Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-14 / 24. szám

2

JlL&eiP4 ____

Földműves

1953.-június 14.

Antonín Zápotocky köztársasági elnök beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.) rich és Maier-féle reakciós klikkel szemben, a február előtti időkben.

1947. október 16-án a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén megállapítást nyert:

„Minden programmunkban, nyilatkozatunkban és határozatunkban abból -az elvből indultunk ki, hogy az egész nép életszínvonalának javítása és biztosítása a munkatermelékenység emelésétől függ. Ezért a szakszervezet a forradalom óta nemcsak hogy hangsúlyozta a munkatermelékenység fokozásának szükségszerűségét, de szervezte is.“

„Kell, hogy bátorságunk legyen megmondani az összes dolgozóknak, hogy csakis“ a bérek és fizetések emelésével, a munkatermelékenységre való tekintet nélkül sohasem érünk el az örömteli jövőhöz. Így csak csődbe jutnának, mert újabb és újabb pénzek forgalombahozatalával nem a jóléthez, hanem az összeomláshoz jutnánk. A szakszervezetnek meg kell tudnia magyarázni minden munkásnak, minden alkalmazottnak, melyik az az út, amely a kitűzött cél teljesítéséhez vezet.“

■Amint látjátok, ezen a megállapításon, amelyet több, mint öt éve tettünk, egyetlen egy betűt sem kell változtatni.

Ugyanolyan mértékben helyes ma, amilyenben helyes volt 5 évvel ezelőtt.

Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán 1949-ben Gottvyald elvtárs kijelentette:

„A mai helyzet, amikor az élelmiszercikkekben, a textil- és cipőáruban kötött gazdaságunk van... ez az állapot se nem ideális, se nem tartós, de a kényszerből kiutat jelent és átmenetileg áll fenn."

A továbbiak során Gottwald elvtárs kijelentette, a kongresszus pedig határozatilag kimondotta, hogy megteszünk minden előkészületet ahhoz, hogy a kötöttpiacot megszüntessük, egységes árakat vezessünk be, a gazdasági szektorunkat tovább erősítsük, a kapitalista elemeket tovább korlátozzuk és elnyomjuk.

E határozat teljesítéséhez láttunk most, a most bevezetett végrehajtási intézkedésekkel.

Ezeknek megvalósítása szocialista gazdaságunknak nem bomlása, vagy gyöngesége, hanem fejlődése és erősbödése.

Az iparban a kapitalista gazdálkodást és ugyanúgy a kereskedelemben is majdnem százszázalékban likvidáltuk. A mezőgazdaságban a szövetkezeti termelés állandóan és feltartóztathatatlanul fejlődik. A munkásosztály, a proletariátus forradalmi élcsapatának vezetése, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése alatt politikai és gazdasági életünk döntő tényezője.

A Kommunista Párt soraiban ártalmatlanná tettük a Szlánszky bandához tartozó árulókat és a felforgatókat ugyanúgy, ahogy 1948 februárjában ártalmatlanná tettük a Nemzeti Front soraiban az áruló Zenki-bandát.

Az általános fejlődés új feladatokat hoz magával. Az új feladatok teljesítését nem lehet a nehézségek legyőzése nélkül elérni. A nehézségek annál gyorsabban nőnek, mennél gyorsabban haladunk előre a fejlődésben és az építésben.

Nekünk azonban minden nehézség és elégtelenség ellenére tovább kell elszántan előrehaladnunk. Az előrehaladás a mai helyzet közepette szükségszerűen megkövetelte a kötöttpiac megszüntetését, az árak egységesítését és a pénzreform végrehajtását.

Ha ezt nem hajtottuk volna végre, a nehézségek csak állandóan növekedtek volna és a szocialista építést ez fékezte volna.

Üjra meg újra szükséges annak hangsúlyozása, hogy a szocialista társadalomban a jólét növekedése az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés növekedésétől és nem a pénz mennyiségétől függ.

A növekvő termelés mellett az életszínvonal fokozásához vezető helyes út az árcsökkentési politikával érhető el, nem pedig a forgalomban lévő pénz felhígításával.

