Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

fzdbad

4 Földműves

________ _______ 1953. június 21.

Jetünket küldjük a demokratikus erőknek győzelme alkalmából, melyek keresztülhúzták az olasz reakció terveit és világszerte meggyöngítették a háborús erők állásait.

A béke és a szocializmus tábora megszilárdult és ' megerősödött és a Szovjetunió vezetésével egész növekvő súlyával és erejével folytatta a harcot a béke fenntartásáért. A jelenlegi nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy a népek békevágya oly erősen nyilvánul meg a világon, hogy lényegesen befolyásolja a nemzetközi fejleményeket. A Szovjetunió következetes békepolitikája a világ minden országában meg. szerezte a békeszerető emberiség újabb és újabb millióinak támogatását.

Kongresszusunk tanácskozásai a szovjet kormány új, nagy erőfeszítésének jegyében állanak, amelynek, célja a nemzetközi feszültség enyhítése és megszüntetése és valamennyi vitás kérdés békés rendezése. Ez a törekvés rendkívül erős visszhangra talált, első gyakorlati eredményei már láthatók és éppen az a körülmény bizonyítja, hogy a nemzetközi fejlődésben új tényezők léptek fel, amelyek kedvezőbb feltételeket teremtenek a béke fenntartásáért folytatott harcunk sikeréhez. A koreai Panmundzsonban 1953. június 8-án aláírták a hadifoglyok hazaszállításának kérdéséről szóló szerződést. Ez az aktus eltávolította a mindkét fél közti fegyverszüneti tárgyalás sikeres befejezését akadályozó utolsó vitás kérdést és most sorra kerül a fegyverszünetről és a koreai háború befejezéséről szóló szerződés aláírása. Természetesen az USA militarista körei által buzdított és támogatott Li Szin-man-klikk az utolsó pillanatban különféle provokációkkal még mindig igyekszik meghiúsítani a tárgyalások sikerét. Világos, hogy a szerződés sikeres életbeléptetéséről szóló tárgyalások eredményes befejezése attól függ, hogy az amerikai fél teljesjti-e következetesen a már magára vállalt kötelezettségeket. A béke megőrzéséért vívott harc legbiztosabb záloga éppen a Szovjetunió békepolitikája. A szovjet külpolitika mindig azokat az alapelveket tartotta szem előtt, amelyeket Lenin és Sztálin tűztek ki. A béke fenntartásának és megszilárdításának politikája ez, a valamennyi országgal folvtandq nemzetközi együttműködés és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája, az a politika, amely abból a lenini-sztálini tételből indul ki, hogy a két rendszer •— a kapitalista és a szocialista — egymás mellett létezhetnek és békés versenyt folytathatnak.

Ez a politika csakúgy, mint pártunk és népi demokratikus köztársaságunk politikája, kézzelfogható tényeken alapul. Mindig a társadalmi fejlődés objektív törvényeiből indult ki és indul ki továbbra is. A- törvényeket, amelyek meghatározzák a nemzetközi helyzet háború utáni fejlődését, Sztálin elvtárs tárta fel egyrészt „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című nagyszerű művében, másrészt pedig a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán mondott emlékezetes beszédében.

Sztálin elvtárs azt tanitja, hogy a nagy változások, amelyek a Szovjetuniónak a második világháborúban a fasizmus fölött aratott győzelme következtében, álltak be, lényegesen megváltoztatták a nemzetközi helyzetet. Számos európai és ázsiai ország, amely megdöntötte a kapitalista rendet, a Szovjetunióval együtt a béke egységes táborába tömörült.

Évről évre hatalmasan gyarapodik a Szovjetunió gazdasági ereje. Az ötödik sztálini ötéves terv, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa hagyott jóvá, hű képet nyújt arról az óriási lendületről, amellyel a Szovjetunió folytatja a kommunizmus építését. A Szovjetunió állandó és önzetlen támogatásával gyarapodik és szilárdul a Kínai Népköztársaság, valamint a többi népi demokratikus ország gazdasági élete is és ezzel karöltve védelmi képességük is. A Szovjetunió vezette béketábor országainak egyre növekvő gazdasági és politikai ereje és szilárdsága a második világháborút követő időszak egyik legfontosabb jelensége. Benne jut kifejezésre a szocialista rendszernek és ezzel a világ békeerőinek fölénye a kapitalizmus világával szemben.

