Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-18 / 3. szám
8 fzatHXt Földműves 1953. január 18. A földművelésügyi minisztérium felhívása Mezőgazdaságunk a múlt évben nagy lépést tett előre, főleg a gazdasági állatok állományának teljesítésében. Mivel azonban eddig nem biztosították következetesen a mezőkön és réteken a magasabb hektárhozamokat s ezzel a gazdasági állatok takarmányalapját, lehetetlen volt elérni, a tervezett többletet a vágásra szánt állatok hizlalásában. A további hiányosság, amely kedvezőtlen hatással van az elválasztásra szükséges malacok tenyésztésére, az idei termelési és beadási feladatokra s ezzel a hússal való ellátásra is, a fajanyaállatok elégtelen megtermékenyítése 1952-ben 1951-hez viszonyítva. A földművelésügyi minisztérium ezért figyelmezteti az összes sertéstenyésztőket, hogy még januárban pároztassák be az eddig még meg nem termékenyített anyasertéseket és így hozzák helyre a tavalyi hibát. A megtermékenyített anyasertésekre legalább 50 kilogramm takarmánymennyiséget utalnak ki. A 15 kilogramm súlyon felül a begyűjtő raktáraknak beadott malacokat 150%-ban számítják be az összhúsbeadásba ez év június 10.-ig Ez időpont után a malacok súlyának 750/o-át számítják be, szeptember végéig és a negyedik negyedévben a malacok súlyát nem számítják be. Január 1-től június 10-ig a sertéshúsbeadásra a malacokat 1000/0-ban, június 11-től szeptember végéig pedig élősúlyuk 50%-ában számítják be. A gazdasági állatok hasznossága fokozásának feltételei és lehetőségei adva vannak, csak alkalmazni kell az állattenyésztésben a szovjet és saját élenjáró dolgozóink tapasztalatait, ki kell használni minden lehetőséget a kellő mennyiségű saját takarmányalap szerzésére és jól kell gazdálkodni a takarmányfélékkel. Ezért minden sertéstenyésztő és nemzeti bizottságok fontos feladata, hogy januárban mindenütt biztosítsák az eddig meg nem termékenyített anyasertések pároztatását. E feladat teljesítésével hozzájárulunk a malactenyésztés biztosításához, amelyet lehetséges lesz felhasználni az idei beadási feladatokra. EFSz-eink január 6-ig 11.125 szarvasmarhát és 6.146 sertést összpontosítottak (TPP) A gottwaldi ötéves terv küszöbén úgy szövetkezeti tagjaink, mint a párt és a JNB dolgozói megértették, hogy a közös állatállomány haszonhajtása milyen fontossággal bír a mezőgazdasági terv, valamint a falu gyors szocializálása szempontjából. Éppen ezért már január első felében igyekeztek, hogy az állatállomány összpontosítását mielőbb befejezzék.. Igyekezetüket siker koronázta, mert 1952 december 30. és 1953 január 7-ig szlovákiai szövetkezeteink 11.155 szarvasmarhát és 6.146 sertést összpontosítottak. A mezőgazdasági állatok összpontosítását az egyes kerületek szerint a következőképpen hajtották végre: Kerület összpontostíott összpontosított szarvasmarhák száma: sertések száma: Eperjes 4.596 495 Pozsony 2.716 2.9/1 Zsolna 1.918 201 Besztercebánya 1.125 955 Kassa 930 1.097 Nyitra 570 421 Szlovákia 11.155 6.146 A fenti adatokból láthatjuk, hogy január első hét napjában a legtöbb szarvasmarhát az eperjesi és a pozsonyi kerületekben összpontosították, de a zsolnai és a besztercebányai kerület eredményei is nagyon szépek. A sertések összpontosításánál nagyon jól indultak a pozsonyi, kassai, valamint a besztercebányai kerületek. Ezek a szép eredmények serkentsék a többi szövetkezeti tagjainkat, a JNB és a párt dolgozóit arra, hogy tervük teljesítését minél előbb fejezzék be. A Kassa-környéki gépállomások a gépek javítási tervét úgy állapították meg, hogy a vontatott eszközök javítását január végéig, a traktorok javítását pedig február végéig befejezik. A brandysi gépgyár és öntöde befejezte az