Az árcsökkentés politikáját azonban nem lehet hathatósan végrehajtani a kétfajta piac létezése mellett.

Ehhez az egyfajta piacra és az egységes árakra van szükség.

Feltehető a kérdés, hogy az egységes árak bevezetését kapcsolni kel. lett-e a pénzreformmal.

Az igaz, hogy az egységes árak bevezetését végre lehetett volna hajtani pénzreform nélkül. Nálunk azonban az árak egységesítését pénzreform nélkül bevezetni nem lehetett. Erre vonatkozólag elégséges tapasztalatot szereztünk 1950- ben, amikor szabaddá tettük a kenyeret és a lisztet.

Ha a kereskedelmet szabaddá akartuk volna tenni pénzreform nél. kül, nem tudtuk volna az árucikkek árait csökkenteni, ahogy ezt ma tesszük. Kénytelenek lettünk volna nemcsak az eddigi kötött árucikkek árait, de a szabad árucikkek eddigi árait is jelentős mértékben emelni. Másképpen az árak egységesítését nem lehetett volna megvalósítani.

A szabadpiac árainak emelése azonban a dolgozó réteget nagy mértékben megkárosította volna, mert reálbérei értéke csökkent volna.

Az osztályellenség kezében, a likvidált kapitalista rétegek kezében, a gyárak tulajdonosainak, nagykereskedőknek, bankároknak, falusi gazdagoknak, volt nemzeti gondnokoknak és az ördög tudja hányféle spekulánsnak kezében jelentős pénzerő maradt tezaurálva.

Ez a pénzerö az osztályellenség kezében veszélyeztette építési feladatainkat. Tanúi voltatok ennek

1950-ben, a kenyér és liszt szabaddátételekor, 1951-ben, a vásárlási pánik idején és az idén iss a májusi napok során.

. Ha az osztályellenségnek a kezében vásárlóerő van, képes pánikot előidézni.

A pánikot nem lehet normális eszközökkel megakadályozni. Korlátozni kell az eladást és végül be kell csukni az üzleteket.

Ha az osztályellenséget ártalmatlanná akarjuk tenni, korlátozni kell kártevő lehetőségét.

Ezt tettük meg a pénzreformmal. És éppen ezért a pénzreform azoknak soraiban, akik rendszerünkkel még nem nőttek össze és különösképpen azoknál, akik rendszerünkkel nem azonosítják magukat, pánikot keltett. A hazai és külföldi reakció kiabálásából és tiltakozásából látható a legjobban, milyen jól irányított csapást mértünk.

Adva van itt egy nagyon fontos kérdés, vájjon a pénzreformmal nem voltak-e bizonyos esetben megkárosítva a dolgozók is. Felesleges lenne ennek ellenkezőjét állítani. A dolgozók egy részének is meg kellett itt bizonyos áldozatot hoznia. A különbség abban mutatkozik, hogy a spekulánsok, tőkések, és osztályellenség létezése, akik titkolt tartalékaikból éltek, komolyan van veszélyeztetve, ezzel szemben a dolgozók életlehetö. sége megjavult és biztosítva van.

A dolgozók exisztenciájának biztosítéka nem a rejtett és titkolt pénztartalék, de exisztenciájának további biztosítékát a becsületesen végzett munka után járó értékes bér és fizetés képezi.

Nálunk a munka továbbra is biztosítva marad, a munkanélküliséget véglegesen likvidáltuk, a bérek és a fizetések a végrehajtott intézkedésekkel értékesebbekké váltak.

Értékük tovább fog növekedni oly gyorsan, ahogy a termelés bővül, ahogy a munkatermelékenység növekszik, és ennek következtében to. vább csökkenthetők az árak.

És itt elérkeztünk a végrehajtott intézkedések legfontosabb kérdéséhez, legfontosabb problémájához. Az értékében emelkedő munkának, a munkatermelékenység fokozásának a kiszélesedett termelés új érdekeit, a piac jobb ellátását és így az állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletek jobb biztosítását kell maga után vonnia.

