Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

8 lO^Z i ú nine becstelenül viselkedőket példásan meg kell büntet­ni. Szövetkezeti kereskedelmünk dolgozói még nem értették meg teljesen azon feladatok jelentőségét, melyek a város és a falu közti árucsere terén reá­juk hárulnak. Ezért sok esetben nem foglalkoznak eléggé ezzel a feladattal. A kerületi és járási pártbizottságok ezideig nem sokat törődtek azzal, hogy a kommunisták az állami szövetkezeti kereskedelmi vállalatokban jól dolgoz­zanak. Lebecsülték ennek a munkának a jelentősé­gét. Itt az ideje, hogy ezekben a vállalatokban po­litikailag fejlett és nagy szakképzettségű káderek nevelődjenek fel, melyek majd képesek lesznek meg­birkózni az egyre növekvő feladatokkal a dolgozók közellátása terén. A pénzreform megvalósítása és a jegyrendszer el­törlése, valamint a mezőgazdasági termékek felvá­sárlásáról hozott kormányhatározatok nagy követel­ményeket támasztanak mind a vasúti, mind a gép­kocsi-teherforgalom dolgozóival szemben. Az áru­szállítással szemben támasztott igények évről évre rendkívül gyorsan fokozódnak. A kereskedelmi há­lózatban az áruelosztást a teherautóforgalom végzi el. A teherforgalom jó munkája nélkül nem bizto­síthatjuk a dolgozók folyamatos közellátását. Eddig azonban nagy fogyatékosságok mutatkoznak teher­forgalmunk munkájában. Az aránytalanul sok javí­tásban léVő kocsi, a javítások elhúzódása és rossz keresztülvitele következtében igen sok kocsi kiesett a forgalomból: Az állandó gondos karbantartás na­gyon alacsony színvonalon áll, a munkaszervezésben felmerülő fogyatékosságok következtében nem hasz­nálják ki eléggé a gépkocsiállományt és jelentős időveszteségek állnak be. A teherforgalomban működő pártszervezetek nem harcoltak elég hathatósan e fogyatékosságok ellen. Tehergépkocsiállományunk belső tartalékait nem használtuk ki eléggé. A teherforgalomban működő kommunisták előtt az a feladata áll, hogy szervez­zék meg a mindennapi harcot az üzemképtelen gép­kocsi-állomány csökkentésére, a rakfelület teljes kihasználására, a munkp. jó megszervezésére álta­lában, különösen pedig a rakodó munkák jó szerve­zésére, a személyszállítás és a teherforgalom tervé­nek pontos és megbízható teljesítésére. Nem lehe­tünk megelégedve a felvásárló apparátus munkájá­val sem. Az új párt- és kormányhatározat sikeres teljesítése megköveteli, hogy a felvásárló szerveze­tek lényegesen javítsák munkájukat. A felvásárló szervezetek dolgozóinak tudatoéitaniok kell, hogy a szövetkezeti tagokkal és a többi mezőgazdasági termelővel szemben az állam érdekeit képviselik, s jó és lelkiismeretes munkájuktól nagyon sok függ, akár a kötelező beadásokról van szó a mezőgazda­­sági termelők részéről, akár pedig műtrágya, ve­tőmag, takarmányszállításáról a szövetkezetek és kis- és középparasztok számára. Pártunk és kormányunk intézkedéseket tett szo­cialista kereskedelmünk fejlesztésére és a falu meg a város közti árucsere növelésére. Az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben a forgalmi és felvásárló szervezetekben működő kommunisták kötelesséoe, hogy a szocializmushoz vezető úton biztosítsák en­nek a fontos feladatnak sikeres teljesítését. A pártéletnek és a párt építésének kérdéseiről Elvtársak! Pártéletünk és pártépítésünk kérdésére térek át. Gottwald elvtárs a CsKP országos pártkonferenciá­ján mondott beszédében kitűzte az irányvonalat, „hogy az új alapszabályzat értelmében az egész párt fokozza összes tagjainak és szervezeteinek ideoló­giai, politikai és szervezeti aktivitását. Minden egyes pártszervezetnek és minden egyes párttagnak még sokkal inkább a széles tömegek tolmácsává és vezérévé kell válnia, működési területén“, mondta Gottwald 'elvtárs. Mai kongresszusunknak arra a kérdésre is válaszolnia kell, hogyan és miként va­lósítja meg ezt a fontos irányvonalat Szlovákiában. Népi demokratikus államunk