Sztálin elvtárs zseniális műve, „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ új határkövet jelent a marxista-leninista elmélet fejlődésében és feltárja a szocialista rendszer erejének és fölényének gyökereit s forrásait. Ebben a műben szövegezte meg Sztálin plvtárs a szocializmus gazdasági alaptörvényét, amely pontosan meghatározza a szocializmust és kommunizmust építő országok gazdasági építőmunkájának célját, értelmét és mozgatóerejét: az egész társadalom egyre növekvő anyagi és kulturális szükségletei legnagyobbmérvű kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztésének és tökéletesítésének útján, a legfejíetteb technika alapján.

A második világháború utáni fejlődés az egységes világpiac felbomlására vezetett és létrejött az új, demokratikus világpiac, amely a Szovjetunió egyre elmélyülő és kiszélesedő gazdasági kapcsolatain, valamint sokoldalú önzetlen támogatásán épül fel. A baráti együttműködés új, szocialista elveinek alapján sikeresen fejlődő új világpiacnak létrejötte fontos nemzetközi tényezővé vált, amely a kapitalista monopóliumok uralma alatt álló világpiacon megszilárdítja a népi demokratikus országok függetlenségét. így erősödik egyre jobban a béke tábora, amely teljesen új nemzetközi -kapcsolatokon alapul. Ezek a kapcsolatok minden nép számára a testvéri együttműködés példaképei, amely kapcsolatok alapja a kölcsönös egyenrangúságnak, valamint egymás függetlensége és érdekei következetes tiszteletben tartásának elve.

Másrészt azt látjuk, hogy kudarcot vallanak az amerikai monopolista körök törekvései, amelyekkel az úgynevezett Marshall- és más segélyek ürügyével teljesen uralmuk alá akarják hajtani a fejlett kapitalista országok gazdasági életét is és meg akarják fosztani ezeket az államokat függetlenségüktől. A jelenlegi nemzetközi fejlődés igazolja, hogy a népek saját szükségleteik alapján akarják fejleszteni gazdasági életüket, független és önálló nemzetekként akarnak élni. Ez a törekvés egyes nyugati kapitalista államokban abban nyilvánul meg, hogy a kormánykörök egyre nyíltabban ellenszegülnek az USA bizonyos militarista csoportjai eljárásának, amelyek akadályokat igyekeznek gördíteni a nemzetközi kérdések békés rendezésének útjába. A kapitalista államok uralkodó körei fokozatosan arra a következtetésre jutnak, hogy sokkal előnyösebb volna kereskedni a béketábor országaival, mint folytatni a gazdasági blokád és megkülönböztetés politikáját, amivel elsősorban saját maguknak okoznak károkat. Meggyőződnek róla, hogy saját gazdasági érdekük sokkal inkább megkívánja a béketábor országaival való kölcsönös előnyös kereskedelmi kapcsolatokat, mint a további úgynevezett amerikai segítséget, amely lehetetlenné teszi gazdasági fejlődésüket és függetlenségük. Önállóságuk elvesztésére vezet.

Ezek a reális tények, ezeken épül fel a szovjet kormánynak és vele együtt az egész békeszerető emberiségnek az a törekvése, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget és békés úton megoldják a vitás kérdéseket. Dolgozó nénünk minden igyekezete a tartós béke biztosítására irányul. Ezért pártunk és kormányunk, a nép akaratának megfelelően minden erőfeszítést megtesz, hogy a vitás kér. dések, különösen pedig a számunkra életfontosságú német kérdés békés megoldást nyerjenek, és hogy a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnvök alapján helyreálljanak a normális kereskedelmi kapcsolatok.

