, a varannói járásban és másutt. Nem csoda, hogy ezekben az esetekben a szövetkezeti tagok figyelme elterelődik a közös munkáról, a beadást nem teljesítik és végeredményben a gazdálkodás eredményei is gyengék. Ilyen példa bőven akad. A kommunistáknak az a feladata, hogy naponta meggyőzzék a szövetkezet tagjait, mindegyiknek a lelkére beszéljenek, hogy csakis a közös földön végzett együttes, gépesített munka lehet igazi és tartós jólétük forrásáyá. Ezt nem egy példa bizonyítja. Tapasztalataink arról beszélnek, hogy a közös földön együttesen megszervezett munkát csak akkor használhatjuk ki helyesen, ha állandó munkacsojiortdkat alakítunk, amelyeknek kiosztjuk a munkaeszközöket és gépeket. Állandó munkacsoportok nélkül, amelyek a termelési egységek alapjai, nem szervezhetjük meg jól a munkát és nem biztosíthatjuk az igazságos díjazást. A gazdaságossággal szorosan összefügg a gépesítés kérdése. Sok szövetkezeti tag azt képzeli, hogy a munka olcsóbb lesz, .ha kézi erővel vagy lovakkal végzik. Ez tévedés. Elsősorban nekünk,' kommunistáknak kell meggyőznünk a szövetkezeti tagokat, kis- és középparasztokat, hogy a gépesítés a mezőgazdasági termelés fokozásának kulcsa. K; merné állítani, hogy elég cipőnk volna, ha falusi suszterek állítanák elő, vagy pedig elég ruhánk, ha asszonyaink estéken és éjtszakákon át szőnének és fonnának? Bizony nagyon nehéz volna akkor a helyzetünk. Azért van elég cipőnk és ruhánk, mert ezeknek az iparcikkeknek a gyártását gépesítettük. És akkor lesz több kenyerünk, tejünk, vajunk, ha a marxista-micsurinista tudomány elveit fogjuk követni és fokozzuk a mezőgazdaság gépesítését. Ezzel függ össze a mezőgazdasági termékek árának kérdése is. Nem egyszer halljuk, hogy a mezőgazdasági termelés ráfizetéssel jár, nem kifizetődő. Természetesen, ahol egy tehén napi tejhozama csak három négy liter, ahol az apró földecskét kezdetlegesen művelik meg, ott a munka nem fizetödik ki, sőt ha drága takarmányt adunk a jószágnak, a tej is megdrágul és ráfizetünk. Erről alaposan meggyőződtek a lévai szövetkezeti tagok, akik a korlátolt bevásárlási lehetőségek mellett Is több mint egy millió koronát adtak ki takarmányra. Nem csoda, hogy ilyen gazdálkodás mellett egy munkaegység értéke 21 koronára süllyedt, amivel persze sehogy sem voltak megelégedve. Ha egy tehéntől naponta akárcsak 6 liter tejet fejünk és a jószágot legeltetjük, siló- és zöldtakarmánnyal etetjük, kifizetődik a tejtermelés. Hat liter pedig egyáltalában nem mondható rekordnak. Vicsápapátin márciusban, bár a takarmánnyal rosszul álltak, napi hét és félliteres átlagos tejhozamot értek el, mégpedig a jószágok helyes gondozásával haladó tudományunk útmutatásai alapján. A királyhelmeci állami gazdaság Fejszer-majorjában 101 fejőstehén átlagos tejhozama tehenenként 13 I tej volt. Az ilyen esetek nem ritkák. Ha mindenütt hasonló eredményeket akarunk elérni, a végzett munkát érdem és az elért eredmények, nem pedig óra és darabszámra kell díjazni. Ha gazdaságosabbá és olcsóbbá akarjuk tenni állattenyésztésünket, gondoskodnunk kell arról, hogy elegendő takarmányt termeljünk. Sok egységes földműves szövetkezetben erről megfeledkeznek. A napokban beszéltem erről a sári (szenicei járás) szövetkezeti tagokkal. Azt mondták: „Az apám és én is, meg a többi szövetkezeti tag is így beszéltünk: a kamrában ennyi és ennyi burgonyám, ennyi répám van, a padlás teli van szénával és herével, jól ellátjuk a jószágot.