megszilárdítását, gazdasági és kultúrális építőmunkánk nagy ered­ményeit, a dolgozók egyre növekvő, anyagi és kul­túrális szükségleteinek kielégítésében elért eredmé­nyeket annak köszönhetjük, hogy népünk építő igye­kezetének élén szeretett Csehszlovákia* Kommunista Pártja áll, melynek Szlovákia Kommunista Párt­ja hűséges harci osztaga. Pártunk a szocialista épí­tés lelkes szervezője. Pártunk azért töltheti be a szocialista Csehszlovákia építőjének küldetését, mert új lenini-sztálini típusú pártként építettük ki. Ilyen párt felépítésének szentelte Gottwald elvtárs min­den erejét. Pártépítésünkben a lenini-sztálini alapel­vekért kellett harcolnunk felszabadulásunk után is, amikor a burzsoa-nacionalisták megkísérelték, hogy pártunkat elvtelen kispolgári párttá süli vesszék. Az utolsó kongresszusunk óta eltelt időszak általában véve pártunk politikai, szervezeti és ideológiai meg­szilárdulásának időszaka volt. Pártunkat megtisztí­tottuk a karrieristáktól és idegen elemektől, foko­zódott a választott szervek aktivitása, megnőtt je­lentőségük, emelkedett a párttagság politikai és ideológiai színvonala. Megjavult a tömeg politikai munka is, fokozódott a párt akcióképessége és szer­vezeti tevékenysége. •Txótmet Földműves A pénzreform végrehajtásáról és a jegyrendszer eltörléséről hozott történelmi jelentőségű párt- és kormányhatározattal kapcsolatban pártunk politi­kai érettsége, agitációs és szervezőképessége súlyos próbát állt ki a múlt hó végén és e hónap elején. Üjabb harci próbája volt ez annak, hogy párttag­jaink és funkcionáriusaink mennyiben mutatkoztak igazi kommunistáknak, igazi harcosoknak a párt politikájának keresztülvitelében és teljesítésében. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy pártszerveink, pártszervezeteink és párttagjaink túl­nyomó többsége megértette a rendszabályok nagy politikai jelentőségét, osztályjellegét és irányát, va­lamint elkerülhetetlenségét is szocialista népgazda­ságunk további^ még gyorsabb fejlődése szempont­jából. De nemcsak megértette, hanem az intézkedé­seket sikerrel érvényesítette és végre is hajtotta. Egyúttal azonban az is kitűnt, hógy akadnak még pártszervek és alapszervezetek, melyek elhanyagol­ták a tömegpolitikai munka szervezését, nem mű­ködnek közre a pártélet fejlesztésében, nem sokat törődtek a tagság nevelésével, nem követelték meg a kötelességek teljesítését, amit a pártszabályzat megkövetel tagjaitól. Sőt olyan pártszervezetek és tagok is akadtak, különösen a zsolnai és kassai ke­rületben, akik a Központi Bizottság politikáját és határozatait nemcsak hogy nem értették meg, ha­snem a reakciós, ellenséges agitáció és tevékenység hatása alá kerültek. Ezzel az említett intézkedések egyúttal komoly felülvizsgálatot is jelentettek a párt politikai és szervezési munkája szempontjából. Ha tehát az utolsó próba fényében vizsgáljuk a párt ideológiai, politikai és szervezeti állapotát, ak­kor világosan látnunk kell, hogy pártmunkánknak sok komoly fogyatékossága van, sok benne a hely­telen és egészségtelen munkamódszer, formalizmus és bürokratizmus. A oártmunka színvonala súlyo­san elmarad a szocialista építés követelményei mö­gött. Mindezek a fogyatékosságok különösen az új alapszabálvzat fényében tűnnek elő, melyet a CsKP országos konferenciája múlt év decemberében egy­hangúlag jóváhagyott, s amely pártéletünk alap­törvényévé vált. Az új alapszabályzat-javaslattal kapcsolatban Gottwalď elvtárs az országos konferencián tartott beszámolójában rendkívül kiemelte a várt jelentő­ségét és a következőket mondta: „Nem lehet elég­gé hangsúlyoznunk párttagságunk és különösen az ifjabbak előtt: elvtárs, a párt minden“. Es tovább: „Szóval a párt és csak a párt volt a biztosítéka, hogy népünk felszabadulhatott. A párt és csak a párt a biztosítéka, hogv az urak többé sohasem ke­rülnek hatalomra. A párt és csak a párt a biztosí­téka, hogy egyse f népünk számára felépíti a bol­dog szocialista jövőt.