Szlovákia feilelt ipari ország lesz

Az elmúlt időszakban sikerrel folytattuk hazánkban a szocializmus építését. Noha az áruló összeesküvők nagy károkat okoztak gazdasági téren, nem sikerült megakasztaniuk a köztársaság népgazdaságának fejlődését. A termelőerők fejlődése az ipar összetételének egyidejű átalakulása mellett kedvezően folytatódott. Csehszlovákia ipara elsajátítja a bonyolult gépek és gépi berendezések gyártását és ennek alapján a Szovjetunió állandó támogatásával fokozatosan emelkedik szocialista iparunk színvonala. Köztársaságunk egész ipari termelése az elmúlt év végén a háború előtti 1937. év színvonalát kétszeresen múlta felül.

Mezőgazdaságunk is nagy átalakuláson megy át. A legtöbb községben már ma működnek а Ш. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek. A kollektív szövetkezeti gazdálkodás elvei feltartózhatatlanul utat törnek falvainkban. A termelőerők szüntelen fejlődése következtében emelkedett a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala.

A köztársaság szocialista országépítésének keretében sikerrel folytattuk Szlovákia szocialista iparosítását s a népgazdaság és kultúra minden szakaszán jelentős sikereket értünk el. A legszembetűnőbbek a nyersipari termelés gyarapodásának eredményei. 1937-hez képest Szlovákia egész ipari termelése ez év első negyedében kereken négy és félszeresére emelkedett. A nehézipar egész termelése ebben a negyedévben már kereken a háború előtti termelés hétszerese. Különösen meggyorsult a fejlődés 1951 óta, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Gottwald elvtárs javaslatára elhatározta, hogy felemeli az ötéves terv feladatait. Ipari termelésünk gyarapodásának iramáról képet alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy Szlovákia egész ipari termelése 1953 első negyedévében 14 százalékkal volt nagyobb, mint az 1937. év egész évi ipari termelése. Az ipari termelés növekedését tekintve az ötéves terv eredeti feladatait már 1951-ben, tehát három év alatt teljesítettük.

Szlovákia szocialista iparosítása egyben lényegesen megváltoztatta a szlovákiai ipar szerkezetét is. A termelőeszközök gyártása növekedett és 1952-ben már az ipari termelés 54.9 százalékára rúgott, beleszámítva az élelmiszeripart is.

Mindez azt bizonyítja, hogy Szlovákia aránylag rövid idő alatt megszűnt elmaradt agrárország lenni és gyors ütemben fejlett ipari ország jellegét veszi fel, amelyben túlnyomórészt termelőeszközöket gyártanak.

Az ipari termelés rohamos növekedését új gyárak nagyméretű építése tette lehetővé. A kétéves terv alatt és az ötéves terv első négy évében több

mint száz nagyobb gyárat, bányát és villanyművet helyeztek üzembe, illetve bővítettek ki lénvege°cn. Több tucat további üzem épülőfélben van és a közeli hónapokban készül el. Az ipari termelés emelkedésében jelentős része van a munkatermelékenvség fejlődésének, amely az ötéves terv négy éve alatt 54.2 százalékot tesz ki. Az éoitőiparban a munkatermelékenység ugyanebben az időben 34 százalékkal, az építkezési szerelőmunkák mennyisége pedig 70 százalékkal növekedett.

Szlovákia szocialista iparosítása már a lakosság társadalmi összetételében is szembetűnően megnyilvánul. A háború előtt a mezőgazdasági lakosság az összlakosság 56.8%-át tette ki. Ebben a számban benne foglaltattak a falusi nincstelenek is, akiknek alig talpalatnyi földjük volt, amelyből nem élhettek meg. A földinség a kapitalizmus számára teljesen megoldhatatlan kérdés volt. Ma a mezőgazdaság: lakosság arányszáma már 41.9%-ra süllyedt, és ezeknek is jelentős része az iparban is végez állan-“ dó vagy idénymunkát. Sőt, egyes kerületekben és járásokban a falvakon még munkaerőhiány is tapasztalható. Ennek megfelelően jelentősen emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma, amely majdnem megkétszereződött. 1930-ban ezer lakosra 31.1 iparban foglalkoztatott személy esett, 1952- ben pedig már 75.8.