utolsó kísérleteket a műtrágyaszórógéppel. A gép feltalálója Renth Károly, aki a géphez szükséges rajzokat három hónap alatt készítette el, a gépet már őszkor ki is próbálta. A műtrágyaszórógép minden várakozást felül múlt. „ Nácik és fasiszták karácsonyi ajándéka“ Jónéhány hónappal ezelőtt az amerikai trösztsajtó — a mindennapos háborús uszítás és hisztériakeltés keretében — bőröndbe zárható atombomba rémképével borzasztotta el olvasóit. „Ha sokáig várunk — írta például a „Collier's” című magazin — megérjük, hogy idegen ügynökök szállnak partra országunkban, kofferbe zárható időzített atombombákat helyeznek el a nagyvárosok pályaudvarain, azután elutaznak — és néhány nap múlva rombadőlnek legfontosabb ipari gócpontjaink”. Ügy tűnik, hogy a háborús uszítás és a hisztéria amerikai bajnokai azóta tovább fejlesztették ezt az „elméletet" és attól rettegnek, hogy — példának okáért — a futballabda is vészt hozó fegyvereket rejteget. Csak néhány nappal ezelőtt történt, hogy egy Dél-Amerika felé utazó osztrák futballcsapat tagjait mint veszélyes és gyanús idegekenet fegyveres őrizet alá helyezték neworki szállodájukban. Az angol ránó az ügyhöz méltó komolysággal jelentette: „A csapat tagjai továbbutazásukig nem hagyhatják el szállodájukat, nem léphetnek távbeszélő-őszszeköttetésbe a külvilággal és nem is fogadhatnak telefonhívást. Senki sem látogathatja meg őket". Mindez, s még sok hasonló „furcsaság” (amelyről az alábbiakban szó lesz) a McCarran— Walter-féle törvény értelmében történik, amely december 24-én, egy hónappal Truman távozása és Eisenhower beiktatása előtt lépett életbe. E „furcsaságok” közül kétségkívül különös figyelmet érdemel az Eisenhowerhez utazó Churchill kíséretének lealázó kihallgatása a „Queen Mary” fedélzetén. Mint ismeretes, itt nem kevesebbről van szó, mint hogy a miniszterelnök által vezetett brit kormánydelegációt is valamiféle „megbízhatósági” vizsgálatnak vetették alá, mielőtt amerikai földön való partraszállásukat hivatalosan engedélyezték, s az FBI ezzel megbízott ügynöke — saját bevallása szerint — magát Churchillt csak azért nem hallgatta ki, mert az „fontos dolgokkal van elfoglalva”. Churchillék esete azonban nem egyedülálló. December 31. óta az amerikai Gestapo, az FBI tisztviselői zaklató kérdésekkel teli kihallgatásnak vetnek alá minden Amerikába érkezett idegent —: nemcsak a bevándorlókat, hanem az egyszerű utasokat is, sőt az átutazókat is, s mi több: az amerikai partokra befutó hajók személyzetét is — mint ezt éppen az elmúlt napokban a „Liberté” nevű francia luxusgőzös nagy feltűnést keltő esete is mutatta. A „Liberté” (magyarul „Szabadság”) botránya azzal kezdődött, hogy Martens úr, az FBI ügynöke felütötte sátrát a New York felé tartó gőzös egyik elsőosztályú kabinjában természetesen a francia hajóstársaság költségén. Ezután sorra maga elé citálta a hajó személyzetének összes tagjait és az amerikai titkosrendőrség nevében valóságos mkvizíciót tartott felettük — francia tengerészek felett, egy francia lobogó alatt hajózó gőzös fedélzetén — tehát a nemzetközi jog szerint teljesen törvénytelenül, mert francia területen. Amikor a „Szabadság” a newyorki kikötőben áiló Szabadság-szobor felé közeledett — még mindig tartott a felháborító komédia. „Prostituált ön?” — kérdezte Martens úr az amerikai szabadság védelmezője a hajó női alkalmazottaitól. „Bigámiában él ön?” „Nincs tuberkulózisa?" „Nem alkoholista?” — záporoztakf a kérdések. Végül a Szabadság-szobor tövében Martens úr áttért a lényegre. „Szervezett munkás ön ? Melyik szakszervezethez tartozik ? Tagja-e jelenleg, vagy volt-e tagja valamely kommunista szervezetnek, vagy pártnak, volt-e tagja kommunista irányzatú