“ Megkérdem tőlük, hogyan adagolnak. Beismerték, hogy erre mértékük még nincs, hogy a dolgot még nem gondolták meg alaposan. Ez hiba. Nem gazdálkodhatunk jól, ha nem tudjuk pontosan, mennyi takarmányra van szüksége a jószágnak, mennyi szénát, silótakarmányt kell félretennünk télire. Takarmánytermesztőinktől, zootechnikusainktől és mezőgazdaságunk többi dolgozó jától megkívánjuk, hogy tevékenyebben támogassák az EFSz.eket, megtalálják a helyes adagolás mértékét és biztosítsanak elegendő takarmányt. A kulákok manapság közvetlenül a gazdaságokban igyekeznek fékezni előrehaladásunkat a szocializmushoz. Tudják, hogy ha a szövetkezet rosszul gazdálkodik, akkor ez víz az ellenség malmára. Ezért bévülről igyekeznek bomlasztani a szövetkezeteket. A szőlösi EFSz-be Buntos János kulák, aki zootechnikus lett, 50 juh pusztulását okozta. Hontteszéren több mint 2 millió korona kárt okoztak. Másutt a kulákok azt tanácsolják a szövetkezeti tagoknak, vegyetek csak a közösből, hisz a tiétek. így lopásra bíztatják őket és a mi embereink gyakran!* lépre is mennek a bújtogatóknak. (Mondjátok csak elvtársak, micsoda gazda volna az, aki a saját kamrájából lopna? Ezért saját maguknak ártanak azok a szövetkezeti tagok, akik hitelt adnak az ellenség, a kulákok szavainak. Járuljon hozzá pártunk X. kongresszusa ahhoz, hogy minden léptünkben teljesítsük Gottwald elvtárs irányelvét, amelyet az EFSz-ek első országos kongresszusához írt levelében fejezett ki. A szövetkezeti tagok egymásközti helyes viszonya, alkotó együttműködése csak akkor alakulhat ki, ha a szövetkezeti tagok leszámolnak a szövetkezetbe befurakodott és azt belülről bomlasztó kulákokkal és cinkosaikkal, A szövetkezeti tagoknak erélyesen le kell tépniük testükről ezeket a piócákat. Mindezeket a gazdálkodással és gazdaságossággal összefüggő feladatokat annál sikeresebben fogjuk teljesíteni, minél nagyobb figyelmet fordítunk a fiatal kádereknek, a jó szövetkezeti tagokhhk, az EFSz ek, állami gazdaságok és gépállomások vezetőinek nevelésére. Oktatás, politikai és szaktudás nélkül nem állhatnánk meg a helyünket, egyhely ben topognánk. A másik fontos dolog a szocialista munkaverseny eredményeinek ellenőrzése. Az a rossz szokás tér jedt el nálunk, hogy a tervteljesítést a zöldasztalnál értékeljük ki. Sok dolgozó megfeledkezik róla, hogy a tervteljesítés és a munkaverseny legjobban elszámoláskor, a munkaegységek megállapításakor ellenőrizhető, amikor a munkaegységekre előlegeket fizetnek ki. Ha így járunk majd el és képesek leszünk a szövetkezeteseket, az állami gazdaságok dolgozóit már a termelési tervek kidolgozásakor • és a szocialista fogadalmak - elfogadásakor bevonni a terv teljesítéséért folyó harcba, akkor nem fordulhat többé elő, hogy az emberek azt várják, mikor lesz már vége májusnak, mert hála istennek, a X. kongresszus után majd szusszanhatunk egyet. Elvtársak, ez nagy tévedés. A- munkaverseny és a vállalások ügye akkor lesz rendben, ha jól megszervezzük a munkát, ha szövetkezeti tagjainkat állandóan ellenőrizzük és a megállapított tervteljesítés alapján díjazzuk. Akkor majd a szocialista munkaverseny is munkájuk mindennapos módszere lesz, az az erő, amely