Lényeges változások következtek be magában a mezőgazdaságban is. Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának idején a szocialista falu építése még a kezdet kezdetén volt. A mezőgazdasági termelésben és ennek következtében a dolgozók ellátására szolgáló beszolgáltatásokban is a legnagyobb részük az egyénileg gazdálkodó parasztoknak és a kulákoknak volt. Ezen a téren is fontos fordulat állt be. 1953 április 30-án a III. és ÍV. típusú egységes földművesszövetkezetek száma 1709 volt és a szántóföldben való részük az állami gazdaságokkal együtt mar eléri az össz-szántóterület 45%-át. Ez azt jelenti, hogy a szocialista szektor az állami gazdaságokkal együtt már túlsúlyba került a mezőgazdasági termékek termelésében és beadásában.

Erre a fejlődésre lényeges befolyással volt a mezőgazdasági termelés gépesítésének növekedése. A gép- és traktorállomások gépparkja többszörösére nőtt és különösen az utóbbi időben fontos változások következtek be a gépállomány minőségében is. Gép- és traktorállomásaink hernyótalpas traktorokat, kombájnokat, burgonyaekéket és más képeket kaptak, hogy gépesíthessék a legkülönfélébb fajta munkákat. A szlovákiai gép- és traktorállomásoknak 1953 elején tizenegyszer annyi traktoraik, hatszor több kombájnjuk, harmincnégyszer több önkötözőgépük, harminchatszor több cséplőgépük és hétszer több három- és többcsoroszlyás ekéiük volt, mint 1949 elején. Rendkívül jelentős és fontos tény, hogy 1952-ben a szlovákiai falvakban, ahol a kapitalizmus idején a legegyszerűbb gép is csak a földbirtokos vagy a kulák számára elérhető ritkaságok voltak, összesen 1,697.131 átszámított hektáron végezték el gépek a földmunkát, ami nvolc és félszer több, mint 1949-ben volt. A gép- és traktorállomások kiterjedt gépparkja ma már a szocialista mezőgazdasági termelés további feilődésének értékes anyagi alapját jelenti. A mezőgazdasági munkák gépesítésében azonban további komolv feladatok ^előtt állunk, hogv tartósan megszilárdítsuk a létező egységes földművesszövetkezeteket és továbbfejlesszük a parasztság szövetkezeti mozgalmát. ^

A szocialista falu építése sikeresen halad előre, és ennek keretében — igaz, még nem kielégítő mértékben — alkalmazni kezdtük a szovjet agrotechnika és zootechnika vívmányait, amelyek lehetővé teszik az egész mezőgazdasági termelés színvonalának jelentős emelését, hogy mezőgazdaságunkat az ipari termeléssel egyenértékű, nagytermelékenységű termeléssé tegyük.

Nagy eredményeket értünk el építőmunkánkban kulturális téren is. Először is iskolaügyünkről kell megemlékeznünk. Az SzlKP IX. kongresszusának idejéhez viszonyítva különösen azt a tényt hangsúlyozom, hogy iskolaügyünk nemcsak szélességben, hanem mélységben is nagyot fejlődött és fokozódott törekvésünk a szocialista iskola megteremtésére. Természetesen a mai állapot sem elégíthet ki bennünket. Még ma sem mondhatjuk, hogy iskolai nevelésünk a szocialista ember kohója volna. Pártunknak alapvető változást kell biztosítania az iskolaügy átszervezésében az új iskolatörvény alap-' ján és el kell érnie, hogy az új nemzedék és az új értelmiség nevelése teljes mértékben megfeleljen társadalmunk, népgazdaságunk és kultúránk követelményeinek. Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa óta jelentős mértékben megjavult a szakiskolák helyzete. 1937/38-hoz képest az ipariskolák száma 12-ről 42-re, a diákok száma pedig 1945-höz képest 11.444-re, tehát hatszorosára emelkedett. Az elmúlt évben széles méretekben hozzáfogtunk az alsóbb és felsőbbfokú mezőgazdasági szakiskolák kiépítéséhez. Ezen a téren a mai viszonyokat nem hasonlíthatjuk a kapitalista korszak viszonyaihoz, mert akkoriban néhány iskolától eltekintve, ahol a kulákok gyerekei tanultak, a pa- I rasztifjúság nem szerezhetett sehol szakképzettséget. A főiskolások száma 1937/38-hoz képest négy-