A végrehajtott intézkedések jótékony hatásai már sok tekintetben megmutatkoznak. Vegyétek csak például a tejellátás kérdését. Nagy

aggályok mutatkoztak abban a tekintetben, hogy tejben teljes hiány fog mutatkozni, hogy nem lehet majd tejet venni. Rögtön az első na. pókban ennek éppen az ellenkezője mutatkozott meg. A tejbeszolgáltatás az összes kerületekben, a cseh országrészekben és Szlovákiában is állandóan emelkedik és ennek következtében a tejellátás elégségesnek mutatkozik. A kenyérkérdés sem okoz gondot. Meg kell mondani és el kell ismerni, hogy voltak zavarok. Miért? Mert eladó hálózatunk még nem volt hozzászokva az új viszo. nyokhoz. Múlt hét péntekén magam is meggyőződtem erről.

Prágai sétám során látogatást tettem a dejvicel élelmiszerüzletben.

Az elárusítónak feltettem a kérdést:

— Elegendő kenyerük van?

„Nincs!“ Volt a válasz.

„Miért?“

„Mert keveset rendeltünk. De holnapra a megrendelést emeljük.“

Szombaton már nemcsak Dejvicén, de egész Prágában elégségesnek mutatkozott a kenyér, sőt hétfőn már a boltokból az el nem adott ke. nyeret visszaküldték. Ebből az alkalomból egy további tanulságot kell levonni.

Ne higgyetek a pániknak. Pénteken Prágában ezt suttogták: „Nincs kenyér, mert a pékek sztrájkolnak. A sütés biztosítására katonaságot rendeltek ki.“

Az igazság az, hogy sem Prágában, de a köztársaság más városaiban sem sztrájkolt egyetlen péküzemi munkás sem és éppen ezért semilyen rendkívüli intézkedésre szükség nem volt. Hasonlóképpen hazug koholmányok mindazok a hírek, amelyeket a suttogó és a külföldi propaganda terjesztett lövöldözésekről, halottakról és sebesültekről.

A piaccal kapcsolatos új intézkedéseket a közvélemény egyhangúan magáévá tette.

Azt hiszem, kellemes meglepetés az is, hogy az üzletekben elégséges a vaj.

Ebből az alkalomból is szükséges, hogy szemtöl.szembe egy pár őszinte szót szóljunk.

Miért van a kenyérrel és liszttel való ellátásunk biztosítva? Miért jelent meg elégséges mennyiségben piacunkon a vaj ?

Ezért elsősorban köszönettel tartoznak a Szovjetunióval való szövetségünknek és kereskedelmi kapcsolatunknak.

Az állandó életszínvonal emelkedése mellett összlakosságunk fokozott követelményeinek kielégítésére még nem elégséges mezőgazdasági termelésünk. Ezt még tökéletesítenünk kell. A szövetkezeti gazdálkodás elmélyítésével magasabb termelési fok. ra kell ezt még emelnünk. Ma még behozatalra szorulunk. A Szovjetunió és a népi demokratiküs országok élelmiszerfeleslegekkel rendelkeznek. Éppen azért oly fontos és hasznos a mi szempontunkból, hogy politikai és gazdasági orientációnkat kelet felé irányítottuk.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolataink nélkül élelmiszerpiacunk nem lenne olyan gazdag, mint amilyen már ma.

Ezért szükséges, hogy termelési tervünket teljesítsük. Ezért szükséges, hogy időben teljesítsük a szovjet és más megrendeléseket.

Ezért arra kell törekednünk, hogy ipari termelésünk elsőrendű termékeket adjon, ami a cseh és szlovák munkás minőségi és szakmabeli fejlettségét hirdeti, ami mind itthon, mind a külföldön becsületes munkánknak valóban elismerést szerző cégére.

Ezért nem szabad megtűrnünk a selejtet. A selejtgyártás megkárosít, ja gazdaságunkat, fékez utunkban a jólét felé, meglop és szegényebbé tesz bennünket.