vagy olyan szervezetnek, amely a kommunizmus ügyét hirdeti, vagy támogatott-e ilyen tanokat szóban, szavazattal, vagy cselekedettel?" Hasonló jelenetek játszódtak le már Churchillék utazása előtt a „Queen Mary” nevű luxusgőzösön. az olasz „Vulcania” óceánjárón, s egy sereg más kereskedelmi hajón is. Sőt a hajsza kiterjedt a repülőterekre is: az „Air France” repülőtársaság New Yorkba érkezett gépének személyzetét Martens úr kollégái már ugyanolyan kihallgatásnak vetették alá, mint a hajók alkalmazottait, s hivatalosan közölték, hogy ezt a „légispicliskedést" rendszeresíteni fogják. A McCarran—Walter-féle törvény új, jellemző vonása az amerikai fasizmus mind világosabban kirajzolódó ábrázatának. Ennek a törvénynek lényege az, hogy újra szabályozza az amerikai bevándorlási rendszert — mégpedig hitleri elvek szériát. Még a „Neue Züricher Zeitung” is kénytelen megállapítani, hogy a bevándorlási cikkelyekben „fajelmélet és a vérség elve” érvényesül. Elsőbbséget élveznek az ígéret FBI- ügynökökkel megrakott földjére való bejutásban az angol-szász és germán „uralkodó fajok” tagjai, s csak utánuk következnek az olyan „alacsony abbrendú” emberek, mint az olaszok, franciák— nem is beszélve a szmesbőrűekről. Természetesen külön cikkely szól mindazokról, akik ellenségei a fasizmusnak. Ezeket a törvény „felforgató elemeknek" nevezi és úgy hadakozik ellenük. hogy például „nem szerezheti meg az amerikai állampolgárságot az, aki valamikor olyan szervezet tagja volt, amely később (!) kommunista lett...” A /McCarran—Walter-törvény egyéb rendelkezései lehetővé teszik az amerikai Gestapo, a fasizmus szervezői számára, hogy az Amerikában élő három és félmillió idegen állampolgár bármelyikét indokolás és törvényszéki ítélet nélkül elfogják, börtönbe, koncentrációs táborba zárják, vagy deportálják. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a 11 millió felvett állampolgárságú amerikai közül bárkit önkényes módon megfosszanak állampolgárságától és hasonló sorsra juttassák. Fasiszták, nácik számára természetesen — szabad a bemenet! Még a londoni „The Times” is azt írja, hogy „a nácik, falangisták és fasiszták karácsonyi ajándékot látnak az új törvényben”, az „Associated Press” hírügynökség pedig máris azt jelenti Frankfurtból, hogy 4000 „náci-múltú német” várja amerikai vízumkérvénye elintézését, „s hogy az esetek kétharmad részében kedvező döntést fognak hozni”. A McCarran—Walter-törvény a fasizmus és a kommunistaellenes hisztéria nevében lábbal tiporja a nemzetközi jog elemi szabályait, a nemzetközi kereskedelmi hajózás érvényben lévó rendszerét és „bevándorlónak” tekint minden olyan tengerészt, aki akárcsak néhány órát tartózkodik amerikai kikötőben. Ha az amerikai titkosrendőrség valamelyik kiválóságának nem tetszik egy olasz hajószakács vagy egy norvég fedélzetmester életrajza — egyszerűen nem engedi nartraszállni. Sőt, a már megvizsgált és szeplőtelennek talált tengerészek számára is az Egyesült Államokba szóló külön vízumot kell kállíttatni, ami megint csak a nemzetközi jog megsértését jelenti. Egyre világosabb, hogy a McCarran—Walterféle fasiszta törvénynek ezek a rendelkezései egyben — üzletet is jelentenek McCarran és Walter urak gazdái számára. A törvény rendelkezései megnehezítik a nagyobb kereskedelmi flottával rendelkező országok hajózását, nagy kockázatot és késedelmet jelentenek az Egyesült Államok és a többi országok között közlekedő nem amerikai kereskedelmi és utasszállító hajók számára. Celler, a demokrata párt egyik képviselője már arról beszélt nyilatkozatában, hogy az új törvény „egymillió tengerészt fog érinteni és ártalmas akadálya a tengerészeti szállításoknak”. A McCarran-őrület