“ A párt új alaptörvényének elfogadása a Szovjet­unió Kommunista Pártja új alapszabályzatának példáiéra határkövet jelent pártunk építésében és fejlődésében. Az országos konferencia kötelessé­günkké tette, hogy az új alapszabályzatot életbe léptessük és a párt meg a párttagság munkáját fokozatosan arra a színvonalra emeliük, melyet az új alapszabályzat megkövetel.. Az országos konfe­rencia köte'ességünkké tette annak biztosítását, hogy az új alapszabályzat a pártot politikailag, szervezetileg és ideológiailag új harcokra vértezze 'fel és új építő munkára sarkalja a szocializmus fel­építésében. Sajnos, sok pártszerv és pártszervezet és sok párttag nem értette meg az új alapszabályzat je­lentőségét és nagyon rosszul léptetik életbe. Álta­lában véve azt mondhatjuk, hogy a párt még nem él az új alapszabályzat szerint, hogy sok kommu­nista, sok pártszerv és pártszervezet számára az új alapszabályzat még nem vált a párt alaptörvényévé. Véleményem szerint kongresszusunk egyik legfon­tosabb feladata, hogy biztosítsa az új alapszabály­zat érvényesülését az életben. Az alapszabályzat első pontja azt mondja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja az azonos elve­ket valló embereknek — komunistáknak a munkás­­osztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmi­ség tagjaiból szervezett önkéntes harci szövetsége. Az új alapszabályzat hangsúlyozza továbbá a párt eszmei egységét, amely a marxizmus-leninizmus ta­naira támaszkodik. Vessük fel a kérdést, hogyan teljesítik nálunk az új alapszabályzat első pontját. Ismeretes, hogy pártunk soraiban a burzsoa ideoló­gia hatásának még jelentékeny maradványai van­nak. Elsősorban azokról a párttagokról, sőt párt­funkcionáriusokról van szó, akik még a vallási babo­nák rabságában vannak, akik még nem számolták fel a különféle babonákat és előítéleteket. E tagok és funkcionáriusok ideológiai elmaradottsága ter­mészetesen csökkenti a párt akcióképességét. Ilyen tagok nem értik meg jól a párt politikáját, inga­doznak, könnyen az osztályellenség és a pánikkel­tők suttogó propagandájának hatása alá kerülnek. Viszont az is igaz, hogy helytelenül jártak el azok az elvtársak, akik ezt a kérdést adminisztratív úton akarták és akarják megoldani. A vallási babonák ellen ideológiai harcot kell vívni, segíteni kell a kommunistákon, akik még a vallási ideológia rab­jai, hogy kiszabadulhassanak belőle és marxizmus­­leninizmus, a tudományos világnézetét elsajátítsák. Olyan párttagok es pártfunkcionármsok ls akad­nak. akik még nem szabadultak meg a burzsoa­­nacionalizmus ideológiáiétól, vagy ennek az ideoló­giának a maradványaitól. Ne feledjük, hogy pár­tunkat nem zárja el kínai fal a külvilágtól és kiéle­zett osztályharc közepette élünk, amikor az ellen­séges nézetek pártunk soraiban keresik éltető tala jukat. A burzsoa-nacionalizmus hordozói ma nem lépnek fel nyíltan, de keresik az alkalmat, hogy gyengíthessék Csehszlovákia munkásosztályának szolidaritását és egységét, hogy bizalmatlanságot terjesszenek más nemzetiségek tagjai iránt, gyen­gítsék szeretetünket és odaadásunkat a szovjet nép iránt. Sokszor becsületes párttagok is befolyásuk alá kerülnek, akik nem számolták még fel teljesen nacionalista előítéleteiket. Az azonos elveket valló embereknek, a kommu­nistáknak lenini-sztálini alapelveken nyugvó harci szövetsége következetes megvalósításának további akadályát a szociáldemokratizmus hatása képviseli pártunk egy részében. A szociáldemokratizmus a burzsoa-demokratikus nézetek hordozója, az op­portunista álláspont képviselője a párt szervezeti felépítésében és az anarchista fegyelmezetlenség terjesztője. A szociáldemokratizmus nem fogadja el a demokratikus centralizmust, nem veti magát alá felsőbb szervek döntésének és a munkásság so­raiba szűkebb szakmai partikuláris és helyi érde­keket