Ha azt akarjuk, hogy a selejtgyártás ne tegyen bennünket szegényebbé, akkor nem szabad azoknak, akik

azt gyártják, fizetni. Aki a selejtért fizetést vesz fel, az élősködő, az más munkások munkájának rovására él.

Az élősködők ellen a szocializmusban is szükséges harcolni.

Amint látjátok, elvtársak és elvtársnők, az egységes piac és a pénzreform bevezetésével sem oldottuk meg az összes nehézségeket és problémákat.

Az új társadalom és a szocializmus építésének útján fontos és dön. tő lépést tettünk. Lehetőségünk nyílt arra, hogy oly problémákat oldjunk meg, amelyek eddig megoldhatatlanoknak, vagy nehezen megoldhatóknak látszottak.

Ilyen például a mi bér-alapelvünk: a valóban becsületes munkát jutalmazni. A fokozott teljesítményt, a munkaérdemeket, az újítójavaslatokat stb. Nemcsak a munkában töltött időt, vagy esetleg a munkában ellógott időt.

A kötöttpiac, a pótjegyek és hasonló vívmányok mellett, amelyekre igényt tartott mindenki, akár rendesen dolgozott, akár műszakokat kihagyott, ezt az alapelvet érvényesíteni nehezen tudtuk. к

Mennyi nehézséget is okoztak nekünk ezek a pót jegyek! Az üzemek rendes dolgozói minden bizonnyal csak fellélekzenek, hogy megmenekültünk tőlük. A rendes bérpolitika helyes alapelveit ezentúl jobban lehet majd érvényre juttatni és a tényleges munkát, annak eredményeit érdem szerint lehet majd ju. talmazni.

Az új intézkedések hatását már sok üzemben kézzelfoghatóan lehet érezni. Megszilárdul a munkafegyelem, csökken az abszencia, emelkednek a teljesítmények, kötelezettségvállalások születnek és a szocialista verseny tovább elmélyül.

Valaki feltehetné nekem ezt a kérdést:

A végrehajtott, beavatkozásokat és intézkedéseket valóban mindanynyian örömmel fogadják?

Nem habozom egyenesen válaszolni:

Nem. Voltak tiltakozások is. Nincs semmi okunk, hogy ezt titkoljuk. Tudatában voltunk annak, hogy a megtett intézkedésekkel súlyos csapást mértünk a burzsoázia csőké, vényeire, az osztályellenségre. Vártuk, hogy kiabálni és tiltakozni fognak és ők meg is tették ezt.

A helyzet kihasználására törekedtek. Azon igyekeztek, hogy kihasználják hibáinkat, az elégtelenségeket, a szervezési rendellenességet, amely sok helyütt az akció előkészítése és megvalósítása során megmu. tatkoztak. Minden részünkről elkövetett hiba az osztályellenség malmára hajtja a vizet. Ezt eszünkbe kell vésnünk. Nagy kárt okozott nekünk azon üzemek és hivatalok igazgatóinak fegyelmezetlensége, ahol a pontos utasítások ellenére nem fizették ki idejében a , májusi előlegeket és fizetéseket. A pénzügyi apparátus felkészületlen volt, szervezői nem biztosították a beváltóközpontokat úgy, hogy azoknak megnyitásakor már ott lett volna a pénz is és hagyták a polgárokat órákon keresztül frontokban várakozni Mindezekből a hibákból tanulságot kell merítenünk és helyre kell hozni őket. De szükséges lesz, hogy ezek. bői a hibákból a kellő következtetést is levonjuk.

De szükséges a végkövetkeztetést is levonni azokkal szemben is, akik a hibákat és a téves intézkedéseket kártevő, államellenes célokra akarták kihasználni, pánik és államellenes tettek kihívására.

Voltak ilyen esetek. De csirájában elfojtották őket éspedig azért, mert egész munkásosztályunk és dolgozó közösségünk megértette, hogy mire irányulnak a provokatőrök céljai és nem hagyta magát megingatni és kiprovokálni, vagy tévútra vezetni, Felhasználom ezt az alkalmat, hogy legforróbb köszönetemet juttassam kifejezésre mindannyi ótoknak, az egész munkásosztálynak, egész dolgozó népünknek, akik megértettétek a Nemzeti Front kormánya és Csehszlovákia Kommunista Pártja határozatának messzemenő jelentőségét és egyetértéssel fogadtátok és támogattátok annak megvalósítását.