tehát nemcsak a fasiszta téboly egyik újabb megnyilvánulása, hanem olyan üzleti fogás is, amely azt eredményezi, hogy amerikai hajóstársaságok kaparintják kézbe az európai versenytársak szállítási rendeléseinek nagy részét. Az „Observateur” című francia polgári hetilap így ír erről: „Félő, hogy ezek az intézkedések a hajók személyzeténél először zavargásokra, majd sztrájkokra vezetnek, de vájjon nem éppen ebben reménykednek-e bizonyos amerikai tengerészeti körök?” A McCarran—Walter-törvény ellen először a tengerészek vették fel a harcot. A „Liberté” matrózai és kapitánya szolidaritást vállalt azokkal, akiket Martens úr, az FBI-ügynök nem talált „megbízhatónak”. Tiltakozása jeléül mága a hajó kapitánya sem tette a lábát Amerikai területére. A felháborodástól, a tengerész-sztrájkoktól való rettegés és nem utolsósorban a haszon elvesztésének lehetősége éles kirohanásokra indította a nyugateurópai burzsoá sajtót is. „Jogos пк у toriás lenne — írja az angol „Manchester Guardian” — ha minden Európába érkező amerikai utast otromba, tapintatlan hivatalnokok faggatnának, mint ahogyan az amerikai kikötődben történik", „Még kikötőinkben is szimatolni akarnak” — fűzi hozzá a „Daily Mail” és hírül adja, hogy az amerikai hatóságok angol kikötőkben is nyomozóirodákat akarnak felállítani. „Az nrnerikai rendelkezéseket — írja 'tiltakozó cikkében a párizsi „Le Monde” — a félelem jeleként kell felfogni, egy olyan társadalom félelmének jeleként, amely úgy érzi, hogy mindenünnen ismeretlen erők fenyegetik ...” Igen, félelemről, gyengeségről van szó. Emlékezünk még arra, hogy több mir.t három esztendővel ezelőtt a floridai Hőbe Sound városka utcáján félmeztelenül rohant végig Forrestal, az Egyesült Államok akkori hadügyminisztere, mert a tűzjelző sziréna hangját riadónak vélte, s azt ordítozta, hogy „partraszállt a Vörös Hadsereg”. Az FBI emberei, az amerikai szenátus és képviselőház üldözési mániában szenvedő bölcs«® mint megannyi. kényszerzubbonyra érett Forrestal száguldoznak fel s alá az országban. Keresik a bajok nyitját, okát. Miért csökken az egekig korbácsolt haditermelés ellenére is az ipari termelés összesített mutatószáma? Miért kénytelen azt jelenteni a munkaügyi minisztérium, hogy hat esztendeje nem volt annyi sztrájk az országban, mint 1952-ben? Miért siránkozik a „Newsveek” című hetilap azon, „hogy 1953-ban az áruk eladása olyan komoly és kemény harcot fog jelenteni, mint tíz esztendeje sohasem"? Ezekre a — számukra, oly titokzatos és érthetetlen — kérdésekre keresi a választ az újdonsült forrestalok egész légiója — és talál válasz helyett minden bokorban „kommunista ügynököt” Ezért követel magának „háborús hatalmat” a hírhedt „Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság”, s jelenti be, hogy ezentúl lemezre is fogják venni a kihallgatott teleíönbeszlégetéseket. McCarthy szenátor ezért jelenti be, hogy „az amerikai főiskolákon vizsgálatot fog lebonyolítani a felforgató befolyás felkutatása céljából”. Ez a félelem és gyengeségszülte hisztéria keresztelte el az amerikai sajtóban az ENSz új székházát „kémek vagy legalább is rossz szellemek búvóhelyé”-nek — és ebből sarjadt áz amerikai kikötőkön végigáramló „McCarranőrület” is — az amerikai életformának ez az új fasiszta hajtása. HÍREK A nyényei EFSz a kékkői járás egyik legifjabb szövetkezete. Tagjai több, mint 600 ha földön gazdálkodnak. A szövetkezet tagjai tudatában vannak, hogy a közöá gazdálkodás alapja a jól megszervezett állattenyésztés s ezért hozzáláttak állataik Összpontosításához. Az első nap 16ű szarvasmarhát és 170 sertést helyeztek közös istállóba. Vasas Sándor szövetkezeti tag lányával együtt 179 sertést vett gondozás