új sikerekre lelkesíti majd őket. Ez megköveteli, hogy megjavítsuk mezőgazdasági téren állami apparátusunk munkáját is. Mezőgazdaságunk sek hiánya abban gyökerezik, hogy a kerületi és járási nemzeti bizottságok kilencedik referátusain dolgozó elvtársak nagy része mindeddig nem sajátította el alaposan a rájuk bízott feladatokat, nem egyszer felelőtlenül járnak el, a földművelésügyi^ megbízotti hivatal pedig nem ellenőrzi kielégítően a IX. referátusok munkáját. Akad' olyan dolgozó is, aki azt képzeli, hogy a földművelésügyi megbízotti hivatalnak semmi köze hozzá, hogyan teljisítik a kitűzött feladatokat, ez a kérdés szerintük csak a kerületi vagy járási nemzeti bizottságokra tartozik. Ez tévedés. Másrészt(azon. ban a kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsai nem ellenőrzik elég következetesen, hogyan teljesítk a IX. referátusok a földművelésügyi megbízotti hivatal részéről rájuk bízott feladatokat. Nemrég az eperjesi kerületben, különösen a varannói járás példáján láttuk, hová vezet a kerületi és járási nemzeti bizottság IX. referátusának tervszerűtlen, kapkodó munkája. Egész hónapon át nem ellenőrizték, mit tesznek a járásukba kiküldött colgozók, a kommunista párt nem ellenőrizte, hogyan teljesítik feladataikat az ezzel a munkával megbízott kommunisták. Gondatlanság nyilvánult meg a káderek kiválasz-' fásában is, különösen a kulcspozíciókban, mégpedig nemcsak a népi közigazgatásban, hanem az EFSzekben is. Például a könyvelők kiválasztásában. Mivel a munkát nem e llenörzik, megtörtént az is, hogy í, varannói járási bizottság IX. ügyViliam Široký elvtárs zárószavai a SzlKP X. kongresszusán Elvtársak, elvtársnők! lárdítása révén elszántan tel- küzdő kommunisták győzelmes jesíti a gottwaldi ötéves terv harca! (hosszantartó taps és A vita folyamán, amelyen *utolsó évéti slkeresen folytat- éljenzés), ötven kiküldött felszólalt, az a £aju szoc|aiista kiépítését. Marx, Engels, Lenin és Sztá- SzlKP, eddig nem látott erove д vjtafelszólalások, valamint цг halhatatlan tanításai törkimutatta egységét és felzar- zäpotocký elvtárs szavai, le- hetetlenül vezessenek bennünkozását a Csehszlovákiái Kom- hetőséget nyújtottak számom- k(.t a szocializmushoz (hatalmunista Párt gottwaldi koz- ra> hogy ama bő vágyamnak mils taps). gress7u*s°'törhetetlen ''erhve'i ÄÄmmuSS Stju! П"?1 »<=ró éijentételjesíti azokat a feladatokat, a Csehszlovákiai Kommunista SekL?Je Hurrá'3 Élten amelyeket Gottwald elvtars a p-f hareos esaoata méa ala- miinlsta Partja! Hurra. Éljen párt multévi országos konfe- posabban teljesítse’ örömteli Szlovákia Kommunista Partja. renciáján kitűzött. v feladatát, Szlovákia boldog ki- Hurra' A kongresszus ismét bébi- építését a szocialista Csehszlo- Zápotocký és Široký elvtárzonyította, hogy Szlovákia vákiában. sat a kongresszus küldöttei Kommunista Pártja, . a műn- Éljen a becsületes dolgozó lelkes ünneplésben részesítetkás-paraszt szövetség megszi- nép boldogságáért és javáért té< és sokáig éltették. osztályán három hónapon át hevertek az EFSz-ek termelési pénzügyi tervei anélkül, hogy a szövetkezeti tagok megvitathatták, vagy a járási nemzeti bizottság szervei ellenőrizhették volna őket. Hihetetlen, milyen gyönge volt a munkafegyelem ezen az ügyosztályon. A dologban a földművelésügyi megbízotti hivatal is hibás, mert