visz be, szembeállítja őket a munkásosztály közös érdekeivel, reformista ideológia terjesztésé­vel a kevésbbé fejlett munkások érdeklődését csak saját üzemük szűkebb gazdasági és szociális kérdé­seire irányítja és eltereli figyelmüket a szocializ­mus felépítésének általános politikai és közgazda­­sági kérdéseiről, arról, hogy az egész munkásosz­tály közös érdekeit és szükségleteit védjék és értük harcoljanak. ^ Párttagságunk politikai nevelésének ezért arra kel] irányulnia, hogy könyörtelenül szembe szálljon a szociáldemokratizmussal, mint a burzsoa ideoló­gia egyik legveszedelmesebb jelenségével, s ezzel fokozzuk pártunk forradalmi ütőerejét is. Mindezek ellen és a burzsoa ideológia minden más megnyilvánulása ellen a marxi-lenini elmélet ter­jesztésével és elmélyítésével, alapelveinek a politi­kai, gazdasági és kulturális élet különféle kérdései­ben való helyes alkalmazásával harcolhatunk leg­sikeresebben. Nem állíthatjuk, hogy nem fordítunk kellő figyelmet tagságunk és pártfunkcionáriusaink oktatására, vagy hogy az oktatás csak kisméretű lenne. Ellenkezőleg. A pártoktatás rendszere sokol­dalú volt, és széles keretet biztosított az iskolá­zásnak. Az oktatás színvonala azonban sok helyütt nem érte el a megkívánt szintet. A CsKP Központi Bizottsága politikai titkárságának határozata a jö­vő évi pártoktatásról hangsúlyozza, hogy egyes pártszervezetek lebecsülik a marxista-leninista ta­nulmányok jelentőségét, lebecsülik a kommunisták és a pártonkívüliek nevelését. Ez a bírálat nem ke­vés pártszervre és pártszervezetre vonatkozik Szlo­vákiában is. A lebecsülés okát abban kereshetjük, hogy nem gondoskodunk konkréten a propagandis­ta káderekről, hogy a pártszervezetek nem sokat törődnek a szemináriumi előadások színvonalával és azzal sem, hogyan nevelődnek politikailag és ideoló­giailag a pártmunkások. Pártoktatásunkban még sok a tudálékosság. Elszakadt a mindennapi élet­től. Az egyes tárgyköröket anélkül veszik át, hogy konkrét kapcsolatba hoznák az aktuális kérdések­kel. Ezért nagyobb súlyt kell helyeznünk a pártok­tatás jobb szervezésére, nagyképzettségű propagan­disták nevelésére, az oktatás magas színvonalára és szoros kapcsolatára a gyakorlattal. Természetes, hogy amikor az ideológiai munka le­becsüléséről beszélünk, nem akarjuk ezt a pártok­tatás megszervezésének kérdésére korlátozni. A mindennapi életben az ideológiai kérdéseket a párt­szervek még jobban lebecsülik. Sok pártfunkcioná­rius a prakticizmus rabja, fulladozik a napi felada­tokban, nincs perspektívája, s ha bonyolultabb kér­dések merülnek fel, képtelen önállóan tájékozódni. Ogy fest aztán természetesen a vezetésükre bízott pártmunka is. A lenini-sztálini tipusú párt politiká­ja a marxi-lenini elmélet tudományos ismereteire alapozott politika magasfokú elvi politika. Ilyen­nek kell lennie valamennyi pártszerv, valamennyi kommunista tevékenységének is. A marxista-leninis­ta ideológia harcos ideológia, kérlelhetetlen az ide­gen ellenséges ideológiákkal szemben. A marxista­­leninista ideológiának ilyen értelmezése nem fér­het össze a durva ideológiai elhajlások iránt tanúsí­tott közömbösséggel és nemtörődömséggel, nem fér­het össze Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításá­nak elferdítésével és vulgarizálásával, reakciós néze­tek becsempészésével a sajtóba, az előadásokba, az iskolákba és a közéletbe. A párt alapszabályzatának szellemében az a fel­adat áll előttünk, biztosítsuk, hogy pártunk való­ban az azonos elveket valló emberek, a kommunisták igazi harci szövetségévé váljon. Ezért kell bővebben és mélyebben foglalkozni a párttagság ideológiai színvonala emelésének kérdésével és gondoskodni kell arról, hogy minden pártszervezetet az ideoló­giai egvsés harci szelleme hasson át. Az alapszabályzat nagy feladatokat ró a pártta­gokra, hogy aktívan harcoljanak a párthatározatok

Next

/
Thumbnails
Contents