Szükséges, hogy azokra is pillan, tást vessünk, akik tiltakoztak. Ezek azok voltak, akik ellen elsősorban irányult a pénzügyi reform, az osztályellenség maradványai, az uralmától megfosztott reakciós burzsoázia és azok lakájai.

A gyárakat, bankokat, üzemeket, nagykereskedéseket, stb. kisajátítottuk. Nem likvidáltuk azoknak tulajdonosait. Nem csuktunk le senkit azért, mert gyára, vagy nagykereskedése volt. Nem Ítéltünk senkit koldusbotra, vagy koldustarisznyá. ra. Mindenkinek megadtuk a munkára való jogot. Megadtuk a kapitalista osztály hozzátartozóinak a lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a termelésbe, alkalmazták őket a hivatalokban és szakszervezeteink teljesjogú tagjaivá tettük őket.

Sokan közülük azt hiszik, hogy ezzel a joggal visszaélhetnek, hogy szocialista építkezésünk ellen intrikálhatnak, anarchiára törhetnek, hogy fékezhetik a munkát és hogy megzavarhatják Köztársaságunk nyugalmát és békéjét.

Az ilyen elemek címére nem habozom nyiltan kijelenteni, és az a meggyőződésem, hogy minden becsű, letes munkás és alkalmazott szíve szerint, hogy valamennyiötök szíve szerint szólok:

„Tévednek az urak. Nincs a világon ma az az erő, amely a szocializmus felé vezető utunkat eltorlaszolhatná.“

19-45-ben üzemetekben való látogatásom során beszédemben ezt mondtam:

„Tévednek mindazok, akik azt akarják nekünk bizonyítani, hogy a demokrácia a döntés tekintetében mindenki számára teljes egyenlőeé: get és szabadságot jelent. Azaz. hogy a reakciósok, a fasiszták, a nemzet volt árulói számára Is.“

„Ebben a népi demokráciában nem tűrjük, só't egyenesen megtiltjuk a fasisztáknak, a reakciós pártok funkcionáriusainak politikai ténvkc. dósét és a régi reakciós eszmék és elvek terjesztését.“

Ezek a szavak, amelyek 8 évvel ezelőtt hangzottak el, ma is érvényben vannak.

Szükséges, hogy elsősorban saját szakszervezetetek soraiban nézzetek

széjjel.

Azokat á reakciós elemeket, amelyeknek munkalehetőséget adtatok, biztosítottátok exisztenciájukat, felvettétek a szakszervezet sorába, elismertétek a szakszervezetek teliesjogú tagjainak, lehetőségeket adtatok nekik, bogy mindazokkal a jo. gokkal és vívmányokkal élhessenek, melyeket a munkások nehéz osztályharcokban, hallatlan áldozatok árán kiharcoltak, nem tűrhetjük meg a szakszervezetben, ha érdemtelenekké válnak azon bizalomra, amelyet irántuk mutattatok.

Nincs annak helye a szakszervezetben szervezett munkásság soraiban, aki szocialista építésünket fékezni és szabotálni akarja.

Egyszersmind nincs joga élvezni azokat az előnyöket, szociális intéz, kedéseket és hasonlókat, amelyeket a szakszervezet saját tagjainak biztosít és amelyek ma nem lennének, ha itt nem állna az Egységes Szakszervezeti Mozgalom mai ereje. És ha a múltban áldozatos harcát nenvivta volna meg.

Beteg és járadékbiztosításunk, szabadságok, a rekreációk, csaló pótlékok, üzemi élelmezés, ezek h? talmas szocialista vívmányok, ame lyek milliárdos költségekkel terheli’ gazdaságunkat.

Igényt ezekre csak az a becsű - tes dolgozó támaszthat, aki tel’«- * kötelességét, a terveket és felau,

[Folytatása a 3-ik oldalon -