régen rájöhetett volna a hibára, ha rendszeres ellenőrzést hajtott volna végre. Az Eperjesről érkezett hírek szerint az a helyzet, hogy nem egyszer hajrázni kezdenek, akkor hajszolják az embereket a feladatok teljesítésére, amikor már körmükre ég a dolog és nem törődnek vele, micsoda kötelességeik is vannak az így »mozgósított« dolgozóknak. De a mi kerületi és járási dolgozóink is megfeledkeztek arról, hogy ha egész éven át rendszeresen vezették és rendeden kiegészítették volna a nyilvántartást, hogy ha egész éven át gondoskodtak volna a termelés egyenletes menetéről, nem lennének nehézségeik az EFSzek megszilárdításában, nem lennének gondjaik a felvásárlásban é3 így rendkívüli intézkedések foganatosítása nélkül is lenne mit felvásárolnunk. Nekünk, kommunistáknak az a feladatunk, hogy gondoskodjunk ennek az állapotnak megjavításáról, azaz, hogy a mező gazdasági minisztérium dolgozói adjanak tanácsokat. Közben jó, értékes kádereink nőttek, de nem tud-, juk most képességeiket és munkájukat^ felhasználni és helyesen megszervezni. Élőszó helyet inkább előnyben részesítjük az adminisztratív intézkedéseket, amint ezt a »Vihar« című magyar film találóan mutatta, melyben az aratás kellős közepén papírhalmazt küldtek a falunak. A nyitrai járásban lévő záluzsjei EFSz elnöke kétségbeesetten panaszkodott nekem, hogy egy hónap alatt több, mint 200 különféle iratot, körlevelet, jelentést kell elintéznie. Elfelejtjük, hogy a mi emberünk inkább egy hatkilométemyi utat tesz meg szélviharban és esőben, semhogy megírjon egy levelet. Ezzel számolnunk kell. Több személyes kapcsolatra, élőszóra van szükség a mezőgazdasági termelés irányításában. Sokkal nagyobbak lesznek sikereink. Ezzel függ össze a parasztsághoz való viszonyunk is. Dolgozóink elmaradottaknak tartják a parasztokat. Azonban nem habozom kimondani, hogy a paraszt gyakran túlságosan is okos, minden nyomorúságában és bajában a kapitalizmus alatt nem volt olyan kormány, melyet ne állított volna falhoz vagy valamilyen dologban ne károsított volna meg. Emlékezzünk csak például a felkelés idejére. A mi feladatunk népünket támogatni képességei kifejtésében, hogy élhessenek velük a szocializmus felépítésének meggyorsításában. Ha igazat- mondunk neki, követni fog bennünket. Ez azt jelenti, hogy közelebb hozzuk népünket a haladó tudományhoz, megismertetjük vele a haladó tudomány legjobb módszereit, mint a keresztsoros vetést, a fészkes ültetést, Malinyinova módszerét, az előhántós ekét és egyebeket. 4 Ha ezt keresztül visszük, olyan erőt nyerünk feladataink teljesítésére, amely csodákat visz majd végbe fejlődésünkben. Engedjék meg, hogy röviden megemlékezzek a pénzreformról és a jegyrendszer megszüntetéséről. Az egységes kiskereskedelmi árak bevezetésével értékesebb lett az a 'pénz, melyet a parasztok a kőtelező beszolgáltatásért kapnak. Ahol a kommunisták életükből vett példákkal megtudták magyarázni a pár rasztoknak, az intézkedések előnyeit, ott ennek sikere megmutatkozott a hús. és tejbeadás emelkedésében, odaadó és lelkes munkában. Nem magyarázzuk meg népünknek eléggé a pénzreformnak és az árak új megállapításának osztályjellegét. Nem mutatjuk meg eléggé nekik, amin^t erre Zápotocky elvtárs utolsó beszédében utal, hogy ennek a reformnak elsősorban az volt a (Folytatás a 11. oldalon)