alá. Helyes etetésmódszerrel 0.65—0.66 kg súlygyarapodást érnek el naponként a sertéseknél. * A perbetei EFSz tagjai a hosszú téli estéken, szabad idejüket hasznos tanulásra használják fel, A hallgatók a szövetkezeti gazdálkodás minden ágazatából résztvesznek az oktatáson. A tanfolyamra eljárnak a tehenészek, sertésetetök, juhászok stb., hogy a tanultakat munkahelyükön még eredményesebben, gazdaságosabban érvényesíthessék. * Jozef Nepomueký földművelésügyi miniszter a napokban kinevezte a mezőgazdasági termelés gépesítésének kérdéseiben, saját tanácsadó szerveként, a 22 tagú gépesítési tanácsot. A gépesítési tanács kinevezése, megfelel a CsKP nemrégen megtartott országos konferenciáján KI. Gottwald köztársasági elnök által kitűzött irányvonalnak. Ennek értelmében NepomucHy elvtárs a gépesítési tanács elnökévé Eduard Mangyák, földművelésügyi miniszterhelyettest nevezte ki. A gépesítési tanács már megtárgyalta köztársaságunk mezőgazdasági gépesítés 1953—55. évi távlatainak tervjavaslatait. * A Kassai kerület gépállomásai elkészítették a gépjavítások tervét, miszerint január végéig az erőgépeket, február végéig pedig a cséplőgépeket javítják meg. Január első felében kerületi uiszonylatban a traktorok 22 százalékát, a vetőgépek 50 százalékát, az önkötözők 49 százalékát és a cséplőgépek 27 százalékát javították meg. * Ünnepélyesen megnyitották a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia működését. Január 12.-én a prágai Karolinum aulájában megnyitották az Akadémia működését. A párt és a kormány gondoskodásával mezőgazdasági tudósaink ezzel szilárd alapot kaptak méltó munkájuk fejlesztésére, hogy a moszkvai V. I. Lenin Összszóvetségi Mezőgazdasági Tudományos Akadédia mintaképe nyomán segítsék fiatal szocialista mezőgazdasági termelésünk fejlesztését. * A népek bécsi kongresszusának eredményeiről és a békevédók II. országos kongresszusa jelentőségéről folyó ismertető kampány az egész besztercebányai kerületben folyik. A dolgozók örömmel és azzal a meggyőződéssel fogadják az új béketanácskozást, hogy a béke megőrizhető. Majerik Katalin, a bécsi kongresszus küldötte eddig hat nagyobb beszélgetést rendeztít..1 A kongresszus határozataival foglalkoznak a helyi és üzemi rádiók, a járási újságok és a villámhírek is. * Moszkába érkezett a csehszlovák kereskedelmi kormányküldöttség. A kievi pályaudvaron a kormányküldöttséget a szovjet kormánykörök képviselői szívélyesen üdvözölték. A csehszlovák kormányküldöttség a Szovjetunióban az 1953. évre szóló kereskedelmi szerződésről fog tárgyalni. * Szilice község a gömöri fennsíkon terül el. A falu dolgozó parasztsága megértette, ho.iy csak a közös gazdálkodás útján járulhatna! hozzá életszínvonaluk emeléséhez. Ahogy a szövetkezet megalakult, a falu határa egyre szebb lett, mert eltűntek a barázdák és a nagy vetéstáblákon is szebben zöldül a vetés. Terménybeszolgáltatásukat 160 százalékban, húsbeszolgáltatásukat pedig 500 százalékban teljesítették az 1952. esztendőben s ezt az eredmény színvonalat igyekeznek a jövőben is megtartani. MAGVAR FÖLDMŰVES! Krted dnlpnzik lapunk, neked írja minden sorál. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakember ek adnak minden héten aktuális lanáusnl а Évi 100— koronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.bahad 'fr.óAdmw/.as t ' "" """"" Szabad Földműves -a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krížliová 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat — Nyomja: Nyugatszlovákiai nyomdaüzemek n. v. alapüzeme, Bratislava UL Nár. p vstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kčs, félévre 50.— A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám.: PÍO 566/52. IV.2
